Vas Népe, 1973. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
Döntés és aktivitás A pártalapszervezetek munkájáról szóló értékelésekben szinte refrénként fordul elő a kritikai megállapítás: az alapszervezetek legbelső fórumain, a taggyűléseken ritkán hoznak határozatokat, s ha mégis, többnyire személyi kérdésekben. Az egyik járási pártbizottságon nemrég talán némi túlzással, de találóan így jellemezték a helyzetet: a pártdemokráciát, a tagságnak a döntésekhez való jogát szinte csak a vezetőségek megválasztására szűkítik le. Régi tapasztalat, hogy a taggyűléseken akkor aktív a tagság, ha oda döntésre érett, döntésre váró kérdések kerülnek. De hozzátehetjük ehhez: ahol nemcsak személyi, hanem egyéb kérdéseket is a taggyűlés elé visznek döntés végett, ott nemcsak a taggyűlésen aktívak a párttagok, hanem azt megelőzően, a döntések előkészítésében is. Ilyenkor ugyanis a taggyűlést megelőzi a sokoldalú tájékoztatás, az eszmecsere, a vita az eldöntésre váró kérdésekről a pártcsoportokban, a vezetőségben. Ahhoz persze, hogy a tagság részt vegyen a döntések előkészítésében, nem elegendő ismertetni, mely kérdésekben kell majd állást foglalni a taggyűléseken. Az alapszervezet vezetőségének kötelessége megadni a tagságnak mindazokat az ismereteket, információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a pártkollektíva érdemben állást foglalhasson. De az aktivitáshoz hozzátartozik az is, hogy maguk a pártcsoportok — és a kommunisták egyébként is — igyekezzenek tájékozódni, ismereteket gyűjteni, kiegészíteni a kapott információkat a saját tapasztalataikkal. De legalább ennyire fontos az is, hogy egyéni tapasztalataikat ellenőrizzék, vessék össze az általánossal, nehogy egyedi jelenségeket emeljenek az általánosságok rangjára. A kivételes esetekre alapozott következtetések ugyanis tévútra vezethetik a cselekvés módját keresőket. Mindezek együttvéve szükségesek a felelős állásfoglaláshoz, ahhoz, hogy a kommunista érdemben, alkotómódon vegyen részt a döntésekben. Nem serkenti tevékeny részvételre, termékeny vitára a párttagságot az olyan „döntés”, amely mechanikusan határozattá avatja a taggyűlési beszámolót a vitával együtt, anélkül, hogy figyelembe venné a kritikai észrevételeket, az eltérő véleményeket. A helyes gyakorlat itt az lenne, ha minden érdemi észrevételt különkülön szavazásra bocsátanának, vagyis a taggyűlés döntene abban, mely javaslatot köteles a vezetőség figyelembe venni. Vannak olyan alapszervezetek, amelyek taggyűlésein , a beszámoló és a vita után olvassák fel a határozati javaslatot. A következmény: a tagság mechanikusan megszavazza azt, anélkül, hogy érdemben és a beszámolóval együtt, azzal összefüggésben folytatott volna róla vitát, s a taggyűlés ily módon értékelné: helyes-e a határozati javaslat, nem szorul-e kiegészítésre. Az is előfordul, hogy olyan határozatot hoznak, amelyről már az elfogadáskor tudni, hogy nem valósítják meg. Máskor meg olyan kérdésekben sem terjesztenek a tagság elé határozati javaslatot, amelyekben nemcsak hogy indokolt lenne a tagság döntése, hanem annak elmaradása súlyosan sérti a pártdemokráciát. Mindezek a mulasztások nemcsak a taggyűlésen éreztetik káros hatásukat, hanem a taggyűlések után is. A helyenként észlelhető passzivitás, értetlenség, bizonytalanság, tájékozatlanság nemritkán abból ered, hogy kirekesztették a párttagságot a döntésekből, vagy nem tájékoztatták a vezetőség határozatairól, tevékenységéről, elmulasztották megadni a cselekvéshez nélkülözhetetlen információkat, útmutatásokat. Nemcsak a pártdemokrácia szenved ilyenkor csorbát, hanem bizonytalanná válik a végrehajtás is, hiányzik a cselekvéshez szükséges egyetértés, egység. S még azon sem lehet csodálkozni, ha ilyen esetekben lanyhul a párttagság fegyelme is. A pártdemokráciának elemi feltétele tehát, hogy az alapszervezetek taggyűlései minden fontos kérdésben megalapozott, reális, végrehajtható, a feladatokat félreérthetetlenül, határidővel és felelősökkel rögzítő határozatokat hozzanak. Helyes lenne, ha ezek nem szorítkoznának csupán személyi kérdésekre, a pártmunkára, a gazdasági munka szervezésének, ellenőrzésének problémáira, hanem elvi állásfoglalásokat is tartalmaznának olyan lényeges kérdésekről, amelyekről az adott közösségben vitatkoznak, amelyekben félreértés, bizonytalanság tapasztalható. A párt politikájának eredményes végrehajtását segíti, ha a kommunisták az alkotó viták után a részkérdésekben is azonos nézeteket vallanak. A folyosó helyett a taggyűlések legyenek a fórumai e vitáknak is. Persze nem arról van szó, hogy minden részletkérdést érintő nézetkülönbségben állást foglaljanak a taggyűlések, de kívánatos, hogy e párttestületeket mind nagyobb mértékben tegyük az ideológiai, politikai viták, az egységes nézetek kialakításának fórumaivá. Vita, döntés, végrehajtás — nagyon jól ismerjük a pártélet e három alapvető mozzanatát. Ha bármelyikből is kirekesztjük az alapszervezet tagjait, az passzivitáshoz, bizonytalansághoz, közönyhöz vezet. Ha viszont mindegyikben támaszkodunk rá, aktív, tettrekész lesz a párttagság és nem marad papíron egyetlen határozat sem. P. J. Pályázat felhívás a honvédelmi minisztériumi tanumányi ösztöndíjra A honvédelmi miniszter pályázatot hirdet a minisztérium tanulmányi ösztöndíjak elnyerésére. Jelentkezhetnek mindazok a férfiak, akik a felhívásban megjelölt felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytatnak, vagy oda felvették őket, illetve felvételre jelentkeznek, az esetben, ha önként vállalják a fegyveres szolgálatot és a Magyar Néphadsereg hivatásos tisztjei kívánnak lenni. A jelentkezés feltételei: büntetlen és feddhetetlen ,előélet, erkölcsi-politikai megbízhatóság, magyar állampolgárság, egészségi és fizikai alkalmasság a hivatásos katonai szolgálatra, nőtlen családi állapot. Az ösztöndíjra pályázókra 11 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesítők is a kiegészítő parancsnokságtól kapnak jelentkezési lapot. Ehhez mellékelni kell sajátkezűleg írt részletes önéletrajzot és erkölcsi bizonyítványt. Az utóbbi beszerzéséhez szükséges nyomtatványnyal a kiegészítő parancsnokság látja el a pályázókat. A jelentkezési lapot és a mellékleteket a pályázók a kiegészítő parancsnokságnak (a sorkatonai szolgálatot teljesítők az alakulat parancsnokának) adják át. A honvédségi ösztöndíjra pályázhatnak a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának gépgyártástechnológus, vegyipari-gépész szakos, villamosmérnöki karának híradástechnikai szakán digitális számítástechnikai ágazata«»; vegyészmérnöki karának szerves-szintetikus, biológus szakos, közlekedésmérnöki karának jármű-gépész szakos: építőmérnöki karának szerkezetépítő, közlekvésépítő szakos; és építészmérnöki karának hallgatói. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem természettudományi karának programozói matematikus, fizikus szakos (az esetben, ha vállalják, hogy a második évfolyamtól kiegészítő szakként felveszik a meteorológia szakot) hallgatói. Ugyancsak pályázhatnak az ösztöndíjra a szegedi, debreceni, pécsi és a Semmelweis orvostudományi egyetem általános orvostudományi karának, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem általános közgazdasági karának pénzügyi, kereskedelmi karának belkereskedelmi és külkereskedelmi szaktermelési karának ipar szakos hallgatói; a Pollack Mihály Műszaki Főiskola építőipari karának mélyépítési szakos, gépészeti karának épületgépészeti szakos; a pénzügyi és számviteli főiskola pénzügy-számviteli és szervezés információ feldolgozási karának hallgatói; a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola gyengeáramú karának számítástechnikai szakos, a közlekedési és távközlési műszaki főiskola vasúti-közlekedési tagozatának vasútüzemi és gépjárműközlekedési tagozatának gépjármű üzemi szakos hallgatói. A honvédségi ösztöndíjasok a tanév, a szakmai gyakorlat és a katonai alapképzés időtartamára havonként — külön rendelkezésekben megállapított mértékben — tanulmányi ösztöndíjra jogosultak. A Budapesten tanulók kérésükre — térítés ellenében — elhelyezésben és étkezésben részesülnek. Azok, akik tanulmányaikat befejezték, képességüknek, illetve képzettségüknek megfelelő munkakörbe a néphadsereg csapataihoz kapnak beosztást. A felsőoktatási intézményekben tanulók bármely időpontban, az oda felvételre jelentkezők 1974. március 31-ig pályázhatnak a honvédelmi minisztérium tanulmányi ösztöndíjára. 1973. november 1. Csütörtöki Külkereskedelmi forgalmunk a tőkés országokkal is aktív Sajtótájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban . Az év első kilenc hónapjában az export 20, az import 6,6 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor — mondotta szerdai sajtótájékoztatóján Veress Péter külkereskedelmi miniszterhelyettes. Az első háromnegyed évben külkereskedelmi aktívumunk a szocialista országokkal nőtt, s 1989 óta előszöra tőkés, országokkal is aktívvá vált külkereskedelmi egyenlegünk. A tőkés országokba 31 százalékkal több árut exportáltunk, s onnan 16 százalékkal többet hoztunk be, mint tavaly ilyenkor. A szocialista országokba 15 százalékkal növeltük az exportot, az onnan származó import pedig egy százalékkal emelkedett. Gépexportunk igen erőteljesen növekszik, aminek egyik oka, hogy a beruházási ütem túlzott gyorsulásának visszafogásával jelentős mennyiségű génipari termék szabadult fel export-célokra. Szocialista országokba az első háromnegyed évben 30 százalékkal több gépipari terméket exportáltunk, mint tavaly ilyenkor, ezen belül nagymennyiségű mezőgazdasági gépet, számítógépet, élelmiszeripari berendezést autóbuszt stb. A tőkés országokba 15 százalékkal nőtt a gépkivitel, s a jelek szerint a gépexport növelésének ezt a lendületét továbbra is tartani tudjuk. Az export fokozásában erősen közrejátszott a tőkés piaci konjuktúra további élénkülése, s nem kevésbé az ottani inflációs tendenciák. A tőkés picon az árak egy év alatt több mint tíz százalékkal emelkedtek, vagyis azonos mennyiségű terméket magasabb áron tudtunk eladni, mint korábban. Ugyanakkor természetesen a nyugatról származó importcikkek ára is nőtt, mégpedig tavaly és ez év elején exportcikkeink áránál kisebb, az utóbbi időben azonban annál nagyobb mértékben, vagyis az úgynevezett cserearány az elmúlt negyedévben számunkra némileg romlott Az év hátralévő időszakában mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban az import további emelkedésével számolunk így, s valószínűleg nemcsak a szocialista, hanem a tőkés országokkal is aktív marad külkereskedelmünk egyenlege. Számítások szerint a szocialista országokból származó importunk éves szinten mintegy 4—5 százalékkal, az export 8—10 százalékkal haladja majd meg az előző évit. A nem szocialista országokkal folytatott kereskedelmünkben a már kialakult tendencia folytatódik az év hátralévő szakában is, legfeljebb annyi változás várható, hogy az import némileg tovább fokozódik. A miniszterhelyettes a külkereskedelem jövő évi várható alakulásáról szólva elmondta, hogy meg akarjuk őrizni a tőkés országokba irányuló kivitelünk növekvő ritmusát, s arra törekszünk, hogy az import növekedése ne haladja túl az export fokozódását. A szocialista országokból az ideinél nagyobb mértékben akarjuk növelni az importot, mert ez teszi lehetővé az export további fokozását Az export ösztönzési rendszert jobban hozzá kívánjuk igazítani a meglehetősen szélsőségesen igazodó tőkés piaci helyzethez. Ezzel ösztönzik a vállalatokat arra, hogy exporttermékeikkel minél magasabb, import esetén pedig a lehető legalacsonyabb árat érjék el. Igen kedvezőnek ígérkezik az a közelmúltban hozott döntés is, amely megkönnyíti az úgynevezett időzített importot vagyis olyan külföldi áruk beszerzését, amelyekre csak később lesz ugyan szükség, de a várható áremelkedések miatt hasznos, ha minél előbb beszerzik a vállalatok. Az ezzel kapcsolatos könnyítések 1974. január 1- én lépnek életbe. Továbbra is fontos törekvés, hogy az integráció jegyében minél hatékonyabb termelési együttműködés épüljön ki a szocialista országokkal, s egyben tőkés vállalatokkal is bővüljön az ipari kooperáció. További fontos feladat a fejlődő országokkal a kapcsolatok erősítésén kereskedelmi forgalmunkban ugyanis még távolról sem használtak ki minden lehetőséget. Ki vagyunk seperve! Igen, bármennyire is furcsán hangzik ez így, némely üzletből és áruházból manapság már zárás előtt ki vagyunk seperve! Hogy mikor, kik és miért sepernek ki bennünket? Bármennyit is gondolkodom, én e kérdésre csupán részben tudok válaszolni. Nézzük csak! Arra a kérdésre, hogy mikor sepernek ki bennünket, vásárlókat , viszonylag könnyű a válasz: akkor, amikor az üzlet, az áruház hivatalosan ugyan még nyitva tart, de azok, akik a pult túlsó oldalán vannak, már nagyon unnak bennünket. Hogy mikor következik el ez a kritikus idő? Üzlete válogatja, de többnyire úgy tíz-húsz perccel a zárás előtt. Nem gond a tettesek megnevezése sem: a kiseprést többnyire seprőkkel, vizeskannákkal és felmosórongyokkal felfegyverkezett takarító személyzet végzi. Azok, akik nem zárás után, hanem jóval zárás előtt látnak neki egyébként igen hasznos és szükséges munkájuknak. Hogy az üzletbeli eladók mennyire vesznek részt a vásárlók kiseprésében? Tény, hogy alig-alig. Ők rendszerint csupán karba tett kézzel statisztálnak. Bárhogy is nézzük, a lényeg egyre megy: ki vagyunk seperve! Megérdemeljük ezt? Aligha, hiszen a „bűnünk” csupán annyi, hogy — hivatalos nyitvatartási időben! — vásárolni szeretnénk. Nem, nem azért, mintha ezzel bárkit is bosszantani akarnánk, hanem többnyire csupán azon egyszerű okból, mert azt hisszük, hogy a hivatalos nyitvatartási időben bármikor jogunk van vásárolni. Legalábbis azokban a nagyobb üzletekben, áruházakban, amelyekben a takarítást amúgy sem maguk az eladók (akiknek munkaideje a zárással rendszerint befejeződik), hanem hivatásos takarítók végzik. Hadd kérdezzük meg: nagy erőfeszítésbe kerülne megoldani, hogy az ilyen üzletekben és áruházakban a takarító személyzet zárás után lásson hozzá a dolgához? (L) Apróságokból nagy kár Csempe, csap, gépírószalag és villanyégő. Eltűnik a helyéről. Van olyan vállalat, amelynél több ezer forintra becsülik azt a kárt, amelyet az alkalmazottak tisztességtelen magatartására vezetnek vissza. Vagyis: a kisbb tárgyaknak a munkahelyről való elvitele olyan probléma, amelynek jelentősége napról napra fokozódik. A vezetők között mégis akad, aki szemet huny az ilyen jelenségek felett, mert nem szívesen vallja be maga előtt sem, hogy vezetése alatt levő vállalatnál vagy hivatalnál lopások fordulhatnak elő. Némely alkalmazott sem tartja tisztességtelen cselekménynek, mert miszerint kisebb és jelentéktelen tárgyak elvitelével kezdi, többnyire olyanokkal, amelyek leltárban sem szerepelnek. Ez azonban csak a kezdet, mert fokozatosan térnek át nagyobb tárgyak lopására. Lógással, munkalapok hamisításával, a selejt helytelen kezelésével, laza munkanormákkal ugyancsak jelentékeny károkat okoznak vállalatoknál. Az egyik üzemben például alva találtak másnaposságukat kiheverő személyeket. A munkafegyelmet lazítók és szemrehányást tettek feletteseiknek, hogy merészelték őket megzavarni békés szunyókálásukban. A felelősségrevonás természetesen nem maradt el. Ezek „apróságoknak” látszanak, de nagy károk előidézőivé válnak, ha az ellenőrzés lazasága teret enged a viszszás jelenségek kibontakozásának. Sem a bagatellnek látszó lopás, sem a lógás nem „érdemel” kíméletet vagy takargatást a munkahelyen. Olyan erkölcsi légkört kell kialakítani, amely mindenkit meggondolásra késztet, mielőtt „valamihez hozzányúlna”. (ék) - 3 P. Egészséges versenyben Körmenden október elején nyitották meg az ÁFÉSZ-ek összefogásával épült szép kivitelezésű, reprezentatív áruházát. Az új áruház építése közben sokan aggodalmaskodtak és feltették a kérdést: vajon nem lesz-e felesleges a járási székhelyen? Ugyanis egy évvel ezelőtt — tavaly év végén — adták át a Vas megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat Rába Ruházati Áruházát. A kétkedők később arra gondoltak, hogy a két nagy áruház egymást „üti”. Mint mondták, megnyilvánul ez majd abban, hogy valamelyik áruház forgalma csökken. Az élet alaposan rácáfolt az aggodalmaskodókra. Az új áruház megnyitása óta — vagyis egy hónap távlatában — már tapasztalatokról is lehet beszélni. E tapasztalat pedig azt bizonyítja, hogy a kereskedelmi vállalatok egészséges versenyére szükség van. Ma már nincs olyan, hogy „eszi, nem eszi, nem kap mást”. A vásárló egyszerűen átmegy a másik boltba, ha az egyik áruházban nem kapja meg a kívánt árut. Aggodalomra pedig nincsen okuk a két áruház vezetőinek sem. Ugyanis a forgalom a régi áruházban sem csökkent és az újban is eléri a tervezett mértéket, sőt mindkét helyen úgyszólván már terven felüli forgalmat bonyolítanak le. A korábban megnyílt Rába Ruházati Áruház évi forgalmát 25 millió forintra tervezték. Tíz hónap tapasztalata alapján pedig olyan kilátások vannak, hogy a tervet már november végére teljesítik. Az új áruházban pedig még ennél is nagyobb a forgalom. Persze az áruház jellege is más, mert itt sok műszaki cikket is árulnak. Az első hónapban több mint 5 millió forint értékű árut adtak el, az utóbbi napok átlagos forgalma pedig 200 ezer forint körül van. Így ezt a viszonylag nagy forgalmat továbbra is tudják tartani. Körmend vonzási körzete nagy. Nemcsak a környékről, hanem az őrségből, sőt zalai falvakból is járnak ide vásárolni. Mindez azt bizonyítja, hogy érdemes volt a két szép áruházat felépíteni. A kialakult egészséges verseny pedig a lakosság jobb áruellátását szolgálja. _____vas népe