Vas Népe, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

A pártélet időszerű kérdései Szemlélet és tanulás A nyár elmúlását, az őszi hónapok közele­dését sok minden jelzi: vé­get értek a tömeges szabad­ságok, benépesültek újra a munkahelyek, elkezdődött a tanítás a különböző állami oktatási intézményekben. Az időjárás fordulását mutatja a pártélet megélénkülése is. A pártmunka növekvő in­tenzitásának évről évre szin­te a nyitánya, hogy vala­mennyi pártszervezetben újra előtérbe kerül az új pártoktatási évad politikai, szervezeti előkészítésének befejezése. Most is ezekben a hetekben végzik a párt­vezetőségek az utolsó simí­tásokat a pártpropagandis­ták felkészítésén, a hallga­tók beiskolázásán. Minden szervezetten, tervszerűen, szinte óramű pontossággal, sok éven át gyűjtött tapasz­talatok felhasználásával zaj­lik. A jó szervezeti előkészüle­teken kívül a pártoktatás eredményes beindításának van még egy olyan fontos feltétele, amelyről az utóbbi időben mintha kevesebbet beszéltünk volna. Ez pedig a rendszeres továbbképzés, a folyamatos tanulás , szüksé­gességének tudata. Más sza­vakkal, az a felismerés, hogy a marxizmus—leniniz­­mus tanulmányozásának, a politikai ismeretek bővítésé­nek szükségessége a pártta­gok, a pártmunkások és a különböző beosztású tiszt­ségviselők számára az évek folyamán nem csökkent, ha­nem mindinkább növeke­dett. Egy párttagtól az elmé­leti, politikai ismeretek bő­vítése mindenekelőtt belső lelkiismereti kényszerként és kommunista emberi ma­gatartásként várható el. Ma már szerencsére túl va­gyunk azon, amikor a tanu­lás rendszerességének bizto­sításában a szervezeti vagy még inkább módszerek ját­szották a meghatározó sze­repet. Tény viszont az is, hogy nem érkeztünk még el arra a kívánatos szintre, amikor minden párttag kommunista mivolta létezési formájának érezte ideoló­giai, politikai tudásának, is­mereteinek állandó növelé­sét. Az elmúlt év tapasztalata ugyan azt bizonyította, hogy a pártoktatás szervezetileg, színvonalban egészségesen fejlődött, sőt a párttagok és pártonkívüliek körében je­lentősen növekedett a marx­izmus—leninizmus vonzere­je. Mégsem szabad azonban túlzottan megnyugodni, vagy a kétségtelenül jelentős eredmények miatt elfelejt­kezni a néhol tapasztalható kedvezőtlen jelenségekről. Mert a hiányosságok, az úgynevezett fehér foltok még láthatóbbá válnak, ha az egyre növekvő követel­mények oldaláról vizsgáljuk az eredményeket, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy ami ma még megfelelő, nem biztos, hogy holnap is ele­gendő marad. T­alálkozni — és nem is­­ kevés helyen — olyan nézetekkel, amelyek­nek a lényege az, hogy tár­sadalmunk fejlődésének je­lenlegi szakaszában a világ­nézeti, a politikai tudás megszerzése, szélesítése a korábbi évekhez viszonyítva, vesztett a fontosságából. Úgymond: „tanulni feltétle­nül szükséges, de inkább közgazdasági, műszaki té­mával foglalkozom, hiszen a reform kibontakoztatásának időszakában erre van első­sorban szükség.” Senki nem akarja természetesen vitatni a gazdasági, műszaki isme­retek megszerzésének fon­tosságát, de a politikai és gazdasági ismeretek külön­választása, méginkább szem­­beállítása, mindenképpen helytelen. A gazdasági tu­dást helyesen alkalmazni, a párt gazdaságpolitikáját he­lyesen végrehajtani szilárd világnézeti alap, illetve poli­tikai tisztánlátás nélkül tel­jes képtelenség. Ez utóbbiak nélkül eltűnik a gazdasági munka igazi célja és értel­me. Nem túlzás talán állí­tani, hogy a gazdasági mun­kában ma még meglevő hi­bák egyik lényeges forrása éppen a politika és gazda­ság oktalan kettéválasztásá­ból fakad. Itt is elsősorban szemlé­letbeli változásra van szük­ség. Annak tudatosítására, hogy a diploma vagy 41la­­mi oklevél birtoklása nem jelenti automatikusan azt is, hogy az illető rátermett, eredményesen dolgozni tudó vezető is. A mi­ rendsze­rünkben minden vezető poszt — kicsi vagy nagy — egyúttal politikai megbízatás is. Következtetésként nem­csak szakmai, hanem politi­kai követelményeknek is eleget kell tenni. Nem lehet például jó vezető, aki szak­mailag felkészült ugyan, de politikai állásfoglalásában következetlen, ingadozó. Vagy aki például jól érti munkájának szakmai vonat­kozásait, de képtelen a munkatársaival, a hozzá be­osztott emberekkel szót ér­teni, munkájukat irányítani, szervezni és ellenőrizni. Ilyen összefüggésben pedig a pártoktatás anyaga igen­is — diplomával vagy dip­loma nélkül — ha úgy tet­szik a szakmai munka vég­zésének segítője, a vezetői helytállás fontos és nélkü­lözhetetlen feltétele. Tulaj­donképpen hosszútávon ön­maga ellen is vét az a ve­zető, aki rendszeresen tanul ugyan, de továbbképzését egyoldalúan, csakis a szak­mai követelmények figye­lembevételével biztosítja. A tanulás helyes értel­­­­­mezésével kapcsolat­ban még egy jelenségre rá kell világítani. Vannak elv­társak, akik nagyjából így vélekednek: „évek óta járok a pártoktatás különböző tanfolyamaira, úgy érzem nincs már olyan oktatási forma, amely számomra sok újat adna.” Ha az ilyen elv­társak nincsenek is sokan, ha érvelésük talán szerény­telenségnek is tűnik, még­sem szabad kézlegyintéssel elintézni őket. Először a probléma egyszerűbb olda­lát vizsgáljuk meg. Köztu­dott, hogy minden évben vannak újabb és újabb ok­tatási formák és az egyes tanfolyamok tematikája, tananyaga is állandóan gaz­dagodik. Tehát az előbb em­lített tétel máris megdőlt. De mégis fel kell arra fi­gyelni, hogy nálunk a tanu­lás fogalmát meglehetősen leegyszerűsítik. Valahogy így: a tanulás egyenlő egy adott oktatási formával. Pe­dig a rendszeres továbbkép­zés lehetőségei sokkal széle­sebbek, mint maguk az egyes tanfolyamok. Pártok­tatási rendszerünknek nem gyengesége, hanem eredmé­nye, hogy egyre több olyan párttag van, akinek egyéni továbbtanulási lehetőséget kell biztosítani, illetve te­­remetni. Erre nemcsak fo­kozott igény, hanem egyre több lehetőség is van. A pártbizottságok nagyobb ön­állósága az oktatás szervezé­sében, irányításában ma­gában foglalja a lehetőséget is, hogy jobban figyelembe vegyék a sajátos igényeket, alaposabban felmérjék a helyi szükségleteket és párt­tagságuk számára a legal­kalmasabb tanulási formá­kat teremtsék meg. V. I. A répcelaki ügy (Folytatás a 2. oldalról) 2 Ha a tartályból feltételez­zük, hogy csak kétharmad részéig töltötte meg folyé­kony szénsav, akkor 23,4 at­moszféra és mínusz 14 fok a két megfelelő érték. (A normális üzemi adatok: 15 atmoszféra és mínusz 30 fok.) Dr. Kompolthy a múltkor utalt rá, hogy ak­kori számításai mintegy 30 százalékosan adhattak he­lyes eredményt, most a Ku­­rucz István javaslatára al­kalmazott módszerrel állítá­sa szerint a számítások in­gadozása 15 százalékosra csökkent. Arra a bírói kér­désre, hogy végülis a két le­hetőség közül melyik való­színűbb (17,8 illetve 23,4 at­moszféra) csak azzal vála­szolhatott, hogy nincs ada­ta, melyik állhatott fönn. Ahhoz, hogy a 23,4 atmosz­férához tartozó adatok képe és ezzel együtt robbanásve­szélyes állapot alakuljon ki, először nyolc órás, később egész napos feltöltést tar­tott valószínűnek — úgy, hogy nem figyeltek közben a műszerekre, illetve a mű­szerek nem jól működhet­tek. Ami újabb szakértői vé­leményének lényege: üzeme­lési hiba mindenképpen fönnállott. A bíró és az ügyész nagyon figyelemesen igyekezett újra ellenőrizni a szakértői megállapítások végső lényegét, s így még egy harmadik lehetőséget is a kettő mellé soroltak. Az ötödrendű Hegyi vádlott szóvá tette, hogy a 15 száza­lékos pontosságú számítások 3—4 atmoszférás ingadozást jelentenek, sőt egy másik té­nyezőre is figyelmeztetett, mely újabb 1—2 atmoszfé­rát tehet még hozzájuk. Bizonyára felvetődik ol­vasóinkban a kérdés, miként lehetséges, hogy a nemzet­közi szaktekintélynek számí­tó neves dr. Kompolthy vé­leménye így módosult. Úgy látjuk, hogy múltkor közölt véleménye és a mostani ál­lásfoglalás korántsem esik olyan messze egymástól, mint amennyire az ügyben érdekeltek számára ez — természetesen — így tűnhet. Részletesen leírta, sőt az írott anyagon kívül beszé­dében is ecsetelte a számítás nehézségeit, akadályait. Vé­leményét csupán pontosítot­ta most. Hogy a tegnapi nap izga­tott párbeszédeiről képet ad­junk, felidézzük a délelőtt folyamán megkérdezett Kreffly Gábornak, az ORFF elnökhelyettesének szavait, aki a nyolcadrendű vádlott védőjének kérdésére. „Mi történik, ha most fennáll bármely üzemben a robba­nási veszély, és erről tud a felügyeleti szerv?" — így válaszolt: — Akkor a felügyeleti szerv mérlegel. Vagy kicse­réli a robbanásveszélyes be­rendezést, külföldről hoz be újat, vagy fokozott bizton­sági intézkedéseket fogana­tosít. S a kérdésre, hogy van-e veszélyvállalás manapság üzemeinkben, konkrét pél­dát is mondott, igen van. A bíróság vizsgálta azt is, hogy sújtójog hatására tör­tént-e a robbanás. Ma a bí­róság folytatja munkáját. (konczek) 1969. október 1. Szerda Követi őket az ország Egymás után érkeznek a nevezések a 17-es AKÖV szakszervezeti bizottságához. A 11-es számú pártszervezet még a nyáron felhívással fordult az AKÖTRÖSZT irányí­tása alá tartozó vállalatok dolgozóihoz, hogy Lenin szüle­tésének 100. évfordulója alkalmából gazdag és méltó programmal ünnepeljenek. A felhívást a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete felkarolta és kibővítve továbbította a vállalati szakszervezeti bizottságokhoz. E szerint hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tisztele­tére, ezen belül Lenin születésének 100. évfordulójára or­szágos szellemi vetélkedőt rendeznek a szocialista brigá­dok, illetve a megtisztelő cím elnyeréséért küzdő brigá­dok részére. A megye közlekedési dolgozói tehát — az ország köz­lekedési dolgozóival együtt — az elsők között dolgozták ki az ünnepi programot. A vetélkedőt a szakszervezet há­rom témakörben rendezi: 1. A magyar munkásmozgalom és a magyar nép tör­ténete a felszabadulástól napjainkig. A témakörben külön hangsúllyal szerepel a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága, több évtizedes kapcsolata és ezen belül Lenin életével összefüggő témák. 2. Művelődéstörténet: (az első témakörhöz kapcsolódó irodalom, művészeti, zenei kérdések.) 3. Közlekedéstörténet: a magyar szakszervezeti moz­galom szerepe a szocializmus építésében, a szocialista brigádmozgalom 10 éve. A vetélkedőt a vállalati sajátosságokat ,figyelembe véve több fokozatban rendezik, külön a MÁVAUT, a TEFU és a szállítmányozási brigádok, illetve a műszaki szakszolgálat és az ipari üzemegység brigádjai között. Va­lamennyi brigád A—1 taggal vesz részt a december 1-től 30-ig lebonyolításra kerülő vetélkedőn. A vállalati dön­tőbe került versenyzők januárban mérik össze szellemi erőiket. A legjobbak értékes jutalomban részesülnek, il­letve eljutnak az országos vetélkedőre. Még csak annyit: a program összeállításában, lebo­nyolításában nemcsak a szakszervezet, hanem a vállalat párt- és gazdasági vezetői is részt vesznek. Segítenek a brigádok felkészítésében, előadásokat tartanak a vetél­kedő részvevőinek. Ily módon szinte a vállalat minden dolgozója bekapcsolódik a két jubileumi évforduló ün­nepi programjába. Kezdeményezésük bizonyára buzdító példa lesz más vállalatok, üzemek dolgozói számára is. Apósfa!) Korszerűsítés Inotán 10 százalékkal csökkentet­ték az alumínium huzal és a szalag előállítási költségét az Inotai Alumíniumkohó­ban bevezetett új módszer­rel. A rendkívül ener­gaigé­­nyes folyamatot úgy módo­sították, hogy az utolsó fá­zisban a hagyományos tüs­kék helyett már félkész ter­méket, huzalt és alumínium szalagot kapnak. A termé­kek felét már félkész for­mában értékesítik, s további bővítést, korszerűsítést haj­tanak végre. Annak befeje­zésével, 1972-ben a termé­kek háromnegyed részét, hu­zal és alumínium szalag for­májában juttatják el a fel­dolgozó iparnak. VAS NÉPE Ágyúkat találtunk Ezek itt —a mint látni tet­szik — ágyúk. Laposkúszás. Halló!... Igen, igen, a ta­karmányhordó, aki ott sétál az ágyúcsövek előtt! Nem fél?... Hogy seregnek nyo­ma sincs? Az más. • Elszaladtak. Értem. És az ágyúkat itthagyták. Nem tudja, elárulták őket? Vagy tán a túlerő?... Hogy a Savariai Karnevál óta? Ahá...! És azóta egy­­végtében itt, a Felszabadu­lás Tsz Tolbuhin úti udva­rán. És nem tudja, nem hi­ányzik nekik ez a pár ágyú? Nem tudja. Akkor majd megkérdezzük. „Városi tanács? Agyú­ügyben ..." „Ágyúügyben. Értem. Mit tetszik kérdezni?...’ „Hogy hol tárolják az ágyúikat ?” „Értem. A városmajor­ban". „Mind?" „Leltár szerint." Aztán mondom, amit lát­tam. Erre kiderül, hogy a karneváli „korfelelős" nyilván nem nézett utána. Az ő dol­ga. A leltározás meg a Mű­velődési és Sportházé. Rám kérdeztek, hány „elfekvő" ágyúról tudok. Mondom, négy-öt. Cirka. Hallom a vonal túlsó végéről, ez majd­nem a „hadsereg" teljes fel­szerelése. Szép kis „hadsereg?... (tarabó—nagy) “'■ni ■ . ■ I*_- I Ml I k: : ' .... ! . llj Egy forintért habzik?! Kellemes íze a fogmosás után még hosszú ideig üdévé teszi a leheletet... A szájüreg és a fogak legrejtettebb részébe is eljut... Valahogy így hangzanak a reklámszö­vegek, melyek felmagasztalják olcsó és „kifogástalan” fog­­krémeinket, az Ovenallt, a Dentofilt, a Sanodent és az Amodent. A valóság azonban ellentmond a kápráztató sza­vaknak. Vegyük például a Sanodent. Az ember reggeli félálmá­ban kibolyong a fürdőszobába, kapja fogkeféjét, a csap alá tartja, majd a tubusból gusztusos kis csíkot nyom a tete­jére, mely masszív, mint a vasalóban a gyöngysor. Ezután egyszerű művelet következik: felhordani a fogakra a „kel­lemes ízű” krémet. Az első mozdulatok után még nem érez­hető semmi, amikor azonban a kásás pép sűrű bevonattal tapad a fogzománcra, elröppen a reggeli bódulat. Gipszká­sás vicsorgás a tükörben, majd rémült mozdulat a cipő­­tisztítós fiók után... Nem, a Sylvius tubus a helyén van. Az elűzhetetlen reggeli rémtörténet minden bevásár­láskor kísér és messze ívben elkerülöm Ovenallt, Kaledont és a többieket, mert kenődnek, mint a kovász, ragadnak, mint a halenyv, ízük sejtelmes, de semmi esetre sem tartós. Masszájuk úgy roszog a fogak között, mint sivatagjáró szájában a homok. Ezek után érthetetlen, miért háborog a kozmetikai gyár azért, hogy országunkban szégyellnivalóan alacsony a fogkrém fogyasztás?! Tisztelet a kivételnek: az Amodent minden kritikát kibír, ráadásul habzik is! Igaz, egy forint­tal drágább, mint a Dentofil, de legalább nem kelt kény­­szerképzetet. Valószínű nem a habzó tulajdonság adja az árkülönbözetet, épp ezért ajánlatos lenne, ha a hagyomá­nyos fogpasztákba is kevernének habképző anyagot, mely elvenné a csiriz hatást. Persze a „ragasztó­ fogkrémeknek” is van előnye: a na­pokban hallottam, hogy egyik óvodánkban fogmosó ver­senyt rendeztek a gyerekek. Az első díjat — egy Hófehérke fogkrémet, mini-fogkefével — az a kisfiú kapta, akinek legfehérebben világított a foga. A mama később elárulta, hogy gyermeke Sanodent-ot használt, ami úgy rátapadt a fogára, hogy még otthon is többször ki kellett öblíteni­ a kisfiú száját. Tehát a fehérítő hatásnak legalább így hitelt adhatunk! — ha — 3 Tej-távvezeték Véménden A Baranya megyei Tejipa­ri Vállalat országosan egye­dülálló kezdeményezést va­lósít meg Véménden. A község tejgyűjtő háza és a feldolgozó üzem között 800 méter hosszú, kettős csőve­zetéket építenek ki. A 32 milliméter átmérőjű, mű­­anyag távvezetéken napon­ta 6000—7000 liter tej szál­lítását bonyolítják le rövi­desen, az eddiginél sokkal higiénikusabb körülmények között és várhatóan gazda­ságosabban A vezetéket és a csőmosó berendezést az NDK-ból vásárolták és ot­tani szakemberek szerelik be. A kísérleti vezeték üze­meltetése után szerzett ta­­pasztalatok figyelembevéte­lével döntenek arról, hogy másutt is építenek-e tej­távvezetéket.

Next