Vas Népe, 1975. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

Amerikai szenátusi küldöttség Moszkvában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására va­sárnap amerikai­­szenátusi küldöttség érkezett Moszk­vába. A delegáció megérke­zésekor Hubert Humphrey szenátor a TASZSZ munka­társának adott nyilatkozatá­ban kijelentette: az európai biztonsági értekezlet befeje­ző szakaszának előkészítésé­ben elért jelentős haladás alapján remélhető a tanács­kozás sikeres, legfelsőbb szintű befejezése. A még megoldásra váró problémák ellenére az értekezlet sike­resen közeledik a befejezés­hez. Szovjetunióbeli látogatá­sukról szólva a szenátor hangsúlyozta, a szovjet par­lament és a kormány tagjai­val számos olyan kérdést vi­tatnak meg, amelyek nem­csak a két ország, de az egész világ számtára rendkí­vül fontosak. Az amerikai szenátus hi­vatalos látogatáson Moszkvá­ban tartózkodó delegációja hétfőn látogatást tett a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának két házában. Vitalij Ruben, a Legfel­sőbb Tanács nemzetiségi Ta­nácsának elnöke hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nagy je­lentőséget tulajdonít az ame­rikai szenátorok moszkvai látogatásának. Rámutatott arra, hogy a két ország par­lamenti képviselői között személyes kapcsolatok jó alapul szolgálnak a kölcsö­nös megértéshez és együtt­működéshez. Hubert Humphrey szenátor kijelen­tette, hogy az amerikai sze­nátorok és a szovjet parla­menti képviselők között kü­szöbönálló tárgyalásokon le­hetőség nyílik a kérdések széles körének megvitatásá­ra. Az amerikai szenátus dele­gációjának tagjai hétfőn ko­szorút helyeztek el az isme­retlen katona sírjánál. Fegyveres összetűzése Libanonban változatlanul feszült a helyzet Hétfőn reggel változatlanul lövöldözéstől visszhangoztak a beirúti utcák. A katonai egységek mellett álarcos, fő­ként fiatalokból álló — ki­deríthetetlen hovatartozású — fegyveres csoportok tart­ják ellenőrzésük alatt az egyes körzeteket. A rádió az éjszaka folyamán változatla­nul arra szólította fel a li­banoni főváros lakóit, lehető­leg ne hagyják el otthonu­kat. Az üzletek a múlt hét óta zárva tartanak, egyes hír­ügynökségi jelentések szerint kimerülőben vannak az élel­miszer készletek. Több légi­társaság leállította beiruti járatait. ★ Az Al Ahram hétfő reggeli kiadása első oldalon szer­kesztőségi cikket közöl, amely szerint a jelenlegi li­banoni események hátteré­ben — közelebből meg nem nevezett — külföldi erők mesterkedései húzódnak meg. A zavargások szítására irá­nyuló erőfeszítések nem csu­pán Libanon, hanem az egész arab világ békéjét akarják megbontani — írja a lap. A helyzet megoldására az Al Ahram nemzetközi konfe­renciát javasol, amelyen a libanoni politikai élet vala­mennyi frakciójának és a pa­lesztinoknak képviselőin kí­vül részt venne az egyipto­mi, szíriai és jordániai kül­ügyminiszter is. Európai Biztonsági Konferencia Ma újabb rendkívüli ülés Nagy várakozás előzte meg hétfőn Genfben az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Értekezlet színhelyén a koordinációs bizottság rend­kívüli ülését, amelyen to­vább folyt, de nem hozott eredményt a vita a záróérte­kezlet időpontjának kitűzé­séről. A nemzetközi sajtó is nagy figyelemmel kísérte a tanácskozást, miután az utóbbi napokban ismertté vált, hogy a finn kormány a záróértekezlet megkezdé­se előtt négy héttel kéri az előzetes értesítést az előké­születek lefolytatására. Az érdeklődés olyan vonatko­zásban is érezhető volt, hogy az utóbbi napokban külön­böző politikai fórumokon és magas szintű találkozókon — így a Közös Piac külügymi­nisztereinek értekezletén, legutóbb pedig a szovjet­­olasz külügyminiszteri esz­mecserén — általában egy­behangzó volt az a kinyil­vánított álláspont, hogy a július végi záróértekezlet megtartása ellen nincs ellen­vetés. A koordinációs bizottság vitája rendkívül mozgalmas volt. Az angol elnöklettel rendezett tanácskozás a szokásosnál 40 perccel to­vább­­tartott és ennek oka az volt, hogy a résztvevő nyugati országok képviselői­nek egy része megtagadta a hozzájárulást ahhoz, hogy a záróértekezlet időpontját a hétfői tanácskozáson mond­ják ki. Sajtókörökben még az ülés kezdete előtt isme­retessé vált: a tanácskozást megelőzően a reggeli órák­ban a Közös Piachoz tartozó országok delegációinak ve­zetői megbeszélésre ültek össze abból a célból, hogy kialakítsák a kilen­elt kö­zös állásfoglalását a koor­dinációs bizottság rendkívüli ülésére. A megbeszélésen hozott elhatározásra fény derült, amikor a koordiná­ciós bizottság fóruma előtt az első felszólalók egyike­ként a kilencek képviseleté­ben az ír delegáció vezetője bejelentete: az ír küldött­ség, de más nyugati delegá­ciók véleménye szerint is hétfőn nem lehet megálla­podni a záróértekezlet idő­pontjáról, mert egyes füg­gőben lévő kérdések meg­oldásában még bizonytalan­ság tapasztalható. Ez az állásfoglalás nega­tív válasz volt az ülés elején a svéd, és finn küldöttség által tett felhívásra, amely azt indítványozta, hogy még ezen a tanácskozáson mond­ja ki a testület a döntést az időpont-vitában. A két dele­gáció azzal indokolta felhí­vását, hogy a finn kormány­nak az általa igényelt négy hétre szüksége van az elő­készületekre, s ilyen értelem­ben rendkívül sürget az idő. A svéd javaslat július 2­8-át jelölte meg a helsinki zá­róértekezlet kezdő napja­ként, s ezt a Varsói Szer­ződés tagállamainak képvi­selői határozott formában tá­mogatták. A vita során 47 felszólalás hangzott el, egyes delegációk vezetői többször is szólásra emlkedtek. Az előállott hely­zetre való tekintettel a szov­jet küldöttség vezetője, Ko­­valjov külügyminiszter-he­lyettes arra az álláspontra helyezkedett felszólalásá­ban, hogy azoknak a delegá­cióknak a vezetői, amelyek nem tudnak az időpont kitű­zésének kérdésében választ adni, haladéktalanul lépje­nek érintkezésbe kormánya­ikkal és kérjenek felhatal­mazást álláspontjuk módosí­tására. Ezzel az igénnyel összefüggésben Koval­jov azt javasolta, hogy a koordináci­ós bizottság rendkívüli ülé­sét hivatalosan ne zárják le, csak függesszék fel és hét­főn este fél kilenckor foly­tassák. A szovjet javaslatot több delegáció, köztük a magyar küldöttség is támo­gatta. Végül a francia javaslat alapján olyan kompromisz­­szum alakult ki, hogy a ko­ordinációs bizottság ugyan­ebben a témában kedden délben 12.00 órakor újabb rendkívüli ülést tartson. Indokínai hírek... Vientianeban közzétették a Laoszi Hazafias Front Köz­ponti Bizottságának nyilatko­zatát, amely értékeli az or­szágban kialakult helyzetet a béke helyreállításáról és a nemzeti egyetértés megte­remtéséről szóló 1973-as meg­állapodás óta eltelt időszak­ban. , Az elmúlt két évben — mint a nyilatkozat rámutat — jelentős sikerek szület­tek. " A Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága végeze­tül őszinte háláját fejezte ki azért a segítségért és támo­gatásért, amelyet a testvéri szocialista országok nyújtot­tak a laoszi népnek az új Laosz megteremtéséért ví­vott harcában. Az Egyesült Államok vi­­entianei nagykövetsége sze­mélyzetének csaknem fele vasárnap reggel Thaiföldre repült azt követően, hogy amerikaellenes tüntetők szombaton elfoglalták az Egyesült Államok tájékoz­tató irodáját és több, a vien­­tianei nagykövetséghez tar­tozó épületet. Christian Chap­man, az USA laoszi ügyvi­vője ki­jelentette, hogy az el­menekült személyek mind­addig Thaiföldön maradnak, „ameddig a helyzet nem tisztázódik”. A Vietnami Demokratikus Köztársaság 15 körzete és több mint 1100 mezőgazdasá­gi termelőszövetkezete befe­jezte az állam részére történő kötelező tavaszi rizsszállítá­­sokat. Az ország 106 élenjá­­­­ró gazdasága egész évre tel­jesítette kötelezettségét az állammal szemben. Éppen ezért az őszi termés már tel­jes egészében magas felvá­sárlási áron kerül értékesí­tésre. Ebben az évben a VDK rizstermelő gazdaságainak többségében a termés meny­­sége meghaladta a korábbi évek termésének szintjét. masi 2 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Közlemény Gromiko olaszországi tárgyalásairól Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere június 26. és 29. között az olasz kormány meghívására hivatalos láto­gatást tett Olaszországban. Fogadta őt Giovanni Leone köztársasági elnök és Aldo Moro miniszterelnök, s tár­gyalásokat folytatott Mariano Rumor külügyminiszterrel. A látogatásról kiadott köz­lemény hangsúlyozza: a Szovjetunió és Olaszország úgy véli, hogy az európai kapcsolatok továbbfejleszté­sében különleges jelentőség­gel bír az európai biztonsá­gi értekezlet sikeres befeje­zése. A tanácskozás résztve­vőinek minden erőfeszítést meg kell tenniük a második szakasz munkájának befeje­zéséért, annak érdekében, hogy Helsinkiben július vé­géig sor kerülhessen a ta­nácskozás legfelsőbb szintű záró szakaszára. A Szovjetunió és Olaszor­szág továbbra is arra törek­szik, hogy az európai politi­kai enyhülést ki lehessen egészíteni a katonai enyhü­lésre irányuló intézkedések­kel. A két fél aggodalmát fe­jezte ki a közel-keleti fe­szültség veszélyessége miatt. A dokumentum felsorolja a közel-keleti probléma igaz­ságos és tartós békés rende­zésének feltételeit és hang­súlyozza a genfi békekonfe­rencia mielőbbi felújításának fontosságát. A felek kifejezték azt a törekvésüket, hogy megte­szik a szükséges erőfeszítése­ket a szovjet-olasz kapcsola­tok továbbfejlesztésére, mindkét nép, a béke és az enyhülés érdekében. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy megegyezés született Giovanni Leone olasz köztársasági elnök ez év őszén sorra kerülő Szov­­jetunió-beli látogatásáról. Andrej Gromiko meghívta Mariano Rumor olasz kül­ügyminisztert, tegyen hivata­los látogatást a Szovjetunió­ban. " Betegellátás­i nyugdíj Ma, július elsején lép élet­be az új társadalombiztosí­tási törvény, amelyet ez év áprilisában fogadott el az országgyűlés. Ez a törvény újabb kézzelfogható bizonyí­téka annak, hogy hazánkban a munkáshatalom erősödésé­vel, a népgazdaság fejlődésé­vel párhuzamosan, gyarapod­nak az emberek életét meg­könnyítő vívmányok is. Ettől a naptól kezdődően a társadalombiztosítás alap­ján nyújtott betegellátás — állampolgári jog. Ezután bár­mely magyar állampolgár — személyi igazolványa felmu­tatása mellett — térítésmen­tesen vehet igénybe orvosi kezelést, kórházi ápolást, in­gyen kaphat különböző gyó­gyászati segédeszközöket és kedvezményesen gyógyszert. Mindez több munkát ró az egészségügyi hálózatra, egy vonatkozásban azonban ter­heket is levesz: csökkenti az adminisztrációt, mind a betegek vizsgálatánál, fel­vételénél, mind a receptírás­nál. Az előrelépést többek kö­zött egészségügyi hálózatunk jelentős mérvű­ fejlődése tet­te lehetővé, megteremtve a hozzá szükséges személyi és technikai feltételeket. Az orvosok száma például az elmúlt másfél évtizedben tízezerrel gyarapodott, az ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma mintegy 20 szá­zalékkal nőtt, új rendelőinté­zetek százai épültek. Az igények azonban ebben a vo­natkozásban is gyorsabban nőnek annál az anyagi hát­térnél, ami az optimális el­látáshoz okvetlenül szüksé­ges. Ezért elengedhetetlen, hogy például a gyógyszerfo­gyasztásnál mutatkozó pa­zarlásoknak igyekezzünk gá­tat vetni és megakadályozni a betegállománynál, a táp­pénznél tapasztalható laza­ságokat. Július elsején lép hatály­ba egy másik, szociálpoliti­kai intézkedés is — a nyug­díjak emelése —, ami szin­tén azt jelzi: társadalmunk egyre többet tesz annak ér­dekében, hogy a lakosság kü­lönböző rétegei között az életszínvonalbeli aránytalan­ságok csökkenjenek. A ren­delkezés több mint egymil­lió embert érint, a nyugdí­jasok kétharmadát, valamint sok ezer járadékost, árvát és szociális segélyben része­sülőt. Ez az emelés mint­egy kétmilliárd forinttal nö­veli a kifizetésre kerülő nyugdíjak összegét. Vagyis ennyivel nő meg a­­nyugdí­jasok, a járadékosok vásár­lóereje. A szocialista elveknek és az emberek igazságérzetének megfelelően ezt az emelést is differenciáltan hajták végre, többet kapnak azok, akik régebben mentek nyug­díjba, illetve azok, akiket a „kisnyugdíjasok” kategóriá­jába szoktunk sorolni. Most elsejével a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagság alapján járó családi pótlé­kot is felemelik, s ezzel a szövetkezeti parasztság tár­sadalombiztosítási jogai — a fokozatosan leszállításra ke­rülő nyugdíj­korhatárt is figyelembe véve — azonosak­ lesznek a munkások jogai­val. Ugyanakkor utalni sze­retnénk arra is: központi rendelkezésekkel és központi erőforrásokból még nem tudjuk biztosítani, hogy min­den egyes idős­­ember gond nélkül éljen, és öregségére ne maradjon magára. Szük­ség van arra is, hogy a csa­lád, a gyermekek érezzék, lássák kötelességüket a hoz­zátartozóikról, a szüleikről való gondoskodásban. Joggal elmondhatjuk: már most olyan szociális ellátást valósítunk meg, amely a nemzetközi összehasonlítás­­ban is kiállja a próbát, mél­tó egy szocializmust építő országhoz. Ezen az úton ha­ladva, még magasabb színtű­re kívánunk eljutni, ton­vább növelve a társadalmi juttatások arányát, amely ma a dolgozók jövedelmé­nek mintegy 30 százalékát teszi ki. Előrehaladni azon­ban csak abban az ütem­ben tudunk, ahogy azt gaz­dasági lehtőségeink megen­gedik. Vagyis, a további ki­egyenlítődés, valamennyi ré­teg és korsztály általános jó­létének a megteremtése nem szubjektív elhatározás kérdése, hanem a hatéko­nyabb munka függvénye. S elengedhetetlen hozzá azok­nak a határozatoknak a kö­vetkezetes valóraváltása, amelyeket pártunk X£. kong­resszusa fogalmazott meg. Keserű Ernő Gromikó a pápánál. A svéd kormányfő Kubában Az USA laoszi nagykövetségének személyzete Thaiföldre, menekült. 1915. július 1. Keddi

Next