Vas Népe, 1969. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
Honnan megy nyugdíjba a főagronómus? EZT SENKI SEM tudhatta. Innen van még a harmincon, így sok víz folyik el a Répcén nyugdíjazásáig. Ám, ha beválik a bükiek jóslata, akkor lehet, hogy ebből a gyógyvízéről és dolgos népéről közismert nagyközségben dolgozza végi a következő harminc esztendőt. Két évvel ezelőtt, az akkori Lenin és Kossuth Tsz egyesülésekor hívták ide főagronómusnak, a járási mezőgazdasági osztálytól. Horváth Tibortsz-elnök a legjobb időben, s kiváló érzékkel szemelte ki a már akkor tekintélyes szakembert. Addig járt, vonatozott Szombathelyre, mígnem az érdekelt vezetőket is meggyőzte. Grozdics Károly, mint tsz főagronómus több hasznára lehet a közösségnek, mintha az osztályon marad. A tsz-parasztok azt mondták neki az év elején: — Mérnök úr, ha 28 forintra tornásszák a munkaegység értékét, maga innen megy nyugdíjba... Látszólag nem támasztottak nagy követelményt a szakemberrel gyarapodott vezérkar elé. Viszont ismerve az akkori állapotokat, keményen kellett dolgozni a 28 forintért. Bük közel sem tartozik a jó határú községek közé. Azonkívül a reggeli vonatok négy irányba röpítik innen a munkaerőt városra, az iparba. Helyben van egy jól fizető ktsz, egy gyárrészleg, a vasút, a gyógyfürdő, ami sok embert szippant el a szövetkezet elől. Aztán az egyesüléssel járó gondok, a következetlen szervezés mind-mind megoldásra várt. Az akkori álmatlan éjszakák után már jól alszik a szakember, s nyugodtabb idegrendszerrel, mosolyogva meséik miként lett íratlan törvény jórészt saját elgondolásaiból. Eladdig házalással ment el a brigádvezetők ideje. Biciklin ülve kiabáltak be a kapukon, hogy holnap, ki hova, és milyen munkára menjen. Hol van már az az idő... Grozdics amolyan kisokos noteszfélét lapozgatva azt mondja: — Megnéztem a korábbi feljegyzéseket. Az egyik tsz-ben hat és fél, a másikban kilenc és fél év volt a trágyázási forgó, így persze, hogy nem lehetett jó termést várni. Jobb híján az első évben 55, tavaly 137 holdon zöldtrágyával igyekeztük pótolni a talajerőt. AZ IDÉN MÁR nyomelemekre is, vizsgáltatja a talajt, hogy tisztán lássa, melyik területen miből kell utánpótlás. Ez már a tudományosan végzett munka egyik mozzanata. Egyik, a sok közül. Aztán következetes harc a gyomok ellen. Mint növényvédő szakmérnöknek kisujjában a vegyszerezés tudománya. Egyrészt Dikonirttal pusztítja a gyomot, másik oldalról ugyanazt a búzatáblát karbamiddal permezteti, a nagyobb hozam érdekében. Aztán öntözés a gyepen és a kertészetben. 100 holdon mintalegelő, málnaés feketeribiszke-telepítés mind-mind új dolog a faluban. Munkafegyelmet tartani, úgy, hogy az embereknek is tessék. Minden lehető eszközzel növelni a termésátlagokat, vonzóvá tenni a szövetkezetét a kívülállók előtt. Ezt a törekvését két év alatt nemcsak megalapozta, meg is valósította a vezetőség. S ezért a főagronómus nagyon sokat tett. — Az elnöktől is, a tagoktól is azt hallom. Bük hamarosan magára talál, ha marad a főagronómus — jegyzem meg... Nevet. — Kettőn áll a vásár — mondja. — Nekem is sokat segít az elnök, meg a vezetőség. Csak így lehet boldogulni. De van itt még tennivaló. Egyelőre csak a növénytermesztés van sínen. Most az állattenyésztés következik. Ennyi dolgos, okos emberrel az is simán megy. Legalábbis ezt remélem. — Akkor lehet, hogy Bükről megy nyugdíjba? — MIT MONDHATNÉK? Lakást kaptam, úgy érzem, végképp befogadott a falu. Én már korábban befogadtam a bükieket. És hát ittlétem első évében is megvolt a 28 forintos munkaegység érték... —— Több mint kétmilló tonna keveréktakarmány A mezőgazdaság idén a tavalyinál előreláthatóan öt-tíz százalékkal több keveréktakarmányt használ fel. A kétmillió tonnát meghaladó mennyiséget három szektorban állítják elő. A gabonatröszt 102 keverőüzeméből több mint másfél millió tonna táp kerül ki. Az állami gazdaságok tíz-tizenötezer tonnával növelik abraktakarmánygyártásukat, hatszáz termelőszövetkezetből pedig 25 ezer tonnával több abraktakarmány kerül majd ki. A keveréktakarmány-gyártás egyik hiányossága hazánkban, hogy a fiatal állatok számára éppen a legfontosabb fejlődési szakaszban nem biztosít elegendő tápszert. Az üzemek ezért most bővítik a választékot: borjú-, malac- és báránytápszereket kínálnak minden eddiginél nagyobb mennyiségben Ezek a tápszerek egyébként a biológiai érték szempontjából már elérik a világszínvonalat. 1969-ben a tavalyinál jóval több premix készül. Ez az „előkeverék” ásványi anyagokat, nyomelemeket, vitaminokat, antibiotikumokat, antioxidánsokat tartalmaz. A főbb állattenyésztési ágazatok számára tíz féle koncentrátumot állítanak elő. Ezen a téren is várható javulás: az árak változatlanok maradtak, ellenben a készítményeket értékesebb anyagokból állítják össze. 1969. február 1. Szombat Magyar hajók Szibériában Az új család sikere — Kétezer lóerő — Uszályok, hétezer tonnával Különös látványt nyújt most a Dunába torkolló óbudai hajógyári öböl. Jégpáncél tartja rabságban a kényszerpihenőre ítélt hajókat, úszódarukat A partfalnál és a sólyatéren azonban zajlik az élet. A külföldi megrendelésre épülő hajókon a szabadban végzik munkájukat a kovácsok, a szerelők, s végeztek akkor is, amikor a hőmérő higanyszála mínusz 16 fokot mutatott. A hajók belső helyiségeit gőzzel fűtik, ott könnyebb elviselni a hideget, de a fedélzeten csak a védőital , tea, feketekávé —, s a vastag vattakabát nyújt némi vigaszt. Az itt épülő, de majd a szibériai vizeken közlekedő hajóknak „előtréning” csupán ez az időjárás. Az új típusú tolóvontatóhajó család harmadik, negyedik tagja készül most, elődeik a múlt évben már bemutatkoztak Szibéria folyóin. 1970-ig összesen 32 ilyen hajó épül s valamennyi 2000 lóerős lesz. A hajóipar eddigi gyártmányaitól eltérő, különleges kivitelben épülnek. A szibériai folyók hajózási viszonyainak megfelelően héjazatukat vastag lemezből állítják össze, hogy jeges vízben is közlekedhessenek. A 44 méter hosszú, 11,60 méter széles hajók merülése két méter, s két, egyenként 5000—7000 tonnával megterhelt uszály vontatására, illetve tolására képesek. Az új típusú hajók első darabjai sikerrel tették meg a próbaútjukat Szibéria vizein. A szovjet szakemberek elégedettek a magyar konstrukcióval. Jól ismerik e hajótípus előző változatát, a dunai hajózásra készült 2000 lóerős toló-vontatóhajót, amely ugyancsak a Magyar Hajó- és Darugyárban készült, nagy sorozatban. Ennek továbbfejlesztett változataként született meg a szibériai hajócsalád, amelynek tagjai nemcsak a Szovjetunió leghidegebb részén, haem a Volgán, a Donon, a Donyecen és a Dnyeszteren is közlekednek majd a jövőben. (e. m.) Szilárdult a törvényesség A tanácsok szigorúan alkalmazzák az új szabálysértési törvényt Kedvező tapasztalatokat hoztak a tanácsoknál az új szabálysértési törvény gyakorlati alkalmazásának első hónapjai — tájékoztatták a Minisztertanács tanácsszervek osztályán az MTI-t. Elmondták: Az új törvény nagy feladatot rótt az államigazgatási szervekre, s köztük is elsősorban a községi tanácsokra. Ezek összesen 38 fajta szabálysértési cselekmény elbírálására kaptak új jogkört 1968. október 1-én, a ma már a tanácsokhoz tartozó szabálysértési ügyek mintegy 60 százalékában járnak el. Magas követelményeknek kell megfelelniük, hiszen évente 150—160 ezer feljelentés érkezett szabálysértések miatt a tanácsokhoz, s átlagosan százezer embert érintettek a kiszabott bírságok. A tanácsok jól felkészültek megnövekedett teendőikre. Mintegy 2500 községben szabálysértési bizottságot alakítottak, s általában a tulajdon elleni szabálysértéseket, az orgazdaságot, a vásárlók megkárosítását, az időleges munkakötelezettség megtagadását bízzák rájuk Tehát azokat az ügyeket utalták eléjük, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik a társadalomra. Eddigi tájékoztatásaink és tapasztalataink egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az új szabálysértési törvény életbelépése óta eltelt négy hónapban gyorsabbá vált az ügyek elbírálása, továbbá szilárdult a törvényesség, és körülbelül a felére csökkent a fellebbezések száma ahhoz az időszakhoz képest, amikor a járási tanácsok foglalkoztak szabálysértésekkel. Érdemes volt tehát azokra a szervekre bízni a döntéseket, amelyek a legjobban ismerik a körülményeket. Differenciáltabbá vált a büntetések kiszabása. Van, amikor beérik a figyelmeztetéssel, mert úgy ítélik meg, hogy ez is eredményt hoz. Azon is lemérhetjük a szabálysértési kljárás új formájának növekvő nevelő hatását, hogy sokan határidő előtt megfizetik a bírságot. A községi tanácsaink azt is felismerték, hogy csak akkor lehet súlya, tekintélye döntéseiknek, ha mindegyiket szigorúan és következetesen végrehajtják. Különösen Somogy megye községei tűntek ki az elmúlt hónapokban az új szabálysértési törvények ismeretes alkalmazásában, ugyanígy elismerést érdemel Szolnok megyében Tószeg község tanácsa, ahol egyetlen hátralékos ügyet sem találtunk. Elvétve ugyan, de bizonytalanság, határozatlanság, vagy indokolatlan liberális, illetve túl szigorú bírságolás is előfordul a szabálysértési ügyek intézésénél. Jó figyelmeztetés ez arra, hogy a járási tanácsok szakigazgatási szerveinek rendszeres segítséget kell nyújtaniuk, a községi tanácsok számára a szabálysértési törvény alkalmazásához. Vizsgálat helyett Furcsa dolgokat jeleztek a magyarszombatfai kerámia üzemből, amelyet semmiképpen sem lehetett szó nélkül hagyni. Valaki azt állította: „Az üzem tapasztalt, kommunista vezetőjének jóindulatát, emberségét kihasználva, néhányan beosztásukkal viszszaélve fertőzik a légkört, zaklatják munkatársaikat. Arra viszont már nincs erejük, hogy őszintén, szemtől szembe mondják meg véleményüket”. A járási pártbizottság titkárával együtt indultunk a helyszínre. Próbáltunk meggyőződni a jelzettek valódiságáról. Elsőnek az üzemvezetőt kerestük, aki éppen tanulmányi szabadságon volt, de sikerült beszélnünk vele. Semmit sem tud az említett jelenségekről, egyáltalán nem érzi, hogy ilyesmiért támogatásra szorulna. Asszonyi pletykák ugyan előfordulnak, időnként fel is korbácsolják a hangulatot, de ahogyan keletkeznek, úgy is elülnek — állítja. Amikor viszont a pártszervezet ezzel kapcsolatos tevékenysége iránt érdeklődünk, semmi érdemlegeset nem tud mondani. Arról sem, hogy mennyire foglalkoznak az emberekkel, az üzemben dolgozókat zaklató hangulati és egyéb problémákkal. Arról sem, milyen mértékben és hatékonysággal foglalkozik a pártszervezet a gazdasági, termelési kérdésekkel. Pedig a pár héttel ezelőtti taggyűlésen tárgyalták és hagyták jóvá a munkatervet. Mindezeket nem szemrehányóan, még csak nem is bírálatként emlegette az üzemvezető. Ellenkezőleg többször megismételte: „Semmi panaszom a párttitkárra és a vezetőségre, jól együttműködünk mindenben”. Hiába mondtuk, mi nem is bajt akarunk, vagy hibát keresni mindenáron, hanem munkájuk tartalma és módszere érdekelne bennünket. Az üzemben — egyéb-ként nagyon is indokolt elfoglaltságuk miatt — sem a párttitkárt, sem a helyettesét nem találtuk. Csak a vezetőség „harmadik” tagját. Azért kívánkozik ez idézőjelbe, mert úgy tűnt a beszélgetésből, hogy „harmadikként” is kezelik. Tájékozatlan a pártszervezet dolgaiban, vagy hogy nem volt miről beszélnie? ! — nehéz lenne eldönteni. Az bizonyos, hogy a vezetés nem kollektív. A munkaterv például úgy készült, hogy a titkár asztal mellé ültette a „harmadik” vezetőségi tagot és diktálta a programpontokat. Azóta ezt már a taggyűlés is szentesítette, de a vezetőségi tag semmi érdemlegesre nem emlékezik belőle. Arról sem tud, ami az említett jelzésekben szerepel. Lehetségesnek tartja ugyan, de nem valószínűnek s semmiképpen nem olyan komolynak. A kívülállónak különösen nehéz lenne megítélni, mi a valóságos helyzet. Távolról sem tudjuk alátámasztani a jelzett aggodalmat, megállapításokat. Az viszont teljesen világossá vált, hogy a pártszervezet és annak vezetősége nem áll hivatása magaslatán. Nem foglalkozik, sőt nem is igen ismeri a munkások véleményét. Akadozik a kapcsolata a gazdasági vezetéssel. E tekintetben sokkal többet kell tennie. Többet kíván ebben segíteni nekik a járási pártbizottság is. D. M. A csapatzászló előtt Amikor — 1966. őszén — Tóth Rudolf szombathelyi ifjúmunkás, a VASÉP villanyszerelője bevonult tényleges katonai szolgálatra, munkahelyén azzal búcsúztatták: állj helyt becsülettel! Tóth elvtárs — bevonulása után a határőrséghez került, ahol jól hasznosította az MHSZ-nél tanult gépjárművezetést, mert katonai szolgálatát, mint gépkocsivezető teljesítette. A rábízott gépkocsit állandóan üzembiztosan, több mint 65 000 kilométeren át — sokszor különleges körülmények között is — balesetmentesen vezette. Aktívan részt vett a szocialista versenymozgalomban s katonai szolgálatának ideje alatt, becsületes, odaadó munkája s helytállása elismeréséül egymásután háromszor szerezte meg a „Kiváló Határőr” kitüntető jelvényt. Olyan teljesítmény ez, amely csak keveseknek, a legjobbaknak sikerül. Tóth Rudolf határőr elvtársnak sikerült, aki eléréséért ezúton is gratulálék a haza iránti kötelezettségünk. gének becsületes teljesítéséért, és a nem mindennapi eredmény Fotó: Barsy A Honvédelmi Minisztérium pályázati felhívása A Honvédelmi Minisztérium pályázati felhívást bocsátott ki a tiszthelyettes- iskolai jelentkezésre. A Magyar Néphadsereg tiszthelyettes-iskoláira jelentkezhetnek mindazok a 17. életévüket 1969. szeptember 1-én betöltő, de 23 évnél nem idősebb fiatalok, akik legalább az általános iskola nyolc osztályát elvégezték és a fegyveres szolgálatot hivatásuknak érezve, a Magyar Néphadsereg hivatásos tiszthelyettesei akarnak lenni. A jelentkezés feltétele erkölcsi-politikai megbízhatósági, fizikai alkalmasság katonai szolgálatra, magyar álampolgárság, nőtlen családi állapot. A tiszthelyettes-iskolára pályázók (beleértve a sorkatonákat is) jelentkezési lapot a kiegészítő parancsnokságtól, illetve a szakmunkásképző iskola igazgatójától kapnak. A jelentkezési laphoz mellékelni kell sajátkezűleg írt részletes önéletrajzot, születési anyakönyvi kivonatot, a legmagasabb iskolai végzettségről szóló bizonyítványt (szakmunkásképzőt végzetteknek az oklevelet), erkölcsi bizonyítványt. A jelentkezők gépkocsizó, lövész, tüzér, műszaki, vegyivédelmi, lokátoros, híradó, hadtáp, járműtechnikus, fegyverzeti technikus vagy repülőműszaki szakra pályázhatnak. A technikus szakokra elsősorban azok jelentkezzenek, akik azonos vagy hasonló szakképzettséggel rendelkeznek. A pályázók májusban alkalmassági vizsgálaton vesznek részt. Azokat, akik a felvételi követelményeknek megfelelnek, szeptemberben behívják. Tiszthelyettes-iskolai tanulmányaikat a kötelező csapatkiképzés után kezdik meg. A tanulmányi idő két év, beleértve a kötelező csapatszolgálatot is. A pályázati határidő: 1969 március 15. VAS NPPE