Vas Népe, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
Torsten Nilsson nyilatkozata Stockholm: Torsten Nilsson külügyminiszter a Svéd Szociáldemokrata Párt XXIV. kongreszszusán elhangzott külpolitikai beszámolójában részletesen foglalkozott a vietnami háborúval. Bejelentette, hogy a svéd kormány az elkövetkező hároméves időszakban több mint 200 millió svéd korona összegű segélyt nyújt, illetve hitelt folyósít a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak „A vietnami nép szenvedése mélységesen megindított bennünket és meg vagyunk győződve arról, hogy a svéd nép támogatja a kormány döntését a VDK- nak nyújtandó segítségről” — mondotta. Vietnami jelentés Nem bántak meg semmit Saigon. A dél-vietnami amerikai katonai parancsnokság közleménye a keddre virradó éjszakáról adott jelentésében hat partizán akcióról adott számot. B-52-es típusú amerikai bombázók Saigontól északkeletre fekvő területeken támadtak öt hullámban. A Nixon elnök által bejelentett létszámcsökkentések keretében kedden újabb ezer amerikai tengerészgyalogos indul útnak Vietnamból Okinawa felé. Az amerikai katonai parancsnokság adatai szerint a szeptember 18-val végződő héten 511 500 amerikai katona állomásozott Vietnamban, 1300-al több, mint egy héttel korábban. Az amerikai parancsnokság ezt a furcsa körülményt a csapatok „fluktuációjával” magyarázza. A fenti adatok mindenesetre kétségessé teszik a létszámcsökkentések értékét. • Sajtóértekezletet tartott az a nyolc ,zöldsapkás” amerikai, akiket felmentettek a gyilkosság, illetve a bűnrészesség vádja alól A különítményesek elégedetten állapították meg, hogy bebizonyosodott „nem tettek semmi rosszat”. „Nem bántam meg semmit, csupán azt sajnálom, hogy ilyen sok időt vesztegettünk az ügyre” — mondotta Rheault ezredes, a zöldsapkások volt parancsnoka. 2 9 nap az NDK-ban 120 kilométeres sebességgel . IBUSZ turista csoporttal indultam el, szeptember hó derekán 9 napos NDK-körútra. * A vámvizsgálat után — szemmel tartva a vonatunk mellett elsuhanó tájakat is — ismerkedni kezdtem útitársaimmal. Kilenc nap nem nagy idő, de arra jó, hogy ezalatt az ember honfitársait is közelebbről lássa, hogy a nyelvi, nemzeti együvétartozás erejét, tiszta örömét ízlelgesse, hiszen a 32 ember egymásra utalva, egymást segítve és vigyázva él majd kint — ha néhány napig is — az idegen országban együtt. Néztem az útitársakait. Egy egri tanítónőn kívül velem együtt — az ötvenhez közelebb, vagy azon is túl. Az ablaknál ülő hölgy — ahogy később kiderült — 71 éves volt. Kontyba rakott haja már ősz, arcára az évek mély barázdákat húztak, de szeme gyerekes kíváncsisággal csüngött a tájon. Kis noteszkájába írta a nagyobb helységek, állomások nevét, s ahogy távolodtunk hazánktól, egyre izgatottabban várta a várost, ahova érkeznünk kellett. A nagy várakozás engem is feszített, aztán emlékeimben kezdtem kutatni: hol láttam én ezt az arcot, — embert —, mert láttam. Minden bizonnyal találkoztunk már. A hangjára, mozdulataira is jól emlékszem... Ahogy a vonatunkat tovaragadó masinisztát biztatja ... Igen, igen. Ilyen lehetett Krúdy Gyula: „Vörös postakocsijában” az az idősebb hölgy is, aki a szívében feszülő türelmetlenségből ostort fonva csapkodta a bakon ülő kocsist, hogy biztatná jobban a lovait mert még napszállta előtt szeretné meglátni azt a várost, ahova siet Napszállta előtt, vagyis amíg életünk végéhez nem érünk, meglátni mindazt, amit eszmélésünk óta könyvek, filmóta, tanulmányok, útleírások és hallomások után képzeletünkben már láttunk is. De tudni, de öszszes érzékszerveinkkel is megbizonyosodni afelől, hogy valóban, az életben is olyan-e. A Hungária Express 100— 120 kilométeres sebességgel robog. Most látom — magamon is érzem —, hogy milyen éhes még ez a mi népünk. De ez az éhség már a lélek forgása, a szellem, a szív követelése: látni, megismerni a világot, a népeket, határainkon túl. Szomszédolni, barátkozni. No végre, hogy ehhez is van anyagi erőnk, politikai, társadalmi érettségünk és bátorságunk. Mert nagy bátorság és a szó legnemesebb értelmében felszabadult lélek kell ahhoz, hogy az ember élete hajlatán — némelyik már késő délutánosan — elinduljon országhatárokon túli ismeretlen tájak, népek, városok, falvak felé. Ezeken a gondolatokon merengtem, persze— ahogy már mondtam —, egy percre sem tévesztve szem elől a vonat ablakából elém táruló tájat. A tájat, amely Szlovákián át a Kis-Kárpátokon, a Morva vidéken, majd az Elba völgyében mindenütt oly igéretesen kápráztatta a szemünk, hogy időnként fejfel kurjantottunk, mint akiben nem fér már el hangos kicsobbanás nélkül az újabb gyönyörűség. Az aranyváros — Prága — nagy vasúti pályaudvarán néhány percig ácsorított a vonatunk, s én is kihajoltam az ablakon. Úti társaim megjegyezték, hogy ez is olyan szürke, kormos, mint a mi Keletink. De láttam — éreztem, — hogy tekintetük a pályaudvar látnivalóin túl az embereket figyelte. Rend és nyugalom sugárzott az arcokról Az én tekintetem tartósabban három fiatalember-re esett. Kettős létrákon a peront világító fénycsövek burkát tisztogatták békés egykedvűséggel. Mintha csak szimbolizálnák haláluk számon eseményei után a helyzetet: letörik a fényforrásokat fátyolozó port, szenynyet, hogy tisztábban lásson az ember. Dávid József Festői tájak mentén, az Elba völgyében visz a vonat az NDK harmadik nagy városa, Drezda felé... Temetés pénteken Szirmai István elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Politikai Bizottsága tagjának országgyűlési képviselőnek a temetése október 3-án, pénteken 15 órakor lesz a Mező Imre úti (Kerepesi) temető munkásmozgalmi Pantheonjában. Elhunyt elvtársunk családtagjai, munkatársai, barátai és harcostársai a ravatalnál 14 órától róhatják le kegyeletüket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Szirmai István életrajza 1906 április 13-ánn született Zilahon. Jogtudományi egyetemet végzett. 1929—1941 között — a Kommunisták Romániai Pártja tagjaként — elsősorban Erdélyben tevékenykedett. Tagja volt a KRP erdélyi tartományi vezetőségének és titkára a Vörös Segélynek. Részt vett az illegális kommunista sajtó szerkesztésében. 1941-től az erdélyi pártszervezetek öszszelkötőjeként, majd a felvidékiek instruktoraként Magyarországon tevékenykedett. 1943-ban tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának, majd a Békepárt titkárságának. 1943. decemberében letartóztatták ,és 15 évi fegyházbüntetésre ítélték. 1944. októberében megszökött. A felszabadulás után Szegeden a Magyar Kommunista Párt dél-magyarországi titkárságának helyettes vezetőjévé, majd vezetőjévé választották. 1946-tól a Központi Vezetőség póttagja és a tömegszervezetek osztályának vezetője volt. 1947—1949 között az MKP, majd az MDP országos szervező bizottságának titkári teendőit látta el. 1949 és 1953 között a rádió vezetője, a párt KV póttagja volt 1953-ban koholt vádak alapján letartóztatták, majd rehabilitálták. 1956-ban az Esti Budapestet szerkesztette. 1957 elején kinevezték a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökévé. 1957. júliusától 1959 végéig az MSZMP Központi Bizottsága agitációs- és propaganda osztályát vezette. 1956 végétől az MSZMP Központi Bizottságának tagja, 1959 végén az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, 1962 novemberétől pedig a Politikai Bizottság tagja lett 1959 decemberétől 1966 decemberéig a Központi Bizottság titkára volt. A párt IX kongresszusa után a Központi Bizottság agitációs- és propaganda bizottságnak vezetőjévé választották. Országgyűlési képviselő volt. Több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, politikai és társadalmi munkássága elismeréséül a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozatával tüntették ki. Cikkeinek és beszédeinek gyűjteménye A kommunista eszmék győzelméért címmel 1964-ben jelent meg. II csehszlovák Prágában megtartotta első ülését az újonnan alakult csehszlovák szövetségi kormány. Az ülésen semmisnek nyilvánították az 1968. július 18-án hozott kormányhatározatot, amely helyeselte a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága által az öt szocialista ország kommunista pártjának levelére adott választ. Ugyancsak megsemmisítették az 1968. augusztus 22-i kormányhatározatot, amely tévesen értékelte a szövetséges hadseregek belépését Csehszlovákiába, s a kormány ülése lamint az ugyanerre a kérdésre vonatkozó augusztus 23-i és 25-i kormánydokumentumokat A szövetségi kormány megelégedéssel vette tudomásul azt a meghívást, hogy hivatalos csehszlovák párt- és kormányküldöttség látogasson a Szovjetunióba. A szövetségi kormány megállapította, hogy az október közepén sorra kerülő látogatás hozzájárul a két országot egyesítő hagyományos, testvéri, internacionalista kötelékek további erősítéséhez. VAS NÉPE A szomszédos országok lapjaiból Alaptalan vádak. A Belügyminisztérium közleménye szerint 1968 nyarán alaptalan vádak érték a belügyi dolgozók egy részét. A minisztérium és végrehajtó szervei — hangzik a nyilatkozat — egyre inkább azon erők támadásának célpontjává váltak, amelyeknek szándéka Csehszlovákiának a Szovjetuniótól és a szocialista tábortól való fokozatos eltávolítása és a szocialista rendszer megdöntése volt. Az ötvenes évek hibái jóvátételének és közbiztonsági apparátus megtisztításának ürügyén egyre nagyobb nyomást fejtettek fel. Mikor a szövetséges csapatok 1968 augusztusában Csehszlovákia területére léptek, a Belügyminisztérium számos dolgozóját a sajtóban, a rádióban és a televízióban, valamint röplapokon árulónak minősítették és megbélyegezték, hogy törvényellenes letartóztatásokat hajtanak végre. Ilyen valótlan hírek jelentek meg egyebek közt a Práce, a Zemedalské Movyni és más más lapok hasábjain, a rádióban, a televízióban és a CSTA „Fekete Könyv” című kiadványában. A vádak teljes tisztázása céljából a Belügyminisztérium valamennyi vádat részletesen megvizsgálta, s megállapította, hogy azemlített elvtársak (a közlemény felsorolja a megvádoltak neveit) közül egy sem járt el törvénytelenül, nem viselkedett becstelenül. A közlemény hangsúlyozza, hogy a rosszindulatú vádaskodók megbüntetésére példás intézkedéseket hoznak: az érvényes törvényes rendelkezések értelmében felelősségre vonják és leleplezik őket. pénzügyminisztérium hivatalnokai — bár teljes és szigorú titoktartás leple alatt — megkezdték egy kínos és botrányos ügy vizsgálatát. Szinte hihetetlennek tűnik, s bizonyára csak Ausztriában lehetséges, hogy az Austrian Airlines légitársaság — feltevések szerint — a Sud Aviation nevű francia cégtől egy „Caravelle” típusú használt repülőgépet vásárolt vadonatúj utasszállító gép gyanánt, noha 570 repülőórát teljesített a szóbanforgó Caravelle. Ennek ellenére átvették, kifizették a vételárat, s amikor szolgálatba állították a gépet 250 ezer kilométert repült Mint a Volkestimme értesült róla, nemcsak arra terjednek ki a vizsgálatok, hogyan vehették át a használt gépet új gyanánt, hanem arra is, miképpen profitált ebből a tranzakcióból 3—3,5 millió scillinget az egyik párt kasszája. Közben kiderült, hogy a Caravelle nem 570, hanem 900 órát repült, s hogy kb. félmillió kilométert teljesített. A cég 79 millió schillinget kért és kapott érte. Zawadil jóslatai. A bécsi városháza meteorológusa, dr. Zawadil, aki évek óta kitűnő előrejelzéseiről híres, az idei októberre több meleget és száraz időt jósol a sok évi átlagnál. Mint ismeretes, dr Zawadil a meteorológiai statisztikák adataiból általánosítja következtetéseit. Október a tapasztalat szerint az erősebb lehűlés hónapja, elsején 12,7, a hónap utolsó napján pedig 7 fok a sok évi átlag. Az idén — mondja dr. Zawadil — tizenkét olyan októberi napunk lesz, amikor a déli hőmérséklet 15 fok, sőt két olyan napra is számíthatunk, amikor a hőmérő higanyszála a plusz húsz fok fölé emelkedik. A csapadék 35—45 milliméter között lesz, míg az októberek átlaga 48 millimétert mutat. Az eddigi szélsőségek: 1965- ben 3 milliméter, 1930-ban 212 milliméter. Dr. Zawadu szép napos időt „ígér” különösen a hónap derekára. Majd elválik, igaza volt-e... túl szó Volksstimme .... AUA-botrány. Az osztrák légitársaság (Austrian Airlines) berkeiben nagy izgalom uralkodik, mivel a A répcelaki ügy Dr. Kompolthy pontosabbá tette véleményét Fejcsóválva hagyta el tegnap késő délután a szombathelyi megyei bíróság épületét a vádlottak nagy része. Úgy tetszik, az ügy újabb fordulatot vett. S a fejcsóválások és kínos mosolyok ezúttal nem csupán azt fejezik ki, hogy dr. Kompolthy Tivadarnak, a robbanásszakértőnek módosult véleménye az újabb és pontosabb számítások alapján. (Szeptember 4.-i számunkban megállapítását adtuk írásunk címének: „Valószínű, hogy" nem volt túlnyomás”.) A reménykedő répcelaki vádlottak számára az a kijelentése természetesen örömet okozott, tegnap azonban a bíróság épületén kívül a répcelaki Radnai főmérnök és Schleinig Imre üzemvezető is így foglalta össze az ügy pillanatnyi helyzetét: „Most hát volt túlnyomás vagy nem?" Nehéz erre választ adni, s nehéz beszámolni a rendkívül bonyolult szakértői vélemény előadásáról. A délutáni órákban megkérdezett szakértő a bíróság előtt közölte a jelenlevőkkel, hogy a nagykanizsai Kurucz István, másodrendű vádlott olyan észrevételeket tett az ő korábbi számításaival kapcsolatban, melyek két pontban kifogásolják munkáját. Kijelentette, hogy helyet adott Kurucz István jó számításainak, ennek nyomán a sajátját kijavította, ezt most átgondoltan helyesnek ítéli. A részletes magyarázatot igénylő beszámoló helyett most azt közöljük, hogy dr. Kompolthy, több órás meghallgatása során elmondta: számolási hibát vétett — elfelejtett négyzetre emelni a bonyolult számsorok közül egy tagot — s emiatt eltérő az eredmény. Állást foglalt amellett, hogy legújabb véleményét kívánja elfogadtatni. Minthogy a robbanás pillanatában fennálló állapotok ismeretlenek, számításai több lehetőséget vesznek figyelembe. 1. Amennyiben a később felrobbant tartályt mintegy 90—100 százalékig megtöltött helyzetben tekintjük, az átlagos nyomásérték 17,8 atmoszféra, a hozzátartozó hőmérséklet pedig mínusz 21 fok volt. (Folytatás a 3. oldalon) 1969. október 1. Szerda