Vas Népe, 1973. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-01 / 50. szám
Negyed századra tekint a Magyar Honvédelmi Szövetség A „fényes szellők” immár legendás korszakában, a „fordulat elvében”, 1948. február 29-én a párt a kormány, a közélet vezetőinek részvételével Budapesten, a Zeneakadémia nagytermében tartott alakuló közgyűlésen életre kelt A Magyar Honvédelmi Szövetség jogelőd szervezete, a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Az új szervezet első felhívása az egész néphez szólt, programjának alapja a népi demokrácia továbbfejlesztése, a nemzeti függetlenség további megszilárdítása, a magyar hazafias hagyományok ápolása volt Viharos, forradalmi időszak volt ez. Történelmi erők viaskodtak népünk felemelkedésének, szabadságának, pirkadó jövőjének kiteljesedése érdekében, de ellene is. És a harc ekkor még korántsem dőlt el. Az új szervezet a szabadságharcosok szövetsége magába tömörítette azokat akik már a spanyol szabadságharc idején megértették, hogy a szabadság egy és oszthatatlan. Zászlaja alá álltak azok a harcosok is, akik a második világháború legsötétebb esztendeiben partizánként fogtak fegyvert az embertelenség erői ellen. Ez az új szövetség szervezett ereje lett a forradalmi harcnak. Az elmúlt negyed század alatt a szövetség — a fejlődés törvényeit követve — jellegében, szervezeti felépítésében, következésképpen nevében is több változáson ment keresztül, amíg mai lényegét legjobban kifejező jelenlegi nevéhez eljutott. Életének elmúlt történelmi periódusában munkájának legfontosabb meghatározó tényezője azonban sohasem változott: a kommunista párthoz való hűség, a párt politikájának, elsősorban természetesen honvédelmi politikájának érvényre juttatása, tudatos részvállalás annak megvalósításában. Ez volt és lesz a jövőben is — az MSZMP irányításával és hathatós segítségével — sikereinek döntő záloga. A Magyar Honvédelmi Szövetség széles társadalmi alapokon álló szervezet. Fiatalok tíz- és tízezreit foglalkoztatja, tanítja őket hasznos tudnivalókra, lehetőséget teremt számukra, hogy technikai tudásukat gyarapítva — sok esetben egy-egy nagyszerű szakmát szerezve — töltsék el szabad idejüket, hódolhassanak hajlamaik szerint hasznos szenvedélyeiknek, sportolhassanak, miközben felkészülnek a legszentebb hazafiúi kötelesség, a katonai szolgálat teljesítésére. Ez a rendkívül bonyolult, igen nagy anyagi és szellemi erőket igénylő munka természetesen nem lehet egyetlen szervezet feladata. Valamennyi állami, társadalmi és tömegszervezet, a fegyveres erők, és a különböző gazdasági egységek szervezett együttműködése hozhat csak igazán sikert ebben a felmérhetetlen jelentőségű társadalmi munkálkodásban. Az elmúlt 25 év során ez az együttműködés egyre mélyebbé, konkrétabbá, gyümölcsözőbbé vált. A fegyveres erők, a KISZ, az Úttörő Szövetség, a Hazafias Népfront, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség, népművelési intézmények és valamennyi együttműködő partner mind több és több segítséget nyújt a honvédelmi célkitűzések, pártunk honvédelmi politikájának megvalósításához. A jubileumi évforduló, amellett, hogy méltóképpen emlékeztet negyed század munkájának tényeire és hőseire, konkrét célok elérését is kívánja szolgálni. Hogy csak néhányat említsünk: jobban felkelteni a figyelmet a szövetség munkája iránt a társadalom minden rétegében, megismertetni a klubok munkájának szépségét és hasznát, megértetni az ifjúsággal a katonai szolgálatra való felkészülés fontosságát, a tartalékosokkal saját továbbképzésük, valamint a sorkötelesek előképzése iránti felelősséget, erősíteni a fegyveres erők tagjai iránti megbecsülést és nem utolsó sorban elérni, illetve növelni a társadalom különböző intézményeinek erkölcsi és anyagi támogatását. Az a rendezvénysorozat tehát, amellyel a Magyar Honvédelmi Szövetség méltóképpen ünnepelni kívánja negyedszázados évfordulóját, nem cél, hanem eszköz, ahogy Kiss Lajos vezérőrnagy megfogalmazta sajtótájékoztatójában. Eszköz ahhoz, hogy a szövetséget maga elé tűzött céljainak elérésében segítse. Ma a sorozat nyitó eseményeként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermében ünnepi megemlékezést tartanak. Budapesten, Szombathelyen a jubileumi megemlékezést március 3-án, szombaton fél 5 órakor, a tanítóképző intézet dísztermében rendezi az MHSZ Vas megyei vezetősége. Kardos Miklós, a szövetség Vas megyei titkára mond beszédet, az ezt követő műsorban fellépnek a Bartók Béla Zeneiskola növendékei, a határőrség fúvószenekara, a dr. Münnich Ferenc Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Irodalmi színpada és a tanítóképző intézet hallgatói. „A haza védelmét komolyan venni annyit jelent, mint gondosan felkészülni és szigorúan számba venni az erőviszonyokat”. Lenin mondta ezt. Ennél bölcsebb, igazabb útmutatója a következő 25 évben sem lehet a Magyar Honvédelmi Szövetségnek. Várhelyi József A brigád vezetők közbeszóltak: a differenciálható bérből kapjanak többet a fiatalok A Siem vezető irodájának olajos padlójánálig akad talpalatnyi hely. Szocialista brigád vezetők, párt- és szakszervezeti tisztségviselői, KISZ vezetőségi tagok munkaruhában, olajos kézzel, úgy, ahogy épp a gép mellől elszabadultak fél órára, itt ülnek, széküket közel húzva az üzemvezető asztalához. Az íróasztalon a forgácsoló műhely esztergályosainak, sajtolóinak, összesen hatvan szak- és segédmunkásnak, betanított dolgozzanak bérfejlesztéséről készült kimutatás fekszik. A négy és nyolc százalékos kötelező béremelés számai tintával íródtak, de a vállalati forrásból differenciálható összeget, azt a bizonyos 6 százalékot a javaslatok alapján még csak ceruzával írták be a nevek mellé. A felosztás végleges jóváhagyása ebben a félórában történik. — Minden bérrendezéskor, jutalomosztáskor hasonló „felállításban” tanácskozunk. Igaz a jelenlegi bérfejlesztés egymagában kiteszi az elmúlt három évi órabéremelésnek teljes összegét Végre kialakulhatnak a helyes bérarányok — mondja Somogyi József üzemvezető. Ceruzája végigfut a számsoron 100—300 forintos bejegyzések láthatók a nevek mellett, de akad üresen maradt kocka is. — Fiatal az üzem, legtöbb szakmunkásunk 18—25 éves korosztályba tartozik. A tanulóévek után gyorsan fejlődtek, keresetük viszont az idősebb szakikhoz viszonyítva alacsony. 800—1000 forintos bérkülönbség volt az egyforma munkakörben dolgozók között Most 500—600 forint lesz — ez már reális. Takács József műhelybizottsági titkárral egy véleményen van a két szocialista brigádvezető Németh Ernő kormánykitüntetéses esztergályos és Tóth József észtön gályát». A fiatal szakmunkásgárda kialakításában jelez jones tarék”. — Brigádomban ma !Satabafe, Barueknemak és Strabónak javaslom a differenciált bért A harmadik „fiú” még várjegy előbb érje el a tőle megkívánható szintet — határoz az egyik brigádvezető. A másik viszont korrigáltatja az összeget 120 forintról 300-ra emelteti fel egyegy kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatal szakmunkás bérét — Meglepő ez az ifjúsági kultusz... — szándékosan provokatív a megjegyzésem. — Téved, csak éppen igazságosan ítélik meg munkánkat az idősebbek. Egyenlő elbírálásban részesülünk, az számít, amit leteszünk a mecs asztalára — mondja Kiss Lajos, a KISZ VB tagja. Az üzem pedig, ahol a fiatalokra ilyen jól odafigyelnek, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár szombathelyigyára. „Ki erősen ügyeljenek a vállalatok arra, hogy ne hozzák hátrányos helyzetbe a vidéki telephelyeket” — olvasom a kohó- és gépipari miniszteri irányelveket, melyet a MEZŐGÉP üzemi lap februári számának első oldalán ismertetnek, minden dolgozó tudomására hozva, hogyan kötelesek a tárcához tartozó gyárakban, üzemekben végrehajtani az ipari munkások béremeléséről szóló kormányhatározatot. Kása Lászlónné a szombathelyi Mezőgépgyár terv és munkaügyi osztályvezetőjét bérfelosztás gondjától terhes hetek zárónapjain kerestem fel, s míg vártam rá , mert a® egyik üzemben járt, talán éppen egy vitás bérügyben — belenéztem az asztalán fekvő újságba. Már az ajtóban tudta, mi járatban vagyok. — kitett magáért a mosonmagyaróvári vállalatvezetőség, bár a központi bérkeretből mind a négy gyára a kötelező minimumot (a szombathelyi 827 ezer forintot) kapta, de a vállalat saját fejlesztési alapjáról 942 ezer forintot ad, ami 8 százalékos differenciálható bérfejlesztést jelent. 548 dolgozót érint: 359 munkást, 9 művezetőt és 180 alkalmazottat. Magas a szakmunkás arány, 67 százalék, így a kötelező bérfejlesztéssel a munkásátlagkeresetek 7,1 százalékkal növekednek, összesen a két fejlesztési összeg 13,1 százalék, s ebből 11,8 százalékot alapbéresítettünk. A miniszteri irányelvek szerint is előtérbe kell helyezni a több műszakban, a nehéz fizikai munkát végzőket, a melegüzemi betanított munkásokat. Hogyan érvényesítették a gyakorlatban a saját erőből képzett bérkeret elosztásakor? — Teljesen szabályosan. Tehát csak munkás állománycsoportba tartozó dolgozók, valamint a „termelésirányító III—IV—V.” munkakörbe sorolt segéd-, fő- illetve művezetők, valamint más elnevezésű, de közvetlen termelésirányítást végző alkalmazottak jöhetnek számításba. Kiemelten kezeltük az öntödét Bár itt betanított munkásokat találunk zömmel, viszont nem kell külön ecsetelnem milyen munkabírást követel ez a terület. Az állandó éjszakai műszakos „üresítők” a vállalati keretből nyolc százalékot, az öntvénytisztítók — 36 órát dolgoznak, mert egészségre ártalmas a munkájuk — 6 százalékot kaptak. — „Ataktikus kategóriát belül részesítsék előnyben a szoros teljesítmény követelmények alapján kötött technológiai előírások szerint dolgozókat” — írja az újság. — Erre is van példa, ugyancsak az öntödei körön 6 százalékos a saját bérfejlesztés. Körülbelül havonta 350 forinttal több lesz a fizetés. Méltányoltuk a freágai kvalifikált szakmunkások helyzetét, a forgácsoló műhelyre egyöntetűen 6 százalékos fejlesztés jutott." A szerszámkészítő műhelyben — ahol eddig is a legmagasabb volt az átlagbér —■ most be kellett érni 4 százalékkal, így diktálta a helyes bérarányok kialakítása. — És az alkalmazottak? — Egyik állomány sem részesült a másik rovására A művezetőknél szintén 6 százalékos a vállalati bérfejlesztés (itt a különböző pótlékok lényegesen emelnek a fizetéseken). Az alkalmazottak közül kimondottan az alacsony fizetésűek bérét emeltük, például a takarítókét 100 forinttal . Hogyan bonyolódott le a kötelező és bérfejlesztés differenciálható összegének elosztása? — Meglepően simán. A központi keretnél összesen egy reklamáció volt, az is jogos és azonnal korrigáltuk. A hangulat megelégedett, a kevesebb összegben részesülők is belátták, hogy vannak náluk többre érdemesültek. A határozatot minden szinten megvitattuk (gazdasági vezetőkkel, termelési tanácskozáson a dolgozókkal, stb.), javaslatokat kértünk. A bérek szakmák szerinti elosztása az szb egyetértésével történt. A személyenkénti „lebontás” már a műhelyek gazdasági-társadalmi vezejtődnek, szocialista brigád vezetőinek feladata voltak A bérkamüf áfásokat reggelre a faliújságokra kifüggesztett rSchsváth Anita ints a wann Great Serisääs Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Balogh Kálmánt, a sárvári városi tanács egészségügyi osztálya főelőadóját — nyugállományba vonulása alkalmából — a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. A kitüntetést az Elnöki Tanács megbízásából dr. Gonda György, a megyei tanács elnöke nyújtotta át Arányok Érdekes és egyben tanulságos összehasonlításra alkalmas két adat: a kiskereskedelmi hálózat 9 új egységgel, a vendéglátóipari hálózat pedig 14 új egységgel bővült tavaly a megyében. (Külön érdekessége a dolognak,, hogy főleg az italboltok szaporodtak — nem nőtt viszont a cukrászdák és az ifjúsági szórakozóhelyek száma.) Bárhogy is nézem, ezek az arányok mindenképpen elgondolkoztatóak. Félreértés ne essék, a bővítés — főleg pedig a korszerűsítés — vendéglátóipari hálózatunkra is jócskán ráfér, az igényeket a lehetőségekhez képest ezen a területen is ki kell elégíteni Csakhogy: Vendéglátóipari egységekből, különösen italboltokból a legtöbb helyen már eddig is telítettség volt, a kereskedelmi hálózat bővítése pedig szinte minden településen követelmény. Ami pedig az ifjúsági szórakozóhelyeket illeti, azokban a fiatalok a megmondhatói —manapság bizony egyáltalán nem bővelkedünk. Joggal hinné az ember, ilyen helyzetben a kereskedelmi hálózat bővítése a vendéglátóipari hálózattal szemben feltétlenül elsőbbséget élvez, a vendéglátóipar pedig elsősorban az ifjúsági szórakozóhelyek számát igyekszik bővíteni. A múlt évben ez sajnost nem így volt. S bár ebben gazdaságossági meggondolások is közrejátszottak — ezekkel az arányokkal megbékélni aligha lehet. Bármennyire is gyorsabban megtérülnek ugyanis az új italboltokra fordított összegek, most elsősorban nem új italboltokra, hanem új üzletekre és kulturált ifjúsági szórakozóhelyekre volna szükség. Ismétlem: szó sincs arról, hogy a vendéglátóipar ne fejlődjön. De. Ne a kereskedelmi hálózat bővítésének rovására, s ne is elsősorban új italboltok létrehozásával. D* Színház — csomagolópapíron! A propagandám —a színvonalas, jó propagandára — ma már nagy gondot és nem kevés pénzt fordítanak hazánkban is. Ízléses faliképek, kártyanaptárak, rajzos és szöveges hirdetések hívják fel a vásárlók figyelmét egyegy árucikkre, kedvezményes kiárusításra, akcióra... attól függően, kinek mennyi a pénze, és" milyen kurázsival rendelkezik a réhámszakesztbere. . A kultúra — mondjuk — nálunk nem árucikk, de egyegy jó filmre, rendezvényre, könyvre, színházi előadásra s egyéb kultúrtermekre mégiscsak fel kell hívni a „nagyérdemű” figyelmét. A könyvterjesztés — és a könyvkiadók — háza elejét nem érheti szó: ízléses szép prospektusokban nyújtanak időben tájékoztatót. A filmek rajzos plakátjai ízlésesek, színessé teszik az utcák képét s egyes művelődési otthonok, központok és egyéb kulturális intézmények is megtalálták a módját műsoraik esztétikus köntösbe burkolt ajánlásának. Egyedül a színházi propagandával nem tudok „kibékülni”... Némely művelődési házak előcsarnokában és nézőterén a kulturális forradalom „hőskorát” is meghaladó házi készítésű plakátok jelennek meg nemegyszer, amelynek láttán inkább elfordítja az fejét az ember, mint rácsodálkozik. A többmillió forintos költséggel megépített, többezer forintos költséggel felújított művelődési otthonainkban és előtte, filléres rajzlapon, csomagolópapíron, hevenyészve felmázolt szöveg hívja a közönséget egy-egy színházi estre. Láttam már Szombathelyen és láttam Sárváron ilyen, a meghirdetett előadás hitelét már előre rontó, elképesztő és elrettentő plakátszörnyeket, s ezeknek kinézete nemcsak esztétikai érzékünket borzolja fel, hanem céljával ellentétes hatást is ér el. A művelődési házak azt mondják: nincs anyagi keretük megfelelő, esztétikus, dz színházi előadásokhoz méltó propagandára. Lehet, hogy a költségvetésükben ilyen rubrika nincsen — mégis meg kellene találni a hatásos, szép, esztétikus propaganda módját! Mert ez a „forma” és „fajta” többet áld, mint használ, s egy-két jól elhelyezett, ízléses plakát elkészíttetése nem milliókba kerül... mégcsak ezrekbe sem ... S mellesleg: ma már egy falusi szüreti bált is színvonalasabban hirdetnek meg...! (ssakályt 3g y tanúvtt 1973-ban Három új törvény tervezetét nyújtják be az idén a kormányhoz, illetőleg az országgyűléshez: a büntetőeljárásról, statisztikai adatszolgáltatásról és a miniszterek jogállásáról, felelősségéről szóló legmagasabb szintű jogszabály javaslatát — jelentette be dr. Korom Mihály igazságügyminiszter azon a sajtótájékoztatón, amelyet az Országházban tartott A sajtóértekezleten a miniszter ismertette az 1973. évi időszerű jogalkotási feladatokat, mindenekelőtt a büntetőeljárási törvény módosítását. Elmondta a miniszter, hogy a bűncselekményeknek a legutóbbi Btk-novellával történt kettős, tehát bűntettekre és vétségekre való kategorizálását az új eljárási törvénynél is figyelembe veszik: a vétségek — azaz a társadalomra kisebb veszélyt jelentő bűncselekmények — elbírálása sokkal egyszerűbb lesz, mint a bűntetteké. Bevezetik az egyesbíró intézményét a vétségek elbírálásánál is. Ez azt jelenti, hogy a bíráskodásba itt nem vonják be a népi ülnököket. A bűntettek tárgyalásánál továbbra is működnek a népi ülnökök, itt ugyanis feltétlenül szükség van élettapasztalatukra, természetes jogérzésükre. 0$ népe