Vas Népe, 1973. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

Vietnami fogolycsere -­ saigoni támadás SAIGON A DIFK szombaton, vagyis egy nappal a párizsi meg­állapodásban előírt határidő e­lőtt, a VDK pedig vasárnap b­ocsájtja szabadon a háború­ban fogságba esett ameri­kaiak utolsó csoportját. A baglyokat Hanoi Gia Lám nevű repülőterén a hégyol­­d­alú katonai Vegyesbizott­­ság, valamint a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizott­ság képviselőjének jelenlé­tében fogják átadni az ame­rikai félnek. Az amerikai foglyok utol­só csoportja átadásának­­ ütemtervében szerdai ülésén állapodtak meg. Phuong Nam, a­­ testület DIFK-tagozatának szóvivő­je a szerdai ülés után kö­­dél-vietnami népi felszabadító erők fogságába esett amerikaiak utolsó tg­­kingi csoportjának névsorát « négyoldalú katonai ve­­­gye»bizottsás csütörtöki ülé­­sén adják et az amerikai de­legációnak. A VDK az utol­­s­­ó amerikai fogolylistát a vegyesbizottság pénteki ülé­sén adják át. Jelezte azt­­is, hogy a DIFK vasárnap, a Saigontól mintegy 500 kilo­méterrel északra levő Dae Pho-ban szabadon bocsájt egy dél-koreait is, aki a há­borúban esett a felszabadító erők fogságába. Vasárnapig a két dél-viet­nami fél is lezárja a köl­csönös fogolycsere utolsó szakaszát. Több ezer saigoni katona, páncélosok és bombázók tá­mogatásával támadást indí­tottak a DIFK ellenőrzése alatt álló terület ellen Sai­gontól 45 kilométerrel észak­ra. A támadás tényét a sai­goni­­ katonai parancsnokság jelentette be azzal, hogy „az ellenfél által körülzárt Radi Bap támaszpont felmentésé­re”. A támaszpont — mint a négyoldalú katonai ve­gyesbizottság DIFK-tagoza­­tának vezetője már koráb­ban közölte — a DIFK el­lenőrzése alatt álló területen fekszik. A saigoni támadás beje­lentésével egyidejűleg adták Saigonban hírül, hogy Ells­worth Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete Gilbert Woodward tábor­noknak, a nemzetközi ellen­őrző és felügyelő bizottság munkájában résztvevő ame­rikai küldöttség vezetőjének társaságában felkereste Tran Thien Khiem­ et, a saigoni kormányzat miniszterelnö­két. Harmincöt perces meg­beszélésük részletei nem ke­rültek napvilágra, de meg­figyelők szerint — írja az AFP — a dél-vietnami ka­tonai helyzetről és a katonai vegyesbizottság munkájáról volt szót. A szovjet vezetők fogadták Willi Stophot L­ ­oonyid Brezsnyev, az 132JCP Központi Bizottságá­nak főtitkára és Aleszej Anengin, a gaovjat minis­z­­­t­rtená­rs elnöke szerdán fo­gadta Willi Stop­hot, a Né­met Demokratikus Köztár­saság miniszterelnökét, aki vietnami látogatásáról ha­m­térve látogatást tett Moszkvában. A találkozón a szívélyes­. ndg és a teljes kölcgonos magértés­­ légkörében esz­m­­ecsere folyt az SZKP-t és a NSZEP-et, valamint a két országot érdeklő kérdések­ről, köztük a Szovjetunió és az NDK között a nemzet­közi küzdőtéren érvényesü­lő együttműködés időszerű problémáiról. A tárgyaló fe­lek megerősítették változat­lan szolidaritásukat a viet­nami néppel, amely azért kitld, hogy minden fél ma­radéktalanul teljesítse a pá­rizsi megállapodás feltétele­it és létrejöjjön a tartós bé­ke Vietnamban és egész Indokínában. Willi Stoph szerdán Moszkvából hazautazott Berlinbe. Svobodát jelölték köztársasági elnö. A Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságá­nak, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának szerdán Prágában külön-külön meg­tartott ülésén egyhangúlag ismét Ludvík Svoboda had­seregtábornokot, köztársasá­gi elnököt, a CSKP KB el­nökségének tagját jelölték a köztársaság elnökének tiszt­ségére. Az ötéves elnöki mandátum — mint ismere­tes — március 30-án jár le, s ezért a parlament elnök­sége március 22-re a föde­rációs alkotmány értelmében elnökválasztásra hívta össze a Szövetségi Gyűlés két há­zát, a népi és nemzeti kama­rát. Az ünnepélyes aktusra, amelyet a televízió és rád­­ egyenes adásban közvetít, a prágai vár Ulászló termé­ben csütörtökön délelőtt ke­rül sor. Expressz---------—­ k­ Szerdán and góre háziőrizetbe vették Sirik Mata­­­kot, a Lon Nol-rezsim volt miniszterelnökhelyettesét, az­­ államcsínnyel megbukott Szihanuk kambodzsai államfő­­ rokonát. A Phnom Penh-i rendőrség egyik szóvivője­­ szerint Sirik Mataknak nem szabad távoznia Phnom I Penh-i rezidenciájáról és nem szabad kapcsolatba lépnie­­ a külvilággal. Telefonösszeköttetését is elvágták. if Dr. Ustar Endre nagykövet, a magyar delegáció­­ vezetője szerdán este Bécsben a magyar nagykövetség épületében fogadást adott a haderőcsökkentési konzultá­ción résztvevő delegációk tiszteletére. is Röviddel a felszállás után összeütközött, majd le­zuhant az amerikai légierő két F-111 típusú vadász­bombázója szerda éjjel az Arizona állambeli Holbrook közelében. Hivatalos jelentések szerint a két gép sze­mélyzetének sorsa ismeretlen. is­mét bányászt teljesen elzárt a külvilágtól a be­ömlő víz az északkelet-angliai Wakefield bányájában.­­ Nyolc bányásznak még idejében sikerült kimenekülnie. A rendőrség és mentőcsapatok folytatják a­ kutatást a bentrekedtek után, de — mint közölték — eddig nem sikerült kapcsolatot teremteni velük. 1s Levélbomba robbant szerdán a brit hajózási tár­­­­saság Singapore-i irodájában. Egy személy megsérült ,1---------------------------------------------------------------------------------­1 ||j *és nép« I —— M­mmammmmmm­ m Fock Jenő kormányelnök parlamenti beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) Jen erőnkkel arra törek­szünk, hogy ezt a folyamatot továbbra is segítsük, s ezzel a népgazdaság egyensúlyát ez év végére, s méginkább­ 1974—75-re megerősítsük. Belpolitikai életünk ki­emelkedő jelentőségű esemé­nye volt a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának az elmúlt év no­vemberében megtartott ülé­se. A Központi Bizottság a politikai elsődlegességéből kiindulva, reális és világos értékelést adott a X. párt­­kongresszus határozatainak eddigi végrehajtásáról. A határozat legjellemzőbb vonása, hogy egyértelműen szolgálja a munkásság poli­tikai, erkölcsi és anyagi meg­becsülését. Ez az egész dolgo­zó népnek érdeke és a szo­cialista társadalom felépíté­sének elengedhetetlen felté­tele. A Központi Bizottság meg­vizsgálta azt is, hogyan va­lósítottuk meg a IV. ötéves terv időarányos feladatait. Megállapította, hogy gazda­­ságpolitikánk megfelel a kongresszuson elfogadott irányvonalnak, a gazdaság­irányítás rendszere alkalmas és célravezető eszköz az épí­tőmunka szolgálatában, fej­lesztése, igazítása pedig sza­kadatlan feladat. Részlete­sen elemezve az elmúlt két évben lezajlott gazdasági fo­lyamatokat, meghatározta az 1973-as népgazdasági terv fő irányvonalait is. A hatá­rozatot népünk egyetértéssel fogadta. Az előzetes várako­zással és a közhangulattal találkozott, hogy a párt utób­bi négy kongresszusán ki­dolgozott marxista-leninista politikája lényeges elemei­ben változatlan, ugyanakkor választ ad az élet által fel­vetett problémákra. Politikánkat szüntelenül továbbfejlesztjük, mind jobb, következetesebb megvalósí­tására törekszünk. A Központi Bizottság 1972 novemberében , mindannyi­unk számára világosan meg­jelölte a politikai, gazdasági, kulturális fejlődés további tennivalóit, rámutatva azok­ra a helyenként jelentkező, az egészséges fejlődést aka­dályozó feszültségekre, ame­lyek megszüntetésén mun­kálkodnunk kell. Jóllehet a közreadott állásfoglalás szá­mottevő része a fejlődést akadályozó, nehezítő ténye­zőkkel foglalkozik, egészében és alapvető tartalmában op­­­timista, jobb és színvonala­sabb munkára felhívó és ösz­tönző dokumentum. Olyan, amely a fejlődést gátló té­nyezők őszinte feltárásával is a jövő felé mutat. A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt határozatában megje­lölt feladatok megvalósításá­ra. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határo­zatot megelőző hónapok so­rán nem a hiányosságok puszta összegyűjtésével ké­szült az állami irányításban a Központi Bizottság novem­beri ülésére, hanem aktív és folyamatos cselekvéssel. A viták során előkészületeket tettünk, változatokat dol­­goztunk ki a várható fel­­adatok végrehajtására, a gazdaságtalan termelést, még korántsem értünk el ki­elégítő eredményeket. Gaz­dasági ösztönzőkkel, szükség esetén a központi beavatko­zás eszközeivel is gyorsítani kell ezt a folyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének kö­vetkezetes érvényesítése mel­lett ne veszítsük szem elől a politikai meggyőzés, az er­kölcsi ösztönzés nélkülözhe­tetlen fontosságát. Az embereknek a szoci­alizmusért, hazájukért, üze­mükért, szövetkezetükért ér­zett felelősségére az eddigi­nél is sokkalta bátrabban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés és az embe­reknek mondott okos, köz­vetlen szó nélkül a nyereség­­részesedés vagy egyéb ösz­tönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelésé­nek kulcskérdése, hogy a termelés szerkezetét mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban­ fokozatosan oly mó­don alakítsuk át, hogy a ha­tékonyabb termelőágazatok gyorsabban fejlődjenek, a gazdaságtalan termelés pe­dig visszaszoruljon. A vállalatok munkájának célszerű fejlődését a­­ kor­mány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alap­ján a közelmúltban határoza­tot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vállalat — te­vékenységének megkülön­­böztetett figyelemmel kíséré­séről. Az általánostól eltérő mód­szereket fogunk alkalmazni az egyébként több ezer dol­gozót foglalkoztató, jelenleg hat, a későbbiek során való­színűleg nyolc-tízre szaporo­dó vállalat átszervezésére, korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra átala­kításához szükséges anyagi eszközök kizárólag saját erő­ből nem biztosíthatók. A Mi­­nisztertanács határozata alap­ján a Gazdasági Bizottság kijelölte az érintett vállalato­kat. Ezek a Magyar Hajó- és Darugyár, a Ganz MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gép­­gyár, a Csepel Autógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, va­lamint a Beton és Vasbeton-­ipari Művek. A változás végrehajtása nem könnyű és nem gyorsan megoldható feladat. Ezeknél a vállalatoknál az állóeszkö­zök egy részének kicseréléséi­től, a munkaerők átképzésé­­től, átcsoportosításától kezd­­ve a termelési feltételek át­alakításáig, új technológia bevezetéséig, új termékek új­szerű termelési módszerekkel történő előállításáig sok min­denre szükség van. Központi segítséget és helyi erőfeszí­­téseket egyaránt igénylő, fo­kozatosan megoldható felada­­tokról van szó. A fő cél a termelés hatékonyságának erőteljes növelése Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi ter­melés hatékonyságának erő­teljes növelése és ennek ré­vén olyan ütemű fejlődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvona­lának rendszeres növelését, életkörülményeinek és kul­­turális ellátottságának to­vábbi javítását, a termelés­nek a korszerűség követel­ményeivel összhangban álló fejlesztését, a­­ nemzeti va­gyon jelentős gyarapítását. Ehhez nem elegendő a ter­melés mennyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a haté­konyságban. Társadalmi ter­melésünk hatékonysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de ütemével nem lehe­tünk elégedettek. Figyelem­be véve a munkaerőhelyze­tünket, örvendetes jelenség, hogy az ipari és mezőgazda­­sági élőmunka termelékeny­sége a megelőző időszaknál gyorsabb ütemben és a ter­vezettnél is nagyobb mérték­ben emelkedett. De még sok a tennivaló, különösen a be­ruházott vagyonnal, az álló- és forgóeszközökkel való jobb gazdálkodásban. Ez­zel növelhetjük tartósan a munka társadalmi termelé­kenységét. A korábbi évek elmaradá­sát még korántsem sikerült behozni, a munka termelé­kenységét tekintve a szoci­alista országok sorában közé­pen foglalunk helyet A leg­fejlettebb kapitalista orszá­gokhoz képest pedig 10—15 éves elmaradásunk van. A termelékenység további nö­velésére nagy szükség, de le­hetőség is van, amelyet komplex módon, a technika megújításával, a munka- és üzemszervezés javításával, a vezetés színvonalának emelé­sével és jobb munkafegye­lemmel kell elérnünk. A kormány egyik legfonto­sabb feladatának a beruházá­si munka megjavítását te­kintette, és intézkedéseink hatására javulás következett be. A beruházások egészség­telenül gyors üteme mérsék­lődött, az 1972. évi beruhá­­zások az előző évihez képest összehasonlítható áron szá­mítva 2 százalékkal csökken­tek. Továbbra sem megnyug­tató a befejezetlen beruházá­sok aránya. Számuk ugyan valamelyest csökkent, de a beruházások kivitelezése nem eléggé javult, nagyok a többletköltségek, a befejezé­si határidőknél késések mu­tatkoznak, elsősorban ezen okok következtében a befe­jezetlen beruházások száma, aránya még mindig igen magas. A szocialista országokkal 1970—1971-ben kialakult kül­kereskedelmi passzívum 1972-ben megszűnt, a tőkés országokkal lebonyolított for­galmunkban pedig a terve­zettnél jobban csökkent, együttesen számítva némi kiviteli többletünk keletke­zett. Ez a kedvező változás szorosan összefügg az 1972. évi terv keretért belül tett — a gazdasági egyensúly, ezen belül a külkereskedelmi egyensúly megszilárdítására vonatkozó intézkedésekkel. 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az állami költ­ségvetés hiánya, amely rész­ben a tőkés világpiaci inflá­cióból eredő áremelkedé­sekből, részben a beruházá­si többletköltségekből és a nem kielégítő gazdaságosság­gal működő vállalatok ter­vezettnél alacsonyabb befize­téséből, vagy támogatásának növekedéséből adódott. Ezen változtatnunk kellett és vál­toztattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárd­­dal szemben 2,8—2,7 milliárd forintos költségvetési hi­ánnyal zártuk. Az országgyűlés által jó­váhagyott 1973-as költségve­tési törvényben ugyanennyi hiányt irányoztunk elő, fi­gyelembe kell venni azon­ban, hogy mind a bevéte­lek, mind a kodások mint­egy 20 milliárd forinttal ma­gasabbak a tavalyinál. A hiány további csökkentését segíteni kell ésszerű takaré­kossággal is. A költségvetési egyensúly teljes megteremtése még to­­vábbi évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk ja­vítása és a gazdasági szerke­zet tervszerű fejlesztése. Ésszerűen és törvényes úton — tehát nem indokolatlan áremelésekkel — fokozni kell a vállalati jövedelme­zőséget, a költségvetési be­vétel növelését. Az egyensúlyi helyzet átte­kintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének né­hány időszerű kérdéséről sze­retnék szólni. Noha valame­lyest sikerült visszaszorítani A megvalósulás útján a központi fejlesztési programok Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak ! A népgazdaság termelési szerkezetének átalakításá­ban jelentős szerepet tölte­nek be a központi fejlesztési programok, amelyek több, gazdasági ágazat, igen sok üzem egybehangolt tevé­kenységét követelik meg. E programok kedvező hatása már a negyedik ötéves terv­időszakban jelentkezik. Az alapjaiban eredményes folya­matnak ezúttal csupán né­hány problematikus oldalá­ra kívánom a figyelmet rá­irányítani. Energiagazdálkodási kon­cepciónk szerint gyors üte­mű a szénhidrogének előre­törése és csökken a szénfel­használás aránya. Nagy könnyítést jelent a lakosság­nak, hogy a háztartások je­lentős részében korszerű fű­tőanyagot használnak. Már mintegy másfélmillió olaj­kályhát működtetnek és a háztartások 80 százalékában gázt használnak. Ez kétség­telenül nagyon örvendetes je­lenség. Ám azt is látjuk, hogy a tüzelőanyag-felhasz­nálás átállításában hibák is történtek, elsősorban az ipari üzemekben túlságosan előre szaladtak, a széntüzelést ott is abbahagyták, ahol az ma még nem megengedhető, s a technológiai folyamat nem feltétlenül teszi szükségessé. Energiahelyzetünk nem könnyű, még az épülő és a továbbiakban tervezett jelen­tős kapacitású atomerőmű­vek megépítése után is na­gyon megfontolt, takarékos gazdálkodást követel. Sok milliárd forint értékű beruházás szükséges a nö­vekvő energiaigények ki­elégítéséhez, mind a hazai energiaforrások kihasználásá­hoz, mind az elkerülhetetlen import biztosításához. A jó irányt sem lehet megalapo­zatlan gyorsasággal követni, körültekintőbben kell eljár­­ni az energiagazdálkodásban. Előfordulhat, hogy a terme­­lés területén ott, ahol a szénhidrogének felhaszná­­lásában előreszaladtak, viga­sza kell állítani a széntüze­lést. Eredeti elhatározásunk­­nak megfelelően elsősorban a lakosság gáz és fűtőolaj igényeinek kielégítését, va­­lamint a petrolkémiai ága­­zat gyors fejlesztését bizto­­sítjuk, ezt követően kerülhet csak sor a belföldi adottságon­kat és a lehetséges impor­­tot is figyelembe véve az ipar fűtőanyag-szükségletei­­nek kielégítésére szénhidro­­génekből. Alumíniumprogramunk, összhangban beruházási pol­itikánkkal, valamelyest mér­­sékeltebb ütemben, mintegy kétéves eltolódással valósul meg. Ennek ellenére alumí­niumiparunk fejlesztése össz­­hangban van a magyar­­szovjet timföld—alumínium egyezménnyel, amely a szo­­cialista nemzetközi munka» megosztás nagyszerű példá­ja. A program végrehajtása során timföld termelésü­nk, már eddig is több mint két» szeresére, alumínium féls készgyártmány termelésünk pedig több mint két és fél» szeresére emelkedett. Ter­­veink szerint folytatjuk a bauxitbányászat bővítését és célszerűnek látszik gyorsí­­tani az új timföldgyári be­­ruházást. A közúti járműgyártás fej­­lesztésének központi prog­­ramját alapvetően teljesít­ lük.. A tervezett beruházá­sok elmaradása miatt átme­netileg a kívánatosnál széle­sebb körű, gyakran kevésbé gazdaságos kooperációra van szükség. Továbbra is fontos feladat a mezőgazdaság intenzív fejlesztése alakult a termelés szerkezete. Gyökeresen megváltoztattuk a termelés feltételeit. Számot­tevően javítottuk az anyagi, műszaki ellátottságot, nagy­arányú gépesítést hajtottunk végre. A műtrágyaellátás je­lentős fokozásával erőfeszíté­seket tettünk a talajerő után­pótlására, nagy gondot fordí­tottunk a vízgazdálkodás ki­terjesztésére. Újszerű szerve­zeti formákat hoztunk létre, amelyekben a gazdaságok egyesíthetik erőforrásaikat, termelési tapasztalataikat és egyre inkább iparszerű mód­szerekkel oldják meg felada­taikat. A következő években to­vábbra is fontos feladatunk a mezőgazdaság intenzív fej­lesztése, a hatékonyság javí­tása. Eddigi eredményei (Folytatás a 3. oldalon) Itt, március 22. Csütörtök

Next