Vas Népe, 1976. november (21. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
Tv-sorozat a magyarországi nemzetiségek helyzetéről Új, ötrészes sorozat sugárzását kezdi meg ma este a televízió. Mint Gál Mihály, az Iskolatelevízió helyettes vezetője elmondta, az adás a magyarországi nemzetiségekkel kíván foglalkozni. A sorozat célja a hazánkban élő délszlávok, németek, románok, szlávok helyzetének, nemzetiségi politikánk érvényesülésének bemutatása, különös tekintettel az oktatás és közművelődés területeire. A B. Nagy Tibor által szerkesztett és rendezett ötrészes film mintegy 400 szakember, pedagógus, népművelő, nemzetiségi újságíró bevonásával készült, és kéthetenként csütörtökön este, főműsoridőben kerül a nézők elé. A televízió stábja 36 különböző, nemzetiség lakta települést, községet, falvat keresett fel Fertőrákostól a Méhkerékig. Az elsőként vetített „Örökség” című rész azt vizsgálja, milyen fokon és formában él a hazai nemzetiség nyelve. A második, amely Kultúrák címmel kerül képernyőre, arra keres feleletet, hogyan kapcsolódik be az anyanyelv megőrzése az egységes nemzetiségi kultúra problémakörébe, mi jellemzi a magyarországi románság kultúráját. Az adás azzal is foglalkozik, hogy mennyire őrződnek meg az itteni románok tradíciói, mennyire gazdagodott az elmúlt esztendők során műveltségük. A „Lehetőségek és igények” című film a hazánkban élő szlovákságnak az oktatásban, közművelődésben való részvételéről tudósít. Azt tudakolja, élnek-e a szlovákok a számukra biztosított lehetőségekkel. Az itteni délszlávok integrációja a központi témája a „Megtartó jelen” című folytatásnak. Ebben többek között szó lesz a nemzetiségi oktatás, értelmiségi utánpótlás gondjairól, eredményeiről is. A sorozat január 5-én öszszegző adással zárul. támogatják a kísérleteket Milliókat fordítanak a közművelődés fejlesztésére, az új módszerek alkalmazására a tanácsok, a tömegszervezetek. Tevékenységüket számottevő összeggel támogatja az Országos Közművelődési Tanács elnöksége: nemrég tartott ülésén például a céltámogatásra szánt újabb mintegy 18 millió forint elosztásakor előnyben részesítette az „újítókat”. Kétszázezer forintot juttatnak például a pécsieknek, akik Istenkúton az óvoda, az általános iskola, a napköziotthon, a művelődési ház és a közművelődési könyvtár összevonásával létrehozták a város első komplex művelődési központját. Ennek tevékenysége modell lehet a vidéki komplex intézmények számára. A Bács-Kiskun megyei művelődési központ műszakitechnikai, természettudományi tevékenység-sorozatot kezdeményezett, a szakkörök műhelyfoglalkozások megszervezését 150 000 forinttal segítik. A tanács és az üzemi művelődési intézmények együttműködését tervezi a Baranya megyei művelődési osztály, megkapta a kísérletekhez szükséges 110 000 forintot. Egyetértett az OKT elnöksége azokkal a Pest megyei kezdeményezésekkel is, amelyek a főváros agglomerációs övezetében levő művelődési otthonok tevékenységét gazdagítják. A példák csak kiragadottak. Az OKT elnöksége hangsúlyozta: a Kulturális Minisztérium és az OKT titkársága kövesse figyelemmel a kezdeményezések sorsát. 1976. november 11. Csütörtök 350 ipari tanuló sajátítja el szakmája fogásait a szombathelyi 405. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanműhelyeiben. A „vasas szakmák” döntő fölénnyel uralják az iskolát. Ebből következik, hogy a tanulók többsége fiú. A Rába Magyar Vagon és Gépgyár szombathelyi gyárával 80-an kötöttek tanulmányi szerződést, elsősorban az esztergályosokra lesz ott nagy szükség. A fiatalok 500 forint társadalmi ösztöndíjat kapnak havonta. Az elhelyezkedés azonban a többi szakma tanulóinak sem lesz gond, mindenhol várják az utánpótlást. A szakmunkástanulók jelentős termelő munkát is végeznek, termékeik nagy részét a Ferrovill-en keresztül értékesítik. Több üzemmel szerződtek bérmunkára. Az egyik legnagyobb megrendelő jelenleg a Medicor Művek, amely 25 000 munkaórát kötött le az intézetnekExportra készülő légzésvédelmi berendezésekhez gyártanak alkatrészeket. A tanév termelési értéke 2 millió 180 ezer forint lesz. Egyszerre 160 tanuló dolgozik a tanműhelyekben. 17 szakoktató és külön műszaki csoport foglalkozik velük. Az esztergályosok hét elején két műszakban dolgoznak. A lakatos, esztergályos és hegesztőműhelyeken kívül kiegészítő munkahelyeken tanulják a hőkezelést és a kovácsolást. Most készül a mechanikai mérőműhely, ahol mérési gyakorlatokat és anyagvizsgálatokat végeznek majd. Az oktatók a három év alatt szeretnék minden tudásukat átadni, hogy a végzett szakmunkások ne valljanak szégyent leendő munkahelyükön. Addig kettős feladatuk: tanulni, és termelni. Irta és fényképezte: Horváth László Tanulni és termelni... Molnár Attila Csepregről jár be. Már megbarátkozott az esztergapaddal. Landi Jenő a számbeütést gyakorolja. Két év múlva Diesel-mozdonyszerelő lesz a Járműjavítónál. Jólesik a napi 10 perc munkaközi testedzés a folyosón. Jó ebéd, jó hangulat az intézet ebédlőjében. Hamarosan a tornapályán, a szabad levegőn végzik a gyakorlatokat. Kovács István esztergályos akar lenni. Szereti a szakmát, a Rába szombathelyi gyárában dolgozik majd. Szász Ernő 11 éves hegesztő tanuló Bobán lakik, előrelátható munkahelye a Celldömölki fűtőház lesz. ■ ESB: Törökországi útirajzok • A magyar turista ritkán jut Isztambulon túlra. Ezt a várost, egy görögországi körutazás záróakkordjaként szokták megtekinteni a magyar utazók. Mi úgy érezzük, bármily egzotikus és lenyűgöző egymagában, mégsem elegendő csak enynyi Törökország megismeréséhez. A mi időnk is korlátozott volt, összesen egy hónap, s ennek több mint a felét a csodás Görögországban töltöttük. A hellén kultúra emlékeinek megismeréséhez mindenképpen hozzátartozik egy kisázsiai utazás. Érdemes belekóstolni legalábbb egy kisebb körúttal. A görög-török határ felé mintha változna a táj, mintha különös hely felé közelítenénk. Az első meglepetések a határátkelőnél értek minket. Egyszerűen nem volt forgalom, pedig szeptember közepe még itt nem tekinthető holtszezonnak a turizmus szempontjából. Egyetlen kamionos kocsi állt ott, mint kiderült, magyar volt a vezetője. Néhány mondatban adott útbaigazítást nekünk az új terület megismeréséhez. Pakisztánból jött, s útban volt hazafelé. Eligazítása jól jött, egy kis biztonságot adott a kezdő lépésekhez. Szelíd lankákon vitt az út Rodostó felé. Amint az országút befut a városba, aki látta már képen a Rákóczi házat, azonnal felismeri. Nem volt nehéz megtalálnunk, de éppen zárva volt. A körülötte ólálkodó gyerekek cukorka, vagy cigaretta fejében hamarosan előhívták a gondnok nénit, aki rendkívül szívélyes volt a múzeum megmutatásában. Az épület Rákóczi fejedelem ebédlőháza volt, ma emlékmúzeum, melyet a Magyar Népköztársaság kormánya létesített. A kiállítást 1968. június 27-én külügyminiszterünk avatta fel. Az első emeleti kiállítás a török-magyar kapcsolatokból ad bemutatót. A második emeleten II. Rákóczi Ferenc élete és függetlenségi harcának emlékanyagából látható válogatás. A teremben Rákóczi korabeli bútorzat. Mozdulatlanul állunk a szék előtt, melyet az idős fejedelem maga faragott rodostói magányában. Az emeleten a pici szoba Mikes Kelemen írószobája volt, a hagyomány szerint. A „Macar Sokak” (Magyar utca) házaiban voltak elszállásolva a bujdosók. Fejedelmünk hálóháza az utca másik végén volt. Ma már nem látható, tűz áldozata lett. Törökország sok magyarnak nyújtott menedéket, Rákóczi nevelőatyja, Thököly Imre és felesége Zrínyi Ilona is itt fejezte be életét. A vendégkönyve bejegyeztük gondolatainkat, s megköszönve a néni szívességét, távoztunk a Rákóczi emlékmúzeumból. A kapun kilépve magyar házaspárral találkoztunk. Tekirdag és Isztambul között még villogtattunk egymásnak, ha magyar rendszámú kocsi jött. Elég kevés volt, de Isztambulon túl már egyetlen honfitársunkat sem láttuk. A közlekedési helyzetek egyre melegebbek lettek, örültünk, mikor végre elértük Isztambulban a Londra kempinget. Ott biztonságban hagyhattuk a kocsit, mert az első napokban bátorság kellett ahhoz, hogy bemerészkedjünk vele a városba, így hát helyi járatokat vettünk igénybe eleinte. Az agyonzsúfolt buszban, ahol az álló utasnak derékszögben hajolva volt helye, ki mit ért, ott fogódzott, s úgy préselődött, ahogy tudott a nagy össze-visszaságban. Végre beértünk a városközpontba, már a látnivalók szempontjából nekünk fontos helyre, ahonnan gyalog, térképpel a kezünkben indultunk a nevezetességek megkeresésére. Meg kellet szoknunk ezt a hihetetlenül nagy forgatagot és megérteni azt, hogy a látvány nekünk szokatlan, de itt Európa és Ázsia találkozik, s a két világ összevegyülése sok furcsaságot tálal nekünk. Maga a város három részre tagolódik, ezek közül az idegent érthetően az óváros vonzza legjobban. Itt volt a bizánci császárok és szultánok székhelye. A tájékozódásban segítségünkre voltak a dzsámik és tornyok, mert dombtetőn épültek és némileg mutatták az irányt. Elsőként a legrégibb isztambuli dzsámit tekintettük meg, ezt II. Beyazit szultán építette 1501. és 1506. között. Az egyik bejáraton (a három közül) a négyzetes előudvarba jutottunk, melyet 24 kupolás helyiség övezett. Középen nyolcszögletű sátorkút állt, rituális mosakodás céljára. A látvány érdekes, de egyre jobban vonzódunk befelé, már magába a dzsámiba. A belépéshez kendő kötelező a hölgyek fejére, az ajtónál rám is kötötték, aztán mezítláb folytathattuk befelé utunkat. A helybeliek vallásuk gyakorlása céljából térnek ide be. Furcsa, számunkra teljesen szokatlan mozdulatokat végeztek a földön, korra való tekintet nélkül. A nők fején nagyméretű fehér terítő, ami a derekukig leért, lefelé pedig szélesszárú bugyogókat viseltek sűrű mintákban. Az esti szertartás valamiféle közös étkezésen alapszik. Ekkor nem lehet már bemenni a dzsámiba, csak az ablakon át lehetünk szemtanúi. Egészen különös, hogy egyneműek csoportot alkotva letelepednek a szőnyegre, középen kiterítik a sokféle ételt, melyeket különböző tányérokba és edényekbe raktak, s keresztbe kasul falatozásba kezdenek. Mindenki mindenkiéből eszik, de senkinek sincs külön tányérja. (Amolyan batyusbál jellege volt az egésznek). A közös étkezés után hazavonultak. Smidt Erzsébet Fotó: Keppel Miklós Rodostó, Rákóczi emlékmúzeum, a fejedelem karosszéke. Jellegzetes épület, török utunk egyik állandóan visszatérő látványa, a dzsámi...