Vas Népe, 1972. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-03 / 102. szám
Május elsejei ünnepségek a negyében (Folytatás az 1. oldalról) dolgozói, majd a vállalat vezetőivel az élen a Nyugatmagyarországi Fűrészek népes csoportja következett Az erdőgazdaságiak menetében két teherautó is elvonult a díszemelvény előtt: az egyiken működő motorfűrész, a másikon miniatűr vikeodház és több más faipari készítmény volt látható. A három vándorzászlós vállalat a szocialista munka vállalatai és a többi kitüntetett vállalat következtek. A VASÉP dolgozói menetét ifjúgárdisták nyitották meg, majd Marx, Engels, Lenin, Kádár, Losoncai és Fockképeit magasba emelő dolgozók következtek. A VASÉP dolgozói után az AGROKER, a Cipőgyár, az AFIT XII-es Autójavító Vállalat, a Styl Ruházati Vállalat, a Vas megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, a Vetőmagtermeltető Vállalat és a Nyomda dolgozói érkeztek a térre, őket követték a többi vállalat és intézmény dolgozói, a ktsz-ek tagjai, az iskolák tanulói és tanárai. A felvonulók által hozott táblák a legidőszerűbb jelszavakat hangoztatták. Békét a világnak!, Békét biztonságot Európának!, Békét és Szabadságot Vietnamnak! A másfél órás, több tízezres tömeget magába foglaló felvonulást a sportolók menete zárta. A különböző sportágak képviselői, a sportiskolások, az üzemi sportolók, az MHSZ hajómodellezői, repülősei és lövészei, végül pedig a Maria Motoros Klub motorkerékpárosai vonultak el a tribün előtt. Kovács Antal nyilatkozata a felvonulásról A felvonulás után munkatársunk megkérdezte Kovács Antalt, a megyei pártbizottság első titkárát: mi a véleménye a felvonulásról? — Ragyogóan sikerült felvonulás volt ez a mostani — mondotta. — A szombathelyi üzemeik ezt a demonstrációt legalább olyan jól szervezték meg, mint a munkát: soha ennyi kitüntetett vállalat nem volt még Szombathelyen, mint most. A jó munka elősegítette az ünnep demonstratív jellegét E demonstrációban május elseje eszméje teljes egészében megnyilvánult, a jelszavak kifejezték a ma égető problémáit: a békét, a biztonságot, a szocialista építést, a IV. ötéves terv teljesítését. Tovább erősödött fiatal munkásosztályunk politikai egysége. Úgy gondolom, hogy a mai jól sikerült demonstráció egész évben hatással lesz majd a munkára. A felvonulásról csak elismeréssel tudok szólni. A pártbizottság nevében elismerésemet nyilvánítom a résztvevő kollektíváknak, és mindannyiuknak sok sikert kívánok. »• Ünnepségek megyeszerte Május elsejét a megye többi településén is méltóképpen megünnepelték. A kőszegiek az Untenecker völgybe vonultak, ahol Nagy Imre, a városi pártbizottság titkára köszöntötte az ünneplőket, akik ezt követően majálison szórakoztak. Sárváron az üzemekben és a munkahelyeken ünnepelték meg a munka ünnepét. Különösen nagyszabású ünnepség volt a Cukorgyárban, ahol ezen a napon avatták fel az üzem új éttermét. Körmenden a Várkertben ünnepeltek a nagyközség dolgozói. Az ünneplőket Verla László, a nagyközségi pártbizottság titkára köszöntötte Szentgotthárdon is több ezer ember vonult fel az ünnepen. A celldömölkiek a Sághegyen ünnepeltek, ahol őri József, a nagyközségi pártbizottság titkára mondott köszöntőt, majd vidám majális következett. Ünnepségek voltak a megye kisebb községeiben is. Lőrincz Károly A megye és város vezetői, kiváló dolgozók a díszemelvényen. (Fotó: Jákfalvi)- Magyarország 400 nemzetközi szervezetben MAGYARORSZÁG több mint 400 — főleg gazdasági — nemzetközi szervezet tagja, s ezekben, hazánkkal együtt a világ sok országa részt vesz. A szám talán nagynak tűnik, de nem az, ha meggondoljuk, hogy a világ országai kölcsönösen függnek egymástól. Nagyon sok tevékenység van, amit nemzetközileg kell szabályozni, így például vonataink, repülőgépeink külföldre is mennek, hazánkon nemzetközi útvonalak vonulnak át, s azokon gépkocsik közlekednek, s természetes, hogy a menetrendeket és a közúti jelzőtáblákat nemzetközileg szabályoz kell. De a Magyarországon gyártott villanyvasalót, vagy a televíziót külföldön is használják, s nem mindegy milyen felszültségen használható, vagy a villásdugó jó-e a külföldi országokban is. Ezért a különböző elektromos szabványokat, előírásokat nemzetközileg egyeztetni kell. A folyók több országot szelnek át, s hiába vigyáz az egyik a víz tisztaságára, ha a másik ország nem, a víz szenynyezetté válik, s lehetne a példákat tovább sorolni. Nincs talán az életnek olyan területe, ahol az országok mindentől függetlenül dönthetnének, annak nemzetközi következménye nélkül. Ez fordítva is igaz: a szomszédos, vagy akár távoli országok döntései hathatnak Magyarországon is. A tevékenységek egész sora átnyúlik az országhatárokon és láncszemszerűen fogja össze különböző államokat Nem véletlen tehát, hogy sok, egyre több nemzetközi szervezet alakul, amelyek éppen a kölcsönös érdekeket érintő kérdéseket igyekeznek nemzetközileg szabályozni. Ehhez gazdasági és politikai érdekeik fűződnek. Hiszen vannak szervezetek, amelyekben azonos társadalmi rendszerű országok vesznek részt: pl. a KGST, amelynek szocialista államok a tagjai, vagy a Közös Piac, amelyikbe tőkés országok tömörülnek. De sok szervezetben a társadalmi rendszertől függetlenül a tőkés, a szocialista és a fejlődő országok egyaránt részt vesznek. Érthetően, mivel az ilyen szervezet azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyekben mindegyik társadalmi rendszerhez tartozó ország érdekelt. Európában az egyik legátfogóbb és hatékonyan működő nemzetközi szervezet az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB), amely éppen a napokban ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Benne minden európai ország részt vesz, kivéve — az Egyesült Államok befolyásának következtében — a Német Demokratikus Köztársaságot Az EGB foglalkozik az európaiközutakkal (az „E" jelű utak) és jelzéseivel azaz a nemzetközi KRESZ-szel, az Északi tengert a Fekete-, illetve a Földközi-tengerrel, összekötő Duna—Rajna—Majna csatorna létesítésével, az európai villamosenergia rendszerek összekapcsolásával, tanulmányozza egész Európa általános gazdasági helyzetét és az egyes gazdasági ágak problémáit és ennek alapján elősegíti az országok közötti gazdasági együttműködést. AZ EGB a legfontosabb fóruma a kelet-nyugati kereskedelemnek is. Magyarország a külkereskedelmet illetően nemcsak ebben érdekelt hanem a világkereskedelemben is. Tagja ezért az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciának (UNCTAD), amely, most tartja III. ülésszakát Chilében. (Ezen az ülésen az egyik alelnök a magyar külkereskedelmi miniszter.) Ez olyan fórum, ahol ugyan főleg a fejlett országok és a gazdaságilag fejletlen államok közötti kereskedelem előmozdításáról vitatkoznak és döntenek, de ennek kapcsán az egész világkereskedelem és a fejlődését gátló tényezők sora napirendre kerül. S ebben hazánk érdekeltsége nagy. Köztudott, hogy a magyar nemzeti jövedelem majdnem 40 százalékát a külkereskedelem forgalma képezi, s a forgalom 35 százaléka bonyolódik le a nem szocialista államokkal. Nem mindegy azért, hogy milyen állapotok uralkodnak a világkereskedelemben és vannak-e komoly gátjai, vagy megfelelő feltételei a forgalom bővítésének. A többi között ez vezette a magyar kormányt, amikor arról döntött, hogy Magyarország felvételét kéri a GATT-ba is. (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény). Természetesen nemcsak a gazdasági kapcsolatok nemzetközi szabályozása fontos, hanem az emberieké is. Mindenkit mélyen megrázott a feketehimlő járvány Jugoszláviában. Terjedésének megakadályozására nemzetközi intézkedéseket kellett hozni. Ilyen és hasonló esetekben nagy szerepe van még az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO), amely igyekszik nemzetközileg koordinálni az egészségügyi szabályokat, a tájékoztatást, a megfelelő oltóanyagokat stb. De sok élelmiszer egészségügyi előírásait is kidolgozza és minden területen küzd a fertőzés ellen. Magyarország ebben a szervezetben is részt vesz. A 400 SZERVEZETBŐL, ahol hazánk aktív tag, csak néhányat említettünk, amelyekkel példázni kívántuk, hogy mennyire fontos ezekben résztvennünk, s milyen sok tevékenység van, amit nemzetközileg szabályozni kell. Nemcsak követjük a szervezetek előírásait saját jól felfogott érdekünkben, hanem részt veszünk — érvényesítve hazánk sajátosságait vagy éppen eredményeit és tapasztalatait — a munkában, a kidolgozás előtt álló szabályokban. Ezzel öregbítjük országunk tekintélyét és erősítjük pozícióit. Gyulai István 1972. május 3. Szerda VAS NÉPE Pluszok és mínuszok Komócsin Zoltán, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondotta legutóbbi ittlétekor a megyei pártaktíva ülésén: „Fejlődésünk értékelésekor az összes pluszokat és mínuszokat figyelembe kell vennünk.” Megtett útunkról tehát csak akkor alkothatunk magunknak reális képet, ha nem egyoldalúan nézzük a dolgokat. Ha azt is látjuk, ami jó, s azt is, ami rossz. A fejlődésünket jelző tények ugyanis sokfélék. Vannak köztük olyanok, amelyek szívderítőért, lelkesítőek , s vannak olyanok is, amelyek bizony jobb volna, ha nem volnának. Hiába, ilyen az élet: a fények és az árnyak együtt jelentkeznek. Aki csak a fényeket — a pluszokat — hajlandó észrevenni, az könnyen oktalan lelkendezésbe esik, s előbbutóbb önelégültté válik. Az ilyen ember nem érzékeli a ténylegesen meglévő problémákat, gondokat, következésképpen nem is tesz semmit azok megszüntetéséért. Aki pedig állandóan valamiféle sötét szemüveget hord, s csak életünk árnyoldalait — a mínuszokat — veszi észre, az képtelen megbecsülni azt, amit ténylegesen elértünk, előbb-utóbb kedvetlenné, perspektívátlanná és pesszimista szemléletűvé válik. Olyan emberré, aki — mint mondani szokták — nem látja a fától az erdőt. S éppen ezért, mert csupa negatívumot lát maga körül, értelmetlennek tartja az ellenük folytatandó harcot. Ha például az elmúlt években bekövetkezett gazdasági fejlődésünk tényeit tesszük mérlegre, feltétlenül a pluszok között említendő, hogy az utóbbi időben a munka termelékenységének emelkedése minden korábbinál jobb volt. Feltétlenül mínuszként említhető viszont, hogy a beruházások összességükben kezdték meghaladni azt a szintet, amelyet népgazdaságunk jelenleg elbír. Az előbbi tény örvendetes, a jövőt illetően biztató, ezért tovább kell fejlesztenünk — az utóbbi ellen viszont tennünk kell. De nemcsak ezzel vagyunk így, hanem sok mással is. Indokolt tehát a Központi Bizottság titkárának figyelmeztetése: a dolog reálismegítélése csak azáltal érhető el, ha minden tényt figyelembe veszünk. A pluszokat is, meg a mínuszokat is. (L) Mi újság? Hogy vannak? Nem mindenhol ideális még a kapcsolat az anyaiskolák és az úgynevezett tagiskolák között. Sokszor apró, de személyileg fájdalmas esetekben nyilvánul ez meg. Egy ilyen kis, részben osztott iskolában tanító pedagógus említette meg a múltakor, hogy míg a tantestület nőtagjait virággal köszöntötték a nők nemzetközi ünnepén, addig neki még csak egy jó szót sem szóltak. Ez jutott eszembe, amikor hallottam, hogy a celldömölöei járásban kötetlen beszélgetésre hívta össze a járási hivatal és a járási tanács művelődésügyi osztálya a 17 tagiskolájának 22 nevelőjét. Tanítási szünnapot tartottak április 26-án, hogy a tanácsi vezetés egy egész napot töltsön a „legkisebb" iskolák nevelőivel, s megkérdezze tőlük: mi újság, hogy vannak? Milyen szerepet tölt be iskolájuk a község művelődési életében, milyen a kapcsolatuk az anyaiskolával, a község fejlesztésében mire számíthat intézményük, milyen körülmények között tanítanak, stb., stb----Minden meghívott „készült?’, de a felszólalások helyett közvetlen, kötetlen, nagyon emberséges beszélgetés bontakozott ki. És nem volt meghívott, aki eredményei, problémái--vázolása megett, ne ezzel kezdte volna mondanivalóját: „Köszönjük,hogy gondoltak ránk, hogy a főútvonalaktól távol nem érezzük magunkat egyedül..." Megyénk kis településeinek — sokszor csak részben osztott — általános iskolái az általános műveltség alapelemeinek megteremtésén fáradoznak. Az itt oktató nevelőknek sokszor nem állnak rendelkezésére a megfelelő tárgyi és technikai eszközök, nehezebb körülmények között kell többet dolgozniuk a „nagy” iskolában tanító kartársaiknál. Ezt a szubjektív vonást is megérezte a celdömölki járás vezetősége, amikor összehívta ezt a találkozót , amely követésre méltó kezdeményezés! (szabály) Szavazatrekord és fél siker t játsszunk együtt májusi adásáról Az indítást és a befejezést kivéve kissé fáradt volt a műsor, amelyet a szombathelyi 405. szakmunkásképző diákjainak bevonásával készített a rádió, s amelyet május 1. délutánján sugároztak a Petőfi adón. Játszszunk együtt! — szólít fel a műsorcím, s a korábbi adásokban volt is játék bőven, ötletes vetélkedők, társasjátékok, jó kérdések hoztak közel a hallgatókhoz egy-egy ifjúsági klubot. Iskolai klubból, mégpedig szaláminkás tanulók klubjából első alkalommal jelentkezett Padisák Mihály és Karsai Zsófia, s nehéz feladat elé került. Hiszen a gyerekeket nem a hobby vagy a közös érdeklődés, hanem az azonos iskolához való tartozás hozta össze. Kár, hogy háttérbe szorultak a gyerekek, s kevés volt a játék az egyórás műsorban. Pedig az ifjasmunkások lelkesedésében, várakozásában nem volt hiba, 35 ezernél több szavazatot gyűjtve szerezték meg az elsőbbséget a pápai honismereti klubbal szemben. A mindössze két társasjáték közül ötletes volt és jó hangulatot teremtett az első: virágneveket soroltak a fiúk, a nyert virágokat a lányoknak adták, zálogtárgyaikat is a lányok mentőakciójával válthatták ki. Sutára sikerült viszont a szerenádosdb, amelyet csak Padisák nagy játékvezetői rutinja mentett meg a teljes szellemtelenségtől. A játék, a vidámság csak a műsor végén tért vissza. Közben az intézet volt diákjai szólaltak meg: az iskola igazgatója, egy szakmunkásképzéssel is foglalkozó vállalat vezetője és egy labdarúgó. Nem a klubtagok kérdeztek tőlük, a válaszok többsége túl általános maradt Szép volt viszont, ahogy Gosztonyi János miniszterhelyettes a szülőföldhöz tartozásról vallott. A gyerekek jó kérdéseket tettek fel neki, s talán ezért is tűnt fel, hogy a veterán Bárány Mihály, a klub tiszteletbeli tagja csak a riporterrel beszélgetett. Az adás utolsó percei kárpótoltak az aránytalanságokért. Megteremtődött a klubtagok, a játékvezető, a vendégművész és a rádióhallgatók összhangja. Sinkovics Imre bekapcsolódásával játék és komolyság, nosztalgia és önirónia, szellemes, frappáns párbeszédek váltották egymást —bír— 3