Vas Népe, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
4 Új belső ellenőrzés a termelőszövetkezetekben A KOLLEKTÍV NAGYÜZEMI MEZŐGAZDÁLKODÁS kialakításával és fejlődésével egyre sürgetőbb feladat a termelést és a jó vezetést elősegítő belső ellenőrzés megszervezése. Sajnos az elmúlt évet bezárólag a téeszekben működő ellenőrző bizottságok tevékenysége — a legtöbb helyen — formális volt. A bizottságok sem személyi, sem szakmai szempontból nem tudtak a feladatnak megfelelni. A termelőszövetkezetek területi szövetsége — többek között — vállalta, hogy a téesz gazdaságoknak ezt a fontos bizottságát újjászervezi, illetve minden segítséget megad ahhoz, hogy korunk gazdálkodási, termelési és vezetési követelményeinek megfelelően úgy szakmai, mint társadalmi szempontból jól tevékenykedjenek. Az átszervező munka — szoros egyetértésben a téeszek gazdáival — még tavaly elkezdődött. De mielőtt ennek a nagy munkának az eddigi eredményeire rátérnünk, hadd mondjam el, hogy a területi téesz-szövetség milyen javaslatot tett az új ellenőrző bizottságok személyi összetételére és működésére vonatkozóan. A bizottság személyeit illetően — akiket a közgyűlés választ — a téesz legtekintélyesebb tagjai közül kell jelölni. (A téesz vezetőségében, de különösen annak ellenőrző bizottságában nincs helye a sógor-koma- ságnak.) A bizottságokba feltétlen olyan külső szakembereket is kell delegálni, akik értenek a számvitelhez, a különböző rendeletek (törvények) gyakorlati végrehajtásához és a termelés minden vonatkozásában képesek a hibákat felfedni, s azok megszüntetésére javaslatot tenni. Vagyis a jó belső ellenőrzést jogász, közgazdász és mezőgazdász nélkül el sem lehet képzelni. De hol van ennyi szakember? A területi szövetségben, a tanácsokon és más szervezetekben dolgozó, valamint nyugdíjas szakemberek — a területi szövetség közbenjárásával — vállalják a szaktanácsadással kapcsolatos feladatokat. Hogy ez a segítség mit jelent, azt jó néhány termelőszövetkezet szinte forintra kivetítve is érzi már a gazdaság megújhodott számviteli munkájában. Az új bizottságok ugyanis először ehhez kezdtek. És csak most derült, ki — alapos hozzáértő számvizsgálat után —, hogy milyen fontos egy gazdaság, termelő üzem életében az adminisztráció, a napra könyvelés, bizonylatolás, s mindent egybevéve a jó ügyintézés. De ugyanilyen fontos a rendeletekben, jogszabályokban való eligazodás és az azokkal való élni tudás. Ellenkező esetben (mint azt több vizsgálat bizonyította) százezrek veszhetnek el, ami a tagságnak bizony nem mindegy. Az új ellenőrző bizottság tevékenységének számviteli része általában most már kezd egyenesbe jönni, de hátra van még a gazdasági, illetve gazdálkodási terület. ITT MEGINT CSAK IZGALMAS DOLGOK kerülnek felszínre. A külső szakemberekkel megerősített belső ellenőrzés például kiderítheti — be is bizonyítja —, hogy az úgynevezett legjobb termelőszövetkezetben sem megy úgy a termelés, ahogy annak menni kellene, vagy ahogy azt az adottságok lehetővé tennék. A téesz gépcsoport vezetője például azt bizonygatja, hogy azért nem megy ütemesen határidőre a munka (például most a betakarítás), mert a gazdaságnak nincs elég erőgépe. Az ellenőrző bizottság pedig bebizonyítja, hogy a meglévő géppark kapacitása sincs kihasználva még hetven százalékban sem. Valószínű a munkaszervezésnél — gépjavításoknál — van a hiba. A példákat hosszan lehetne sorolni, de azt hiszem az eddig elmondottakból is kiderül, hogy az új ellenőrzési módszer,a gyakorlat már messze túlnő a régi bizottság munkáján, amely — kevés kivétellel — néhány közösségi tulajdon ellen elkövetett kisebb hibát vett csak észre. (Takarmánylopások, munkafegyelem-sértés, gondatlanságból elkövetett károk.) A termelőszövetkezetek szakvezetőinél fölmerülhet a kétség: mi lesz, ha az új ellenőrző bizottság szakmai, termelési dolgokba is beleszól? Nem hátráltatja-e ez a szakvezetők munkáját? Elsetleg nem szegik-e kedvét a kétségtelen jót akaró, szinte az erején is túl dolgozó mezőgazdásznak, vagy állattenyésztőnek ? Amelyik szakember így fogja fel a dolgot, az nem biztos a dolgában. Ez nem zárja ki azt, hogy a legjobb is tévedhet. A tévedés, a hiba feltárása, s annak kijavítására történő javaslat egy cseppet sem megalázó az illető gazdász mérnök részére, sőt arra ad serkentést hogy saját maga is legyen képes felülbírálni munkáját. * a következőkben a legkisebb hibalehetőséggel végezze feladatát A BELSŐ ELLENŐRZÉS TEHÁT nem akadékoskodás és mindenben szálkát keresés. Nem is bűnügyi nyomozás, hanem a jobb üzemszervezésre, a termelőeszközök hatékonyabb felhasználására serkentő tevékenység. De ezen túl az új ellenőrző bizottságok akkor fognak igazán jól működni, ha tevékenységük nagyobb részét a prevenció — tehát a hibák megelőzésére való figyelmeztetés — teszi ki. Azonban ez még egy kicsit odébb van. Egyelőre és a következő éveiket illetően elégedjünk meg azzal, hogy a Csáki-szalmáta szemlélet utolsó maradványait is felszámolva, az új ellenőrző bizottságok a hiányosságokat őszintén és szakszerűen feltárva a legnagyobb segítségére lehetnek a közös gazdaságoknak. Dávid József Bódi az autóbuszjegyet gondosan összenasingatta, zsebretette, majd elhelyezkedett az ülésen. Indulás előtt még egyszer az ablakhoz hajolt, mintha meg akart volna bizonyosodni: valóban nem egy furcsa álom áldozata. Felpillantott a szociális otthon sárga, kastélyszerű épületére, mely így tél utolján, mikor már a mélyebb részeken is olvadozott a hó, valósággal világított a földszínű, ázott domb tetején. Bódinak úgy tűnt, a kapunál a fiatal fenyők között, vállára vetett intézeti köpenyben ott áll az igazgatónő. Bódi visszahúzódott az ablaktól, és azt gondolta: Az ördögbe, hogyan láthatnám én innen, meg onnan engemet? ... De nem szabadult az igazgatónő száraz, deszkaszerű alakjától, egyre csak visszatért eléje, pontosan úgy, ahogy az este a fehér íróasztal mögött a válláról le-lecsúszó köpenyét igazgatva ült Bódi papírjait lapozgatta. — Magának holnap orvosi vizsgálatra kell mennie — mondta. — Igenis. — De nincs, aki elkísérje a városba. — Akkor nem megyek — nyugodott bele Bódi. Az igazgatónő felpillantott átható, türelmes tekintetével, amely sohasem az emberekre és a tárgyakra nézett, hanem mögéjük. — Én azonban kísérő nélkül is elengedem magát Nem érdekel, hogy mi van itt a papírjaiban. Miért ne jönne vissza rendesen egyedül is, ha egyszer vissza kell jönnie. Nem igaz, Bódi? — Maga tudja... — Itt vannak a papírjai. A reggeli autóbusszal bemegy a városba és megjelenik mindenütt, ahol kell. Nem először fordul meg maga azokon a helyeken. De figyelmeztetem valamire! Ha maga este kilenckor nincs itt az intézetben, ha lerészegedik, ha elcsavarog... Ha bármi disznóságot csinál, maga nem ember többé előttem! Megértette? — Rendben van — mondta Bódi furcsa hangon, s mintha egy idegennek a hangján szólalt volna meg, és azt sem értette: hogyan talált rá ilyen könnyen a megfelelő szavakra? Ki régett, boldog mosolylyal ült az autóbuszban, és ez a kifejezés az orvosi rendelőkben sem tűnt el az arcáról. Az ápolónők meglepett kérdéseire titokzatosan mosolygott, az orvosoknak pedig a gyógyuló betegek tájékozott bizakodásával válaszolgatott. Egy csöppet sem emlékeztetett arra az iszákos, rossz modorú svihákra, aki megbízhatatlan volt pénzben, szóban, időben, és aki évekig magára hagyatva élt a külvárosi felvonulási épületek táján, sokan bolondnak tartották, míg valaki szólt az érdekében, és egy szociális otthonban helyezték el. A boldog arckifejezés az orvosi vizsgálatok végeztével kezdett tünedezni, mintha Bódi az utcákon bolyongva fokozatosan ébredt volna tudatára, hogy ezt a délelőtti kis papírboldogságot csak azért hitethette el magával, mert már nem jutnak eszébe a régi idők, s ha mégis, idegen tárgyként úszkálnak az emlékezetében, s nem tud igazán ragaszkodni hozzzájuk. Azt gondolta: A cimborák ilyenkor a vasúton, meg a közraktárak körül lézengenek ... Nem akart velük találkozni, s a belváros felé indult. A evédre«Tisrtánál hatalmas, fehér kéz nyúlt feléje, majd kirajzolódott a keskeny, beesett sólyomarc, és az arcon furcsa módon feléledtek a harag piros foltjai. Így állt, ilyen haragosan és meglepetten az egykori ezerszázas FIAT mellett: ki akarta nyitni az ajtaját, és csak akkor vette észre, hogy be van hegesztve... — Bódi elvtárs* — ért hozzá barátságosan a nagy fehér kéz. Bőti összerezzent és azt gondolta: Annyira egyezik minden, how nem lehet teaz S nem értette, ho-or az 5 keze* nyárt nem mr*? — Főnök!... A ■'az, Sípos elvtárs! — a vögte. Szabadkozott, v^tócáveal húzatta mázát, do fgírwoc, becinette egy mellekttterha. A pm-óT-Tön a nineZr néter teli poharat tett előtök az asztalra. Bódi elvo-zadt és lehunyt-» of-pmét. — -o- láH-am, horror bipe! Mi tö-+ént magával? —• kérdezte Sinos. — Karambol. Nyolc éve már. — Ó!... — pillantott Sipos részvéttel egykori sofőrjére. — Magának pedig mindene volt az autó. Bódi elvörösödött. Az asztal súrolt deszkalapjára bámult. — A karambol után “Vidékre költöztem — mondta. — Most egy gazdaság kocsiját vezetem. Sipos a pohárért nyúlt. — Én pedig tizenöt éve már, hogy a minisztériumban vagyok. Most látogatóba jöttem ide a rokonokhoz ... Nem iszik, Bódi elvtárs? --- T.pertelebib egy kévém ! — mondta Bódi erősem és a hontzednán tűnődőt. Azt gondolta vöröst arcos ' Tehát !"v ég el szégyenében az ewter, — T-triw évo is, hn«*v rr errvütt voltunk? — kérdez' Sipos. — Negyvenhétben. — Micsoda idők volta akkor... THIERY ARPADI Bódi Gáspár VAS NFPE Szarvasbőgés után A vadászatot egészen a felszabadulásig urak paszsiójának tartotta a közvélemény. Nem alaptalanul, hiszen a fegyver mellett a vadászterületek birtoklása is a különleges jogok és lehetőségek köréhez tartozott Szegényember csak hajtóként vehetett részt a vadászatokon, nem csoda hát, ha a vadászathoz sok rossz mellékíz tapadt még akkor is, amikor már a nép gyakorolhatta. Átértékelődött vonzatok ezek, mondhatnánk ma már és joggal A vadászpuska termelőeszköz, a vadnevelés és a vadászat pedig munka. Fáradságos, gyönyörködtető munkája a vadgazdának, ugyanakkor sport is. Olyan sport ami a korábbi vadnevelő tevékenységre fölteszi a koronát, hiszen nélküle nincs piac, nincs jövedelem, azaz a termék nem válhat urává Jellegzetessége a vadászatnak és a vadnak az értéktermelés kettős jellege. A vadhús vagy gerezna népgazdasági haszna az értékek egyik formája, míg a második értéket a trófea (az agancs, az agyar, valamint a különféle tollak), vagy maga az elejtés ténye képviseli. Az utóbbi — gondoljunk a hazánkban évenkénti rendszerességgel megjelenő külföldi vendégvadászokra, valamint a hazai bérkilövőkre — éppen úgy kifejezhető pénzben mint az előbbi. S a trófea, ha sikerül a vadgazdának értékes vadállományt nevelni, gyakran nagyobb hasznot hoz mint a vadhús Sajátos, de így van, a toll vagy a csont többet jövedelmez a húsnál. Ezt bizonyítja megyénk állami vadgazdaságának háromnegyedévi mérlege is: vadhúsért 734 ezer, trófeáért g06 ezer forintot írhattak bevételi okmányaikba. Pedig a csülkösvad ez évben kissé megcsalta a vadászreményeket. A borús április miatt könnyebb agancsot raktak fel a szarvasok és az őzek, mint az az ágasság és a méretek alapján elvárható lett volna, így is szépek azonban az eredmények. A szarvasbőgés alatt elejtett 19 bika közül négynek arany, négynek ezüst, tizenegynek pedig bronz éremre tartotta érdemesnek az agancsát a bíráló bizottság. És egyetlen olyan bika sem került terítékre, amely az elkövetkező bőgések idejére a jelenleginél kapitálisabb fejdíszt rakott volna fel Jelentős ez a tény. A vadászmesterség magasfokú gyakorlására vall Miben is áll ez? Mindenenelőtt a nagyvadas terület eltartó kettősséget kell gondosan felmérni azért, hogy a vadállomány túlszaporodása nehogy minőségi leromlást vagy gazdasági károkat eredményezzen. A vadgazda a kívánatos egyensúlyt szaporítással vagy apasztással tartja fenn. A mi jelenlegi viszonyaink között inkább a kilövés az indokolt, de kiselejtezni csak azokat az egyedeket szabad, amelyektől nem várható el az eredményes utódnevelés. Rendkívül fáradságos, nagy gyakorlatot és önfegyelmet igénylő munka a C (selejt) bikák kiválogatása. Ám amint tapasztaljuk, nemcsak a kellemes, de a fáradságos is összeköthető a hasznossal. Az állami vadgazdaság — jó üzleti érzékkel — most egy új jövedelmi forrást nyitott meg ezen a területen. A bikákat (a fölösleges teheneket, borjakat, valamint sutákat) eddig a hivatásos vadászok lőtték ki, míg a kapitális bikákat — valutáért — a vendégvadászok. Oly nagy azonban a lelövések iránt az érdeklődés, hogy ma a sötétt esvedők kilövésére is igerősenfeladnak é vétezik át jövedelemmé a hivatásos vadászok szakértelme igyekezete, egyben önfegyelme is, hiszen a vadász. gyönyörűségét náluk talán senki sem becsüli többre. A szarvasállomány minősége a tehenek számán múlik. Ha elszaporodnak, ez ma a helyzet, a gyengébb bikák is utódokat örökíthetnek, ami fenyegetés a jövőre Ha kevesebb a tehén (illetve annyi, amennyi kell a bőgés alkalmával nagyobb a harc a bikák között, s a párválasztás során az erősebb hímek érvényesülnek De megzavarhatják a kívánatos irányú fejlődést a gyilkos agancsú bikák is. Párviadal során megölik a harcos, erős hárembikákat és magukhoz hasonló utódokat produkálnak. A hivatásos vadászok éberségét dicséri, hogy már az idei bőgés kezdetére sikerült kilőniök azt a két gyilkost az állományból, amelyeknek jelenléte hátrányos helyzetet idézhetett volna elő. A negyvenötezer hektárnyi állami vadászterületen jelenleg a tehenek apasztása és a serejtbikák kilövése folyik, tehát a minőségjavítás gondja foglalkoztatja a vadászokat. Eredményeik azt bizonyítják (a bevétel és a sok középkorú ígéretes bika), hogy állami vadgazdálkodásunk jó úton halad. P. I. A kórházfertőzések megelőzéséért Bejelentési kötelezettséget rendelt el az egészségügyi miniszter Az úgynevezett kórházi társferűzésük— orvosi nyelven iatrogén fertőző megbetegedések — egyre jelentősebb szerepet játszanak Ezért az egészségügyi miniszter elrendelte a fekvőbeteg-intézetekben és a rendelőintézetekben előforduló olyan fertőző megbetegedések bejelentését, amelyekről a lappangási idő vagy egyéb körülmények alapján megállapítható, hogy a beteg az intézetben fertőződött. A bejelentéseket az intézet higiénikus orvosának, illetőleg főorvosának kell átadni, aki az illető osztály vagy rendelés vezetőjével együtt megvizsgálja a megbetegedés körülményeit és megteszi a szükséges intézkedéseiket. Halálos kimenetelű vagy más súlyos fertőző megbetegedés esetén, továbbá ha a megbetegedések ismétlődése valószínűvé teszi a házijárványt a higiénikus orvos az intézet vezetőjét és az illetékes KÖJAL-t köteles azonnal tájékoztatni. A bejelentéseikről a higiénikus orvos negyedévenként elemező, értékelő összesítést is készít és benyújtja az intézet vezetőjének. A vezető köteles intézkedni a fertőzések megelőzéséről. t 1970. november 1. Vasárna