Vas Népe, 1973. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

Döntés és aktivitás A pártalapszervezetek mun­kájáról szóló értékelésekben szinte refrénként fordul elő a kritikai megállapítás: az alapszervezetek legbelső fó­rumain, a taggyűléseken rit­kán hoznak határozatokat, s ha mégis, többnyire szemé­lyi kérdésekben. Az egyik járási pártbizottságon nem­rég talán némi túlzással, de találóan így jellemezték a helyzetet: a pártdemokrá­ciát, a tagságnak a dönté­sekhez való jogát szinte csak a vezetőségek megválasztá­sára szűkítik le. Régi tapasztalat, hogy a taggyűléseken akkor aktív a tagság, ha oda döntésre érett, döntésre váró kérdé­sek kerülnek. De hozzáte­hetjük ehhez: ahol nemcsak személyi, hanem egyéb kér­déseket is a taggyűlés elé visznek döntés végett, ott nemcsak a taggyűlésen aktí­vak a párttagok, hanem azt megelőzően, a döntések elő­készítésében is. Ilyenkor ugyanis a taggyűlést meg­előzi a sokoldalú tájékozta­tás, az eszmecsere, a vita az eldöntésre váró kérdésekről a pártcsoportokban, a veze­tőségben. Ahhoz persze, hogy a tag­ság részt vegyen a döntések előkészítésében, nem elegen­dő ismertetni, mely kérdé­sekben kell majd állást fog­lalni a taggyűléseken. Az alapszervezet vezetőségének kötelessége megadni a tag­ságnak mindazokat az isme­reteket, információkat, ame­lyek szükségesek ahhoz, hogy a pártkollektíva ér­demben állást foglalhasson. De az aktivitáshoz hozzátar­tozik az is, hogy­ maguk a pártcsoportok — és a kom­munisták egyébként is — igyekezzenek tájékozódni, is­mereteket gyűjteni, kiegészí­teni a kapott információkat a saját tapasztalataikkal. De legalább ennyire fontos az is, hogy egyéni tapasztala­taikat ellenőrizzék, vessék­­ össze az általánossal, nehogy egyedi jelenségeket emelje­nek az általánosságok rang­jára. A kivételes esetekre alapozott következtetések ugyanis tévútra vezethetik a cselekvés módját keresőket. Mindezek együttvéve szük­ségesek a felelős állásfogla­láshoz, ahhoz, hogy a kom­munista érdemben, alkotó­­módon vegyen részt a dön­tésekben. Nem serkenti tevékeny részvételre, termékeny vitá­ra a párttagságot az olyan „döntés”, amely mechaniku­san határozattá avatja a tag­gyűlési beszámolót a vitával együtt, anélkül, hogy figye­lembe venné a kritikai ész­revételeket, az eltérő véle­ményeket. A helyes gyakor­lat itt az lenne, ha minden érdemi észrevételt külön­­külön szavazásra bocsátaná­­nak, vagyis a taggyűlés dön­tene abban, mely javaslatot köteles a vezetőség figye­lembe venni. Vannak olyan alapszerve­zetek, amelyek taggyűlésein , a beszámoló és a vita után olvassák fel a határozati ja­vaslatot. A következmény: a tagság mechanikusan meg­szavazza azt, anélkül, hogy érdemben és a beszámolóval együtt, azzal összefüggésben folytatott volna róla vitát, s a taggyűlés ily módon érté­kelné: helyes-e a határozati javaslat, nem szorul-e kiegé­szítésre. Az is előfordul, hogy olyan határozatot hoznak, amelyről már az elfogadás­kor tudni, hogy nem való­sítják meg. Máskor meg olyan kérdésekben sem ter­jesztenek a tagság elé hatá­rozati javaslatot, amelyek­ben nemcsak hogy indokolt lenne a tagság döntése, ha­nem annak elmaradása sú­­lyosan sérti a pártdemokrá­ciát. Mindezek a mulasztások nemcsak a taggyűlésen érez­tetik káros hatásukat, ha­nem a taggyűlések után is. A helyenként észlelhető passzivitás, értetlenség, bi­zonytalanság, tájékozatlan­ság nemritkán abból ered, hogy kirekesztették a párt­tagságot a döntésekből, vagy nem tájékoztatták a vezető­ség határozatairól, tevékeny­ségéről, elmulasztották meg­adni a cselekvéshez nélkü­lözhetetlen információkat, útmutatásokat. Nemcsak a pártdemokrácia szenved ilyenkor csorbát, hanem bi­zonytalanná válik a végre­hajtás is, hiányzik a cselek­véshez szükséges egyetértés, egység. S még azon sem le­het csodálkozni, ha ilyen esetekben lanyhul a párttag­ság fegyelme is. A pártdemokráciának ele­mi feltétele tehát, hogy az alapszervezetek taggyűlései minden fontos kérdésben megalapozott, reális, végre­hajtható, a feladatokat félre­érthetetlenül, határidővel és felelősökkel rögzítő határo­zatokat hozzanak. Helyes lenne, ha ezek nem szorít­koznának csupán személyi kérdésekre, a pártmunkára, a gazdasági munka szervezé­sének, ellenőrzésének prob­lémáira, hanem elvi állás­­foglalásokat is tartalmazná­nak olyan lényeges kérdé­sekről, amelyekről az adott közösségben vitatkoznak, amelyekben félreértés, bi­zonytalanság tapasztalható. A párt politikájának ered­ményes végrehajtását segíti, ha a kommunisták az alkotó viták után a részkérdések­ben is azonos nézeteket val­lanak. A folyosó helyett a taggyűlések legyenek a fó­rumai e vitáknak is. Persze nem arról van szó, hogy minden részletkérdést érintő nézetkülönbségben állást fog­­laljanak a taggyűlések, de kívánatos, hogy e párttestü­leteket mind nagyobb mér­tékben tegyük az ideológiai, politikai viták, az egységes nézetek kialakításának fóru­maivá. Vita, döntés, végrehajtás — nagyon jól ismerjük a pártélet e három alapvető mozzanatát. Ha bármelyik­ből is kirekesztj­ük az alap­szervezet tagjait, az passzi­vitáshoz, bizonytalansághoz, közönyhöz vezet. Ha viszont mindegyikben támaszkodunk rá, aktív, tettrekész lesz a párttagság és nem marad papíron egyetlen határozat sem. P. J. Pályázat felhívás a h­onvédelmi minisztériumi tanu­mányi ösztöndíjra A honvédelmi miniszter pályázatot hirdet a minisz­térium tanulmányi ösztöndí­jak elnyerésére. Jelentkez­hetnek mindazok a férfiak, akik a felhívásban megjelölt felsőoktatási intézmény nap­pali tagozatán tanulmányo­kat folytatnak, vagy oda fel­vették őket, illetve felvétel­re jelentkeznek, az esetben, ha önként vállalják a fegy­veres szolgálatot és a Ma­gyar Néphadsereg hivatásos tisztjei kívánnak lenni. A jelentkezés feltételei: büntet­len és feddhetetlen ,előélet, erkölcsi-politikai megbízható­ság, magyar állampolgárság, egészségi és fizikai alkalmas­ság a hivatásos katonai szol­gálatra, nőtlen családi álla­pot. Az ösztöndíjra pályázók­ra 11 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesítők is­ a ki­egészítő parancsnokságtól kapnak jelentkezési lapot. Ehhez mellékelni kell saját­­kezűleg írt részletes önélet­rajzot és erkölcsi bizonyít­ványt. Az utóbbi beszerzésé­hez szükséges nyomtatvány­nyal a kiegészítő parancs­nokság látja el a pályázókat. A jelentkezési lapot és a mellékleteket a pályázók a kiegészítő parancsnokságnak (a sorkatonai szolgálatot tel­jesítők az alakulat parancs­nokának) adják át. A honvédségi ösztöndíjra pályázhatnak a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmér­­­nöki karának gépgyártás­­technológus, vegyipari-gépész szakos, villamosmérnöki ka­rának híradástechnikai sza­kán digitális számítástechni­kai ágazata«»; vegyészmérnö­ki karának szerves-szinteti­kus, biológus szakos, közle­kedésmérnöki karának jár­mű-gépész szakos: építőmér­nöki karának szerkezetépítő, közlekv­ésépítő szakos; és építészmérnöki karának hall­gatói. Az Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem természet­­tudományi karának progra­­m­ozó­i matematikus, fizi­kus szakos (az esetben, ha vállalják, hogy a második évfolyamtól kiegészítő szak­ként felveszik a meteoroló­gia szakot) hallgatói. Ugyancsak pályázhatnak az ösztöndíjra a szegedi, deb­receni, pécsi és a Semmel­weis orvostudományi egye­tem általános orvostudomá­nyi karának, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem általános közgazda­sági karának pénzügyi, ke­reskedelmi karának belke­reskedelmi és külkereskedel­mi szak­­termelési karának ipar szakos hallgatói; a Pol­lack Mihály Műszaki Főis­kola építőipari karának mélyépítési szakos, gépészeti karának épületgépészeti sza­kos; a pénzügyi és számvite­li főiskola pénzügy-számvite­li és szervezés információ feldolgozási karának hallga­tói; a Kandó Kálmán Villa­mosipari Műszaki Főiskola gyengeáramú karának számí­tástechnikai szakos, a köz­lekedési és távközlési műsza­ki főiskola vasúti-közlekedési tagozatának vasútüzemi és gépjárműközlekedési tago­zatának gépjármű üzemi sza­kos hallgatói. A honvédségi ösztöndíja­sok a tanév, a szakmai gya­korlat és a katonai alapkép­zés időtartamára havonként — külön rendelkezésekben megállapított mértékben — tanulmányi ösztöndíjra jogo­sultak. A Budapesten tanu­lók kérésükre — térítés el­lenében — elhelyezésben és étkezésben részesülnek. Azok, akik tanulmányaikat befejezték, képességüknek, illetve képzettségüknek meg­felelő munkakörbe a nép­hadsereg csapataihoz kapnak beosztást. A felsőoktatási intézmé­nyekben tanulók bármely időpontban, az oda felvétel­re jelentkezők 1974. márci­us 31-ig pályázhatnak a hon­védelmi minisztérium tanul­mányi ösztöndíjára. 1973. november 1. Csütörtöki Külkereskedelmi forgalmunk a tőkés országokkal is aktív Sajtótájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban . Az év első kilenc hónap­jában az export 20, az im­port 6,6 százalékkal volt ma­gasabb, mint tavaly ilyen­kor — mondotta szerdai saj­tótájékoztatóján Veress Pé­ter külkereskedelmi minisz­terhelyettes. Az első három­negyed évben külkereskedel­mi aktívumunk a szocialista országokkal nőtt, s 1989 óta először­­a tőkés, országokkal is aktívvá vált külkereske­delmi egyenlegünk. A tőkés országokba 31 százalékkal több árut exportáltunk, s on­nan 16 százalékkal többet hoztunk be, mint tavaly ilyenkor. A szocialista orszá­gokba 15 százalékkal növel­tük az exportot, az onnan származó import pedig egy százalékkal emelkedett. Gépexportunk igen erőtel­jesen növekszik, aminek egyik oka, hogy a beruházá­si ütem túlzott gyorsulásának visszafogásával jelentős mennyiségű génipari termék szabadult fel export-célokra. Szocialista országokba az el­ső háromnegyed évben 30 százalékkal több gépipari terméket exportáltunk, mint tavaly ilyenkor, ezen belül nagymennyiségű mezőgazda­­sági gépet, számítógépet, élelmiszeripari berendezést autóbuszt stb. A tőkés orszá­gokba 15 százalékkal nőtt a gépkivitel, s a jelek szerint a gépexport növelésének ezt a lendületét továbbra is tar­tani tudjuk. Az export fokozásában erő­sen közrejátszott a tőkés pi­aci konjuktúra további élén­külése, s nem kevésbé az ot­tani inflációs tendenciák. A tőkés picon az árak egy év alatt több mint tíz százalék­kal emelkedtek, vagyis azo­nos mennyiségű terméket magasabb áron tudtunk el­adni, mint korábban. Ugyan­akkor természetesen a nyu­gatról származó importcikkek ára is nőtt, mégpedig tavaly és ez év elején export­cikke­ink áránál kisebb, az utóbbi időben azonban annál na­gyobb mértékben, vagyis az úgynevezett cserearány az el­múlt negyedévben számunk­ra némileg romlott Az év hátralévő időszaká­ban mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban az im­port további emelkedésével számolunk így, s valószínűleg nemcsak a szocialista, hanem a tőkés országokkal is aktív marad külkereskedelmünk egyenlege. Számítások szerint a szocialista országokból származó importunk éves szinten mintegy 4—5 száza­lékkal, az export 8—10 szá­zalékkal haladja majd meg az előző évit. A nem szoci­alista országokkal folytatott kereskedelmünkben a már kialakult tendencia folytató­dik az év hátralévő szakában is, legfeljebb annyi változás várható, hogy az import né­mileg tovább fokozódik. A miniszterhelyettes a kül­kereskedelem jövő évi vár­ható alakulásáról szólva el­mondta, hogy meg akarjuk őrizni a tőkés országokba irányuló kivitelünk növekvő ritmusát, s arra törekszünk, hogy az import növekedése ne haladja túl az export fo­kozódását. A szocialista or­szágokból az ideinél nagyobb mértékben akarjuk növelni az importot, mert ez teszi lehetővé az export további fokozását Az export ösztön­zési rendszert jobban hozzá kívánjuk igazítani a megle­hetősen szélsőségesen igazo­dó tőkés piaci helyzethez. Ezzel ösztönzik a vállalatokat arra, hogy exporttermékeik­kel minél magasabb, import esetén pedig a lehető legala­csonyabb árat érjék el. Igen kedvezőnek ígérkezik az a közelm­últban hozott döntés is, amely megkönnyíti az úgynevezett időzített impor­tot vagyis olyan külföldi áruk beszerzését, amelyekre csak később lesz ugyan szük­ség, de a várható áremelke­dések miatt hasznos, ha mi­nél előbb beszerzik a válla­latok. Az ezzel kapcsolatos könnyítések 1974. január 1- én lépnek életbe. Továbbra is fontos törek­vés, hogy az integráció je­gyében minél hatékonyabb termelési együttműködés épüljön ki a szocialista or­szágokkal, s egyben tőkés vállalatokkal is bővüljön az ipari kooperáció. További fontos feladat a fejlődő or­szágokkal a kapcsolatok erő­sítésén kereskedelmi forgal­munkban ugyanis még távol­ról sem használtak ki min­den lehetőséget. Ki vagyunk seperve! Igen, bármennyire is fur­csán hangzik ez így, némely üzletből és áruházból ma­napság már zárás előtt ki va­gyunk seperve! Hogy mikor, kik és miért sepernek ki bennünket? Bármennyit is gondolkodom, én e kérdésre csupán rész­ben tudok válaszolni. Nézzük csak! Arra a kér­désre, hogy mikor sepernek ki bennünket, vásárlókat , viszonylag könnyű a válasz: akkor, amikor az üzlet, az áruház hivatalosan ugyan még nyitva tart, de azok, akik a pult túlsó oldalán van­nak, már nagyon unnak ben­nünket. Hogy mikor követke­zik el ez a kritikus idő? Üz­lete válogatja, de többnyire úgy tíz-húsz perccel a zárás előtt. Nem gond a tettesek meg­nevezése sem: a kiseprést többnyire seprőkkel, vizes­kannákkal és felmosóron­gyokkal felfegyverkezett ta­karító személyzet végzi. Azok, akik nem zárás után, hanem jóval zárás előtt lát­nak neki egyébként igen hasz­nos és szükséges munkájuk­nak. Hogy az üzletbeli el­adók mennyire vesznek részt a vásárlók kiseprésében? Tény, hogy alig-alig. Ők rendszerint csupán karba tett kézzel statisztálnak. Bárhogy is nézzük, a lényeg egyre megy: ki vagyunk se­perve! Megérdemeljük ezt? Aligha, hiszen a „bűnünk” csupán annyi, hogy — hivatalos nyitvatartási időben! — vásá­rolni szeretnénk. Nem, nem azért, mintha ezzel bárkit is bosszantani akarnánk, ha­nem többnyire csupán azon egyszerű okból, mert azt hisszük, hogy a hivatalos nyitvatartási időben bármikor jogunk van vásárolni. Legalábbis azokban a na­gyobb üzletekben, áruházak­ban, amelyekben a takarí­tást amúgy sem maguk az eladók (akiknek munkaideje a zárással rendszerint befeje­ződik), hanem hivatásos ta­karítók végzik. Hadd kérdezzük meg: nagy erőfeszítésbe kerülne meg­oldani, hogy az ilyen üzletek­ben és áruházakban a takarí­tó személyzet zárás után lás­son hozzá a dolgához? (L) Apróságokból nagy kár Csempe, csap, gépírószalag és villanyégő. Eltűnik a helyé­ről. Van olyan vállalat, amelynél több ezer forintra becsülik azt a kárt, amelyet az alkalmazottak tisztesség­telen magatartására vezetnek vissza. Vagyis: a kisbb tár­gyaknak a munkahelyről való elv­itele olyan probléma, amely­­nek jelentősége napról napra fokozódik. A vezetők között mégis akad, aki szemet huny az ilyen jelenségek felett, mert nem szívesen vallja be maga előtt sem, hogy­­ vezetése alatt levő vállalatnál vagy hivatalnál lopások fordulhat­nak elő. Némely alkalmazott sem tartja tisztességtelen cselekménynek, mert m­isze­­rint kisebb és jelentéktelen tárgyak elvitelével kezdi, többnyire olyanokkal, ame­lyek leltárban sem szerepel­nek. Ez azonban csak a kez­det, mert fokozatosan térnek át nagyobb tárgyak lopására. Lógással, munkalapok ha­misításával, a selejt helyte­len kezelésével, laza munka­normákkal ugyancsak jelen­tékeny károkat okoznak vál­lalatoknál. Az egyik üzemben például alva találtak más­naposságukat kiheverő sze­mélyeket. A munkafegyelmet lazítók és szemrehányást tettek feletteseiknek, hogy merészelték őket megzavarni békés szunyókálásukban. A felelősségrevonás természete­sen nem maradt el. Ezek „apróságoknak” lát­szanak, de nagy károk előidé­zőivé válnak, ha az ellenőrzés lazasága teret enged a visz­­szás jelenségek kibontakozá­sának. Sem a bagatellnek látszó lopás, sem a lógás nem „érdemel” kíméletet vagy takargatást a munka­helyen. Olyan erkölcsi lég­kört kell kialakítani, amely mindenkit meggondolásra késztet, mielőtt „valamihez hozzányúlna”. (ék) - 3 P.­­ Egészséges versenyben Körmenden október elején nyitották meg az ÁFÉSZ-ek összefogásával épült szép ki­vitelezésű, reprezentatív áru­házát. Az új áruház építése közben sokan aggodalmas­kodtak és feltették a kér­dést: vajon nem lesz-e fe­lesleges a járási székhelyen? Ugyanis egy évvel ezelőtt — tavaly év végén — adták át a Vas megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat Rába Ruházati Áruházát. A kétke­dők később arra gondoltak, hogy a két nagy áruház egy­mást „üti”. Mint mondták, megnyilvánul ez majd ab­ban, hogy valamelyik áru­ház forgalma csökken. Az élet alaposan rácáfolt az aggodalmaskodókra. Az új áruház megnyitása óta — vagyis egy hónap távlatában — már tapasztalatokról is lehet beszélni. E tapasztalat pedig azt bizonyítja, hogy a kereskedelmi vállalatok egészséges versenyére szük­ség van. Ma már nincs olyan, hogy „eszi, nem eszi, nem kap mást”. A vásárló egyszerűen átmegy­­ a másik boltba, ha az egyik áruház­ban nem kapja meg a kí­vánt árut. Aggodalomra pedig nin­csen okuk a két áruház ve­zetőinek sem. Ugyanis a forgalom a régi áruházban sem csökkent és az újban is eléri a tervezett mértéket, sőt mindkét helyen úgyszól­ván már terven felüli for­galmat bonyolítanak le. A korábban megnyílt Rába Ru­házati Áruház évi forgalmát 25 millió forintra tervezték. Tíz hónap tapasztalata alap­ján pedig olyan kilátások vannak, hogy a tervet már november végére teljesítik. Az új áruházban pedig még ennél is nagyobb a forgalom. Persze az áruház jellege is más, mert itt sok műszaki cikket is árulnak. Az első hónapban több mint 5 millió forint értékű árut adtak el, az utóbbi napok átlagos for­galma pedig 200 ezer forint körül van. Így ezt a viszony­lag nagy forgalmat továbbra is tudják tartani. Körmend vonzási körzete nagy. Nemcsak a környék­ről, hanem az őrségből, sőt zalai falvakból is járnak ide vásárolni. Mindez azt bizo­nyítja, hogy érdemes volt a két szép áruházat felépíte­ni. A kialakult egészséges verseny pedig a lakosság jobb áruellátását szolgálja. _____vas népe

Next