Vas Népe, 1969. június (14. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Más lest a forma, más a tartalom is SPAR AZ ŐRSÉGBEN — JÚNIUSBAN MÁR ÉPÜLNEK A SZŐNYEGHÁZAK — SOMOGYI MUNKAHELY — TELEX LESZ A TÁVOLSÁG HÍDJA A tanácsi építőiparnál át­tervezéssel kezdődött a ta­vasz. A vállalat központjában létrehozták a technológiai osztályt, mely szorosan együtt­működik a műszaki vezetés­sel. Feladata a szerződések előtti programkészítés. Ők ál­lítják össze a munka ütem­tervét, felmérik a gépszü­k­­ségletet, a létszámot. Módosult a termelés irányí­tása is: koncentrálták, kisebb területre „sűrítették” a ter­melőegységek erejét. Keve­sebb építkezést indítanak egyszerre, s ezért rövidebb határidőket is szabhattak. Ez a forma kedvező a pénzügyi gazdálkodásra. Befejezetlen állományuk, optimális — ál­talában 20—27 millió forint — ez éves szinten jól arány­lik a 160 millió forint érté­kű átadáshoz. Az őrségi ipartej építés alapköveit rakják le június­ban Őriszentpéteren. A szom­bathelyi Cipőgyár 12 millió forintos beruházással készülő leányüzeme épül majd itt, melyet az elkövetkező évek­ben tovább bővítenek. A vál­lalat másik nagy építkezési bázisa a kórházi rekonstruk­ció: Szombathelyen a Gaga­rin úton épülő elme- és ideg­­gyógyászati osztály új szár­nya június 15-ére eléri a tető­­magasságot (falegyenben lesz), a jelenlegi építési ütem tar­tásával a jövő év májusára tervezett átadást egy hónap­pal előbbre is hozhatják. Részt vesznek a lakásépítési programban. Vidéken, Szent­­gotthárd, Sárvár, Körmend szerepel terveik között, 2 és fél év alatt mintegy 140 la­kással. Szombathelyen júni­usban „lépnek be” a Hunya­di úti szőnyegházak. (Érde­kességük: a római átrium há­zakhoz hasonló alapterület elosztású földszintes szőnyeg­ház 150 négyzetméterre épül. Egy „normál” családi ház telke ennek kétszerese. 70 négyzetmétert, a ház közép­pontjában falaktól teljesen körbezárt kis udvar foglal el, melyre a lakószobák ablakai és a nappali üvegajtaja nyí­lik.­ Az oktatás és népművelés­­ szolgálatában, befejezés előtt áll a kőszegi kollégium és a csepregi 8 tantermes iskola átalakítása. A csepregi kol­légium építése pedig gyors ütemben halad. Folyamatban levő munkájuk a sárvári ipari tanuló­iskola és a napok­ban megkezdődött a körmen­di zeneiskola műszaki átadá­sa. Tevékenységük 20 százalé­kát a szolgátatások teszik ki, 16 millió forint értékű mun­kára kötöttek szerződést az Ingatlankezelő Vállalattal. Mind a szakipari jellegű meg­bízások, mind a nagy volu­menű építkezések a géppark bővítését, korszerűsítését sür­getik. Új építőipari gépek beszerzésére 2 millió forintot irányzott a vállalat műszaki fejlesztési tervében. Foglal­koznak egy betongyár létre­hozásával is, mely a króni­kus segédmunkás hiányon enyhítene. Ha már a létszám­nál tartunk egy érdekes, ki­fejlődésben levő vállakozást meg kell említenünk, melyet bizonyos mértékig a struktu­rális aránytalanságok diktál­nak. A TAN­ÉP megyehatáron kívül Somogyban vállalt 5 millió forint értékű munkát. Fonyódon augusztusban adja át a bővített, átalakított 12 tantermes iskolát, kazánház­zal. A fonyódi és marcali já­rás tanácsaitól ajánlatot ka­pott a vállalat egy állandóan ott működő építésvezetőség létrehozására. Több éves mun­kaalkalomra nyílik ezzel mód. Marcali 70 millió forintos kórházfejlesztési program ki­vitelezésével bízná meg a TANÉP-et. A továbbiakban számíthatnak a 40—50 millió forintot elérő ipartelepítésre és bekapcsolódhatnának a fo­nyódi lakásépítkezésekbe is. Somogyból „kapna” a válla­lat ácsokat, kőműveseket és segédmunkásokat. Ezek után „áll az alku”, hisz a vállalat így létszámegyensúlyba kerül. Kapacitásukhoz mérten túlsá­gosan is erős szakipari rész­legüknek a somogyi munka­­terület szinte kapóra jött. A távolság ugyan nehezíti az irányítást, de erre is találtak megoldást: telex-híd épül majd a somogyi építésvezető­ség és a szombathelyi köz­pont között. Horváth Anita _____ MENETRENLZOZUS Értesítjük a T. Utazóközönséget, hogy 1969. június hó 1-én életbe lép az 1969/70. évi autóbuszmenetrend. Június 1-től közlekedik Bük vasútállomás—Bük fürdőtelep helyijárat. Június 8-tól szeptember 1-ig bezárólag Szombathely—Vasvár—Hévíz—Keszthely Szombathely—Vasasszonyfa—Bük Szombathely—Vát—Bük Kőszeg—Bük Celldömölk—Bük Celldömölk—Borgáta viszonylatban közlekednek fürdőjáratok. Felvilágosítás Szombathelyen az Ady téri autóbuszállomáson és a Köztársaság téri VOLÁN Irodában, Kőszegen, Sárváron, Celldömölkön, Körmenden és Szentgotthárdon az AKÖV Főnökségeken. 17. sz. AKÖV Szombathely (3932) Határjárás 1. Szombathelytől—Szentgotthárdig 300 KILOMÉTER TEREP­JÁRÓ KOCSIKKAL — 40 mázsás termésre­­fe­ktetett” BÚZA- ÉS KU­KORICATÁBLÁK — 1000 HOLDON RENDEN A TA­KARMÁNY — CSELÉD­SORS TEMETŐ — 700 KILO­MÉTER FÖLDÚT, EMBER SEHOL (!) KÉTNAPOS HATÁRJÁ­­RÁSRA kaptam meghívást a 18 ezer holdas (Szombathely­től—Szentgotthárdig húzódó) Szombathelyi Állami Tangaz­daságtól. Előre sejtettem, hogy nem mindennapi él­ményben lesz részem, hiszen óriási területeket — szinte a fél megyét — foghatja át a tekintet egy ilyen határszem­lén. Indulás előtt — az első na­­pon — Dr. Németh Miklós, a tangazdaság igazgatója rö­vid „eligazítást” tartott a ke­rületvezetőknek, a gazdaság központi vezető szakemberei­nek, arra kérve a 16 főnyi társaságot, hogy elvtársi, őszinte baráti bírálattal mondják el majd a jó és rossz tapasztalatokat, s ha lehet, mindjárt a helyszínen — rögtönzött konzultáció alapján — érlelődjön javas­lat a felmerülő problémák azormaik­ megoldására. Hogy a gyakorlatban ilyes­mi lehetséges azt egy fél óra múlva már tapasztaltam a tápláni kerület elsvik 60 hol­das kukoricatáblájánál. A szakemberek először a tő­­számot vizsgálták, majd a helyenkénti rossz kelés (csí­rázás) okait. Végül arról folyt rögtönzött konzultáció, miért nem jó a K—64-es gyomirtószer. Aztán perce­ken belül megvolt a döntés, hogy a kultúrát megszaba­dítsák a gyomoktól s bizto­sítsák a holdankénti 30—35 mázsás átlagtermést (májusi morzsol­ban), a táblát 1 ki­logramm Hungarán és V0 ki­logrammos Dikonirt vegysze­res keverékkel újra le kell permetezni. Egy „hajítással” odébb őszi takarmánykeveréket sá­lóztak. És rosszul — állapít­ják meg a szakemberek —, mert egyenetlen a behordott anyag fonnyasztása, azonkí­vül keskeny a silókazal, a depó oldalak tömítése, a ne­héz gépekkel bal­esetveszé­lyes. Sok jó takarmány kár­­bavész. Új sollózási módszert kell alkalmazni. (Ezt legin­kább a szentgotthárdiak bi­zonyították jó példával.) A következő kukoricatábla már messziről ,/kiabál”. En­nél szebbet álmodni sem le­het. Milyen volt a talajelő­­készítés? Mikor vetették? Mivel vegyszereitek? — zá­poroznak a kérdések, de a kollégák a dicsérettel sem fukarkodnak, aztán már itt — de a többi kukoricatábla megszemlélése után még in­kább — kialakul az igazga­tóban az az elhatározás, hogy a nagy gazdaság tömbösítése,­­szakosítása után a tápláni kerületen elsősorban kukori­cát kell termelni: holdanként 40 mázsás májust morzsoltak. Erre az itteni adottságok megvannak, de még tisztáz­ni kell a fajtakérdést (a ju­goszláv kukoricafajták a leg­­bíztatóbbak) és a kamizálást. Egyre jobban bebizonyoso­dik, hogy a K-64-es vegy­szer nem jó. A BÚZATÁBLÁK OLY SZÉPEK, biztatóak, hogyha valami rendkívüli időjárás nem szól közbe, a gazdaság még soha ilyen gazdag ga­bonatermést nem takarított be, mint amilyenre az idén készül. A kerületvezetők így évődnak egymással: — Mennyiért adod ezt a táblát, koma? — Mennyiért vinnéd? — Huszonötöt adok érte (holdankénti termés). — Annyiért mi se takarí­tanánk be — mondja nem kis büszkeséggel a kerület­vezető, aki 40 mázsára „etet­te” be (holdankénti 12 má­zsás műtrágyadózis) a búza­tábláit s 28—30 mázsás át­lagtermést szeretne betaka­rítani. A gazdaság a kenyérgabo­na termesztésénél is keresi a legmegfelelőbb fajtákat. Min­den kerületben legalább 50— 60 holdas táblán folyik nagy­üzemi — 3—4 holdas pan­­cellákon — fajtakísérlet. Egy­más mellett láttuk pompázni az olasz, szovjet, jugoszláv, román és francia növényne­­mesítők által létrehozott leg­újabb fajtáikat, melyek kö­zül legtöbbet ígér az olasz Lebellula és a szovjet Szko­­roszpelka, ámbár az eddig jól bevált Bezosztráját még egyik sem „veri”. A hepehupás, poros dűlő­­utakból már legalább 60 ki­lométert magunk mögött hagyva és a jásdi területre érve, a szakemberekben egy­re inkább megerősödik az a vélemény, — s eldől­t, hogy felesleges annyi őszi takar­mánykeveréket venni mint eddig. Az óvatosabbak azzal „védik” a hagyományt, hogy az idén rendkívül jó idő van a takarmánytermesztésre. De a betakarítás — még mindig gépek hiányában — szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a gazdaság dolgozóit Ezer holdon renden a takar­mány, de pár nap múlva ez a szám kétezerre nő. A ren­den szárítást és a kész szé­na betakarítását veszélyezte­ti az idő. Nagyobb részét fonnyasz­­tott állapotban úgynevezett szénázsnak (a széna és a si­ló középértéke) kell silózni, betakarítani. A jáki, majd a nárai kerület egy-egy füves lóherés táblájánál ki is ala­kul a konkrét határozat. A szemlén részt vevő főgépész már adja is az utasítást a gépek átcsoportosítására, a meglevő erők jobb kihaszná­lására. A főállattenyésztő még vitatkozik: itt —­­a jaki területen — a legmagasabb az állatsűrűség. Az évi — nagyobb részt pillangós — szálastakarmány-szü­kséglet több mint 250 vagon. De a szükség diktálta ésszerűség győz: aratásig — ami már itt van a kertek alatt — a le­hető legkisebb minőségvesz­teséggel be kell takarítani —­ nyersen vagy szárazon — a szálastakarmányok első ho­zamát. A sarjú is sokat ígér, de számítani kell szűkebb esztendőre is s a takar­mány, ha helyesen silózták, a depókban is eláll. Nagyjából az újabb kerü­letek — Ják és Nárai — tömbösítésének, illetve sza­kosításának az iránya is ki­alakult ezen a szemlén. Mindkét kerületben a gabo­natermesztés mutatkozik a legcélszerűbbnek. Ezután jön a takarmány és a kukorica. De az utóbbit megelőzve ta­lán a repce is, mint ipari növény. A végtelen dűlőutakat jár­va a terepjárók régi majo­rok mellett porzanak el. Cse­­lédsors temetők. Egy-egy roggyant kávájú kút, tégla és vertfai törmelék, bürök, csalánfolt jelzi már csak a régi, urasági cselédnyomorú­ságok helyét. — Itt volt a Jajamajor. Ezt nevezték sötétesnek. Amazt..­i már el is felej­tettük, — mondja a gazda­ság főmezőgazdásza. És a másik nagy élmény: az első nap — mintegy 150 kilométeres útszakaszon — bejárt óriási területeken se­hol egy ember. Már úgy a földön gebeszkedő, kapáló, kézi munkával izzadó ember. Gépek, gépek. Szénabetaka­­rítók, silózók, termést szállí­tó gépek és természetesen ezeken az ember. EZ MÁR VALÓBAN nagy­üzem. Ámbár, még koránt­sem úgy gépesítve, ahogy a fejlődés üteme megkívánná. Erről azonban — és sok másról — holnap az újabb kerületeket járva és a szem­le értékelésénél még sok szó lesz. Dávid József Az idén is június első vasárnapján köszöntjü­k az építőmun­­kásokat. Megyénkben ünnepségeken emlékeznek meg az eredményekről és azokról a dolgozókról, akik az el­telt esztendő alatt kiváló munkát nyújtottak. A VASÉI-­­nél hárman — Mai ez Antal ács, Györki Imre villanysze­relő szocialista brigádvezetők és Avar Mihály művezető­k, a kőszegi téglagyárban pedig Kardos János kemencemun­kás, az Építőipar kiváló dolgozója miniszteri kitüntetésben részesültek. Szőlőtermelők, ügyelem! Műanyag szolokotozó TARTÓS OLCSÓ GAZDASÁGOS, mert 1 kg műanyag kötözőben 4000—6000 méter felhasználható kötözőanyag van. Fogyasztói ára 75,—Ft/kg. Beszerezhető a kiskereskedelem vaküzleteiben és az „AGROKER” Vállalatnál. (3933) VAS NÉPE LAKÁSTEXTIL VÁLLALAT SZOMBATHELYI TÖRZSGYÁRA ÉS KŐSZEGI POSZTÓGYÁRA f­elvételre k­eres 16—25 év közötti női munkaerőket szövő szakmunkára. Betanulási idő szövő szakmunkánál 4 hónap. Betanulás ideje alatti fizetés havonta 900-1000 forint körül. Betanulás utáni kereseti lehetőség — teljesítménytől függően általában 1600—1800 forint. Vidékieknél a betanulás ideje alatt albérleti költséget térí­tünk, továbbiakban pedig 100—150 forintot havonta. üzemi étkeztetés, orvosi ellátás, 2 hetenként szabad szombat. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. JELENTKEZÉS: Lakástextil Vállalat vagy Lakástextil Vállalat Törzsgyára Posztógyára Szombathely, Írottkő u. 1. Kőszeg munkaerőgazdálkodás munkaügyi osztály (3907) 1969. június – Vasárnap

Next