Vas Népe, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
Diplomatarablás Montevideo Hírügynökségi jelentések szerint a reggeli órákban polfszitolyokkal és automate fegyverekkel felszerelt öt személy támadta meg Daniel Muritomet, a montevideo amerikai nagykövetség 50 esztendős közbiztonsági tanácsadóját. A fegyveresek a követségi alkalmazottat egy zárt teherautóba irányították, majd elhajtottak. Nem sokkal Daniel Mitrione elrablása után ismeretlen tettesek a montevideoi brazil főkonzult is elrabolták. Megkísérelték Gordon Jones követségi másodtitkár elrablását is, de neki rövid idővel később sikerült megszöknie. A hírügynökségiek valószínűnek tartják, hogy mindkét akciót a „tupamaros” elnevezésű gerillaszervezet tagjai hajtották végre. 2 Miért kondult meg a hajóharang? LONDON Patak Károly, az MTI tudósítója írja: Pénteken délelőtt Angliában és a messze tengereken utoljára sorakoztak fel a brit matrózok a napi rumadagjukért. A királyi haditengerészet 239 év után törli le a tengerészek ajkáról a hagyományos italt, hogy helyette sört ajánljon. Ezt viszont meg kell majd fizetni. Tiszthelyettestől fölfelé a kantinban lehet majd vásárolni égetett szeszesitalt, de rumot — éppen rumot! — nem. Aki mindezért felelős, már nyugdíjba ment: sir Michael Fann tengernagy, az admiralitás első lordja (haditengerészeti miniszter, — a szerk.) Annak idején azzal indokolta döntését, hogy a rum fogyasztása nem illik a korszerű, gyors akciókra szánt haditengerészethez. Furcsa, de igaz: ahogy most a sör felváltotta a rumot, úgy 1731-ben a sör volt az, amelyet kivontak a forgalomból az angol flottánál rendszeresített védőitalok közül, hogy rumot porciózzanak helyette. A sört a matrózok javarészt borotválkozáshoz használták, olyan gyenge minőségű volt. Anglia konzervatív ország és erről bárki megbizonyosodhat, aki söreit megízleli. Csoda-e, ha a tengerészek nehéz szívvel járultak az utolsó rámasztásra, amikor pénteken délelőtt fél tizenkettőkor megkondult a hajóharamg? ... Az izraeli kormány válaszolt A világ valamennyi jelentős hírügynökségének híreit és tudósításait frissen közlő- feldolgozó telexgépen, a Magyar Távirati Iroda telexén pénteken reggel 8 és délután 5 között három olyan anyag is érkezett, amely izraeli eseményekről számolt be. A reggeli jelentés még úgy szólt, hogy az izraeli kormány csütörtökön este — több, mint ötórás viharos vita után —, ismét elhalasztotta döntését és péntekre tűzte ki újabb ülésének időpontját. A péntek délelőtti híradás azt közölte, hogy pénteken reggel összeült a Gahal-párt vezetősége. Az izraeli kormánykoalíciónak ez a jobboldali pártja volt ugyanis a leghevesebb ellenzője a Rogers-terv elfogadásának és általában minden kompromisszumnak. A legfontosabb hírt délután 5 előtt adta a telexgép: Golda Meir 24 tagú kormánya pénteken délben ismét öszszeült, hogy negyedszer is megvitassa Izrael válaszát Rogers amerikai külügyminiszter közel-keleti javaslataira , és a kormány szótöbbséggel elfogadta az amerikai tervet. Igaz, a Gahal-párthoz tartozó miniszterek a terv elfogadása ellen szavaztak, s elképzelhető, hogy ezek után kilépnek a kormánykoalícióból. Úgy látszik, sem a nemzetközi erőviszonyokat nem mérték fel pontosan, sem az izraeli galambok többségének támadásai nem hatottak rájuk: a lapok ugyanis azzal vádolták a Gahalt, hogy a pártérdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezi. Az izraeli héják és galambok küzdelme tehát pénteken délután legalábbis egyelőre , úgy látszik, az utóbbiak győzelmével végződött. A sok motívum közül elég annyit említeni csupán, hogy Izraelben a politikusok többsége úgy érzi: nem szegülhet szembe legfőbb szövetségesével, az USA-val, márpedig egy amerikai terv elvetése ezt a látszatot keltené. A lényeg az, hogy végre ott tartunk: a közel-keleti konfliktus két legfontosabb állama, egyfelől Egyiptom és másfelől Izrael, a Rogersterv elfogadásával komoly lépést tettek előre a háborús helyzet politikai rendezésének útján. Nyilvánvaló, hogy még sok nehézség tornyosul az út további szakaszán, hiszen egy tervet elfogadni és végre is hajtani nem ugyanaz. Mindkét oldalon súlyosak még a problémák. Izraelben a kormánykoalíció felbomlása politikai krízist eredményezhet. Az arab oldalon egyes arab államok szembehelyezkedései a Biztonsági Tanács határozatával és a Rogers-tervvel, valamint a szélsőséges palesztinéi gerilla csoportok magatartása újabb válságok forrásává válhat. Mégis, a közel-keleti konfliktus elmúlt három esztendeje a helyzet fokozódó elmérgesedése után, most egy lépéssel közelebb kerültünk a legjobb megoldáshoz a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatának végrehajtásához. Tárgyakat találtak MOSZKVA. Az Atlanti-óceán északi körzetében már két hete folyik a kutatás az AN—22 szovjet teherszállító repülőgép után. Az eltűnt repülőgép keresésébe számos szovjet hajó és repülőgép kapcsolódott be. A kutatásokat egy különleges csoport irányítja, sikerült is némi fényt deríteni arra, hogy mi történhetett az AN—22-vel. Néhány szovjet halászhajó ugyanis több olyan tárgyra bukkant, amelyek valószínűleg a repülőgép rakományához tartoztak, így kihalásztak a tengerből három matracot, amelyek gyári bélyegzője arról tanúskodott, hogy Gorkij városban készültek. Megtaláltak továbbá néhány ládát, s más tárgyakat is, de nem sikerült túlélőkre bukkanni. A szovjet kormány kérésére a repülőgép utáni kutatásba bekapcsolódtak kanadai, amerikai, norvég, dán tengerészek és repülők is. A múlt héten az izlandi hatóságok engedélyezték, hogy szovjet repülőgépek ideiglenes támaszpontként használhassák az egyik repülőteret. Ez a rendelkezés jelentősen megkönnyítette a folytatódó kutatásokat. Ensio Siilasouo tábornokot, az ENSZ közel-keleti fegyverszüneti ellenőrző bizottságának új vezérkari főnökét csütörtökön New York-i hivatalában fogadta U Thant, az ENSZ főtitkára. Újabb áldozat BELFAST Belfastban pénteken a kora reggeli órákban újabb halálos áldozata volt a tüntetők elleni akciónak. Mint a hírügynökségek jelentik, több száz katolikus fiatal tüntetett az utcákon és a brit katonaság könnyfakasztó gázbombákkal igyekezett a tüntetőket szétszórni. Az ezt követő összecsapások során a brit katonák lőfegyvert is használtak és egy 19 éves diákot egy golyó a nyakán talált el. Azonnal kórházba szállították, de a kórházban az orvosok már csak Daniel O Hagan halálát állapították meg. A belfasti utcákon a délelőtti órákban még nem állt helyre a rend. VAS NÉPE Világesemények sorokban A Toulouse és Párizs között közlekedő gyorsvonat csütörtökön Briev közelében kisiklott. A vonat ezer utasa közül mindössze tizen sebesültek meg, közülük is csak egyet kellett kórházba szállítani. A világszervezet szóvivője közölte, hogy az ENSZ 25. évfordulójával kapcsolatos jubileumi ülésen az eddigi bejelentések szerint 8 államfő és 7 kormányfő kíván személyesen részt venni. Egy ENSZ-publikáció szerint 1969 közepén Földünk lakossága 3552 millió volt — 69 millióval több, mint egy évvel korábban. A legnépesebb országok: Kína 740 millió, India 536 984 ezer, Szovjetunió 240 571 ezer, Egyesült Államok 203 216 ezer lakossal. Az északkelet-iráni földrengés halálos áldozatainak száma 126-ra emelkedett. Háromezer munkás — főként kikötői alkalmazottak — szüntette be a munkát Sydneyben, hogy nagygyűlésen tiltakozzék a megélhetési költségek növekedése ellen. A gyűlés szónokai ke-, vetették az ausztráliai kormánytól, csökkentse az alacsony fizetésű dolgozókat sújtó adókat. New York-ban 69 éves korában meghalt Jonel Perlea román származású világhírű karmester és zeneoktató. Halálát rákos megbetegedés okozta. A bonni külügyminisztérium szóvivője — jelenti az UPI — megcáfolta a Szabad Európa rádió kiköltöztetéséről szóló híreket és közölte, hogy az NSZK kormánya már július 1-én egy évvel meghosszabbította a rádió működési engedélyét. Matesa-ügy: volt miniszterek a bíróság előtt Madrid A spanyol Legfelső Bíróság csütörtökön nyilvánosságra hozta annak a két volt miniszternek a nevét, akit — mint ezt már korábban közölték — vád alá helyeznek a Matesa-ügyben játszott szerepükért. A két személy Juan José Espinosa San Martin volt pénzügyminiszter és Faustino Garcia- Monco volt kereskedelemügyi miniszter, mindketten a múlt év októberi kor- , hiányallakításig voltak a kabinet tagjai. A vád allá helyezés mindkettőjük esetében megtörtént: hanyagsággal és mulasztással vádolják őket a közpénzek kezelésében, ami azonban „nem bűnös szándékkal” történt. A Matesa -botrány egy évvel ezelőtt robbant ki, mintegy 142 millió pezetaz exporthitel elsikkasztása körül. Két hónappal ez később arra vezetett, hogy Francónak gyökeresen át kellett alakítania a kormányt. • A Legfelső Bíróságot felhatalmazták, hogy vizsgálja ki az ügyet és helyezze vád alá a felelősöket politikai rangjuktól függetlenül. Ez az első eset Franco harminc esztendei uralma alatt, hogy miniszteri beosztású személyek bíróság elé kerülnek. Jarring New Yorkba utazik A Thant főtitkár sürgősen New Yorkiba hivatta Gunear Jarringot különleges közel-keleti képviselőjét, hogy tanácskozzék vele legközelebbi közel-keleti megbízatásáról. Jarring vasárnap este érkezik New Yorkiba. A Közel-Keletről nem volt új mondanivalója Nixon sajtóértekezlete Washington Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti:Nixon amerikai elnök magyar idő szerint pénteken hajnalban televíziós sajtóértekezletet tartott Los Angelesben.. Az újságírók több kérdést tettek fel a gazdasági helyzetről az inflációról, az egyetemi ifjúság kormányellenes megmozdulásairól és a déli államok iskoláiban előirányzott faji integráció lelassulásáról. Nemzetközi vonatkozásban a közel-keleti válsággal, az indokínai háborúval és a szovjet—amerikai SALT megbeszéléseik kilátásaival kapcsolatban hangzottak el kérdések. A közel-keleti helyzetről Nixon elnöknek nem volt új mondanivalója. Megértését fejezte ki Izrael „dilemmája” iránt és hangoztatta, hogy az Egyesült Államok biztosította az izraeli kormányt, nem kerül hátrányos helyzetbe, ha elfogadja az amerikai fegyvernyugvási -tárgyalási javaslatot. Kijelentette: „magunk is az erőegyensúly megőrzésére törekszünk a Közel-Keleten”. Hangoztatta, hogy az „erőegyensúly” felborulása felidézné a két szünetnagyhatalom közvetlen konfrontációjának veszélyét. ..Meggyőződésem — mondotta —, hogy a Szovjetunió, csakúgy mint az Egyesült Államok, tudatában van ennek a veszélynek. Mindkét szupernagyhatalomnak érdeke, hogy elkerüljön egy ilyen konfrontációt a Közel-Keleten”. A két szupernagyhatalom viszonyával összefüggésben Nixon nyomatékosan aláhúzta a SALT-megbeszélések jelentőségét. Megjegyezte, hogy a stratégiai fegyverkezési verseny korlátozása még nem lenne tényleges leszerelés, csupán az első lépés a fegyverkezési verseny eszkalációjának megfékezésére. Reményét fejezte ki, hogy belátható időn belül legalábbis részleges megállapodás jön létre. Mint mondotta, ez az első lépés lehetne afelé, hogy átfogó megegyezésre jussanak az egymás elpusztítására többszörösen elegendő nukleáris fegyverzet csökkentéséről. Az infláció megfékezésével foglalkozó kérdésre adott elnöki válasz, hogy a vietnami háborút és a háborús gazdálkodással járó inflációt az előző, demokratapárti kormányzattól örökölte. A vietnami háborút illetően David Bruce amerikai fődelegátus jövő héten sorra kerülő párizsi bemutatkozása alkalmából röviden szólt a négyes-értekezlet kilátásairól. Megismételte azt a korábban is hangoztatott véleményét, hogy „a tárgyalások békekilátásai majobbak, mint az Egyesült Államok kambodzsai akciója előtt”. Nixon azt állította,hogy „Bruce nagykövet széleskörű tárgyalási felhatalmazással utazik már Párizsba”. Ezt a kijelentését az amerikai elnök sajtóértekezlete végén maga cáfolta meg, amikor válaszolt a következő kérdésre: „Hogyan egyezteti össze az elnök azt a deklarált álláspontot, amely szerint azEgyesült Államok nem törekszik Indokínában katonai győzelemre, Thieu elnöknek azzal a szerdai kijelentésével, hogy 3 éven belül kivívja a katonai győzelmet, továbbá, hogy nem fogad el semmiféle koalíciós kormányt Dél-Vietnamban. Sem tárgyalásos alapon, sem kívülről rákényszerítve. Más szóval mennyiben ura az Egyesült Államok saját külpolitikájának és milyen mértékben veti azt alá Thieu elnöknek?” Nixon elnök válasza így hangzott: „Mi ellenezzük a koalíciós kormányt Dél-Vietnamban, akár ráerőltetve, akár tárgyalások eredményeként alakulna az meg. Mi olyan kormány mellett széltünk síkra, amely a dél-vietnami nép beleegyezésével jön létre. Ha ebbe a kormányba történetesen kommunisták is bekerülnének, ez ellen nincs kifogásunk, amiként, tudomásom szerint, Ti"'»" elnöknek sincs. Amikor Thieu elnök katonai győzelemről beszél, akkor nyilvánvalóan arra gondol, mi történik majd Dél- Vietnamban hosszabb távon, feltételezve, hogy nem jön létre tárgyalásos rendezés. Ami bennünket illet, a mi programunk a vietnami zálás: kivonjuk csapatainkat, mihelyt a dél-vietnami kormány képes lesz amerikai segítség nélkül, saját erejéből megvédeni magát. Amikor mi már kivonultunk és még mindig nem jött létre megegyezés, akkor már a dél-vietnamiakra tartozik annak eldöntése, megegyezésre törekszenek-e a továbbiakban, vagy pedig megpróbálnak katonai győzelmet kivívni. Ez már Thieu dolga lesz”. 1970. augusztus 1. Szombat