Vas Népe, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
A pártélet időszerű kérdései Szemlélet és tanulás A nyár elmúlását, az őszi hónapok közeledését sok minden jelzi: véget értek a tömeges szabadságok, benépesültek újra a munkahelyek, elkezdődött a tanítás a különböző állami oktatási intézményekben. Az időjárás fordulását mutatja a pártélet megélénkülése is. A pártmunka növekvő intenzitásának évről évre szinte a nyitánya, hogy valamennyi pártszervezetben újra előtérbe kerül az új pártoktatási évad politikai, szervezeti előkészítésének befejezése. Most is ezekben a hetekben végzik a pártvezetőségek az utolsó simításokat a pártpropagandisták felkészítésén, a hallgatók beiskolázásán. Minden szervezetten, tervszerűen, szinte óramű pontossággal, sok éven át gyűjtött tapasztalatok felhasználásával zajlik. A jó szervezeti előkészületeken kívül a pártoktatás eredményes beindításának van még egy olyan fontos feltétele, amelyről az utóbbi időben mintha kevesebbet beszéltünk volna. Ez pedig a rendszeres továbbképzés, a folyamatos tanulás , szükségességének tudata. Más szavakkal, az a felismerés, hogy a marxizmus—leninizmus tanulmányozásának, a politikai ismeretek bővítésének szükségessége a párttagok, a pártmunkások és a különböző beosztású tisztségviselők számára az évek folyamán nem csökkent, hanem mindinkább növekedett. Egy párttagtól az elméleti, politikai ismeretek bővítése mindenekelőtt belső lelkiismereti kényszerként és kommunista emberi magatartásként várható el. Ma már szerencsére túl vagyunk azon, amikor a tanulás rendszerességének biztosításában a szervezeti vagy még inkább módszerek játszották a meghatározó szerepet. Tény viszont az is, hogy nem érkeztünk még el arra a kívánatos szintre, amikor minden párttag kommunista mivolta létezési formájának érezte ideológiai, politikai tudásának, ismereteinek állandó növelését. Az elmúlt év tapasztalata ugyan azt bizonyította, hogy a pártoktatás szervezetileg, színvonalban egészségesen fejlődött, sőt a párttagok és pártonkívüliek körében jelentősen növekedett a marxizmus—leninizmus vonzereje. Mégsem szabad azonban túlzottan megnyugodni, vagy a kétségtelenül jelentős eredmények miatt elfelejtkezni a néhol tapasztalható kedvezőtlen jelenségekről. Mert a hiányosságok, az úgynevezett fehér foltok még láthatóbbá válnak, ha az egyre növekvő követelmények oldaláról vizsgáljuk az eredményeket, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy ami ma még megfelelő, nem biztos, hogy holnap is elegendő marad. Találkozni — és nem is kevés helyen — olyan nézetekkel, amelyeknek a lényege az, hogy társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában a világnézeti, a politikai tudás megszerzése, szélesítése a korábbi évekhez viszonyítva, vesztett a fontosságából. Úgymond: „tanulni feltétlenül szükséges, de inkább közgazdasági, műszaki témával foglalkozom, hiszen a reform kibontakoztatásának időszakában erre van elsősorban szükség.” Senki nem akarja természetesen vitatni a gazdasági, műszaki ismeretek megszerzésének fontosságát, de a politikai és gazdasági ismeretek különválasztása, méginkább szembeállítása, mindenképpen helytelen. A gazdasági tudást helyesen alkalmazni, a párt gazdaságpolitikáját helyesen végrehajtani szilárd világnézeti alap, illetve politikai tisztánlátás nélkül teljes képtelenség. Ez utóbbiak nélkül eltűnik a gazdasági munka igazi célja és értelme. Nem túlzás talán állítani, hogy a gazdasági munkában ma még meglevő hibák egyik lényeges forrása éppen a politika és gazdaság oktalan kettéválasztásából fakad. Itt is elsősorban szemléletbeli változásra van szükség. Annak tudatosítására, hogy a diploma vagy 41lami oklevél birtoklása nem jelenti automatikusan azt is, hogy az illető rátermett, eredményesen dolgozni tudó vezető is. A mi rendszerünkben minden vezető poszt — kicsi vagy nagy — egyúttal politikai megbízatás is. Következtetésként nemcsak szakmai, hanem politikai követelményeknek is eleget kell tenni. Nem lehet például jó vezető, aki szakmailag felkészült ugyan, de politikai állásfoglalásában következetlen, ingadozó. Vagy aki például jól érti munkájának szakmai vonatkozásait, de képtelen a munkatársaival, a hozzá beosztott emberekkel szót érteni, munkájukat irányítani, szervezni és ellenőrizni. Ilyen összefüggésben pedig a pártoktatás anyaga igenis — diplomával vagy diploma nélkül — ha úgy tetszik a szakmai munka végzésének segítője, a vezetői helytállás fontos és nélkülözhetetlen feltétele. Tulajdonképpen hosszútávon önmaga ellen is vét az a vezető, aki rendszeresen tanul ugyan, de továbbképzését egyoldalúan, csakis a szakmai követelmények figyelembevételével biztosítja. A tanulás helyes értelmezésével kapcsolatban még egy jelenségre rá kell világítani. Vannak elvtársak, akik nagyjából így vélekednek: „évek óta járok a pártoktatás különböző tanfolyamaira, úgy érzem nincs már olyan oktatási forma, amely számomra sok újat adna.” Ha az ilyen elvtársak nincsenek is sokan, ha érvelésük talán szerénytelenségnek is tűnik, mégsem szabad kézlegyintéssel elintézni őket. Először a probléma egyszerűbb oldalát vizsgáljuk meg. Köztudott, hogy minden évben vannak újabb és újabb oktatási formák és az egyes tanfolyamok tematikája, tananyaga is állandóan gazdagodik. Tehát az előbb említett tétel máris megdőlt. De mégis fel kell arra figyelni, hogy nálunk a tanulás fogalmát meglehetősen leegyszerűsítik. Valahogy így: a tanulás egyenlő egy adott oktatási formával. Pedig a rendszeres továbbképzés lehetőségei sokkal szélesebbek, mint maguk az egyes tanfolyamok. Pártoktatási rendszerünknek nem gyengesége, hanem eredménye, hogy egyre több olyan párttag van, akinek egyéni továbbtanulási lehetőséget kell biztosítani, illetve teremetni. Erre nemcsak fokozott igény, hanem egyre több lehetőség is van. A pártbizottságok nagyobb önállósága az oktatás szervezésében, irányításában magában foglalja a lehetőséget is, hogy jobban figyelembe vegyék a sajátos igényeket, alaposabban felmérjék a helyi szükségleteket és párttagságuk számára a legalkalmasabb tanulási formákat teremtsék meg. V. I. A répcelaki ügy (Folytatás a 2. oldalról) 2 Ha a tartályból feltételezzük, hogy csak kétharmad részéig töltötte meg folyékony szénsav, akkor 23,4 atmoszféra és mínusz 14 fok a két megfelelő érték. (A normális üzemi adatok: 15 atmoszféra és mínusz 30 fok.) Dr. Kompolthy a múltkor utalt rá, hogy akkori számításai mintegy 30 százalékosan adhattak helyes eredményt, most a Kurucz István javaslatára alkalmazott módszerrel állítása szerint a számítások ingadozása 15 százalékosra csökkent. Arra a bírói kérdésre, hogy végülis a két lehetőség közül melyik valószínűbb (17,8 illetve 23,4 atmoszféra) csak azzal válaszolhatott, hogy nincs adata, melyik állhatott fönn. Ahhoz, hogy a 23,4 atmoszférához tartozó adatok képe és ezzel együtt robbanásveszélyes állapot alakuljon ki, először nyolc órás, később egész napos feltöltést tartott valószínűnek — úgy, hogy nem figyeltek közben a műszerekre, illetve a műszerek nem jól működhettek. Ami újabb szakértői véleményének lényege: üzemelési hiba mindenképpen fönnállott. A bíró és az ügyész nagyon figyelemesen igyekezett újra ellenőrizni a szakértői megállapítások végső lényegét, s így még egy harmadik lehetőséget is a kettő mellé soroltak. Az ötödrendű Hegyi vádlott szóvá tette, hogy a 15 százalékos pontosságú számítások 3—4 atmoszférás ingadozást jelentenek, sőt egy másik tényezőre is figyelmeztetett, mely újabb 1—2 atmoszférát tehet még hozzájuk. Bizonyára felvetődik olvasóinkban a kérdés, miként lehetséges, hogy a nemzetközi szaktekintélynek számító neves dr. Kompolthy véleménye így módosult. Úgy látjuk, hogy múltkor közölt véleménye és a mostani állásfoglalás korántsem esik olyan messze egymástól, mint amennyire az ügyben érdekeltek számára ez — természetesen — így tűnhet. Részletesen leírta, sőt az írott anyagon kívül beszédében is ecsetelte a számítás nehézségeit, akadályait. Véleményét csupán pontosította most. Hogy a tegnapi nap izgatott párbeszédeiről képet adjunk, felidézzük a délelőtt folyamán megkérdezett Kreffly Gábornak, az ORFF elnökhelyettesének szavait, aki a nyolcadrendű vádlott védőjének kérdésére. „Mi történik, ha most fennáll bármely üzemben a robbanási veszély, és erről tud a felügyeleti szerv?" — így válaszolt: — Akkor a felügyeleti szerv mérlegel. Vagy kicseréli a robbanásveszélyes berendezést, külföldről hoz be újat, vagy fokozott biztonsági intézkedéseket foganatosít. S a kérdésre, hogy van-e veszélyvállalás manapság üzemeinkben, konkrét példát is mondott, igen van. A bíróság vizsgálta azt is, hogy sújtójog hatására történt-e a robbanás. Ma a bíróság folytatja munkáját. (konczek) 1969. október 1. Szerda Követi őket az ország Egymás után érkeznek a nevezések a 17-es AKÖV szakszervezeti bizottságához. A 11-es számú pártszervezet még a nyáron felhívással fordult az AKÖTRÖSZT irányítása alá tartozó vállalatok dolgozóihoz, hogy Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából gazdag és méltó programmal ünnepeljenek. A felhívást a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete felkarolta és kibővítve továbbította a vállalati szakszervezeti bizottságokhoz. E szerint hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére, ezen belül Lenin születésének 100. évfordulójára országos szellemi vetélkedőt rendeznek a szocialista brigádok, illetve a megtisztelő cím elnyeréséért küzdő brigádok részére. A megye közlekedési dolgozói tehát — az ország közlekedési dolgozóival együtt — az elsők között dolgozták ki az ünnepi programot. A vetélkedőt a szakszervezet három témakörben rendezi: 1. A magyar munkásmozgalom és a magyar nép története a felszabadulástól napjainkig. A témakörben külön hangsúllyal szerepel a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága, több évtizedes kapcsolata és ezen belül Lenin életével összefüggő témák. 2. Művelődéstörténet: (az első témakörhöz kapcsolódó irodalom, művészeti, zenei kérdések.) 3. Közlekedéstörténet: a magyar szakszervezeti mozgalom szerepe a szocializmus építésében, a szocialista brigádmozgalom 10 éve. A vetélkedőt a vállalati sajátosságokat ,figyelembe véve több fokozatban rendezik, külön a MÁVAUT, a TEFU és a szállítmányozási brigádok, illetve a műszaki szakszolgálat és az ipari üzemegység brigádjai között. Valamennyi brigád A—1 taggal vesz részt a december 1-től 30-ig lebonyolításra kerülő vetélkedőn. A vállalati döntőbe került versenyzők januárban mérik össze szellemi erőiket. A legjobbak értékes jutalomban részesülnek, illetve eljutnak az országos vetélkedőre. Még csak annyit: a program összeállításában, lebonyolításában nemcsak a szakszervezet, hanem a vállalat párt- és gazdasági vezetői is részt vesznek. Segítenek a brigádok felkészítésében, előadásokat tartanak a vetélkedő részvevőinek. Ily módon szinte a vállalat minden dolgozója bekapcsolódik a két jubileumi évforduló ünnepi programjába. Kezdeményezésük bizonyára buzdító példa lesz más vállalatok, üzemek dolgozói számára is. Apósfa!) Korszerűsítés Inotán 10 százalékkal csökkentették az alumínium huzal és a szalag előállítási költségét az Inotai Alumíniumkohóban bevezetett új módszerrel. A rendkívül energaigényes folyamatot úgy módosították, hogy az utolsó fázisban a hagyományos tüskék helyett már félkész terméket, huzalt és alumínium szalagot kapnak. A termékek felét már félkész formában értékesítik, s további bővítést, korszerűsítést hajtanak végre. Annak befejezésével, 1972-ben a termékek háromnegyed részét, huzal és alumínium szalag formájában juttatják el a feldolgozó iparnak. VAS NÉPE Ágyúkat találtunk Ezek itt —a mint látni tetszik — ágyúk. Laposkúszás. Halló!... Igen, igen, a takarmányhordó, aki ott sétál az ágyúcsövek előtt! Nem fél?... Hogy seregnek nyoma sincs? Az más. • Elszaladtak. Értem. És az ágyúkat itthagyták. Nem tudja, elárulták őket? Vagy tán a túlerő?... Hogy a Savariai Karnevál óta? Ahá...! És azóta egyvégtében itt, a Felszabadulás Tsz Tolbuhin úti udvarán. És nem tudja, nem hiányzik nekik ez a pár ágyú? Nem tudja. Akkor majd megkérdezzük. „Városi tanács? Agyúügyben ..." „Ágyúügyben. Értem. Mit tetszik kérdezni?...’ „Hogy hol tárolják az ágyúikat ?” „Értem. A városmajorban". „Mind?" „Leltár szerint." Aztán mondom, amit láttam. Erre kiderül, hogy a karneváli „korfelelős" nyilván nem nézett utána. Az ő dolga. A leltározás meg a Művelődési és Sportházé. Rám kérdeztek, hány „elfekvő" ágyúról tudok. Mondom, négy-öt. Cirka. Hallom a vonal túlsó végéről, ez majdnem a „hadsereg" teljes felszerelése. Szép kis „hadsereg?... (tarabó—nagy) “'■ni ■ . ■ I*_- I Ml I k: : ' .... ! . llj Egy forintért habzik?! Kellemes íze a fogmosás után még hosszú ideig üdévé teszi a leheletet... A szájüreg és a fogak legrejtettebb részébe is eljut... Valahogy így hangzanak a reklámszövegek, melyek felmagasztalják olcsó és „kifogástalan” fogkrémeinket, az Ovenallt, a Dentofilt, a Sanodent és az Amodent. A valóság azonban ellentmond a kápráztató szavaknak. Vegyük például a Sanodent. Az ember reggeli félálmában kibolyong a fürdőszobába, kapja fogkeféjét, a csap alá tartja, majd a tubusból gusztusos kis csíkot nyom a tetejére, mely masszív, mint a vasalóban a gyöngysor. Ezután egyszerű művelet következik: felhordani a fogakra a „kellemes ízű” krémet. Az első mozdulatok után még nem érezhető semmi, amikor azonban a kásás pép sűrű bevonattal tapad a fogzománcra, elröppen a reggeli bódulat. Gipszkásás vicsorgás a tükörben, majd rémült mozdulat a cipőtisztítós fiók után... Nem, a Sylvius tubus a helyén van. Az elűzhetetlen reggeli rémtörténet minden bevásárláskor kísér és messze ívben elkerülöm Ovenallt, Kaledont és a többieket, mert kenődnek, mint a kovász, ragadnak, mint a halenyv, ízük sejtelmes, de semmi esetre sem tartós. Masszájuk úgy roszog a fogak között, mint sivatagjáró szájában a homok. Ezek után érthetetlen, miért háborog a kozmetikai gyár azért, hogy országunkban szégyellnivalóan alacsony a fogkrém fogyasztás?! Tisztelet a kivételnek: az Amodent minden kritikát kibír, ráadásul habzik is! Igaz, egy forinttal drágább, mint a Dentofil, de legalább nem kelt kényszerképzetet. Valószínű nem a habzó tulajdonság adja az árkülönbözetet, épp ezért ajánlatos lenne, ha a hagyományos fogpasztákba is kevernének habképző anyagot, mely elvenné a csiriz hatást. Persze a „ragasztó fogkrémeknek” is van előnye: a napokban hallottam, hogy egyik óvodánkban fogmosó versenyt rendeztek a gyerekek. Az első díjat — egy Hófehérke fogkrémet, mini-fogkefével — az a kisfiú kapta, akinek legfehérebben világított a foga. A mama később elárulta, hogy gyermeke Sanodent-ot használt, ami úgy rátapadt a fogára, hogy még otthon is többször ki kellett öblíteni a kisfiú száját. Tehát a fehérítő hatásnak legalább így hitelt adhatunk! — ha — 3 Tej-távvezeték Véménden A Baranya megyei Tejipari Vállalat országosan egyedülálló kezdeményezést valósít meg Véménden. A község tejgyűjtő háza és a feldolgozó üzem között 800 méter hosszú, kettős csővezetéket építenek ki. A 32 milliméter átmérőjű, műanyag távvezetéken naponta 6000—7000 liter tej szállítását bonyolítják le rövidesen, az eddiginél sokkal higiénikusabb körülmények között és várhatóan gazdaságosabban A vezetéket és a csőmosó berendezést az NDK-ból vásárolták és ottani szakemberek szerelik be. A kísérleti vezeték üzemeltetése után szerzett tapasztalatok figyelembevételével döntenek arról, hogy másutt is építenek-e tejtávvezetéket.