Vas Népe, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

­ Az áruellátás janít, de... Az életszínvonal egyik leg­fontosabb jellemzőjeként em­lítette a miniszterelnök a la­kosság anyagi javakkal tör­ténő ellátását. Megállapítot­ta, hogy az elmúlt esztndő­­lben a lakosság áruellátása sokat javult: a hazai ,­terme­­lés és a fogyasztási cikkek importja lehetővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az azonos rendeltetésű olcsóbb és drágább termékekből egyaránt folyamatos legyen az ellátás. Korántsem vagyunk azon­ban mindennel elégedettek. Az árakkal, s termékeink minőségével kapcsolatban gyakran hangzanak el jogos bíráló megjegyzések és ész­revételek. A kormány az irányító szervek kötelességévé tette, hogy az eddiginél szigorúb­ban járjanak el azokkal szemben, akik tisztességte­len haszonszerzéssel akar­nak eredményt elérni. — Árhatóságaink — az Országos Anyag- és Árhi­vatal, a minisztériumok, a tanácsok — és a népi ellen­őrzés társadalmi munkásai tavaly több mint 30 ezer ár­ellenőrzést tartottak és a szükséges intézkedések mel­lett — mint például ár­kiegyenlítések, árkorrekciók — 14 vállalatra szabtak ki jelentős gazdasági bírságot jogtalan áremelés miatt. — Örvendetes, hogy a fej­lődés olyan fokára értünk el, amikor a termelést meg­haladó ütemben növekszenek a szolgáltatások — folytatta. A szolgáltatás azonban nem szívesség hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gya­korlása, a szolgáltatásra hí­vatott vállalatok, intézmé­nyek ne játsszanak hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módon megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgo­zó embert. Jövedelempolitikánk kér­déséről szólva a kormány el­nöke nyomatékosan aláhúzta, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a keresetek nö­vekedése az eddiginél még következetesebben kapcsoló­­dik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A munkások és az alkalmazot­tak reálbére öt év alatt vár­hatóan 16—18 százalékkal az egy főre számított reál­­jövedelem 25—27 százalék­kal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett munka szerint vál­tozzanak a jövedelmek. A családi körülmények azon­ban ma még nagymértékben befolyásolják a jövedelmi különbségeket. A társada­lomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltartottak szá­mával arányosan növekvő többletkiadásokból. A sok­­gyermekes családokra a gyermeknevelés költségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveinkkel összhangban rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelésével kap­csolatos anyagi terhek jelen­tős hányadát az állam köz­vetlenül vállalja magára. A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némi­leg­ a nagy családok gond­jain. Ezenkívül fejlesztjük bölcsődei, óvodai és kollé­giumi hálózatunkat. A ne­gyedik ötéves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diákotthoni helyet lé­tesítünk. Ez is hatékony se­gítség lesz a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulá­sához. Egészségügyi ellátá­sunk is tovább fejlődik.­­ Büszkék lehetünk szo­ciálpolitikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a családi pótlékban részesü­lő családok száma 600 000- ről 700 000-re, a kifizetett­­összes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió fo­rintról tavaly 2800 millió fo­rintra emelkedett. A gyermekgondozási se­gélyre az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 száza­lékkal nőtt, és 1970-ben 13 100 millió forint volt. . . Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, amelyek csak társadalmi gondoskodással oldhatók meg. A nyugdíjban és jára­dékban részesülők száma 1970 végén 1 millió 453 ezer­­, tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százalékának nincs köz­vetlen hozzátartozója. Érde­kükben teszem szóvá és hí­vom fel e helyről is az üze­mek, vállalatok, intézmények és a termelőszövetkezetek fi­gyelmét; törődjenek jobban Fock Jenő választási beszéde Tatabányán­ ­ (Folytatás az 1. oldalról) — A termelékenység eme­lése az egyetlen lehetősége az ismert munkaerő-problé­ma megoldásának is. A ter­melésbe bevonható új mun­kaerő létszáma korlátozott, erősítenünk kell tehát azo­kat a közgazdasági ösztön­zőket, amelyek lendületet adhatnának a gépesítésnek, az automatizálásnak is. A következő öt-tíz eszten­dő várható fejlődéséről szól­va a kormány elnöke emlí­tést tett a gazdálkodásunk­ban előirányzott szerkezeti változtatásokról — mint pél­dául a kemizálás, az alumí­niumipar fejlesztése, a szá­mítástechnikai eszközök­­gyártása és alkalmazásának elterjesztése, a járműprog­­ram megvalósítása, a kor­szerű építőipari módszerek meghonosítása, nem utolsó sorban pedig népgazdasá­gunk energiastruktúrájának korszerűsítése,­­ majd a szénbányászat jövőjével fog­lalkozott. Rámutatott, hogy a hazai széntermelés a negye­dik ötéves terv során évi 27—28 millió tonna marad. Annak ellenére, hogy ener­giaellátásunkban a szén szá­zalékos részesedési aránya csökken, a szénbányászat­­feladata a hazai ellátásban, a fogyasztói igények kielégí­tésében változatlanul jelen­tős, ezért bizonyos bánya­fejlesztési tervekről beszélt.­­ Arról is beszámolhatok, hogy a kormány 1971-ben, még az év első felében meg­tárgyalja a további 10—15 éves időszak energiafejlesz­tési programját és meghatá­rozza energiaszükségletünk kielégítésének legfontosabb feladatait. Foglalkozott a kormány elnöke a nemzeti jövedelem elosztásának kérdésével. Rá­mutatott: a Jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhasználás irányát népgazdasági terve­ink szabályozzák. Ez bizto­sítja, hogy a nemzeti jöve­delem alapvetően a munkás­osztály, a dolgozó nép érde­kei szerint kerüljön fel­­használásra. A munkásosztály állama — összhangban a párt álta­lános irányelveivel és egyet­értésben a szakszervezetek­kel — határozza meg az el­osztás fő arányát és rendjét, így például a következő 5 esztendőben a nemzeti jöve­delemnek hozzávetőlegesen 23—25 százalékát akarjuk felhalmozásra és 75—77 szá­zalékát fogyasztásra fordíta­ni. Ismeretes,­­hogy a szak­­szervezetek nemcsak az el­osztást alapvetően meghatá­rozó kormányzati szintű döntéseknél vannak jelen, de minden szinten részt vesznek a jövedelem felosz­tásában. Természetesen csak azt tudjuk elosztani, amit meg­termeltünk. Másrészt csak akkor zavartalan az elosztás, ha vállalataink olyan cikke­ket termelnek, amelyekre a társadalomnak, a belföldi és a külföldi fogyasztóknak szükségük van­ az idős, egyedülálló nyug­díjasaikkal. Ez természetes emberi kötelességük.­­ Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a la­káshelyzet alakulása. A ne­gyedik ötéves terv során to­vábbi 400 ezer új lakást épí­tünk fel. Ennek nyomán öt esztendő alatt — egy lakásra három személyt számítva — egy millió 200 ezer ember költözik majd új otthonba. Közvéleményünk időszerű­nek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálkodás problé­makörének átfogó rendezé­sét is. A nemrég hozott ha­tározatok megvalósításától a lakásviszonyok további ja­vulását, a jobb lakáselosz­tást és a terhek igazságosabb megoszlását várjuk. Bérintézkedések június 1-től — Amint pártunk X. kongresszusa is rámutatott, az országépítő célok elérésé­nek fontos feltétele és köve­telménye, hogy a nemzeti jö­vedelem emelkedésével össz­hangban növeljük a nép életszínvonalát — mondotta a továbbiakban. Emellett egyes társadalmi rétegek, csoportok jövedelmében az évek folyamán indokolatlan különbségek alakulnak ki. Ezek megszüntetésére idő­közönként központi bérin­tézkedések is szükségesek. Ezt szem előtt tartva a kor­mány, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával egyetér­tés­ben — az MSZMP Köz­ponti Bizottságának korábbi állásfoglalása alapján — né­hány területen béremelések­re hozott határozatot. Fontos megbízatásnak te­szek eleget, amikor most tá­jékoztatom önöket és egy­úttal az ország közvélemé­nyét arról, hogy 1971. június 1-én — összhangban a ne­gyedik ötéves terv életszín­vonal emelési előirányzatá­val — a következő központi bérintézkedéseket haj­tjuk végre: — Felemeljük az alsó- és a középfokú oktatási intéz­mények és az óvodák peda­gógusainak illetményét 20 százalékkal. Ez az intézke­dés mintegy 110 ezer peda­gógust érint. — Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét, szintén 20 százalékkal, to­vábbá az egészségügyi kö­zépkáderek (ápolók, laborán­sok, asszisztensek, műtősök stb.) bérét 5—10 százalékkal, az alsó- és középfokú okta­tási és egészségügyi intézmé­nyek egyéb alkalmazottai­nak bérét 10 százalékkal. — Emeljük a fegyveres erők és testületek köteléké­ben szolgálatot teljesítő hi­vatásos állományú tisztek, tiszthelyettesek illetményét 10 százalékkal. —A béremelésre hozott határozat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 millió forintot fordítunk az érintett kategóriák életszín­vonalának javítására. A bér­­intézkedés több mint 400 ezer ember jövedelmét eme­li. « — A végrehajtás kimunká­lása az érintett minisztériu­mok és szakszervezetek kö­zös és felelősségteljes fel­adata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempon­tokat ad. Nem lenne helyes a béremelésnél az egyen­­lősdi. Például a pedagógu­soknál a béremelést fel kell egyben arra is használni, hogy a természettudományos szakokon végzők az oktatás területén maradjanak és ne az ipar és kereskedelem te­rületén helyezkedjenek el egy-két évi nevelői tevé­kenység után.­­ Ezeket az intézkedése­ket olyan körülmények kö­zött hoztuk meg, amikor számba kellett vennünk a költségvetésben mutatkozó ismeretes hiányokat. Mégis így határoztunk, mert a népgazdaságunk adott lehe­tőségeinek keretében elhatá­rozott béremelés társadalmi hatását nagyon jelentősnek tartjuk és mert tudjuk, hogy ez az intézkedés az érintet­tek gondjait enyhíti. Márpe­dig, ha egy pedagógus, vagy egy ápolónő, érezve a foko­zottabb megbecsülést na­gyobb kedvvel, jobb közér­zettel végzi munkáját, annak a szülő, vagy az ápolásra szoruló beteg, s közvetve egy-egy család érzi majd kedvező következményeit. — Hazánk védelme, biz­tonsága megköveteli, hogy fokozottabban elismerjük a fegyveres erőinknél és testü­­leteinknél — néphadsere­günkben, a Belügyminisztéri­um szerveinél és másutt — szolgálatot teljesítők kitar­tó és áldozatos munkáját, példaadó helytállását. — Tudjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel ko­rántsem oldottunk meg min­den problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kong­resszusok jelezték, hogy akadna még más területeken is bőven tennivalónk.­­* A problémákat az or­szág anyagi erejéhez mérten sorra-rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk ta­núsíthatja. A mostani bérpo­litikai intézkedések azokat érintették, akiknek a bérét a legrégebben rendeztük, akik a legjelentősebben ma­radtak el mások bérszín­vonalától. Aktív tevékenység az európai biztonság érdekében Nemzetközi gazdasági kap­csolatainkkal összefüggés­ben a Minisztertanács elnöke aláhúzta: Minden vonatkozásban bő­vítenünk kell külkereskedel­münket, a mainál hatéko­nyabban fel kell használ­nunk a nemzetközi együtt­működésben rejlő nagy lehe­tőségeket. Együtt a szocia­lista országokkal, elő kell segítenünk a szocialista nem­zeti gazdaságok közötti in­tegrációs folyamatokat és a különböző kooperációs együttműködések további ki­­terjesztését.­­ Mi, magyarok, külö­nösen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a tüzelőanyag, az energetika, a fontosabb nyersanyagok biztosítását célzó szoros együttműködés­nek — fűzte hozzá. Ezután a nemzetközi poli­tika időszerű kérdéseivel fog­lalkozott Fock Jenő. Han­goztatta, hogy tevékenyen részt veszünk minden olyan akcióban, amely a nemzet­közi helyzet javítását, a bé­ke és a biztonság megsz­or­dítását, a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés együttműködését szolgál­ja. Emlékeztetett az elmúlt időszak egyik legjelentősebb külpolitikai jellegű kezdemé­nyezésére a­ Varsói Szerződés tagállamai „Budapest felhí­vására”, s leszögezte: kormá­nyunk álláspontja szerint el­érkezett az idő, hogy a bi­­zonyalan európai viszonyok rendezettebb alapokra kerül­jenek; minden ország ismer­je el a második világháború után Európában kialakult realitásokat, s fokozatosan megszűnjenek azok a körül­mények, amelyek bizalmat­lansághoz, esetleg fegyveres konfliktushoz vezethetnek. Úgy véljük, elérkezett az ide­je annak, hogy kontinensünk országai áttérjenek az euró­pai biztonsági értekezlet elő­készületeinek aktívabb sza­kaszára, a tanácskozás sok­oldalú előkészítésére.­­ A szocialista országok — köztük hazánk — to­vábbra is aktív tevékenysé­get fejtenek ki az európai VAS NEPF biztonsági értekezlet összehí­vása, Európa legégetőbb problémáinak megoldása ér­dekében. — Szeretném nagyon ha­tározottan leszögezni: téved­nek, akik azt hiszik, hogy az európai biztonság ügye csak a szocialista országoknak sürgős, a kapitalista orszá­goknak nem. — A világpolitika másik gyújtópontjában, Indokíná­ban az utóbbi időben nem javult a helyzet, ellenkező­leg, tovább bonyolódott. A világ közvéleményét — be­leértve azt Egyesült Államok széles néprétegét is — mély felháborodással tölti el, hogy az amerikai imperializmus nem hagy fel agresszív ak­cióival, ellenkezőleg Kam­bodzsára és Laoszra is ki­terjesztette barbár háború­ját. Mindez a „vietnamizá­­lás” jegyében történik. Az amerikai imperialista veze­tő körök által nem várt ese­mények bizonyítják, hogy az a szégyenletes elképzelés, amely az ázsiai népek egy­más elleni harcára épít, máris bukottnak tekinthető. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szabadságszerető in­dokínai népek győzelmei nyomán távozásra kénysze­rül az agresszor. — A Magyar Népköztársa­ság — szoros egységben a többi szocializmust építő or­szággal — erejéhez mérten segíti, támogatja az indokí­nai népek igazságos szabad­ságharcát. Szolidárisak va­gyunk osztálytestvéreinkkel, a Vietnami Demokratikus Köztársaság népével, velük vagyunk az amerikai impe­rializmus ellen, szocialista hazájuk megvédéséért és fel­virágoztatásáért vívott har­cukban. — Álláspontunk szerint a délkelet-ázsiai problémák ha­marább megoldódnak, ha ja­vulna az együttműködés a Kínai Népköztársasággal, ha szorosabbra zárulnának a sorok a Kínai Népköztársa­ság, s a világ kommunista és munkásmozgalmai között. Ezért munkálkodunk mi, ma­gyarok céltudatosan és kö­vetkezetesen az egység meg­teremtésén. A szocialista közösség más országaival együtt, a Magyar Népköztársaság is számos konkrét erőfeszítést tett azért, hogy a világ békéjét is fenyegető izraeli agresszió következményeit — minden e térségben élő nép jogos érdekeinek figyelembevételé­vel politikai eszközökkel fel­számolják. .. Mi a magunk részéről tel­jesen jogosnak tartjuk és tá­mogatjuk a haladó arab or­szágok politikai akcióit, vé­delmi képességük, katonai készenlétük, éberségük foko­zását, a megszállt arab te­rületek visszaszerzéséért ví­vott harcukat.­­ Az elmúlt időszakban tovább növekedett a Magyar Népköztársaság tekintélye a világban. Munkálkodni az egység megerősítésén ? Egyik fő törekvésünk volt, hogy erősítsük szövet­ségünket a Varsói Szerződés­hez és a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsához tar­tozó szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val. E feladatot is sikerrel teljesítettük. Fejlődtek kap­csolataink a többi szocialis­ta országgal is, a Vietnami Demokratikus Köztársaság­gal, a Kubai Köztársasággal, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Megelége­déssel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben a Kínai Nép­­köztársaság vezetői részéről is mutatkozik bizonyos kész­ség államközi kapcsolataink normalizálására. Mély ideo­lógiai ellentéteink a kínai fél merev magatartása következ­tében sajnos, továbbra is fennállnak, s amíg a kínai ve­­­zetés nem tér vissza a marxiz­mus—leninizmus helyes útjá­ra, a pártjaink közötti ellen­tétek továbbra is fennmarad­nak. Mert együttműködésre készek vagyunk, de szilárd elveinket, melyek helyességé­ről meg vagyunk győződve, nem adhatjuk fel. A Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testülete számos alkalommal tanács­kozott. Rendszeresek vol­tak a KGST vezető szervei­nek ülései, több alkalommal konzultáltak egymással a testvér országok külügymi­niszterei. Mindez azt mutat­ja, hogy az európai szocialis­ta országok szoros és folya­matos együttműködése ele­ven valósággá lett. — Fejlesztettük együttmű­ködésünket Afrika, Ázsia és Latin-Amerika független or­szágaival is. Erőnkhöz mér­ten támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmakat. A tőkés országok vonatkozásá­ban a békés egymás mellett élés megvalósítására, a­ nor­­malizált viszonyok, a köl­csönösen előnyös kapcsola­tok kialakítására töreked­tünk. 1966. december 31-én a Magyar Népköztársaság 72 országgal állt, jelenleg 88 or­szággal áll diplomáciai kap­csolatban.­­ A Magyar Népköztársa­ság aktív tevékenységet fej­tett ki a nemzetközi szerve­zetekben is. A továbbiakban hangoztat­ta, hogy a népek békéjének, a különböző társadalmi rend­szerű országok együttműkö­désének legfőbb akadályozó­ja a nemzetközi imperializ­mus vezető ereje, az Egye­sült Államok, amely maka­csul ellenszegül a vitás kér­dések békés eszközökkel tör­ténő megoldásának.­­ A szocialista világrend­­szer szerepe a világban egy­re nagyobb, mind meghatá­rozóbb lesz, s még jelentő­sebb lenne ez a szerep, ha a szocialista világ a legfon­tosabb nemzetközi kérdések­ben egységesen lépne fel. Ezért kell az egység megerősítésén munkálkodni minden szocialista ország­nak. Ami a Szovjetuniót és legközelebbi szövetségeseit — köztük hazánkat illeti — e tekintetben nem érheti sem­milyen szemrehányás. A nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő esemé­nyéről, az SZKP XXIV. kongresszusáról szólva a kor­mány elnöke rámutatott: „Kiemelkedő jelentőségű­nek értékeljük Brezsnyev elvtárs mélyenszántó helyzet­­elemzését a Szovjetunió belső helyzetéről, s mindazo­kat a tennivalókat, amelyek tovább erősítik a Szovjet­unió Kommunista Pártjának vezető szerepét a kommu­nizmus építésében, a nemzet­közi kommunista mozgalom egységének megszilárdítá­sáért folyó küzdelmet, s a külpolitikai kezdemé­nyezéseket, amelyek je­lentősen megjavítják a vi­lágbéke biztosításának felté­teleit. Nagy figyelemmel ta­nulmányozzuk Koszigin elv­társ beszámolóját a szovjet népgazdaság elkövetkező fejlődéséről, a kommuniz­must építő szovjet nép élet- és munkakörülményeinek po­zitív változásairól”. (MTI) Az SZKP kongresszusán megfogalmazott értékelések­kel legteljesebb mértékben egyetértünk, és lelkesedéssel töltenek el azok a célok, amelyek az SZKP XXIV. kongresszusának tanácskozá­sain megfogalmazódnak. Beszéde végén Fock Jenő a következőket mondotta: — Kipróbált, igaz bará­tunkhoz, a Szovjetunióhoz hasonlóan mi is céltudato­san, lépésről lépésre, szorgal­mas és fegyelmezett munká­­val tudunk csak tovább ha­ladni gazdasági és társadal­mi fejlődésünknek útján. Si­kereink — mint eddig is — a szocializmust építő népek­nek, a szocializmus és a vi­lág haladó erői gyarapodá­sának szerves részét képezik. Munkásosztályunk, dolgozó népünk hatékony támogatá­sát kérjük ahhoz, hogy poli­tikánkat következetesent va­lóra tudjuk váltani. Kérem szavazatukkal, bizalmukkal és mindennapi munkájukkal támogassák igazán nemes és vonzó nagy társadalmi cél­kitűzéseink megvalósítását! 1971. április 8. Csütörtök

Next