Vas Népe, 1975. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

Göcsei Ílászló szakmunkás VF—222 típusú függőleges marógépen dolgozik. Ta­pasztalatait szívesen adja át fiatalabb társainak. Képünkön Drácz Zoltánnal, az Élgép egyik fiatal munkásával örökítettük meg. Riportunk a 3. oldalon. Fotó: Tóth Imre „És nemzetközivé lesz holnapra a vi­lág ...” — hangzik fel az Internacionálé világunk oly sok pontján és annyi nyel­vén, szinte átölelve a Földgolyót. A prole­tár-nemzetköziség eszméje egyidős a mun­kásmozgalom megszületésével. A prole­­társágot saját tapasztalatai győzték meg arról, hogy a világgazdaság és világpoliti­ka porondján összefonódó tőkésosztály­­lyal szemben nélkülözhetetlen fegyvere az egység. S amióta a marxizmus-leninizmus klasszikusai az internacionalizmus követel­ményét a forradalmi elmélet szerves részé­vé tették, a szocializmus erői, a kommu­nista pártok a legnagyobb fokú tudatosság­gal törekszenek a nemzetköziség elmélyí­tésére, átültetésére a mindennapok harcá­ba. Használtuk a múlt időt a történelmi visszapillantás során, s a jövő időt az Inter­­nacionálé utolsó sorának távlatokat idéző kicsengésével. A legkézenfekvőbb igeidő számunkra mégis a jelenidő: mit jelent a proletár internacionalizmus most, 1975 tavaszán, az idei május elsején? A proletár nemzetköziség lényege termé­szetesen nem változik évekkel, még hosz­­szabb lélegzetű korszakokkal sem. Változik és állandóan új arculatot nyer azonban a világ, amelyben élünk s ezáltal az inter­nacionalista magatartás érvényesülése a gyakorlatban. A szocializmus világrend­­szerré vált, három kontinensre terjed ki. A fejlődés menetében meghatározó szerepet játszanak a szocialista közösség országai, gazdasági, politikai és védelmi együttmű­ködésük, tengelyében a Szovjetunióval. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika hatalmas térségei többé nem a gyarmatosítók szabad vadászterületei, fiatal nemzeti államok jöttek létre, amelyek nem minden nehéz­ség híján, s nem kevés gonddal, de általá­ban az antiimperialista arcvonalon sora­koznak fel. A tőkés országokban is nő azoknak a száma, akik felismerték, hogy a kapitalizmuson nem segít a tüneti keze­lés — más társadalmi rendszernek kell azt felváltani. Különböző feltételek alakultak ki, bonyolult világban élünk — eszerint kell elhatároznunk magunkat a döntésre, cselekvésre. Az internacionalista álláspont jelen idő­ben annyit jelent, hogy megvalósítjuk mindazon erők világméretű összefogá­sát, amelyek a társadalmi haladást és a bé­két írták zászlajukra. Ugyanakkor nem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy termonukle­áris korszakban élünk, amikor a felhalmo­zódott tömegpusztító fegyverek az emberi civilizáció sokszoros megsemmisítésére ele­gendőek. Ezért küzdünk úgy a haladó esz­mék győzelméért, hogy közben elhárítjuk az atomvilágháború katasztrófáját. Az új társadalmi rendszer győzelmét a példa ere­jével és vonzásával, viszonylag békés kö­rülmények között, békés, versenyben kíván­juk megvalósítani. Mindebből logikusan következik hogy az internacionalizmus elsőszámú parancsa ma: erősíteni a szocialista országok közös­ségét, fokozni gazdasági fejlődésüket és ere­jüket, politikai és diplomáciai tevékenysé­güket, társadalmi szilárdságukat, védelmi képességüket Ez a háttér biztosítja, hogy a szocialista országok külpolitikája alapve­tően hozzájáruljon a feszültség csökkenté­séhez és visszafordíthatatlanná tegye az enyhülés folyamatát. A szocialista orszá­gok közösségében is megkülönböztetett hely illeti meg a Szovjetuniót, amely tör­ténelmi tapasztalatait és dicső múltját, eredményeit és erőforrásait, valamint kö­vetkezetesen internacionalista politikáját tekintve kiemelkedő szerepet vállal ebben a küzdelemben. A szocialista országok közösségének erő­dítése, az egység megbonthatatlanná tétele érdeke e szövetség közvetlen részeseinek, de egyúttal a világ minden jóakaratú és józan emberének. A ma internacionalizmusa a tettek in­ternacionalizmusát, jelenti. Nem elegendő­ek tehát a hangzatos jelmondatok. Pedig sajnos, erre is van példa: a pekingi maois­ta vezetés, miközben „forradalmiságát” ismételgeti, az internacionalista összefogás megbontására törekszik, éket akar verni a békéért és a társadalmi haladásért küzdő­­ különböző osztagok közé. Vajon az úgyne­vezett „szuperhatalmi tézisek”, amelyek az osztályszem­pontok elkendőzésével egy fur­csa és torz világképet festenek fel, a „gaz­dag észak” és a „szegény dél” szándékolt szembeállítása nem arra szolgálnak-e, hogy viszályt szítsanak s a szegény és támoga­tásra egyelőre valóban rászoruló nemzete­ket éppen leghívebb barátaikkal állítsák szembe? S nem feledkezhetünk meg azok­ról sem, akik internacionalizmusukat han­goztatják, s közben nacionalizmust szíta­nak, önös érdekeiket a közös ügy, a közös harc elé helyezik. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Ma­gyar Népköztársaság politikáját és cseleke­deteit mély internacionalizmus vezérli. Az MSZMP egyszerre érzi magát felelősnek a magyar nép s az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom előtt Tevékenységünkben így forr össze a nemzeti érdekek képvise­lete az internacionalizmus ügyével, a kettő egysége mutatja a helyes utat. A minden­­napok során ez a fejlett szocialista társa­dalom hazai építését, a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal való tö­retlen együttmunkálk­atást jelenti, messze­menő részvételt a KGST-ben, a Varsói Szerződésben, a szocialista integrációban, a szolidaritást az antiimperialista politikát folytató országokkal s a tőkés országok munkásosztályaival, a küzdelmet az eny­hülés folytatódásáért És nemzetközivé lesz holnapra a világ... A nagyszerűnek ígérkező jövőt azonban is most, a jelenben alapozzuk meg — min-­­­denekelőtt tettekkel. |­ Réti Ervre I Magyar vezetők távirata Ho Si Minh városka — Mit eszik a francia vadász? AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS tArJIA XX. évfolyam, 101. szám Ara: 80 fillér 1915. május 1. Csütörtök Az alkotó munkát és a dolgozó embert köszöntjü­k Gáspár Sándor beszéde Tisztelt Hallgatóim! Kedves Elvtársnők ! Kedves Elvtársak! A munka és a munkások nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm a magyar munká­sokat, parasztokat, értelmisé­gieket, egész dolgozó népün­ket. Az alkotó munkát és a dolgozó embert köszöntjük május elseje alkalmából. Tisztelettel adózunk az em­bert emberré tevő munká­nak, jelenlegi és eljövendő sikereink zálogának. Meghajtjuk az elismerés zászlaját a dolgozó ember előtt, aki naponta a mély­be száll a föld kincséért, a kohóból izzó acélt csapol, épít házat és gyárat, elveti a magot, tanut, gyógyít, al­kot. Május elseje a teremtő munkát, a proletár nemzet­köziséget és az új életet hor­dozó tavaszt jelképezi. Ez a nap világszerte összeforrott a dolgozók legbensőbb érzé­seivel, vágyaival és törekvé­seivel Ezért május elseje mindig új lendületet, kedvet, ösztönzést ad a küzdelem­hez és a munkához. A magyar dolgozók nevé­ben köszöntjük munkástest­véreinket, akik a szocialista országokban élnek és szor­galmas, tervszerű munkával építik az új társadalmat, a dolgozó emberek világát. Köszöntjük a tőkés orszá­gokban élő és harcoló osz­tálytestvéreinket. Köszöntjük a nemzeti füg­getlenségükért harcoló test­véreinket, akik népük önren­­dpo­pzési jogának kivívását és az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtését tűzték maguk elé. Ma ünnepelnek azok is, akik reménykednek és azok is, akik már útra leltek, akik már rátérhettek az új társa­dalom építésének útjára. Ezek közé tartozunk mi, ma­gyarok is. Büszkék vagyunk rá, hogy hazánkban — a világnak ezen a kicsi részén — a munkásosztály májusi eszméi valóra válnak. Népünk joggal büszke ar­ra, hogy szabadon alakíthat­ja szebb, gazdagabb, embe­ribb jövőjét. Biztonságot és erőt kölcsönöz számunkra, hogy a szocializmust építő népek nagy családjába tarto­zunk. Tudunk örülni nagy alkotásainknak és mindenna­pos eredményeinknek, mert mindezek saj­át munkánk­,­ból fakadnak. Szépen fejlődő fát ültet­tünk, és jóleső érzéssel ízlel­tük meg első gyümölcseit. Termőre fordult már a mi új rendünk, most már egyre többet és jobbat ad egész népünk üdvére és javára. Ezért jövőnkbe vetett szilárd hittel járjuk a magunk vá­­­lasztott utat. f Folytatás a­z oldalon) A vietnami hazafiak történelmi győzelmet arattak Saigon feltétel nélkül megadta magát Szerdán a saigoni elnöki palotára feltűzték a Dél­­vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányá­nak lobogóját. Két órával azt követően, hogy Duong Van Minh, a saigoni rendszer elnöke a rádióban bejelentette a teljes és feltétel nélküli kapitulációt, a dél-vietnami fővárosba a népi fegyveres erők egységei vonultak be, amelyeket Sai­gon lakosai melegen üdvözöltek. Hírügynökségi jelentések szerint a­ saigoni hadsereg egységei egymásután hagyják el állásaikat és leteszik a fegyvert. Az elnöki palotát a népi fegyveres erők fiatal harco­sai foglalták el, akik készségesen álltak az UPI hírügy­nökség tudósítójának kamerája elé. „Elérkezett az a pil­lanat, amelyre 30 éve vártunk”, — mondotta a palotát elfoglaló harcosok egyike. Saigonban bejelentették, hogy hamarosan DIFK kor­mányközleményt adnak ki. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizs­ban tartózkodó küldöttségé­nek szóvivője szerdán kije­lentette, hogy a délvietnami népi erők óriási győzelmet arattak Vietnamban. A DIFK párizsi szóvivője által nyilvánosságra hozott nyilatkozat a többi között hangsúlyozza: „történelmi fontosságú győzelemről van szó A Vietnamban bekövet­kezett fejlemények megerő­sítették a saigoni kormány­zat és az amerikai neokolo­­nialista rendszer elkerülhe­tetlen összeomlását Dél-Vi­­etnamban. Az amerikai im­perialisták által az orszá­gunk ellen indított neokolo­­nialista agresszió kudarccal végződött” — hangsúlyozza a DIFK nyilatkozata. Magyar idő szerint kedden 22.10 órakor a Fehér Ház közzétette Ford elnök nyi­latkozatát, amely bejelenti, hogy befejeződött a Saigon­ban maradt amerikaiak el­szállítása, amire a saigoni repülőtér környékén ,,gyor­san romló katonai helyzet” miatt hétfőre virradólag adott utasítást. „Ez az akció — hangsú­lyozza Ford elnök — lezár­ja az amerikai tapasztalatok egy fejezetét. Arra kérek minden amerikait, hogy zár­juk sorainkat, kerüljük el a kölcsönös vádaskodásokat, tekintsünk előre közös cél­jaink felé ée dolgozzunk együtt megvalósítandó nagy feladatainkon.” Miután Hessen elnöki szó­vivő felolvasta Ford nyilat­kozatát, Kissinger külügy­miniszter rövid bevezető után válaszolt az újságírók kérdéseire. (Folytatás a 8. oldalon) Szakszervezeti kitüntetések Tegnap a Szakszervezetek Vas megyei Tanácsa székhá­zában kitüntetéseket adottt át Magyar Gyula, az SZMT vezető titkára. A „Szakszervezeti Munká­ért” kitüntetés ezüst fokoza­tával jutalmazták Pólay Ist­­vánnét (SZMT) és Csárdi Istvánnét (SZMT). A „Szakszervezeti Munká­ért” oklevelet kapta: Fekete látván (SZMT), özv. Keszei Jánosné (szombathelyi Cipő­gyár), Vörös István (kőszegi Vas-, Fém-, Gépipari Válla­lat), Kóta Béláné (Vas me­gyei Nyomdaipari Vállalat) és Erős József (répcelaki Szénsavgyár). , „Kiváló Dolgozó” jelvényt kapott: Ferences Antal (SZMT).

Next