Vas Népe, 1969. március (14. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

Mubovszkij és Szem­onov az NDK fővárosáben Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesült fegyveres erőinek főparancs­noka és Vlagyimir Szemjo­­nov szovjet külüg­yminiszter­helyettes pénteken Berlinbe érkezett Fogadta őket Wal­ter Ulbricht, az NDK állam­tanácsának elnöke. A meg­beszélésen részt vett még Wili Stoph miniszterelnök, Erich Slonecker, a NSZEP Politikai Bizottságának tag­ja, Központi Bizottságának titkára, Otto Winter külügy­miniszter, Heinz Kollesster vezérezredes nemzetvédelmi miniszterhelyettes, vezérkari főnök, szovjet részről pedig P. A. Abraszimov, a Szov­jetunió berlini nagykövete, P. K. Kosevo,­ marsall, az NDK-ban tartózkodó szovjet hadseregcsoport főparancs­noka, P. A. Kurocskin had­­seregtábornok és J. J Malcev vezérezredes. A baráti és szívélyes lég­körben lefolyt megbeszélésen teljes egyetértésében tárgyal­tak meg fontos, közösérdekű kérdéseket Hatalmas pergőtűz • Népfelkelés Ostromlott városok Dél-Vietnamban Hatalmas pergőtűzzel és rakéta­támadásokkal folyta­­tódot pénteken a DNF har­coló alakulatainak immáron hatodik napja tartó kora­­tavaszi offenzívája. A DNFF legújabb hadi je­lentéseiben beszámolt arról, hogy az általános támadás­­sorozat közben felszabadítot­ták a pacifikációs program keretében létesített számos úgynevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél- Vietnam több körzetében, egyebek között Saigon kö­zelében, sok helységben nép­felkelés tört ki. A falusiak lelkesen fogadták a hazafiak előrenyomuló osztagait és menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép mindenüt odaadóan támogat­ta a DNFF ha­dműveleteit. Nyugati távirati jelentések szerint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF az ország mind a négy harcászati öve­zetében rakéta és nehézgrá­nát támadásokat indított az amerikai expedíciós hadsereg , a dél-vietnami csatlós kor­mány támaszpontjai ellen. Különösképpen súlyos károk érték a Da Nang-i és a Long Binh-i óriás-támaszpontokat. A Da Nang-i bázisra becsa­pódó 122 milliméteres szov­jet gyártmányú rakéták fel­robbantottak egy amerikai hadianyag raktárt. A rob­banás — mint az AFP tudó­sítója jelentette — megvesz­­kedtette szinte az egész vá­rost. Az amerikai szóvivők a későbbi sajtótájékoztatón annyit elismertek, hogy az amerikai haditengerészet há­rom hajója, amely a támasz­pont-város kikötőjében hor­gonyzott, súlyosan megron­gálódott. A Saigontól 30 kilo­méternyire kiépített Long Binh-i támaszpontra ugyan­csak rakéták záporoztak. Long Binh az offenzíva kez­dete óta ostromlott várossá változott. Mégis Nyugat-Berlinben? Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki sajtókonferenciáján, kérdé­sekre válaszolva kijelentette: minden amellett szól, hogy az elnökválasztó gyűlést Nyu­gat-Ber­lin­ben tartják meg. Az idő nagyon rövid — fűz­te hozzá —, hogy e terven változtassanak. A technikai előkészületek jellegét tekint­ve, március 2-a lenne az utol­só időpont, amikor még át lehetne helyezni az elnök­választó gyűlést Nyugat- Berlinbő. Diehl kijelentette: Kiesin­ger kancellár jele­n pillanat­ban nem tervezi, hogy ma­gához kéresse Carapkin szov­jet nagykövetet. Lapzártára­. Két óra tíz percet tartott, őszinte és szívélyes légkör­ben folyt Nixon amerikai és De Gaulle francia elnök első négyszemközti megbeszélése péntek délután az Elysée­­palotában. A találkozóval egyidőben Rogers amerikai és Debré francia külügymi­niszter tanácskozott csaknem két óra hosszat. Ennek a megbeszélésnek első fele szűkkörű volt, a két külügy­miniszteren kívül csak az Egyesült Államok párizsi, il­letve Franciaország washing­toni nagykövete vett részt Ezt követte a kibővített ta­nácskozás, amelyen mindkét fél szakértői is jelen voltak. A megbeszélésen elősorban a közel-keleti helyzetről volt szó. Debrével tartott tanács­kozása után Rogers amerikai külügyminiszter Couve de Murville francia miniszterel­nököt kereste fel és mintegy félórás megbeszélést folyta­tott vele. Péntek este De Gaulle az Elysée-palotában 80 terítékes vacsorát adott az amerikai elnök és kísérete tiszteleté­re. 2 A nyugat-németországi Wuppertalban Rainer Debes és Dieter Goldmacher fod­rászok megdöntötték a nonstop fodrászat eddig 40 órás megszakítás nélküli mun­kával tartott világrekordját. A két Figaro 58 órára tervezi az új világrekordot, amely e felvétel megjelenésének pillanatában már nyilván meg is van (amikor a kép készült, Debesék kerek 56 órája dolgoztak már). (A Vas Népe képtávíróján érkezett) Eskolt eltemették Pénteken délelőtt Jeruzsá­lemben az ország nagy ha­lottainak temetőjében ünne­pélyes külsőségek között el­temették Levi Eskol minisz­terelnököt. A ravatalnál La­­zar államfő vett búcsút az elhunyt miniszterelnöktől, majd a sírnál a parlament elnöke mondott búcsúbeszé­det. A temetésen a politikai élet és a katonaság vezetőin kívül csak néhány ország alacsony szintű küldöttsége jelent meg: az Egyesült Ál­lamok küldöttségét Robert Finch egészségügyi, közokta­tási és népjóléti miniszter vezette, Nagy-Britanniáét Irene White munkáspárti képviselő, Kanadáét Paul Martin, volt külügyminisz­ter, az NSZK-ét pedig Her­bert Weichmann, a Bundes­rat elnöke képviselte. Meg­lepetésre nem volt ott a te­metésen egyik legközelebbi barátja, akitől a miniszter­elnökséget átvette, a 82 éves Ben Gurion. Nixon Rómában és Párizsban Incidens az elnök gépkocsijánál Nixon elnök és az olasz kormány vezetői csütörtök esti tárgyalásaikon egyetér­tettek abban, ho­gy mindent meg kell tenni Nyugat-Eu­­rópa politikai egységének fenntartásáért, de ugyanak­kor meg kell akadályozni, hogy szakadás következzék be Franciaország és közös piaci partnerei között — mondotta az olasz kormány szóvivője azokról az esz­mecserékről, amelyeket a Quirinale-palotában több, mint másfél órán keresztül folytattak. A megbeszéléseken Nixon elnök mellett Rogers kül­ügyminiszter, illetve Saragat elnök mellett Rumor mi­niszterelnök. Nem­i külügy­miniszter voltak­ jelen Ko­rábban Nixon és Saragat csupán egy tolmács jelenlé­tében egyórás magánjellegű megbeszélést tartott. Egy barna esőkabátot vi­selő férfi pénteken délelőtt a tömegből Richard Nixon gépkocsijához rohant, állító­lag azzal a szándékkal, hogy petíciót nyújtson át az ame­rikai elnöknek. Az incidens röviddel azután történt, hogy az elnök megkoszorúz­ta Rómában az ismeretlen katona síremlékét. Némi du­lakodás után a férfit lefog­ták és őrizetbe vették. Rö­vid időre felborult a nagy rendőri készültséggel bizto­sított rend. Nixon gépkocsi­ja csak egy pillanatra állt meg, majd folytatta útját a miniszterelnökségi reziden­ciára, a Chigi-palotába. Pénteken a kora reggeli órákban néhány órával Nixon elnök megérkezése előtt zajlott le az első tilta­kozó tüntetés a francia fő­­városban. Fiatalok vonu­l­tak az American Express turista­­iroda elé, hogy tüntessenek az amerikai államfő látoga­tása ellen. A rendőrség nyom­­ban szétkergette a főként diákokból álló tömeget, öt fiatalt letartóztattak. Nixon amerikai elnök pénteken néhány perccel 14 óra előtt megérkezett Pá­rizsba. Az orlyi repülőté­ren De Gaulle tábornok és Couve de Murville minisz­terelnök fogadta De Gaulle rövid beszédében Franciaor­szág legrégibb szövetségesé­nek az USA-t nevezte. Nixon egyhetes európai utazásának Párizs az utolsó politikai ál­lomása, noha vasárnap még visszatér Rómába, ahol VI. Pál pápával folytat megbe­­szélést, mielőtt hazaindul Washingtonba. Hírügynöksé­gi jelentések megjegyzik, ez az első alkalom 1961 óta, hogy amerikai elnök Párizs­ba látogat. Esti jelentések Március 1-e emlékezetes és nevezetes dátum a koreai nép életében: ötven esztendővel ezelőtt, 1919. március 1-én, az egész koreai félsziget la­kossága szinte egy ember­ként kelt fel a japán hódítók ellen. A felkelés, amelyben bekapcsolódtak a koreai dol­gozók hatalmas tömegei, nem korlátozódott csupán nemzeti keretekre. Az eseményekre közvetlen befolyást gyako­rolt az oroszországi októberi forradalom, s így az 1919-es koreai felkelés az egész for­radalmi világfolyamat fontos láncszeme volt. Ebben fog­lalható össze nagy nemzet­közi jelentősége. A pozosonyi várban pén­teken folytatódott a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács összevont elnökségi ülése. Cisart, a Cseh Nemzeti Tanács elnökét pénteken Sa­dovsky, a Szlovák Szocia­lista Köztársaság kormány­­elnöke fogadta. A délutáni záróülésen a két elnökség közös nyilatkozatot fogadott el. Egy jordániai katonai szó­vivő közölte, hogy izraeli va­dászgépek pénteken, kora délelőtt kétízben is megsér­tették Jordánia légiterét és rakétatűzzel árasztották el a Jordán folyó völgyét. A lég­védelmi ütegek azonnal mű­ködésbe léptek és visszafor­dulásra kényszerítették a tá­madókat. Jordániai részről emberéletben nem esett kár. Egy izraeli katonai szóvivő állítása szerint pénteken a Szuezi-csatorna nyuga­i part­ján elhelyezkedő egyiptomi állásokból tüzeltek izraeli katonákra, ketten megsebe­sültek. Elhunyt Naményi Géza A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatala, a kormány titkár­sága, az MSZMP Országházi Bizottsága és a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége mély megrendüléssel közli, hogy Naményi Géza elvtárs, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának vezetője február 28-án, élete 53. évé­ben hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése március 4-én, kedden, 13 órakor lesz a Farkasréti temetőben, a Fővárosi Tanács által ado­mányozott díszsírhelyen. Na­ményi Géza elvtársat a Mi­nisztertanács saját halottjá­nak tekinti. Naményi Géza: 1916. szep­tember 5-én született Mis­kolcon. A gimnáziumi érett­ségi letétele után a felső magyarországi Reggeli Hír­lap szerkesztőségében dolgo­zott mint gyakornok. 1938- ban kitanulta a villanysze­relő szakmát, majd a felsza­badulás után munkája mel­let sikeresen elvégezte a budapesti Műszaki Egyete­met, ahol elektromérnöki diplomát szerzett. 1945 óta volt tagja a pártnak. A fel­­szabadulás után először a Felvidéki Népszavánál, majd Miskolcon az Északmagyar­­ország szerkesztőségében dol­gozott különböző vezető be­osztásokban. 1955 elejétől az Esti Budapest rovatvezetője, majd a szerkesztőbizottság tagja. Az ellenforradalom után részt vett a kormány Tájékoztatási Hivatalának megszervezésében, rövid az Esti Hírlap szerkeszt"­­bizottsági tagja, ezután a Tá­jékoztatási Hivatal osztály­vezetője majd elnökhelyet­tese, 1959-t 61 vezetője volt. Kiemelkedő munkás jo­váért a Nénsröztírcaság Frunki Ta­nácsa a Magyar Szabadság Érdemérem ezüst fokozatá­val és a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A szomszédos országok lapjaiból Volksstimme Oláh-per. Az Osztrák Kom­munista Párt lapja vezető helyen foglalkozik a volt belügyminiszter perével. Az ügy legújabb szenzációja a február 26-i Volksstimme öt­hasábos első oldalas cikke: „Bűnvádi feljelentés Franz Oláh ellen fegyveres alakula­tok fenntartása miatt’’. A cikk egyebek közt ezeket ír­ja: „Négy közismert bécsi és alsó-ausztriai kommunista ügyvéd bűnvádi feljelentést tett az államügyésznél Franz Oláh volt belügyminiszter és más, ismeretlen tettesek el­len, mert Oláh saját beis­merése szerint más szemé­lyekkel együtt 1954-től a hat­vanas évekig fegyveres ala­kulatokat szervezett és tar­tott fenn, ami az érvényes osztrák törvények szerint ti­los és büntetendő.” A fejelentés bombaként robbant, az osztrák közvéle­mény érdeklődve fordult az osztrák pártlapok felé. Más­nap a legtöbb osztrák újság­ban gl­osszák, vezércikkek je­lentek meg a „különös fel­jelentésről”. Börtön-törvény. Új tör­vényjavaslat készült az oszt­rák büntetésvég­rehajtás mó­dozatairól. A javaslat sze­rint minden munkaképes el­ítéltnek dolgoznia kell, s ki­elégítő munkateljesítmény esetén 1,2—2 schilling óra­bért kaphat. Az összeg fe­lét a „házban” költheti el, a másik felét szabaduláskor egy összegben kapja. Az el­ítéltet a jövőben csak ma­gázni szabad, s lehetőleg családi nevén szólítani. Ez­zel szemben az elítélt köteles tartózkodni a „nem tisztes­séges beszédmódtól”. Gyermekvédelem. Ljublja­nában több mint 44 000 gyer­mek él (14 éve® korhatár alatt) s ezek közül 15 ezer számára gyermekotthonra volna szükség. A város óvo­dái 7000 gyermeket fogad­hatnak be, míg a bölcsődék­ben mindössze 400 csecsemő számára van hely. 1973-ig óvodák és bölcsődék épülnek majd, de ha tekintetbe vess­­szük, hogy a gyermekek szá­ma is növekedni fog, (csak az utolsó két évben csak­nem 7000 gyermek s­zületett a városban), akkor láthatjuk, hogy a kérdés még sokáig megoldatlan marad, noha a megoldásra óriási szükség volna. Új szó Füleki beszélgetések. Szlo­vákia Kommunista Pártjá­nak magyar nyelvű lapja, a Pozsonyban megjelenő Új Szó február 25-i számában riportot közöl Füleki beszél­getések címmel. Idézünk Sárkány Jánosnak, a füleki zománcgyár pártbizottsága el­nökének nyilatkozatából: „Az elmúlt évben is megmutat­kozott, hogy a füleki dolgo­zók tudják, hova tartoznak, hogy a szocializmust nem jelszavakkal, hanem munká­val építjük. Előfordult ná­lunk is, hogy egyesek külön­féleképpen magyarázták a szocializmust, voltak akik na­gyon „progresszívak”, az au­gusztusi események után pe­dig „hazafiak” akartak len­ni. Számuk azonban nem volt jelentős. Annak ellené­re, hogy különféle jelzőkkel, kollaborálással, sztrájktörés­sel vádoltak bennünket mi a párt és az állam vezetői­nek felhívása értelmében igyekeztünk biztosítani a nyu­galmat. Ennek köszönhető, hogy még augusztusban is teljesítettük a tervet...” Népújság K­is­határforgalom. A szlo­véniai magyarok hetilapja »Már az első belépéskor kö­telező valutabeváltás” cím­mel a belgrádi magyar nagy­követség tájékoztatását köz­li a kishatárforgalomról. A tájékoztató szerint „1969. ja­nuár elsején nulla órától a kishatárforgalomról szóló megállapodás alapján a Ma­gyarországra belépő jugo­szláv állampolgárok a valu­­­tabe­váltási kötelezettségnek az első belépéskor kötelesek eleget tenni. Ezek az utasok a második belépés alkalmá­val mentesülnek a valutabe­váltási kötelezettség alól”. A tájékoztatóhoz fűzött rövid kommentár megjegyzi, hogy „a magyar hatóságoknak ez az intézkedése azt jelenti, hogy a kötelező valutabevál­tást illetően jóformán semmi kedvezmény nem maradt és ezek után semmiképpen sem várhatjuk, hogy a két ország között fellendül a leshatár­­forgalom”. N­ rivalfalíny ellopása és az igazság A BBC igazgatósága hiva­talosan bocsánatot kért Wil­­sontól, mert a televízió har­mincéves riportere, David Dimbleby a Nixon látogatás idején ,,rendkívül könnyed hangon” kommentálta a protokolleseményeket. „ Éljenzés nincs. A em­bereknek tulajdonkénnen fo­galmuk sincs arról, miféle ember ez (Nixon). — Amint látjuk Wilson mindent megt­esz hogy el­lopja Nixontól a riva’d-f ényt. — A tárgyalásokról mi egyszerű emberek úgysem fogunk megtudni semmit, fogunk megtudni semmit, mert eltitkolják az igazságot. VAS NÉPE 1969. március 1. Szombat

Next