Vas Népe, 1976. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

,mamsEmmo Versenyzőnk, barátkozunk Rábafüzesnél átlépve a határt vendéglátóink kényel­mes autóbuszán Grazig ro­bogunk. A hőséget enyhíti a látnivaló: a változatos táj üdezöld, prospektus-rende­zettsége és tisztasága, az osztrák falvacskák emeletea­­mandzárdos házai előtt nyírt gyep, néhány asztalka, színes szék inkább üdülőtelepre, mint faluképre emlékeztet. Grazban dr. Rudolf Grisz, a tartományi Vöröskereszt elnöke fogad bennünket: jó versenyzést, kellemes napo­kat kíván, csoportunk veze­tője, dr. Pukler Árpádné vá­laszol az üdvözlésre: szívesen, felkészülve jöttünk, a barát­ság egyre izmosodó, ilyen rendezvényeken mindinkább megnyilvánuló. S feltűnik egy ismerős, mosolygó arc a fogadóbizottságban, Franz Zweidicll, a tartományi Vö­röskereszt titkára ő, akivel tavaly a Szombathelyen meg­rendezett elsősegélynyújtó versenyen találkozhattunk. S a leibnitzi mostani találko­zó biztoskezű rendezője, dr. Otto Moerisch, a stejerorszá­­gi Vöröskereszt osztályveze­­­tője szintén itt van, ő is régi ismerős — még Szombathely­ről. A frissítőket a grazi egészségügy „középkáderei” kínálják körbe, köztük Ur­sula kisasszony — s termé­szetesen nekünk rögtön a népszerű Bubó-doktor sorozat jut eszünkbe... Szállásunk mindvégig a Leibnitz melletti TS Hotel, amely családias hangulatáé­val, a vendéglátóiparban kö­telező figyelmességén túli kedvességgel szinte ottho­nunkká vált. Fiatal vezetője ottlétünk alatt nemcsak ve­lünk barátkozott, hanem a magyar nyelvvel is, hogy anyanyelvünkön köszönt­­hessen minduntalan benün­­ket. Itt állt csoportunk élére Günther Schönbauer, a tar­tományi Vöröskereszt vezető­ségének mentőtanácsosa, aki három napon keresztül kí­sért bennünket, s messzeme­nő, tapintatos figyelmességé­vel még a legforróbb pilla­natokat is kellemessé vará­zsolta. Seggau volt püspöki szék­hely — ma idegenforgalmi látványosság várszerű falai­val, domborműveivel, s ha­rangjával, amelyet a találko­zó tiszteletére a felvonulások alkalmával megkondítottak —, itt már sok vöröskeresz­tes egyenruhás fiatallal ta­lálkozunk,­ innét indulunk a résztvevő nemzetek, s a vö­röskereszt zászlóival fello­bogózott Leibnitzbe: délután két ifjúsági csapatunk vetél­kedik. A mi csapatunkban vannak a legfiatalabbak, egyenruhájukat még emeli az úttörőnyakkendő — őket fényképezik legtöbbet, ők a sztárok. És milyen szépen dolgoznak! A szakszerű be­tegellátáson kívül még arra is jut idejük, hogy a beteg­gel hangulatilag is foglalkoz­zanak. Tolmácsunk László János fordítja válaszaikat a bírónak, s mikor figyelmezte­tik őket, a csak németül be­szélő imitátor úgysem érti a magyar szót, az egyik kis versenyző helyreigazít: „Nem baj, akkor is foglalkozni kell a beteggel!” A humanitás ne­messége árad minden mozdu­latukból. S az egész délutáni tűző napon kiállt verseny után még marad erejük, energiájuk, hogy az ifjúsági esten bemutassák folklórmű­sorukat, amelyet egy osztrák népdallal zárnak. Hatalmas a sikerük, s ők még erre is rádupláznak, amikor a szín­padról az elnökséghez vonul­nak, hogy pillanatok alatt „vörösbe” öltöztessék a ter­met pici piros nyakkendőik­kel. A felnőtt csapat szomba­ton a sportpályán vetélke­dik, hatvankét más csapat­tal együtt. A legmagasabb el­érhető pontszám 50. Ennyit kaptak, s bírójuk — akinek csapata délután lépett a pá­lyára — azt kívánja a ver­seny után, hogy az övéi is így szerepeljenek. Bizonyá­ra nemcsak a helyszínen ké­szített fényképen őrzi meg a szombathelyi felnőtt csapa­tot, hanem jó emlékezetében is. A versenyek után feledhe­tetlen élményben volt ré­szünk szombat este. A söté­tedés beálltával fáklyás fel­vonulást rendeztek a Vörös­­kereszt halottainak emléké­re. A közvilágítást kikap­csolták, csupán az ablakok­ban égtek gyertyák, illatoz­tak virágok. S mi több kilo­méteren keresztül néma csendben, dobszóra vonul­tunk fel hármas sorokban, fáklyákkal a sportpályától a főtérig. De nemcsak mi vo­nultunk csendben és meg­­hatottan — a felvonulás út­vonala mentén állók is így viselkedtek — csak a dob­szó és a seggaui dombról megkondított harang távoli szava kísérte a menetet. A főtéren felsorakozva a fák­lyás csendben rövid beszéd­ben emlékeztek meg azokról, akik a szervezet tagjai vol­tak, akik mindenkor, a nagy katasztrófák idején éppúgy, mint a mindennapokban a bajbajutottak segítségére siettek, a Vöröskereszt nagy családja tisztelgett halottai emléke előtt. S ezt a meghatott csendet, szép ünnep váltotta fel más hangulatával még aznap este egy vidám baráti talál­kozó, ahol az osztrák vörös­keresztesek bebizonyították, nemcsak figyelmes vendéglá­tók, de kitűnő táncosok is. S el ne feledjem: még szom­bat délután, Anton Peltz­­mann tartományi tanácsos fogadásán népviseletbe öltö­zött kislányaink , nagyfiaink kívánságra megismételték műsorukat. Mind a felkészí­tők, mind a versenyzők szin­te minden percben vizsgáz­tak — méghozzá kiválóan! Szakály Éva Leibnitzi utcarészlet. A felső bogozott főtéren egy kis vá­rosnézésen csoportunk. Előtérben dr. Pukler Árpádné, a Vöröskere­szt megyei titkára és Tóth József, a Vöröske­reszt szombathelyi városi titkára. fotó: Varga­ László A Tapolcán építkezés köz­ben értékes ezüstleletre bukkantak. Bogdán Tibor, tapolcai tanácsi szolgáltató vállalat dolgozója — aki öt társával együtt egy tö­redezett cserépedényben­­ rátalált a leletre — nyom­ban értesítette az illetéke­seket. A cserépedényt a benne levő ezüstpénzeki­és a® 1600-as évek elején, a tö­rökök támadásai idején rej­­tették el. A csaknem hét és fél kilónyi ezüstpénz — zö­mében magyar dénár és lengyel garé.­ — a becslé­sek szerint tizájer darab­nál is több. Az értékes lelet a szak­értői vizsgálat és tudomá­nyos feldolgozás után, a keszthelyi Balatoni mú­zeumba kerül. A kincs megtalálói jutalomban ré­szesülnek. 1976. július 1. Csütörtök Régi gondja, panasza Szombathely legnagyobb la­kótelepének, a Derkovits­­nak, hogy kevés a helyszínen a kulturális, szórakozási le­hetőség. Még mozija sincs, pedig egész kis városnyi, 15 ezernyi az ittlakók száma, így sokak örömére írhatjuk le, hogy július 2-án, pénte­ken, majd ezt követően min­den héten négyszer — ked­den, szerdán, pénteken és szombaton — lesz vetítés a helyszínen, azaz a nyári idő­szakra kertmozit kap a Der­­kovits lakótelep. A Vas megyei Mozi­üzemi Vállalat műszaki vezetőjétől, Mészáros Istvántól kaptuk az információt. A vállalat felke­reste Horváth Lajost, , a MÁV Szombathelyi Igazga­tóságának vezetőjét, aki elvi hozzájárulását adta, hogy a nyáron MOZI! hét meghatározott napjain kertmozinak használhassák a Haladás pályát. A Haladás vezetőivel így már alá­ is ír­ták a szerződést, amely sze­rint május 1-től szeptember végéig ezentúl kertmozi is működik majd a szombathe­lyi Haladás pályán az esti órákban. Az új mozit a fedett ülő lelátó középső részén rendez­ték be — így az eső nem za­varhatja majd az előadáso­kat —, a sajtófülkéből vetíte­nek az 5x2 méteres vászon­ra. Két százwattos erősítő biztosítja a jó hangot, 35 milliméteres filmeket vetíte­nek, a vászon a nézőtértől 14 méterre van, így a 2­ 300 főnyi közönség a lelátó min­den pontjáról jól élvezheti majd az előadást. A szerelést a Gelka részlege rekordidő alatt végezte el, s még a tűz­oltók is segítettek: a vásznat ugyanis esetenként a tető­­szerkezetről motorikusan en­gedik le. S ha az új kertmo­zit megkedveli a közönség, jövőre fix­ telepítéses géppel, már a Savaria Mozihoz ha­sonló nagy felületre széles­vásznú filmeket is vetítenek. Az előzetes felmérés alapján a jelenlegi előadásokat csak a nagyobb erejű szél zavar­hatja — jövőre már az sem. A stadion­ mozi a Bartók Béla körúti bajáró felől kö­zelíthető meg az északi ka­pu mögötti állószektoron ke­resztül. A Haladás Sportegye­sület és a moziüzemi vállalat kéri a közönséget az útvonal betartására — ezt a nyilakkal és táblákkal is jelzik. A sta­dion-mozis napokon a mozi­előadás a Békében szünetel. A mozisok a Haladás Sport­körrel abban is megegyeztek, hogy egymás rendezvényeit kölcsönösen propagálják. Az új kertmozi nemcsak a munkáslakta negyednek, hanem a Claudius és a cam­ping vendégeinek is közel van. Az előadásokat a sötéte­dés miatt este 9-kor tartják, s a műsor igazán vonzó, szó­rakoztató, igazi nyári prog­ram. A premiert a színes, angol vígjátékkal — Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! — kezdik, majd az Elsza­kadá­s című amerikai, a Puha ágyak, kemény csaták című angol, A hosszú búcsú című amerikai, a Mouret ab­bé vétke című francia—olasz, Az utolsó mozielőadás című amerikai, A négy muskétás című francia, a Csínom Pal­kó című magyar, A túsz cí­mű szovjet és A rendőrség csak áll és néz című olasz filmet vetítik júliusban. Szerencsés indulást, kelle­mes nyári eseteket, jó filme­ket és szórakozást a stadion­moziban az üzemeltetőknek és a közönségnek egyaránt! Szakály Éva Új szovjet filmek Csaknem 30 játékfilmet és feleannyi rajz-, illetve báb­filmet tekintett meg a kö­­zelmúltban Moszkvában járt filmátvételi delegáció. Végül­­is 16 alkotást vásároltak meg, amelyeket a későbbiekben láthatnak majd a nézők. A világhírű kirgiz író, Csingiz Ajtmatov költői szép­ségű kisregényéből, a Fehér hajóból készített filmet Bo­­lotbek Samsiev rendezte. A szovjet irodalom klassziku­sának, Makszim Gorkijnak Makar Csudra című elbeszé­lése szolgált a Tábor az égbe megy című film alapjául. A megvásárolt filmek szemlél­tetik a legfrissebb szovjet filmtermés gazdagságát, vál­tozatosságát. Az Első fecskék ironikus komédiája az első grúz futballcsapat megalakí­tásáról szól. 1921-ben játszó­dik Grigorij Kromanov alko­tása,­ a Gyémántok a prole­tárdiktatúra számára című kétrészes alkotás. Egy eldu­gott kis ukrajnai falu a szín­helye az 1944-ben játszódó, a németbarát kollaboránsok garázdálkodását bemutató Nyugtalan hónap szeptember című Oszika-alkotásnak. Napjainkban játszódó pszichológiai krimi a Féle­lem a magasságtól című film, amely egy tudós meggyilkolá­sáról szól. Új változat ké­szül a Robin Hoodból: a Robin Hood nyilát Szergej Taraszov rendezte. Zenés vígjáték a Center az égből. Egy híres táncdalénekesről szól a Te vagy a dalom. A zenés kalandok kedvelőinek szerezhet örömet a Fekete rák ollójában. A delegáció megvásárolta a Púpos lovacs­kák című gyerekek számára készült, egész estét betöltő rajzfilmet, valamint a Para­dicsomként mesél című szel­lemes rövidfilmet is. Három kontinens kórusai Debrecenben Debrecen zenei életének vezetői minden előkészületet megtettek a VII. Bartók Bé­la nemzetközi kórusverseny résztvevőinek fogadására. Jú­­­lius 5—10. között ugyanis három kontinens — Európa, Ázsia és Amerika — kórusai találkoznak Debrecenben. Az egy hétig tartó fesztiválon 32 kórus szerepel, közöttük 17 külföldi együttes. A verseny időszakában kerekasztal-be­­szélgetéseken vitatják meg a modern kórusművészet főbb törekvéseit. „Méltó a szocialista kultúra nagy törekvéseihez...” képtárépítő EGYESÜLETÜNK MEGALAKULÁSÁRÓL Mint arról lapunk szerdai számában röviden már be­számoltunk, megyénk kultu­rális életének jelentős állo­másához érkeztünk el: a szombathelyi Bartók Terem­ben kedden este megtartotta alakuló közgyűlését a Kép­tárépítő Egyesület. A benső­séges hangulatú ünnepség az alkalomhoz illő szavalattal kezdődött: Benke Éva ihle­tett tolmácsolásában hallhat­tuk Szécsi Margit Derkovits című versét, majd Kodály Zoltán Páva-variációit mu­tatta be a szimfonikus zene­kar Petró János főzeneigaz­gató vezényletével. Ezt kö­vetően dr. István Lajos kan­didátus, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket az előkészítő bizottság nevé­ben. — Szokatlan, de felelős­ségteljes és lelkes kezdemé­nyezésre jöttünk ma össze, átérezve azt a felelősséget, amely városunkra Derkovits Gyula eszmei és művészi örökségével hárul, amely Dési Huber István hagyatéka révén ránk szállott, s ame­lyet a megyénkben működő zsennyei művésztelep elkö­telezett kortárs művészeté­nek megőrzése és bemutatá­sa jelent — mondotta töb­bek között. — Széles és ön­kéntes társadalmi összefo­gással képtárat akarunk épí­teni, és ebből a célból ma képtárépítő egyesületet aka­runk alapítani. — Ha emlékezetünkbe idézzük mindazt, amit váro­sunk, megyénk lakossága a közeli és távoli múltban tár­sadalmi összefogással, társa­dalmi erőforrásokra támasz­kodva épített, alkotott, úgy sok bátorító kezdeményezés és példa szól mellettünk — hangsúlyozta a továbbiakban — Mindenek előtt arra gon­dolok, hogy az elmúlt öt évben 239 millió forint ér­tékben végeztek megyénk lakosai társadalmi munkát, vettek részt óvodák, bölcső­dék, parkok, utak, járdák, egészségügyi és kulturális létesítmények létrehozásá­ban.Utalt beszédében dr. Ist­ván Lajos arra is, hogy az egyesület célja méltó a szo­cialista kultúra nagy törek­véseihez, a társadalomhoz és a korhoz, amelyben élünk. A nagy­ tetszéssel fogadott megnyitó beszédet az alap­szabály-tervezet ismertetése, vitája követte. Kimondja többek között az — időköz­ben már elfogadott — alap­szabály, hogy az egyesület­nek tagja lehet minden nagykorú magyar állampol­gár, aki az alapszabályban meghatározott célkitűzések­kel egyetért, azok megvaló­sulását támogatja, és az egyesületi tagsággal járó kö­telezettségek teljesítését vál­lalja. Pártoló tagságot vál­lalhatnak jogi személyek, üzemek, vállalatok, szövet­kezetek, intézmények, szo­cialista brigádok is. Az egyesület tisztikaráról korábbi tudósításunkban tet­tünk már említést, de ezúttal hadd ismertessük kissé rész­letesebben is. Tisteletbeli elnöknek Derkovits Gyulá­­nét és Dési Huber Istvánnét kérték fel, elnökké dr. Gon­­da Györgyöt. Vas megye Ta­nácsának elnökét választotta az alakuló közgyűlés. Alel­nöki tisztséget vállalt Gyu­­rácz János, Szombathely vá­ros tanácselnöke, Hantosi Ferenc, a KISZ megyei Bi­zottságának első titkára, dr. István Lajos, a Hazafias Népfront megyei Bizottságá­nak elnöke, Magyar Gyula, az SZMT vezető titkára, Majithényi Károly szobrász­­művész és Rácz János, az MSZMP, megyei Bizottságá­nak titkára. Az Intéző Bizottság tagjai: dr. Bándi Gábor megyei mú­zeumigazgató, Heckenast Já­nos Ybl-díjas főépítész, dr. Hollósy István, a megyei tsz-szövetség titkára, Hor­váth János festőművész, Ko­vács László, a LATEX Vál­lalat vezérigazgatója, Molnár Lászlóné tanácsos, Rujsz Lászlóné országgyűlési kép­viselő, és dr. Szentléleky Ti­hamér, a Szépművészeti Mú­zeum főigazgató helyettese. Az Intéző Bizottság titkára Fáy József, a Kanizsai Do­rottya Gimnázium igazgató­ja, az egyesület pénztárosa dr. Horváth Sándor, a me­gyei tanács pénzügyi osztá­lyának vezetője lett. Az El­lenőrző Bizottság elnöke Koós Ilona, a REMIX szom­bathelyi gyáregysége Derko­vits Gyula szocialista bri­gádjának vezetője. A bizott­ság két további tagja Holper Ambrus, a szombathelyi Kertész tsz elnöke és Petró János főzeneigazgató. Az új egyesület népszerű­ségét, a kezdeményezés élet­revalóságát mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy már az alakulás estéjén több, mint négyszáz jelent­kező írta alá a belépési nyi­latkozatot. Megoldásra vár még a minden nemes ügyért bevülő ifjúság, a középisko­lás diákok, ipari tanulók be­vonásának módja. Ezen a területen — épp a művészeti neveléssel összefüggésben — az tűnik célszerűnek, hogy megyénk ifjúsága általában ne tagdíjakkal járuljon hoz­zá a közös célhoz, hanem vegyen részt inkább a Der­­kovits-kultusz ápolásában, az ismeretterjesztésben, ala­kítson művészetbarát körö­ket, s idővel ezek a körök váljanak esetleg az egyesület tagjaivá. Nyilván ennek a kimunkálása sem várat ma­gára sokáig! Kulcsár János Zsebszámológép 1200 forintért Az Interag a közelmúltban olyan kompenzációs üzletet kötött a bécsi INIMEX cég­gel, amely különböző magyar termékek ellenében lehető­vé teszi kedvező árszintű zsebszámológépek behozatal­­át. A szerződés értelmében az Interag várhatóan már ez év augusztusától hong­kongi gyártmányú zsebszá­mológépeket hoz forgalomba a Shell szervizekben és üzle­tekben, valamint az üzem­anyagtöltő állomások bolt­jaiban. A Microlith 113-as zseb­­számológép fogyasztói ára körülbelül 1200 forint lesz. Szervizellátásáról és az egy éves garanciaidőn belüli ja­vításáról a Gelka gondosko­dik majd.

Next