Vas Népe, 1973. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

Heti világhíradó HÉTFŐ: Szadat átalakította az egyiptomi kormányt, maga vette át a kormányfői tisztet is. — Nimeri szudáni elnök tárgyalásai Londonban. KEDD: Megalakult az új chilei kormány. — Medici olasz külügyminiszter Jeruzsálemben Golda Meirrel tár­gyalt.­ SZERDA: Nixon amerikai látogatásra hívta meg Tanaka japán miniszterelnököt. — Lemondott a francia kor­mány. — Kreisky osztrák kancellár Budapestre ér­kezett. CSÜTÖRTÖK: Nyilvánosságra hozták, hogy Brezsnyev moszkvai látogatásra hívta meg Tanaka japán mi­niszterelnököt. — Szabadon bocsátották az utolsó amerikai hadifoglyot, távozott Vietnamból az utolsó amerikai katona. — Nixon beszéde. PÉNTEK: La Celle—Saint—Cloud-ban újabb eredményte­len tárgyalás a két dél vietnami kormány képvise­lői között. — Párizsban a Renault-művekben sztrájk robbant ki. SZOMBAT: Thieu saigoni elnök az Egyesült Államokba uta­zott. — Echeverria mexikói elnök Kanadában tár­gyal. Így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: La Celle-Saint Cloud kastélya Párizstól nyugatra, a saint-cloud-i erdőben nem tartozik a háromcsillagos ide­genforgalmi látványosságok közé. Történelmi nevezetessé­ge is csak az utóbbi negyed­században alakult, amikor hol a NATO-nagyságok ott tartózkodása miatt, hol egyes nemzetközi tárgyalások szín­helyeként tűnt fel a kastély neve a krónikákban. Most a francia kormány itt ad ott­hont a két dél-vietnami fél tárgyalásainak. Amelyek — s ez nem meg­lepő! — egyelőre eredmény­telenek. A saigoni rezsim küldöttsége a magáét hajto­gatja „az északi csapatok ki­vonásáról”, az ideiglenes for­radalmi kormány képviselője hiába emlékeztet újra meg újra arra, hogy a párizsi bé­kemegállapodás értelmében itt dél-vietnam politikai jö­vőjéről kellene tárgyalniok Saigon pillanatnyi vezetői láthatólag időt akarnak nyer­ni. — aki időt nyer, életet nyer...­­ Thieu végre útnak indul­hat, elutazhatik Washington­ba, hogy Nixon elnöktől to­vábbi támogatást kérjen. E nélkül Thieu elveszett... Persze az Egyesült Államok elnökében — legalább is egy ideig — lesz hajlandóság a saigoni szövetséges segítésé­re. Az a­­szózat”, amelyet ,,a béke első napján” a Fehér Ház ura valamennyi ameri­kai rádió- és tévéállomás mű­sorában elmondott, sok-sok békeszólam mellett néhány fenyegető mondatot is tartal­mazott. Az amerikai politika ismerői arra következtettek ebből, hogy Nixon valami­­lyen jogi alapot teremt máris arra az esetre, ha egyszer új­ra beavatkozásra szánná el magát Vietnamiban. Az indokínai félszigeten komolyabb csatározások már csak Kambodzsában folynak. Az amerikai légierő folytat­ja a kambodzsai népi erők állásainak bombázását, bár­mennyire is tiltakozik ez el­len a washingtoni kongresz­­szus tekintélyes része. Nixon említett „szózatában” tovább­ra is igazolni igyekezett a kambodzsai terror­bombázá­sokat. Viszont Kissinger megint csak Ő! — a politiku­sok kisebb csoportja előtt bizalmasan kijelentette, hogy nincs sok hátra a kambod­zsai tűzszünetig. Hol lenné­nek a tűzszüneti tárgyalá­sok? Ezeket is Párizsban rendeznék meg? Ha Párizsnál tartunk, említést érdemel, hogy Fran­ciaországban ismét jelentke­zik a szociális nyugtalanság, a március elején lezajlott választások előtt a békeharc a politikai küzdelemnek ad­ta át a teret, most vissza­igényli a teret a szakszerve­zeti mozgalom. Az első sztrájk a Renault művekben robbant ki. A Renault a francia dolgozóknak minden­kor utat mutat, követésre méltó példát szolgáltat. A betanított munkások béré­nek, munkakörülményeinek javítása a sztrájk célja, s következtetni lehet ebből, hogy a francia bérharcnak ez lesz a központi témája. E munkások között sok az úgy­nevezett vendégmunkás, sok a színesbőrű is. (E sorok író­ja 1961-ben, 1965-ben, 1963- ban járt a Renault telepein, minden alkalommal több és több külföldi munkással ta­lálkozott...) A francia szak­­szervezetek egész Nyugat- Európára szóló példának szánják a mostani akciót: az afrikai, arab, portugál, spa­nyol, délolasz, jugoszláv, gö­rög, török vendégmunkáso­kat keményebben sújtja a kizsákmányolás. A Renault falai közt most a proletár nemzetköziség jegyében in­dult meg a harc. A francia kormány lemon­dott a héten. Ez csak forma­ság tulajdonképpen, de jelen esetben mód nyílik egyes miniszteri tárcák újra­elosz­tására is. A választások ta­nulságait érvényesítheti Pompidou elnök. Igaz, a mi­niszterelnöki poszton meg­hagyta Pierre Messmer eddi­gi kormányfőt, de számos fontos miniszteri széknek új gazdája lesz. Kormányátalakítás volt a héten Egyiptomban és a déli félteke másik vé­gében, Chilében is. Szadat döntése talált nagyobb vissz­hangra a világsajtóban: az egyiptomi elnök egyben át­vette a miniszterelnöki teen­dőket is. Nyilatkozatában az erők összpontosításáról be­szélt, amit egyesek úgy érté­keltek, hogy talán Izrael el­leni felkészülés diktálja ezt az új irányzatot. Más véle­mények szerint azonban Sza­dat elnök csak ki akarja húzni az időt a nyárig, ami­kor Washingtonból diplomá­ciai kezdeményezést vár , és bizonyos mértékig az arab érdekek figyelembevételét is. A chilei új kormány össze­tétele szintén jelzéssel szol­gálhat a­­helyzet alakulására Dr. Allende elnök már nem tart igényt a három tábor­nok miniszteri szolgálatára, amire pedig nagyon is szük­ség volt a múlt év őszének viharos napjaiban. A reakció heves támadásai, a sorozatos tüntetések, a fegyveres me­rényletek láttán be kellett vonni a kabinetbe például Prats tábornokot, a vezérkar főnökét. E Ő kapta a belügy­miniszteri tárcát, s ezzel együtt a köztársasági elnök helyettesítésének jogát is!) Most a tábornokok kivonul­nak a kormányból, ami egy­részt a chilei népi egység­kormány helyzetének meg­szilárdulására vall, másrészt azt bizonyítja, hogy a had­sereg valóban teljesen lojá­lis, azaz fegyelmezetten en­gedelmeskedik a polgári ha­talomnak. E napokban ép­pen három esztendeje, hogy magyar újságírókat fogadott dr. Allende — akkor még csak elnökjelöltként — és emlékszem, milyen meglepő volt számunkra, látni-hallani Allende magabiztosságát: „ha a népi egység győz, / a hadsereg támogatni fogja, a tisztikar lojális lesz!’ Az események a chilei szocialis­ta államférfit igazolták. Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködé­si konferenciát előkészítő tanácskozáson jól haladnak a dolgok, így nyilatkozott Walter Stoessel, az Egyesült Államoknak európai ügyek­kel foglalkozó államtitkára is az amerikai lapkiadók, rádió- és tévékommentátorok egynapos értekezletén. Kije­lentette, ha minden így megy tovább, akkor valószínűleg júniusban sor kerülhet a külügyminiszteri szintű kon­ferencia munkájának meg­kezdésére. A hét még egy jellemző­je: sok szó esett készülő uta­zásokról, meghívásokról. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtiktára levelet intézett Ta­naka japán miniszterelnök­höz és meghívta moszkvai látogatásra, de még a levél tartalmának nyilvánosságra hozatala előtt közölték Tokió­ban, hogy Tanakát Nixon elnök is meghívta. Bonnban pedig kormánykörökben tudni vélik, hogy május kö­zepén sor kerül Brezsnyev NSZK-beli látogatására is. Utoljára, de nem utolsó sorban számunkra jelentős esemény volt dr. Bruno Kreisky, osztrák kancellár magyarországi látogatása. A szívélyes légkörben lezajlott tárgyalások után a közös közlemény is megerősíti ha­zánk és Ausztria további ■együttműködésre vonatkozó elképzeléseit. A közös köz­lemény ezt­ így fejezi ki: „A tárgyalások befejeztével a két kormányfő megerősí­tette azt a szándékát, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság jó­szomszédi kapcsolatait a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének elve alapján to­vább fejlesztik”. Koszigin szovjet kormányfő a Kremlben fogadta G. Kernst, az amerikai Export-Import Bank elnökét.­­ (Telefoto) Az amerikai hivatalos látogatáson levő Jekatyerina Furceva szovjet művelődés­­ügyi miniszter felkereste Nixon elnököt és átadta neki B. V. Serbakov Téli táj Moszkva mellett című festményét. Képünkön (balról-jobbra): Kissinger, Furceva asszony, Nixon és Dobrinyin nagykövet.­­ , (Telefoto) mis fiepe. A Kreisky-látogatás osztrák visszhangja Ausztriában kedvező saj­tóvisszhangja van dr. Bruno Kreisky kancellár magyar­országi látogatásának. Az osztrák lapok teljes egyönte­tűséggel állapítják meg, hogy a látogatás jelentősen hozzájárult a két szomszéd­ország további együttműkö­désének, baráti kapcsolatai­nak fejlesztéséhez. A kormány hivatalos lapja, a Wiener Zeitung első oldalas tudósításában rámutat, hogy Budapesten hangsúlyt kapott a két állam közötti súrlódás­mentes együttműködés. A lap egyébként szó szerint közli a közös közlemény szövegét. A Volksstimme azt hang­súlyozza, hogy az együttmű­ködés kiszélesítésére még további lehetőségek varrnak. „Két jó szomszéd találkozott, hogy megállapítsa, kilenc év óta jók a kapcsolatai, ame­lyeket még tovább akar fej­leszteni” — idézi az Arbeiter Zeitung, a szocialista párt lapja Kreisky kancellárt, aki elégedetten nyilatkozott budapesti látogatásáról és tárgyalásairól. Az első olda­las tudósításon kívül a lap harmadik oldalán két fény­képet is közöl a látogatásról. A Die Presse ugyancsak vezető helyen foglalkozik a látogatással, kiemelve a két ország közötti jó viszonyt. A Kurier és a Kronen Zeitung a tudósításokon felül kom­mentárt is szentelt a magyar —osztrák kapcsolatoknak, amelyek a kommentárok szerint jól példázzák, hogy különböző társadalmi rend­szerű országok között is ki­alakulhat baráti, jó viszony. A Grazban megjelenő Kleine Zeitung azt a széles­körű együttműködést méltat­ja, amely a budapesti láto­gatás nyomén tovább fog fejlődni. A Salzburger Nach­richten. ”A békés koegzisz­­tencia modellje ’ cím alatt szintén arra mutat rá, hogy milyen építően fejlődnek a két ország kapcsolatai. Valamennyi osztrák lap ki­emeli, hogy Kreisky kancel­lár viszontlátogatásra hívta meg Fock Jenő miniszterel­nököt. Ez a meghívás is an­nak a jele, — írják a lapok, — hogy a magasszintű talál­kozókkal tovább mélyül a jószomszédi viszony. ...__ Nagyköveti szintű kínai—amerikai érintkezés Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója írja: Huang Csen és Han Hszu személyébe­n Kína két tapasz­talt, egymást kölcsönösen ki­egészítő diplomatát állított a washingtoni összekötő iroda élére, amely pekingi megfi­gyelőik szerint nevétől elte­kintve minden tekintetben egy nagykövetség funkcióit fogja ellátni az amerikai fő­városban, akárcsak az ame­rikai összekötő iroda Peking­­ben. Huang Csen, aki 1964-től, a Kína és Franciaország kö­zött diplomáciai kapcsolatok felvételétől kezdve (bár a „kulturális forradalom” ide­jén őt is hazahívták) Kína párizsi nagykövete volt, egyike a Kínai Népköztársa­ság legrutinosabb és legtekin­télyesebb diplomatáinak. A népi felszabadító hadse­reg egykori tábornoka a fel­­szabadulástól kezdve vezető diplomáciai posztokat töltött be, nagykövet volt Magyar­­országon és Indonéziában, számos fontos delegációban vett részt és 1960-ban a kül­ügyminiszter helyettesévé ne­vezték ki. Huang Csen tagja volt a kínai vezetők ama szűk csoportjának, amely Kissinger első pekingi láto­gatását és Nixon -­nek meg­hívását előkészítette. A nagyköveti szintű síínai —amerikai érintkezés is raj­ta keresztül bonyolódott a francia fővárosban. Han Hszu eddig a Külügy­minisztérium protokoll osztá­lyának­­ vezetőjeként a kül­földi diplomaták első számú pekingi ismerőse volt, kitű­nően beszél angolul. Nixon Tim­éül várja Thieu dél-vietnami elnök szombaton Sai­gonból elindult az Egyesült Államokba. El­utazása előtt a repülőtéren tett rövid nyi­latkozatában kijelentette, hogy szeretne sze­mélyesen is köszönetet mondani Nixon elnö­kön keresztül az Egyesült Államoknak „azo­kért a nemes áldozatokért, amelyeket az amerikai fegyveres erők hoztak Vietnam­ban ...” 1958 óta, amikor Ngo Dihn Diem saigoni diktátor járt az Egyesült Államokban, Thieu az első dél-vietnami elnök, aki Washington­ba látogat. Saigoni amerikai források érté­kelése szerint a Nixon elnökkel hétfőn és kedden folytatandó tárgyalásokon Thieu milliárd dolláros nagyságrendű amerikai se­gélyért folyamodik, hogy rendszerét hatal­­mon tarthassa. Nixon elnök pénteken este a kaliforniai Sar­­dómért tőbe érkezett, hogy felkészüljön a Thieu elnökkel való találkozóra. Nixonnal együtt érkezett a nyaralóba Henry Kissinger az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Charles Bray, az amerikai külügyminisz­térium szóvivője pénteken megpróbálta cá­folni a VDK képviselői által nemegyszer hangoztatott vádat, amely szerint az Egye­sült Államok mintegy húszezer polgári rüdte katonai személyzetet hagy Dél-Vietnam­ban a Thieu-rezsim támogatására. A szóvivő sze­rint csupán­ körülbelül 7200 amerikai ma­rad Dél-Vietnamban, de kénytelen volt be­­ismerni, hogy „sokan közülük esetleg ko­rábban katonai tapasztalatra­­ tettek szert”. Azt állította, hogy feladatuk elsősorban hadi­táp­szolgálat, hírközlés és automata adat­­feldolgozás. Bray közlése szerint jelenleg kö­­tseiíz­ezeregyszáz, amerikai katona tar­tózkodik Dél-Vietnamban, akik közül nyolc­­százötvenen a négyoldalú katonai veavesbi­­zottság amerikai tagozatát képezik és elhagy­­ák az országot. EXPRESSZ------­ K­ Argentínában pénte­ken este nyilvánosságra hozták a március 11-i ál­talános választások hiva­talos végeredményét, s eszert az Hector Campora, a peronista mozgalom, je­löltje a szavazatok 49, 61 százalékát szerezte meg. A szavazatszámláló bizott­ság közlése után az argen­tin­ katonai kormány hiva­talos nyilatkozatot adott ki, melyben elismeri Cam­pora győzelmét, akit má­jus 25-én iktatnak be hi­vatalába ár Kairóban szombatom tanácskozásra ül össze az Arab Liga 18 tagállama, a hogy megvitassa a közel­­keleti térség időszerű problémáit.­­ár A Palesztinai népi felszabad­ítási front bej­rútiban­ kiadott közlemé­nyében magára vállalta a felelősséget a pénteken Je­ruzsálemben és Hadará­ban végrehajtott bomba­merényletekért. K­ Jichak Rabin tavany volt washingtoni nagykö­vete pénteken egy tel avi­vi gyűlésen kijelentette hogy az amerikai kor­mány eddig még minden alkalommal eleget tett Iz­rael fegyvervásárlási ké­relmeinek, s hangoztatta, hogy ez a helyzet a Ni­­xon-kormányzat mandá­tumának lejártáig nem is fog változni. 1973. április 1. Vasár­ig«

Next