Vas Népe, 1971. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

2 Huszonnégy órás ütközet a kelet-pakisztáni-indiai határon Egy nap a külpolitikában Mind Indira Gandhi, mind Jahja Khán borúlátóan ítéli meg Pakisztán és India gyorsan romló kapcsolatait. A világsajtó nagy figyelmet szentel a szovjet—francia megállapodásnak. Brezsnyev befejezte berlini tárgyalásait és hazarepült Moszkvába. Fidel Castro a közeljövőben Chilébe látogat. Londonban és Belfastban folytatódnak a terrorcselek­mények. Két rendőrt agyonlőttek hétfőn délután Belfast Andersontown nevű katolikus negyedében. Kevéssel a két rendőr meggyilkolása előtt Belfast központjában bomba robbant az Ír Köztársaság rádió és televízió társaságának 12 emeletes épületében. A robbanás nem követelt ember­­áldozatot az irodaház belsejében, de az utcára zúduló üvegszilánkok hat járókelőt súlyosan megsebesítettek, „még hosszú és göröngyös lesz az út”. Hangot adott annak a vé­leményének, hogy 1972 első felében sor kerülhet a Pom­pidou francia köztársasági elnök által szorgalmazott nyugat-európai csúcstalál­kozóra. A francia tv riporte­re megkérdezte tőle, hogy a Pompidou elnökkel tulajdon­­képpen 1972 januárjában ese­dékes legközelebbi találkozó időpontját a nyugat-európai csúcstalálkozó miatt kívánja­­­ előbbre hozni? Brandt a kérdésre válaszolva kijelen­tette, hogy „rendkívüli talál­kozója Pompidou elnökkel más nyilvánvaló okokból és más problémák miatt lenne hasznos és kívánatos” még január előtt A nemzetközi valutaprob­lémákról szólva kijelentette: a nyugat-európai országok­nak arra kell törekedniük, hogy az EGK-n belül közös nevezőre jussanak, s ugyan­akkor megállapodjanak a Közös Piachoz csatlakozni kívánó más országokkal is. India és Pakisztán háborúja „küszöbön ált” Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök, aki nyugat­­európai­ körútja során jelen­leg Londonban tárgyal, va­sárnap este elégedetten nyi­latkozott Edward Heath brit miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseiről A londoni Colliseum szín­házban tartott gyűlésen, amelyen szép számban vettek részt újságírók is, Indira Gandhi sötét szavakkal ecse­telte a kelet-pakisztáni me­nekültek helyzetét és az in­diai—pakisztáni határon kia­lakult feszültséget. A többi között kijelentette: „Úgy ér­zem egy vulkán tetején ülök és igazán nem tudom melyik percben tör ki”. India — folytatta a miniszterelnök­­asszony — mindig a háború ellen foglalt állást, s meg­győződése, hogy a vitákat tárgyalások és konferenciák útján kell megoldani. „Van­nak azonban nemzeti érde­kek is, s nem , engedhetjük, hogy nemzeti érdekeink, or­szágunk és népünk biztonsá­ga károsodjanak"­''' ’ Sir Alec Doufelas-Home an­gol külügyminiszter hétfőn délelőtt felkereste szállásán Indira Gandhit. Az indiai miniszterelnökasszony — mint közölték — az indiai— pakisztáni váltságról fejtette ki véleményét, de „egyéb nemzetközi kérdések” is szó­­ba kerültek. Indira Gandhi hétfőn a nemzetközi újság­­íróklubba látogatott el, majd felkereste a királynőt is. Úgy tudják, hogy a brit kormány­ „mérsékletet” ajánl Indiának, a miniszterelnök­­asszony azonban következe­tesen hangsúlyozta, hogy kormánya eddig sem tett semmi olyat, ami a rendkí­vül feszült helyzetben pro­vokálhatta volna Pakisztánt. Gandhi asszony, amint ezt a többi, nagyhatalommal is közli , felhívta az angol kormány figyelmét arra, hogy az indiai területre át­­özönlő, kelet-pakisztáni me­nekültek ellátását India nem bírja egyedül magára vállal­ni. Az indiai kormányfő tár­gyalásainak másik témája az a külföldi segély, amit a pa­kisztáni kormány kap. In­dira Gandhi — mint Lon­donban ismeretessé vált — megpróbálta rábeszélni Nagy-Britanniát, hogy gya­koroljon nyomást Pakisztán­ra: Jahja Khan kormánya egyesek ki az Avami Liga vezetőivel. A tekintélyes londoni pénz­ügyi újság, a Financial Ti­mes, hétfőn vezércikkben fejtette ki azt a véleményét, hogy ha nem tör ki az in­diai—pakisztáni háború, ak­kor Indira Gandhi körútja már nem volt hiábavaló. A Financial Times a továbbiak­ban emlékeztet arra, hogy az indiai területen levő ki­lenc és fél millió pakisztáni menekült növekvő, már-már elviselhetetlen, pénzügyi, szo­ciális és politikai terhet je­lent India számára. „Az angol politika számá­ra nincs más választás, mint Gandhi asszony kéréseinek teljesítése. Heathnek újabb üzenetet kellene küldeni Jahja Khan­hoz, h­an­gsúlyoz­va a helyzet súlyosságát, ab­ban a reményben, hogy Jahja a bengáliakkal való politikai tárgyalás kockáza­tát, nem pedig az Indiával való háború kockázatát fog­ja vállalni”. A lap szerint Heath az amerikaiakat is hasonló irányvonalra akarja majd rábeszélni. Lényegében Indira Gand­hihoz hasonlóan ítélte meg a helyzetet Jahja Khan pa­kisztáni elnök is az amerikai Newsweek című képeslapnak adott kizárólagos interjújá­ban. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy India és Pakisztán háborúja „kü­szöbön áll” és ezért az indiai félre próbálta hárítani a fe­lelősséget. Jahja Khan elismerte, hogy a központi kormányzat eddig valóban nem kezelte egyenrangú félként a keleti tartomány népét, „most azonban megpróbálják a hi­bákat kijavítani”. Azt állí­totta, hogy a december 20-án életbelépő új alkotmány a katonai, külpolitikai és adó­zási ügyektől eltekintve „maximális autonómiát” fog biztosítani Kelet-Pakisztán­­nak. Hozzátette, még arra is hajlandó, hogyha a „nép ezt követeli” hogy szabadon bo­csássa Mudzsibur Rahman Sejket, a betiltott Avami Li­ga bebörtönzött vezetőjét. De — állította — a kelet-pa­kisztáni politikus amúgy sem térhetne haza a keleti tarto­mányba, mert „annak népe őt okolja szenvedéseiért”. Az indiai hadügyminiszté­­rium szóvivője szerint indiai fegyveres alakulatok 24 órás ütközetet vívtak pakisztáni fegyveres erőkkel a kelet­pakisztáni—indiai határon. Mint mondotta, az indiai ka­tonák ezzel „megtorolták” a pakisztániak akcióját, akik 11 napon át lőtték Kamalpur indiai határmenti városkát. Szerinte az indiai katonai akció­­„sikeres” volt, s ered­ményeképpen a pakisztániak „ebben a­ térségben nem fog­nak további zavarokat tá­masztani”. A szóvivő beszélt arrról is, hogy hétfőn egy pakisztáni katonai repülőgép Srinagar fölött megsértette India lé­giterét. Az indiai légelhárí­­tás tüzet nyitott a gépre. Végezetül közölte, hogy In­dia e légi incidensről és „a pakisztániak minden egyéb katonai provokációjáról” tá­jékoztatja az ENSZ-t. Brandt tévé Willy Brandt nyugatnémet kancellár hétfőn este a francia televízióban nyilat­kozott Áttekintette mindazo­kat a kérdéseket, amelyek jelenleg a leginkább foglal­koztatják a nyugat-európai tőkés országokat. nyilatkozata A két német állam kapcso­latának rendezéséről szólva, ismételten leszögezte: kor­mánya normalizálni kívánja viszonyát az NDK-val. Van­nak bizonyos kiindulási pon­tok — folytatta —,de a megegyezés létrehozásáig Robbantások Londonban — Ma trónbeszéd A titkos ír republikánus hadsereg, az IRA mindkét szárnyának szóvivője nyilat­kozatban tagadta, hogy köze lenne a vasárnap és hétfő hajnalban végrehajtott lon­doni merényletekhez. Miköz­ben a Scotland Yard meg­feszített erővel próbál nyom­ra akadni, a helyzetet újabb névtelen telefonhívás ka­varta meg. Az úgynevezett „dühös brigád”, a merényle­teiről hasonlóképpen hírhedt anarchista szervezet, mind­két bombarobbantásért ma­gára vállalta a felelősséget. Egy férfihang angol (tehát nem a jellegzetes ír kiejtés­sel) a Press Association bel­földi hírügynökség Fleet Street-i irodájának telefo­non azt mondta, hogy a „dühös brigád” a postahiva­tal kilátótornyának felrob­bantásával a közös piaci be­lépés ellen tiltakozott, a ki­rályi páncélosezred londoni törzskara pedig ezért kapott bombát a „dühös brigádtól”, hogy megtorolják a hadse­reg észak-írországi módsze­reit. A „dühös brigád”, amely szélsőséges cselekményeivel a brit társadalom vezető réte­gének népellenes politikája ellen tiltakozik, valójában azonban nagy kárt okoz a baloldalnak. Előző nap is je­lentkezett és azzal fenyege­tőzött, hogy felrobbantja ,A Victoria tornyot is, azt, amin zászlók vannak”. A leírás alapján a brit parlament fel­­sőházi szárnyát szoros vé­delmi gyűrűvel vették körül. Közben a postahivatal tor­nyán, ahol a vasárnap haj­nali merénylet három eme­letet robbantott ki, a műsza­kiak megfeszített erővel dol­goznak a kábelek helyreállí­tásán. Hétfőn délelőtt a mű­szaki gárdát sürgősen lehív­ták a legmagasabb londoni épületről, mert újabb bom­bariadót fújtak, de 50 perces kutatás után folytatták az újjáépítést. Az angol parlament a szo­kásos ceremóniák között ked­den hallgatja meg a király­nőnek az új ülésszakot meg­nyitó trónbeszédét. Az ural­kodó hintójának útját most a legnagyobb szigorral ellen­őrzik és a Westminstert tit­kosrendőrök vették körül Még el sem ült a riadalom a londoni postatoronyban tör­tént vasárnapi bombarobbanás felett, amikor hétfőn újabb bomba robbant a brit fővárosban, ezúttal egy ka­tonai főhadiszálláson, közel a parlamenthez. (Képünk a helyszínt ábrázolja.) Sebesülés szerencsére nem történt, csupán anyagi kár esett. Golda Meir asszony, izra­eli miniszterelnök hétfőn délelőtt jeruzsálemi hivatalá­ban fogadta Walworth Bar­­bourt, az Egyesült Államok izraeli nagykövetét, hogy „felvilágosítást” kérjen tőle az amerikai katonai segély felfüggesztésének m­eghosz­szabbításáról és egyéb politi­kai kérdésekről. A megbeszélésen szóba ke­rült a közel-keleti részleges békemegállapodás­­ kérdése, valamint az azzal kapcsola­tos hatpontos Rogers-javas­­lat.­ ­ Az amerikai nagykövet Go­da Meirnél Thieu hazaáruló A Vietnami Demokratikus Köztársaság párizsi tárgya­lóküldöttsége hétfőn nyilat­kozatot tett közzé Thieu va­sárnapi beiktatásával kapcso­latban. A nyilatkozat hazaáruló­nak nevezi Thieut és megál­lapítja, hogy a Nixon kor­mány politikája arra irányul, hogy hatalmon tartsa a Nguyen Van Thieu csopor­tot, amellyel az egész dél­vietnami lakosság határo­zottan szembenáll. Az ame­rikaiak ezt a klikket — húz­za alá a nyilatkozat — esz­közül akarják felhasználni Dél-Vietnam újragyarmato­­sításában”. VAS NÉPE Zöld fény A rohanó idővel a diplomáciai élet eseménysorozata még jobban lépést tud tartani, mint a telekommunikáció. Miközben a világsajtó, természetesen elsősorban a Szov­jetunió és Franciaország sajtója — még Leonyid Brezsnyev párizsi útjának eredményeit értékeli és méltatja, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára már Berlinben, az NDK fővárosaiban folytatja tár­gyalásait. Franciaországi látogatásának jelentőségét, miként az eddig rendelkezésre álló sajtó-, telex- és rádióanyag mu­tatja, világszerte magasra értékelik. Idézzük például Mauri­ce Schumann francia külügyminiszter nyilatkozatát, amely a Pravda hétfői számában jelent meg: ,,elfogadtuk a Szov­jetunió és Franciaország együttműködésének alapelveit és a szovjet—francia nyilatkozatot. Aláírtuk a hosszúlejáratú gazdasági együttműködési egyezményt. Ezek a dokumentu­mok szilárd alapot szolgáltatnak a két ország tartós együtt­működéséhez”. Schumann azt is hozzáfűzte: már az ENSZ- ben mondott beszédében kijelentette, hogy 1972-nek az európai biztonsági értekezlet esztendejévé kell változnia, és a párizsi francia—szovjet tárgyalások után még több meggyőződéssel ismétli meg ezt a kijelentését A l’Aurore című francia napilap is ezt a gondolatot emeli ki. „Pompidou és Brezsnyev együttműködésüket ki­szélesítve, zöld fényt adtak az európai biztonsági értekez­let 1972-ben való megtartásához” — szögezi le az újság. Érdekes módon a nagyburzsoáziához közelálló Figaro című újság is ezt emeli ki. Figyelemre méltó az Humanité-nak, a Francia Kommunista Párt lapjának az a megállapítása, hogy a párizsi tárgyalások mérlege pozitív és az SZKP főtitkárának franciaországi látogatása mindenképpen új szakaszt nyitott még az európai enyhülés folyamatában. Ugyanezt a gondolatot más szavakkal fogalmazza meg hétfői vezércikkében a Pravda: „a franciaországi látogatás következtében a szovjet—francia együttműködés megfelel a két nép óhajának és nem irányul egyetlen nép érdekei ellen sem.” Hangsúlyozza a Pravda a szovjet—francia közlemény­nek talán leglényegesebb pontját: azt, hogy az együttmű­ködési politikának a két ország közötti kapcsolatai állandó irányzatává és a nemzetközi élet állandó tényezőjévé kell válnia. Más szavakkal úgy is mondhatnánk: nemcsak az euró­pai biztonsági értekezletnek adott 1972-re zöld utat a pá­rizsi magasszintű találkozó. Hanem zöld fényt mutat a békés egymás mellett élés elvének gyakorlati megvalósí­tására az egész világ számára. Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ közgyűlés 3. szá­mú bizottsága a faji megkü­lönböztetés minden formájá­nak felszámolásáról tárgyal. Az erről folyó vitában hét­főn felszólalt Budai Gyula magyar küldött. Hangoztatta: az ENSZ fennállásának 26. évében és évekkel a gyarma­ti rendszer összeomlása után már nem kellene a faji meg­különböztetés problémájá­val foglalkozni, ha a nyugati hatalmak politikai-katonai szövetségei nem nyújtanának segédkezet és folyamatos tá­mogatást a fasiszta fajüldöző rezsimeknek. A magyar küldött példa­ként megemlítette: Nagy-Britannia kormánya például a rhodezia­i törvénytelen fe­hér rezsimmel arról tárgyal, hogy olyan megoldást dol­gozzanak ki, amely legali­zálná a kisebbségi uralmat ezen a területen. Ehhez a mi­­nap egy törvénnyel az Egye­sült Államok kongresszusa is asszisztált, amely a Rho­­déziából importált króm em­bargója ellen foglalt állást. Budai Gyula leszögezte: a kérdés megoldásakor többre van szükség, mint jelenté­sekre és nyilatkozatokra­­, konkrét javaslatok, megfele­lő akciók szükségeseit. Ezért a magyar küldöttség támo­gatja Guinea és a Szovjet­unió javaslatát, amely az apartheid megszüntetésével és büntetésével foglalkozó konvencióról szól. Kongresszus Tiranában Hírügynökségi jelentések szerint Tiranában hétfőn reg­gel megnyílt az Albán Mun­kapárt VI. kongresszusa. Az első ülésen Enver Hodzsa, a párt első titkára beszámolt a központi bizottságnak az 1966. novemberében megtar­tott V. kongresszusa óta ki­fejtett tevékenységéről Fidel Castro Chilébe látogat Salvador Allende chilei el­nök az NBC amerikai televí­ziós társaságnak adott nyi­latkozatában jelezte, hogy­­Fidel Castro a következő há­rom hét során Chilébe láto­gat. Allende elnök azt is ki­jelentette, hogy kész támo­gatni az olyan külföldi be­ruházásokat, amelyek elő­mozdíthatják az ország ipari fejlődését. Allende az NBC tudósító­jának elmondotta, hogy az országban komoly gazdasági feladatok várnak megoldás­ra, de a helyzet — egyes nyu­gati jelentésekkel ellentét­ben — egyáltalán nem­ vál­ságos, majd utalt arra, hogy Chile milyen eredményeket ért el az infláció és a mun­kanélküliség ellen, vala­mint az ipari termelés növe­léséért indított harc­ban. A chilei Keresztény-De­mokrata Párt, valamint az egyesített népi akció mozga­lom soraiból kivált úgyneve­zett „keresztény baloldal” politikai párttá alakult és kijelentette, hogy „bizonyos feltételekkel” hajlandó tá­mogatni a népi egység­kor­mányt. Új nyugat-indiai államot alakítanak A nyugat-indiai (Karibi) szigetvilág hat, Nagy-Britan­­niával társult, teljes önkor­mányzattal bíró apró álla­ma, Dominica, Grenada, Guyana, St. Kitts és Nevis, St. Lucia, St. Vincent hét­főn bejelentette: 1973. már­ciusa táján új nyugat-indiai államot szándékoznak alakí­tani. Az erre vonatkozó doku­mentumot, az úgynevezett grenadai deklaráció más ál­lamoknak is módot ad a csatlakozásra. Elutasította az új nyugat­­indiai állam tervét Trinidad és Tobago, a jelek szerint nem hajlandó csatlakozni Antigua, Barbados, és Ja­maica sem. Ha az új állam megala­kul, fölmondja a társult vi­szonyt Nagy-Britanniával — hangoztatja a hatok közle­ménye. (Reuter). 1971. november 2. Kedd

Next