Vas Népe, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

Diplomatarablás Montevideo Hírügynökségi jelentések szerint a reggeli órákban polfszitolyok­k­al és automate fegyverekkel felszerelt öt személy támadta meg Daniel Mu­ritomet, a­­ montevideo­ amerikai nagykövetség 50 esztendős közbiztonsági ta­nácsadóját. A fegyveresek a követségi alkalmazottat egy zárt teherautóba irá­nyították, majd elhajtottak. Nem sokkal Daniel Mitri­­one elrablása után ismeret­len tettesek a montevideoi brazil főkonzult is elrabol­ták. Megkísérelték Gordon Jo­nes követségi másodtitkár elrablását is, de neki rövid idővel később sikerült meg­szöknie. A hírügynökségiek való­színűnek tartják, hogy mindkét akciót a „tupa­­maros” elnevezésű gerilla­­szervezet tagjai hajtották végre. 2 Miért kondult meg a hajóharang? LONDON Patak Károly, az MTI tu­dósítója írja: Pénteken délelőtt Angliá­ban és a messze tengereken utoljára sorakoztak fel a brit matrózok a napi rum­­adagjukért. A királyi hadi­­tengerészet 239 év után törli le a tengerészek ajkáról a hagyományos italt, hogy he­lyette sört ajánljon. Ezt vi­szont meg kell majd fizetni. Tiszthelyettestől fölfelé a kantinban lehet majd vásá­rolni égetett szeszesitalt, de rumot — éppen rumot! — nem. Aki mindezért felelős, már nyugdíjba ment: sir Michael Fann tengernagy, az admi­­ralitás első lordja (haditen­gerészeti miniszter, — a szerk.) Annak idején azzal indokolta döntését, hogy a rum fogyasztása nem illik a korszerű, gyors akciókra szánt haditengerészethez. Furcsa, de igaz: ahogy most a sör felváltotta a ru­mot, úgy 1731-ben a sör volt az, amelyet kivontak a for­galomból az angol flottánál rendszeresített védőitalok közül, hogy rumot porcióz­zanak helyette. A sört a matrózok java­részt borotválkozáshoz hasz­nálták, olyan gyenge minő­ségű volt. Anglia konzervatív ország és erről bárki meg­bizonyosodhat, aki söreit megízleli. Csoda-e, ha a ten­gerészek nehéz szívvel járul­tak az utolsó rámasztásra, amikor pénteken délelőtt fél tizenkettőkor megkondult a hajóharamg?­­ ... Az izraeli kormány válaszolt A világ valamennyi jelen­tős hírügynökségének híreit és tudósításait frissen köz­lő- feldolgozó telex­gépen, a Magyar Távirati Iroda te­lexén pénteken reggel 8 és délután 5 között három olyan anyag is érkezett, amely iz­raeli eseményekről számolt be. A reggeli jelentés még úgy szólt, hogy az izraeli kormány csütörtökön este — több, mint ötórás viharos vita után —, ismét elhalasz­totta döntését és péntekre tűzte ki újabb ülésének idő­pontját. A péntek délelőtti híradás azt közölte, hogy pénteken reggel összeült a Gahal-párt vezetősége. Az izraeli kor­mánykoalíciónak ez a jobb­oldali pártja volt ugyanis a leghevesebb ellenzője a Ro­­gers-terv elfogadásának és általában minden kompro­misszumnak. A legfontosabb hírt délután 5 előtt adta a telexgép: Gol­­da Meir 24 tagú kormánya pénteken délben ismét ösz­­szeült, hogy negyedszer is megvitassa Izrael válaszát Rogers amerikai külügymi­niszter közel-keleti javasla­taira , és a­ kormány szó­többséggel elfogadta az ame­rikai tervet. Igaz, a Gahal-párthoz tar­tozó miniszterek a terv el­fogadása ellen szavaztak, s elképzelhető, hogy ezek után kilépnek a kormánykoalíció­ból. Úgy látszik, sem a nem­zetközi erőviszonyokat nem mérték fel pontosan, sem az izraeli galambok többségé­nek támadásai nem hatot­tak rájuk: a lapok ugyanis azzal vádolták a Gahalt, hogy a pártérdekeket a nem­zeti érdekek fölé helyezi. Az izraeli héják és galam­bok küzdelme tehát pénte­ken délután legalábbis egye­lőre , úgy látszik, az utób­biak győzelmével végződött. A sok motívum közül elég annyit említeni csupán, hogy Izraelben a politikusok több­sége úgy érzi: nem szegül­het szembe legfőbb szövet­ségesével, az USA-val, már­pedig egy amerikai terv el­vetése ezt a látszatot kelte­né. A lényeg az, hogy végre ott tartunk: a közel-keleti konfliktus két legfontosabb állama, egyfelől Egyiptom és másfelől Izrael, a Rogers­­terv elfogadásával komoly lépést tettek előre a hábo­rús helyzet politikai rende­zésének útján. Nyilvánvaló, hogy még sok nehézség tor­nyosul az út további szaka­szán, hiszen egy tervet el­fogadni és végre is hajtani nem ugyanaz. Mindkét oldalon súlyosa­k még a problémák. Izraelben a kormánykoalíció felbom­lása politikai krízist eredmé­nyezhet. Az arab oldalon egyes arab államok szembe­­helyezkedései a Biztonsági Tanács határozatával és a Rogers-tervvel, valamint a szélsőséges palesztinéi geril­la csoportok magatartása újabb válságok forrásává válhat. Mégis, a közel-keleti konfliktus elmúlt három esz­tendeje a helyzet fokozódó elmérgesedése után, most egy lépéssel közelebb kerül­tünk a legjobb megoldáshoz a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatának végrehajtásához. Tárgyakat találtak MOSZKVA. Az Atlanti-óceán északi körzetében már két hete fo­lyik a kutatás az AN—22 szovjet teherszállító repülő­gép után. Az eltűnt repülő­gép keresésébe számos szov­jet hajó és repülőgép kap­csolódott be. A kutatásokat egy különleges csoport irá­nyítja, sikerült is némi fényt deríteni arra, hogy mi történhetett az AN—22-vel. Néhány szovjet halászhajó ugyanis több olyan tárgyra bukkant, amelyek valószínű­leg a repülőgép rakományá­hoz tartoztak, így kihalász­tak a tengerből három mat­racot, amelyek gyári bélyeg­zője arról tanúskodott, hogy Gorkij városban készültek. Megtaláltak továbbá néhány ládát, s más tárgyakat is, de nem sikerült túlélőkre bukkanni. A szovjet kormány kéré­sére a repülőgép utáni ku­tatásba bekapcsolódtak ka­nadai, amerikai, norvég, dán tengerészek és repülők is. A múlt héten az izlandi hatóságok engedélyezték, hogy szovjet repülőgépek ideiglenes támaszpontként használhassák az egyik re­pülőteret. Ez a rendelkezés jelentősen megkönnyítette a folytatódó kutatásokat. Ensio Siilasouo táborno­kot, az ENSZ közel-keleti fegyverszüneti ellenőrző bi­zottságának új vezérkari fő­nökét csütörtökön New York-i hivatalában fogadta U Thant, az ENSZ főtitkára. Újabb áldozat BELFAST Belfastban pénteken a ko­ra reggeli órákban újabb ha­lálos áldozata volt a tünte­tők elleni akciónak. Mint a hírügynökségek jelentik, több száz katolikus fiatal tüntetett az utcákon és a brit katonaság könnyfakasz­tó gázbombákkal igyekezett a tüntetőket szétszórni. Az ezt követő összecsapások so­rán a brit katonák lőfegy­vert is használtak és egy 19 éves diákot egy golyó a nya­kán talált el. Azonnal kór­házba szállították, de a kór­házban az orvosok már csak Daniel O Hagan halálát ál­lapították meg. A belfasti utcákon a délelőtti órákban még nem állt helyre a rend. VAS NÉPE Világesemények sorokban A Toulouse és Párizs kö­zött közlekedő gyorsvonat csütörtökön Briev közelében kisiklott. A vonat ezer utasa közül mindössze tizen sebe­sültek meg, közülük is csak egyet kellett kórházba szállí­tani. A világszervezet szóvivője közölte, hogy az ENSZ 25. évforduló­jával kapcsolatos jubileumi ülésen az eddigi bejelentések szerint 8 állam­fő és 7 kormányfő kíván személyesen részt venni. Egy ENSZ-publikáció sze­rint 1969 közepén Földünk lakossága 3552 millió volt — 69 millióval több, mint egy évvel korábban. A legnépe­sebb országok: Kína 7­40 millió, India 536 984 ezer, Szovjetunió 240 571 ezer, Egyesült Államok 203 216 ezer lakossal. Az északkelet-iráni föld­rengés halálos áldozatainak száma 126-ra emelkedett. Háromezer munkás — fő­ként kikötői alkalmazottak — szüntette be a munkát Sydneyben, hogy nagygyűlé­sen tiltakozzék a megélheté­si költségek növekedése el­­­len. A gyűlés szónokai ke-, vetették az ausztráliai kor­mánytól, csökkentse az ala­csony fizetésű dolgozókat sújtó adókat. New York-ban 69 éves ko­rá­ban meghalt Jonel Perlea román származású világhírű karmester és zeneoktató. Ha­lálát rákos megbetegedés okozta. A bonni külügyminisztéri­um szóvivője — jelenti az UPI — megcáfolta a Szabad Európa rádió kiköltöztetésé­ről szóló híreket és közölte, hogy az NSZK kormánya már július 1-én egy évvel meghosszabbította a rádió működési engedélyét. Matesa-ügy: volt miniszterek a bíróság előtt Madrid A spanyol Legfelső Bíró­ság csütörtökön nyilvános­ságra hozta annak a két volt miniszternek a nevét, akit — mint ezt már ko­rábban közölték — vád alá helyeznek a Matesa-ügy­ben játszott szerepükért. A két személy Juan José Espinosa San Martin volt pénzügymi­niszter és Faustino Garcia- Monco volt kereskedelem­ügyi miniszter, mindketten a múlt év októberi kor- , hiányallakításig voltak a ka­binet tagjai. A vád allá helyezés mind­kettőjük esetében megtör­tént: hanyagsággal és mu­lasztással vádolják őket a közpénzek kezelésében, ami azonban „nem bűnös szán­dékkal” történt. A M­atesa -botrán­y egy évvel ezelőtt robbant ki, mintegy 142 millió pezeta­z exporthitel elsikkasztása kö­­­­rül. Két hónappal ez ké­­­sőbb arra vezetett, hogy Francónak gyökeresen át kellett alakítania a kor­mányt. • A Legfelső Bíróságot fel­hatalmazták, hogy vizsgál­ja ki az ügyet és helyezze vád alá a felelősöket poli­tikai rangjuktól függetlenül. Ez az első eset Franco har­minc esztendei uralma alatt, ho­gy miniszteri beosztású személyek bíróság elé ke­rülnek. Jarring New Yorkba utazik A Thant főtitkár sürgősen New Yorkiba hivatta Gunear Jarringot k­ülönleg­es kö­zel-keleti képviselőjét, hogy tanácskozzék vele legköze­lebbi közel-keleti megbíza­tásáról. Jarring vasárnap este érkezik New Yorkiba. A Közel-Keletről nem volt új mondanivalója Nixon sajtóértekezlete Washington Köves Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti:­­Nixon amerikai elnök ma­gyar idő szerint pénteken hajnalban televíziós sajtó­­értekezletet tartott Los An­­geles­ben.. Az újságírók több kérdést tettek fel a gazda­sági helyzetről az infláció­ról, az egyetemi ifjúság kor­mányellenes megmozdulásai­ról és a déli államok isko­láiban előirányzott faji in­tegráció lelassulásáról. Nem­zetközi vonatkozásban a kö­zel-keleti válsággal, az in­dokínai háborúval és a szov­jet—amerikai SALT meg­beszéléseik kilátásaival kap­csolatban hangzottak el kér­dések. A közel-keleti helyzetről Nixon elnöknek nem volt új mondanivalója. Megér­tését fejezte ki Izrael „di­lemmája” iránt és hangoz­tatta, hogy az Egyesült Ál­lamok biztosította az izra­eli kormányt, nem kerül hátrányos helyzetbe, ha el­fogadja az amerikai fegy­­vern­y­ugvási -tárgyalási ja­vaslatot. Kijelentette: „ma­gunk is az erőegyensúly megőrzésére törekszünk a Közel-Keleten”. Hangoztat­ta, hogy az „erőegyensúly” fel­borulása felidézné a két szünetnagyhatalom köz­vetlen konfrontációjának veszélyét. ..Meggyőződésem — mon­dotta —, hogy a Szovjet­unió, csakúgy mint az Egye­sült Államok, tudatában van ennek a veszélynek. Mindkét szupernagyhatalom­­nak érdeke, hogy elkerül­jön egy ilyen konfrontációt a Közel-Keleten”. A két szupernagyhatalom viszonyával összefüggésben Nixon nyomatékosan alá­­­húzta a SALT-megb­eszélé­­sek jelentőségét. Megjegyez­te, hogy a stratégiai fegy­verkezési verseny korlátozá­sa még nem lenne tény­leges leszerelés, csupán az első lépés a fegyverkezési verseny eszkalációjának megfékezésére. Reményét fe­jezte ki, hogy belátható időn belül legalábbis részleges megállapodás jön létre. Mint mondotta, ez az első lépés lehetne afelé, hogy átfogó megegyezésre jussanak az egymás elpusztítására több­szörösen elegendő nukleáris fegyverzet csökkentéséről. Az infláció megfékezésé­vel foglalkozó kérdésre adott elnöki válasz, hogy a vietnami háborút és a há­borús gazdálkodással járó inflációt az előző, demokra­­tapárti kormányzattól örö­költe. A vietnami háborút ille­tően­ David Bruce ameri­kai fődelegátus jövő héten sorra kerülő párizsi bemutat­kozása alkalmából röviden szólt a négyes-értekezlet ki­látásairól. Megismételte azt a korábban is hangoztatott véleményét, hogy „a tárgyalások béke­ki­látásai ma­­jobbak, mint az Egyesült Államok kambodzsai akciója előtt”. Nixon azt állította,­­hogy „Bruce nagykövet széleskö­rű tárgyalási felhatalmazás­sal utazik már Párizsba”. Ezt a kijelentését az ame­rikai elnök sajtóértekezlete végén maga cáfolta meg, amikor válaszolt a követ­kező kérdésre: „Hogyan egyezteti össze az elnök azt a deklarált ál­láspontot, amely szerint az­­Egyesült Államok nem tö­rekszik Indokínában kato­nai győzelemre, Thieu el­nöknek azzal a szerdai ki­jelentésével, hogy 3 éven­ belül kivívja a katonai győzelmet, továbbá, hogy nem fogad el semmiféle koalíciós kormányt Dél-Vi­­et­namban. Sem tárgyalásos alapon, sem kívülről rá­kényszerítve. Más szóval­­ mennyiben ura az Egyesült Államok saját külpolitiká­jának és milyen mértékben veti azt alá Thieu elnök­nek?” Nixon elnök válasza így hangzott: „Mi ellenezzük a koalí­ciós kormányt Dél-Vietnam­ban, akár ráerőltetve, akár tárgyalások eredményeként alakulna az meg. Mi olyan kormány mellett széltünk síkra, amely a dél-vietnami nép beleegyezésével jön létre. Ha ebbe a kormányba történetesen kommunis­ták is bekerülnének, ez ellen nincs kifogásunk, amiként, tudomásom szerint, Ti"'»" elnöknek sincs. Amikor Thieu elnök kato­nai győzelemről beszél, ak­kor nyilvánvalóan arra gon­dol, mi történik majd Dél- Vietnamban hosszabb tá­von, feltételezve, hogy nem jön létre tárgyalásos rende­zés. Ami bennünket illet, a mi programunk a vietna­mi zál­ás: kivonjuk csapa­tainkat, mihelyt a dél-viet­nami k­ormán­y képes lesz amerikai segítség nélk­ül, saját erejéből megvédeni magát. Amikor mi már ki­vonultunk és még mindig nem jött létre megegyezés, akkor már a dél-vietnami­akra tartozik annak el­döntése, megegyezésre tö­rekszenek-e a továbbiakban, vagy pedig megpróbálnak katonai győzelmet kivívni. Ez már Thieu dolga lesz”. 1970. augusztus 1. Szombat

Next