Vas Népe, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-16 / 296. szám
szOMBAT A pufók angyal Az idő végtelen homárlyából elém repült egy angyal. Megrebbent szárnyai szépen elrendeződtek, piroskás arcát felém fordította és mosolygott szüntelen. Pufók, elfelejtett,újra megtalált arcocskáján csöppnyi jele sincs az idő múlásának. Állok megkövülten az angyal előtt, számíthatom, hány év is telt el azóta? Harminc, kerek harminc bizony. Kemény, hideg tél volt, dobszó parancsolta ki az embereket havat lapátolni. Az ablakunk alatt keményre ülepedett a hó, kockákat faragtak belőle, s az út két oldalán emberformájú szobrokat iemerítettek. Az egyik volt a Sztálin, a másik Churchill. Jól emlékszem, a nagybátyám is köztük ügyködött. Tulajdonképpen miatta éles az emlék. Nagyokat nevettek, az arcuk kipirosodott, és semmi jele sem látszott annak, hogy néhány nap múlva elviszik katonának. A következő karácsonyt már meg sem érte, elveszett Voronyezs alatt. A pufók angyalka juttatja eszembe mindezt, mert valahogy eggyé mosódott bennem minden a gyermekkorból. Halom, nagy telek, disznóölések, kékre-lilára dermedt fülek, átázott bakancsok emléke leng körül. Az angyalkát a karácsonyfára vett mézeskalácsról szabadítottuk le, aztán belülről felragasztottuk a szekrény ajtajára, ily módon a sorsára bíztuk. Lám az idő, hogy megőrizte! A szekrény — valaha féltett bútordarab, rejtett kincsek tára — régesrégen kidobva öcsémek kamrájában várja a végső megsemmisülést. Egyelőre még dacol idővel, elmúlással, védelmezi az a pufók kis angyal, s talán a szánalom is, mely mindannyiunkban ágaskodik, ha egy-egy kedves, régi tárgytól meg kell válnunk. Ebben a szekrényben rejtőztek el a gyerekkor féltett kincsei. Ilyentájt kifaggattak bennünket a drága jó szülők: mit szeretnétek karácsonyra, mit hozzon a Jézuska? Zabolátlan csikóként vágtatott a képzeletünk: nekem korcsolyát! Öcsémnek nagykabátot! A nagyobbaknak csizmát, cipőt! Ha már van az a Jézuska, hozza csak, nekünk igen nagy szükségünk lett volna rá. A Jézuska szegény most, hallottuk az intelmet. S anyám szelíd hangja megmelegítette a szívünket: kis kardot, fapuskát kérjetek! Mert ugye, azt szeretnétek, ha hozna!? Azt, azt szerettük volna. Megírtuk, megüzentük neki, hogy azt hozzon, és jók voltunk érte míg csak el nem jött a karácsony. Mikor aztán eljött az idő, megjött a Jézuska. A szomszédik varrógép takarója volt a palástja. A lába kilátszott a palást alól, láttuk, hogy a nővérem cipője van a lábán. Megismertük? Hogyne ismertük volna meg! De csak lapultunk, és megígértük, hogy továbbra is jó gyerekek leszünk. A karácsonyfa alatt pedig megtaláltuk a fényes kardot, a piros fapuskát. Azt, amit kértünk. Sokáig tartott az öröm, sokáig a naiv képzelet. Hogyisne, hiszen pontosan azt kaptuk, amit kértünk. Esztendők múltával döbbentem rá, hogy azokat az ajándékokat nem mi kértük, hanem azok, akik adták. Akik adni tudták. Mert milyen nehéz is lett volna a helyzetük, ha csak úgy a hasunkra ütünk és kérjük, ami eszünkbe jut, aminek tényleg nagyon-nagyon tudtunk volna örülni. No persze, őszintén csináltunk mindent. A Lucanaptól Vízkeresztig tartó scántálásokat is. És nem tudtuk, hogy az néphagyomány! Készültünk december 13-ára, lázas igyekezettel vittük a szalmacsutakokat, s ahányszor csak kifordultunk egyegy háztól, újraszámoltuk az aprópénzt. Jó ég, majdnem egy pengőre rúgott, mikorra végigjártuk a falut. Aztán december 24-én délután énekelni indultunk. Betlehemünk nem volt, csak egy csengőnk, meg egy dalunk, hogy fölöttünk Betlehemben, angyalok énekelnek, víg örömöt hirdetnek. .Megint csak számolgattuk a „keresetet” és cipeltük a tarisznyát, amelyben az ajándék diót, almát gyűjtöttük. És este pásztoroknak öltözve — milyen jó volt hogy elbújhattunk az álarcok mögé! — megint megjártuk a házakat. És szedtük a pénzt... Mindennel pontosan elszámoltunk otthon. Nem parancsoltak ránk, hogy a kapott pénzt oda kell adni, tudtuk mi azt anélkül is. Jól is néztünk volna ki, ha megtartjuk. Egy fillérig odaadtuk, akár a nagyobbak a napszámot. Mert az igazi izgalmat attól éreze az ember, ha leadhatta, nem attól, hogy megtarthatja. Újévkor új esztendőt köszönteni mentünk, Vízkeresztkor háromkirályozni. De közben az Istvánoknak, Jánosoknak elénekeltük, hogy „Rendszerint örülvén szentek vigadoznak, ezt az áldott napot nagy örömmel vártuk. . ” És mindig, mindig csöppent valami, amitől édes borzongás töltötte el a szívünket hazafelé. El kellett mondanom mindezt, mert rám parancsolt az a pufók kis angyal. S egyik nap azon kapom magamat, hogy a gyerekeknek is erről mesélek. A nyolcéves csodálkozó szemmel bámul, úgy hallgat, mintha távoli égitestről szóló élményeimet mondanám. Mesélj még — mondja, — mert úgy szeretem hallgatni. És amikor megpróbálom egymás mellé illeszteni a felidéző kántáló szövegeket, valóban úgy hallgatja, mint a csengő-bongómesét. A pufók angyal megrebbent szárnyai szépen elrendeződtek a szekrény ajtaján. Mint ahogy az életünkben is sok minden elrendeződött azóta. Nem nagyon gondolunk rá. A szülők — naiv bájjal — karácsonyfákat hordoznak a havat ígérő télben. Karácsony este feldíszítik mindenféle tóval, a tövét elhalmozzák ajándékokkal; kinek mi kedves, kinek mi szép... A múlt emlékeit csak a " téli szél idézi. Pósfai H. János december 16. Szombat Egy babérkoszorú rejtélye Egész kicsiny, körülbelül 2,4 centiméter átmérőjű egyszerű ezüst babérkoszorú. Csatként feltűzve hordozták vízszintes vörös szalagon. Sok más között, egy ilyen kitüntetés is látható a „Válogatott katonai kitüntetések” elnevezésű kiállításon a budapesti Országos Hadtörténeti Múzeumban. Az említett kitüntetés a Magyar Katonai Érdemrend harmadik fokozata. A Magyar Katonai Érdemrend, az 1848—19-es szabadságharc kitüntetését 1848. március 2-án alapította az Országos Honvédelmi Bizottmány, „az olly annyira szorongatott haza érdekében szerzett érdemek” elismerésére és ösztönzésére. Első osztályát Bem altábornagy Erdély felszabadításáért, Görgey tábornok Budavár viszszavételéért kapta meg. Petőfi Sándornak Szászsebesen 1849. április 11-én keltezett levele — amely 1849. április 26-án a Hivatalos Közlönyben napvilágot látott és bekerült később a költő öszszes művei kiadásába is — beszámol arról, hogyan kapta meg ő maga e kitüntetés harmadik fokozatát, í „így meg vagyok végre jutalmazva is, pedig túlságosan. Nem azáltal, hogy érdemjeleket kaptam, hanem azon mód által, mellyel azt nekem átadta Bem. Legyen gyöngeség tőlem vagy akármi, én meg nem állhatom, hogy e jelenetét ki ne írjam. Saját kezeivel tűzte mellemre az érdemjelet Bem, balkezével, mert jobbja még föl volt kötve, ő ezt mondá: „Balkézzel tűzöm föl, szívem felöli kezemmel!’ S mikor elvégré, megölelt, hosszan és melegen ölelt! — az egész világ tudja hogy én nem vagyok szerény ember, de istenemre mondom, ennyit nem érdemeltem”. A kiállítást — Makai Ágnes muzeológus rendezte, a kivitelezés megtervezése Gyimesi Lajos alezredes festőművész munkája — bepillantást nyújt a numizmatika kevésbé ismert ága, a katonai kitüntetések világába. Heinrich Heinének volt egy dúsgazdag bankár ■nagybátyja Hamburgban. A nagybácsi mindenáron azt akarta, hogy ifjú unokaöccsevegye majd át a bank irányítását. Heine azonban hallani sem akart róla, így azután, amikor a nagybácsi meghalt, Heine csak pár fillér örökséget kapott. Amikor felolvasták a végrendeletet, a későbbi nagy költő így szólt: —Most IS millió ellenében megvásároltam a költészethez való kizárólagos jogomat... Úgy gondolom, nem is olyan nagy ár. Szép, tonnásnak látszik.. Fotó: Xfatm Hétvégi vadhajtások Bár még ezután kezdődnek a zárszámadó közgyűlések a termelőszövetkezeti tagok egyre többet beszélnek, arról a bizonyos 20 százalékról. Mármint, hogy tudja-e fizetni a tsz, vagy esetleg még többet is tud. Erről vitatkozik az egyik tsz kocsija, amikor éppen jöt velük szemben az elnök. Nyomban meg is állították — mondja meg őszintén, meg lesz-e a 20 százalék. Az elnök készségesen válaszoltrá az eddigi tervek szerint valószínű, hogy igen. Azonban, ha mégsem lenne meg, csak magukat okolhatják —, s a szekerek utáni darálóból elhullatott sárra mutatott — az a húsz százalék itt is pazarlódik. A kocsisoknak sem volt több kérdése. Nincs az a statisztikai hivatal, amely ki tudná számítani, hogy ezekben a hetekben hány ajándékot küldenek el. Az egyik fiúnevelő intézetben már a napokban megérkezett egy kis csomag. Szép kerek betűkkel rá is volt írva: Szeretettel anyukától. Egy hiba azonban nagyon is megkérdőjelezi, a szívmelegítő feliratot: a fiút már két éve egy Somogy megyei intézetbe helyezték. Tehát legalább azóta nem tudott, nem is érdeklődött róla. Vajon az az ajándék is szerez-e örömet? Mindenesetre el lett küldve Somogyba. ★ A többnapos esőzés és a fokozott igénybevétel, ilyenkorra alaposan tönkreteszi a mezjó utakat. Eiéholt olyan gö*-, rótt válmát,A hogy ,nem is tanácsos nekiindulni, még a nagyobb teljesítményű erőgépekkel sem. Értelemszerűen, ásóval, lapáttal kellene helyrehozni ezeket a szándőföldek végében oly fontos szerepet ben töltő földutakat. Kellene? A körmendi járás néhány szövetkezetében, azonban egészen más megoldást választottak. Új utakat kezdenek a megművelt területeken. Nem nehéz kiszámítani, hogy a legázolt vetésből már soha nemlesz gabona, így volt ez tavaly is — mondják. De akkor miért vetettek el? Gombás Imre ★ Mit hallunk — mit látunk ! BArl KOSSUTH RADIO 8.18 Lányok, asszonyok. , 8.46 Beethoven- és Schubertművek. — 9.14 Nótaest.. — 10.05 Lakótelepen. Hangjáték.. — 10.41 Zenekari muzsika. — 12.00 Harangszó. — 12.20 Zenei anyanyelvünk. — 12.30 Magyarán szólva. — 12.45 Melódiakoktél. — 14.07 Kóruspódium. — 14.15 A forrradalmár dolga. — 14.25 Új Zenei Ujság. — 15.05 Kis magyar néprajz. — 15.10 Csak fiataloknak! — 16.00 168 óra. — 17.30 J. Updike: A várakozás. R.változat. — 18.00 Házy Erzsébet énnekel. — 18.31 Népdalok. — 19.25 Toldii feltámadása. — 19.35 Kodály-hangversenny Közvetítés a Zeneakadémiáról. — Közben: kb. 20.15 Könyvismertetés. — Kb. 21.05 Operettrészl. — 21.30 Ravel: F-dúr vonósnégyes — 22.20 Beat. — 23.05 Janacek operáiból. — 0,10—2,00 Melódiákoktól. PETŐFI RADIO 8.05 Operettrészletek. 3.36 A fúvószene története. V — 9.03 Válaszolunk hallgatóinknak. — 9.18 Áriák. — 9.40 Beszélgessünk zenéről. — 11.50 Jelképek erdején át., —• 12.00 Mezők, falvak éneke. — 12.20 Bach-művek. — ,13.03 Brahms-művek. — 14.00 Napraforgó — 14.50 Éneklő ifjúság. — 15.00 Orvosi tanácsok. ~ 15.05 A budapesti KGST-tanácskozásról. — ill.05 Az élő népdal. — 16.15 Az MHV u. 1 Musiea Rinata-lemeze — 17.06 Lemezek közt válogatva. — 17.41 Történelmi figyelő. — 18.10 Kalandozás sok muzsikával. — 19.10 Operettrészt. — 20.25 színház az egész világösszeállítás — 21.45 Láttuk hallottuk... — 22.00 Népi muzsika. — 22.20 Ritmus és melódia, GYŐRI RADIO 18 00 Hétvégi Krónika, — 13.15 Sporthíradó — 18.20 Tánczenei Koktél a hallgatók szerkesztésében. Közben reklám-műsor. TELEVÍZIÓ BUDAPEST ITV: 9.00 Kémia (kisk. I. o.) — 9.35 Politikai tanf. a honvédségnek. — ismétlések: 10.05 Amerre a vaddisznók járnak H rész. — 11.05 Kék fény, — 14.25 Három nyomozó naplója. IX. rész. — 15.00 Mézga család . . . n. Memumo (színes!). — 15.25 DVTK—Vasas és FTC—Tatabánya kispályás labdarúgómérkőzés. — 17.15 Földcsuszamlások. Szovjet rövidfilm — 17.35 Hírek. — 17.40 Múzeumi séták. — 18.05 Heine 175. születésnapjára. — 38 35 Moszkva és a moszkvaiak. Riportfilm. — 19.15 Cicavízió. — 19.30 Tv-híradó. — 20.00 Tabi László öt perce. — 20.05 Minden lében két kanál.. A halálig. Baby! — 20.55 Túlélők. A ötéves Boldizsár Iván műsora. — 21.55 Tv-híradó 2. — 21.55 Kaleidoszkóp (színes!)» OSZTRÁK MŰSOR 11.55 Az Eurovisio közvetítése Sí-világbajnokság Férfi. — 15.15 Házi muzsika. — 16.15 A kis ház. — 16.40 Varázshinta. — 16.45 Mi lehetnék én? — 17.15 Prizma. Nők magazinja. — 18.10 Sí-gyakorlatok. — 18.25 Jóéjszakát gyerekek. — 18.30 Kulturális specialitások. — 13.53 Szombati jóestét, Heinz Conrads műsora — 19.30 Tv-híradó. — 20 06 Sport. — 20.15 Közvetítés a Weiner Stadthalléból. Takarékossági verseny. 21.50 Sport. — 22.20 TV-híradó — 22.25 12 hónap próbaidő. Bűnügyi film. 16.15 Fiaker-Mali. Szórakoztató műsor. — 17.50 Panoráma — 18 55 Zenei híradó. — 19.30 Tvhíradó. — 20.06 Sport. — 20.09 Foglalkozási aktualitások.— 20.15 Macska játék. Közvetítés a Józsefvárosi színházból. — 22.15 Tv-ismétlések: kulturális specialitások — Tv-híradó. A Rádió és a Tv a műsorváltoztatás jogát fenntartja. iSZÓMBA HIKOZIK MŰSORA Savaria: Emberrablás magyar módra (magyar de 10. hu. fél 3, fél 5) A lovakat lelövik, ugye? (am°’tkai fél 7, fél 9) Béke: Tombol a hold (angol, 5, 7,) ÉRTESÍTJÜK T. ÜGYFELEINKET, hogy postai takarékbetétekből az év végi zárlati munkálatok miatt dec. 19-től dec. 30-ig fiókunknál közvetlen kifizetést nem teljesítünk. Kérjük, hogy ezen időszakban pénzfelvételeiket a kiállító postahivatal útján bonyolítsák. ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR KÖRZETI FIÓKJA SZOMBATHELY (11 366) (11 655) m 5mm Kalinina, Szabadföld u., Sziklai Sándor u. és Bán T. utcákban folyó hó 21-én 8 órástól előreláthatólag 15 óráig áramszünet lesz. Jas népe