Vas Népe, 1972. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

Honnan vessek én fejőgépet?! Olyan megbízatásokat — kéréseket — kapok ugyanis ismerőseimtől, hogy szerez­zek fejőgépet a háztáji gaz­daságukba Mások villany­­erővel hajtott különböző kis­gépekre ácsingóznak. De akad olyan­­is, aki szívesen adna pénzt még egy kerti trak­torért is. Hová jutunk, ha a háztáji gazdaságokat is gépesítjük — jajdult fel egy tsz-elnök, aki szíve szerint egy talpalatnyi háztáji lehetőséget sem ad­na a tsz-tagoknak. Szerencsére ilyen felfogású elnök már kevés van.. A leg­több közös gazdaságban a vezetők mindent elkövetnek azért, hogy a tsz-gazdálkodás mellett igenis is virágozzék a háztáji is. Ma már szak- ,­emberek is kevesen vitatják ennek a jogosultságát, a ház­táji gazdaságokban termelt javak népgazdasági jelentő­ségét. A háztáji gazdaságok mű­ködését szövetkezeti törvény szabályozza, hasznosítását — úgy a tag, mint az állam szempontjából — kormány­rendeletek segítik, s nem titok, — amit a statisztikai jelentések, is bizonyítanak — miért van erre még mindig szükség? A különböző kedvezmények — ..anyagi ösztönzők — elle­nére a háztáji gazdaságok­ban lévő állatállomány — különösen a szarvasmarha — évről évre csökken. En­nek elsősorban az a magya­rázata, hogy azok az idősebb korosztályhoz tartozó parasz­tok, akiknek szinte éltető elemük volt a ház körüli jó­szággal való bibelődés, egy­re kevesebben vannak. Az úgynevezett derékhad — 40— 50 évesek — meg már na­gyobbrészt racionálisan gon­dolkoznak, s ha a háztáji jó­szágra fordított élő munkát is mind számba veszik, azt mondják: nem érdemes bí­belődni. No meg ennek a derékhadnak több igénye van szórakozásra, művelő­désre, s nem szívesen tölti szabad idejét, ünnepnapját ás az''istállóban. Mert ugye a jószágokat ünnepnapokon is csak el kell látni. A tsz-ekben dolgozó — vagy falun élő — ifjúság meg egyenesen viszolyog a háztáji gazdaságtól, de külö­nösen­ a nem éppen tiszta munkakörülmények közt végzendő feladatoktól. A kormány újabb rendel­kezése az úgynevezett szarvasmarha programmal kapcsolatosan azonban nem­csak a paraszti derékhad­ban ébresztett kedvet a­ ház­táji állattenyésztésre, hanem nagyon sok falun élő (lakó) fiatalban is. Ezek az emberek azonban nem akarnak rabjai lenni a háztájiban tartott jószágaik­nak. Vagyis úgy képzelik el az otthoni tevékenységet, ha azt okos kisgépek is segítik. Ha a háztáji istállókban is gép fej, gép keveri, adagol­ja a takarmányt, ha nem a kerekeskútról kell behorda­ni a vizet, hanem öni­tatóval iszik a jószág stb. stb. És nincs ebben semmi kü­lönös. Ma már ez természe­tes. Természetes? Igen. Elvileg. Csak hogy a gyakorlatban miképpen valósítható meg? Máról holnapra sehogy. Mert, ha a parasztnak lenne is pénze kisgépek vásárlásá­ra, a kereskedelem — egye­lőre­— nem tudja kielégíte­ni az igényeket. A következő években — természetesen az ország de­vizaerejétől függően — bi­zonyára sor kerül a jelenle­ginél sokkal több hasznos kisgépek beszerzésére. De addig sem nézhetjük tétlenül a háztáji jószágállomány csökkenését. Néhány termelőszövetkezet — az állami kedvezménye­ken túl — nemcsak takar­mányt biztosít a háztáji gaz­daságoknak, hanem felismer­ve az itt termelt árukban a közösre gyakorolt gazdasá­gosságot, kihelyezett jószá­gokkal — s más egyebekkel — is segíti a háztáji gazda­ságokat. Ilyen például az őriszent­­péteri tsz is, ahol „munka­­megállapodást” kötnek a ta­gokkal háztáji gazdaságok­ban felnevelendő közös jó­szág tartására. A megállapodás első cik­kelye — többek között — ki­mondja, hogy az a tsz-tag, aki a közösben évi 75, illet­ve 50 tízórás munkanapot teljesít ezen túlmenően ott­hon a háztáji gazdaságban dolgozhatja le az alapsza­bályban előírt — az SZTK, nyugdíj és egyéb szociális juttatások folyamatosságával — a többi munkanapokat. A harmadik cikkel szerint­ a gondozásért tehenenként három, hízó- és növendék illatonként pedig havi egy és fél tízórás munkanapot ír­nak jóvá a tsz-tagnak. Egy kis számítás: ha a bérgondozást vállalt tsz-tag múlt évi egy munkanapra jutó keresete 84 forint volt kettő tehén, négy hízó és négy növendékállat ellátásá­ért havi 1512 forintot kap. (Ugyanennyit a közösben is megkereshet hiszen a háztáji munkát hajnalban, este és általában szabad idejében végzi, esetleg az otthon lé­vő családtagjai segítségével). A megállapodás azt is sza­bályozza, hogy a háztáji gaz­daságában bérmunkát végző tsz-tagnak — vállalt jószá­gonként — mennyivel bővül a háztáji földje, továbbá a közösből juttatott — részes — takarmánytermő területe stb. És végül mennyi prémi­umban részesül az értékesí­tésnél jelentkező úgynevezett nagyüzemi felárból. Sorolhatnék még néhány kezdeményezést, példát, de gondolkodásra talán ennyi is elég. Hogy beválik-e azt majd a gyakorlat mutatja meg. Min-*­denesetre ez a kísérlet — vé­leményem szerint — nem­csak arra jó, hogy a terme­lőszövetkezetekben a gépesí­tés folytán mutatkozó úgyne­vezett — időnkénti — belső munkanélküliséget felszá­moljuk. Magyarán ne hígít­suk fel nem végzett teljesít­mény­beírásokkal is a mun­kanapok értékét. Ez egyéb­ként érdeke a tsz-tagságnak is. Végezetül ezúton üzenem , falusi ismerőseimnek, hogy fejő- és általában mezőgaz­dasági kisgépeket én sem tu­dok szerezni, de jó szívvel ajánlom, hogy addig is,amíg ennek az ideje el nem jön (véleményem szerint két-há­­rom éven belül), a hagyomá­nyos módon is érdemes a háztájiban jószágokkal bíbe­lődni. Meg kell keresni azoknak a leendő kisgépeknek az árát, s erre — úgy az állam, mint a termelőszövetkezetek segítsége folytán — soha olyan jó lehetőség nem volt, mint most. Dávid József JL Nemes György: D­AYID IS KLOTILD 6. Megkoccant az előszobaablak. Felug­rottam, és már rohantam ajtót nyitni. Ez csak Kiotóid lehet, gondoltam. Csalódás. Li­lian néni állt az ajtóban. Lábán gumicsiz­ma, mert a sár miatt mindig gumicsizmá­ban jár. Akkor is, ha a sár már felszáradt. Belegyűrve egy vászonnadrág. Ha hidegebb van, egy bordó melegítő nadrágját gyűri a csizmaszárba. Nem valami sikkes. De fe­lül csak egy könnyű blúz van rajta, újjaid­­­at. Meztelen karja vállig látszik. Egy hányért nyújtott felém. Rajta sü­temény. — Egy kis mákos kifli. Tudom, hogy imádod a mákost, minden formában. Igaz, Dávid? — Ez igaz — feleltem, és jókedvem tá­­­­madt, pedig Klotildra számítottam, és­ Li­lian néni jött. Lilian néni folytatta: — Legalábbis Márta így mondta. Márta az anyu. De mért kell ilyet ró­lam mindenkinek elmondani? Lehervadtam. •— Köszönöm — mondtam, és hirtelen, nem tudtam, mit tegyek a tányérral. — Nincs kedved málnát szedni? — kérdezte ezután Lilian néni. Nem tudtam, mire gondol. Magamnak szedjek-e vagy nekik. Tudtam, hogy a mál­na megérett, és napok óta szedetlenül ros­kadoznak a málnabokrok. Értetlenül néz­tem rá. Aztán elmondta: be kell szállítani a málnát a városba, mert szerződésben vál­lalták. De nics ember. Nincs napszámos. Nekem is fizet, meg ha vannak barátaim, hívjam őket ide, mindenki kereshet a nyá­ron. És lehet szemelgetni is, senki nem ügyel rá, annyi van. De kár volna, ha el­­rot­hadna. • Mondtam, hogy nekem gyakorolnom kell, de azért lehet róla szó. — Jó lesz egy kis zsebpénz — vála­szolta, és mosolyogni kezdett. Szép, erős foga van Lilian néninek, a mosolygás jól áll neki. — És tudsz másokat is hozni? — kérdezte még. Elgondolkoztam, írni kéne Tibornak vagy Jóskának, jöjjenek, lehet keresni. De aztán hirtelen eszembe ötlött: minek? — Nem, nem hiszem, hogy jönne va­laki — feleltem.­­— Hacsak... •— de elvág­tam a mondatot. Életra gondoltam, de nem mondtam ki a nevét. Aztán mégis folytat­tam: — Lehet lány is? Lilian néni megértően nézett rám. — Miért ne lehetne? A málnaszedés aztán igazán nem nehéz munka. Újra jókedvem kerekedet Alighogy Li­lian néni elment, elrohantam a turistaház­ba. Néhány taktust fütyültem a Mozartból, már jött is Klót. Mikor elmondtam, miről van szó, körülugrált, s már vitt is az anyu­kájához. — Dávid, a barátom! — így mutatott be a mamájának. — Elekes Dávid — mondtam. — Te Elejces főorvos fia vagy? — kér­dezte.­­­­— Igen. Klotild mamája kedvesen tekintett rám. — Ennek örülök — mondta. — Az apu­kád, operált meg engem négy évvel ezelőtt, ötvenkét epekövet vett ki belőlem. Tud­tam, hogy valahol itt van nyaralója, de még sose találkoztam vele. — Ritkán van itt — feleltem. — Anyám is csak vendég. Én őrzöm a házat. Beleegyezett, hogy Klotild is jöjjön málnát szedni Lilian néniékhez. Megegyez­tünk, hogy délután háromtól hatig fogunk dolgozni. Klót megragadta a kezemet, és karun­kat lóbálva, mint az őrültek rohantunk id a turistaház kertjéből. Már néhány száz métert futhattunk, mikor Klót­­megállt. Zihált, lihegett. Én nem kevésbé. Szembefordult velem, és annyit mon­dott: — Dávid! Ránéztem kipirult arcára. Orra tövén csöppnyi verejték fénylett, így válaszol­tam: — Klót! Beköszöntött a kánikula. Anyuci meg­engedte, hogy sortban járjak. Alatta a für­­dőnadrágom. Fehér karton, nagy zöld pöty­­työkkel. Jól áll a lesű­rt bőrömhöz. Ugyan­abból a kartonból van a melltartóm. Anyu­ci varrta, méret után. Félek, jövőre kinö­vöm az egészet. Főként a melltartót. Már második napja szedjük a málnát Dáviddal. Lilian néniék málnásában. He­lyesebben: egyik málnásában. Mert sok van nekik. Legalább öt helyen. Ez a hegyolda­lon van. Kétoldalt kukoricás. Idősebbek nem vállalták, mert nehéz a lejtőn meg­állni. Nekünk meg se kottyan. Én közben még lábfej gyakorlatokat is végzek. Dávidon csak a pici háromszögű für­dőnadrág. Halványzöld, fehér szegéllyel. Tulajdonképpen ugyanolyan, mint az enyém. A derekára spárgával erősítve egy kis fa­zék. Elől lóg a hasán. Pont egy k­ó fér bele. Ugyanilyen fityeg az én hasamon is. Ha megtelik, egy nagy vödörbe öntjük a gyümölcsöt. Az egyik vödör a tábla végén vár ránk, a másik a másikon. Az egyikbe ő gyűjt, a másikba én. Ő gyorsabb, min­dig megelőz. Éppen a sor közepén találkoztunk ösz­­sze. A másik nap történt. Ránéztem a kar­órámra. . Pontosan fél öt volt. A nap még erősen sütött. Dávid­­akkor ért oda. — Meleged van, Klót? — kérdezte. — Kicsit — feleltem. — Nem akarsz pihenni? — kérdezte.­­— Nem. Még csak a harmadik fazéknál tartok — feleltem. — Sokat szemelgetsz? — kérdezte. — Nem — feleltem, és nevetni kezd­tem. — Biztos? — és ő is nevetett. — Biztos. Eddig huszonnégy szemet ettem — feleltem. — Megszámoltad? — kérdezte. — Meg ám! — feleltem. Hüvelykujja és középső ujja között egy nagy szem hamvas málna piroslott. Azt nyújtotta felém. — Tessék. Itt a huszonötödik. Ezt kapd be — mondta, és a számba­ akarta dugni a málnaszemet. Csak a számat csücsörítettem össze, mikor a málna már félig bent volt. Nem akartam se lenyelni, se elharapni. A málna kidudorodott a számból. Akkor Dávid odahajolt az arcomhoz. A szájával el akarta rabolni tőlem a málna­­szemet. A málna szétnyomódott. Leve a szánkba folyt. Olyan volt, mintha Dávid szájának az íze volna. Úgy maradtunk so­káig. A szánk összeért. Dermedten álltunk. Nem nyitottam ki a szememet. Érez­tem ajkam között az új málnaszemet is. És éreztem újra Dávid ajkát..." Eldőltem, és két karommal átfontam Dávid nyakát. (Folytatjuk) Egy év alatt több mint száz bejegyzett lakásépítő szövetkezet­ ­oldásában sok támogatást nyújt a SZÖVOSZ. Alakulóban a lakásépítő szövetkezetek beruházási te­vékenységét ellátó szervezet (a SZÖVTERV Vállalat ke­retében), amely fokozatosan évi 2500—3000 szövetkezeti lakás beruházási feladatainak ellátására vállalkozhat majd. Budapesten külön beruházó iroda alakult, a megyékben is megkezdődött a megfelelő részlegek specializálódása. Felvették a kapcsolatot az OKISZ-szal is, az épí­tőipari szövetkezetek ugyan­is a jövőben a lakás­építő szövetkezetek kivi­telező munkájának bázisai lehetnek. A SZÖVOSZ meg­állapodást kötött az OTP- val a lakásépítő szövetkeze­tek pénzügyeinek intézésére, és szorgalmazza a megfelelő megyei megállapodások lét­rehozását is. A fő gondot a szövetkeze­teknek még mindig a megfe­lelő építési területek előké­szítése okozza.­­ Már meglevő közműve­sített területeket az állami és az OTP építkezések kötik le, további telkek előkészí­tésére sok helyen nincs fede­zet. A lakásépítő szövetkeze­tek azonban a helyi építés­­politika keretében­­kérhetik, hogy a későbbi előkészítésre szánt területekből már most jelöljék ki a részüket, s ad­dig is, kölcsönképpen, a már előkészített területekből ad­janak át számukra telkeket. Nagy szerepe van a lakás­építő szövetkezetekben a há­zilagos megoldásoknak. Kí­sérletként Budapesten, Sze­geden, Vácott és másutt is az építkezést néhány szak­ember alkalmazásával, ki­sebb gépek beszerzésével — maguk a tagok végzik. A tapasztalatok kedvezőek, a módszer elterjesztéséről az illetékes minisztériummal már megkezdődtek a tárgya­lások. A különféle hitelproblé­­m­áik megoldására a SZÖ­­VOSZ és az OTP jó kapcso­latai nyújtanak lehetőséget, de mód van arra is, hogy a vállalatok részesedési alap­jukból támogassák dolgozóik szövetkezeti lakásépítési vál­lalkozását, s önköltséges ala­pon segítsenek építkezési anyaggal,, gépekkel, szakmun­kával is. Egy év után a SZÖVOSZ- ban úgy ítélik: kedvezőek a kilátások, hogy a negyedik ötéves terv időszakára elő­irányzott mintegy 30 000 szö­vetkezeti lakás — ezen be­lül tízezer a­ fiatal házasok részére — felépülhessen. Osváth Laura, az MTI munkatársa írja: Egy évvel a lakásépítő szövetkezetek megalakulásá­ról intézkedő jogszabályok megjelenése után, több mint száz bejegyzett lakásépítő szövetkezet működik, ez ezek együttesen csaknem tizenöt­ezer lakás felépítésére vállal­koztak. További ötven szö­vetkezet — amely mintegy 6000 lakás felépítését tűzte ki célul — most van alaku­lóban. Az országnak csak­nem minden megyéjében épülnek szövetkezeti házak, napjainkban mintegy négy­ezer lakás készül, s ez év végéig előreláthatólag 600 lakásba be is költözhetnek. A számok mögött rendkí­vül sok erőfeszítés húzódik meg, sok akadályt kell a szö­vetkezőknek leküzdeniök. A legnagyobb problémák meg­ Mit kíván a rádióhallgató ? IL Alkalmanként meghök­kentő dolgokat is kíván. Például: „Fejezzék be az adást már 22:00 órakor, hogy biztos érvénye le­gyen a csendrendeletnek, és kezdjék fél 4-kor, mert főként nyáron sok a ko­­ránkelő!’’ — A rádió vív­mánynak tartja, hogy he­tente egyszer — vasárnap — hajnali kettőig sugároz­hat műsort. A 22.00 órás hírek után elhangzó felhí­vásnak „kérjük, halkít­­sá­k le készüléküket’’ — úgy látszik nincs mindig foglanatja. Ennek követ­keztében számtalan el­fogadhatatlan javaslattal találkozhatunk: csökkent­sék az adók erejét, csak „pianóban” közvetítsenek zenét; tíz percenként is­mételjék meg a felhívást, stb. Nem ritka a Tv. és Rá­dióműsor „ütközését” kifo­­gásoló észrevétel sem. A legkritikusabb periódus ebből a szempontból a 20 és 21 óra közötti időszak. Az Esti Krónika és a Tv- Híradó „egyeztetve van” állítják’ a ,,méző-hallga­­tók”, miért nem lehet ezt megtenni a Híradó után is? — Ez a kérdés bizo­nyos mértékben jogos. A Rádió és a Televízió sem tartja szerencsésnek, ha opera operával, azonos tí­pusú műsort ad, a Tv I. csatornája és a Kossuth Rádió. Ilyen eset azonban évente legföljebb kétszer­­háromszor fordulhat elő.­­ Nem szabad viszont elfe­lejteni, hogy sok olyan család él még hazánkban, ahol csak rádiókészülék van, ezért tarthatatlan az az álláspont, hogy a Rádió és Tv „csúcsidejében” csak zenét sugározzon. A fejlődést, a terveket figye­lembe véve a választék­nyújtás a jogosult- hiszen az URH adásidejének fo­kozatos bővítése és a Tv II. csatornája olyan hely­zetet teremt majd, ami­kor ötféle programot kell koordinálni. A hallgatói észre­vételek „kereszttüze” gyak­ran irányul a rádió isme­retterjesztő , műsoraira. Nem véletlenül használjuk a kereszttűz kifejezést, mi­vel egyesek túl nehéznek, érthetetlennek tartják ugyanazt az előadást vagy vitát, amiről mások azt írják, „vulgáris, szájhara­­gó”. Az ellentétes véle­mények oka az alapisme­­retek, a műveltség szint­különbsége. A műsorszer­kesztés minden területén fontos a rétegpolitika. A leírtakból talán kitű­nik, hogy egyáltalán nem könnyű,,a rádióban szer­kesztőnek lenni. A sokféle kérés, kívánság komoly értékelő mun­kát kíván és felelősség­érzetet. — „A szó elszáll, az írás meg­marad” — tartja a latin közmondás. A rádiósok szava „elszáll” az éterben, de remélik, hogy ■ termé­keny talajra hull, és min­denki talál benne valami kedvére valót, valami újat, szépet, érdekeset. Dr. Z. L. VAS NFPF 1972. szeptember 1. Péntek

Next