Vas Népe, 1973. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-01 / 50. szám

Negyed századra tekint a Magyar Honvédelmi Szövetség A „fényes szellők” immár legendás korszakában, a „for­dulat elvében”, 1948. február 29-én a párt a kormány, a közélet vezetőinek részvéte­lével Budapesten, a Zeneaka­démia nagytermében tartott alakuló közgyűlésen életre kelt A Magyar Honvédelmi Szövetség jogelőd szervezete, a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Az új szervezet első felhívása az egész nép­hez szólt, programjának alapja a népi demokrácia to­vábbfejlesztése, a nemzeti függetlenség további megszi­lárdítása, a magyar hazafias hagyományok ápolása volt Viharos, forradalmi idő­szak volt ez. Történelmi erők viaskodtak népünk felemel­kedésének, szabadságának, pirkadó jövőjének kiteljese­dése érdekében, de ellene is. És a harc ekkor még koránt­sem dőlt el. Az új szervezet a szabadságharcosok szövet­sége magába tömörítette azo­kat akik már a spanyol sza­badságharc idején megértet­ték, hogy a szabadság egy és oszthatatlan. Zászlaja alá áll­tak azok a harcosok is, akik a második világháború leg­sötétebb esztendeiben parti­zánként fogtak fegyvert az embertelenség erői ellen. Ez az új szövetség szervezett ereje lett a forradalmi harc­nak. Az elmúlt negyed század alatt a szövetség — a fejlő­dés törvényeit követve — jellegében, szervezeti felépí­tésében, következésképpen nevében is több változáson ment keresztül, amíg mai lé­nyegét legjobban kifejező je­lenlegi nevéhez eljutott. Éle­tének elmúlt történelmi pe­riódusában munkájának leg­fontosabb meghatározó té­nyezője azonban sohasem változott: a kommunista párthoz való hűség, a párt politikájának, elsősorban ter­­mészetesen honvédelmi poli­tikájának érvényre juttatása, tudatos részvállalás annak megvalósításában. Ez volt és lesz a jövőben is — az MSZMP irányításával és hat­hatós segítségével — sikerei­nek döntő záloga. A Magyar Honvédelmi Szövetség széles társadalmi alapokon álló szervezet. Fia­talok tíz- és tízezreit foglal­koztatja, tanítja őket hasznos tudnivalókra, lehetőséget te­remt számukra, hogy techni­kai tudásukat gyarapítva — sok esetben egy-egy nagysze­rű szakmát szerezve — tölt­sék el szabad idejüket, hó­dolhassanak hajlamaik sze­rint hasznos szenvedélyeik­nek, sportolhassanak, miköz­ben felkészülnek a legszen­tebb hazafi­úi kötelesség, a katonai szolgálat teljesítésé­re. Ez a rendkívül bonyolult, igen nagy anyagi és szellemi erőket igénylő munka termé­szetesen nem lehet egyetlen szervezet feladata. Vala­mennyi állami, társadalmi és tömegszervezet, a fegyveres erők, és a különböző gazda­sági egységek szervezett együttműködése hozhat csak igazán sikert ebben a fel­mérhetetlen jelentőségű tár­sadalmi munkálkodásban. Az elmúlt 25 év során ez az együttműködés egyre mélyeb­­bé, konkrétabbá, gyümölcsö­zőbbé vált. A fegyveres erők, a KISZ, az Úttörő Szövetség, a Hazafias Népfront, a Ma­gyar Testnevelési és Sport­­szövetség, népművelési intéz­mények és valamennyi együttműködő partner mind több és több segítséget nyújt a honvédelmi célkitűzések, pártunk honvédelmi politiká­jának megvalósításához. A jubileumi évforduló, amellett, hogy méltóképpen emlékeztet negyed század munkájának tényeire és hő­seire, konkrét célok elérését is kívánja szolgálni. Hogy csak néhányat említsünk: jobban felkelteni a figyelmet a szövetség munkája iránt a társadalom minden rétegé­ben, megismertetni a klubok munkájának szépségét és hasznát, megértetni az ifjú­sággal a katonai szolgálatra való felkészülés fontosságát, a tartalékosokkal saját to­­vábbképzésük, valamint a sorkötelesek előképzése iránti felelősséget, erősíteni a fegy­veres erők tagjai iránti meg­becsülést és nem utolsó sor­ban elérni, illetve növelni a társadalom különböző intéz­ményeinek erkölcsi és anya­gi támogatását. Az a rendezvénysorozat te­hát, amellyel a Magyar Hon­védelmi Szövetség méltókép­pen ünnepelni kívánja ne­gyedszázados évfordulóját, nem cél, hanem eszköz, ahogy Kiss Lajos vezérőr­nagy megfogalmazta sajtótá­jékoztatójában. Eszköz ah­hoz, hogy a szövetséget ma­ga elé tűzött céljainak el­érésében segítse. Ma­­ a sorozat nyitó ese­ményeként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagy­­termében ünnepi megemléke­zést tartanak. Budapesten, Szombathelyen a jubileumi megemlékezést március 3-án, szombaton fél 5 órakor, a tanítóképző intézet díszter­mében rendezi az MHSZ Vas megyei vezetősége. Kardos Miklós, a szövetség Vas me­gyei titkára mond beszédet, az ezt követő műsorban fel­lépnek a Bartók Béla Zene­iskola növendékei, a határ­őrség fúvószenekara, a dr. Mü­nnich Ferenc Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ Irodalmi színpada és a taní­tóképző intézet hallgatói. „A haza védelmét komo­lyan venni annyit jelent, mint gondosan felkészülni és szigorúan számba venni az erőviszonyokat”. Lenin mond­­ta ezt. Ennél bölcsebb, iga­­zabb útmutatója a következő 25 évben sem lehet a Magyar Honvédelmi Szövetségnek. Várhelyi József A brigád vezetők közbeszóltak: a differenciálható bérből kapjanak többet a fiatalok A­ Si­em vezető irodájának olajos padlóján­­álig akad talpalatnyi hely. Szocialista brigád vezetők, párt- és szak­­szervezeti tisztségviselői­, KISZ vezetőségi tagok mun­karuhában, olajos kézzel, úgy, ahogy épp a gép mellől elszabadultak fél órára, itt ülnek, széküket közel húzva az üzemvezető asztalához. Az íróasztalon a forgácsoló mű­hely esztergályosainak, sajtolóinak, összesen hatvan szak- és segédmunkásnak, betanított dolgozzanak bérfejlesztésé­ről készült kimutatás fekszik. A négy és nyolc százalékos kötelező béremelés számai tintával íródtak, de a vállalati forrásból differenciálható összeget, azt a bizonyos 6 szá­­zalékot a javaslatok alapján még csak ceruzával írták be a nevek mellé. A felosztás végleges jóváhagyása ebben a félórában történik. — Minden bérrendezéskor, jutalomosztáskor hasonló „felállításban” tanácsko­zunk. Igaz a jelenlegi bér­­fejlesztés egymagában kiteszi az elmúlt három évi órabér­emelésnek teljes összegét Végre kialakulhatnak a he­lyes bérarányok — mondja Somogyi József üzemvezető. Ceruzája végigfut a szám­soron 100—300 forintos be­jegyzések láthatók a nevek mellett, de akad üresen ma­radt kocka is. — Fiatal az üzem, legtöbb szakmunkásunk 18—25 éves korosztályba tartozik. A ta­nulóévek után gyorsan fej­lődtek, keresetük viszont az idősebb szakikhoz viszonyít­va alacsony. 800—1000 forin­tos bérkülönbség volt az egyforma munkakörben dol­gozók között Most 500—600 forint lesz — ez már reális. Takács József műhelybizott­sági titkárral egy vélemé­nyen van a két szocialista brigádvezető Németh Ernő kormánykitüntetéses eszter­gályos és Tóth József észtön gályát». A fiatal szakmunkás­­gárda kialakításában jelez jones tarék”. — Brigádomban ma !Satab­afe, Barueknemak és Strabónak javaslom a diffe­renciált bért A harmadik „fiú” még várjegy előbb ér­je el a tőle megkívánható szintet — határoz az egyik brigádvezető. A másik viszont korrigál­tatja az összeget 120 forint­ról 300-ra emelteti fel egy­­egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatal szakmunkás bé­rét — Meglepő ez az ifjúsági kultusz... — szándékosan provokatív a megjegyzésem. — Téved, csak éppen igaz­ságosan ítélik meg munkán­kat az idősebbek. Egyenlő elbírálásban részesülünk, az számít, amit leteszünk a me­­cs asztalára — mondja Kiss Lajos, a KISZ VB tagja. Az üzem pedig, ahol a fia­talokra ilyen jól odafigyel­nek, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár szombathelyi­­gyára. „Ki er­ősen ügyeljenek a vállalatok arra, hogy ne hozzák hátrányos helyzetbe a vidéki telephelyeket” — olvasom a kohó- és gépipa­ri miniszteri irányelveket, melyet a MEZŐGÉP üzemi lap februári számának első oldalán ismertetnek, min­den dolgozó tudomására hozva, hogyan kötelesek a tárcához tartozó gyárakban, üzemekben végrehajtani az ipari munkások béremelésé­ről szóló kormányhatároza­tot. Kása Lászlónné a szombat­­helyi Mezőgépgyár terv és munkaügyi osztályvezetőjét bérfelosztás gondjától ter­hes hetek zárónapjain keres­tem fel, s míg várta­m rá , mert a® egyik üzemben járt, talán éppen egy vitás bérügyben — belenéztem az asztalán fekvő újságba. Már az ajtóban tudta, mi járat­ban vagyok. — kitett magáért a mosonmagyaróvári vállalat­vezetőség, bár a központi bérkeretből mind a négy gyá­ra a kötelező minimumot (a szombathelyi 827 ezer forin­tot) kapta, de a vállalat sa­ját fejlesztési alapjáról 942 ezer forintot ad, ami 8 szá­zalékos differenciálható bér­­fejlesztést jelent. 548 dolgo­zót érint: 359 munkást, 9 művezetőt és 180 alkalmazot­tat. Magas a szakmunkás arány, 67 százalék, így a kö­telező bérfejlesztéssel a mun­kásátlagkeresetek 7,1 száza­lékkal növekednek, összesen a két fejlesztési összeg 13,1 százalék, s ebből 11,8 száza­lékot alapbéresí­tettünk.­­ A miniszteri irányelvek szerint is előtérbe kell he­lyezni a több műszakban, a nehéz fizikai munkát végző­ket, a melegüzemi betanított munkásokat. Hogyan ér­vényesítették a gyakorlatban a saját erőből képzett bér­keret elosztásakor? — Teljesen szabályosan. Tehát csak munkás állo­mánycsoportba tartozó dol­gozók, val­amint a „terme­lésirányító III—IV—V.” mun­kakörbe sorolt segéd-, fő- il­letve művezetők, valamint más elnevezésű, de közvetlen termelésirányítást végző al­kalmazottak jöhetnek számí­tásba. Kiemelten kezeltük az öntödét Bár­ itt betanított munkásokat találunk zöm­mel, viszont nem kell külön ecsetelnem milyen munkabí­rást követel ez a terület. Az állandó éjszakai műszakos „ür­esí­tők” a vállalati keret­ből nyolc százalékot, az önt­vénytisztítók — 36 órát dol­goznak, mert egészségre ár­talmas a munkájuk — 6 szá­zalékot kaptak. — „A­taktikus kategóriá­t belül részesítsék előnyben a szoros telj­esí­tm­ény követel­mények alapján kötött tech­nológiai előírások szerint dol­gozókat” — írja az újság. — Erre is van példa, ugyancsak az öntödei körön 6 százalékos a saját bérfej­lesztés. Körülbelül havonta 350 forinttal több lesz a fi­zetés. Méltányoltuk a fre­á­­gai kvalifikált szakmunkások helyzetét, a forgácsoló mű­helyre egyöntetűen 6 száza­lékos fejlesztés jutott." A szer­számkészítő műhelyben — ahol eddig is a legmagasabb volt az átlagbér —■ most be kellett érni 4 százalékkal, így diktálta a helyes bér­arányok kialakítása. — És az alkalmazottak? — Egyik állomány sem ré­szesült a másik rovására A művezetőknél szintén 6 százalékos a vállalati bér­­fejlesztés (itt a különböző pótlékok lényegesen emelnek a fizetéseken). Az alkalma­zottak közül kimondottan az alacsony fizetésűek bérét emeltük, például a takarító­két 100 forinttal . Hogyan bonyolódott le a kötelező és bérfejlesztés differenciálható összegének elosztása? — Meglepően simá­n. A központi keretnél összesen egy reklamáció volt, az is jo­gos és azonnal korrigáltuk. A hangulat megelégedett, a kevesebb összegben részesü­lők is belátták, hogy vannak náluk többre érdemesültek. A határozatot minden szin­ten megvitattuk (gazdasági vezetőkkel, termelési ta­nácskozáson a dolgozókkal, stb.), javaslatokat kértünk. A bérek szakmák szerinti el­osztása az szb egyetértésével történt. A személyenkénti „lebontás” már a műhelyek­­ gazdasági-társadalmi veze­­j­tődnek, szocialista brigád ve­zetőinek feladata volt­ak A bérkamüf áfásokat­­ reggelre a faliújságokra kifüggesztett rSchsváth Anita ints a wann Great Serisääs Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Balogh Kálmánt, a sárvári városi tanács egész­ségügyi osztálya főelőadóját — nyugállományba vonulása alkalmából — a Munka Ér­demrend bronz fokozatával tüntette ki. A kitüntetést az Elnöki Tanács megbízásából dr. Gonda György, a me­gyei tanács elnöke nyújtotta át Arányok Érdekes és egyben tanul­ságos összehasonlításra al­kalmas két adat: a kiskeres­kedelmi hálózat 9 új egy­séggel, a vendéglátóipari hálózat pedig 14 új egység­gel bővült tavaly a megyé­ben. (Külön érdekessége a dolognak,, hogy főleg az italboltok szaporodtak — nem nőtt viszont a cukrász­dák és az ifjúsági szórako­zóhelyek száma.) Bárhogy is nézem, ezek az arányok mindenképpen el­gondolkoztatóak. Félreértés ne essék, a bővítés — főleg pedig a korszerűsítés — vendéglátó­ipari hálózatunkra is jócs­kán ráfér, az igényeket a lehetőségekhez képest ezen a területen is ki kell elégí­teni Csakhogy: Vendéglátóipari egysé­gekből, különösen italboltok­ból a legtöbb helyen már eddig is telítettség volt, a kereskedelmi hálózat bőví­tése pedig szinte minden te­lepülésen követelmény. Am­i pedig az ifjúsági szórakozó­helyeket illeti, azokban a fiatalok a megmondhatói —­manapság bizony egyáltalán nem bővelkedünk. Joggal hinné az ember, ilyen helyzetben a kereske­delmi hálózat bővítése a vendéglátóipari hálózattal szemben feltétlenül elsőbb­séget élvez, a vendéglátó­ipar pedig elsősorban az if­júsági szórakozóhelyek szá­mát igyekszik bővíteni. A múlt évben ez sajnost nem így volt. S bár ebben gazdaságossá­gi meggondolások is közre­játszottak — ezekkel az ará­nyokkal megbékélni aligha lehet. Bármennyire is gyor­sabban megtérülnek ugyan­is az új italboltokra fordí­tott összegek, most elsősor­ban nem új italboltokra, ha­nem új üzletekre és kultu­rált ifjúsági szórakozóhe­lyekre volna szükség. Ismétlem­: szó sincs arról, hogy a vendéglátóipar ne fejlődjön. De. Ne a kereskedelmi háló­zat bővítésének rovására, s ne is elsősorban új italbol­tok létrehozásával. D* Színház — csomagolópapíron! A propagandám —a szín­vonalas, jó propagandára — ma már nagy gondot és nem kevés pénzt fordítanak ha­zánkban is. Ízléses faliképek, kártyanaptárak, rajzos és szöveges hirdetések hívják fel a vásárlók figyelmét egy­­egy árucikkre, kedvezményes kiárusításra, akcióra... at­tól függően,­ kinek mennyi a pénze, és" milyen kurázsival rendelkezik a réhá­mszakeszt­­bere. . A kultúra — mondjuk — nálunk nem árucikk, de egy­­egy jó filmre, rendezvényre, könyvre, színházi előadásra s egyéb kultúrtermekre mégis­csak fel kell hívni a „nagy­érdemű” figyelmét. A könyv­­terjesztés — és a könyvki­adók — háza elejét nem ér­heti szó: ízléses szép pros­pektusokban nyújtanak idő­ben tájékoztatót. A filmek rajzos plakátjai ízlésesek, színessé teszik az utcák ké­pét s egyes művelődési ott­honok, központok és egyéb kulturális intézmények is megtalálták a módját mű­so­raik esztétikus köntösbe burkolt ajánlásának. Egye­dül a színházi propagandával nem tudok „kibékülni”... Némely művelődési házak előcsarnokában és nézőterén a kulturális forradalom „hős­korát” is meghaladó házi­ ké­szítésű plakátok jelennek meg nemegyszer, amelynek láttán inkább elfordítja az fejét az ember, mint rácso­­dálkozik. A többmillió fo­­rintos költséggel megépített, többezer forintos költséggel felújított művelődési otthona­inkban és előtte, filléres rajzlapon, csomagolópapí­ron, hevenyészve felmázolt szöveg hívja a közönséget egy-egy színházi estre. Láttam már Szombathe­­­­lyen és láttam Sárváron ilyen, a meghirdetett előadás hitelét már előre rontó, el­képesztő és elrettentő plakát­­szörnyeket, s ezeknek kinéze­te nemcsak esztétikai érzé­künket borzolja fel, hanem céljával ellentétes hatást is ér el. A művelődési házak azt mondják: nincs anyagi kere­tük megfelelő, esztétikus, dz színházi előadásokhoz méltó propagandára. Lehet, hogy a­­ költségvetésükben ilyen rub­­rika nincsen — mégis meg kellene találni a hatásos, szép, esztétikus propaganda módját! Mert ez a „forma” és „faj­ta” többet áld, mint használ, s egy-két jól elhelyezett, íz­léses plakát elkészíttetése nem milliókba kerül... még­­csak ezrekbe sem­ ... S mel­lesleg: ma már egy falusi szüreti bált is színvonalasab­ban hirdetnek meg...! (ssakályt 3g­ y­ tanúvtt 1973-ban Három új törvény terveze­­tét nyújtják be az idén a kormányhoz, illetőleg az or­szággyűléshez: a büntetőeljá­rásról, statisztikai adatszol­gáltatásról és a miniszterek jogállásáról, felelősségéről szóló legmagasabb szintű jogszabály javaslatát — je­lentette be dr. Korom Mi­hály igazságügyminiszter azon a sajtótájékoztatón, amelyet az Országházban tar­tott A sajtóértekezleten a miniszter ismertette az 1973. évi időszerű jogalkotási fel­adatokat, mindenekelőtt a büntetőeljárási törvény mó­dosítását. Elmondta a miniszter, hogy a bűncselekményeknek a leg­utóbbi Btk-novel­lával tör­tént kettős, tehát bűntettek­re és vétségekre való katego­rizálását az új eljárási tör­vénynél is figyelembe ve­szik: a vétségek — azaz a társadalomra kisebb veszélyt jelentő bűncselekmények — elbírálása sokkal egyszerűbb lesz, mint a bűntetteké. Be­vezetik az egyesbíró intéz­ményét a vétségek elbírálá­sánál is. Ez azt jelenti, hogy a bíráskodásba itt nem von­ják be a népi ülnököket. A bűntettek tárgyalásánál to­vábbra is működnek a népi ülnökök, itt ugyanis feltét­lenül szükség van élettapasz­talatukra, természetes jogér­­zésükre. ­0$ népe

Next