Vas Népe, 1976. május (21. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

Szovjet-francia közös közlemény Párizsban tegnap befeje­ződött Andrej Gror­ko szovjet külügyminiszter lá­togatása. Groaniko eluta­zása előtt pénteken déle­lőtt a szovjet nagykövet­ségen tartott sajtóértekez­letén nyilatkozott a francia fővárosban tett hivatalos látogatásáról. Kijelentette, hogy a francia államfér­fiakkal folytatott megbe­széléseinek eredményeit pozitívan értékeli, a Szov­jetunió és Franciaország kapcsolatai jó irányban ha­ladnak előre. Szovjet—francia közös közleményt adtak ki abból az alkalomból, hogy Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter április 27-től 30-ig látogatást tett Franciaor­szágban. A Szovjetunió és Francia­­ország kijelentette, eltökélt szándéka „folytatni az erő­feszítéseket azért, hogy szi­lárd jelleget adjanak az enyhülésnek és hozzájárul­janak egy olyan légkör kia­lakításához, amely kedvez a nemzetközi együttműködés fejlődésének és e mélyülésé­nek európában és világszer­te a béke megőrzésének” — hangzik a közlemény. A tárgyalások során „amelyek a szovjet—francia­­kapcsolatokat jellemző ba­rátig és kölcsönös megértés légkörében zajlottak le megállapították, hogy a két fél sok kérdésben egymás­hoz közelálló vagy hasonló álláspontot képvisel” — mu­tat rá a közlemény. A felek megállapítják: „te­kintettel a világban kiala­kult jelenlegi helyzetre, és arra a felelősségre, amely a Szovjetunióra és Franciaor­szágra hárul a nemzetközi küzdőtéren, különös és mind fontosabb jelentőségre tesznek szert a szovjet— francia politikai konzultá­ciók. A két fél véleménye szerint ezeket a konzultá­ciókat, mint hatékony esz­közt, fel kell használni az időszerű nemzetközi prob­lémákról és a kétoldalú kap­csolatok kérdéseiről vallott nézetek összehangolására és a róluk folytatandó eszme­cserére”. Nemzetközi problémákat vizsgálva a felek ismét kije­lentették,­­ hogy híven az enyhülés politikájához, amelyet a Szovjetunió és Franciaország kezdettől fogva szorgalmazott, eltökélt szándékuk tovább haladni ezen a valamennyi nép ér­dekeinek megfelelő úton. Jean Sauvagnargues fran­cia külügyminiszter elfogad­ta Andrej Gromikónak azt a meghívását, hogy tegyen hi­vatalos látogatást a Szovjet­unióba. is Pénteken Vietnam-szer­­te megemlékeztek Saigon felszabadításának első év­fordulójáról. A Nhan Dán ünnepi vezércikke április 30-át az amerikai agresszió­val szemben a haza meg­­metéséért vívott felszabadí­tó háború győzelmi napja­ként köszönti, olyan nap­ként, amely megnyitotta az utat a független, egységes, szocialista Vietnam felépí­tésére. is A kínai külügyminiszté­rium pénteken a Szovjet­unió pekingi nagykövetség előtt csütörtökön délután bekövetkezett robbanással kapcsolatban úgy nyilatko­zott, hogy „ellenforradal­márok szabotázsakciójáról van szó”. Egyidejűleg meg­erősítette, hogy a nagykö­vetség előtt őrt álló két kínai katona, a robbanás következtében életét vesz­tette. A külügyminiszté­rium egyúttal bejelentette, hogy az ügyben „a vizsgá­lat folytatódik”. is Az 1974 szeptemberétől 1976 márciusáig eltelt idő­szakban Görögországban a kenyér ára 37 százalékkal, a vajé 50 százalékkal, a húsé pedig 30 százalékkal emelkedett. A zöldségfélék és a gyümölcsök ára az említett időszakban átlago­san kétszeresére nőtt.­ ­ 2 Hans-Dietrich Genscher elutazott Budapestről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti­ Bizottságának első titkára pénteken a Közpon­ti Bizottság székházában fo­gadta Hans-Dietrich Genschert, a Német Szövet­ségi Köztársaság alkancel­­lárját és külügyminiszterét. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke — ugyan­csak pénteken — szintén fo­gadta Hans-Dietrich Gen­­schert az Országházban. A találkozón jelen volt Pója Frigyes külügyminisz­ter, Hamburger László, ha­zánk bonni nagy­követe, il­letve Herman Kersting, a Német Szövetségi Köztársa­ság budapesti nagykövete. Hans-Dietrich Genscher pénteken délután elutazott Budapestről. Magyarországi hivatalos látogatását befejezve, Buda­pestről elutazása előtt Hans- Dietrich Genscher a Német Szövetségi Köztársaság al­­kancellárja és külügymiinisz­­tere a Duna Intercontinental Száneiban találkozott magyar újságírókkal és az NSZK saj­tójának képviselőivel. Első alkalommal jártam hivatalosan Magyarországon — mondta Genscher: pozi­tívnak ítélte meg budapesti tárgyalásainak menetét, eredményét kijelentette: tár­gyaló­partnereimmel meg­állapíthattuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kö­zötti kapcsolatok jelentősek, s jelenlegi helyzetük — kü­lönösképpen gazdasági téren, — példamutatónak tekinthe­tő, jóllehet a gazdasági kap­csolatok további kiépítése is lehetséges. Portugália A forradalmi tanács ülése A portugál fegyveres erők legfelsőbb forradalmi taná­csa csütörtökről péntekre virradóra megtartott ülésén jóváhagyta az elnökválasz­tást szabályozó törvényt. Az erről pénteken délelőtt ki­adott hivatalos közlemény szerint a politikai pártok és a fegyeveres erők mozgalma még februárban megállapo­dott abban, hogy a két vá­lasztás között nem szervezik át az ideiglenes kormányt, hanem eredeti összetételében megtartják. A tanács ezzel az állásfoglalásával gyakorla­tilag visszautasította a de­mokratikus néppártnak (PPD) azt a törekvését, hogy még az elnökválasztás előtt alakítsák át a kormányt és rekesszék ki belőle a kom­munistákat. A közleményből kitűnik, hogy a forradalmi tanács az elnökválasztás utánra halasztja az új kabi­net megalakítását. A hét képeiből Moszkvában katonai díszpompával helyezték örök nyu­galomra Andrej Grecsko marsallt, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagját, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és a Politikai Bi­zottság­­tagjai vitték a Kreml falához a Grecsko marsall hamvait tartalmazó urnát. Henry Kissinger, amerikai külügyminiszter afrikai út­jának újabb állomására, a zairei Kinshasába érkezett. A repülőtéren Ngusa Karl-i-Bond külügyminiszter fogadta A béke legfőbb biztosítéka a nemzetközi munkásosztály ereje és közös cselekvése Jimner József ünnepi köszöntéje (Timmer József, a SZOT titkára május 1-e alkalmából tegnap este a Kossuth Rádióban, il­letve a televízióban ün­nepi köszönőt mondott.) A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa nevé­ben köszöntötte az ország valamennyi dolgozóját, egész lakosságát, majd áttekintve május elseje történelmi ha­gyományait, megállapította: — Idei ünnepünknek külö­nös jelentőséget ad mind nemzeti, mind pedig nemzet­közi vonatkozásban a közel­múlt néhány kiemelkedő fon­tosságú eseménye. A magyar munkásosztály, a magyar nép vezető ereje, egységének kovácsoló­ja, a Magyar Szocialista Munkás­párt tavaly tartott XI. Kong­resszusa nemcsak utat muta­tott, nemcsak mérleget készí­tett, hanem azt is megállapít­hatta, hogy munkásosztá­lyunk, népünk — történelmi hivatásának teljesítése köz­ben — olyan sikereket ért el a szocialista társadalom épí­tésében, amelyek megbízható alapot adnak hosszútávú ter­veink valóraváltásához, a fej­lett szocializmus felépítésé­hez.­­ Hazánkban a munkás­hatalom kiteljesedésének körülményei között minden osztály és réteg, de az egyes ember is, az alkotó munka jegyében, a munka értelmé­nek tudatában bontakoztatja ki képességeit. Élhet olyan le­hetőségekkel, amelyek tör­ténelme során korábban még soha nem álltak rendelkezé­sére. És ezen az úton, a dol­gozó osztályok szövetségének erejéből táplálkozva, formá­lódik egységessé szocialista társadalmunk. Olyanná, ame­lyet a közös célok ismerete és a megvalósítás szándéká­nak közössége avat igazán megbonthatatlanná. Ezt a gondolatot fejezte ki a ma­gyar szakszervezetek decem­beri nagy seregszemléje, a 23. kongresszus is. A küldöt­tek reális, őszinte szavakban megfogalmazott felszólalásai jól tükrözték a dolgozó em­berek véleményét. Azt, hogy a hétköznapi munka vala­mennyiünkért van. Felelős­ségtől áthatott munkánknak köszönhetjük, hogy ma job­ban élünk, mint tegnap és mai munkánk egyúttal a hol­napi sikereket, holnapi jobb életünket is szolgálja. Nyíl­tan beszéltünk kongresszu­sunkon gondjainkról is, és barátaink, ellenfeleink szá­mára egyaránt nyilvánvalóvá válhatott, hogy a magyar munkásosztály, dolgozó né­pünk szívével és eszével is azonosul szocialista társadal­munkkal. Akkor is számítha­tunk egymásra, amikor na­gyobb erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy céljain­kat — terveinknek megfele­lően — valóra válthassuk.­­ Valamennyien tudjuk, hogy a jobb, az eredménye­sebb munkával, 5 éves ter­vünk, nemzeti programunk teljesítésével a mind telje­sebb, gazdagabb életet, a kö­zös és a személyes célok egymást kiegészítő megvaló­sítását szolgáljuk. Személyes vágyaink megvalósulása egy­ben azt is jelenti, hogy ha­zánkban szebben, jobban, kulturáltabban élünk és munkánk arra irányul, hogy ezt a szebb életet holnapra még teljesebbé, még gazda­gabbá tegyük.­­ Mindnyájan tudjuk, hogy céljainkat csak béké­ben, olyan körülmények kö­zött érhetjük el, amelyek biztosítják a nyugodt munka feltételeit. Az elmúlt évek­ben kedvező változások ta­núi lehettünk a nemzetközi életben. A békés egymás mellett élés lenini elvei mindinkább tárt hódítanak a nemzetközi kapcsolatokban és az enyhülés folyamata egyre inkább visszafordíthatatlan­ná válik. Azt a békeprogra­mot, amelyet a szovjet kom­munisták XXIV. kongresz­­szusán hirdettek meg, a kö­zelmúltban a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. Kongresszusa megerősítette és tovább fejlesztette.­­­ A békeszerető emberek milliói megelégedéssel ve­hették tudomásul, hogy a vi­lág első szocialista állama, a Szovjetunió külpolitikája leg­fontosabb feladatának min­dig is, most is a béke meg­őrzését, a nemzetközi kap­csolatokban az enyhülés és az együttműködés elmélyítését tekinti. Ennek a tevékenység­nek pedig megfelelő alapot ad a kommunista építés prog­ramja. Világszerte ez a hát­tér adott erőt, távlatot a ha­ladás híveinek küzdelmük­höz. Az a tény, hogy az eny­hülésnek vannak ellenzői, ellenségei is, a nemzetközi munkás szolidaritás felelős­ségére és felbecsülhetetlen értékű erejére, jelentőségére irányítja figyelmünket, kü­lönösen most, május elsején.­­ A világ haladó erői, a felszabadulásukért küzdő népek az­­imperializmus, az új­ gyarmatosítás és a faji üldözés, valamint a fasizmus minden formája ellen elszánt küzdelmet folytató milliók számíthatnak a magyar és a nemzetközi munkásosztály cselekvő szolidaritására. Ez az erő, az internacionalizmus az osztálytestvériség, a nem­zetközi összefogás a szolida­ritás ereje akadályozhatja csak meg, hogy az enyhülés, a békés egymás mellett élés ellenségei pusztító világ­égésbe sodorják az emberisé­get.­­ A nemzetközi munkás­­osztály ereje és közös cselek­vése az egyik legfőbb biztosí­téka annak, hogy kontinen­sünkön, de az egész világon is kivívhassuk és megőriz­hessük a békét, azt a lég­kört és azokat a lehetősége­ket, amelyek közepette a dolgozó ember hétköznapi munkára, nagyszerű alko­tásokra képes. Kádár János Angyalföldön Kektár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára — Katona Imrének, a budapesti pártbizottság első titkárának társaságában — Május 1. előestéjén el­látogatott Angyalföldre. A vendégeket a 13. kerületi párt­­bizottság székházá­ban a kerületi pártbizottság titkárai, állami és tömegszervezeti vezetői fogadták. Kovács Károly, a 13. kerü­leti pártbizottság első titká­ra tájékoztatót adott a kerü­let dolgozóinak Május 1-i ünnepi felkészüléséről, a IV. ötéves tervben elért munka­sikerekről, illetve a kong­resszusi m­unkaverseny ered­ményeiről. Kádár János ellátogatott a Magyar Hajó- és Darugyár­ba, ahol Száló János, a párt­­bizottság titkára és Szép Já­nos vezérigazgató köszöntöt­te. A vendégek találkoztak a vállalat párt-, gazdasági- és társadalmi szerveinek veze­tőivel és a szocialista brigá­dok képviselőivel. A gyár vezetői beszámoltak az üzemben érvényesülő jó légkörről, az utóbbi idő­ben elért eredményeik­ről, amelyeket az is ér­zékeltet, hogy elnyerték a Vasas Szakszervezet elnöksé­ge és a Kohó- és Gépipari Minisztérium oklevelét. Eper­jesi László kazánkovács a dolgozók helytállásáról szólt, hangsúlyozva a csoportveze­tők, a művezetők, a munká­sok együttes felelősségét az üzem előtt álló feladatok megvalósításában, a párt po­litikájának végrehajtásában. A találkozón felelevenítették régebbi május elsejékkel kapcsolatos emlékeiket, majd az idei május elseje méltó megünneplésére törté­nő előkészületekről szóltak. A Központi Bizottság első titkára felkereste a Kender­és Jutagyárat. Németh Lász­­lóné, a pártbizottság titkára és Huszák Vilmos vezérigaz­gató köszöntötte és tájékoz­tatta a vendégeket a válla­lat helyzetéről, majd kalau­zolta őket az üzemben. A vállalat kiváló munkájára jellemező, hogy a kongresz­­szusi munkaversenyben elért eredményéért miniszteri di­csérő oklevélben részesült. A vendégek a többi között meg­tekintették a varrodát, a cso­­magolót, a szövődéket és a felvető-üzemrészt, mindenütt a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepére való készülő­dés megannyi jele, hangula­ta, fegyelmezett munka fo­gadta őket. Az ünnep alkal­mából a dolgozók röpgyűlé­­seket tartottak az egyes rész­legekben. Kádár János is részt vett a kiszerelő üzemegységben tartott gyűlé­sen, amelyen Bereczki Ká­roly üzemvezető a nemzetkö­zi munkásosztály nagy ünne­pének jelentőségéről, az üzem dolgozóinak május elseje megünneplésére való felké­szüléséről szólt. A Központi Bizottság első titkára elbe­szélgetett a dolgozókkal munkájukról, életkörülmé­nyeikről és emléksorokat írt az Alkotmány, a Kun Béla, a Váci Mihály és a Várko­­nyi György szocialista brigá­dok naplóiba. Kádár János mindkét üzemben nagy megelégedés­sel szólt a látottakról, a dol­gozók eredményes munkájá­ról. Elismerését és jókívánsá­gait fejezte ki a termelő munkában elért sikereikért. Emlékeztetett a két üzem dolgozóinak a munkásmozga­lomban betöltött szerepére forradalmi hagyományaira, s szólt azokról a jelentős fel­adatokról, amelyek a fejlett szocialista társadalom építé­sének jelenlegi szakaszában előttük állnak. 1976. május 1. Szombat

Next