Vas Népe, 1972. február (17. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
Zárszámadás a Berzsenyi Tsz-ben (Folytatás az 1. oldalról) jól gazdálkodott tavaly is és — várhatóan — ez évben is jól gazdálkodik. Tovább emeli a szövetkezet immár nem csekély vagyonát, a terméshozamokat, a tagok jövedelmét, növeli a szakszerűséget, a munkafegyelmet (ami egyébként nem rossz). A tsz eredményeiről és teendőiről szóló beszámoló a tagság úgyszólván teljes egyetértésével találkozott. Ami aztán a legfőbb vezető posztokon dolgozó elvtársak további működéséhez is „menetlevelet” biztosított. Kovács Antal, az MSZMP Vas megyei Bizottságának első titkára is felszólalt. Noha a résztvevőkhez szólt, amit mondott, annak a fontossága túlnő a több községre kiterjedő szövetkezeten. „Én is csak elismeréssel tudok szólni tavalyi eredményeikről. Noha 1971-ben szárazság volt, szövetkezeteink nem rosszul zárják az évet, mert jobb munkával, a vezetés tökéletesítésével, a tagok és a vezetők jobb kölcsönös megértésével, a tartalékok helyes feltárásával ellensúlyozni tudták a kieséseket. Önök ebben különösen jó eredményeket értek el. Aztán Kovács elvtárs arról szólt: Akadnak feszítő gondok, amelyekről a beszámoló is szólt. Főleg a szarvasmarhatenyésztésben. A párt és a kormány ezek láttán egyáltalán nem hunyja be a szemét. Önök is jól tudják, hogy például a cukorrépatermesztés körüli gondokon a párt és a kormány már enyhített. A jövőben ennek révén kifizetődőbb lesz a cukorrépa-termesztés. A szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságával is foglalkoznak párt és állami szerveink. Önök nagyon jól tették, hogy a kedvezőtlen tendenciák dacára sem igyekeztek fölváltani a szarvasmarha-tenyésztést más, előlekötő, pillanatnyilag talán előnyösnek látszó, de nem elsődlegesen fontos, vagy nem is fontos ágazatokkal. A következő időkben, nem is nagy idő elteltével meg fogják látni, hogy helyesen cselekedtek. Saját érdekeikben is. Más szövetkezeteink is, amelyek Önökhöz hasonlóan gondolkodtak. Szövetkezetük — legtöbb szövetkezetünkkel együtt — mindig azt tartotta a legfontosabbnak, hogy elsősorban a mezőgazdasági termelésre, annak fejlesztésére hivatott. Ezek a tsz-ek, vezetőik és tagjaik nem csúsztak olyan melléktevékenységre, amely elvonja az erőket és a figyelmet a mezőgazdasági termelésről. Amely némely szövetkezetünk egyes vezetőit a spekuláció útjaira is elvitte. Kovács elvtárs elismeréssel szólt arról is, hogy a szövetkezet törődik a tagok, az öregek, a nők, a fiatalok szociális körülményeinek állandó javításával. Buzdította a tsz-t, hogy a jövőben is ezt az utat kövesse. Törekedjék továbbra is még erőteljesebben a tsz arra, hogy a tagok, köztük a nők egyre inkább élvezhessék munkájuk gyümölcseit azáltal is, hogy mezei, a szövetkezeti munka egyre kevésbé legyen időszakos. Még inkább tárja fel a tsz belső termelési tartalékait. Nagyon szépek az eredmények, de a beszámolóból is kitűnt, hogy még vannak jócskán belső tartalékok is, amelyeknek a kellő kihasználása még magasabb színvonalra emeli a munkát és magasabbra az egyébként nagyon szép eredményeket. Aztán Kovács elvtárs a megyei pártbizottság nevében további sok sikert kívánt a szövetkezet valamennyi tagjának és vezetőjének. Utána a megyei pártbizottság titkára elbeszélgetett a a tsz tagjaival és vezetőivel. Pozsgai Zoltán „Az eskühöz hű volt az egység“ A sárvári munkásőrök ünnepi egységggyűlése i Az Entzbruder Dezsőről elnevezett sárvári munkásőrzászlóalj 1970-ig négyszer nyerte el és ezzel véglegesen megtartotta a megye legjobb egysége címet A szombaton délután rendezett ünnepi egységgyűlésük mind külsőségeiben, mind tartalmában méltó volt ehhez a címhez. A cukorgyár kultúrházának nagytermében felsorakozott egység előtt Németh István parancsnok tett jelentést Tóth Gyula járási első titkárnak, majd elfoglalta a helyét az elnökség, melyben a megyei pártbizottságot dr. Gonda György, a párt-vb tagja, a megyei tanács elnöke képviselte. Ott voltak a város, a tömegszervezetek, a társ fegyveres szervek képviselői, üzemek, intézmények vezetői is. A Himnusz után egyperces néma felállással tisztelgett a gyűlés a 15 év óta elhunyt munkásőrök emlékének, majd miután az egységparancsnok felolvasta az országos parancsnok díszparancsát, ,Tóth Gyula, az ünnepség szónoka emelkedett szólásra. Visszaemlékezett 1957. szeptember 8-ra, a sárvári járási munkásőrség megalakulásának napjára. Nagy tisztelettel és név szerint is szólt azokról, akik elsőként jelentkeztek a hívó szóra, s akik közül ma is 33 fogja a fegyvert, 15 év óta rendületlen hűséggel. — Az eskühöz hű volt az egység — folytatta. — Az elmúlt 15 esztendőben munkájával, ■magatartásával magasra emelte a munkásőr név becsületét. Az idők múlásával új erők kerültek az egység soraiba. Az alapítók helyén és azokkal együtt új erők ... vetődtek ki, vettek fel, edződtek meg, a nép és a párthoz való hűség eszméjének, szolgálatánaktüzében. Egyik legnagyobb érdeme éppen ebben rejlik ennek az egységnek. — Köszönetet mondott a hozzátartozóknak áldozatvállalásaikért, majd a leszerelőket és tartalék állományba vonulókat felmentette a szolgálat ahoLt 15, 10, és 5 éve szolgálatot teljesítők kitüntetéseinek átadása után úttörők köszöntötték a „honvédelmi nevelésben példaadóikat”. Az 1. század 2. szakasza harmadszor kapta meg a „legjobb szakasz” címet, parancsnoka, Panker József a „legjobb szakaszparancsnok” jelvényt. Ugyanennek a szakasznak 2. raja lett a legjobb raj. Dr. Gonda György elismerő szavai hangzottak fel ezután, köszöntötte az ismerős arcokat, akikkel a 15 év során a tettek mezején másutt is találkozott. — Jó úton járunk — mondotta abbi kijzött — és ezen végleg ki is tartunk. — Az idősekkel együtt köszöntötte az újonnan belépett fiatalokat és további sikereket kívánt. Kürtjei, dobpergés jelezte a csapatzászló bevonulását, majd elhangzott az újonceskü. A fegyverátadás mindig megható hagyományos szertartása után Németh István parancsnok felolvasta a beérkezett dísztáviratokat, majd a sárvári járási pedagógus énekkar, a zeneiskola zenekara, úttörők és diákok élvezetes műsora következett. A munkásőrök parancsnokaikkal baráti vacsorán szórakozva fejezték be az ünnepi egységgyűlést . Ugyanezen időpontban Celldömölkön és Körmenden is lezajlott az ünnepi egységgyűlés. Az előbbin Csonka György, a megyei pártbizottság titkára, az utóbbin Magyar Gyula, a megyei pártvégrehajtóbizottség tagja, az SZMT vezető titkára képviselte az MSZMP Vas megyei bizottságát. (várhelyi) 1972. február 1. Kedd VAS NÉPE Harminc éve jelent meg 1942 februárjában adta ki a párt nagyon kezdetleges technikával az illegális Szabad Nép első számát. Javában folyt a szovjetellenés háború, ami együtt járt a kommunisták és a demokratikus erők üldözésével. Ebben az ország katasztrófáját jelentő időszakban szólalt meg a párt hangja a Szabad Népen át, hogy utat mutasson és leleplezze a fasiszta demagógiát, megbélyegezze a gyilkosokat és felrázza a nemzet becsületes, hazafias erőit, mozgósítva őket a német militarizmus és magyar csatlósaik elleni harcra. A pártnak ekkor már évek óta nem volt Magyarországon előállított újságja. Hiányzott a szerkesztő gárda, a nyomdai és terjesztő apparátus is. Horthyék lapjai, a rádió és a filmek árasztották el az országot a háborút dicsőítő hazugságaikkal. Kellett tehát egy orgánum, amely megmondja az igazságot és cselekvésre buzdítja a nemzet egészséges erőit a haza megmentésére. Nem lehet eléggé méltatni azt a felvilágosító és mozgósító munkát, amelyet a titokban szerkesztett, nyomtatott és terjesztett Szabad Nép töltött be a szakadék szélére sodort Magyarország életében. A Szabad Nép bár nagyon kezdetleges eszközökkel készült, s technikailag nem versenyezhetett a korszerűen előállított lapokkal, mégis üstökös fényével csillogott, amikor a haladó erők élére állva követelte, hogy vessenek véget a haszontalan vérfürdőnek. Fennen hirdette egyik számában: „Abba kell hagyni a háborút! Szakítani kell Magyarország elnyomóival! Ki kell lépni a háromhatalmi szövetségből. Ez a szövetség Magyarország életét, vérét és nemzeti becsületét veszi el”. A párt illegális lapja felszólított mindenkit, hogy világnézetre való tekintet az illegális Szabad Nép nélkül egyesítsék erőiket a különbéke megkötésére a szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtésére. Harcba szólított mindazok ellen, akik folytatni akarták a nemzetvesztő háborút. A nemzet gyilkosai megrettentek ettől a hangtól és nagy apparátussal vetették magukat az illegális Szabad Nép nyomába. Az ötödik szám megjelenése után nyomára akadtak a szerkesztő, nyomdász és terjesztő apparátusának. A fasiszták karmai közé került Rózsa Ferenc elvtárs, a Szabad Nép első szerkesztője. Embertelenül meggyötörték, de nem tudták árulásra bírni. Kioltották életét. A többieket is börtönbe zárták, vagy internáló táborba küldték. Bár az osztályellenség egyidőre megakadályozhatta a Szabad Néprendszeres megjelenését, de az eszme, amely a párt lapjával behatolt a magyar társadalomba nem maradt nyomtalanul. 1944 végén, az időközben újra megjelenő Szabad Nép meghirdette a fegyveres harcot, s ezt írja vezércikkében: ,,A nemzeti ellenállás aktív, fegyveres, felszabadító harcát fokozni, ez ma a párt, a munkásosztály, s a magyar nép legfőbb feladata. Ezt követeli ma tőlünk a nemzet becsülete”. S a lelkesítő felhívás sem volt pusztába kiáltott szó. Elvezetett a Gömbös szobor felrobbantásához, a nyilas házak elleni támadásokhoz, német gépkocsik ellenimerényletekhez, s a városi színházbeli nyilas gyűlés szétzavarásához. A Szabad Nép hősi harcot vívott a fasizmus ellen a nemzet fennmaradásáért és boldogabb jövőjéért. A harmincadik évfordulón kegyelettel adózunk az illegális Szabad Nép szerkesztő- nyomdászai és terjesztői előtt. (B) AZ IGAZSÁG HANGJA Jáki „korcsolyapálya“ Nem valós korcsolyapályáról van szó, amelyet netán a jákiak építettek társadalmi munkában a gyermekeknek és a sportolni vágyóknak, hanem egy természet alkotta, a KPM által „karbantartott” korcsolyapályáról. Az említett csúszós pálya a világhírű, román kori templom mögött található a közúton. Hossza körülbelül 100 méter, szélessége pedig aszerint változik, hogy az arra haladó járművek hogyan csúszkálják ki. A meredek úttest a dombra vezet föl, illetve le. Hogy a helyzet ne legyen ennyire egyszerű, az útvonal nem egyenes, hanem kanyargós. Szombaton reggel például két vontató bizonyította be, hogy nemcsak gurulni, de csúszni is kitűnően tud. A két gépjármű vezetőinek az volt az elképzelése, hogy egyszerűen végighalad az említett szakaszon, ez azonban nem vált be, a járművek keresztbe fordultak, egymásba csúsztak, valósággal eltorlaszolták az úttestet. Több meddő kísérlet után — közben múlt az idő, a menetrendszerinti busz várakozott munkába igyekvő türelmetlen utasaival — végül is sikerült elvontatni a gépjárműveket. Utána az autóbusz kezdte meg produkcióját, neki nagyobb szerencséje volt, baleset nélkül sikerült megtennie az utat. Általában minden télen történik az említett útszakaszon kisebb-nagyobb baleset. A járművek hol az árokba csúsznak, hol a partoldalnak, vagy pedig a szemközti házaknál kötnek ki. Mindez azért, mert elfelejtik felszórni salakkal, sóval az útszakaszt, vagy pedig csak nagyritkán teszik meg ezt a szükséges intézkedést. E sorok írója szombaton délelőtt 11 órakor járt arra, akkor már — igaz, csak itt-ott — de lehetett látni, hogy hintettek valamit az úttestre. Az említett, nagyon balesetveszélyes lejtőn naponta gyerekeket, felnőtteket szállító autóbuszok huszonnégyszer teszik meg az utat. A tsz, az állami gazdaság erőgépeiről, személygépkocsikról, lovasfogatokról, kerékpárosokról nem is beszélve. Többször megírtuk már, hogy a KPM Közúti Igazgatósága jó munkát végez, a tőle telhető legtöbbet megteszi, s a mellékútvonalakon a veszélyes helyeken, dombokon, lejtőkön a szükséglet szerint homokot, sót, salakot szór fel. Nem ártana ha jobban odafigyelnének a jáki „korcsolyapályára” is, mielőtt még valami komolyabb baj nem történik... —zentai— Hangversenye légbe hűtve A tavaly szeptemberben megkötött szerződés értelmében január 30-án, vasárnap este Kőszegen szerepelt az Országos Filharmónia bérletes hangversenyén a Szombathelyi Szimfoonikus Zenekar, német vendégkarmesterrel az élén. Akkor még nem tudták, hogy a zenei esemény egy országos, de jellegében más nagy rendezvénnyel ütközik: az úttörő téli olimpia záróakkordját ugyanezen a napon és időpontban tartottáka Juristen Vár lovagtermében. Novemberben már ismeretes volt a két program ütközése, kérték is a hangverseny idejének megváltoztatását, de a Filharmónia nem tudta átprogramozni már a szerződéseket. Sebaj — gondolták, hiszen Kőszeg közönsége ismert zeneszeretetéről, s egy jellegében más rendezvény nem vonhatja el a bérletesek érdeklődését a szépnek ígérkező hangversenyről. Sajnos ,nem így történt... A kifűthetetlen, dermesztő gimnáziumi nagyteremben lépett fel a zenekar a MÁV nevelőintézet kis bérletesei és összesen húsz felnőtt zenekedvelő előtt. A kőszegi zeneiskola tanárainak áldozatkész propagandamunkája sem tudta azt a közismert tényt feledtetni, hogy hideg lesz (és volt is), s hogy a terem akusztikája ilyen enyhén szólva logicitás ház előtt nem éppen ideális. A hangversenyt azért megtartották az NDK-ból érkezett karnagy vezényletével, de ilyen körülmények között nem éppen sikerélménnyel gazdagon melengették meggémberedett ujjaikat a zenészek a presszóban, ahová a szükség hajtotta be őket. A Volántól rendelt buszt ugyanis az ügyeletes forgalmista egyszerűen elfelejtette kivezényelni, így egy hamarjában előkapott jéghideg busszal, csaknem egyórás késéssel indultak Kőszegre. S hogy a „jeges zuhany” teljes legyen, ez a busz is belecsúszott Kőszegen az árokba, meg kellett várni, amíg Szombathely küld egy mentesítő járatot. A zenekar vidéki — Körmend, Szentgotthárd — tagjai még szerencsére éppen elérték a vonatot Szombathelyen. Egy ilyen hangverseny nem olcsó mulatság. Bosszúság és a vendégművészek előtti szégyen, hatvan lelkes művész-zenész és a gyermekközönséget nem számítva húsz felnőtt... Körülbelül tízezer forintért. (szakálly)