Vas Népe, 1972. február (17. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

Zárszámadás a Berzsenyi Tsz-ben (Folytatás az 1. oldalról) jól gazdálkodott tavaly is és — várhatóan — ez évben is jól gazdálkodik. Tovább emeli a szövetkezet immár nem csekély vagyonát, a ter­méshozamokat, a tagok jöve­delmét, növeli a szakszerűsé­get, a munkafegyelmet (ami egyébként nem rossz). A tsz eredményeiről és teendőiről szóló beszámoló a tagság úgyszólván teljes egyetérté­sével találkozott. Ami aztán a legfőbb vezető posztokon dolgozó elvtársak további működéséhez is „menetleve­let” biztosított. Kovács Antal, az MSZMP Vas megyei Bizottságának első titkára is felszólalt. No­ha a résztvevőkhez­­ szólt, amit mondott, annak a fon­tossága túlnő a több község­re kiterjedő szövetkezeten. „Én is csak elismeréssel tu­dok szólni tavalyi eredmé­nyeikről. Noha 1971-ben szá­razság volt, szövetkezeteink nem rosszul zárják az évet, mert jobb munkával, a veze­tés tökéletesítésével, a tagok és a vezetők jobb kölcsönös megértésével, a tartalékok helyes feltárásával ellensú­lyozni tudták a kieséseket. Önök ebben különösen jó eredményeket értek el. Aztán Kovács elvtárs ar­ról szólt: Akadnak feszítő gondok, amelyekről a beszámoló is szólt. Főleg a szarvasmarha­tenyésztésben. A párt és a kormány ezek láttán egyál­talán nem hunyja be a sze­mét. Önök is jól tudják, hogy például a cukorrépa­termesztés körüli gondokon a párt és a kormány már enyhített. A jövőben ennek révén kifizetődőbb lesz a cukorrépa-termesztés. A szarvasmarha-tenyésztés gaz­daságosságával is foglalkoz­nak párt és állami szerveink. Önök nagyon jól tették, hogy a kedvezőtlen tendenciák da­cára sem igyekeztek fölvál­tani a szarvasmarha-te­nyésztést más, előlekötő, pil­lanatnyilag talán előnyösnek látszó, de nem elsődlegesen fontos, vagy nem is fontos ágazatokkal. A következő időkben, nem is nagy idő el­teltével meg fogják látni, hogy helyesen cselekedtek. Saját érdekeikben is. Más szövetkezeteink is, ame­lyek Önökhöz hasonlóan gondolkodtak.­­ Szövetkeze­tük — legtöbb szövetkeze­tünkkel együtt — mindig azt tartotta a legfontosabbnak, hogy elsősorban a mezőgaz­dasági­­ termelésre, annak fej­lesztésére hivatott. Ezek a tsz-ek,­ vezetőik és tagjaik nem csúsztak olyan mellék­­tevékenységre, amely elvon­ja az erőket és a figyelmet a mezőgazdasági termelésről. Amely némely szövetkeze­tünk egyes vezetőit a speku­láció útjaira is elvitte. Kovács elvtárs elismeréssel szólt arról is, hogy a szövet­kezet törődik a tagok, az öre­gek, a nők, a fiatalok szociá­lis körülményeinek állandó javításával. Buzdította a tsz-t, hogy a jövőben is ezt az utat kövesse. Törekedjék továbbra is még erőteljeseb­ben a tsz arra, hogy a tagok, köztük a nők egyre inkább élvezhessék munkájuk gyü­mölcseit azáltal is, hogy mezei, a szövetkezeti munka egyre kevésbé legyen idősza­kos. Még inkább tárja fel a tsz belső termelési tartalé­kait. Nagyon szépek az eredmények, de a beszámoló­ból is kitűnt, hogy még van­nak jócskán belső tartalé­kok is, amelyeknek a kellő kihasználása még magasabb színvonalra emeli a munkát és magasabbra az egyébként nagyon szép eredményeket. Aztán Kovács elvtárs a megyei pártbizottság nevé­ben további sok sikert kí­vánt a szövetkezet vala­mennyi tagjának és vezetőjé­nek. Utána a megyei pártbi­zottság titkára elbeszélgetett a a tsz tagjaival és vezetőivel. Pozsgai Zoltán „Az eskühöz hű volt az egység“ A sárvári munkásőrök ünnepi egységggyűlése­ i Az Entzbruder Dezsőről elnevezett sárvári munkás­­őrzászlóalj 1970-ig négyszer nyerte el és ezzel véglegesen megtartotta a megye leg­jobb egysége címet A szom­baton délután rendezett ün­nepi egységgyűlésük mind külsőségeiben, mind tartal­mában méltó volt ehhez a címhez. A cukorgyár kultúrházá­­nak nagytermében felsorako­zott egység előtt Németh István parancsnok tett je­lentést Tóth Gyula járási első titkárnak, majd elfog­lalta a helyét az elnökség, melyben a megyei pártbizott­ságot dr. Gonda György, a párt-vb tagja, a megyei ta­nács elnöke képviselte. Ott voltak a város, a tömegszer­vezetek, a társ fegyveres szervek képviselői, üzemek, intézmények vezetői is. A Himnusz után egyperces néma felállással tisztelgett a gyűlés a 15 év óta elhunyt munkásőrök emlékének, majd m­iután az egységpa­rancsnok felolvasta az or­szágos parancsnok díszpa­rancsát, ,Tóth Gyula, az ün­nepség szónoka emelkedett szólásra. Visszaemlékezett 1957. szeptember 8-ra, a sár­vári járási munkásőrség megalakulásának napjára. Nagy tisztelettel és név sze­rint is szólt azokról, akik el­sőként jelentkeztek a hívó szóra, s akik közül ma is 33 fogja a fegyvert, 15 év óta rendületlen hűséggel. — Az eskühöz hű volt az egység — folytatta. — Az elmúlt 15 esztendőben munkájával, ■magatartásával magasra emelte a munkásőr név be­csületét. Az idők múlásával új erők kerültek az egység soraiba. Az alapítók helyén és azokkal együtt új erők ... vetődtek ki, vettek fel, edződtek meg, a nép és a párthoz való hűség eszméjé­nek, szolgálatának­­tüzében. Egyik legnagyobb érdeme éppen ebben rejlik ennek az egységnek. — Köszönetet mondott a hoz­zátartozóknak áldozatválla­lásaikért, majd a leszerelő­­ket és tartalék állományba vonulókat felmentette a szol­gálat ahoL­t 15, 10, és 5 éve szolgá­latot teljesítők kitüntetései­nek átadása után úttörők köszöntötték a „honvédelmi nevelésben példaadóikat”. Az 1. század 2. szakasza har­madszor kapta meg a „leg­­jobb szakasz” címet, parancs­noka, Panker József a „leg­jobb szakaszparancsnok” jel­vényt. Ugyanennek a sza­kasznak 2. raja lett a legjobb raj. Dr. Gonda György elisme­rő szavai hangzottak fel ez­után, köszöntötte az isme­rős arcokat, akikkel a 15 év során a tettek mezején má­sutt is találkozott. — Jó úton járunk — mondotta a­­bb­i kijzött — és ezen vég­leg ki is tartunk. — Az idő­sekkel együtt köszöntötte az újonnan belépett fiatalokat és további sikereket kívánt. Kürtjei, dobpergés jelezte a csapatzászló bevonulását, majd elhangzott az újonc­­eskü. A fegyverátadás min­dig megható hagyományos­ szertartása után Németh­­ István parancsnok felolvasta­ a beérkezett dísztáviratokat, majd a sárvári járási peda­gógus énekkar, a zeneiskola zenekara, úttörők és diákok élvezetes műsora következett. A munkásőrök parancsnoka­ikkal baráti vacsorán szóra­kozva fejezték be az ünnepi egységgyűlést . Ugyanezen időpontban Celldömölkön és Körmenden is lezajlott az ünnepi egység­gy­űlés. Az előbb­in Csonka György, a megyei pártbizott­ság titkára, az utóbbin Ma­gyar Gyula, a megyei párt­­vég­reha­j­tóbizottség tagja, az SZMT vezető titkára képviselte az MSZMP Vas megyei bizottságát.­­ (várhelyi) 1972. február 1. Kedd VAS NÉPE ­ Harminc éve jelent meg 1942 februárjában adta ki a párt nagyon kezdetleges technikával az illegális Sza­bad Nép első számát. Javá­ban folyt a szovjetellenés háború, ami együtt járt a kommunisták és a demokra­tikus erők üldözésével. Eb­ben az ország katasztró­fáját jelentő időszakban szó­lalt meg a­ párt hangja a Szabad Népen át, hogy utat mutasson és leleplezze a fa­siszta demagógiát, megbélye­gezze a gyilkosokat és fel­rázza a nemzet becsületes, hazafias erőit, mozgósítva őket a német militarizmus és magyar csatlósaik elleni harcra. A pártnak ekkor már évek óta nem volt Magyarorszá­gon előállított újságja. Hi­ányzott a szerkesztő gárda, a nyomdai és terjesztő appará­tus is. Horthyék lapjai, a rádió és a filmek árasztot­ták el az országot a háborút dicsőítő hazugságaikkal. Kel­lett tehát egy orgánum, amely megmondja az igazsá­got és cselekvésre buzdítja a nemzet egészséges erőit a haza megmentésére. Nem lehet eléggé méltatni azt a felvilágosító és mozgó­sító munkát, amelyet a ti­tokban szerkesztett, nyomta­tott­­ és terjesztett Szabad Nép töltött be a szakadék szélére sodort Magyarország életében. A Szabad Nép bár nagyon kezdetleges eszközök­kel készült, s technikailag nem versenyezhetett a kor­szerűen előállított lapokkal, mégis üstökös fényével csil­logott, amikor a haladó erők élére állva követelte, hogy vessenek véget a haszonta­lan vérfürdőnek. Fennen hirdette egyik számában: „Abba kell hagyni a hábo­rút! Szakítani kell Magyar­­ország elnyomóival! Ki kell lépni a háromhatalmi szö­vetségből. Ez a szövetség Magyarország életét, vérét és nemzeti becsületét veszi el”. A párt illegális lapja fel­­szólított mindenkit, hogy világnézetre való tekintet az illegális Szabad Nép nélkül egyesítsék erőiket a különbéke megkötésére a szabad, független, demokrati­kus Magyarország megterem­tésére. Harcba szólított mindazok ellen, akik foly­tatni akarták a nemzetvesz­tő háborút. A nemzet gyilkosai meg­rettentek ettől a hangtól és nagy apparátussal vetették magukat az illegális Szabad Nép nyomába. Az ötödik szám megjelenése után nyo­mára akadtak a szerkesztő, nyomdász­ és terjesztő appa­rátusának. A fasiszták kar­mai közé került Rózsa Ferenc elvtárs, a Szabad Nép első szerkesztője. Embertelenül meggyötörték, de nem tud­ták árulásra bírni. Kioltották életét. A többieket is börtön­be zárták, vagy internáló tá­borba küldték. Bár az osztályellenség egy­­időre megakadályozhatta a Szabad Nép­­rendszeres meg­jelenését, de az eszme, amely a párt lapjával behatolt a magyar társadalomba nem maradt nyomtalanul. 1944 végén, az időközben újra megjelenő Szabad Nép meg­hirdette a fegyveres harcot, s ezt írja vezércikkében: ,,A nemzeti ellenállás aktív, fegyveres, felszabadító harcát fokozni, ez ma a párt, a munkásosztály, s a magyar nép legfőbb feladata. Ezt követeli ma tőlünk a nemzet becsülete”. S a lelkesítő fel­hívás sem volt pusztába ki­áltott szó. Elvezetett a Göm­bös szobor felrobbantásához, a nyilas házak elleni táma­dásokhoz, német gépkocsik elleni­­merényletekhez, s a városi színházbeli nyilas gyű­lés szétzavarásához. A Szabad Nép hősi harcot vívott a fasizmus ellen a nemzet fennmaradásáért és boldogabb jövőjéért. A har­mincadik évfordulón kegye­­lettel adózunk az illegális Szabad Nép szerkesztő- nyomdászai és terjesztői előtt. (B) AZ IGAZSÁG HANGJA Jáki „korcsolyapálya“ Nem valós korcsolyapályáról van szó, amelyet netán a jákiak építettek társadalmi munkában a gyermekeknek és a sportolni vágyóknak, hanem egy természet alkotta, a KPM által „karbantartott” korcsolyapályáról. Az említett csúszós pálya a világhírű, román kori templom mögött ta­lálható a közúton. Hossza körülbelül 100 méter, szélessége pedig aszerint változik, hogy az arra haladó járművek hogyan csúszkálják ki. A meredek úttest a dombra vezet föl, illetve le. Hogy a helyzet ne legyen ennyire egyszerű, az útvonal nem egyenes, hanem kanyargós. Szombaton reggel például­ két vontató bizonyította be, hogy nemcsak gurulni, de csúszni is kitűnően tud. A két gépjármű vezetőinek az volt az el­képzelése, hogy egyszerűen végighalad az említett szaka­szon, ez azonban nem vált be, a járművek keresztbe for­dultak, egymásba csúsztak, valósággal eltorlaszolták az úttestet. Több meddő kísérlet után — közben múlt az idő, a menetrendszerinti busz várakozott munkába igyekvő tü­relmetlen utasaival — végül is sikerült elvontatni a gép­járműveket. Utána az autóbusz kezdte meg produkcióját, neki nagyobb szerencséje volt, baleset nélkül sikerült meg­tennie az utat. Általában minden télen történik az említett útszaka­szon kisebb-nagyobb baleset. A járművek hol az árokba csúsznak, hol a partoldalnak, vagy pedig a szemközti há­zaknál kötnek ki. Mindez azért, mert elfelejtik felszórni salakkal, sóval­­ az útszakaszt, vagy pedig csak nagyritkán teszik meg ezt a szükséges intézkedést. E sorok írója szombaton délelőtt 11 órakor járt arra, akkor már — igaz, csak itt-ott — de lehetett látni, hogy hintettek valamit az úttestre. Az említett, nagyon balesetveszélyes lejtőn naponta gyerekeket, felnőtteket szállító autóbuszok huszonnégyszer teszik meg az­ utat. A tsz, az állami gazdaság erőgépeiről, személygépkocsikról, lovasfogatokról, kerékpárosokról nem is beszélve. Többször megírtuk már, hogy a KPM Közúti Igazgató­sága jó munkát végez, a tőle telhető legtöbbet megteszi, s a mellékútvonalakon a veszélyes helyeken, dombokon, lej­tőkön a szükséglet szerint homokot, sót, salakot szór fel. Nem ártana ha jobban odafigyelnének a jáki „korcso­lyapályára” is, mielőtt még valami komolyabb baj nem történik... —zentai— Hangverseny­e légbe hűtve A tavaly szeptemberben megkötött szerződés értelmé­ben január 30-án, vasárnap este Kőszegen szerepelt az Or­szágos Filharmónia bérletes hangversenyén a Szombathelyi Szimfoonikus Zenekar, német vendégkarmesterrel az élén. Akkor még nem tudták, hogy a zenei esemény egy orszá­gos, de jellegében más nagy rendezvénnyel ütközik: az úttörő téli­­ olimpia záróakkordját ugyanezen a napon és időpontban tartották­­a Juristen Vár lovagtermében. No­vemberben már ismeretes volt a két program ütközése, kér­ték is a hangverseny idejének megváltoztatását, de a Fil­harmónia nem tudta átprogramozni már a szerződéseket. Sebaj — gondolták, hiszen Kőszeg közönsége ismert zeneszeretetéről, s egy jellegében más rendezvény nem vonhatja el a bérletesek érdeklődését a szépnek ígérkező hangversenyről. Sajnos ,nem így történt... A kifűthetetlen, dermesztő gimnáziumi nagyteremben lépett fel a zenekar a MÁV nevelőintézet kis bérletesei és összesen húsz felnőtt zenekedvelő előtt. A kőszegi zeneis­kola tanárainak áldozatkész­ propagandamunkája sem tud­ta azt a közismert tényt feledtetni, hogy hideg lesz (és volt is), s hogy a terem akusztikája ilyen enyhén szólva logicitás ház előtt­ nem éppen ideális. A hangversenyt azért megtartották az NDK-ból érke­zett karnagy vezényletével, de ilyen körülmények között nem éppen sikerélménnyel gazdagon melengették meggém­­beredett ujjaikat a zenészek a presszóban, ahová a szük­ség hajtotta be őket. A Volántól rendelt buszt ugyanis az ügyeletes forgalmista egyszerűen elfelejtette kivezényelni, í­gy egy hamarjában előkapott jéghideg busszal, csaknem egyórás késéssel indultak Kőszegre. S hogy a „jeges zu­hany” teljes legyen, ez a busz is belecsúszott Kőszegen az árokba, meg kellett várni, amíg Szombathely küld egy men­tesítő járatot. A zenekar vidéki — Körmend, Szentgott­­hárd — tagjai még szerencsére éppen elérték a vonatot Szombathelyen. Egy ilyen hangverseny nem olcsó mulatság. Bosszúság és a vendégművészek előtti szégyen, hatvan lelkes mű­vész-zenész és a gyermekközönséget nem számítva húsz felnőtt... Körülbelül tízezer forintért. (szakálly)

Next