Vas Népe, 1972. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
Honnan vessek én fejőgépet?! Olyan megbízatásokat — kéréseket — kapok ugyanis ismerőseimtől, hogy szerezzek fejőgépet a háztáji gazdaságukba Mások villanyerővel hajtott különböző kisgépekre ácsingóznak. De akad olyanis, aki szívesen adna pénzt még egy kerti traktorért is. Hová jutunk, ha a háztáji gazdaságokat is gépesítjük — jajdult fel egy tsz-elnök, aki szíve szerint egy talpalatnyi háztáji lehetőséget sem adna a tsz-tagoknak. Szerencsére ilyen felfogású elnök már kevés van.. A legtöbb közös gazdaságban a vezetők mindent elkövetnek azért, hogy a tsz-gazdálkodás mellett igenis is virágozzék a háztáji is. Ma már szak- ,emberek is kevesen vitatják ennek a jogosultságát, a háztáji gazdaságokban termelt javak népgazdasági jelentőségét. A háztáji gazdaságok működését szövetkezeti törvény szabályozza, hasznosítását — úgy a tag, mint az állam szempontjából — kormányrendeletek segítik, s nem titok, — amit a statisztikai jelentések, is bizonyítanak — miért van erre még mindig szükség? A különböző kedvezmények — ..anyagi ösztönzők — ellenére a háztáji gazdaságokban lévő állatállomány — különösen a szarvasmarha — évről évre csökken. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy azok az idősebb korosztályhoz tartozó parasztok, akiknek szinte éltető elemük volt a ház körüli jószággal való bibelődés, egyre kevesebben vannak. Az úgynevezett derékhad — 40— 50 évesek — meg már nagyobbrészt racionálisan gondolkoznak, s ha a háztáji jószágra fordított élő munkát is mind számba veszik, azt mondják: nem érdemes bíbelődni. No meg ennek a derékhadnak több igénye van szórakozásra, művelődésre, s nem szívesen tölti szabad idejét, ünnepnapját ás az''istállóban. Mert ugye a jószágokat ünnepnapokon is csak el kell látni. A tsz-ekben dolgozó — vagy falun élő — ifjúság meg egyenesen viszolyog a háztáji gazdaságtól, de különösen a nem éppen tiszta munkakörülmények közt végzendő feladatoktól. A kormány újabb rendelkezése az úgynevezett szarvasmarha programmal kapcsolatosan azonban nemcsak a paraszti derékhadban ébresztett kedvet a háztáji állattenyésztésre, hanem nagyon sok falun élő (lakó) fiatalban is. Ezek az emberek azonban nem akarnak rabjai lenni a háztájiban tartott jószágaiknak. Vagyis úgy képzelik el az otthoni tevékenységet, ha azt okos kisgépek is segítik. Ha a háztáji istállókban is gép fej, gép keveri, adagolja a takarmányt, ha nem a kerekeskútról kell behordani a vizet, hanem önitatóval iszik a jószág stb. stb. És nincs ebben semmi különös. Ma már ez természetes. Természetes? Igen. Elvileg. Csak hogy a gyakorlatban miképpen valósítható meg? Máról holnapra sehogy. Mert, ha a parasztnak lenne is pénze kisgépek vásárlására, a kereskedelem — egyelőre— nem tudja kielégíteni az igényeket. A következő években — természetesen az ország devizaerejétől függően — bizonyára sor kerül a jelenleginél sokkal több hasznos kisgépek beszerzésére. De addig sem nézhetjük tétlenül a háztáji jószágállomány csökkenését. Néhány termelőszövetkezet — az állami kedvezményeken túl — nemcsak takarmányt biztosít a háztáji gazdaságoknak, hanem felismerve az itt termelt árukban a közösre gyakorolt gazdaságosságot, kihelyezett jószágokkal — s más egyebekkel — is segíti a háztáji gazdaságokat. Ilyen például az őriszentpéteri tsz is, ahol „munkamegállapodást” kötnek a tagokkal háztáji gazdaságokban felnevelendő közös jószág tartására. A megállapodás első cikkelye — többek között — kimondja, hogy az a tsz-tag, aki a közösben évi 75, illetve 50 tízórás munkanapot teljesít ezen túlmenően otthon a háztáji gazdaságban dolgozhatja le az alapszabályban előírt — az SZTK, nyugdíj és egyéb szociális juttatások folyamatosságával — a többi munkanapokat. A harmadik cikkel szerint a gondozásért tehenenként három, hízó- és növendék illatonként pedig havi egy és fél tízórás munkanapot írnak jóvá a tsz-tagnak. Egy kis számítás: ha a bérgondozást vállalt tsz-tag múlt évi egy munkanapra jutó keresete 84 forint volt kettő tehén, négy hízó és négy növendékállat ellátásáért havi 1512 forintot kap. (Ugyanennyit a közösben is megkereshet hiszen a háztáji munkát hajnalban, este és általában szabad idejében végzi, esetleg az otthon lévő családtagjai segítségével). A megállapodás azt is szabályozza, hogy a háztáji gazdaságában bérmunkát végző tsz-tagnak — vállalt jószágonként — mennyivel bővül a háztáji földje, továbbá a közösből juttatott — részes — takarmánytermő területe stb. És végül mennyi prémiumban részesül az értékesítésnél jelentkező úgynevezett nagyüzemi felárból. Sorolhatnék még néhány kezdeményezést, példát, de gondolkodásra talán ennyi is elég. Hogy beválik-e azt majd a gyakorlat mutatja meg. Min-*denesetre ez a kísérlet — véleményem szerint — nemcsak arra jó, hogy a termelőszövetkezetekben a gépesítés folytán mutatkozó úgynevezett — időnkénti — belső munkanélküliséget felszámoljuk. Magyarán ne hígítsuk fel nem végzett teljesítménybeírásokkal is a munkanapok értékét. Ez egyébként érdeke a tsz-tagságnak is. Végezetül ezúton üzenem , falusi ismerőseimnek, hogy fejő- és általában mezőgazdasági kisgépeket én sem tudok szerezni, de jó szívvel ajánlom, hogy addig is,amíg ennek az ideje el nem jön (véleményem szerint két-három éven belül), a hagyományos módon is érdemes a háztájiban jószágokkal bíbelődni. Meg kell keresni azoknak a leendő kisgépeknek az árát, s erre — úgy az állam, mint a termelőszövetkezetek segítsége folytán — soha olyan jó lehetőség nem volt, mint most. Dávid József JL Nemes György: DAYID IS KLOTILD 6. Megkoccant az előszobaablak. Felugrottam, és már rohantam ajtót nyitni. Ez csak Kiotóid lehet, gondoltam. Csalódás. Lilian néni állt az ajtóban. Lábán gumicsizma, mert a sár miatt mindig gumicsizmában jár. Akkor is, ha a sár már felszáradt. Belegyűrve egy vászonnadrág. Ha hidegebb van, egy bordó melegítő nadrágját gyűri a csizmaszárba. Nem valami sikkes. De felül csak egy könnyű blúz van rajta, újjaidat. Meztelen karja vállig látszik. Egy hányért nyújtott felém. Rajta sütemény. — Egy kis mákos kifli. Tudom, hogy imádod a mákost, minden formában. Igaz, Dávid? — Ez igaz — feleltem, és jókedvem támadt, pedig Klotildra számítottam, és Lilian néni jött. Lilian néni folytatta: — Legalábbis Márta így mondta. Márta az anyu. De mért kell ilyet rólam mindenkinek elmondani? Lehervadtam. •— Köszönöm — mondtam, és hirtelen, nem tudtam, mit tegyek a tányérral. — Nincs kedved málnát szedni? — kérdezte ezután Lilian néni. Nem tudtam, mire gondol. Magamnak szedjek-e vagy nekik. Tudtam, hogy a málna megérett, és napok óta szedetlenül roskadoznak a málnabokrok. Értetlenül néztem rá. Aztán elmondta: be kell szállítani a málnát a városba, mert szerződésben vállalták. De nics ember. Nincs napszámos. Nekem is fizet, meg ha vannak barátaim, hívjam őket ide, mindenki kereshet a nyáron. És lehet szemelgetni is, senki nem ügyel rá, annyi van. De kár volna, ha elrothadna. • Mondtam, hogy nekem gyakorolnom kell, de azért lehet róla szó. — Jó lesz egy kis zsebpénz — válaszolta, és mosolyogni kezdett. Szép, erős foga van Lilian néninek, a mosolygás jól áll neki. — És tudsz másokat is hozni? — kérdezte még. Elgondolkoztam, írni kéne Tibornak vagy Jóskának, jöjjenek, lehet keresni. De aztán hirtelen eszembe ötlött: minek? — Nem, nem hiszem, hogy jönne valaki — feleltem.— Hacsak... •— de elvágtam a mondatot. Életra gondoltam, de nem mondtam ki a nevét. Aztán mégis folytattam: — Lehet lány is? Lilian néni megértően nézett rám. — Miért ne lehetne? A málnaszedés aztán igazán nem nehéz munka. Újra jókedvem kerekedet Alighogy Lilian néni elment, elrohantam a turistaházba. Néhány taktust fütyültem a Mozartból, már jött is Klót. Mikor elmondtam, miről van szó, körülugrált, s már vitt is az anyukájához. — Dávid, a barátom! — így mutatott be a mamájának. — Elekes Dávid — mondtam. — Te Elejces főorvos fia vagy? — kérdezte.— Igen. Klotild mamája kedvesen tekintett rám. — Ennek örülök — mondta. — Az apukád, operált meg engem négy évvel ezelőtt, ötvenkét epekövet vett ki belőlem. Tudtam, hogy valahol itt van nyaralója, de még sose találkoztam vele. — Ritkán van itt — feleltem. — Anyám is csak vendég. Én őrzöm a házat. Beleegyezett, hogy Klotild is jöjjön málnát szedni Lilian néniékhez. Megegyeztünk, hogy délután háromtól hatig fogunk dolgozni. Klót megragadta a kezemet, és karunkat lóbálva, mint az őrültek rohantunk id a turistaház kertjéből. Már néhány száz métert futhattunk, mikor Klótmegállt. Zihált, lihegett. Én nem kevésbé. Szembefordult velem, és annyit mondott: — Dávid! Ránéztem kipirult arcára. Orra tövén csöppnyi verejték fénylett, így válaszoltam: — Klót! Beköszöntött a kánikula. Anyuci megengedte, hogy sortban járjak. Alatta a fürdőnadrágom. Fehér karton, nagy zöld pötytyökkel. Jól áll a lesűrt bőrömhöz. Ugyanabból a kartonból van a melltartóm. Anyuci varrta, méret után. Félek, jövőre kinövöm az egészet. Főként a melltartót. Már második napja szedjük a málnát Dáviddal. Lilian néniék málnásában. Helyesebben: egyik málnásában. Mert sok van nekik. Legalább öt helyen. Ez a hegyoldalon van. Kétoldalt kukoricás. Idősebbek nem vállalták, mert nehéz a lejtőn megállni. Nekünk meg se kottyan. Én közben még lábfej gyakorlatokat is végzek. Dávidon csak a pici háromszögű fürdőnadrág. Halványzöld, fehér szegéllyel. Tulajdonképpen ugyanolyan, mint az enyém. A derekára spárgával erősítve egy kis fazék. Elől lóg a hasán. Pont egy kó fér bele. Ugyanilyen fityeg az én hasamon is. Ha megtelik, egy nagy vödörbe öntjük a gyümölcsöt. Az egyik vödör a tábla végén vár ránk, a másik a másikon. Az egyikbe ő gyűjt, a másikba én. Ő gyorsabb, mindig megelőz. Éppen a sor közepén találkoztunk öszsze. A másik nap történt. Ránéztem a karórámra. . Pontosan fél öt volt. A nap még erősen sütött. Dávidakkor ért oda. — Meleged van, Klót? — kérdezte. — Kicsit — feleltem. — Nem akarsz pihenni? — kérdezte.— Nem. Még csak a harmadik fazéknál tartok — feleltem. — Sokat szemelgetsz? — kérdezte. — Nem — feleltem, és nevetni kezdtem. — Biztos? — és ő is nevetett. — Biztos. Eddig huszonnégy szemet ettem — feleltem. — Megszámoltad? — kérdezte. — Meg ám! — feleltem. Hüvelykujja és középső ujja között egy nagy szem hamvas málna piroslott. Azt nyújtotta felém. — Tessék. Itt a huszonötödik. Ezt kapd be — mondta, és a számba akarta dugni a málnaszemet. Csak a számat csücsörítettem össze, mikor a málna már félig bent volt. Nem akartam se lenyelni, se elharapni. A málna kidudorodott a számból. Akkor Dávid odahajolt az arcomhoz. A szájával el akarta rabolni tőlem a málnaszemet. A málna szétnyomódott. Leve a szánkba folyt. Olyan volt, mintha Dávid szájának az íze volna. Úgy maradtunk sokáig. A szánk összeért. Dermedten álltunk. Nem nyitottam ki a szememet. Éreztem ajkam között az új málnaszemet is. És éreztem újra Dávid ajkát..." Eldőltem, és két karommal átfontam Dávid nyakát. (Folytatjuk) Egy év alatt több mint száz bejegyzett lakásépítő szövetkezet oldásában sok támogatást nyújt a SZÖVOSZ. Alakulóban a lakásépítő szövetkezetek beruházási tevékenységét ellátó szervezet (a SZÖVTERV Vállalat keretében), amely fokozatosan évi 2500—3000 szövetkezeti lakás beruházási feladatainak ellátására vállalkozhat majd. Budapesten külön beruházó iroda alakult, a megyékben is megkezdődött a megfelelő részlegek specializálódása. Felvették a kapcsolatot az OKISZ-szal is, az építőipari szövetkezetek ugyanis a jövőben a lakásépítő szövetkezetek kivitelező munkájának bázisai lehetnek. A SZÖVOSZ megállapodást kötött az OTP- val a lakásépítő szövetkezetek pénzügyeinek intézésére, és szorgalmazza a megfelelő megyei megállapodások létrehozását is. A fő gondot a szövetkezeteknek még mindig a megfelelő építési területek előkészítése okozza. Már meglevő közművesített területeket az állami és az OTP építkezések kötik le, további telkek előkészítésére sok helyen nincs fedezet. A lakásépítő szövetkezetek azonban a helyi építéspolitika keretébenkérhetik, hogy a későbbi előkészítésre szánt területekből már most jelöljék ki a részüket, s addig is, kölcsönképpen, a már előkészített területekből adjanak át számukra telkeket. Nagy szerepe van a lakásépítő szövetkezetekben a házilagos megoldásoknak. Kísérletként Budapesten, Szegeden, Vácott és másutt is az építkezést néhány szakember alkalmazásával, kisebb gépek beszerzésével — maguk a tagok végzik. A tapasztalatok kedvezőek, a módszer elterjesztéséről az illetékes minisztériummal már megkezdődtek a tárgyalások. A különféle hitelproblémáik megoldására a SZÖVOSZ és az OTP jó kapcsolatai nyújtanak lehetőséget, de mód van arra is, hogy a vállalatok részesedési alapjukból támogassák dolgozóik szövetkezeti lakásépítési vállalkozását, s önköltséges alapon segítsenek építkezési anyaggal,, gépekkel, szakmunkával is. Egy év után a SZÖVOSZ- ban úgy ítélik: kedvezőek a kilátások, hogy a negyedik ötéves terv időszakára előirányzott mintegy 30 000 szövetkezeti lakás — ezen belül tízezer a fiatal házasok részére — felépülhessen. Osváth Laura, az MTI munkatársa írja: Egy évvel a lakásépítő szövetkezetek megalakulásáról intézkedő jogszabályok megjelenése után, több mint száz bejegyzett lakásépítő szövetkezet működik, ez ezek együttesen csaknem tizenötezer lakás felépítésére vállalkoztak. További ötven szövetkezet — amely mintegy 6000 lakás felépítését tűzte ki célul — most van alakulóban. Az országnak csaknem minden megyéjében épülnek szövetkezeti házak, napjainkban mintegy négyezer lakás készül, s ez év végéig előreláthatólag 600 lakásba be is költözhetnek. A számok mögött rendkívül sok erőfeszítés húzódik meg, sok akadályt kell a szövetkezőknek leküzdeniök. A legnagyobb problémák meg Mit kíván a rádióhallgató ? IL Alkalmanként meghökkentő dolgokat is kíván. Például: „Fejezzék be az adást már 22:00 órakor, hogy biztos érvénye legyen a csendrendeletnek, és kezdjék fél 4-kor, mert főként nyáron sok a koránkelő!’’ — A rádió vívmánynak tartja, hogy hetente egyszer — vasárnap — hajnali kettőig sugározhat műsort. A 22.00 órás hírek után elhangzó felhívásnak „kérjük, halkítsák le készüléküket’’ — úgy látszik nincs mindig foglanatja. Ennek következtében számtalan elfogadhatatlan javaslattal találkozhatunk: csökkentsék az adók erejét, csak „pianóban” közvetítsenek zenét; tíz percenként ismételjék meg a felhívást, stb. Nem ritka a Tv. és Rádióműsor „ütközését” kifogásoló észrevétel sem. A legkritikusabb periódus ebből a szempontból a 20 és 21 óra közötti időszak. Az Esti Krónika és a Tv- Híradó „egyeztetve van” állítják’ a ,,méző-hallgatók”, miért nem lehet ezt megtenni a Híradó után is? — Ez a kérdés bizonyos mértékben jogos. A Rádió és a Televízió sem tartja szerencsésnek, ha opera operával, azonos típusú műsort ad, a Tv I. csatornája és a Kossuth Rádió. Ilyen eset azonban évente legföljebb kétszerháromszor fordulhat elő. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy sok olyan család él még hazánkban, ahol csak rádiókészülék van, ezért tarthatatlan az az álláspont, hogy a Rádió és Tv „csúcsidejében” csak zenét sugározzon. A fejlődést, a terveket figyelembe véve a választéknyújtás a jogosult- hiszen az URH adásidejének fokozatos bővítése és a Tv II. csatornája olyan helyzetet teremt majd, amikor ötféle programot kell koordinálni. A hallgatói észrevételek „kereszttüze” gyakran irányul a rádió ismeretterjesztő , műsoraira. Nem véletlenül használjuk a kereszttűz kifejezést, mivel egyesek túl nehéznek, érthetetlennek tartják ugyanazt az előadást vagy vitát, amiről mások azt írják, „vulgáris, szájharagó”. Az ellentétes vélemények oka az alapismeretek, a műveltség szintkülönbsége. A műsorszerkesztés minden területén fontos a rétegpolitika. A leírtakból talán kitűnik, hogy egyáltalán nem könnyű,,a rádióban szerkesztőnek lenni. A sokféle kérés, kívánság komoly értékelő munkát kíván és felelősségérzetet. — „A szó elszáll, az írás megmarad” — tartja a latin közmondás. A rádiósok szava „elszáll” az éterben, de remélik, hogy ■ termékeny talajra hull, és mindenki talál benne valami kedvére valót, valami újat, szépet, érdekeset. Dr. Z. L. VAS NFPF 1972. szeptember 1. Péntek