Vas Népe, 1976. október (21. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-01 / 232. szám
A népgazdaság finise Minden kezdet nehéz. Eleve tudtuk, hogy nem lesz könnyű az idei gazdasági év, az ötödik ötéves terv szigorított követelményeihez való felzárkózás. (Pontosabban a terv csak megfogalmazza azokat az igényeket, amelyeket a változó világgazdaság diktál és kér számon.) Hogyan sikerül ez a ritmusváltás? A választ — a tervteljesítés számait, a gazdasági élet eredményeit, nehézségeit, gondjait — most érthetően fokozott érdeklődés kíséri. Hét hónap statisztikai adatainak ismeretében megállapíthatjuk, hogy a népgazdaság egésze gazdaságpolitikai céljainkkal összhangban fejlődik. A gazdasági egyensúly javulása a hatékonyabb munka egyaránt jelzi, hogy a kívánatos változás elkezdődött. Az aszályos nyári időjárás sajnos hátráltatta a tervszerű gazdasági fejlődést, a mezőgazdaságban számottevő a termelés kiesés. A veszteségek pótlásának szükségessége most szaporítja az első esztendő amúgy is nehéz tennivalóit, feltételezi az ipar tervezetet meghaladó hozzájárulását az 1976. évi nemzeti jövedelemhez. Az ipar termelés növekedése azonban kisebb a tervezettnél. (A szocialista ipar egésze a tervezett 6 százalékkal szemben csak 4,1 százalékkal termelt többet, az idén január—júliusban, mint tavaly hasonló idő alatt.) A mennyiségi lemaradás csak a minőségi követelményekhez való felzárkózással pótolható. Köztudott ugyanis, hogy az üzemek nem raktárra, hanem konkrét megrendelésre termelnek. Mivel a belső fogyasztás a terveknek megfelelően mérséklődött, a szocialista országokba irányuló kivitel pedig csak a behozatallal arányosan növekedhet, így többet termelni, a mennyiségi tervet teljesíteni csak úgy lehet, ha gyarapszik a minden piacon jól értékesíthető áruk aránya, ha fokozódik a nemzetközi versenyképesség. Ez az egyetlen tartósan járható út gondjaink megoldásában. Bár a külkereskedelmi egyensúlyhiány januártól júliusig a terv célkitűzéseinek megfelelően csökkent, de ebben sokkal inkább az import mérséklésének, a cserearány javulásának és nem az export növekedésének volt meghatározó szerepe. A tőkés piacokon nem kielégítően növekedett az export, s ez jelzi: a feltételezettnél lassúbb az ipari termelés — következésképpen az értékesítési szerkezetének átalakítása. De erre utal az is, hogy az anyag jellegű export nőtt, a késztermék-kivitel pedig stagnált, sőt csökkent. Bár gyors front-áttörésre eleve nem számítottunk, a vállalatok, az üzemek eddigi erőfeszítése és elért eredménye azonban mind a szükségletekhez, mind a lehetőségekhez képest kevés. A termelés és az értékesítés szerkezete főként az üzembe helyezett új kapacitások révén változott, s e tekintetben a kilátások is kedvezőek. Jó ütemben halad a gyorsított beruházások kivitelezése, s a Mohácsi Farostlemezgyár bővítését leszámítva az év végéig előreláthatóan üzembe helyezik a tervezett összes termelő nagy beruházást is. Az építkezésekről szólva elmondhatjuk, hogy az idén elkezdett beruházások egyebek között a Zalaegerszegi Hűtőház, a TVK Polietiléngyár, a Dunai Vasmű Konverter Üzeme, a Hajdúsági Cukorgyár ugyancsak hozzájárulnak majd a termelés szerkezetének korszerűsítéséhez. Nemcsak a külső piaci tényezők, hanem a gazdálkodás mind szigorúbb belső feltételei is a minőségi követelményekre helyezik a hangsúlyt. Az 1976-ra tervezett 0,3 százalékos létszámnövekedés helyett az év eddigi részében 0,7 százalékos csökkenést jelez a statisztika az iparban, így az egész szocialista iparban 4,8 az élelmiszeripar nélkül számolva pedig 6,5 százalékkal növekedett a munka termelékenysége. A létszámhiánynak tehát vitathatatlanul kedvező hatása a kikényszerített termelékenységemelkedés. De a munkaerőhiány spontán hatása nem ritkán kárt is okoz, a még mindig indokolatlanul nagymértékű munkaerővándorlással, néhol a kulcsfontosságú munkahelyek elnéptelenedésével. Kerüljön tehát a munkaerőgazdálkodás középpontjába a létszám iránti kereslet csillapítása. Ami nincs, azt ne keresd! A tények bizonyítják, hogy a fővárosi üzemek már vidéki telephelyeiken sem számíthatnak az anyavállalat létszámcsökkentésének ellensúlyozására. Az V. ötéves terv fő feladata, a népgazdasági egyensúlyi állapotának megteremtése különösen a tervidőszak elején igényel határozott erőfeszítéseket. Olyan időszakban, amikor a reáljövedelem növekedési üteme a szokásosnál mérsékeltebb. Különösen fontos tehát, hogy a közvélemény reálisan értékelje gazdasági helyzetünket, lehetőségeinket, a gazdaság fejlesztését, az életkörülmények javítását szolgáló erőfeszítéseket. De nem kevésbé fontos, hogy a dolgozók megértsék, elfogadják, támogassák a helyi feladatok megoldását, a szükséges, esetenként népszerűtlen döntéseket is. Nagy szükség van tehát most a meggyőző szóra, a felvilágosító munkára, a munkahelyi demokratizmus fejlesztésére. De nem kevésbé, hogy az élet- és a munkakörülmények a tervezett mértékben javuljanak; elkészüljön például az idén a tervezett 82 ezer lakás, megvalósuljon a reálbér és reáljövedelem-növekedés tervezett mértéke. Egyebek közt azzal is, hogy mérséklik az idénycikkek árszínvonalát, javítva a zöldség- és gyümölcsellátást. (A tartósító ipar és a kivitel rovására, szükség szerint külföldi beszerzésekkel is.) Azzal is, hogy csökkentik a hiánycikkek számát, s a lakosság kedvező feltételek között költheti el a mérsékelten növekvő jövedelmét. Alig három és fél hónap van még hátra az esztendőből. Rohammunkára, vagy ahogyan az értelmező szótár megfogalmazza: látszateredményekre törő, helytelenül felfokozott iramra, nincs szükség. A finis azért sebességváltást, felfokozott ritmust igényel, a tennivalók jobb megértését, tudatosabb végzését feltételezi, hogy az idei eredmények az V. ötéves terv további négy esztendejét jól megalapozzák. Kovács József [ Fogalmak — közelről | Konvertálható termelési kapacitások Olyan erőforrások (anyag, gépek, munkaerő, stb.) amelyek viszonylag könnyen átállíthatók valamilyen termék gyártásáról egy másik termék gyártására. A kapacitások konvertálhatóságát a műszaki-technológiai adottságok döntően befolyásolják. Az anyagjellegű termékeket előállító iparok — pl. vaskohászat, timföldipar, cukoripar — kapacitásai természetesen nem konvertálhatók, ezekben az iparokban legjobb esetben a termékstruktúra módosítható. (A melegen hengerelt lemezeket gyártó vaskohászati berendezés különféle méretű lemezeket állíthat elő, de hidegen hengerelt lemezeket nem képes gyártani.) Általános érvényű az a megállapítás, hogy az egycélú termelőberendezések technológiák — pl. szövőgép, forgácsológép, öntészet, fermentálás — nem konvertálhatók gyökeresen más jellegű termékek előállítására. A kapacitások konvertálásának lehetősége a feldolgozó iparokban — pl. a gépiparban, a textilruházati iparban, a bútoriparban, a műanyagfeldolgozó iparban — a legkedvezőbbek. Egyebek között azért, mert ezek az iparágak végtermékeket állítanak elő, általában jelentős mértékű kooperációval. Ez utóbbinak módosítása nagyban megkönnyítheti egy-egy vállalat termelési kapacitásának konvertálását más termék gyártására, pontosabban összeszerelésére. Ilyen jellegű kapacitáskonvertálás valósult meg az egykori Vörös Csillag Traktorgyár Rába Magyar Vagon és Gépgyárba történt beolvasztása után is. Gazdasági prognózis A jövőre vonatkozó, esetleg számszerűen is megfogalmazott előrejelzés a gazdaság állapotában bekövetkező főbb változásokról és legfontosabb folyamatokról. A leginkább elterjedt értelmezés szerint a prognózis a múltbeli fejlődés jövőbeni következményeinek előrevetítése. Fontos a különbségtétel a hosszú távú tervek és a prognózisok között. A terv ugyanis a jövőbeni célokat és azok megvalósítására vonatkozó elhatározásokat, eszközöket tartalmazza. Ezzel szemben a prognózis az események puszta előrelátását, passzív tudomásulvételét jelenti. A szocializmusban értelemszerűen és szükségszerűen a terveknek van nagyobb jelentőségük. Mindemellett a KGST országok Komplex Programja a tervezés és a tervegyeztetés fejlesztésére napirendre tűzte a prognosztizálást, előrejelzések kidolgozását a gazdaság, a tudomány és a technika legfontosabb területén, a prognosztizálás módszereinek tapasztalatcseréjét, sőt a közös prognosztizálást is. Az együttműködés keretében ilyen előrejelzések készültek eddig pl. a fűtőanyag-energetikai bázisról, a várható felhasználásról. Szombathelyre érkezett a földgáz! (Folytatás az 1. oldalról) Vas megye és Szombathely vezetőitől, a nagy munkában segítő vasi vállalatoktól kaptak. Azt mondták: ilyen készséget munkáiknál még alig tapasztaltak, mint Vasban. Mert nekünk valóban nagyon fontos ügyünk a gáz. Most, hogy itt van, (lefojtva bár a cső végén, holnap még nem fűthet vele az egész város!) az ember szinte minden itt dolgozó vállalat, építő munkás, szervező vezető s más közreműködő nevét leírná, feledné még a bosszúságokat is, amelyek — főleg a városban zajló csőcseréknél — előfordultak. Mert ég a sárdéri gázátadó állomáson a fáklya, s a szőllősi telepen is meggyújthatnák. Ha nem lenne azért még az itteni fogadó állomás szerelésénél is száz apró teendő. Most kötik be a Budapesti Kőolajipari Gépgyárból pontos időre érkezett nyomásszabályzókat is, hogy aztán a jövő héten mindent nyugodtan megmutathassanak a Bányaműszaki Felügyelőség ellenőrző, engedélyt adó embereinek. Két lakótelepünk már a télen használhatja Ismételjük: nem azt jelenti a földgáz érkezése, hogy egyik napról a másikra mindenki használhatja, fűthet stb. vele, a város valamely részén. Először a Joskar Óla és a Ságvári (KISZ) lakótelepekre ér oda a földgáz. Az itteni lakásokba. E két városrészünkben ezen a téren már földgázzal fűthetnek! Ahol a készülékek átállítását — majd ezután — elvégzik. Ahol a földgáz használatra alkalmas készülékek kis égőit kicserélik. A leplombált fűtőkészülékekről is leveszik a zárakat e helyeken. Az átállítás a Joskar Óla városrészen kezdődik s itt várhatóan a hónap végéig be is fejezik a munkát. Egy-két napos gázszünetre ezért számítani kell. A valószínű gyakorlat az lesz, — öt ütemben állítják át itt a lakások készülékeit —, hogy hajnalban „elmegy” a gáz, a késő esti órákban viszont már „megjön” a földgáz a lakásokba. November végére a Ságvári lakótelepen is végezni akarnak a szerelők (budapestiek is segítik majd a szombathelyiek munkáját), akik legutóbbi távozásukkor (amikor kicserélték, beszerelték a gázkészülékeket) minden lakót megkértek: ne adják még el az olajkályhákat. A rövid átállítási szünetekben szükség lesz még ezekre. A feszültségek nem oldhatók fel azonnal Óránként húszezer köbméter földgáz áll majd a város rendelkezésére. A Gázgyárnak is az az érdeke, hogy ebből minél többet eladjon. De a húszezer helyett az idei télen csak két-háromezer köbméter földgázt vehetnek le a gázvezetékről óránként. Ennyi kell a már említett két lakótelepnek, s technológiai célra magának a gázgyárnak. Ez az két-háromezer köbméter földgáz azt jelenti, hogy a tavaly télen elromlott gázbontóknak nem kell a bizonytalanságig feszítve, szinte állandóan a „csúcson” dolgozniok, járniok. „Levegőhöz” jutnak. Egyidőben tehát „két fajta” gázzal fűthet ezen a télen a város. A lakások kisebb részében földgáz ég, de a legtöbbben még a városi gáz. Benzinből előállított gáz. A cél az, hogy ezt a „benzines” gázt minél előbb és minél több helyen fölváltsa a Devecserből érkező. A feszültségek valamit tehát oldódnak, de nem szüntethetők meg egyik napról a másikra! A szerelőhiány miatt! Belőlük nagyon kevés van országszerte, s munkájukra mindenütt nagy szükség van. A szombathelyi szerelők nagy tempóban 2500 lakást, ezek gázkészülékeit tették alkalmassá a földgáz fogadására. Jövőre 5200 lakás átállítását tervezik (a Perinten túli városrészen), 1978-ban pedig 4700 lakásét. Előre sorolják az időseket Azt gondolom, senki nem irigyli a munkáért e hetekben, hónapokban, sőt években a szombathelyi Gázmű embereit. Figyelniük kellett a fővezetékre is, legfőképpen a város belsejében zajló csőcserékre és a lakások átállítására. S emberséggel, türelemmel kellett a gázért kopogtató újabbemberekkel is beszélniük. A Ságvári lakótelepen például nem tudtak mindenhova konvektort tenni még, ahol gázzal akarnak fűteni. („De adjuramisten azonnal!”) Itt főleg fiatalok laknak. Mi — miközben jogosnak tartjuk az ő igényeiket is — elsősorban mégis azok mellé az elesett öregek mellé állunk, akik évek óta ott tipegnek panaszaikkal a gázgyárban. Az 1500 gázigénylő között ők három-négyszázan vannak. Emberségesnek tartjuk azt a megoldást, amire a Gázműveknél szavaztak: ezt a néhányszáz idős, szenet, olajat cipelni alig tudó igénylőt jövőre mindenképpen kielégítik, lakjanak bár a város bármely pontján. Kapjanak gázt, ez a cél. Ezt a munkár a nagy átállítások mellett, azok kísérőjeként igyekeznek „beszorítani” a szerelők. Martos József lakatos csoportvezető a BKG által rendkívül gyorsan és jól elkészített egyik nyomásszabályzó szekrény előtt. Türelemmel, mert itt van !... Valószínű, azt értő lakosság — épp a téli tapasztalatok birtokában — azt a tényt is elfogadja, tudja, hogy azt a városi gázt, amely a földgáz megérkezésével e télen fölszabadul, nem adhatják ki az utolsó grammig. Nem szerelhetnek föl ennek fejében most kályhákat a Semmelweis utcában, a Bajcsy- Zsilinszky úton, vagy a város más részein. Nem, mert a szerelők a lakótelepeken s a tervbe vett más területeken dolgoznak, állandóan. S azért sem adhatják ki ezt a gázt, mert ott lehetnénk, ahol voltunk az elmúlt télen. Hogy nincs tartalék. Ezt senki nem akarhatja! November végére végeznek a városi csőcserékkel is, azokkal a munkákkal, amelyeket az idei évre terveztek. De tennivaló még bőséggel van, vagy talán jobb, ha azt mondjuk: hátra van még a java. A földgázfáklyák Szombathely határában inkább jövő lehetőségeinkre világítanak. Tarabó Zoltán Tóth Imre felvételei 1973. október 1. Péntek