Vas Népe, 1969. március (14. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

Textiliparunk NÁLUNK GYERMEKKULTUSZ van. Szeretjük öltöztetni csemetéinket, színesen, szépen, divatosan A pénzt sem sajnáljuk ezért, bár nem örülünk, ha az ártáblák nagyobb összegeket jeleznek. Sőt! Annak sem örülünk, ha sokszori keresés után minősét kapunk a boltokban, legkevésbé pedig a kinyúlt, megfakult, szálaszakadt ruháknak, anyagoknak. Mert ilyenek is vannak. Bár a gyermek- és kamaszruhákat árusító boltok, osztályok egybehangzó véleménye szerint legtöbb reklamáció forrása a cipő, mégsem érdektelen a textíliák világában azt keresnünk, ami jobb lehetne, aminek jobbnak kellene lennie. A minőségi kifogás megjelenési formája a vevő reklamációja. De nem mindenki reklamál, akit kár ért, vizsgáljuk tehát csak magát a reklamációt. Rövid néhány perc alatt három álláspontról is tudomást szerezhetünk. A kereskedelmi vállalatok szerint minőségi reklamációt csak blokkmásolat ellenében lehet elfogadni, és az idényjellegű cikkeknél az átlagos hat hónap helyett két és fél hónapon belül áll jogában a vevőnek kifogást emelni. A kereskedelmi felügyelőség szerint a reklamációk érdembeni elintézésekor nem szabad figyelembe venni az idényjelleget. Az áruk származásának elismerése mellett a blokkmásolattól is el lehet tekinteni. A gyárak úgy vélik, hogy a boltok csak a végső esetben kártalanítják a vevőt, küldjék vissza az inkriminált árut, amit lehet, ők megjavítanak. (Hogy ez a javítás gyakran fél évet vesz igénybe, s ezt a kedves vevő , nem tudja kivárni, a gyártókat szemmel láthatóan nem nyugtalanítja.) Bár a kereskedelmi felügyelőség a kereskedelmi vállalatokkal egyeztette már álláspontját, erről a boltokat írásban is tájékoztatták úgy látszik, az egységes értelmezés még várat magára. Örömmel írhattuk le, hogy az éveken át unalomig csépelt reklamációs témák egy része már a múlté. Például 13—14-as számú kamasz öltönyöket mostanában rendszeresen kapni, sőt választék is van. A harisnyanadrágból már „csak” az egyes-kettes számozású hiányzik, mindenekelőtt fehér színben. A csecsemő ruházatból kiszorult a gyapjú, és tartós, jól kezelhető, kellemes színű műszálaknak adta át a helyét. A teenagerek számára Petőfi-gallér épp úgy elérhető, mint a Napóleon-fazon. Készülnek kabátok, zakók hallal és dragonnal. A KEDVES PAPÁK és mamák azonban ma is bőven bosszankodhatnak, ha csemetéiket öltöztetni a boltokba nyitnak. Egyik legnagyobb probléma mindjárt az anyagok minősége. Kezdjük a legfiatalabb korosztállyal. Krónikus a panasz az egyes-ötös méretű szövet szoknyácska fazonjára, s azért, mert a zömében már műszál alapanyagokat nem gyűrtelenítik. A gyermekek öltöztetésével hivatásszenten foglalkozó kereskedelmi alkalmazottak jó ideje mondják már, hogy a jersey a mai textilviszonyok mellett nem ideális gyermekruházati anyag, összemegy, kiszálkásodik. Ha pulóvernek dolgozzák fel, főleg garbónak, megnyúlik. Talán a jersey példázza a legvilágosabban azt az igényt, hogy az úgynevezett lefutott anyagok gyorsabban kerüljenek ki. Így van ez bizonyos színekkel is. A kanári sárgát nem szívesen veszik a szülők, ennek ellenére például szövetruhákból még több éves készletek is vannak. Némely esetben viszont a forma, adott esetben a fazon a minőség elé kerülhet. Különösen a teenagereknek szánt konfekció esetében Bár Petőfi-gallér és Napóleon-fazon is kapható, de mint a bolti eladók is mondják, csak ideig-óráig. A gyermek-, kamasz- és bakfiskonfekció hihetetlenül lassan követi a divat változásait. Nem a nagy világcégek fazonjaira gondolunk. Inkább csak arra, hogy például a bakfis lányok viseletében hódít a mandzsetta, a csípőre szabott vonal, a lökni és a hós. Ennek ellenére a szoknyák zöme úgynevezett egyenes fazonnal jön ki, princesz vagy derékvonalú szabással. Az anyagok az esetek többségében megütik a korosztály igényeinek mértékét. A színes-kockás, bordás, szálában spriccelt, vékony műszálas szövetek közkedveltek. A TEENAGEREK öltöztetésében hódítanak az olyan újnak is nevezhető anyagok, mint a Grabuskin (zsugorított műbőr), a velúr-nylon, a műszőrme Itt azonban súlyos minőségi problémák mutatkoznak. A Grabuskin egyszerűen szólva megbukott. A fehér elszíneződött, a közkedveltebb fekete pedig anyagában szétment. A legutóbbi szezonvégi kiárusításkor tanúi lehettünk a velamylon kabátok nagy arányú árcsökkentésének. Ennek — az eladók ezt világosan meg is mondták — minőségi oka volt. Tavaly ősszel gyermek, kamasz és bakfis méretben egyaránt igen gyenge — anyagában gyenge — szállítmány érkezett a Kaposvári Ruhagyártól. Bár a kaposváriak minden reklamációnak helyt adtak — és a gyártó céghez továbbították — a boltok egy része nagyarányú árcsökkentéssel az eladás mellett döntött. A minőségi kifogás ódiuma a gyártókra száll, esetünkben a Magyar Selyemiparra. Ugyancsak egy modern termék, a steppelt, danylonnal bélelt női nylon köpeny sem állja ki a minőségi próbát. (Bakfis méretben is kapható). A bélés egyszerűen „kijön” a borítóként használt anyagon. Arra lenne szükség, hogy ezeket a köpenyeket úgynevezett lavable nylonnal készítsék. A gyermek- és teenagerruhák zöme nagyipari termék A ktsz-ek termékeit kizárólag bizonyos hiányok pótlására használják. Több okból is. A ktsz-ek színei, fazonjai — zömében — jó indulattal sem nevezhetők modernnek. A gyárak azonban, legalább is kivitelben , egyre inkább megütik a kívánt szintet. Minden megkérdezett kereskedelmi egység első helyre a Kaposvári Ruhagyárat helyezte. A gyermekruhák szinte kivétel nélkül itt készülnek, például ők a gazdái az igen ízléses, praktikus valamylen bébi, gyermek- és kamaszkabátoknak is. A zalaegerszegi és soproni ruhagyárak ellen sem merülnek fel alapvető kifogások. TERMÉSZETE SZERINTnem lenne minőségi hiba, de egyik nagy problémaként tartjuk számon, s ebben sajnos, nem sok a változás, hogy a szállítás ma is a rákfenéje a gyermekruházati iparnak. Néhány példát: bélelt nylonanorákok és irhabankák októberben, novemben még protekcióval sem voltak kaphatók. Január végén „elöntötték” velük az üzleteket. De szólhatnánk a műszálas kertésznadrágokról, az ugyancsak műszálas fonálból készült leányka pulóverekről, amelyek évek óta a hiánylista élén állnak. Jó lenne, ha a gyárak többször és figyelmesebben meghallgatnák a boltok vezetőinek véleményét. Kide-rülne például, hogy a Hajnell, a kordbársony, a kék, zöld és lila színek a nyári holmikban úgynevezett le- futott anyagok, vagy fel- használásuk igen-igen korlátozott (Kordbársonyt például kislánykáknak kötényruhaként, a flanellt pedig egyes hármas számokban úgynevezett gyermek játszóként keresik ma már csak, amíg az említett színek úgyszólván eladhatatlanok.) A szériában termelő konfekció-ipartól természetesen nem várhatjuk, hogy kísérlet alatt levő anyagokból, éppen csak feltűnt fazonokból, műszatikülönlegességekből elárassza a piacot. Azt azonban elvárhatjuk, hogy például a gyárak festődés, a cégek divattervezői, a textiltervezők többet találkozzanak nemcsak a nagykereskedelem képviselőivel, hanem a boltok vezetőivel is, uram bocsá’ — néhanapján még papák, mamák meghívása is elképzelhető lenne. (Sőt az is, hogy a véleményüket figyelembe veszik.) TUDJUK, hogy a textilipar lehetőségei sem korlátlanok. De a felsorolt — és a még fel nem sorolt — hiányosságok zöme nem objektív okokra vezethető vissza. Inkább technológiai lazaságra, a gyártásközi ellenőrzés hiányosságára, a meózás lazaságára, s az anyagok, fonalak rendeltetés ellenes felhasználására. Ezért pedig a gyermekek és a szülők nevében szólnunk kell. Szanati Anna kérdőjelei Meddig kell megőrizni a blokkot? — Petőfi-gallér, Napóleon-fazon hallal és dragonnal — A Grabuskin levizsgázott — Kaposvár az élen 1969. március 1. Szombat Új kultúrák — gépesített kukoricatermesztés Olyan növényt is termel a tsz, amilyenekkel eddig nem foglalkozott. Például repcét és fűmagot. Az előbbi kifizetődik és jó búzaelővetemény, a vetett fűmagból meg — kiegészítéssel — néhány év múlva jó legelő lehet. A nagyüzem tavaly csaknem 28 mázsa kukoricát termelt holdanként, (májusi morzsokban számítva) az egyszeres keresztezésű jugoszláv és magyar hibridekből. E fontos takarmány az idén is rangos helyet kap a növénytermesztésben, a vetésterület jelentős részén, 310 holdon teljesen gépesítik a termesztést, de a betakarítást is. Vagyis: szemenként vetőgéppel teszik földbe a magot vegyszerrel pusztítják a gyomot, a kártevőket, gép töri és morzsolja a kukoricát, majd a tsz szárítóberendezése teszi lehetővé a biztos, veszteségmentes tárolást. Szakosítás az állattenyésztésben Későbbre tervezték a szakosított szarvasmarha-telepek kialakítását. De egy évvel előbbre hozták, hogy hamarabb élvezhessék az állam kínálta építkezési és tenyésztési kedvezményeket. Így aztán teljesen gépesített, új épületekben egy telepen tartanak 300 tehenet. A hízómarhákat a nicki üzemegységbe csoportosították. Így könnyebb, egyöntetűbb a takarmányozás, ami előnyös a súlygyarapodásra, könnyíti a gondozást, s egyben az értékesítést is, mert a felvásárló is szívesebben vesz az egy helyen nevelt és hizlalt állatokból. A sertéshizlaló telepet Vámoscsaládon alakítják ki. A terv szerint az idén 2000— 2500 hízott sertést adnak — részben saját feldolgozással — közfogyasztásra. VAS NÉPE Két nap Répcelak egén! A répcelaki tsz már korábban elkészítette a nagyüzem ötéves, távlati tervét. Főbb jellemzői: 1973-ig 70 millióra nő a gazdaság termelési értéke. A fejlesztési alapot 40, a részesedésit 24 százalékkal emelik. Ezt figyelembe véve készül az idei gazdasági terv, amiről Berecz József főagronórius, Varga Ferenc főkönyvelő és Bárány Lajos párttitkár ilyenképpen nyilatkozik. Garázs, hidroglóbusz, lakás Ebben az évben is folytatódik a nagyszabású építkezés. Az egyesítés után hovatovább olyan erőre kap és olyan színvonalra emelkedik a szövetkezet, hogy nemsokára nehéz lesz párját találni. Meglévő épületeit egy újabb 100 férőhelyes istállóval, 300-as sertéshizlaldával, hidroglóbusszal, gépesített, szárítóval beépített kombájnszervvel, központi garázzsal és két szolgálati lakással gyarapítja. (A hidroglóbusz a fényes, gömb alakú víztartály úgy ragyog majd Répcelak fölött, mintha a község második napja lenne.) Tavaly erőgépállományának nagy részét a korszerű Dutra gépre cserélte fel a tsz. Több évi tervének első időszakában újabb gépeket — köztük tehergépkocsit és személygépkocsit is vásárol. Erre 1 millió 300 ezer forintot irányoz elő. A teljesen új és számszerűen is gyarapodott géppark nemcsak a tökéletes munkát segíti elő, hanem a traktoros- és szerelőgárdát is megkíméli az avult gépekkel járó kényelmetlen, gyakran ismétlődő, nagyon költséges javításoktól. 1000 sertés kolbásznak, s tejgvárpéküzem. A melléküzemágak évek óta nemcsak sok embernek adnak munkát, hanem a közös kasszába is tetemes pénzt hoznak. S ami külön dicsérendő: a maguk termelte alapanyagok feldolgozását végzik el. Tavaly például 500 sertést dolgozott fel a tsz jól működő húsüzeme. Az idén legalább ezer sertésből készítenek kolbászt, más töltelék- és fehérárut. Ellátják vele a tagokat, s tetemes mennyiséget küldenek a sárvári és a szombathelyi más tsz-ekkel közös árudáknak is. Nagy a tsz lehetősége a tej feldolgozásában is. Saját készítésű és csomagolású túrót, vajat, tejszínt és tejet is árusítanak boltjaiban a termelőszövetkezetek. Az idén már a helyi malmot is a szövetkezet akarja hasznosítani, jórészt gabonaőrlésre, hogy a neki legmegfelelőbb lisztet kanna induló sütödéjébe A faluban és a környéken régi az igény a friss, jó házi kenyérre és más sütőipari termékre. Üdültetés, szabadság,elemeit nyugdíj Nagyon imponáló terveit úgy akarja megvalósítani a szövetkezet, hogy tagjairól messzemenően gondoskodjék. Az idén már 200 munkanap ledolgozása után hét, 250 után tizenkét nap fizetett szabadságot ad a tsz a férfiaknak. A nőknek egyelőre 150 napot kell dolgozniuk egyheti fizetett szabadságért. A fiatalabbja a tsz balatonmáriai üdülőjébe, az idősebbje a büki gyógyfürdőbe jelentkezhet üdülésre, pihenésre. A Bükön épülő szállodából két szobát igényelt a nagyüzem. A terv szerint a traktorosok minden második szombat délutánja és vasárnapja szabad lesz. Ekkor a „váltók” veszik át a kormánykerekeket. Meleg szívből, emberségről vall, hogy a korábban nyugdíjazott tagok havi járandóságát a szövetkezet úgy egészítse ki, mintha az új nyugdíjtörvény szerint kapnák ellátásukat. Ez havi 200—400 forintot jelent egyegy nyugdíjasnak. A határ csendes, az irodákban az idei terven, annak finomításán dolgoznak, közös terveken, amelyekért oly lelkesítő lesz dolgozni! Udvardi Gyula Növénytermesztés — termőföld nélkül A vízikultúra, vagy másképp hidroponika néven ismert növénytermesztési eljárással nagyüzemi kísérlet folyik a szombathelyi Kertész tsz-ben. A termelőszövetkezet főkertésze kérésünkre elmondta: a gazdaságból évente csaknem 100 tonna földet „adnak” el cserepesvirágokkal és más növényszállíttványokkal együtt. Ilyen talajveszteséget hosszú távon nem bírhatnak el. A hidroponikai termesztéssel csökken a növénytermelés kockázata is. Megszabadulnak a földben levő kártevőktől, betegségforrásoktól, s nem érvényesülhet a talajszerkezet esetleges kedvezőtlen hatása sem. A kertészetben üvegházban, e célra külön kialakított asztalon nevelik a növényeket Gyökerük kavicsba kapaszkodik, az éltető nedvet négyhetenként engedik le róluk. Mintegy 10 fajta levéldísznövényt tartanak hidroponikában. Kiderült: a közkedvelt filodendron és nemesborostyán is jól nevelhető vele. Hazánkban a szombathelyi termelőüzem foglalkozik egyedül ezzel az eljárással. 3 A takaró tízcentis oldalú négyzetekből állt össze. Minden négyzet más színű , kék, sárga, vagy akár mintás is található közöttük. Mindegyiket más-más lány horgolta, ízlésének, fantáziájának, kézügyességének megfelelően, tehát beleszőve egyéniségének egy darabját. Mégis, az egyéni darabokból közös munka születhetett, mert célja mindnyájuknak ugyanaz volt: segíteni Vietnamnak. A takarók hasznossága nemcsak gyakorlati hasznosíthatóságukban rejlik: másféle melegről is gondoskodnak — a szeretet melegét viszik a hazájukért harcoló emberekhez. A Nőtanács felhívására már nagyon sok üzem, iskola csatlakozott a „pléd-akcióhoz”, ahogy ezt az igazán eredeti és érdekes mozgalmat becézik. A Savaria Gimnázium III. B. osztályának faliújságán is megjelent a felhívás, és ez nem maradt az osztály belügye, az egész iskola — és azon belül elsősorban a harmadik évfolyam lányai — megkezdték a munkát. Amikor a KISZ-munkáról beszélgetünk, Kondics Ilona, az iskola KISZ-titkára gyakran emlegeti a III. B-t. Sok mindent vállaltak már magukra, sokszor voltak kezdeményezők. Például minden hónapban egyszer szombat délután meglátogatják a gencsapáti gyermekotthon kis lakóit, ajándékokat visznek A lányok négyzettel szavaznak nekik, játszanak, beszélgetnek velük. Gondolom, ez nemcsak a kicsiknek okoz örömet... Együtt üldögélnek a lányok a klubhelyiségben, csendesen beszélgetnek, horgolnak. A beszélgetésben nem esik szó szenvedésről, harcról, bombákról. De a fürge kezek minden egyes mozdulattal azt ismétlik: „Vietnam.. „ Vietnám...” Gyors számítás a már elkészült takarón. Tizenhétszer tizenkettő, az anynyi, mint... igen, kétszáznégy darab különböző színű négyzet. Kétszáznégy szavazat az igazság mellett. _______— bvg.—