Vas Népe, 1974. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

Bécs „Politikai bomba” robbant kedden — egy nappal Franz Jonas szövetségi elnök te­metése után — az osztrák fővárosban: az ellenzéki Néppárt elnöksége a koráb­bi tervekkel ellentétben nem Wilhelm volt alkancellárt, hanem dr. Alois Lugger innsbrucki polgármestert je­löli a júniusi 23-i elnökvá­lasztásra. A legnagyobb ellenzéki erő, a Néppárt elnökségének döntése meglepetésként ha­tott, miután Wilhelm jelölé­sét teljesen biztosra vették. Az utóbbi napokban a párt vezetői megerősítették nyi­latkozataikban a volt alkan­­cellár indítását. A bécsi Die Presse 16 keddi számában, akárcsak a Kronen Zeitung fényképpel Wilhelmot mu­tatta be, mint a Néppárt jelöltjét A váratlan fordulat mö­gött a nyugati tartományok szövetkezése áll a bécsi ve­zetéssel szemben. A kormányon lévő Szocia­lista Párt elnöksége ugyan­csak ülést tartott kedden Bécsben. Ezen Kreisky kan­cellár előterjesztésére dr. Rudolf Kirchshläger jelenle­gi külügyminisztert fogadták el a párt jelöltjének és ezt az ajánlást a délutáni órák­ban országos párttanácsko­­zás is jóváhagyta. Közel-Kelet Izrael bejelentette, hogy kedden ismét bevetette lé­gierejét az északi fronton és a Herman hegy körzetét támadta. A légi támadás fél óráig tartott, Tel Aviv köz­lése szerint valamennyi iz­raeli gép visszatért tá­maszpontjára. A Getan ma­gaslatok térségében immár 50. napja folynak a harcok. Kissinger amerikai kül­ügyminiszter algériai láto­gatásának befejeztével kedd délután Egyiptomba utazott,­­hogy Anvar Szadat elnökkel tárgyaljon. Kairói politikai körökben ■sbíztatónak tartják a Genf­ben megtartott Gromiko— Kissinger találkozóról ki­adott közleménynek azt a bejelentését, amely szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok összehangolja lépé­seit a közel-keleti békés rendezés céljából és támo­­­gatja a genfi békeértekez­let mielőbbi felújítását. Az idé­zett körök arra számítanak, hogy Gromiko szovjet és­­Kissinger amerikai külügy­miniszter genfi megbeszélé­sei nyomán a részleges je­lentőségű katonai-technikai intézkedések szakaszából az érdemi tárgyalások stádiu­mába lép a közel-keleti rendezés ügye. A moszkvai Vörös-téren folyik a színpompás felvonulás főpróbája. (Vas Népe képtávíró) ***** ---------------TTtttiiiiiiMiimmtm Időszerű ideológiai kérdésekről* A Magyar Szocialista Mun­káspárt Vas megyei végre­hajtó bizottsága az idén feb­ruárban megtárgyalta Az ideológiai munka helyzete és fejlesztésének feladatai című előterjesztést. A végrehajtó bizottság szükségesnek tar­totta, hogy szélesebb körben is ismertessük, elemezzük­­ideológiai munkánk tapaszta­­­latait. Ideológiai helyzetünk vo­natkozásában az alábbiakban elsősorban a munkásosztály és a párt vezető szerepével, valamint a szocialista demok­ráciával kapcsolatos néze­tekről, a kispolgáriság elleni harc kérdéseiről lesz szó. • Részletek Rácz János elv­társnak, a megyei pártbi­zottság titkárának a me­gyei párt­aktíva értekezle­ten elhangzott előadásából. Ismeretes, hogy az MSZMP X. kongresszusa és a kong­resszust követő — 1972 no­vemberi és 1971 márciusi — központi bizottsági ülések igen nagy figyelmet fordítot­tak a munkásosztály helyze­tének, vezető szerepe érvé­nyesülésének vizsgálatára. Mielőtt a munkásosztály és pártja vezető szerepével kapcsolatos nézetekre rá­térnénk, megállapíthatjuk, hogy megyénkben a társa­dalmi, a gazdasági és a kul­turális élet vezető posztjain dolgozók többségükben jól, következetesen képviselik és valósítják meg pártunk cél­kitűzéseit, ily módon a mun­kásosztály politikai vezető szerepe minden területen ér­vényesül. Pártunk politikájá­nak megítélésében a megye közvéleménye lényegében egységes, túlnyomó többsége helyesli és cselekvően támo­gatja is azt. Mindamellett a munkás­osztály és a párt vezető sze­repéről több téves felfogás is él a köztudatban. Nagy részük azzal kapcsolatos, hogy a gyakorlat új kérdé­seket vet fel, vagy új mó­don teszi fel a régieket­ is. Emiatt van az is, hogy so­kan nem látják a vezető sze­rep politikai tartalma és a megvalósulás konkrét formái közötti összefüggéseket, illet­ve különbségeket. Már néhány évvel ezelőtt is jelentkeztek i­s a terme­lésben a korszerű technoló­giák, a munkaszervezés és irányítás kérdéseinek elő­térbe kerülésével, de a nyu­gati propaganda hatásaként is, főleg értelmiségi körök­ben teret hódítottak — olyan nézetek, hogy a társadalom vezető ereje nem a munkás­­■osztály és pártja, hanem a műszaki-gazdasági szakem­berek rétege. A gazdasági ve­zetők, a műszaki értelmiség és az alkalmazottak egy ré­szénél olykor tapasztalható is a szakértelem egyoldalú túlhangsúlyozása, a politikai összefüggések figyelmen kí­vül hagyása, ami valóban magában hordja annak ve­szélyét, hogy a munkásosz­tály és a párt vezető szere­pe helyi szinten nem érvé­nyesül kellő hatékonysággal. Esetenként — többnyire ugyancsak értelmiségi körök­ben — fellelhetők olyan né­zetek, amelyek a társadalmi struktúra változásait abszo­lutizálva megszűnni látják a munkásság osztályvonásait, s ennek alapján kétségbe vonják forradalmiságát, tör­ténelmi hivatását is. Ezekben a véleményekben a nyugati „újbaloldali” mozgalmak köz­vetett ideológiai hatása nem­egyszer éppúgy kitapintható, mint a kispolgáriság méretei­nek eltúlzása, az anyagi ér­dekeltség szerepének meg nem értése. Gyakran megfo­galmazódik az aggodalom a munkásosztály „felhígulása" miatt. Az ilyen vélemény kétségtelenül túlzó, de ugyanakkor arra is int, hogy a munkásosztálynak fejlőd­nie kell öntudatban, fegye­lemben, politikai magatartás­ban. Ez megyénkben különö­sen azért is fontos, hiszen munkásosztályunk tömege­, jöbb mértékben az utóbbi 10—15 évben alakult ki. Társadalmunk érdekviszo­nyainak ellentmondásai ugyancsak gyakran alapot szolgáltatnak túlzó vélemé­nyekhez. A valóságos érdek­­viszonyok nyílt kezelését lát­va sokan azt a következte­tést vonják le, hogy a párt teret enged a liberalizál­ódá­­si tendenciáknak, s nem tud­ja megfelelő hatékonysággal irányítani a gazdasági-társa­­dalmi-ideológiai folyamato­kat. A vitákat néha a párt vezető szerepének gyengülé­seként értékelik. A munkásosztály és a párt vezető szerepének lényeges tényezője a munkásosztály szövetségi politikája. Pa­rasztságunk elfogadja a mun­kásosztály vezető szerepét, s aktív részese a hatalom gya­korlásának. A párt politikája iránti bizalmat számos olyan intézkedés is elősegítette, amely a parasztság általános életszínvonalát, szociális helyzetét volt hivatott javí­tani. A pártnak és a mun­kásosztálynak az értelmiség­re gyakorolt hatása, befolyá­sa általában nőtt Különbö­sebb értelmiségellenes ham­­ulát, amely zavarná szövet­­ségi politikánkat, a munkás­­ság körében nem’ tapasztal­­ható, bizonyos értelmiségi ré­­tegek és személyek élet- és szemléletmódja ugyanakkor ma is kritika tárgya. Az el­­múlt évek szociálpolitikai, életszínvonalpolitikai intéz­­kedései után megszűntek a munkásosztály „háttérbe szo­rításáról” a „paraszt­politiku­s­ról” és az „értelmiségi poli­­tikáról” korábban hangozta­­tott nézetek. Mindamellett sokan ma is hajlamosak a munkás—paraszt szövetség kérdéseiről egy-egy részterü­­letet kiragadva véleményt nyilvánítani. A Szövetségi politikával kapcsolatban még egy aktu­­ális kérdést említenék meg: a szövetségi politika és az ideológia viszonyának kér­dését. Világosan látnunk kell — amiről sajnos gyak­ran megfeledkezünk —, hogy a szövetség politikai kérdé­sekre vonatkozik, az ideoló­giára nem. A politikai szö­vetség talaján a marxizmus —lenin­izmus pozíciójából vitát kell folytatnunk min­den, a marxizmustól ideges KAS NÉPE Nixon Watergate-jegyzőkönyvet tesz­zőssé Köves Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti: Nixon elnök hétfőn este, magyar idő szerint kedden hajnalban fehér házi dolgo­zószobájából közvetített 35 perces rádió- és televízióbe­szédben jelentette be, hogy kedden , válaszként a kép­viselőház jogügyi bizottságá­nak idézésére — 1200 oldal terjedelmű jegyzőkönyvet bocsát az ellene alkotmá­nyos vádemelési vizsgálatot folytató bizottság rendelke­zésére. A 24 iratgyűjtőt meg­töltő jegyzőkönyv azokat az elnök részvételével lefolyt, Watergate-vonatkozású bizal­mas megbeszéléseket tartal­mazza, amelyeknek eredeti hangfelvételeit követeli a jogügyi bizottság. „Holnap olyan intézkedé­seket foganatosítok, amelyek egyszer s mindenkorra meg­mutatják, hogy amit tudtam és tettem a Watergate-betö­­réssel és eltussolásával kap­csolatban, az pontosan úgy volt, ahogyan kezdettől fog­va elmondottam” — jelen­tette ki az elnök. Az íróasz­tala mögött feltornyozott 24 iratgyűjtőre mutatva Nixon közölte: a jogügyi bizottság­nak való átadásukkal egy­idejűleg az egész anyagot kedden nyilvánosságra hoz­za hogy az amerikai­­nép­nek is módja legyen véle­ményt alkotni a Watergate­­üggyel kapcsolatos személyes szerepéről. A jogügyi bizottság idézé­sében követelt 42 eredeti hangfelvétel helyett Nixon felajánlotta, hogy Peter Ro­dino, a jogügyi bizottság de­mokrata párti elnöke és Ed­ward Hutchinson, a bizott­ság rangidős republikánus párti tagja a Fehér Házban hallgassa meg az eredeti hangfelvételeket, amennyi­ben szükségesnek találják ellenőrizni a jegyzőkönyvek szövegű­őségeit. Az elnök nem tett emlí­tést azokról az anyagokról, amelyeknek kiadását a jog­ügyi bizottság a megidézett 42 hangszalagon felül kérte, sem arról a mintegy 70 mag­nószalagról (részben azono­sak a jogügyi bizottság idé­zéséből felsoroltakkal) ame­lyek kiadását pénteken ese­dékessé váló idézésében Leon Jaworski, a Watergate­­ügy köztörvényi vizsgálatát irányító különleges állam­ügyész követelte. „Azt akarom, hogy egyet­len kérdőjel se maradjon azt a tény­t illetően, hogy az elnöknek nincs rejteget­­nivalója ebben az ügyben”. Az elnök elismerte, hogy a beszélgetések természetüknél fogva helyenként „brutáli­san nyíltak” alkalmat adnak szenzációkeltésre, esetenként „zavarbaejtőek” és „külön­böző nézőpontból különbö­zőképpen értelmezhetőek”. Most először azt is elis­merte az elnök, hogy John Deannel, volt főjogtanácso­­sával és H. R. Haldemmal, volt fehér házi főmunkatár­­sával folytatott 1973. már­cius 21-i megbeszélése során „megfontolta” azt az eshető­séget, hogy hallgatási pénzt fizessenek Howard Huntnak, a Wastergate-betörés egyik főszervezőjének, de azután ezt a gondolatot elvetette. Nixon elnök­ a továbbiak­ban John Dean ellen he­gyezte ki fejtegetéseit: sza­vaiból úgy tűnt, hogy a 34 éves vol­t főjogtanácsos lett volna az egész Watergate-­­ügy főszervezője, irányítója és bűnpalástolója, aki saját szerepét mindvégig eltitkol­ta az elnök előtt. A Water­­gate-betörés után 3 nappal Haldemannal folytatott meg­beszélést rögzítő magnósza­lag 18 perces folytonossági hiányáról szólva az elnök nyomatékosan kijelentette: sem személyi titkárnője, sem más munkatársa nem törölte le szándékosan a szalagról a hiányzó hangfel­­vételt Befejezésül Nixon elnök rámutatott, hogy „a Water­­gate-ügyben felemésztődő minden újabb nap elfecsé­relt nap”. Reményét fejezte ki, hogy a nyilvánosságra hozandó, „meggyőző és per­döntő” jegyzőkönyv lehető­vé teszi a Water g­an­&figg „gyors lezárását”, és hogy azután minden figyelmét a nemzetközi béke nagy kér­déseire —­ a közel-kele­ti bé­kerendezésre, közelgő nagy­fontosságú moszkvai látoga­tására —, illetve a sürgető hazai ga­zdasági—szociális problémák orvoslására össz­pontosíthatja. KOMMENTÁR Baráti munkalátogatás után Már az előjelek is kedvezőek voltak, a­mikor a mint hét végén Joszip Broz Tito és Kádár János, a magyar és a jugoszláv tárgyalócsoport élén találkozott egymással fő* városunkban. A jugoszláv lapok kiemelték, hogy Tito el­* nök budapesti „baráti munkalátogatásán közvetlenül és kötetlenül cserélhetnek véleményt” a tárgyaló felek. A belgrádi Borba kiküldött munkatársa tudósításában nem csak az államfőnek kijáró, legnagyobb tiszteletadásról szá­molt be, hanem a meleg baráti hangulatról is. „Az általá­nos benyomás, hogy a fogadtatásban megnyilvánult Kádár és Tito elvtárs személyes barátsága.” — jelentette lapjának. A legnépszerűbb belgrádi újság, a Politika „Az együttmű­ködés tartós hídjai” címmel közölte a látogatás eseménye­it. Tito elnök azóta hazautazott, s a­­magyar—jugoszláv tárgyalásról megjelent a közös közlemén­ye. Ez rögzíti a Kádár János brioni látogatása óta a magyar—jugoszláv viszonyban bekövetkezett, örvendetes fejlődést, hangsú­lyozva, hogy a két ország kapcsolata sokrétűen fejlődik, aminthogy szélesedik az MSZMP és a JKSZ együttműkö­dése is. A kölcsönös megismerést segítik időről-időre a két ország vezetői közötti véleménycserék, s az eddigi,­, kéz­zelfogható fejlődés kedves feltételeket alakított ki a hosz­­szútávú együttműködéshez. Része van ebben a magyar— jugoszláv gazdasági együttműködési bizottságnak. El ne feledjük a közelmúlt eseményei közül: a nemrég aláírt egyezmény az Adria olajvezeték megépítéséről nem az egyedüli jele gazdasági kapcsolataink bővülésének. A magyar—jugoszláv közlemény rámutat, hogy a szí­vélyes és elvtársi légkörben folytatott megbeszélés jól szolgálta a két párt, a két ország baráti együttműködésé­­nek ügyét. A két állam együttműködése megfelel a két szocialista ország és népe érdekeinek. Magyarország és Ju­goszlávia tiszteletben tartja a szocializmus építése útjainak és a két ország nemzetközi helyzetének sajátosságait. Az­ alapvető nemzetközi kérdésekben a magyar és a jugoszláv álláspont megegyezik, vagy közel áll egymáshoz. A két tárgyaló csoport üdvözölte a nemzetközi feszültség csökkenését, de figyelmeztetett arra, hogy léteznek az eny­hülést veszélyeztető gócok, amelyek felszámolásáért har­colni kell. Joszip Broz Tito, az eredményes tárgyalás után baráti látogatásra híva meg Kádár Jánost Jugoszláviába, a köl­csönös véleménycsere gyakorlatát tehát minden jel sze­rint tovább folytatjuk, úgy amint az megfelel népeink, a szocializmus, a béke oszthatatlan ügyének. (RS) , Portugáliát hazatér a KP titkára A portugál katonai junta hétfői rendeletével nemzeti ünneppé nyilvánította május elsejét. Egyben felhívta a lakosságot, hogy rendbontás nélkül, fegyelmezetten vo­nuljon fel A baloldali pár­tok és a szakszervezetek szintén felhívták tömegei­ket, hogy minél nagyobb számban vegyék ki részüket a csaknem félévszázada első szabad május 1. megünnep­lésé­ből. És nyivánítsák ki támogatásukat a katonai junta imánt. Portugália katonai vezetői hétfőn hozzájárultak, hogy hazatérhessen száműzetésé­­bő­l dr. Alvaro Cunhal, a Portugál Komunista p­árt főtitkára. A fasiszta rezsim még az ötvenes években be­börtönözte a kommunista politikusit, akinek 1961-ben sikerült megszöknie börtöné­ből­ és emigrálni­a. A CFA értesülése szerint dr. Alvaro Omnihal kedden repülőgépen megérkezett Lisszaboniba. A katonai junta folytatta a fasiszta rezsim tisztségvi­selőinek eltávolításáit Le­váltották Portugália,Gui­nea főkormányzóját, és funk­cióit átmeneti­leg egy kato­nai triumvirátusra bízták. Egyben feloszlatták a helyi nemzetgyűlést, betiltották a pártokat és a tüntetéseket. A nemzet megmentésének, tanácsa (a katonai junta) a legrövidebb időn bel­ül ki­nevezi az új polgári kor­mányt, a gyarmati területeik jövőjéről pedig az egész nép fog dönteni — mondotta kedden Joao Miaridz Fernan­des őrnagy, a junta újanmai­ kinevezett szóvivője első saj­tóértekezletén. Bejelentette, hogy Amtonito de Spinola tábornok, a junta feje rövi­desen, talán még ezen a héten, maga is sajtóértekez­letet tart A szóvivő közölte, hogy Spinola tábornok folytatja tanácskozásait a politikái vezetőkkel, összehasonlíítva programjaikat, de még nem döntött arról, hogy kákfoca állítsa össze az ideiglenes kormányt. 1974.máj frte 1. Szerda

Next