Vas Népe, 1969. augusztus (14. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

Munkaerő és gépesítés — a termelőszövetkezetekben Megyénkben is egyre sür­getőbb feladat a mezőgaz­dasági termelés műszaki fejlesztése. E feladattal kap­csolatosan alapos felmérése­ket végzett két járás — a sárvári és celldömölki — tsz-eiben a területi szövetség és tanulmányt készített. A sárvári területi szövet­ség munkatársai két alapve­tő ténymegállapításból in­dultak­ ki: 1. a tsz-ek mun­kaerő-ellátottsága, 2. és a gépesítés helyzete. A munkaerő ellátottság tsz-enként változó. A legtöbb termelőszövetkezetben azon­ban számolni kell azzal, hogy a dolgozó tagok lét­száma állandóan csökken. Ez elsősorban abból adódik, hogy magas az idős tsz-ta­­gok aránya és az új tsz-tör­­vény lehetőséget ad nyugdí­jazásukra. A nyugdíjas és járadékos tagok száma ma is az összes taglétszám egyharmada. A jelenleg még nem nyugdíja­sok száma a következő né­hány évben további egyhar­­maddal csökken. De egész pontosan: a szövetség terüle­tén jelenleg (a két járás tsz-eiben) 8148 tag dolgozik. De 1972 után ez a létszám 5514-re csökken, mivel 1972- ben 2634 tsz-tag megy nyug­díjba. (Ezen időszakban új tagfelvételről csak minimális számokban lehet beszélni.) Nyilvánvaló, hogy a ter­­melőszövekezeteknek erre a biztosan várható (előre fel­mért) munkaerő-csökkenésre alaposan fel kell készülniük, vagyis egy sor munkafolya­matot gépesíteni kell. A termelőszövetkezetek a megalakulás utáni években általában a vonóerőt igénylő munkákat gépesítették, majd a gépesítést befejezték. Az más kérdés — s a tanulmány erre külön kitér — hogy az erőgéppark jelentős hánya­da használt traktorokból te­vődik össze, s ezeknek a gé­peknek a kicserélése is gyorsabb ütemet igényelne. Nem is beszélve a különböző traktor-típusokról, amelyek alkatrész-ellátása változatla­nul nagy gond. Továbbá az is megállapítást nyert (bár ez nem új), hogy a gépek erkölcsi kopását, s más egye­bet figyelembe véve egy-egy gépet az első felújítás után érdemesebb kiselejtezni. De a tsz-ekben folyó tér­ melés műszaki fejlesztése — a munkaerő csökkenéséből kiindulva — elsősorban olyan területeken sürgető, ahol jelenleg még kézi erő­vel dolgoznak. Így a követ­kező időszakban egyik lépés a fontosabb kapásnövények betakarításának gépesítése kell, hogy legyen. Ugyanis a vegyszeres gyomirtás — s egyéb kémiai eszközök al­kalmazása — csak félig ol­dotta meg a kapások korsze­rű termelését. Ahogy a ga­bona betakarítását — s rész­ben a szálastakarmányokét is — gépesítettük a kukori­ca, répa, burgonya betakarí­tásának komplex gépesítését is meg kell valósítani. Ugyanez vonatkozik az állattenyésztésre is. Sajnos még ma is olyan istállókat építünk, amelyek már a használatba vételkor korsze­rűtlennek bizonyulnak. A tervezésben még mindig nem érvényesülnek az előre­látó tudományos megalapo­zottságú országos szempon­tok, de legkevésbé a terme­lők, a tsz szakvezetők elkép­zelése, gyakorlatiassága. Át­adnak olyan — úgynevezett korszerű — istállókat, ahol ugyan géppel fejnek, önitató berendezés van, de már a trágyát, a takarmányt villáz­ni, talicskázni kell (!) Az ál­lattenyésztés gépesítését — különösen a szakosított ma­jorokban, telepeken — úgy kell megoldani hogy egy 100­­ férőhelyes tehénistállóban például — váltott műszakban — két ember elvégezze a munkát. De persze mindehhez s ál­talában a termelőszövetkeze­tek műszaki fejlesztéséhez­­ pénz kell. A tsz-ek viszont­­ az igényeknek megfelelő be-­­­ruházási összegeket saját , erőből még nem képesek elő­teremteni. Megérdemelne egy tanulmányt annak a felmé­rése is, hogy egy-egy tsz sa­ját­­erejéből mit bír, s az előrelátható munkaerőcsök­kenés figyelembevételével mekkora az az összeg, amit az államnak kellene kölcsö­nöznie ahhoz, hogy a bizton­ságos üzemelés, a termelés meg ne akadjon. Dávid József 4 A nemzetközi gazdasági együttműködés kis lexikona 4. Bilaterális — multilaterális kapcsolatok A bilaterális (magyarul: kétoldalú) kifejezést nemzet­közi értelemben a gazdasá­gi és a politikai kapcsolatok­ra használják. PL: két ál­lam között bilaterális tár­gyalások kezdődnek, ami nem jelent mást, mint hogy a két állam megbízottai le­ültek egymással valamilyen kérdést megvitatni, s egyez­ményt előkészíteni. A nem­zetközi gazdaságban a bila­terális kapcsolatok alatt azt értik, hogy két ország egymással valamilyen gaz­dasági együttműködést foly­tat. Így Magyarország a szocialista államokkal „bi­laterális” bizottságokat ho­zott létre, mint pl. a Ma­gyar—Csehszlovák Gazda­sági és Műszaki Együttmű­ködési Kormánybizottság, vagy ugyanez Lengyelor­szággal, a Szovjetunióval stb. Ennek keretében álta­lában olyan együttműködési témákat vitatnak meg, il­letve olyanokban hoznak döntéseket, amelyekben a két ország érdekelt. Pl.: Ma­gyarország és Bulgária a rá­diógyártásban működött együtt, Magyarország és az NDK a mosószerek és kozmetikai szerek gyártásá­ban létesített bilaterális kapcsolatokat, ide sorolha­tó a szovjet—magyar tim­föld—alumínium megálla­podás stb. A multilaterális (magya­rul: sokoldalú) kapcsolatok értelemszerűen több ország között kialakult kapcsola­tok. Általában valamilyen nemzetközi szervezet kereté­ben jönnek ilyenek létre. A szocialista országok a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a KGST keretében építettek ki multilaterális kapcsolatokat. A KGST ke­retében azokat a kérdése­ket vitatják meg és dönte­nek bennük, amikben több ország, esetleg minden tag­állam érdekelt és így a multilaterális megoldás a célravezető. Jó példa erre a „Barátság Kőolajvezeték”. A Szovjetunió a KGST tag­államok között a legnagyobb olajtermelő, míg a tötkai or­szág, — Románia kivételé­vel — olajban szegény, te­hát importra szorul. Így sok ország vált érdekeltté a kér­désben és közös erőfeszí­téssel megépítették a veze­téket Hasonló példa sok van, mint pl. a közös va­gonpark (CPV) létesítése, az energiarendszerek össze­kapcsolása, a különböző iparágakban a szakosítás, vagyis a termelés megosztá­sa az országok és azok ipar­ágak vállalatai között stb. A bilaterális és multilate­rális kapcsolatok jól ki­egészítik egymást, s éppen ezért mindkettő létrejön az országok között. A két mód­szer kombinálása révén a gazdasági kapcsolatok elmé­lyülnek a szocialista orszá­gok között. A bilaterális és a multi­laterális kapcsolatok köré­be tartozik az országok kö­zötti fizetési forgalom is. Az országok­ a külkereskedelem keretében egymástól árukat vásárolnak és adnak el, az­az importálnak és exportál­nak. Az export és az import értéke általában nem azo­nos és így az egyik ország adós lesz (többet vásárol, mint eladott), a másik or­szágnak pedig követelése van. (Többet exportált, mint importált.) A bilaterális el­számolás keretében a két ország egymással számol el, tekintet nélkül arra, hogy pl. a követeléssel rendelke­ző ország egy harmadik or­szágnak az adósa. Nincs módja rá, hogy a követelé­sével fizesse ki azt, akinek tartozik. A multilaterális el­számolás — a köz­leti lé­pésedet­­ére a KGST Nem­zetközi Gazdasági Együtt­működési Bank keretében már megtették — lehetősé­get nyújt, hogy a kölcsönös tartozásokat és követelése­ket ne bilaterálisan szá­molják el, hanem az elszá­molásban résztvevő országok csak a végső egyenleget fi­zessék ki. Vagyis összead­ják az adósságokat és a kö­veteléseket, s ezek különb­sége (egyenlege) kerül csak elszámolásra. Ez fejlettebb módszer, s a KGST kere­tében tárgyalások folynak ennek megvalósításáról. Gy. L SÜLLYEDŐ TERÜLET PERUBAN 1969. júniusában figyeltek fel arra, hogy a perui Huancavélica Castrovirrey­­na tartományának egy ré­sze, Tier­apó ,lassan süllyed. A jelenség geológiai okokra vezethető vissza. A földké­regben mintegy 3 km-es ke­rületű kör mentén jókora repedések képződtek. A te­rületen belüli házak meg­dőltek és összeomlásuktól kell tartani. Ticrapo lakói úgy vélik, ha a földmozgá­sok tovább folytatódnak, a közeli Chiris folyó eltorla­­szolódhat és árvíz lehetsé­ges. Ticrapo egyébként 2600 méter magasan fekszik a tenger szintje fölött, 130 km-re Pesco-tól. (Város a Csendes óceán partján, Pe­ruban.) VAS NÉPE 2. Igen ám, de a mesterséges vérkeringés akkor már negy­ven perc óta tartott. — A szív-tüdő motor árt a vörös­­vérsejteknek. A szövetekben minden perccel szaporodnak az anyagcsere ártalmas ter­mékei. S utána a szív nem bírná a munkát. A bonco­lásnál pompás varratokat láthatnék, de mit érne ez? És aztán az a kis arc, a paplanlepedő mögött. A ret­tegés lassan mindenemet el­tölti, és csak nő, növekszik percről percre... Nem éb­red föl! A szíve nem fogja bírni. A szülei pedig ott jár­kálnak az épület előtt fel és alá, fel és alá. Láttam őket az ablakomból, amikor be­mosakodtam ... No elég! En­nek nyilván semmi értelme. És mégis, akkor meg kel­lett volna állnom. Meggyő­ződnöm. És áthelyeznem a varratokat. Most már üres szavak. A kísérleti laborba me­gyek. Ez a napi programom: egy kis lyukas óra a műtét előtt. Különösen most, hogy semmi kedvem operálni. A labor a szerelmem. Éle­tem utolsó szerelme. Sok mindent szerettem életem­ben: a költészetet, a nőket, a sebészetet az autómat, az unokámat. És most, hogy életem vége felé jár, egyet akarok. Megérteni, mi is az ember. Az emberiség. És mit kell tennünk, nekem, meg a többieknek , fiata­loknak, öregeknek — ko­runkban, amely olyan ve­szett iramban vágtat. Mese­beli óriásnak látom az embe­riséget, a magasba tör, de béklyóval a lábán. Még ké­pes lezuhanni, eltűnni — elégni. Ez most is megtör­ténhet, ebben a pillanatban. Mint lidérces álomban, kiál­tani szeretnék, valakit meg­állítani. De kit? És hogyan? Meg kell mondanom, a la­boratórium céljai szerényeb­bek. Elérni azt, hogy a be­tegek ritkábban haljanak meg. Egyelőre ennyit. Az intézet igazgatója kü­lön kis házat építtetett ne­künk és személyzetet is adott. Hozzáfoghatunk a munkához. Már van saját műhelyünk, néhány mérnö­­künk és technikusunk azik­ológusunk és laboránsunk. Még nem kovácsolódtak össze, de bízom fiatalságuk­­ban. Most leginkább a szív-tü­dő motor foglalkoztat: a mesterséges vérkeringést hajtó szerkezet. Azt kell el­érnünk, hogy az idő ne sür­gessen, a szerkezet ne rom­bolja a vért. Az első számú probléma ez, a hemolízis. Amikor a vörösvér sejtek fel­bomlanak, hemoglobin kerül a plazmába, s azt vörösre festi. Ez, bármily furcsán hangzik, méreg a szívnek meg a vesének. A mi szív-tüdő motorun­kat, amely a Szovjetunióban egyike volt az elsőnek, Pe­tya, Misa és Oleg szerkesz­tette, két évvel ezelőtt. Pe­tya és Misa gyárból került hozzánk, telve lelkesedéssel. Lakatosnak indultak, mert már mérnökök. Oleg orvos. Gépük, amíg egyszerű mű­téteket végeztünk, nagyon tetszett mindannyiunknak. Azt hittük, nincs különb a világon, hiszen feltöltéséhez már hétszázötven köbcenti­méter vér is elég volt, míg külföldön négy liter kell hozzá. Felelőtlenül eldicse­kedtünk vele. Csakhamar keservesen kellett csalódnunk. Igen, a hemolízis! A szívet nem le­het hosszabb időre kiiktatni, legfeljebb harminc-negyven percre. És ez kevés nekünk. Azt követelem tehát a fil­ológusoktól, a mérnököktől és a műszerészektől, hogy találják meg a hemolízis okát és küszöböljék ki de úgy, hogy a motorhoz szük­(Folytatás a 6. oldalon) Húsfeldolgozó Saját húsfeldolgozója is van a Kemenes­aljai Úttörő Termelőszövetkezetnek. A jó­­részt házilagosan készített üzemben, jó ízű, házi készítésű hentesárut „gyártanak”, ami­ből részben a szövetkezet dolgozói kapnak, másrészt ugyancsak az tsz árudájában ke­rül a közfogyasztásba a töltelékáru, a pecse­nye és a többi finom falat. Készül a harapni való, amit sülten rántva vagy más formában tálalnak fel a tagoknak, illetve dolgozóknak fenntartott étkezdében. Berendezését az alábbi kép mutatja: fotó: i. e. v 1969. augusztus 1. Péntek

Next