Vas Népe, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

Akik lehozták a csillagokat Az elegáns meghívó­k első lapjára írták. „Vas Megye Taná­csa Végrehajtó Bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöksége az 1970. évi ered­ményes munkája alapján harmad­szor tüntette ki a Vas megyei Vas-, rém­. Gépipari Vállalatot .Kiváló Vállalat” címmel. Tegnap Szombathelyen a KIOSZK különtermében megren­dezett ünnepségen vették át a kitüntető oklevelet, a leghaté­konyabban gazdálkodó tanácsi vállalat munkájáról szóló elis­merő okmányt. Az elmúlt három év eredm­ényei jól illusztrálják a vállalat egyenletes fejlődését: a harma­dik ötéves terv időszaka alatt megháromszorozódott a termelés, tavaly 100 millió forint termelési értéket hoztak létre. A termelés emelkedésének 93 százaléka ter­melékenységnövekedésből eredt. Nyereségtömegük négy, illetve hatmillió forinttal gyarapodott az elmúlt esztendőkben tavaly 27 millió 848 ezer forinttal zárták az évet. 1968-ban az egy dolgozóra jutó részesedés összege 3711 forint volt, majd 4568 és 4610 forintra „ugrott” az évek során. Ez idő alatt 8­2 százalékos bérfejlesztés­ről adhatnak számot, mely kedv­ezően érintette a hétszáz dolgozót. Gondoltak a távlati terv megala­pozására is: saját erőből nagyobb volumenű beruházásokra, korsze­rűsítésekre vállalkoztak. Nem fe­ledkeztek meg — párhuzamosan — a dolgozók szociális, munka­­védelmi, kulturális ellátásának javításáról sem. Az eredmények elérésében döntő szerepet játszott a kong­resszusi munkaverseny lendítő ereje, s az élen járó 16 szocia­lista brigád. A szocialista üzem címmel háromszor kitüntetett sár­váriak a mögéjük szorosan felz­árkózó legfiatalabb büki részleg, valamint a szombathelyi II. üzem nyerte el a kitűzött céljutalmat, a 75 ezer forintot. A Kiváló Vállalat kitüntetés ötágú csillag emblémája köztü­ Ir­den, valamennyi dolgozó mun­kája rejlik benne. Mégis igazság­talan lenne egyenlő részekre osz­tani a dicsőséget, hisz vannak, akik többet tettek azért, hogy a központi épület homlokzatára a harmadik csillag is felkerüljön. S­omboló repülőgépet se fogadhatnának a szombathelyi II. üzem be­­tonszőnyeggel bántott udva­rán. Ki­k tűn­tetteik el az irdatlan sártengert? A Kossuth-brigád. Parkosítás, társadalmi munka, véradás, kom­munisst­­a vasárnap... az elsők kö­zött. A Kossuth-brigád. Havi teljesítményértékelés. Mindig 105 százalék felett. A Kossuth-brigád. — ... és még ahhoz is értenek, hogy ,behozzák” a csillagokat? — Szerénytelenség lenne, mi csak­ a csillag egyik ágá­nak „csücskét” „hoztuk”, szakszerűbben: esztergályoz­tuk — szabadkozik Horváth Vince, a 18 tagú szocialista brigád vezetője, akiről már a bemutatkozáskor látszott, hogy ellensége a rosszkedv­nek. Ugyanis, amikor meg­kérdeztem, hol jutott ehhez a szép magyar névhez, így válaszolt: „ Pósfán, így hívták a papot, amikor keresztvíz alá tartottak, megragadta az al­kalmat rám hagyományozta a nevét. Biztos utódjának szánt. Ha tudta volna, hogy a kohó- és gépipar kiváló dolgozója leszek...! Nyugtató, derengő fény szűrődik be a forgácsoló mű­hely ablakain. Több a gép, mint az ember: az eszterga­padokon, fúró- és marógé­peken, autóbusz vagy teher­gépkocsi alváz, serva-kor­­mány alkatrészek öltenek formát. Az IKARUSZ jár­műprogramjában sejtként dolgozik a brigád. A leg­újabb típusú 250-es „csupa üveg” karosszériájú kocsik alvázrészét, légrugótartóit esztergályozzák két műszak alatt, az utóbbiból naponta öt garnitúra készül el. Servó­­hengerből négyszáz darabos a havi tétel. A Csepel Autó­gyár is partnerük, kapcsoló­­szerkezeteket, pótalkatrésze­ket, közel­ koranyolcat készíte­nek számukra. Éves szinten ötmillió forintra tehető az az összeg, amivel hozzájárulnak a vállalat termelési értéké­hez: 1900—2000 forint az át­lagkeresetük, s a vállalat vezetősége a részesedési ösz­­szegüket az idén személyen­ként 1500 forinttal fejelte meg. t­ízben, akár egy halár­*­■ da, felsorakozik a bri­gád. A gépzúgás után szo­katlan a nagy csend. — Nos, fiúk, most aztán mindenki ki­öntheti a szívét. Elmondhatjátok, hogy az „öregek” legszívesebben hoz­zákötöznének benneteket a gépekhez. — Felzúgva, egy­szerre tiltakoznak Szabó Jó­zsef csoportvezető szavára. Roppant respektálják, szak­mai tudásáért elsősorban, de azt, hogy aktív autóverseny­ző, szinte „dobogóra helyez­ve” újságolják. Az igazat megvallva, a 36 éves átlag életikor egy brigádnál némi atyáskodást megengedhet, s ezért van az, hogy a karidő­sek a hozzájuk beosztott hat ipari tanulót és a fiatal szak­munkásokat szigorúan fog­ják. Ifjú Koltay Miklós vasesz­tergályos, (a vállalatnál KISZ vezetőségi tag) feltartja ke­zét, kedves darabossággal szót kér: — A fiatalok nevében! Tisztelet és elismerés a ve­zetőknek, semmiből sem ma­radunk ki. Segítenek nem­csak a munkában, a pálya­kezdésnél, hanem a család­­alapítók gondjain is osztoz­nak. Egyik brigád tagunk, Baán Imre 15 ezer fortint la­kásépítési kölcsönt kapott a vállalattól, havonta 100 fo­rintjával törleszti vissza. A kamat: 10 évre szóló szer­ződés, mely szerint ez idő alatt nem változtat munka­helyet. Hárman gépipari technikumba járnak, a töb­biek párt, KISZ és szak­szervezeti szemináriumokon vesznek részt. — Mi a véleménye a fia­talokról? — fordulok Sza­bados Lászlóhoz, a brigád komoly, kissé hallgatag Laci bácsijához. A kollektívából az idén ő kapott „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. — Tudnak dolgozni, ha akarnak. És még egy nagy erényük: szeretik a sportot, jól fociznak, motor­túrákba járnak. Még nem is olyan régen, én is a Haladásban rúgtam a bőrt, balösszekötőt játszottam. — Mikor? — Hát úgy 1942-ig.. . most már csak a horgászásnak hódolok a Rábán, meg a csónakázó-tavon. 18 kilós harcsa volt a legnagyobb fo­gásom. — Mikor? — 1939-ben... Hálák, komolyan mondja, csak szeme sarka hunyorít nevetésre, úgy látszik, a hor­gászok nyugalmával méri az időt, „ lökért» a brigádnapló is: gyöngybetűk, fotó, rajzok, újság­kivágások. Szó­rakoztató családi album a munkáról, a kispályás lab­darúgómérkőzésekről, kirán­dulásokról. Egyik képírói gi­táros fiú nevet rám, körü­lötte a többiek a fúvón he­­vernek . A büki fürdőben ké­szült. Ő az énekesünk, ifjú Vass Ferenc. Legjobbban az Omega-számot, a „Petróleum, lámpát” tudja. Nevezetes nap volt, a zöldszilvánis demi­­zsont itthon felejtettük, és mire este lett, „petróleum­mérgezást” kaptunk. A brigádvezető azonban véget vet a társalgásnak, mert termeléskiesés lesz az ára. — Majd' május elsejéin a Kioszkban folytatjuk, — mondja és hozzám fordul — bankettet rendezünk. 1500 forintot kaptunk a vállalat­tól. Hatodszor nyertük el a szocialista brigád címet, ezüstplakettesek lettünk H. A. „A legjobb brigád” vándorzászló nyolc éve • Kossuth szocialista brigádé. Fotó: — Je — Kormányk­itüntetéssel ment a nyugdíjba Müller Anna, a Lakástex­til Vállalat szakszervezeti bi­zottságának titkára nyugdíj­ba ment. A textiles szakmá­ban megyeszerte sokan is­merték őt, hosszú éveken át dolgozott különféle poszto­kon a mozgalomban. Nyug­díjba vonulása alkalmából a Munka Érdemérem arany fo­kozatával tüntették ki. Kitüntetések a szakszervezeti mozgalomban Május 1-e, a munka ünne­pe alkalmából több, sok év óta a szakszervezeti mozga­lomban dolgozó funkcioná­rius és aktivista kapta meg a Szakszervezeti munkáért kitüntetés különböző fokoza­tait. Arany fokozatot kapott: Gergely István, dr. Kővári Ferencné és Patonai László A kitüntetés ezüst fokoza­tában részesült: Bata Zoltán, Seregély László, Bruchler Endre, Németh Ferencné és Bognár Ferencné. 1971. május 1. Szombat VAS NFPF Torony iránt p­árkon, bokron ? Valahánykor Szombathe­lyen a Köztársaság térre visz az utam Darvas Szilárd fa­nyar humorú kis „bök-verse” motoszkál fejemben, vala­hogy így: „Semmi sem egye­nes, minden szég, rossz az egész mindenség”. Gyakran elnézem, hogy a park átjárói­val nincsenek kibékülve a járókelők. De sokan cseppet sem izgatják magukat, ami­kor a Forgó-közből kijőve, áthaladnak az Elegancia boltnak tartó „szigetközön”, s mert a túlsó oldalra igyekez­nek a hús, vagy a vasboltba, nem választják a kerülő utat, hanem letérnek az úttestre, szembe a kocsiforgalommal és a park átjárójáig azt a 8—10 métert a rohanó autók mellett teszik meg. A gyá­vább járókelő nem kockáz­tatja csontjait, egyenesen a szigetközről, a parkolón, a virágágyakon át torony iránt beesöttet a park közepébe, amíg aszfaltot nem ér a lá­ba. Az embernek fáj a szívem ha látja a zsenge pázsiton kitaposott széles ösvényt. Egy időben rozsdás drótot húztak ki a „veszélyeztetett” szaka­szon, s volt szerencsém látni, mint dzsungelben a csapdáim esett oroszlán, úgy akadtak fenn a loholó áldozatok. Itt valami nem stimmel: az embereket nehéz arm szoktatni, hogy vargabetűket tegyenek meg, amikor rövi­­debb út is kínálkozik. Min­denki siet, s ilyenkor a szép­érzék háttérbe szórni, főleg egy olyan forgalmas ponton, mint a Köztársaság tér. A Forgó­közből áramló gyalo­gos közlekedést módosítani kellene, hogy az átjáró szi­getről egy bekötő járda át­lósan vezessen a parkba. Hogy hol? Például a kitapo­sott gyalogösvény helyén...' — I» — „Csak“ érti a dolgát Bérbesorolás! javaslatot kért a gyár vezetősége a mű­szerészrészleg irányítójától. Átszervezés előtt álltak, új gépek érkeztek — szinte pre­cíziós műszerek — s csak kevesen érthettek hozzájuk. A részlegvezető elkészítet­te javaslatát. Szerinte ilyen­, fajta sorrend szerint kell odaítélni a pénzt: szakmai képzettség (papír!), törzsgár­da-tagság, közeledő nyug­díj, stb. A vezetőség revízióra kény­szerült, mert a részlegvezető javaslatait irreálisnak ítélte. Miért? Mert a szakmai kép­­zettség (papír!) még nem minden. Az sem biztos, hogy a törzsgárda tag fitt műsze­rész, aki hajdan lakatosnak tanult) a legjobb munkás te egyúttal. Az ilyesmit, rende­let is van rá, a kollektív szerződésben kell szabályoz­ni. A nyugdíj előtt állókra pedig a vállalatnak belső rendelkezése van. Számon tartják őket, és egy évre­ nyugdíjba vonulásuk előtt rendszeresen felülvizsgálják­­mit tehetnek értük. Ha a vállalat vezetése (és az üzemi négyszög) helyben­hagyta volna a részlegvezető javaslatát, az a fura helyzet állt volna elő, hogy például a fiatal Sz. I. — a legjobb szerelő — a legkevesebb bért kapta volna... Pedig ha ő kiteszi a lábát a gyárból és meghibásodnak a precíziós műszereknek te beillő gépek, futni kell érte, akár az or­szág másik végébe te. Mert más nem ért hozzájuk. Ha úgy tetszik, ez az ember nél­külözhetetlen. De legalábbis azok közé tartósak, akiket a legújabb rendelkezések is a kiemelt kategóriákban java­solnak honorálni. Ma Sz. I. kapja — megér­demelten — a legtöbb pén­zt a csoportban, és ez úgy gon­dolom, így van rendjé. Bárcsak mindenütt érnének rá a vezetők az effajta — szükséges! — revíziókra... 3 A népfrontbizottság javaslata a megyei tanács tagjaira A VB-TITKÁROKAT A HELYI TANÁCSOK NEVEZIK KI. — HOL TÖLTIK BE TÁR­SADALMI MEGBÍZATÁSKÉNT A TANÁCSELNÖKI POSZTOT?­­ KÉT KÖZSÉGBEN NEM VÁLASZTANAK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGOT A jelenleg érvényben le­vő választási törvény alap­ján az április 25-én meg­tartott választások után a helyi tanácsok feladata, hogy az alakuló és az azt köve­tő tanácsülésen jelöljék, il­letve megválasszák a me­gyei tanács tagjait. A választási törvény ér­telmében a megyei tanács tagjává a helyi tanácsok tag­jait és más választójogosult állampolgárokat lehet vá­lasztani. A jelölésnél tekin­tettel kell lenni arra, hogy a megyei tanácstagok túlnyo­mó része a helyi tanácsta­gok közül kerüljön ki. A je­lölést a Hazafias Népfront megyei bizottságának javas­latára a helyi tanácsok vég­zik. A rendeletnek megfelelő­en a Hazafias Népfront Vas megyei Bizottsága már el­készítette javaslatát, ame­lyet az alakuló ülés időpont­jáig eljuttat a helyi taná­csokhoz. Megyénkben az új megyei tanácsnak 70 tagja lesz. A helyi tanácsok képviselete az alábbi arányok szerint osz­lik meg: Szombathely vá­ros 14, Kőszeg város 3, Sár­vár város 2, a szombathelyi járás 17, a körmendi járás 15, a sárvári járás 11, a cell­­dömölki járás pedig 8 me­gyei tanácstagot választ. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága által megyei tanácstagnak javasoltak tár­sadalmunk minden osztályát és rétegét képviselik. Negy­venen közülük eddig is tag­jai voltak a megyei tanács­nak. A javaslat szerint az új megyei tanácsban növe­kedne a munkások, a nők és a fiatalok aránya. A választási törvény ér­telmében a helyi (városi és községi) tanácsok is jelöl­hetnek. Itt is, mint az or­szággyűlési képviselők és a tanácstagok jelölésénél, lehetséges egy tisztségre több személy jelölése is. A me­gyei népfrontbizottság ja­vaslatával nem egyező jelö­lést azonban a helyi taná­csok csak saját tagjaik kö­zül tehetnek. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága az új tanácstör­vény értelmében javaslatot fogadott el a helyi tanácsok vb-titkárainak személyét illetően. A végrehajtó bi­zottság titkára ugyanis a jövőben nem választott, ha­nem az adott helyi tanács által kinevezett személy lesz. A titkár személyére a megyei tanács végrehajtó bizottsága tesz javaslatot, a kinevezést pedig a helyi ta­nács alakuló ülése gyako­rolja. Megyénkben — a városok­ban és községekben — 80 vb-titkári álláshely van. Ezek közül a megyei vég­rehajtó bizottság 70 helyre javasol titkán kinevezni (e titkárokat a választásokat követő 15 napon belül ösz­­szeülő alakuló tanácsülés ne­vezi ki), 10 helyen pedig megbízatással töltik be e posztot. A javasolt tanács­­titkárok nagy többsége ta­nácsakadémiai végzettség­gel, illetve érettségivel ren­delkezik, a többieket pedig kötelezik a szükséges kép­zettség megszerzésére. A javaslatba hozottak kivé­tel nélkül hosszabb állam­­igazgatási gyakorlattal ren­delkeznek. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága — a tanács­törvényből eredő joga alapján — hozzájárult ah­hoz, hogy Magyarszombat­­fán, Káldon és Szelestén a tanácselnöki tisztséget tár­sadalmi megbízatásként lás­sák el. Határozott a megyei vég­­reható bizottság abban is, hogy Dukán és Kissomlyón az alakuló tanácsülésen ne válasszanak végrehajtó bi­zottságot. E két községben a tanácsülés egy-egy eljáró ta­nácstagot jelöl ki, aki a ta­nácselnökkel és a vb-titkár­­ral együtt a végrehajtó bi­­zotsági hatáskört gyakorol­ja. A három személy mun­kájáról ugyanúgy köteles beszámolni a tanácsülésnek mint a végrehajtó bizott­ság. L. K.

Next