Vas Népe, 1974. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-01 / 50. szám
Környezetvédelem és társadalmi harc ! AZ IPARI TERMELÉS okozta környezetszennyeződés, sőt környezetpusztítás szinte egyidős az ipari forradalommal, a gyári termelés kialakulásával. Rendkívül érzékletes képet festett már erről Engels is. De idézhetjük József Attilát is, áld négy évtizeddel ezelőtt írta, hogy a város peremén úgy rakódik le a korom, mint a guanó. A második világháborúig azonban ezek a jelenségek általában a nagyobb ipartelepek közvetlen környezetére korlátozódtak. Olyan, többnyire nem túl nagyméretű körzetekre, ahol leginkább a gyári kolóniák proletár lakói éltek, s ugyan ki törődött volna azzal, hogy milyen az ő környezetük. Igaz, egyes sűrűn iparosított körzetekben már hosszú évtizedekkel ezelőtt megmutatkozott, hogy a szennyeződés nem áll meg az üzemek közvetlen környékén. Egyes folyók például, amelyek partján nagyon sok üzem található, az öntisztulásra képes vizekből kűzlő szennycsatornákká változtak. A legismertebb példa erre a Ruhr, de Angliában, az Egyesült Államokban, Belgiumban és másutt mutatkoztak hasonló jelek. A második világháború után a probléma kiéleződött. Egyrészt újabb nagy lendületet vett az ipar fejlődése, másrészt két új tényező is járult a környezet elszennyeződésének meggyorsulásához. Az egyik a gépkocsiforgalom ugrásszerű növekedése. A legfejlettebb tőkés országokban a gépkocsik száma megközelíti, vagy eléri a családok számát. A óriási gépjármű forgalom pedig több szempontból is szennyezi a környezetet. Egyrészt a gépkocsik üzemanyagának egy része tökéletlenül ég el és szénmonoxid keletkezik, ami az élő szervezetre súlyos méreg. Másrészt a modern motorok működésük közben ólmot juttatnak a levegőbe, ami az emberi szervezetbe jutva szintén mérgező, s a nagy zajt okozó hatalmas forgalomnak az emberek idegrendszerét károsító következményei is vannak. A másik ilyen új tényező a növényvédő gyomirtó és egyéb vegyszerek fokozódó alkalmazása. Ezek emberre gyakorolt hatását ugyan bevezetés előtt laboratóriumi körülmények között megvizsgálják, de csak évtizedek múltán derült ki például, hogy a közismert DDT — melynek használatát hazánkban már évekkel ezelőtt eltiltották — hosszú időn keresztül felhalmozódik a talajban, a növényekben és végül koncentrálódik a növényeket fogyasztó állatok szervezetében, ami hosszabb távon mind az állatok, mind az ezek húsát fogyasztó emberek egészségét veszélyezteti. Egyre több jel mutat arra, hogy a szennyeződések egy része nem lokalizálható bizonyos környezetekre. A fentiekben szó volt a gépkocsi forgalom okozta ólomszenynyeződésiről. Igen érdekes vizsgálatot végeztek a tudósok egy, az ipari termeléstől és a sűrű gépkocsi forgalomtól távol eső területen, Grönland szigetén. Itt a lehulló hó nagy része sohasem olvad el, hanem egymásra rétegeződik és újabb gleccsereket alkot. Az egyes rétegeiknek a felszíntől való távolsága és fizikai állapota alapján meglehetős pontossággal meg lehet állapítani, hogy melyik réteg mikor hullott hóból keletkezett. Ennek alapján elemezték, hogy az elmúlt kétszáz évben hullott hó különböző időszakokban mennyi ólmot tartalmazott. Megállapították, hogy a vizsgált időszakban a hó ólomszennyeződése állandóan növekedett és ez a növekedés az elmúlt évtizedekben erősen felgyorsult, úgy, hogy ma a frissen hullott hó ólomtartalma a kezdeti állapotnak a tízszerese. MINDEZEK A JELENSÉGEK az utóbbi tizenöt-húsz évben fokozódó mértékben vezettek annak a felismerésére, hogy az ember ma már világméretekben szennyezi, mérgezi és pusztítja saját természeti környezetét, és ha nem szabunk gátat ennek a folyamatnak, rövidesen olyan súlyos helyzet állhat elő, amely magát az emberiség fennmaradásait is veszélyeztetheti. A veszélytudatot hosszú ideig csökkentette az a körülmény, hogy a javuló orvosi ellátás és általános életszínvonal következtében az emberek várható átlagos élettartama az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben megnőtt. Az utóbbi években azonban ez a tendencia is megtört, nevezetesen a legfejlettebb tőkés országok nagy metropolisaiban az orvostudomány fejlődése és az orvosi ellátás további javulása ellenére az utóbbi három-négy évben csökkenni kezdett a várható átlagos életkor. Természetszerűleg mindezek a problémák először a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országokban jelentkeztek. Éppen ezért e problémák vizsgálata is ott indult meg. Tény, hogy a szocialista országok szakemberei kezdetben bizonyos bizalmatlansággal szemlélték az úgynevezett „környezetvédelmi ideológiát”. Később azonban egyre inkább tért hódított az a felismerés, hogy itt reális problémákról van szó, méghozzá olyan problémákról, amelyekkel a nemzetközi munkásmozgalomnak is szembe kell néznie. Ehhez a felismeréshez több tényező segített bennünket. Az egyik az a körülmény volt, hogy a gyors iparosítás viszonyai között a szocialista országokban is mind inkább gondot okoznak a környezetszennyeződési problémák. Másrészt a kapitalista országokban egyre világosabbá vált, hogy noha a környezetszennyeződés az egész lakosságot, benne a tőkéseket is veszélyezteti, a veszélyek közvetlenül elsősorban a kisembereket érintik. A felsőbb rétegek megengedhetik maguknak, hogy a sűrűn lakott és szennyezett levegőjű városokból jó levegőjű kertvárosokba költözzenek és így tovább. Harmadszor rohamléptekkel fejlődött — éppen a felvetődött problémák húzóerejének hatására — az ember biológiai környezetével, a bioszférával fogalkozó szaktudomány, az ökológia, ami lehetővé tette a környezetszennyeződésből eredő veszélyek pontosabb felmérését. Negyedszer egyre világosabbá vált, hogy a környezetszennyeződést minimumra leszorító termelés feltételei technikailag megvalósíthatók, azonban a környezetvédelem hatékony módszereinek alkalmazása növeli a költségeket és ezért veszélyezteti a profitérdekeket. A tőkés államok ugyan egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy megfelelő környezetvédelmi rendszabályokat hozzanak, hogy kötelezzék a termelő vállalatokat az általuk okozott szenynyeződés csökentésére és a már elpusztított természeti környezet helyreállítására, ezek az intézkedések azonban csak nagyon ellentmondásosan, vontatottan, a monopóliumok fokozódó ellenállása közepette valósulnak meg. Mindezen tényezők alapján a munkásmozgalomban terjed annak a felismerése, hogy a környezeti ártalmak elleni harc szorosan összefügg a kapitalizmus elleni osztályharccal. E felismerés egyik fontos jele Gus Hall-nak, az Egyesült Államok Kommunista Pártja főtitkárának könyve, amely az elmúlt évben „Környezeti ártalmak és a kapitalizmus” címen magyarul is megjelent. Figyelemre méltó a mű eredeti címe, amelyet hozzávetőlegesen így fordíthatnánk le: ökológia: túlélhetjük-e a kapitalizmust? Ez a mindössze 110 oldalas könyvecske megrázó, de rális képet fest arról, hova vezet a mai ipari fejlődés a tőkés viszonyok között a legfejlettebb kapitalista országban. A KÖRNYEZET PUSZTULÁSA az egész emberiség létét fenyegető veszély. Az emberiség természeti környezetének védelme tehát az összemberi érdeknek egy lényeges új szféráját jelenti. Az elmúlt évtizedek története már ismer példákat arra, hogy egy összemberi érdek védelme hogyan tehet szövetségesekké proletár és nem proletár társadalmi rétegeket, marxista és nem marxista szellemi mozgalmakat. Éppen ezért az emberi környezet védelméért foytatott társadalmi harc a jövőben egyre inkább összekapcsolódik a békéért, a leszerelésért folytatott harccal. Ezek egyébként tartalmilag is összefüggnek. A fegyverkezés, a hadgyakorlatok, a helyi háborúk a környezet szennyeződésének és pusztulásának jelentős forrásait képezik. Az emberi környezet védelméért folyó harc így szerves részévé kell hogy váljon az imperializmus ellen folyó nemzetközi osztályharcnak. Az első lépés ebben az irányban a legutóbbi moszkvai békekongresszuson megtörtént. Ezen a kongreszszuson a környezetvédelem egy külön munkabizottság témájaként bekerült a nemzetközi békemozgalom hivatalos célkitűzései közé. R. P. Egy hosszúhajú fiatalember lép be a bírósági épület kapuján. Láthatóan ideges. Megkérdezi: — Ugye, balra van a huszonkettes terem? Megnyugtató válasz után a mondott helyre siet. A folyosóra. Ott vár a sorára, hogy szólítsák. Megidézték egy lopási ügy tárgyalására. Másokat is, tanúnak, szakértőnek ... Jobbra a földszinten ránézésre legalább ötvenen várakoznak. Kedd, panasznap a szombathelyi járásbíróságon. Dr. Tordai Ferenc elnök így tájékoztat: — Egy félfogadó bíró veszi fel a panaszokat, de ha szükséges, kettő is fogadja a panaszos ügyfeleket. Szerdán Vasvárott, a nagyközségi tanácsházán tartunk félfogadást. Délután fél kettőkor már a harminckettedik panaszos ügyét jegyzőkönyvezik. — A lakásból senkit se lehet az utcára kitenni — nyugtatja meg a bíró a panaszost, akit a vele élő nővére nem akar magával vinni más lakásba... Lakásfelmondás ügyében kezdődik per. Feljelentések, fizetési meghagyások, holttá nyilvánítások, fellebbezések ügyében egyaránt jogorvoslatot keresnek a panasznapi ügyfelek. Bilincsben és szabadlábon A büntető ügyekben zajló tárgyalások izgalomnen lesek ugyan de népesek, főként akkor ha több vádlottja is van az ügynek. Az előzetes letartóztatásban levő vádlottakat elővezetik a tárgyalásra, ott leveszik csuklójukról a bilincset, hogy szabadon védekezhessenek. Tárgyalás után újra kattan a bilincs csuklójukon, míg elvezetik őket a börtönbe. Mindig szabadlábon védekeznek, például a magánvádas ügyek vádlottjai. — Miért veszi semmibe a szocialista együttélés szabályait? — kérdezi a bíró a becsületsértési ügy vádlottjától. — A szomszédom provokálta ki belőlem azt, amit mondtam. Csapkodja az ajtót, bömbölteti a rádiót, a hangos tivornya sem ritka — védekezik a vádlott. Ritkán, de előfordul, hogy a tárgyalást későbbi időpontra tűzi ki a bíró, mert a koronatanú nem jelenik meg az idézésre. Esetenként a vádlott sem és ha távolmaradását utólag nem tudja hitelt érdemlően igazolni, akkor legközelebb bírság vagy elővezetés a szankció. A szombathelyi járásbíróság az általános illetékességén túl foglalkozik a közlekedési, devizaügyekkel, s egyben a fiatalkorúak bírósága megyénkben, első fokon. Gazdasági pereket is tárgyalnak itt, nemegyszer vállalati jogtanácsosok népes létszáma jelzi a folyosón. Sok sok millió forinton megy a késhegyig menő vita: ki, kinek fizet a per után. A pénzt a polgári per hozza A járásbírósági eljárásban nem kevés a polgári ügyek száma. Az alkotmány utcai trafik iletékbélyeg forgalmán mérni lehetne: nap mint nap milyen értékű bélyeget rónak le a peres felek a keresetlevél benyújtásakor. A pénzt elsősorban a polgári per hozza az igazságügy számlájára, no meg persze a követelést támasztó feleknek. Az egyik alperes például üzemnél dolgozik, ügyintéző, saját gépkocsiját használja. Járművét megjavították a felperes szövetkezetnél, több mint 9 ezer forintért. Az alperes vitatta a számla összegét, de a kifogásolt műszaki hiba megjavításának elvállalása után egyezséget kötnek a felperes szövetkezet képviselőjével. Részletfizetést is enged az alperesnek, havi 300 forintos összegekben törlesztheti a fent említett összeget. Az állami közjegyzőnél is sokféle ügyben intézkednek. Hagyaték, okiratszerkesztés, névaláírás hitelesítése éppúgy gyakori, mint a hiteles másolatok készítése. ’A hagyatéki ügyek mindennaposak. Ez alkalommal rázós hagyatékot tárgyal a közjegyző. Megállapítja, hogy a tanács temettette el a tragikus körülmények között elhunytat. Törvényes örököse állami gondozásban levő gyermekkorú fia. Az elhunyt testvérei, és felesége is állítólagos búcsújátélre hivatkozva in-, az örökhag v . megtakarított pénzére és a 15 ezer forint összegű biztosítási járandóságra ... Tisztázatlan körülmények miatt a közjegyző új határnapot tűz ki a feleknek. A Népközársaság névénen A tárgyalóteremben mindenki feláll, amikor ítéletet hirdetnek a Népköztársaság nevében. Mind a büntető, mind polgári ügyekben hozott ítéletek hirdetésekor így van ez. A járásbíróság elsősorban a büntető és polgári peres ügyekben tanácsokban ülnökök közreműködésével határoz és nem peres ügyekben mint egyes bíróság jár el. A működési kört törvény szabályozza. A védők megbízásból vagy kirendelésre vesznek részt a tárgyaláson. Újabban a védő már a nyomozati szakban is érdemben képviselheti védencét. A védő ellenőrzés nélkül beszélhet a letartóztatott terhelttel. Itt a tárgyalóteremben is, az ítélethirdetés után minden alkalommal szót cserél a védő a védencével, úgy döntik el: fellebbeznek vagy tudomásul veszik az ítéletet vagy három nap gondolkodási időt kérnek. Kedden, a tárgyalások napján mintegy száz megidézett fordul meg a szombathelyi járásbíróságon. A büntető perekben hirdetett ítéletek több mint a fele már első fokon jogerőre emelkedik. Ilyenkor mind az ügyész, mind a vádlott, mind a védő tudomásul veszi az ítéletet. (Kék) Tárgyalások napon a szombathelyi járásbíróságon 1974. március 1. Péntek Elhallgatok Azt nyilatkozták a napokban a 17-es Volán Vállalatnál munkatársunknak, hogy semmi ok az aggodalomra: május 25-ére elkészülnek a szombathelyi autóbusz-pályaudvar bővítésével. (A vonatpótló buszok beállítása tette szükségessé a bővítést.) A terveket a Közúti Igazgatóság elkészítette, de a MÉLYÉPTERV csak március 15-re tudja adni a felszín alatti vezetékek, stb. tervét, — mondták, írtuk. Tudni kell, hogy ebben a bővítés ügyben a Volán és a Közúti Igazgatóság a gazda. Eddig rendben is van a dolog. Csakhogy bekopogtattak hozzánk a MÉLYÉPTERV dolgozói és elmondták, ők valóban március 15-re vállalták a tervek elkészítését. Azért március 15-re, mert — erre kérték! A KPM Közúti Igazgatósága kérte így, február 1-én (!) írt megrendelőjében, így kérték, így teljesítik. Teljesítik, mert fontos a dolog. És teljesítik, mert szocialista brigádjaik elvállalták ezt a munkát, ráadásként Ahogy mondani szokták: pluszban. Február 1-én ugyanis már bőven el voltak látva munkával. S méltánytalannak érzik, hogy valahol valaki rájuk adja ezek után az utat Az hiszem, a dolog világos: a 17-es Volánnál *— minő sajátos érdekviszonyok! — pontatlanul tájékoztattak bennünket. Valamit elhallgattak az igazságból, amit nem kellett volna. Szóra is érdemtelen lenne a dolog, ha az effajta apró és nagyobb elhallgatások nem sértenék rendre valakinek, vagy valakiknek a jóakaratát, igyekezetét. S eléggé általános is a jelenség ahhoz, hogy itt és most ne hallgassuk el. Annál is inkább nem, mert a tervezők képviselőitől olyan, ígéretet kaptunk: azon lesznek, hogy néhány nappal előre hozzák a terv átadásának határidejét így is lehet válaszolni ... — — Hol mossunk kocsit? Környezetvédelemről jogosan beszélünk sokat mostanában. Mégis úgy tűnik, kevesen gondolnak arra, hogy egészen aprónak tűnő dolgokkal is javíthatunk, vagy ronthatunk a meglevő helyzetein. Mindezt egy nem mindennapi látvány juttatta eszembe. Vasárnap délután velem együtt bizonyára sokan rácsodálkoztak arra az emberre, aki a Haladás VSE Rohonci úti sporttelepe bezárt főbejárata előtt takarította a Trabantját Nemcsak úgy kutyafuttásból, hanem alaposan. Szerencse, hogy élénk szél fújt, így nem maradt szeméthalam a helyszínen, hanem a gépkocsiból ki- és lesöpört por, piszok egyenlő arányban az arra sétálókra jutott. Vas megyében 34 ezer 47 gépjármű van. Ezek egy része magánautó. A megyeszékhelyen a legfrissebb adatok szerint 3677 magánautót tartanak nyilván. Tudjuk azt, hogy Szombathelyen bizony nehéz „törvényes helyet” találni a gépkocsik takarítására, mosására. Az AFIT-nál működő automata kocsimosó — egyetlen a városban és a megyében is — kevés. Lapunkban már többször is foglalkoztunk azzal, hogy a parkolóhelyeken, járdaszegélyeken, vízpartokon „elkövetett” autómosások és takarítások — ha azt felelőtlenül végzik —, sok hulladékot hagynak hátra és rontják a város tisztaságát. A kérdés az, hol takarítsa ki, mossa le tehát az autóját valaki, akinek mondjuk nincs ideje fél napokat várakozna az AFIT kocsimosójánál? Semmi esetre sem a Haladáspálya bejárata előtt, mert félő az ilyenfajta megoldás én harapódzik, úgy rövidesen eredelmes kocsitisztogatókkal találkozunk a város teréül, középületek, múzeumok, irodaházak és sporttelepek környékén, szabad helyein. Rendeletek, írott és íratlan szabályok határozzák azt, hogy miit hol lehet és hol nem lehet tenni. Vonatkozik ez a fentiekre is. A gépkocsik számának rohamos növekedése — egy év alatt Szombathelyen csaknem ezerrel lett több — azt követeli, hogy valamiféle megoldást kéne találni. Az új lakótelepeken általában már lefolyókkal építik ki a parkolóhelyeket és ott nem okoz gomdot a kocsimosás, ha a kisöpört hulladékot minden esetben a szeméttárolóba rakják. Úgy tudjuk, hogy a cipőgyári autóklub tagoknak van a városban egy „helyük”, ahol nyugodtan moshatják, tisztíthatják kocsijukat. Jó lenne, ha az Autóklub is foglalkozna ezzel a kérdéssel, de elképzelhető lenne az is, hogy a város valamelyik külső részén jelölnének ki egy nagyobb területet - esetleg vízszerzési helyet is átalakítanának —, ahol mindenki nyugodtan ■moshatná, tisztogathatná gépkocsiját. — soós — 3 n VAS NÉPE