Vas Népe, 1975. április (20. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
KÖZ-gazdjisiíg Szocialista gazdaság született A „Lesz magyar újjászületés!” jelszavát a Magyar Kommunista Párt adta ki a felszabadulás első pillanataiban. Akkor a szakemberek, idehaza és külföldön, ötven évről beszéltek, mint a háborús pusztítások következményeinek felszámolásához szükséges időről. A hároméves terv teljesítése eredményeként 1950-ben a népgazdaság állóeszközállománya már meghaladta a háború előtti utolsó békeév, 1938 színvonalát. Megkétszereződött a villamosenergia, a cementtermelés... Számok. Sűrített kifejezés a gazdasági tevékenységnek. S mégis, a számok legtöbbször szürkének, egyhangúnak látszanak. Monotóniájukkal elföldihetik az ifjabbak elől a középkorúak és az idősebbek érzelmeit; ujjongását és jajdulását olyan napokban, hetekben, hónapokban, amikor megkezdődött, s olyan esztendőkben, amikor folytatódott a magyar újjászületés. Új történelme országnak, népnek. Hol kezdődött? A romok eltakarításával! A német rablástól megmentett gépek, berendezések munkába állításával. A Szovjetunió nyújtotta segítséggel — nyersanyagokkal, eszközökkel és folytatódott 1946. augusztus elsején a forint megszületésével, majd a bányák, a bankok, a gyárak államosításával, a tervgazdálkodás bevezetésével. Megalakultak az első mezőgazdasági és kisipari szövetkezetek, megkezdődött a szocialista iparosítás. Hőskorszak? Hőskorszak! Kopottnak ható szavainkat Újra fényesíti, csillogóvá teszi az emlékezet. 1950: az ország tömrörfilmében első ízben haladta túl az egymillió tonnát a nyersacéltermelés. Sematikus festmények, az újságlapokon Gurűn ismétlődő fényképek kedvelt alakja az olvasztár, s kerete, háttere a szikrázva ömlő fémfolyam, az üstöt emelő daru, a vásznon, nyomópapíron is perzselő, füstös, gázos levegő. Ki volt ez az alak, s ki a darus, a formakészítő, mi forgott fejükben, míg kezük az országépítéshez adta a nyersacél ezer tonnáit? Bátran felelhetünk az ilyen és hasonló kérdésekre. Azok voltak — százezres seregekben —, akik még nem tudták pontosan megmondani, mi a szocialista építés, a szocialista gazdaság sokféle jellemző jegye. Osztályöntudatuktól, olykor ösztönüktől vezérelve tették a dolgukat, mert hitték a legfontosabbat: övék az ország, maguknak építik. Forradalom volt ez is, a gondolkodás, a magatartás, a tudatos cselekvés forradalma, a gépek között, a földeken. És vasúti pályák mentén, építkezéseken, dicsőségtáblák és normarendezések világában, akadozó szavakkal elmondott felajánlásokkal, békekölcsön jegyzésekkel, hurrázva kezdett és kínlódva befejezett beruházásokkal. Országot építeni annyi, mint dolgozni. A magunk országát építeni annyi, mint még jobban dolgozni, s úgy tenni ezt, hogy gondolkozásunkban eggyé olvad az enyém és a miénk, a tegye és tegyük. Bábák voltunk a szocialista gazdaság születésénél, istápolói a gyorsan növekvő, de gyermekbetegségekkel is küszködő kisdednek, s ma is szigorú — bár olykor szülői szívű, következetlenségű — irányítói, terelői tervekkel, szabályozókkal, elvonásokkal és támogatásokkal, átrendezésekkel, export-, import-kvótákkal a felnőtt ifjúnak Huszonöt vagy harminc éves? A szocialista gazdaság megszületése nem köthető egyetlen dátumhoz. Nem mondhatjuk azt, hogy az ipari termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele volt a mindent befejező lépés, mert hisz’ a mezőgazdaság szocialista átszervezése csak 1960—61-bert ment végbe. Lépések sora, intézkedések, döntések — szellemi és fizikai történések — folyamata volt megszülője a szocialista gazdaságnak. A KGST országokkal mind jobban kibontakozó együttműködés. A bővülő nemzetközi kapcsolatok. A mezőgazdaságban az iparszerű termelési rendszerek terjedése — területük 1975-ben 600 ezer hektár felett! Szeretjük mindazt, amit agyunk, két kezünk teremtett, a szocialista Magyarországot, a szocialista gazdaságot Drámai időszakok éppúgy igazolták ezt, mint csendes, békés esztendők. Az 1956-os ellenforradalom leverése, a szocializmus vívmányainak védelme. A természeti csapások elleni küzdelem , munkaversenymozgalmak és szocialista brigádok. Országunkban a kenyerét nem félti senki. A holnaptól nem rettegnek tömegek. Az idei népgazdasági terv a korábbinál szerényebb, de folyamatos életszínvonal emelkedést ígér. Már hosszú ideje ismeretlen a létbizonytalanság. Csak ennél roszszabbul ne éljünk soha — így fohászkodik a köznapok embere. A szocialista gazdaság alapjai megszilárdultak, erősek — így fogalmaznak szakszerűen a politikai dokumentumok. Erősek. Köveiket két kezünk faragta. Mind jobban illeszkednek azokhoz az alapokhoz, melyeket a testvérnépek milliói raktak le. Amelyeken mind magasabbra nyújtózhat az embernek tágabb, szebb, erkölcsiekben, anyagiakban gazdagabb világot ígérő szocialista integráció bonyolult, de számunkra mégis otthonos építménye. Ez volt s marad szándékunk, célunk. Az ember, a társadalom fölemelése a szocializmus magaslatára. Ezt szolgálta a szocialista gazdaság, amikor az 1938. évinek csaknem ötszörösére növelte napjainkig minden elosztás forrását, a nemzeti jövedelmet, s megtízszerezte az ipari termelést. Amikor megmozdította a falvak zárt, befelé forduló világát, ipartelepekkel, ipari központokkal, s velük, körülöttük lakótelepekkel, új városokkal és városrészekkel hintette tele az ország térképét. Amikor iskolapadba ültetett korábban betűk helyett papírra keresztet karmolgató tízezreket, s közép- és főiskolákra küldte, vitte lányaikat, fiaikat. Értelmiségit gyúrt évszázadokon át analfabétaként élő ősök leszármazottaiból, szövetkezeti elnököt a zsellérgyerekből, politikust a munkás fiúból, művészt a tanyák mezítlábas kislányából. Amikor a szocialista gazdaságról beszélünk, az emberről szólunk. Amikor számokat sorolunk, az ember mindennapjait mondjuk Azt, hogy 1938-ban 2,8 millió társadalombiztosított volt, s ma mindenki az. Mi kellett hozzá? Szocialista gazdaság! Azt, hogy 1938- ban 26 ezer, ma 64 ezer általános iskolai pedagógus állt, áll reggelente a gyerekek elé. Mi kellett hozzá? Szocialista gazdaság! Amikor a szocialista gazdaságot említjük, azt fejezzük ki vele: mi, valamenynyiünk munkája, munkánk eredménye. Azt, hogy „pártunk mély meggyőződéssel vallja azt a mély marxista igazságot, hogy a történelem tényleges formálói a milliós tömegek. Huszonöt éves szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság a dolgozó nép műve. A szocialista forradalom nagy győzelmeiért, az építés nagy eredményeiért a tisztelet és a köszönet mindenekelőtt a dolgozó népet illeti meg; a százezreket, a milliókat, azokat az embereket, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, akik lelkesen, odaadással, olykor nagyon nehéz körülmények között harcoltak, erőiket soha nem kímélve dolgoztak hazánkért, a szocialista Magyarországért.” Kádár János mondotta e szavakat 1970 áprilisában, az országgyűlés hazánk felszabadulása 25. évfordulóján rendezett ünnepi ülésén, öt éve ennek. A párt XI. kongresszusa a tanúság ra: nincs okunk, hogy átfogalmazzuk az akkor elhangzottakat M. O. ‘*701^sokfórm^ Ne gúnyolódjanak a vevőn! Felháborító eset történt a szombathelyi vasútállomással szemben levő önkiszolgáló üzletben. Március 24-én reggel, negyed nyolckor 30 dekagram disznósajtot kértem az eladótól, aki 38 dekányit vágott le. Kértem, a felesleget vágja le, így aztán később durva, kioktató hangnemben foglalkozott velem. Az eladó úgy firkálta rá a sajt árát a csomagolópapírra, de azért mégis engem választott gúnyolódásának célpontjául. Látta, hogy a pulttól eltávolodva megnézem a firkált számokat s így utánam kiabált: 9 forint 60 fillért fizetek. De ez hagyján, tovább folytatta: legalább negyven vevő előtt hangosan mondta: a süket... még a számokat sem ismeri! Az önérzetet sértő, közfeltűnést keltő gúnyolódó kijelentésektől igazán tartózkodni kellene egy ilyen nagyforgalmú üzletben. Az ilyen udvariatlan, gúnyolódó eladók ne kerülhessék el feelősségrevonást! Polgár Jenő MÁV főtiszt, Oszkó Othon az uraiújfald öregeknek A répcelaki nagyközségi közös tanács Uraiújfaluban otthont rendezett be a falu öregeinek, ahova már 17-et felvettek közülük. Kedvezményes ebédet, uzsonnát kapnak az alacsony nyugdíjjal rendelkező személyek, akik szépen berendezett, könyvekkel és televízióval felszerelt helyiségben töltik idejüket napközben. Az otthon lakói levelükben arról számolnak be, hogy a napközi otthon lakóit patronáló "«■áffigyári "(Bencelakról) szocialista brigádtagok gyakran felkeresik és ajándékokkal kedveskednek nekik. A cikkíró hamis színben tüntette fel a gersekaráti tanácsot Nemcsak az elutasítás fájt című glosszában Gombás Imre (külső szerző) azért marasztalta el a gersektaráti tanácsot, mert szerinte nem gondoskodott a helyettesítő postai dolgozó szállásáról és meleg étel-ellátásáról. Hári Antalné vb-titkár szerkesztőségünkhöz küldött válaszában kifejti, hogy a szóban forgó megállapítás meglepte magát a helyettesítő postahivatalvezetőt is, hiszen még nem is látta a cikkírót és telefonon se beszélt vele. Nem is ment hozzá panaszra szállás és étkezési ügyben, sem máshova. Amikor ugyanis Zsuzsannát odahelyezték Gersekarátra, a községi kézbesítőnek szólt, hogy szállást keres és ellátást, egyből talált is a vb titkárnő szüleinél. Az ebédeltetési lehetőségekről azt írja a gersekaráti tanács titkára, hogy tévesen állította a cikkíró ezt is: „a tanács és a tsz dolgozóinak, akár helyiek, akár a szomszéd faluból járnak át, van ebédelési lehetőségük.” Valójában a vidékről bejáró tsz és tanácsi dolgozók részére van étkezési lehetőség, de a helyiek ezt nem élvezhetik, csak a kisvendéglő elkészültével. Így összegezi véleményüket Hári Antalné: mulasztás nem a községiek, hanem a kiküldő posta részéről történt — ha történt —, mert nem gondoskodtak kellő időben az ideiglenes hivatalvezető megfelelő szállási, étkezési lehetőségéről, mert szerintük nem kizárólag a kézbesítők hatáskörébe tartozik erre a megoldás keresése.” Hanyagság miatt — lemaradtunk Március 24-én — a vasút hanyagsága miatt — tizedmagammal lemaradtunk Körmenden az esti vonatról. A szentgotthárdi szerelvény két utolsó kocsiján foglaltunk helyet és nem tudttuk, hogy azok nem közlekednek tovább. A jegyvizsgáló se figyelmeztetett bennünket, a mikrofon se, így lemaradtunk — vasúti kocsiban ülve — a félhetes vonatról. Nem értjük ezt az eljárást, hiszen a vasútnak kötelessége tájékoztatni az utasokat ilyenről. Amikor szóvá tettük, nevettek rajtunk. Ez nem nevetnivaló dolog. Két és fél órát, tehát összesen 25 órát várhattunk együttesen a következő vonatra, mellyel tovább utazhattunk. (B. L. és társai) A Varnap Autós túraverseny és kerékpáros vetélkedő megyei döntője Tizennegyedik alkalommal rendezte meg a Magyar Autóklub Vas megyei csoportja, a Savaria Intéző Bizottság, Szombathely és Kőszeg város Tanácsa, valamint a Vas megyei Idegenforgalmi Hivatal a hagyományos húsvéti nemzetközi autóstalálkozót Kőszegen Vasárnap több száz magyar, osztrák, csehszlovák, jugoszláv autótulajdonos az európai gépkocsigyártás szinte valamennyi típusával vonult fel a kőszegi „autósrandevún”. A kétnapos találkozó fő eseménye a 128 kilométeres távon megrendezett túraverseny volt, amit ügyességi feladatok megoldásával kötöttek egybe. Vasárnap fél kilenckor rajtolt gépkocsijával a benevezett 71 magyar, osztrák, jugoszláv és csehszlovák versenyző. Az útvonalak során Kőszegen, Bükön, Sárváron a kijelölt helyeken ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk. Az autósok négy kategóriában indultak. Az A, B, C jelzésűek az autó típusaitól függtek, míg a D kategóriában a verseny női résztvevői rajtoltak. Az „A” kategória győztese Nardai Vilmos, szentgotthárdi versenyző Trabant gépkocsijával, a második helyre Biedermann Adolf, a jugoszláviai Laskóból, harmadik pedig Maitzer Józef, az ugyancsak jugoszláviai S. Bisztrica városának versenyzője lett. A B kategóriában a győzelmet Kranje Rasko, S. Bisztrica, Fiat 1200-as gépkocsijával szerezte meg. Második Sonerc Joze, Laskó, harmadik Fister Edi, Celje-d versenyző lett. C kategóriában az első helyre Fridrich Drajó, Celje-i versenyző került Alfa Rómeó gépkocsijával, második Báliké László szombathelyi, harmadik pedig Csima Árpád, körmendi versenyző lett. A nők vetélkedésében a D kategóriában az első helyre Szitter Hanna grazi versenyző került. Második Pajor Istvánná szombathelyi, harmadik pedig Korányi Attiláné budapesti versenyző lett. A csapatversenyt Jugoszlávia nyerte, második Vas megye, harmadik pedig Budapest lett. Nagy érdeklődés kísérte a Szombathelyen, a Claudius Szálló környékén vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel megrendezett gokart versenyt. Résztvevői mind magyar fiatalok voltak. A rajtengedélyes kategória győztese Kalló József, a budapesti Ikarus gyár, a Senior kategória győztese Kovács Sándor, a Pest vidéki Gépgyár; a Junior kategória győztese Szabó István, a veszprémi Volán; az Ifjúsági kategóriák győztese pedig ifj. Pekári Miklós, a Pest vidéki Gépgyár versenyzője lett. A 13—16 éves gokartosok vándorserlegét, Szombathely város nagydíját immár harmadszor, egyben végleg a Pestvidéki Gépgyár csapata nyerte meg. Vasárnap délelőtt 35 indulóval rendezték meg Szombathelyen az úttörő kerékpáros kupa KRESZ-vetélkedő Vas megyei döntőjét a közlekedési parkban. A döntőbe került úttörők először az elméleti kérdéseket tartalmazó tesztlapokat töltötték ki. Az ott legjobb eredményt elért 13 kerékpáros került a gyakorlati KRESZ-szabályossági verseny döntőjébe. Az itt legjobban szereplő első hét úttörőből álló csapat kerül majd a területi döntőbe. A helyezések: 1. Németh Bernadett, 2. Kálmán József, 3 Marosfalvi Attila, 4. Husziker Zoltán, 5. Unger Péter, 6. Tóth Tibor, 7. Falus Anikó, soós. Javaslat játszótér ügyében Sok szó esik arról, hogy a város kerengetében: hol játsszanak a gyerekek? A szülőket érthetően izgatja ez a kérdés, hiszen hosszú ideje foglalkoztatja az illetékeseket is. Szerintünk ez már tisztázódott, csak az a baj, hogy például az óvodák udvarán nem játszhatnak a kicsinyek, mert parkosítottak, virágágyak sorakoznak a nagy óvodai udvarokban, így inkább a forgalmas parkokba, pihenőhelyekre kísérik el őket játszani. Oda, ahol beteg emberek is tartózkodnak, így a labdázó gyermekek egészségvédelme ilyen helyeken eléggé bizonytalan. Mi szülők ezért javasoljuk, hogy elsősorban a tágas óvodai udvarokban engedjék a gyermekeket játszani. Még annak árán is, hogy esetleg kevesebb lesz a virágágyak száma az óvodák környékén. Célszerűbb és egészségesebb hely ez a gyerekek részére. Ne vigyék el őket csak azért parkokba, hogy az óvodák udvarán le ne törjenek a guruló labdától a virágok. Inkább legyen az óvoda udvara játszótér. Díszkertnek sehogy se való az! Horváth János Szombathely Válaszolók az illetékesek A beruházónak jelezték: berendezésük csak langyos vizet ad Lapunk március 11-i számában megjelent „Érdemi válasz meleg víz ügyben” című cikkre az IKV Hőszolgáltató Osztályának vezetője, Csehi József azt az észrevételt tette, hogy a beruházót értesítették a hibáról. Így már 1974. júniusában a Rohonci úti 29—31-es számozású lakóépületek átadásakor jegyzőkönyvileg kérték a melegvíztermelő berendezések áttervezését. Ugyanis ezek nem képesek megfelelő mennyiségű és hőfokú meleg vizet előállítani, a korábbi épületek berendezéseihez hasonlóan.A langyos víz miatt módosítják a készülékeket, amelyek azonban már csak a következő fűtési idényre állnak rendelkezésre. Szerkesztői üzenetek Nagy Ferenc, Csákánydoroszló. Helyesen tudja, hogy a művelődési otthon fotójának mindhárom kérdésfeltevése pontatlan. Az 1948. évi XXXIII. törvény mondotta ki az iskoláik államosítását, a szóban forgó év nyarán. Vincze Tibor, Celldömölk. Azt javasoljuk: vigye vissza a gyűrűt a javítóhoz és reklamáljon. Nem akkora ügy ez, hogy nyilvánosság előtt marasztaljuk el a javító vállalatot. Csizmazia Lajos, Vát, Kossuth u. 2. Mezsgye kitűzést a Járási Földhivatalnál megrendelheti. Szombathelyen a Marx u. 3. szám alatt személyesen érdeklődjön a földhivatal műszaki csoportjánál. 1915 április 2. Szerda