Vas Népe, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
»Zár* legyen a ver»** illhtésű Károly fiatalok között Szereti az író-olvasó találkozókat. Nemcsak kimondta de a színjátszókkal, fiatal költőkkel folytatott beszélgetése is ezt sugallta. Jobbágy Károly, a kétszeres József Attiladíjas költő, fotós barátja kiállításának megnyitójára érkezett Szombathelyre. Az Ifjúság Házában az irodalommal alkotóként vagy a versek megszólaltatójaként kapcsolatban álló fiatalok várták. A hallgatóság összetétele és egy véletlen esemény szabta meg a találkozó témáját: Sírok című költemények előadásáért kapott első díjat,az aznap délutáni szavalóversenyen egy kislány. — Nem tudok zavartalanul örülni ennek a sikernek. - fogadta a hírvivőket. — 15 éve írtam a Sírokat. Azóta a könnyfakasztó költészet egyik mintadarabjává tették a kezdő versmondók. Pedig hat kötetnyi versem között válogathatnának. Néztem a megyei könyvtár polcát: az 1970-es kiadású Papírszár-nyak ból csak egy példányt vittek ki. Személyes tapasztalatával egyszerre két, vitára ingerlő témát érintett: hogyan keressenek utat, új kibontakozási lehetőséget a műkedvelő együttesek; hol a helye, milyen a szerepe a Jobbágy Károly-i, tartalmában a valósághoz, megfogalmazásában a realista hagyományokhoz kapcsolódó lírának? — A vers évszázadokig csak a dallammal, a zenével együtt létezett. Ma is hamarabb felfigyelnek az emberek az elmondott, mint a kinyomtatott költeményre. Az amatőr versmondók többségének is a kiemelkedő előadóművész eredeti értelmezésében tetszik meg egy-egy mű. Ezt a felfedező, a versinek sajátos, ízt, életet adó szerepet kellene vállalniuk a műkedvelőknek is. Konkurrálni a színházzal, tv-vel nem tudnak. Ebben a versenyben vesztették el közönségüket — mondta, s egyik lehetséges kiútként a régi néni komédiák, iskoladrámák bemutatását ajánlotta. Költészetének helyét keresve az irodalmi élet irányzatairól alakult ki vita. A közérthetőség rovására előre-,, -törő-abszurdités az:i írók és , az,olvasok, .között, el- ; xnévílő? ,?zafeadék. egyik-. oka; a második Vonalba sorolt alkotók és a kritikusok viszonya: az irodalom, az olvasás iránti érdeklődés csökkenése került szóba. Jobbágy Károly nem „szabad úszó”. A budapesti Eötvös Gimnázium tanáraként iskolai könyvtárosként dolgozik. Milyennek ítéli diákjai irodalmi érdeklődését? — Kevés verset olvasnak A „kötelező költők” kötetein kívül alig kérnek mást. Magnószalagra gyűjtöttem a rádióból elhunyt íróink han° ját. A ma élőkről saját felvételeket készítettem. A magyar óra azonban, amelyen Babits, Szabó Lőrinc, Váci Illyés mondta saját művét teljes érdektelenségbe fulladt — a legfájóbb emlékeket idézte fel a tanár-költő — A folyóiratok, napilapok szerkesztőségén kívül miven a kapcsolata a legifjabb költőnemzedékkel ? — Csak iskolánk növendékei fordulnak hozzám. Mindnek tanácsolom, hogy ahány verset ír, annyit tanuljon meg klasszikusainktól, hogy mércéje, hasonlítási alapja legyen. — Kit kedvel, kit tekint példaadónak a maga számára a magyar költők közül? — József Attilát csodálom leginkább. Aki azonban az ő zsenialitását akarja követni az megbénul. Oldó, felszabadító hatással Illyés Gyula költészete volt rám. 17 évesen a Népszavában és a Kelet Népében, Móricz lapjában jelentek meg verseim. Érett költőként való jelentkezésemhez azonban Illyés Gyulától kaptam biztatást, támogatást 1954-ben. Költői feladatát a szó erejéleg, vetett ősi hit szabja :még:" kimondom és már nem : félek, kimondom, és megmamnyerbülök. Társ legyen a vers — fogalmazta meg költők és versolvasók számára egyforma érvénnyel (Budai) Pályaválasztási tanácsadónk Bőripart,de a feketét könnyebb varral Öltözködésünk nélkülözhetetlen darabjai a rendkívül gazdag variációban előállított lábbelik. Fél- és egészcipők, szandálok, papucsok, csizmák, saruk megszámlálhatatlan fajtáit a cipész, a cipőfelsőrész-készítő illetve a cipőgyártó készíti el. A bőripari szakmák iránt érdeklődőknek a felsoroltakon kívül még a bőrdíszműves, szíjgyártó, kesztyűkészítő foglalkozásokat is ajánljuk. Akik felsőfokú képesítést szeretnének szerezni ebben a szakmában, azok számára a Könnyűipari Főiskola bőripari szakát ajánljuk. Egyetemi végzettséget a népi demokratikus országokban lehet szerezni e munkakörben. ★ — Mit csinál a cipőfelsőrész-készítő? — Dísztűzést, körültűzést, élezést, bélelést, béléstűzést, legalább 15 féle műveletet. — Melyik lábbelit könnyű készíteni ? — A csizma a legegyszerűbb. A félcipő jóval munka, igényesebb. A szandálokból rendszerint csak kis tételeket rendelnek. 1000 páranként kell átállnunk új varrás-variációra, lassabban is megy a tűzés. — Mi a szép a szakmádban? Gueth Elza, akit csaknem hatszáz felsőrész-készítő közül ajánlottak a szakma bemutatására a szombathelyi Cipőgyárban, ezt a kérdést tartotta a legnehezebbnek. Nem azért, mintha nem találna vonzót a munkájában. Csak mert a szépet és a hasznosat nem tudta egyeztetni. — A piros anyagot szeretem varrni. De a feketét sokkal könnyebb. Az élénk szőne® erősen látszik a kis hiba is. Szeretem a műbőrt, puhán, simán csúszik bele a tű. De a kémény, kopogós varrás, valódi bőrön végzett munkát jobban fizetik. Elza alig 19 éves. Amikor pályaválasztásáról kérdeztem, maga is csodálkozva vette sorra, hányféle szakma vonzotta nyolcadikos korában. — Felszolgálónő szerettem volna lenni. Második helyen jelöltem meg a Cipőgyárat. Nyaranként egy-két hétig pincéreskedtem, elég is volt ennyi. A női ruha szabásának elemeit külön tanfolyamon ismertem meg Továbbképezni azonban a szakmámban akarom magam. Másfél éve ül a szalagnál szakmunkásként. A szakma kiváló tanulójaként három hónappal előbb kapott bizonyítványt a társainál. — Harmadéves koromban 1200-1300 forintot kerestem. Csaknem a legmagasabb kategóriába sorolva dolgozom most, 1800 forintot kapok havonta. Elégedett, de nemcsak a pénz miatt. Különbözeti vizsgával a cipőipari technikum második osztályába iratkozhatott az ősszel. Tudja, hogy mestere, a tervezők, a technikusok többsége is a futószalag mellett kezdte a pályát. — Fárasztó a munkád? — A szalag mozgásától csak az első napokban maradtam el. Mire sírni kezdtem volna, az idősebb tűzőnők már segítettek is. Most félóránkért tudok időt nyerni. ham felálltak, kimennek Van olyan kör is a gyárban amelyen az egyéni munkabírás határozza meg -az ütemet ott többet lehet keresni, nálunk viszont nem lám dólt el A gyárat magáénak érzi Minden hírt izgalommal olvas, amely a Cipőgyárról szól. Tágasabb öltözet a fiataloknak klubhelyiséget kívánna, hogy munka után is jól érezzék magukat az üzemben. B. R. 1972. december 3. Vasárnap: Gazdag Erzsi kiemelése Az Elnöki Tanács Gazdag Erzsi írónak munkássága elismeréseként a Munkaérdemrend ezüst fokozatát adományozta. A kitüntetést Budapesten Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes nyújtotta át. A három évtizede Szombathelyen élő, alkotó Gazdag Erzsit magas kormánykitüntetése alkalmából szeretettel és tisztelettel köszöntjük. Kiváltjuk, hogy értékes alkotómunkájét jó egészségben még sokáig folytathassa! ★ O törme vendégkönyve Ismét megújul az egykori kis vályogház, a későbbi Babits-Villa, az 1961-ben avatott Babits emlékmúzeum. Restaurálják az ódon falakat, hogy még sokáig megóvják az utókor számára a 20. század első felének irodalmi találkozóhelyét. Közismert, hogy Babits Mihályt, a 20. század magyar irodalmának kimagasló alakját szoros szálak fűzték Esztergomhoz. 1924-ben egy szoba-konyhás kis parasztházat vásárolt, a város főterétől mintegy negyedórányi járásra, az előhegyen. Babits és felesége, Török Sophie írónő már régóta vágytak egy olyan kis nyaralóra, amely nincs messze a fővárostól. A kor legrangosabb magyar folyóiratának, a Nyugatnak szerkesztőjét ugyanis még nyáron is gyakran hívták dolgai Budapestre. A domboldalra épített, Tolnára néző, csodálatos kilátást nyújtó házikót Babitsék nagy szeretettel bővítették, csinosították, szép kertet teremtettek körülötte. A költő esztergomi lakását maga választotta igazi otthona- Iként emlegette. Megnyugvást, csendes alkotási lehetőséget talált itt a költő. Verssorok százai idézik a házat és környékét. fi lmí'i eialÉkiianiverseny Szoiáaftelyen Kodály Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából az Országos Filharmónia emlékhangversenyt rendezett Szombathelyen. A Művelődési és Sportház nézőterén közel ezerkétszázan foglaltak helyet az ünnepi esemény alkalmából. A hangverseny előtt Fasang Árpád mondott ünnepi köszöntőt, méltatva Kodály Zoltán zeneszerzői és pedagógiai munkásságát. Megemlékezett többek között Kodály szombathelyi látogatásairól, az 1938-as Országos Munkás Dalos-találkozóról, ahol az egyesített kórust vezényelte, az 1966-os Kodályhangversenyről, ének-zene tagozatú általános iskola jubileumi hangversenyéről, mely alkalommal az iskola kórusa a Kodály Zoltán Gyermekkar nevet vette fel. Ez utolsó látogatása akalmával is elismeréssel nyilatkozott a vendéglátó iskola és az egész város zenei életéről. Fasang Árpád részletesen ismertette a műsorban, elhangzó Kodály-műveket. A hangverseny első részében a Galántai táncok, a Mónár Anna és a Székelyfomó egy részletét hallottuk. A műsor második felében a Psalmus Hungaricus impozáns, magával ragadó előadásiban hangzott el. Úgy érezzük, hogy Kodály évtizedekkel ezelőtt meghirdetett eszméje: „Legyen a zene mindenkié” — a legnemesebb tartalommal valósult meg ezen az estén. Két város, Veszpém és Szombathely példamutató összefogása — Veszprém Város Vezreskara (karigazgató: Zámbó Triván Liszt-díjas) a szombaathelyi Ének - Zs*readozató általános Iskola Kodály Zoltán Gyermekkara (karigazgató: H. Érdy Éva) és a szombathelyi Szimfonikus Zenekar — olyan ritkaságszámba menő ünnepi hangulatot teremtett, melyre sokáig emlékezni fog a hangverseny közönsége. Külön meg kell emlékeznünk Forgács Éva énekművésznő drámai erejű előadásáról és a Psalmus Hungaricus tenor szólóját ihletette®, a lehető legtökéletesebben tolmácsoló Kossuth-díjas énekművészünkről, Simándi Józsefről. Petró János imponáló biztonsággal irányította a népes előadói apparátust. A szombathelyi Kodályemlékhangverseny méltán tekinthető útjelzőnek a város zenei életében. Szükségtelennek tartjuk szentimentális jelzőkkel méltatni az est forró hangulatát, de úgy érezzük, és meggyőződésünk, hogy a hangverseny valamennyi résztvevője, a közel háromszáz fős előadógárda és a nézőtéren helyet foglaló ezerkétszáz hallgató szeretettel és tisztelettel ünnepelte Kodály Zoltánt, a magyar zenekultúra és a magyar nép művelőjét, századunk egyik legnagyobb magyar géniuszát. A siker, a hosszantartó ünneplés, melyben a közönség az előadókat részesítette, ritkaságszámba meg hangversenyeken e ház falain belül. Tudjuk, hogy ez nagymértékben a Mesternek, Kodálynak ünneplése volt. Jóleső érzéssel kell nyugtáznunk, hogy közönségünk befogadta és ilyen nagy mértékben magának vallja és tudja a Kivt ílv-i örökséget Ez egyben állásfoglalttás volt a röme- és kultúrpolitikán. Tóth Aladár a neves zenekritikus a harmincas években írt kritikái egyikében. Beethoven, Bartók, Kodály vidéki otthonának nevezi Szombathelyt. Így ír többek között: „Nagy dolog, hogy amikor Bartók Béla Szombathelyen Beethovent, Kodályt, Bartókot és a magyar népdalt játszik, ez a vidéki város önnön erejéből fel tudja zendíteni ugyanazt a legnagyobb klasszikus és legnagyobb magyar muzsikát, tehát együtt tud muzsikálni Bartókkal. Szombathely megtalálta az utat az igazi nagy zenéhez, és éppen azáltal nyitott szabad utat azoknak a valódi kulturális erőknek, melyek építeni tudnak, a „leépítés” idején is. Építeni tudnak Beethovennel igaz emberséget, Bartókkal, Kodállyal és az eredeti magyar népdallal igaz emberségre termett magyarságot.” Amikor Tóth Aladár egy másik helyen a zene szombathelyi „Erős Jánosairól’ ír, korábbi évtizedek neves előadóiról és művészeiről, egy gondolat kívánkozik ide, a mai szombathelyi műkedvelők és hivatásos muzsikusok embernevelő, igaz zenei munkálkodása mellé. Ma kitűnő körülmények között munkálkodhat valamennyi muzsikus Szombathelyen; felelősséggel és vigyázva gondoskodik a jövő emberének sorsáról; tovább építi a hagyományokat és gazdag tartalommal tölti meg a perspektívákat. Büszkeség és jóleső érzés töltött el mindnyájunkat, amikor a szombathelyi Kodály Zoltán emlékhangversenyen egy, a ma zenéjét magáénak tudó és valló lelkes közönség vastapsa köszöntötte a felvonuló Szombathelyi Szimfonikus Zenekart, Veszprém Város Vegyeskarát, a szombathelyi Hámán Kató utcai Általános Iskola Kodály Zoltán Gyermekkarát, Simándi József Kossuth-díjas kiváló művészt és az emlékezetes hangverseny karmesterét, Petró Jánost. Maradjon meg e hangverseny tudatunkban olyan emléknek, amelynek erőforrása biztosítani fogja az előttünk álló feladatok további megvalósítását, egyenes és tiszta úton, méltó módon Kodály Zoltán útmutatásának szelleméhez. T. h Emlékplakett, Pillanatfelvétel a hangversenyről. *neve