Vas Népe, 1973. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
A pamutipari fiatalok helyzetéről (Folytatás az 1. oldalról) munkás képzést. 1959-től napjainkig 1223 szakmunkást képeztek ki és az utóbbi időben jelentősen emelték az ösztöndíját. A tanulók az ösztöndíjon felül — térítésmen tesen — iskolai munkaköpenyt, tankönyvet, utazási kedvezményt és napi egy forintért ebédet kapnak. Az 1973. március 1-i bérfejlesztés közvetlenül érintette a fiatalokat is. Továbbá olyan kedvező lehetőségeket nyújtottak, hogy az egyedülálló anya, aki egy vagy több 14 éven aluli, illetve a férjével együtt élő anya, aki két vagy több 14 éven aluli gyermekét neveli, kérhesse mentesítését az éjszakai műszak alól. A rendelkezés megjelenése óta negyven dolgozó élt ezzel a joggal. Az is figyelemre méltó, hogy a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő (munkából távol levő) anyák idejét, valamint a katonai szolgálat idejét beszámítják a törzsgárda-tagság idejébe. A vállalatnál évente 340—380 fiatalasszony veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt. Az üzemben — mint másutt is — a fiatal házasok legégetőbb gondja a lakáskérdés. A gondok enyhítésére a részesedési alapból évente 100 ezer forintot, a fejesztési alapból pedig a negyedik ötéves terv időszakára egymillió 250 ezer forintot irányoztak elő a dolgozók lakásépítésének a támogatására. Eddig 23 dolgozó kapott ebből az alapbólkamatmentes kölcsönt. Egy család átlagosan több mint húszezer forinthoz jutott így. Ezenkívül az idén 12 fiatal házas részére tették lehetővé, hogy beköltözhessen a fiatal házasok otthonába. Erre a célra a fejlesztési alapból 720 ezer forintot adott a vállalat. A fiatalok nemcsak a kedvezményeket veszik igénybe, hanem jelentős részük a munkában is helytáll. Például 21 szocialista ifjúsági brigád tett vállalást a hármas jelszó megvalósításáért. Az utóbbi időben külön feladatot jelent az általános iskola pótlólagos elvégzése. Nem kedvező jelenség, hogy a fiatalok körében egyre többen vannak olyanok, akik az általános iskola nyolc osztályát sem fejezték be. A Vállalat mintegy kétezer dolgozója közül 320-340 nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. Égető a probléma azért is, mert a hiányos alapműveltségű dolgozók több mint a fele fiatal. A felvilágosító munka eredményeképpen a múlt tanévben 32 dolgozó iratkozott be az általános iskolába és ebből 26 el is végezte. Anyagi ösztönzéssel is próbálják a tanulást elősegíteni. Az ötödik osztály elvégzéséért 500, a hatodikért 600, a hetedikért 700 és a nyolcadikért 800 forint külön jutalmat tűztek ki. Az alapműveltséggel rendelkező fiatalok azután már rendszeres látogatói a könyvtárnak. Az üzemben az állandó olvasó tábor 70 százaléka fiatal. Népszerűek a munkásszínész és az író-olvasó találkozók. Az utóbbi időben Nagy Attila, Bihari Klára, Galambos Lajos, Héra Zoltán járt a vállalatnál. Az ifjúsági bizottság ülésén kiderült, hogy a szombathelyi Pamutipari Vállalatnál sokat tesznek a fiatalok érdekében. A vita során azt elemezték, mi az oka az üzemben és más vállalatoknál a munkásvándorlásnak és annak, hogy növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik még az általános iskola nyolc osztályát sem fejezik be. Végül javaslatokat tettek ezeknek a tendenciáknak a megfékezésére és meghatározták, milyen kérdéseket tárgyalnak meg az ifjúsági bizottság legközelebbi ülésén. Farkas László Közúton nemzetiségi községeinkben Nem hátrány a nemzetiségi lét • Sokrétű életforma Felsőszölnök, Alsószölnök, Szakonyfalu, Apátistvánfalva, Kétvölgy, Orfalu, Rábatótfalu... ez az a hét, zömében vend (szlovén) falu, az a hegyes-völgyes szépséges táj, ahol a mostoha mezőgazdasági termelési viszonyok miatt nem könnyű a mindennapok terhe. Ami kevés a sovány talajon terem, azt a vadkár is tizedeli. A karéj kenyérért duplán kell verítékezni. A nehéz terepen a tehénke a gép. Szánt és fuvaroz, tejet és borjat ad, s békességéé, hallgatag munkatársa, segítője a magányos öregnek, s a többnyire egyedül gazdálkodó asszonynak. A mezőgazdaság nem képes eltartani a lakosságot. A férjek — régen nagyobb, ma már kisebb számban — távoli mezőgazdasági és ipari vidékekre járnak el dolgozni; távolabbi és közelebbi üzemekben vállalnak munkát, s a távollal kacérkodók gyakran el is költöznek e tájról. S amilyen arányban fogy a munkaerő, úgy növekszenek itt a parlagterületek, válnak elhagyottabbá és elhagyatottabbá a lakások, vénülnek el a gyümölcsfák. A gond azonban, a sok munkával is kevés örömöt termő táj gondja nem egyedül az itt élőké. Molnár István, a körmendi járási pártbizottság első titkára terjedelmes, részletes tanulmányt tesz elém. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet készítette 1871-ben, címe: A vend vidék helyzete és a megoldás lehetőségei. A tanulmány feltárja a jelenlegi életviszonyokat, majd javaslatokat tartalmaz ezek megjavítására. Lássunk néhány jellemző adatot! A községek lakossága — 87,8 százaléka nemzetiségi — az 1970. évi népszámlálási adatok szerint (zárójelben az 1960. évi népszámlálási adatok): összesen: 4054 (4202);15 éven aluli: 920 (1211); 15—60 évek közötti:2379 (2510); 60 éven felüli: 755 (491). Csökken az összlakosság, ezen belül a 60 éven aluliak száma, s növekszik az öregek létszáma. A változásnak ez a tendenciája nem speciális vendvidéki jelenség. A szerény termőerejű vidékek mezőgazdasági lakossága, elsősorban a magabírók, máshol, főleg az iparban keresnek és találnak biztos megélhetést. Az elvándorlás üteme lassúbb, ahol a nagyüzemi mezőgazdálkodás feltételei adottak (meg is szűnik, ahol tartósan munkaerő-kereslet jelentkezik)", a megye déli csücskének mezőgazdasága azonban jelenleg nem ilyen. (Régebben nem kötötte le az egyéni gazdaság a helybeli munkaerőt.) Jól jelzi ezt az is, hogy a vend (szlovén) vidéken az 1963. évi viszonyokhoz képest 2,4 százalékkal csökkent a szántó, 30,8 százalékkal a gyümölcsös, kert, és szőlőterület, ugyanakkor 1,6 százalékkal több ma már a rét és a legelő, s 2,4 százalékkal nőtt az erdőterület. Jellemző képet ad a fentiek nyomán kialakult helyzetről az Agrárgazdasági Kutatóintézet már idézett tanulmánya. Legkedvezőtlenebb az idős, munkaképtelen egyéni gazdák helyzete. Miután árut nem termelnek, önellátásra sem képesek. Bármily furcsának is tűnik, olykor még a 6 hektár földdel rendelkező gazda is kap szociális segélyt, mert területét megművelni nem tudja, bérbe vevő vagy részes művelő nem akad. Ilyen helyzetben adófizetési kötelezettségüknek sem tehetnek eleget, s az adó elmaradása miatt kisebb a tanácsok kommunális, szociális és kulturális célra fordítható anyagi alapja is. Kedvezőbb a munkaképes egyéni gazdák élete, mert saját földjük megmunkálása mellett külső alkalmi és részes munkát is vállalhatnak. A jövedelem azonban még náluk is csak vegetálásra elég, s nem az anyagi, szellemi gyarapodásra. Kedvezőbb a helyzet, ha a család egy vagy több tagja az iparban dolgozik, s emellett a mezőgazdasági termelésben is részt vesz. A földből származó jövedelem csak kiegészítő jellegű (s emellett a föld friss termékekkel látja el a konyhát.) A család bruttó jövedelme elfogadhatónak tűnik, de az alapja ennek a pihenés és a kulturálódás terhére végzett túlmunka. A fiatalok azonban, miután megismerték az ipari munka és a városi élet előnyeit, szabadulni igyekeznek ettől a nehéz életformától., A földtulajdonnal nem rendelkező, állandó külső munkaviszonyból élők helyzete a legkedvezőbb, mert a lakóház közelében fekvő néhány ezer négyzetméternyi bérelt területen megtermelik a szükséges zöldségféléket, az egyéb szabott áru élelmezési cikkeket pedig a munkahely közelében megvásárolják. Ezért nincsenek kitéve a mezőgazdasági termeléssel együttjáró bizonytalanságnak és életkörülményeknek, számukra azonban a község már csak lakóhely és nem megélhetési alap. A „hálátlan” mezőgazdasági életformától való megválás ütemét jelzi, hogy amíg 1966-ban a kereső lakosság 70,5 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, addig 1970-ben már csak 38,1. Egyre többen lesznek azok, akik már csak lakóhelyül használják a szülőfalut: 1970-ben a keresők 57,3 százaléka ilyen, ami 166,2 százalékos növekedésnek felel meg 10 év alatt. Az adatok — jó közelítéssel — arról tanúskodnak, hogy a vend (szlovén) visdék lakosságának ma már csak bő harmada él jobban, rosszabbul a mezőgazdaságból, a nagyobb rész az elfogadható bruttó jövedelmük vagy éppen a kedvezőbb helyzetűek fentebb említett kategóriájába tartozik. Ezek a megállapítások nem egyedül helyzetfeltáró erényük miatt jelentősek. Azért is, mert irányjelzői annak a változásnak, amely a jobb életforma vonzása miatt az egyéni sorsokban végbemegy, egyben megoldást is sugall, mikéntlehetne a vend (szlovén) vidék arra rászoruló lakosságának jelenét könnyíteni, jövőjét alapvetőenmegoldani. A segítő folyamat már évekkel korábban elindult, s gazdasági erőink arányában terebélyesedik. A már említett felmérés — az Agrárgazdasági Kutatóintézeté — is számos jó javaslatot tartalmaz. Még mélyrehatóbban vizsgálja a helyzetet a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kutatócsoportja (tanulmányuk az ősz folyamán elkészül). Ez utóbbi munkát azért vélem alapvetőbbnek, mert a csoport tagjai nem csupán a mezőgazdaságban és az iparban rejlő lehetőségeket kutatták, hanem a tudati szférába is behatolnak. A lakossággal folytatott beszélgetések során a vágyakat, terveket és a reményeket is feltérképezték. Egyebek között erről is ,szó esett a megyei tanács nemzetiségi bizottsága Felsőszölnökön tartott augusztus 30-i ülésén, amelynek hangütése a következő volt: ami nehézség még adódik a vend (szlovén) vidéken, az legkevésbé sem a nemzetiségi (kisebbségi) helyzetből fakad, a vidék sajátos közgazdasági viszonyaiból ered. Ami politikánkat illeti: nem hátrány, a nemzetiségi lét. Erről azonban majd' a továbbiakban. Farkas Imre (Folytatjuk) 1973. szeptember – Szombat. Hosszútávú terv az 1976—90-es évekre Somogyi Lajos, az MTI hírmagyarázója írja: Az Országos Tervhivatal irányításával több éve folynak hazánkban a népgazdaság hosszútávú tervezésének munkálatai. Első lépésként az utóbbi 15-20 év, gazdasági fejlődését vették mélyreható vizsgálat és elemzés alá, majd az 1971—1985 közötti tizenöt éves időszakra végeztek számításokat, alakítottak ki fejlesztési elgondolásokat a központi tervező szervek. A hosszútávú népgazdasági terv alapvető feladata, hogy támpontot adjon, irányt szabjon a hosszú átfutási idejű és hatású társadalmigazdasági folyamatoknak, így elősegíti a KGST-országok hosszútávú gazdaságpolitikájának összehangolását és támpontul szolgál az ötéves tervek kidolgozáséhoz. A hosszútávú tervezés során olyan összefüggések kidolgozására koncentrálják a figyelmet, mint például a társadalompolitikai célok megvalósítását szolgáló gazdasági feladatok, a gazdasági élet leglényegesebb szerkezeti változásai, a nemzetközi gazdasági együttműködés hosszútávú fő irányainak meghatározása. E tervező munka folyamatában tárják fel a gazdasági növekedéshez szükséges feltételeket, az emberi, környezet és a bioszféra védelmének alapvető irányait és feladatait, az ország területi és települési szerkezetének változásaival kapcsolatos feladatokat. A hosszútávú tervezésben nagy a jelentősége a tudományosan megalapozott prognózisoknak, amelyek a világgazdasági környezet várható feltételeit, a tudományos és technikai forradalom alakulását, eredményeit tárják fel. Új feladatok elé állította a hosszútávú tervezést a KGST 1972. évi 26. ülésszaka,, amelyen a tagországok elhatározták, hogy egyöntetűen az 1976—1990-es éveik közötti 15 éves időszakra dolgoznak ki hosszútávú népgazdasági tervet. E határozatnak megfelelően a minisztertanács megtárgyalta az 1978—1990- es évekre szóló hosszútávú népgazdaságitervezés módszerét, munkaprogramját és a programban megvalósítandó munkamegosztást. Eddigi hosszútávú tervezőmunkánk az 1985-ig terjedő időszakra szólt, tehát az időtávot most öt évvel ki kell terjeszteni. E feladat azonban nem csupán az eddigi tervezőmunka meghosszabbítását jelenti. Új feltételt jelent a tervezésben az is, hogy a KGST határozata nyomán a hosszútávú tervezőmunka valamennyi tagországban párhuzamosan folyik, és várhatóan mindenütt 1975-ben fejeződik be. Ez lehetővé s egyben szükségessé is teszi a hosszútávú elgondolások nemzetközi egyeztetését., A KGST-országok hosszútávú tervezése a komplex program elvein alapul, figyelembe veszi annak realizálási menetét, s egyben a hosszútávú fejleszétsi elgondolásokon alapuló nemzetközi együttműködéssel konkretizálja, el is mélyíti azt. A párhuzamos és összehangolt tervezés, a fő elgondolások kölcsönös kicserélése nagyobb biztonságot, szilárdabb alapot ad hosszútávú tervezésünk számára. Új feltételt jelent a tervezésben az is, hogy a következő két évben párhuzamosan folynak a hosszútévú terv és az 1976—80-as évekre szóló ötödik ötéves terv kidolgozásának munkálatai, s 1975-ben a két., tervet együtt terjesztik ,illetékes vezető szervek elé. Ennek megfelelően szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban van a két tervezőmunka. A párhuzamosan folyó két időtávú tervezés eredményei és következtetései kölcsönösen felhasználhatók, így az ötödik ötéves terv, valamint a hoszszútávú terv 1978—80-as szakaszára vonatkozó elgondolások fő vonásaikban megegyeznek majd egymással. A tervmunka új szakaszában az Országos Tervhivatal mellett fokozottabban és szervezettebben kapcsolódnak a hosszútávú tervezésbe a minisztériumok és országos hatáskörű szervek is. Jelentős feladatok hárulnak az Országos Műszaki Bizottságra és a Magyar Tudományos Akadémiára a hosszútávú terv gazdasági-műszaki és tudományos megalapozásában. Valamennyi ágazati főhatóság is kidolgoz hosszútávú elgondolásokat saját ágazatának fejlesztésére. Az átfogó és az egyes témákra, területekre,vonatkozó hosszútávú fejlesztési elgondolásokat, koncepciókat a terv kidolgozása során az Állami Tervbizottság és a megfelelő tudományos és társadalmi szervek több ízben" megvitatják. A titokzatos város Mikszáth „fekete” és Mark Twain „lóvá tett” városain kívül a szépirodalom még bővelkedik számos találó jelzővel, melyek úgy tapadnak a helységnévre, mint bögrére a fül. Ha a turistákon múlna, Szombathely minden bizonnyal a „titokzatos” jelzőt kapná az irodalomban. Hogy miért? Egy feltett kérdés útján jöttem rá. A Művelt Nép könyvesboltból kilépő férfi csaknem „elütött”. — Bocsánat, de a méregtől nem is látok mondta ingerülten és a dühös emberek közlékenységével ömlött belőle a szó. — Kérem, ha maga „bennszülött” mondja meg nekem, hol van a Szalonok és a Háy utca, de a Somogyi Béla utca is jó lesz! Utoljára nebuló koromban éreztem így magam, amikor földrajz órán felszólított a tanár, hogy mutassam meg a térképen, hol vannak a Hejlungcsiang, Jsilin és Liaoning tartományok. Ott volt az orrom előtt a térkép, és nagy nehezen megtaláltam Mandzsúriát. Ez az, térkép! — villant át agyamon, s nyomban ajánlottam az idegennek, vegyen egyet, mert annak még máskor is hasznát veheti, ha erre jár. Mire ő eszelősen felnevetett, s megkért ne ugrassam. Meggyőződése: Szombathely „titokzatos” város, a megyeszékhelyek között, nincs róla térkép. Az Idegeniforgalmi Hivatalból a könyvesboltokba küldték, onnan a papírboltokba irányították. Nincs, nincs és nincs. A járókelők meg nem tudtak felvilágosítást adni. Nem akartam hinni a vádinak, s így leköröztem a boltokat. Az idegennek igaza volt Szombathelyen nem lehet várostérképet kapni, olyant, amelyiken nemcsak a belváros és a fő utcák, körutak, hanem valamennyi kis utca neve is szerepel. A térkép tehát „idegenforgalmi hiánycikk”. Na, nem létkérdés, de kellemetlen bonyodalmak származhatnak belőle. Például mi lett volna akkor, ha a feldúlt idegen azt kérdezi tőlem, hogy merre van a Borostyánkő utca? Gondolkodás nélkül elküldtem volna a Romkertbe, holott a Safrankó Emánuel utcából nyílik... — ha — Meddig reklám a reklám? Az új szombathelyi Savaria Mozi portálja bőséges lehetőséget kínál fent” és „fent” az éppen játszott film, vagy a következő műsor hirdetésére, propagálására. A portálokon kívül a bejárat előtt egy nagyméretű álló üvegablak is propaganda-célokat szolgál... legalábbis eddig azt hittük... Mert érdekes módon a „legkiválóbb” ablakban még mindig a cinemascope West Syde Story-t, illetve a Csajkovszkij-t hirdeti az ízlésesen, művészien megfestett plakát. Pedig mindkét bemutató már a múlté, hiszen a Csajkovszkij című szovjet filmet két napig, az amerikai filmmusicalt pedig egy hétig, azaz augusztus 27-ig vetítették ... A megyeszékhely, a megye közönsége máris magáénak érzi az új mozit, ezt mutatja az előadásonkénti telt ház, ezt az a sok telefon és egyéb jelzés, mely kifogást emel néhány hiba, többek között a rosszul felhasznált reklám ügyében. És nincs-e igazuk? Elvégre nincs unalmasabb, mint egy tegnapi újság, egy ősszel nyári vásárt hirdető felirat... egy lefutott műsort régi dátummal hirdető moziplakát ... (főleg ha a reklámozott filmet a nagy érdeklődésre való tekintettel nem is sikerült minden érdeklődőnek megnéznie.) Az új Savaria eddigi változatos műsorával jól vizsgázott, az újdonság varázsa is csábító még... de ilyen reklám mellett a mozi nem tájékoztatja, hanem félrevezeti közönségét. S mindezt egy drága reklámtábla segítségével .. . —igén 3i vas népe