Vas Népe, 1973. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
1973. június 1. Péntek ■ A XII. Országos Közgazdász Vándorgyűlés Szombathelyen (Folytatás az 1. oldalról) — Az elhangzó előadások tartalmas mondanivalójukkal nagyot lendíthetnek és minden bizonnyal lendítenek is — gazdasági építőmunkánk ütemén. Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak! A megyei pártbizotság és a megyei tanács nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket, kívánok eredményes alkotó munkát. Kérem, érezzék magukat jól Vas megyében. Ezt követően Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára lépett a szónoki emelvényre. — Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak! Köszöntöm önöket pártunk Központi Bizottsága nevében. Szeretném üdvözölni magát a vezérfonalként választott témát, amit nagy fontosságúnak — egyik legfontosabb ügyünknek — tartunk. Üdvözlöm azt a tényt, hogy fejlődő vidéki városaink egyik legszebbike — ahol a termelés, a forgalom élénk, jó — ad kellemes otthont a vándorgyűlésnek. A témát — ismert a tény — a X. Pártkongresszus is tárgyalta. A szervezés a gazdasági élet örök témája. Olyan, mint a líráé a szerelem. Sok szempontból viszont új módon vetődnek fel a munka- és üzemszervezés kérdései. Ezért fogant a párt felhívása, amelyben ennek fontos társadalmi üggyé tételét ajánlotta. Hangsúlyozta: társadalmunk szilárd, megalapozott. Gazdaságunk is. Ezért is kezdhettünk ehhez a hoszszabb lélegzetű munkához, a munka- és üzemszervezés továbbfejlesztéséhez. Nekünk újabb erőforrások után kell néznünk — mondta a szónok — mert az eddigiek egy része — például a munkaerőtartalék stb. — kifogyott, látványosan nem növelhető. Ezért a rendelkezésünkre álló munkaidőt jobban ki kell használnunk. Szerencsére magunk mögött tudjuk már a kezdeti évek „őseredeti” állapotát, amikor a munka eredményei gyorsabban láthatókká váltak, viszonylag gyorsan javítani lehetett a dolgokon. Ma már mélyebbre kell nyúlni a tartalékokért! Gazdaságunk viszonylag jól fejlődő gazdaság. Mögöttünk van az az idő is, amikor gazdaságunk egyensúlyi viszonyai labilisak voltak. Egyegy időszakban — mondta Nyers Rezső — ma is lehetnek ugyan ilyen gondjaink, de túl vagyunk azon, hogy ettől alapvetően függjön népünk élete. A népgazdaság fejlődésének folyamatossága biztosított. Az újabb akadályok egyben lehetőségeinket is jelzik, például a nemzetközi versenyképesség, a világpiaci árak hatásai, stb. Hogy a lehetőségeket jól kihasználjuk, ahhoz természetesen új technikára is szükségünk van. Termékstruktúránkat is változtatni, javítani, fejleszteni kell. De a szervezettség színvonalát is! A szervezés: gazdaságpolitikai eszköztárunk nagyon fontos tartozéka! Kinek az ügye a munka- és üzemszervezés javítása? — tette fel a kérdést Nyers Rezső. Pártunknak az a véleménye — mondta — hogy munkásügy ez a javából! De nagy ügye a műszaki értelmiségnek is és a közgazdászainknak is. Ahhoz, hogy az emberek e fontos ügyünket jól szolgálják, munkával kell ellátni őket. A munkahiány rontja az emberek közérzetét. Márpedig a társadalom, az emberek összefogása nélkül szervezési céljainkat sem vihetjük sikerre. Ki élvezi a jól szervezett munka előnyeit? A munkások, a társadalom minden osztálya, rétege. Az állam is, a dolgozók is. Ha növekszik a termelékenység, a jó szervezés nyomán, akkor növekszenek a bérek is. Ha nő a nyereség, emelkedik a dolgozók jövedelme. Nyers Rezső szólt azokról a vállalatokról is, amelyeket mintául tettek a többiek számára, amelyeket irányító hatóságaik mintaszervezésre jelöltek ki. El kell azt érni, hogy az ilyen vállalatok mögött a derékhad se maradjon le és a gyengébbek is követni tudják őket. A mintául jelölt vállalatok sem tudnák megújítani termelésüket, ha a derékhad — benne sok-sok fontos vállalat — lemaradna. így fejezte be beszédét Nyers Rezső: — Kívánom és javaslom, hogy a most következő előadást — s a három nap során elhangzó minden előadást — kísérjék figyelemmel. A tapasztalatokat hasznosítsák egész népünk javára. A XII. közgazdász vándorgyűlés ezután a központi előadással folytatódott: dr. Román Zoltán, az MTA ipargazdaságtani kutatócsoportjának igazgatója az üzem- és munkaszervezés fejlesztésének időszerű kérdéseiről tájékoztatott Elöljáróban általános képet adott — népgazdasági szinten — a munkatermelékenység jelenlegi állásáról, s többek között megjegyezte, hogy nálunk jóval alacsonyabb szintű, mint a nyugat-európai tőkés országokban, sőt elmarad a fejlettebb szocialista országok, az NDK, Csehszlovákia és a Szovjetunió mögött is. Ugyanazon termékmennyiségnek az előállításához két-háromszor több munkaráfordítást használunk fel, mint a fejlett tőkésországokban. Ez a fő oka az életszínvonalban és az életkörülményekben meglevő különbségnek is. A továbbiakban három nagy témakörrel foglalkozott: a vezetés és szervezés szerepével, összefüggéseivel, értékelte a vállalati szervezési tervek pozitív vonásait, s feltárta gyengeségeit, majd a szervezési feladatok megvalósításának problémáiról, főbb akadályairól beszélt. A vezetés és a szervezés szerepét ma nagyobbnak látjuk, mint korábban. Ebben a termelési feltételek változása is tükröződik. Jóval képzettebb munkaerővel, sokszorosan nagyobb értékű állóeszközökkel gazdálkodunk, mint korábban. A műszaki fejlődés, a gyártmányok cserélődése is felgyorsult, a munkamegosztás és a kooperáció egyre növekszik nemzetközi méretekben is. Mindez nagyobb előrelátást, mind több tényezőt mérlegelő döntéseket, fokozott koordinációt követel, a vezetés valamennyi funkciója bonyolultabbá és hatásában jelentősebbé vált — fejtette ki az előadó. Az MSZMP KB 1971. decemberi határozatánaknyomán a szervezés szerepét mindenütt világosabban látják, a gyakorlati lépések azonban eléggé lassan követik egymást. Kérdés: nem lassabb-e ez a fejlődés annál, amit körülményeink között reálisan elérhetünk? A célok összehangolására elsősorban a vállalatok középtávú és éves terveinek kidolgozása ad keretet. A szervezés a vezetés egyik alapvető funkciója, tehát minden szervezeti egység szervezettségéért a vezető a felelős. Bármilyen fontos szerepet is töltenek be ,a szervező specialisták, a végső felelősséget a szervezettség fokozásáért a vezető viseli, s ezt nem háríthatja át másra. A második témakör a vállalati szervezési tervek tartalmi kritikája volt. A vélemény: a vállalati szervezési tervek többsége jó benyomást kelt. Megfelelő szakértelemről tanúskodnak, jól átgondoltak: a tervek nagyobb részének pozitív vonása, hgy a vállalati igényekhez igazodnak, s reális célokat tartalmaznak. S mindebből következtethető, hogy a különböző szintű vezetők, funkcionális osztályok és a dolgozók széles körének együttes munkájára igyekeznek építeni. Viszont a szervezési tervekből az is kiolvasható, hogy vállalataink felkészültsége előrehaladása és igényesége ezen a területen nem egyforma. — Eléggé gyakori negatív vonásnak találom, hogy a munkaszervezés nem kap kellő súlyt a rendszerelméleti programokban. A tervek a vállalati munka szervezettségének szinte minden oldalára kitérnek a piackutatásoktól kezdve a beruházások jobb előkészítéséig. Alapjában véve helyes, de az már nem, hogy mindennek keretében a munkaszervezés háttérbe szorul. A munkaszervezés érzékenyen jelzi és tükrözi a többi vállalati tevékenység szervezettségének hatását és közvetlenül irányul a nagyobb hatékonyság mellett a munkakörülmények javítására is. Jelentősége nem tükröződik megfelelően, holott ez a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom további kibontakozásának is feltétele, s ily módon politikai kérdés is. A szervezési feladatok, illetve javaslatok megvalósításának akadályait három csoportba sorolta az előadó: 1. a javaslatok realitásának hiánya, 2. a változásokkal szembeni ellenállás, 3. minden szervezeten és vállalaton belül harc folyik a tekintélyért, a befolyásért a hatáskörért. Megnyugtató tényként szögezte le, hogy a szervezettség fejlesztésének fontosságát a vállalatok többsége felismerte. Kívülről és belülről ható mozgató erők kényszerítik, ösztönzik őket a szervezettség növelésére. Például a versenyképességre való törekvés, vagy a munkaerőcsökkenés, mely a meglévő munkaerő hatékonyabb hasznosítására, megtartására szorít. Tehát a munkaszervezést kulcskérdésnek is tekinthetjük a vállalati szervezettség fejlesztésében. Végezetül dr. Román Zoltán a központi szervek feladatáról beszélt. Arról, hogy az ágazati minisztériumok hogyan segíthetik a vállalati szervezettség növelését. Fontos szerepet kapnak az úgynevezett mintaszervezések, s a vállalatok közötti tapasztalatcserék, mert a vállalatoknak nem érdekük, hogy szervezési módszereiket tapasztalataikat eltitkolják egymás elől. Annál is kevésbé, mivel úgyis minden vállalat maga oldja meg szervezési problémáit, csak tanulhat, de kész receptet nem kaphat más vállalattól. A tapasztalatcserék lebonyolításában a társadalmi szervezetek, mindenekelőtt a MTESZ és a Magyar Közgazdasági Társaság intenzívebb tervszerűbb munkát fejtsenek ki. A plenáris ülés ezzel véget ért, s a XII. közgazdász vándorgyűlés ma szekcióülésekkel folytatódik. Horváth Anita Tarabó Zoltán Fotó: Várdai Magda Kovács Antal köszönti a részvevőket Dr. Román Zoltán előadása közben Még egy táblát vagy több rugalmasságot Budapesten, a Déli pályaudvarnál a Metró feljáratának végleges elkészüléséig és a környék rendezéséig elég sok bosszúságon vergődik át az utas. Ezt tetőzi még a jegyváltócsarnokban ért kellemetlen meglepetés. Néhány utastársammal és velem is a következő eset fordult elő. A tikkaszó melegben sorban állok az egyik jegypénztár előtt (a nagy csarnokban jobbról az első pénztár volt). Amikor reánk került a sor fellélegeztünk, vége az izzasztó sorban állásnak." Ekkor ért azonban bennünket a meglepetés. Ugyanis az üvegablak mögött ülő hölgy közölte, hogy ő „csak” helyjegyet árusít, menetjegyet a többi ablaknál lehet váltani. Kezdődhetett tehát ismét a sorban állás. Amikor a másik sor végére álltam, ismét szemügyre vettem azt az ablakot, ahol csalódtam. Jobbról is, balról is kis táblácskákat pillantottam meg, miszerint itt lehet a Savaria, a Mecsek, a Göcsej és a többi expressz-vonatra hely-jegyet váltani. Olyan táblácskát azonban nem láttam — akármennyire is kerestem —, amely felhívta volna a figyelmet, miszerint itt „csak,” hely-jegy váltható. Arra gondoltam, menynyivel rugalmasabbak a szombathelyi vasútállomáson, ahol a hely-jegyes pénztárnál más jegy is váltható — akár gyors, akár személyvonatról van szó. Javaslatom az, hogy tegyenek ki egy táblát, miszerint a jelzett pénztárnál csak helyjegy kapható, vagy legyenek rugalmasabbak és árusítsanak ott menetjegyet is. Így mindenesetre egy bosszúsággal kevesebb érné az utast a budapesti Déli-pályaudvarnál. F. U A szépirodalom mint hiánycikk Szombaton nyitják meg országszerte az idei ünnepi könyvhetet. Már mindenütt kész a program, az üzletekbe megérkeztek a kiadványok, s egyenlőre még könyv nélkül, de már állnak a sátrak és „könyves asztalok”, felirattal is hirdetve a könyvünnepet. A könyvhét első számú „feltétele” természetesen maga a könyv. A könyvkiadók és terjesztők már hónapokkal előbb több tájékoztatóban ígérték: több, mint száz kiadvány lát ez alkalomra napvilágot, megfelelő menynyiségben... Ez utóbbi hírt kicsit kétkedve fogadtuk — emlékezve még a közelmúltban közreadott Petőfi kiadványok, köztük a gyönyörű köntösben megjelent, olcsó „összes” korlátozott példányszámára. Kétkedve, s bármi sem kezdődött a könyvhét, máris beigazolódott kétkedésünk jogossága... A könyvesboltokban már előre jelezték, hogy aki az ilyenkor féláron kapható Szép verseket akarja megvásárolni, igyekezzen, mert bizony nagyon keveset kaptak belőle. Még ennél is fonákabb a Szépirodalmi Könyvkiadó által most indított Magyar remekírók (kritikai kiadás!) sorozatának a helyzete. Az indítókötet Csokonai Vitéz Mihály minden munkája két kötetben: az elsőben a költő eredeti verseit, zsengéit és műfordításait kapjuk, a másodikban szépírói munkáit, drámáit, drámafordításait, tanulmányait, személyes írásait és leveleit — tehát a „legteljesebb” Csokonait. Kapta ezt az indítóművet összes húsz példányban a Művelt Nép két legnagyobb könyvterjesztője, a Savaria Könyvesbolt, illetve az Arany János Könyvesbolt... Móricz Zsigmond annak idején még arról panaszkodott író- és költőtársaival, hogy hiába várták a vásárlókat a könyvessátrak alatt. Most a vásárlók várják hiába a beharangozott kiadványokat, illetve ezek egy részét? S ebben a vonatkozásban semmi esetre sem örvendetes, hogy a könyv, a szépirodalom a hiánycikkek listájára kerül! (szabály) A tanácstagi választások tapasztalatait értékelte, nyári-őszi munkatervét hagyta jóvá a megyei népfrontbizottság Dr. István Lajos kandidátusnak, a megyei népfrontbizottság elnökének elnökletével tegnap ülést tartott Szombathelyen a Hazafias Népfront Vas megyei Bizottsága. Részt vett a bizottság ülésén Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Gonda György, a megyei tanács elnöke, valamint — az első napirendi pontra való tekintettel — Tóth Kálmán, a megyei választási elnökség elnöke is. A napirend első pontja keretében — Madifi Istvánnak, a bizottság titkárának előterjesztésében — az idén lezajlott tanácstagi választások tapasztalatait értékelte a megyei népfrontbizottság. A tapasztalatok közt megemlítették: megyénkben ez alkalommal mintegy 12 ezer ember vett részt aktivistaként a politikai szervező munkában. Az, hogy a tanácstagi választások sikeresen zajlottak le, a jó politikai hangulat mellett nem kis mértékben nekik köszönhető. A választások előkészítése során a választópolgárok minden eddiginél több közérdekű javaslatot tettel, a megyei népprati bizottság szükségesnek tartja, hogy a népfront szervek mindenütt kísérjék figyelemmel e javaslatok sorsát, a jó javaslatok megvalósítását pedig a maguk eszközeivel is segítsék. Amint azt az ülésen is bejelentették, a népfront megyei bizottságának város- és községpolitikai bizottsága szeptemberben külön megtárgyalja majd, miként lehetne társaldami úton is segíteni a fejlesztéssel összefüggő javaslatok megvalósítását. A napirendi ponttal kapcsolatosan többen felszólaltak. Kovács Antal a megyei pártbizottság nevében, dr. István Lajos pedig a népfrontszervek nevében mondott köszönetet annak a sokezer embernek, akik aktivistaként segítették a tanácstagi választások lebonyolítását. A népfrontbizottság ezután nyári-őszi munkaprogramját hagyta jóvá. A munkaprogramban a többi között a honismereti és helytörténeti munka helyzetének és feladatainak, a nőbizottságok munkájának, a békemozgalommal összefüggő kérdéseknek, valamint a tanácstagok képzésével kapcsolatos tennivalóknak a megtárgyalása, továbbá tudományos területen dolgozók megyei tanácskozásának megszervezése, a megyei tanácstagok járási csoportjainak megalakítása, az Országos Békekonferencia küldöttt Választó megyei értekezletének összehívása, az alkotmány napi ünnepségek megszervezése és lebonyolítása, valamint a községi népfrontelnökök megyei fórumának összehívása szerepel. LK. 13 vas népe