Vas Népe, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

Filipcsenko és Rogyionov Vas megyében (Folytatás az 1. oldalról) Leonovnak is könyvet küldtek Az ünnepi ebéden részt vett Kisházi Ödön, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnökhelyettese, me­gyénk képviselő-jelöltje is. Ott volt Oleg­ Georgievics Korojlov, a budapesti szov­jet nagykövetség első titkára is. Dr. Gonda György és Horváth Miklós mondott itt pohárköszöntőt a vendégfo­gadó megye és város részé­ről. Köszöntőjükben egyebek között, elmondták, hogy Vas megyének volt szerencséje e városban üdvözölni Leonov űrhajóst is Amióta itt járt, sokat fejlődött a megye a város. Átadták a vendégek­nek azt a szép, ünnepi köny­vet amely — képekkel il­lusztrálva — Szombathely, a megye fejlődését mutatja be. Küldtek Leonovnak is. ..nyilvánvalóan érdeklődik az iránt, mi történt itt, amióta vendégként itt járt”. Nagyon szép ünnepség volt a nemesmedvesi is. Határőr­őrsünk katonái nagyszerű tisztelgésre sorakoztak fel. Filipcsenko fegyverbaráti szeretettel üdvözölte őket. Kovács László ezredes, kerü­leti parancsnok és Takács László, a körmendi járási pártbizottság első titkára üd­vözölte és tájékoztatta a ven­dégeket az itt folyó életről. Hangsúlyozva hogy itt van az országhatár, amely egyben a szocialista tábor határa is. Határőreink érzik e felelős­ség súlyát és becsülettel helytállnak posztjaikon. Egy kislány oroszul, virágcsokor­ral köszöntötte a vendégeket. Olyan kedvesen, hogy Filip­csenko láthatóan elérzéke­­nyült Az az ember aki meg­­küzdött az űrutazás, az űr­ben­ parancsnoki­ás roppantul kemény teendőivel. A vendégek meglátogatták az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulato­kat és a Szputnyik-megfigye­­lő állomást Szombathelyen. Hoztak magukkal néhány ér­dekes panoráma-fényképet a Holdról. És azt más, kedves ajándékokkal együtt átadták Kovács Antal elvtánsnak, to­vábbá a szombathelyi Szput­­nyik-megfigyelő állomás ve­zetőjének és másoknak. Eköz­ben sok könyvet képet és egyebet láttak el vendégeink autogrammjukkal. És számos kérdésre válaszoltak. Nemes­­medvessen, a határőrök kö­zül az egyik sorkatona meg­kérdezte tőlük: „Várható-e a közeljövőben hogy olyan űrállomás-komplexumot lő­nek fel, amely az eddigiek­hez képest lényeges fejlődés lesz?” Filipcsenko azt vála­szolta: ,.Egészen a közeljö­vőben várható!” Rogyionov professzort a Vénusz-kutatás­­ról kérdezték. Egyebek kö­zött azt mondotta, hogy „té­ma a Szovjetunió számára”. Beszélt azokról a tudomá­nyos eredményekről, amelye­ket a Vénuszt övező gázok­ról megállapítottak amelyek megváltoztatták azokat a fel­tevéseket amelyeket koráb­ban a világ tudósai elkép­zeltek. A magyar—szovjet barátsá­got jelképezi, hogy az űrha­józási napok alkalmával tar­tandó rendezvényeken, és Magarországon mindenhol forró szeretettel köszöntötték delegációnkat, és most is lá­tom az emberek arcán azt a meleg érzést, amellyel ezt a kis delegációt fogadják. Biztosíthatom önöket, hogy miután visszaérkezünk ha­zánkba, elmeséljük, hogy mi­lyen forró szeretettel fogad­tak bennünket Magyarorszá­gon. El fogjuk mesélni azt is hogyan zajlottak le a szovjet űrkutatás napjai Ma­gyarországon. Lehetőségünk nyílt hogy Magyarországon több megyében, több város­ban megismerkedhessünk a magyar néppel, a magyar munkásokkal, több gyárral. Így lehetőségünk nyílt meg­ismerkedni az önök városá­val­ és a munkások életé­vel. Az elmúlt 10 évben 16 al­kalommal került sor űrhajó kibocsátására a Szovjetunió területén és ezekkel össze­sen 26 lett a Kozmoszba került űrhajók száma A Kozmoszba so­k amerikai űr­hajós is felrepült már. Ezek az űrrepülések mind a tudo­mány az emberi haladás fej­lődését szolgálják. Ezek szük­ségesek a tudomány és a technika fejlődéséhez de a népgazdaság fejlesztésében is jelentős szerepet játszanak. Én nem hiszem hogy ma már lennének olyan embe­rek, akik kételkednek az űr­hajózás fontosságában. Vol­tak szkeptikus emberek, akik azt mondták, hogy minek az autó­ az űrhajó. Persze, van-­ nak nehézségek az űrben, hogy az ember nem egy­könnyen tudja azokat a kö­rülményeket elviselni amik ott vannak de az ilyen prob­lémák idővel elmúlnak, és az emberek úgy jutnak el a Kozmoszba, mint a földön bárhova. Ciolkovszkij elvtárs, aki az űrkutatás atyja, halála előtt egy levelet juttatott el a Szovjetunió Kommunista Pártjához. 1935-ben Ciol­­kovszkij elvtárs a levelében meghagyta­ mindazokat az eredményeket, amiket elér­tem, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának adom, át­adom a szovjet hatalomnak. Nem tévedett, mert való­ban a párt vezetése alatt na­gyon nagy eredményeket ér­tünk el. Nemcsak az űrku­tatás területén, hanem a nép­gazdaság bármely területén. A XXIV kongresszus éppen ezeket az eredményeket ösz­­szegezi, valamint meghatá­rozza a jövő feladatait. Azt is tudjuk, hogy Ma­gyarországon az MSZMP ve­zetése alatt a magyar nép is nagy eredményeket ért el. Mind az Önök, mind a mi sikereink közös sikerek, és ezek hozzájárulnak a szocia­lizmus megerősítéséhez. Be­fejezésül szeretnék a város lakosságának egy emlékér­met átnyújtani amely Gaga­­rint ábrázolja. Legyen ez az érme ez az emlék a szovjet és magyar nép barátsága to­vábbi elmélyülésének zálo­ga. Engedjék meg hogy to­vábbi sikereket kívánjak munkájukhoz, tanulmányaik­hoz. Nagyon-nagyon sok egészséget és boldogságot kí­vánok! Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára üdvözli a vendégeket. Találkozás a szombathelyiekkel A késődélutáni órákban került sor arra a nagygyűlés­re, amelyen a szovjet ven­dégek Szombathely lakossá­gával találkoztak. A Március 15 tér megtelt érdeklődők­kel, a kozmonauta vendégek tisztelőivel. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Kovács Antal, az MSZMP Vas megyei Bizott­ságának első titkov­a köszön­tötte a nagygyűlést és a szovjet vendégeket. „Megyénk lakossága nevé­ben őszinte tisztelettel és igaz emberi nagyrabecsülés­sel köszöntöm a szovjet űr­hajózás reprezentánsait, akik látogatásukkal megtiszteltek bennünket. Üdvözlöm nagy­gyűlésünk valamennyi rész­vevőjét. Mindazokat, akik a magyar—szovjet barátság eszméjétől vezéreltetve, a Szovjetunió űrkutatási ered­ményei iránti megbecsülésük kifejezéséül részt vesznek e baráti találkozón. A világ figyelme napjaink­ban Moszkvára összpontosul, az SZKP XXIV. kongresszu­sára. Itt formálódnak azok a tervek, amelyek minden bizonnyal döntő befolyásúak lesznek az emberiség jövőjé­re. A kongresszus munkáját az erő a magabiztosság, a lényegre törő tudatosság, a mértéktartó higgadtság jel­lemzi. A Szovjetunió építő munkája közben a békére törekszik. Szilárd meggyőző­désünk, hogy a világ haladó erőinek támogatásával létre­jönnek bolygónkon a béke, a haladás legkedvezőbb fel­tételei. A szovjet nép alkotó mun­kájának szerves része az a ragyogó siker­sorozat, ame­lyet az űrkutatásban a ma­gáénak vallhat Április 12- én lesz tíz esztendeje, hogy a világon elsőként Jurij Ga­garin földikörüli pályára in­dult. Ebből az alkalomból mi is országszerte megemléke­zéseket űrhajós napokat tar­tunk. És végtelenül örülünk annak hogy itt üdvözölhet­jük körünkben Anatolij Va­­sziljevics Filipcsenko elvtár­sat, a Szojuz–7 űrhajó pa­rancsnokát Borisz Nyikola­­jevics Rogyionov elvtársat, a műszaki tudományok dokto­rát, az űrkutatási intézet osz­tályvezetőjét, a küldöttség kíséretében megjelent Oleg Georgievics Koroljovot, a budapesti szovjet nagykövet­ség első titkárát. Kovács Antal elvtárs me­leg hangon méltatta a ma­gyar—szovjet barátság, a szovjet űrhajózás nagovszerű eredményeit, majd Filipcsen­­ko szólt a nagygyűlés rész­vevőihez. Forró szeretettel fogadtak bennünket ! Drága Magyar Barátaim! Engedjék meg, hogy a szovjet delegáció nevében, a szovjet űrhajósok és az egész szovjet nép nevében nagyon melegen üdvözöljem Önöket. A mi küldöttségünk a mi delegációnk azért jött Ma­gyarországb­a hogy együtt ünnepelje a magyar néppel felszabadulásának évforduló­ját. 1971. április 8. Csütörtök Rogyionov professzor beszéde Drága Magyar Elvtársak! Mielőtt egy-két szót szól­nék, engedjék meg, hogy a hála szavait tolmácsoljam azért a tiszteletért, amit ta­pasztalunk, azért, hogy önök eljöttek ide, hogy meghall­gassák szavainkat hogy ta­lálkozzanak velünk. Az űrkutatás az emberi tár­sadalomtól ma már szinte elválaszthatatlan. Az űrkuta­tás egyre újabb eredménye­ket jelent az egész emberi­­­­ség számára. Egyre inkább felhasználjuk az eredménye­ket a tudomány minden te­rületén mint például a me­teorológiában. De ez még csak a kezdet. A szovjet tu­dósok mindent megtesznek, hogy minél több, minél hasz­nosabb eredményt érjenek el. Szeretném azoknak a szovjet tudósoknak az üdvöz­letét átadni, akik az űrku­tatás területén dolgoznak, és a szovjet értelmiség üdvöz­letét tolmácsolni. Első alkalommal tartózko­dom Magyarországon, és én amit itt az önök országá­ban láttam annyira sok volt, hogy egészen elárasztott. Amikor visszatérek a Szov­­­jetunióba, mindenkinek el­mondom azt hogy milyen munkát szerető és kedves em­berek élnek Magyarországon A továbbiakban kívánok önöknek minél kimagaslóbb eredményeket, személy sze­rint mindenkinek nagyon sok boldogságot. Éljen a szovjet és a ■ 'c­ar nép barátsága! (Taps) A nagygyűlés után a Mű­velődési és Sportház presz­­szójába virágot szorongató, éljenző úttörők sorfala kö­zött vonult be a két ven­dég, hogy találkozzék Szom­bathely 45 szocialista brigád­vezetőjével illetve 60 úttö­rővezetőjével , valamennyi közösség egy-egy szovjet asztronauta nevét viseli. Filipcsenko köszöntötte a legfiatalabbakat a szovjet pionírok, űr­ úttörők és űr­hajósok nevében is, s köz­vetlen szavakkal figyelmez­tette a magyar úttörőket, hogy a kommunizmus fel­építése a mostani fiatalok feladata lesz. Rogyionov pro­­fesszor pedig a szocialista brigádok képviselőihez for­dult köszöntőjében. Elmond­ta: megtiszteltetés számukra, hogy a szocializmus építésén fáradozó munkások egy-egy brigádja szovjet űrhajósok, asztronauták nevét viseli. Mindkét vendég további si­kert, egészséget kívánt a baráti találkozó résztvevői­nek. A brigád- és őrsi naplók űrhajózással kapcsolatos dí­szes lapjaira mindketten be­írták nevüket, s egy-egy szép, a szovjet űrkutatást szimbolizáló jelvényt adtak át a találkozó résztvevői­nek. Közben az ő ruhájuk fölé a magyar úttörők vörös nyakkendője került, s vi­rágerdő borította a kis asz­talt, ahol a delegáció ült. Jáki Tibor, a megyei párt­­bizottság munkatársa a teg­nap megnyílt bélyegkiállítás díszes, elsőnapos bélyegzés­sel ellátott lapjait adta át a vendégeknek a Forradalmi Múzeum és a Vas megyei filatelisták nevében. A talál­kozást a magyar úttörők orosz nyelven köszönték meg. A vendégek ezután megtekintették a Művelődési és Sportházat, s a fárasztó, programokkal zsúfolt, de felemelő nap után nyugovó­ra tértek. Pozsgai Zoltán VAS NÉPE Vannak dolgok, amelyekről nehéz eldönteni, hogy ered­ményeinket szaporítják-e, vagy gondjainkat növelik. Vé­gül is persze vitathatatlan az előbbi. De nézzük csak. A 3. ötéves tervben felépült 9200 lakásból 4000 Szom­bathelyre jut. A megyében minden hetedik család, a vá­rosban minden ötödik új lakást kapott. S Szombathelyen ma is négyjegyű számmal tartják nyilván a jogos lakás­igénylőket. Ugyancsak a harmadik ötéves tervben 38 művelődési intézmény épült fel megyénkben, és jelenleg nincsen olyan község, ahol a művelődésnek épülete, legalább klubja nem lenne. Ennek ellenére szaporodnak művelődési házak kö­rüli gondjaink. Némelyik ember azt hiszi, ha „előre meg­fontolt szándékkal” vigad, annak nyomát feltétlenül tar­tósan éreznie kell a helyiségnek, befirkált falakkal, ki­égetett műanyagpadlóval, lazuló széklábakkal. Jelenleg minden második családnak televíziója van. De erősáramú, vagy más berendezések — nemegyszer en­gedély nélkül működő fúrók, csiszolók és egyebek — gyakran csíkozzák a képernyőt. Nyolcvannal több orvos szolgálja a közegészséget, mint öt éve. Bővült a szakrendelés. Szombathely szinte minden nagyobb üzemében fogászat, nőgyógyászat, vagy szükség szerint más szakrendelés is működik. Gyermekkörzetekben és speciális gyermekszakrendelésben országosan is mara­dandót alkottunk. És mégis! A rendelőintézetekben ma­jdnem állandó a tumultus, sokan háromszor is kénytelenek ki­lépőt kérni munkahelyükről, hogy az egyszeri alkalomra engedélyezett időben vizsgálathoz jussanak. A munkások nagyobbik része 44 órás munkahétben dolgozik, termelőhelyeken majdnem általánossá vált a szabad szombat. Igen ám! De ahol még nem valósult meg? És ahol, ha megvalósul is, nem a szombat lesz a szabad, mert a munka folyamata és éppen a pihenőnapot szom­baton kivehetők érdeke úgy kívánja, hogy akkor is le­gyen ellátás, szolgáltatás, félfogadás. Mondom, vannak dolgok, amelyekről nehéz eldönteni, hogy eredményeinket szaporítják-e, vagy gondjainkat nö­velik. Egy tény. Másfajta gondok ezek, olyanok, melyek­ből szívesen vennénk a váltónkra minél többet. (szanati) Okok és okozatok Vannak témák, amelyek állandóan visszatérő szerep­lői ennek a rovatnak: ilyen a kenyér, illetve a péksüte­mény. Mielőtt a két szó hallatán felfutna a sütőipar, illet­ve a közönség „vérnyomása" gyorsan leírom: a témával kapcsolatban az érem harmadik oldaláról van szó... S ez az oldal a kereskedelem. A napokban megtartott vásárlók-kereskedelem anké­­ton minden második hozzászóló beszélt a kenyérről, a péksüteményről. A vevők: ingadozik az áru minősége, de még ennél is nagyobb baj, hogy az esti, késő délutáni órákban sokszor nem lehet kapni még a szakboltokban sem friss árut. A délutáni kifli vagy zsemle olyan mint friss, ismeretlen. A sütőipar: rendelésre termelünk. Van egy bizonyos tartalékkeret, amelyet csak akkor gyártunk le, ha a kere­reskedelem igényt tart rá, újabban ezt a pluszt nem kéri. A teljes képhez egy tavalyi adat is hozzátartozik: 960 má­­­zsa kenyeret etettünk meg az állatokkal... Budapest után Szombathelyen készítenek hetven féle péksüteményt, ezek­ből a déli órákban is szívesen szállítanánk frisset, de a kereskedelem délután már nem veszi át az árut... A kereskedelem, a forgalom ingadozó, előre nem lehet kiszámítani a biztosan megvásárolt mennyiséget... A bűvös kör bezárult: a hoppon maradt vásárlóval a középpontban. De ezt a kört valahol mégis meg kellene nyitni. S ezért mégiscsak a „mérleget” tartó kereskedelem tehet a legtöbbet. Mondjuk azzal, hogy átveszi délután is a friss péksütemény szállítmányt, azzal, hogy törzsközön­sége igényeit felmérve kis rátartással több kenyeret ren­del. A sütőipar pedig azzal segíthet, ha betartja a szállí­tási határidőt, s legalább saját szakboltjait látja el egyen­letesen minőségi és friss áruval. —Igén 3 A kaim, bélyeg és bélyegzés Szerdán délelőtt 11 órakor nyílt meg Szombathelyen a Savaria Múzeumban a szov­jet űrhajózás 10 éves jubi­leuma alkalmából rendezett kiállítás. A megnyitó beszé­det dr. Horváth Sándor, az MSZBT megyei elnöke tar­totta. A rendkívül nagyszá­mú közönség nem csupán a vonzó és változatos kiállítási anyagban gyönyörködhetett, hanem emléket is vihetett magával. A múzeumban ugyanis alkalmi postahivatalt állítottak fel, amelyben dí­szes emléklapra felragasztva, alkalmi bélyegzővel ellátva árusították az emlékbélyege­­ket, a gyűjtők legnagyobb örömére. A kiállítás részletes ismer­tetésére vasárnapi számunk­ban visszatérünk.

Next