Vas Népe, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
Filipcsenko és Rogyionov Vas megyében (Folytatás az 1. oldalról) Leonovnak is könyvet küldtek Az ünnepi ebéden részt vett Kisházi Ödön, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, megyénk képviselő-jelöltje is. Ott volt Oleg Georgievics Korojlov, a budapesti szovjet nagykövetség első titkára is. Dr. Gonda György és Horváth Miklós mondott itt pohárköszöntőt a vendégfogadó megye és város részéről. Köszöntőjükben egyebek között, elmondták, hogy Vas megyének volt szerencséje e városban üdvözölni Leonov űrhajóst is Amióta itt járt, sokat fejlődött a megye a város. Átadták a vendégeknek azt a szép, ünnepi könyvet amely — képekkel illusztrálva — Szombathely, a megye fejlődését mutatja be. Küldtek Leonovnak is. ..nyilvánvalóan érdeklődik az iránt, mi történt itt, amióta vendégként itt járt”. Nagyon szép ünnepség volt a nemesmedvesi is. Határőrőrsünk katonái nagyszerű tisztelgésre sorakoztak fel. Filipcsenko fegyverbaráti szeretettel üdvözölte őket. Kovács László ezredes, kerületi parancsnok és Takács László, a körmendi járási pártbizottság első titkára üdvözölte és tájékoztatta a vendégeket az itt folyó életről. Hangsúlyozva hogy itt van az országhatár, amely egyben a szocialista tábor határa is. Határőreink érzik e felelősség súlyát és becsülettel helytállnak posztjaikon. Egy kislány oroszul, virágcsokorral köszöntötte a vendégeket. Olyan kedvesen, hogy Filipcsenko láthatóan elérzékenyült Az az ember aki megküzdött az űrutazás, az űrben parancsnokiás roppantul kemény teendőivel. A vendégek meglátogatták az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatokat és a Szputnyik-megfigyelő állomást Szombathelyen. Hoztak magukkal néhány érdekes panoráma-fényképet a Holdról. És azt más, kedves ajándékokkal együtt átadták Kovács Antal elvtánsnak, továbbá a szombathelyi Szputnyik-megfigyelő állomás vezetőjének és másoknak. Eközben sok könyvet képet és egyebet láttak el vendégeink autogrammjukkal. És számos kérdésre válaszoltak. Nemesmedvessen, a határőrök közül az egyik sorkatona megkérdezte tőlük: „Várható-e a közeljövőben hogy olyan űrállomás-komplexumot lőnek fel, amely az eddigiekhez képest lényeges fejlődés lesz?” Filipcsenko azt válaszolta: ,.Egészen a közeljövőben várható!” Rogyionov professzort a Vénusz-kutatásról kérdezték. Egyebek között azt mondotta, hogy „téma a Szovjetunió számára”. Beszélt azokról a tudományos eredményekről, amelyeket a Vénuszt övező gázokról megállapítottak amelyek megváltoztatták azokat a feltevéseket amelyeket korábban a világ tudósai elképzeltek. A magyar—szovjet barátságot jelképezi, hogy az űrhajózási napok alkalmával tartandó rendezvényeken, és Magarországon mindenhol forró szeretettel köszöntötték delegációnkat, és most is látom az emberek arcán azt a meleg érzést, amellyel ezt a kis delegációt fogadják. Biztosíthatom önöket, hogy miután visszaérkezünk hazánkba, elmeséljük, hogy milyen forró szeretettel fogadtak bennünket Magyarországon. El fogjuk mesélni azt is hogyan zajlottak le a szovjet űrkutatás napjai Magyarországon. Lehetőségünk nyílt hogy Magyarországon több megyében, több városban megismerkedhessünk a magyar néppel, a magyar munkásokkal, több gyárral. Így lehetőségünk nyílt megismerkedni az önök városával és a munkások életével. Az elmúlt 10 évben 16 alkalommal került sor űrhajó kibocsátására a Szovjetunió területén és ezekkel összesen 26 lett a Kozmoszba került űrhajók száma A Kozmoszba sok amerikai űrhajós is felrepült már. Ezek az űrrepülések mind a tudomány az emberi haladás fejlődését szolgálják. Ezek szükségesek a tudomány és a technika fejlődéséhez de a népgazdaság fejlesztésében is jelentős szerepet játszanak. Én nem hiszem hogy ma már lennének olyan emberek, akik kételkednek az űrhajózás fontosságában. Voltak szkeptikus emberek, akik azt mondták, hogy minek az autó az űrhajó. Persze, van- nak nehézségek az űrben, hogy az ember nem egykönnyen tudja azokat a körülményeket elviselni amik ott vannak de az ilyen problémák idővel elmúlnak, és az emberek úgy jutnak el a Kozmoszba, mint a földön bárhova. Ciolkovszkij elvtárs, aki az űrkutatás atyja, halála előtt egy levelet juttatott el a Szovjetunió Kommunista Pártjához. 1935-ben Ciolkovszkij elvtárs a levelében meghagyta mindazokat az eredményeket, amiket elértem, a Szovjetunió Kommunista Pártjának adom, átadom a szovjet hatalomnak. Nem tévedett, mert valóban a párt vezetése alatt nagyon nagy eredményeket értünk el. Nemcsak az űrkutatás területén, hanem a népgazdaság bármely területén. A XXIV kongresszus éppen ezeket az eredményeket öszszegezi, valamint meghatározza a jövő feladatait. Azt is tudjuk, hogy Magyarországon az MSZMP vezetése alatt a magyar nép is nagy eredményeket ért el. Mind az Önök, mind a mi sikereink közös sikerek, és ezek hozzájárulnak a szocializmus megerősítéséhez. Befejezésül szeretnék a város lakosságának egy emlékérmet átnyújtani amely Gagarint ábrázolja. Legyen ez az érme ez az emlék a szovjet és magyar nép barátsága további elmélyülésének záloga. Engedjék meg hogy további sikereket kívánjak munkájukhoz, tanulmányaikhoz. Nagyon-nagyon sok egészséget és boldogságot kívánok! Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára üdvözli a vendégeket. Találkozás a szombathelyiekkel A késődélutáni órákban került sor arra a nagygyűlésre, amelyen a szovjet vendégek Szombathely lakosságával találkoztak. A Március 15 tér megtelt érdeklődőkkel, a kozmonauta vendégek tisztelőivel. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Kovács Antal, az MSZMP Vas megyei Bizottságának első titkova köszöntötte a nagygyűlést és a szovjet vendégeket. „Megyénk lakossága nevében őszinte tisztelettel és igaz emberi nagyrabecsüléssel köszöntöm a szovjet űrhajózás reprezentánsait, akik látogatásukkal megtiszteltek bennünket. Üdvözlöm nagygyűlésünk valamennyi részvevőjét. Mindazokat, akik a magyar—szovjet barátság eszméjétől vezéreltetve, a Szovjetunió űrkutatási eredményei iránti megbecsülésük kifejezéséül részt vesznek e baráti találkozón. A világ figyelme napjainkban Moszkvára összpontosul, az SZKP XXIV. kongresszusára. Itt formálódnak azok a tervek, amelyek minden bizonnyal döntő befolyásúak lesznek az emberiség jövőjére. A kongresszus munkáját az erő a magabiztosság, a lényegre törő tudatosság, a mértéktartó higgadtság jellemzi. A Szovjetunió építő munkája közben a békére törekszik. Szilárd meggyőződésünk, hogy a világ haladó erőinek támogatásával létrejönnek bolygónkon a béke, a haladás legkedvezőbb feltételei. A szovjet nép alkotó munkájának szerves része az a ragyogó sikersorozat, amelyet az űrkutatásban a magáénak vallhat Április 12- én lesz tíz esztendeje, hogy a világon elsőként Jurij Gagarin földikörüli pályára indult. Ebből az alkalomból mi is országszerte megemlékezéseket űrhajós napokat tartunk. És végtelenül örülünk annak hogy itt üdvözölhetjük körünkben Anatolij Vasziljevics Filipcsenko elvtársat, a Szojuz–7 űrhajó parancsnokát Borisz Nyikolajevics Rogyionov elvtársat, a műszaki tudományok doktorát, az űrkutatási intézet osztályvezetőjét, a küldöttség kíséretében megjelent Oleg Georgievics Koroljovot, a budapesti szovjet nagykövetség első titkárát. Kovács Antal elvtárs meleg hangon méltatta a magyar—szovjet barátság, a szovjet űrhajózás nagovszerű eredményeit, majd Filipcsenko szólt a nagygyűlés részvevőihez. Forró szeretettel fogadtak bennünket ! Drága Magyar Barátaim! Engedjék meg, hogy a szovjet delegáció nevében, a szovjet űrhajósok és az egész szovjet nép nevében nagyon melegen üdvözöljem Önöket. A mi küldöttségünk a mi delegációnk azért jött Magyarországba hogy együtt ünnepelje a magyar néppel felszabadulásának évfordulóját. 1971. április 8. Csütörtök Rogyionov professzor beszéde Drága Magyar Elvtársak! Mielőtt egy-két szót szólnék, engedjék meg, hogy a hála szavait tolmácsoljam azért a tiszteletért, amit tapasztalunk, azért, hogy önök eljöttek ide, hogy meghallgassák szavainkat hogy találkozzanak velünk. Az űrkutatás az emberi társadalomtól ma már szinte elválaszthatatlan. Az űrkutatás egyre újabb eredményeket jelent az egész emberiség számára. Egyre inkább felhasználjuk az eredményeket a tudomány minden területén mint például a meteorológiában. De ez még csak a kezdet. A szovjet tudósok mindent megtesznek, hogy minél több, minél hasznosabb eredményt érjenek el. Szeretném azoknak a szovjet tudósoknak az üdvözletét átadni, akik az űrkutatás területén dolgoznak, és a szovjet értelmiség üdvözletét tolmácsolni. Első alkalommal tartózkodom Magyarországon, és én amit itt az önök országában láttam annyira sok volt, hogy egészen elárasztott. Amikor visszatérek a Szovjetunióba, mindenkinek elmondom azt hogy milyen munkát szerető és kedves emberek élnek Magyarországon A továbbiakban kívánok önöknek minél kimagaslóbb eredményeket, személy szerint mindenkinek nagyon sok boldogságot. Éljen a szovjet és a ■ 'car nép barátsága! (Taps) A nagygyűlés után a Művelődési és Sportház preszszójába virágot szorongató, éljenző úttörők sorfala között vonult be a két vendég, hogy találkozzék Szombathely 45 szocialista brigádvezetőjével illetve 60 úttörővezetőjével , valamennyi közösség egy-egy szovjet asztronauta nevét viseli. Filipcsenko köszöntötte a legfiatalabbakat a szovjet pionírok, űr úttörők és űrhajósok nevében is, s közvetlen szavakkal figyelmeztette a magyar úttörőket, hogy a kommunizmus felépítése a mostani fiatalok feladata lesz. Rogyionov professzor pedig a szocialista brigádok képviselőihez fordult köszöntőjében. Elmondta: megtiszteltetés számukra, hogy a szocializmus építésén fáradozó munkások egy-egy brigádja szovjet űrhajósok, asztronauták nevét viseli. Mindkét vendég további sikert, egészséget kívánt a baráti találkozó résztvevőinek. A brigád- és őrsi naplók űrhajózással kapcsolatos díszes lapjaira mindketten beírták nevüket, s egy-egy szép, a szovjet űrkutatást szimbolizáló jelvényt adtak át a találkozó résztvevőinek. Közben az ő ruhájuk fölé a magyar úttörők vörös nyakkendője került, s virágerdő borította a kis asztalt, ahol a delegáció ült. Jáki Tibor, a megyei pártbizottság munkatársa a tegnap megnyílt bélyegkiállítás díszes, elsőnapos bélyegzéssel ellátott lapjait adta át a vendégeknek a Forradalmi Múzeum és a Vas megyei filatelisták nevében. A találkozást a magyar úttörők orosz nyelven köszönték meg. A vendégek ezután megtekintették a Művelődési és Sportházat, s a fárasztó, programokkal zsúfolt, de felemelő nap után nyugovóra tértek. Pozsgai Zoltán VAS NÉPE Vannak dolgok, amelyekről nehéz eldönteni, hogy eredményeinket szaporítják-e, vagy gondjainkat növelik. Végül is persze vitathatatlan az előbbi. De nézzük csak. A 3. ötéves tervben felépült 9200 lakásból 4000 Szombathelyre jut. A megyében minden hetedik család, a városban minden ötödik új lakást kapott. S Szombathelyen ma is négyjegyű számmal tartják nyilván a jogos lakásigénylőket. Ugyancsak a harmadik ötéves tervben 38 művelődési intézmény épült fel megyénkben, és jelenleg nincsen olyan község, ahol a művelődésnek épülete, legalább klubja nem lenne. Ennek ellenére szaporodnak művelődési házak körüli gondjaink. Némelyik ember azt hiszi, ha „előre megfontolt szándékkal” vigad, annak nyomát feltétlenül tartósan éreznie kell a helyiségnek, befirkált falakkal, kiégetett műanyagpadlóval, lazuló széklábakkal. Jelenleg minden második családnak televíziója van. De erősáramú, vagy más berendezések — nemegyszer engedély nélkül működő fúrók, csiszolók és egyebek — gyakran csíkozzák a képernyőt. Nyolcvannal több orvos szolgálja a közegészséget, mint öt éve. Bővült a szakrendelés. Szombathely szinte minden nagyobb üzemében fogászat, nőgyógyászat, vagy szükség szerint más szakrendelés is működik. Gyermekkörzetekben és speciális gyermekszakrendelésben országosan is maradandót alkottunk. És mégis! A rendelőintézetekben majdnem állandó a tumultus, sokan háromszor is kénytelenek kilépőt kérni munkahelyükről, hogy az egyszeri alkalomra engedélyezett időben vizsgálathoz jussanak. A munkások nagyobbik része 44 órás munkahétben dolgozik, termelőhelyeken majdnem általánossá vált a szabad szombat. Igen ám! De ahol még nem valósult meg? És ahol, ha megvalósul is, nem a szombat lesz a szabad, mert a munka folyamata és éppen a pihenőnapot szombaton kivehetők érdeke úgy kívánja, hogy akkor is legyen ellátás, szolgáltatás, félfogadás. Mondom, vannak dolgok, amelyekről nehéz eldönteni, hogy eredményeinket szaporítják-e, vagy gondjainkat növelik. Egy tény. Másfajta gondok ezek, olyanok, melyekből szívesen vennénk a váltónkra minél többet. (szanati) Okok és okozatok Vannak témák, amelyek állandóan visszatérő szereplői ennek a rovatnak: ilyen a kenyér, illetve a péksütemény. Mielőtt a két szó hallatán felfutna a sütőipar, illetve a közönség „vérnyomása" gyorsan leírom: a témával kapcsolatban az érem harmadik oldaláról van szó... S ez az oldal a kereskedelem. A napokban megtartott vásárlók-kereskedelem ankéton minden második hozzászóló beszélt a kenyérről, a péksüteményről. A vevők: ingadozik az áru minősége, de még ennél is nagyobb baj, hogy az esti, késő délutáni órákban sokszor nem lehet kapni még a szakboltokban sem friss árut. A délutáni kifli vagy zsemle olyan mint friss, ismeretlen. A sütőipar: rendelésre termelünk. Van egy bizonyos tartalékkeret, amelyet csak akkor gyártunk le, ha a kerereskedelem igényt tart rá, újabban ezt a pluszt nem kéri. A teljes képhez egy tavalyi adat is hozzátartozik: 960 mázsa kenyeret etettünk meg az állatokkal... Budapest után Szombathelyen készítenek hetven féle péksüteményt, ezekből a déli órákban is szívesen szállítanánk frisset, de a kereskedelem délután már nem veszi át az árut... A kereskedelem, a forgalom ingadozó, előre nem lehet kiszámítani a biztosan megvásárolt mennyiséget... A bűvös kör bezárult: a hoppon maradt vásárlóval a középpontban. De ezt a kört valahol mégis meg kellene nyitni. S ezért mégiscsak a „mérleget” tartó kereskedelem tehet a legtöbbet. Mondjuk azzal, hogy átveszi délután is a friss péksütemény szállítmányt, azzal, hogy törzsközönsége igényeit felmérve kis rátartással több kenyeret rendel. A sütőipar pedig azzal segíthet, ha betartja a szállítási határidőt, s legalább saját szakboltjait látja el egyenletesen minőségi és friss áruval. —Igén 3 A kaim, bélyeg és bélyegzés Szerdán délelőtt 11 órakor nyílt meg Szombathelyen a Savaria Múzeumban a szovjet űrhajózás 10 éves jubileuma alkalmából rendezett kiállítás. A megnyitó beszédet dr. Horváth Sándor, az MSZBT megyei elnöke tartotta. A rendkívül nagyszámú közönség nem csupán a vonzó és változatos kiállítási anyagban gyönyörködhetett, hanem emléket is vihetett magával. A múzeumban ugyanis alkalmi postahivatalt állítottak fel, amelyben díszes emléklapra felragasztva, alkalmi bélyegzővel ellátva árusították az emlékbélyegeket, a gyűjtők legnagyobb örömére. A kiállítás részletes ismertetésére vasárnapi számunkban visszatérünk.