Vas Népe, 1975. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
Göcsei Ílászló szakmunkás VF—222 típusú függőleges marógépen dolgozik. Tapasztalatait szívesen adja át fiatalabb társainak. Képünkön Drácz Zoltánnal, az Élgép egyik fiatal munkásával örökítettük meg. Riportunk a 3. oldalon. Fotó: Tóth Imre „És nemzetközivé lesz holnapra a világ ...” — hangzik fel az Internacionálé világunk oly sok pontján és annyi nyelvén, szinte átölelve a Földgolyót. A proletár-nemzetköziség eszméje egyidős a munkásmozgalom megszületésével. A proletárságot saját tapasztalatai győzték meg arról, hogy a világgazdaság és világpolitika porondján összefonódó tőkésosztálylyal szemben nélkülözhetetlen fegyvere az egység. S amióta a marxizmus-leninizmus klasszikusai az internacionalizmus követelményét a forradalmi elmélet szerves részévé tették, a szocializmus erői, a kommunista pártok a legnagyobb fokú tudatossággal törekszenek a nemzetköziség elmélyítésére, átültetésére a mindennapok harcába. Használtuk a múlt időt a történelmi visszapillantás során, s a jövő időt az Internacionálé utolsó sorának távlatokat idéző kicsengésével. A legkézenfekvőbb igeidő számunkra mégis a jelenidő: mit jelent a proletár internacionalizmus most, 1975 tavaszán, az idei május elsején? A proletár nemzetköziség lényege természetesen nem változik évekkel, még hoszszabb lélegzetű korszakokkal sem. Változik és állandóan új arculatot nyer azonban a világ, amelyben élünk s ezáltal az internacionalista magatartás érvényesülése a gyakorlatban. A szocializmus világrendszerré vált, három kontinensre terjed ki. A fejlődés menetében meghatározó szerepet játszanak a szocialista közösség országai, gazdasági, politikai és védelmi együttműködésük, tengelyében a Szovjetunióval. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika hatalmas térségei többé nem a gyarmatosítók szabad vadászterületei, fiatal nemzeti államok jöttek létre, amelyek nem minden nehézség híján, s nem kevés gonddal, de általában az antiimperialista arcvonalon sorakoznak fel. A tőkés országokban is nő azoknak a száma, akik felismerték, hogy a kapitalizmuson nem segít a tüneti kezelés — más társadalmi rendszernek kell azt felváltani. Különböző feltételek alakultak ki, bonyolult világban élünk — eszerint kell elhatároznunk magunkat a döntésre, cselekvésre. Az internacionalista álláspont jelen időben annyit jelent, hogy megvalósítjuk mindazon erők világméretű összefogását, amelyek a társadalmi haladást és a békét írták zászlajukra. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy termonukleáris korszakban élünk, amikor a felhalmozódott tömegpusztító fegyverek az emberi civilizáció sokszoros megsemmisítésére elegendőek. Ezért küzdünk úgy a haladó eszmék győzelméért, hogy közben elhárítjuk az atomvilágháború katasztrófáját. Az új társadalmi rendszer győzelmét a példa erejével és vonzásával, viszonylag békés körülmények között, békés, versenyben kívánjuk megvalósítani. Mindebből logikusan következik hogy az internacionalizmus elsőszámú parancsa ma: erősíteni a szocialista országok közösségét, fokozni gazdasági fejlődésüket és erejüket, politikai és diplomáciai tevékenységüket, társadalmi szilárdságukat, védelmi képességüket Ez a háttér biztosítja, hogy a szocialista országok külpolitikája alapvetően hozzájáruljon a feszültség csökkentéséhez és visszafordíthatatlanná tegye az enyhülés folyamatát. A szocialista országok közösségében is megkülönböztetett hely illeti meg a Szovjetuniót, amely történelmi tapasztalatait és dicső múltját, eredményeit és erőforrásait, valamint következetesen internacionalista politikáját tekintve kiemelkedő szerepet vállal ebben a küzdelemben. A szocialista országok közösségének erődítése, az egység megbonthatatlanná tétele érdeke e szövetség közvetlen részeseinek, de egyúttal a világ minden jóakaratú és józan emberének. A ma internacionalizmusa a tettek internacionalizmusát, jelenti. Nem elegendőek tehát a hangzatos jelmondatok. Pedig sajnos, erre is van példa: a pekingi maoista vezetés, miközben „forradalmiságát” ismételgeti, az internacionalista összefogás megbontására törekszik, éket akar verni a békéért és a társadalmi haladásért küzdő különböző osztagok közé. Vajon az úgynevezett „szuperhatalmi tézisek”, amelyek az osztályszempontok elkendőzésével egy furcsa és torz világképet festenek fel, a „gazdag észak” és a „szegény dél” szándékolt szembeállítása nem arra szolgálnak-e, hogy viszályt szítsanak s a szegény és támogatásra egyelőre valóban rászoruló nemzeteket éppen leghívebb barátaikkal állítsák szembe? S nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik internacionalizmusukat hangoztatják, s közben nacionalizmust szítanak, önös érdekeiket a közös ügy, a közös harc elé helyezik. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság politikáját és cselekedeteit mély internacionalizmus vezérli. Az MSZMP egyszerre érzi magát felelősnek a magyar nép s az egész nemzetközi kommunista mozgalom előtt Tevékenységünkben így forr össze a nemzeti érdekek képviselete az internacionalizmus ügyével, a kettő egysége mutatja a helyes utat. A mindennapok során ez a fejlett szocialista társadalom hazai építését, a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal való töretlen együttmunkálkatást jelenti, messzemenő részvételt a KGST-ben, a Varsói Szerződésben, a szocialista integrációban, a szolidaritást az antiimperialista politikát folytató országokkal s a tőkés országok munkásosztályaival, a küzdelmet az enyhülés folytatódásáért És nemzetközivé lesz holnapra a világ... A nagyszerűnek ígérkező jövőt azonban is most, a jelenben alapozzuk meg — min-denekelőtt tettekkel. | Réti Ervre I Magyar vezetők távirata Ho Si Minh városka — Mit eszik a francia vadász? AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS tArJIA XX. évfolyam, 101. szám Ara: 80 fillér 1915. május 1. Csütörtök Az alkotó munkát és a dolgozó embert köszöntjük Gáspár Sándor beszéde Tisztelt Hallgatóim! Kedves Elvtársnők ! Kedves Elvtársak! A munka és a munkások nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm a magyar munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, egész dolgozó népünket. Az alkotó munkát és a dolgozó embert köszöntjük május elseje alkalmából. Tisztelettel adózunk az embert emberré tevő munkának, jelenlegi és eljövendő sikereink zálogának. Meghajtjuk az elismerés zászlaját a dolgozó ember előtt, aki naponta a mélybe száll a föld kincséért, a kohóból izzó acélt csapol, épít házat és gyárat, elveti a magot, tanut, gyógyít, alkot. Május elseje a teremtő munkát, a proletár nemzetköziséget és az új életet hordozó tavaszt jelképezi. Ez a nap világszerte összeforrott a dolgozók legbensőbb érzéseivel, vágyaival és törekvéseivel Ezért május elseje mindig új lendületet, kedvet, ösztönzést ad a küzdelemhez és a munkához. A magyar dolgozók nevében köszöntjük munkástestvéreinket, akik a szocialista országokban élnek és szorgalmas, tervszerű munkával építik az új társadalmat, a dolgozó emberek világát. Köszöntjük a tőkés országokban élő és harcoló osztálytestvéreinket. Köszöntjük a nemzeti függetlenségükért harcoló testvéreinket, akik népük önrendpopzési jogának kivívását és az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtését tűzték maguk elé. Ma ünnepelnek azok is, akik reménykednek és azok is, akik már útra leltek, akik már rátérhettek az új társadalom építésének útjára. Ezek közé tartozunk mi, magyarok is. Büszkék vagyunk rá, hogy hazánkban — a világnak ezen a kicsi részén — a munkásosztály májusi eszméi valóra válnak. Népünk joggal büszke arra, hogy szabadon alakíthatja szebb, gazdagabb, emberibb jövőjét. Biztonságot és erőt kölcsönöz számunkra, hogy a szocializmust építő népek nagy családjába tartozunk. Tudunk örülni nagy alkotásainknak és mindennapos eredményeinknek, mert mindezek saját munkánk,ból fakadnak. Szépen fejlődő fát ültettünk, és jóleső érzéssel ízleltük meg első gyümölcseit. Termőre fordult már a mi új rendünk, most már egyre többet és jobbat ad egész népünk üdvére és javára. Ezért jövőnkbe vetett szilárd hittel járjuk a magunk választott utat. f Folytatás az oldalon) A vietnami hazafiak történelmi győzelmet arattak Saigon feltétel nélkül megadta magát Szerdán a saigoni elnöki palotára feltűzték a Délvietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának lobogóját. Két órával azt követően, hogy Duong Van Minh, a saigoni rendszer elnöke a rádióban bejelentette a teljes és feltétel nélküli kapitulációt, a dél-vietnami fővárosba a népi fegyveres erők egységei vonultak be, amelyeket Saigon lakosai melegen üdvözöltek. Hírügynökségi jelentések szerint a saigoni hadsereg egységei egymásután hagyják el állásaikat és leteszik a fegyvert. Az elnöki palotát a népi fegyveres erők fiatal harcosai foglalták el, akik készségesen álltak az UPI hírügynökség tudósítójának kamerája elé. „Elérkezett az a pillanat, amelyre 30 éve vártunk”, — mondotta a palotát elfoglaló harcosok egyike. Saigonban bejelentették, hogy hamarosan DIFK kormányközleményt adnak ki. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tartózkodó küldöttségének szóvivője szerdán kijelentette, hogy a délvietnami népi erők óriási győzelmet arattak Vietnamban. A DIFK párizsi szóvivője által nyilvánosságra hozott nyilatkozat a többi között hangsúlyozza: „történelmi fontosságú győzelemről van szó A Vietnamban bekövetkezett fejlemények megerősítették a saigoni kormányzat és az amerikai neokolonialista rendszer elkerülhetetlen összeomlását Dél-Vietnamban. Az amerikai imperialisták által az országunk ellen indított neokolonialista agresszió kudarccal végződött” — hangsúlyozza a DIFK nyilatkozata. Magyar idő szerint kedden 22.10 órakor a Fehér Ház közzétette Ford elnök nyilatkozatát, amely bejelenti, hogy befejeződött a Saigonban maradt amerikaiak elszállítása, amire a saigoni repülőtér környékén ,,gyorsan romló katonai helyzet” miatt hétfőre virradólag adott utasítást. „Ez az akció — hangsúlyozza Ford elnök — lezárja az amerikai tapasztalatok egy fejezetét. Arra kérek minden amerikait, hogy zárjuk sorainkat, kerüljük el a kölcsönös vádaskodásokat, tekintsünk előre közös céljaink felé ée dolgozzunk együtt megvalósítandó nagy feladatainkon.” Miután Hessen elnöki szóvivő felolvasta Ford nyilatkozatát, Kissinger külügyminiszter rövid bevezető után válaszolt az újságírók kérdéseire. (Folytatás a 8. oldalon) Szakszervezeti kitüntetések Tegnap a Szakszervezetek Vas megyei Tanácsa székházában kitüntetéseket adottt át Magyar Gyula, az SZMT vezető titkára. A „Szakszervezeti Munkáért” kitüntetés ezüst fokozatával jutalmazták Pólay Istvánnét (SZMT) és Csárdi Istvánnét (SZMT). A „Szakszervezeti Munkáért” oklevelet kapta: Fekete látván (SZMT), özv. Keszei Jánosné (szombathelyi Cipőgyár), Vörös István (kőszegi Vas-, Fém-, Gépipari Vállalat), Kóta Béláné (Vas megyei Nyomdaipari Vállalat) és Erős József (répcelaki Szénsavgyár). , „Kiváló Dolgozó” jelvényt kapott: Ferences Antal (SZMT).