Vas Népe, 1977. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
írta: Győri Imre, az MSZMP KB titkára Mérlegkészítés, az eredmények, a tapasztalatok összegzése folyik ezekben a napokban, hetekben mindenütt. A szocializmus építésének minden területén szorgalmas munka folyt. Elmondhatjuk, eredményes évet zárunk. A jól végzett munka eredményeire építve figyelmünket a jövőre irányítjuk. Jövőnk programja adott: a fejlett szocialista társadalom építése. Ez összehangolt politikai, gazdasági, kulturális és ideológiai munkát igényel. Fejlődésünk jelenlegi időszakában gazdasági feladataink megoldása, társadalmi viszonyaink fejlesztése a meghatározó. Pártunk ezért is fordít megkülönböztetett figyelmet a gazdasági építőmunkára. De társadalmi előrehaladásunkkal, sokrétű, összetett feladataink elvégzésével együtt növekszik a tudati-ideológiai tényezők jelentősége. Köztudott, hogy a szocialista tudat nem alakul ki önmagától, automatikusan a gazdasági eredmények, a javuló életkörülmények hatására. Ezért az eszmei nevelés szerepe is mind nagyobb lesz a fejlett szocialista társadalom építésében. Az anyagi létfeltételek és a tudati tényezők kölcsönösen hatnak egymásra, feltételezik az összehangolt fejlesztést. Pártunk XI. kongresszusa a társadalom eszmei, világnézeti állapotával is számolva határozta meg a politika fő vonalát, a fejlett szocialista társadalom felépítésének programját. A Központi Bizottság ebből kiindulva tűzte 1976.október 26-i ülésének napirendjére a párttagság eszmei-politikai helyzetének vizsgálatát, a pártpropaganda megjavításának feladatait. Az elfogadott határozat hosszú távra szól, megállapításai szélesebbek, mint a szervezett pártoktatás keretei. Egész népünk érdekeit, a fejlett szocialista társadalom építését szolgálják. A propaganda szerves része a párt egész tevékenységének, segíti eszméink elfogadását, politikánk megértését, feladataink megvalósítását. Célunk, hogy a XI. kongresszuson megszabott követelmények színvonalára emeljük a párttagság ideológiai felkészültségét, erősítve a politikai, szervezeti és a cselekvési egységhez, nélkülözhetetlen eszmei egységet. A párt egysége, eszmei-politikai kisugárzása döntő hatást gyakorol a tömegek gondolkodására, magatartására, világnézetére. Kommunisták és pártonkívüliek, marxisták és nem marxisták, hívők és ateisták együtt vesznek részt aktívan a szocializmus építésében. A pártegység erősíti a társadalom politikai egységét. A társadalom politikai egységére építve pedig erősíthetjük a tömegek szocialista tudatosságát. A Központi Bizottság 1976. októberi határozata értelemszerűen vonatkozik az állami, az egyetemi és tömegszervezeti maxista-leninista oktatásra, közvetlenül csaknem kétmillió pártonkívülire. Társadalmi szükségletté vált nálunk az önálló eligazodási készség kifejlesztése, korunk tudományos világnézetének, a marxizmus-leninizmusnak az elsajátítása. Mind általánosabb az a felismerés, hogy politikai-ideológiai felkészültség nélkül nincs korszerű műveltség. A tudományos és technikai forradalom lélegzetelállító felfedezéseit is csak jó világnézeti iránytű segítségével helyezhetjük el „hagyományos” világképünkben. De a felgyorsult társadalmi mozgások méginkább igénylik ezt az eligazodási készséget. A fejlett szocialista társadalom építése során felvetődő új kérdések helyes megválaszolása, a szocialista demokrácia kiteljesedése összefüggéseket értő és önállóan cselekedni képes embereket kíván. A fellendülő nemzetközi kommunista mozgalom jelentős előretörése révén szintén új módon vetődnek fel, illetve más megvilágításba kerülnek fontos elméleti és politikai kérdések. Ezek óhatatlanul eszmecserék, viták és — elmélyült tanulmányozás, türelmes kezelés esetén — kétségtelenül az erőgyűjtés, s elvi alapokon nyugvó nemzetközi akcióegység forrásai. Pártunk propagandája, egész politikája és gyakorlati tevékenysége ugyanarra az alapra épül: a marxizmus-leninizmusra, építőmunkánk elméleti értékű következtetéseire és pártunk, valamint anemzetközi forradalmi munkásmozgalom minden osztagának — különösen a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi tapasztalataira. Pártunk politikáját is csak úgy érthetjük meg és támogathatjuk igazán, ha ismerjük azt a gazdag elméleti, történelmi hátteret, amelyre alapozódik. A társadalmi osztályok és rétegek közérzetére, tudati állapotára döntően hat pártunk gyakorlatban bevált, a dolgozó nép érdekeit kifejező politikája, forradalmi elméletünk alkotó alkalmazása hazánk konkrét viszonyaira. A magas fokú társadalmi tudatosság azonban feltételezi a marxista-leninista ismeretek megszerzését, gyarapítását, elmélyítését. Ehhez azonban már kevés a tapasztalás, a társadalmi aktivitás — szükséges a rendszeres és céltudatos tanulás. A tanulásban -ahogy erre a párthatározat felhívja a figyelmet — vissza kell nyúlnunk a klasszikusok műveihez. A klasszikus művekből alkotó módon elsajátíthatjuk a társadalmi fejlődés — a kapitalizmus, a szocializmus, a kommunizmus — általános elméletét, a dialektikus módszert. Marx, Engels, Lenin művei felvérteznek a hamisítókkal szemben. Hiszen azokat elmélyülten tanulmányozzák a kispolgári és burzsoá ideológusok is, és némelykor éppen a klasszikus tanítások sajátos értelmezésével ignorálják a reálisan létező szocializmust, máskor a reálisan létező szocializmus problémáit, az objektíve létező, szükségszerűen jelentkező és leküzdhető ellentmondásait abszolutizálva, dramatizálva vetik el a marxizmus-leninizmust. A klasszikusoktól felmérhetetlen segítséget kapunk a valóság elemzéséhez, a gyakorlati feladatok meghatározásához és végrehajtásához. Megóvnak saját hibáinktól: a betűvágástól, a dogmatizmustól, a mechanikus gyakorlattól. De nem várhatunk tőlük „utasításokat” a konkrét napi tennivalókhoz. A párt politikája eleven, alkotó, idegen tőle a dogmatizmus. A klasszikusok műveiből tehát ne tételeket idézgessünk, hanem ismerjük meg azok lényegét, módszerét, a szellemét, az alapos és következetes gondolkodást sajátítsuk el. Az oktatás, a propaganda számára fontos kérdés: hogyan érvényesült a marxi elmélet és módszer a forradalmi munkásmozgalom évszázados gyakorlatában és különösen pártunk immár csaknem hat évtizedes történetében. A magyar munkásság küzdelme, a kommunisták harca szerves része népünk történelmének, és így méltó helyére kell hogy kerüljön nemzeti önismeretünkben, a hazafias nevelésben. De a magyar kommunisták harcának, sokoldalú tapasztalatainak reális bemutatása hasznos tanulságokkal is szolgál a jelenre és a jövőre, erősítheti az eszmeiséget, gyarapíthatja a politikai ismereteket, megóvhat bennünket a hibáktól. Az ideológiai munkaalkotó folyamat, a valóság szüntelen tanulmányozása, a szocialista fejlődés törvényszerűségeinek feltárása, új kérdések megválaszolása, így az ideológiai képzésben kiemelkedő szerepet szánunk a társadalomtudományi kutatások eredményeinek, szocialista építőmunkánk elméletileg általánosított tapasztalatainak. Ebből a szempontból is nagy horderejű pártunk XI. kongreszszusa és a Központi Bizottság állásfoglalásainak tanulmányozása. Csupán egyetlen megállapítás a Központi Bizottság október 26-i határozatából: „A fejlett szocialista társadalom megteremtésének feltétele és egyben eredménye a szocialista életmód általánossá válása. A szocialista életmód a mindennapos tevékenységben tör utat, s nem pusztán nevelési kérdés, a termelési viszonyok és az anyagi feltételek alakulásával kölcsönhatásban fejlődik. A szocialista életmód új értékrendet teremt, amely a példamutatóan végzett munkában, az elkötelezett politikai magatartásban, a kollektívákban, a munkahelyeken, a brigádokban, a családban töltődik meg tartalommal. A propaganda fontos feladata a kibontakozó szocialista életmód elemeinek feltárása és támogatása.” Nem azért szükséges idézni a fentieket, mintha ezzel a szocialista életmóddal kapcsolatos kutatásokat lezártnak, befejezettnek tekinthetnénk. Szó sincs róla. Csupán azért, mert érzékletesen bizonyította a probléma felvetésének, kezelésének helyes módját, az ok és okozati összefüggések, a kölcsönhatások, a tudati tényezők, a nevelés szerepét. A határozat, amelyet teljes terjedelemben közölt a decemberi Társadalmi Szemle és Pártélet, kitér a fejlett szocialista társadalom építésének lényeges kérdéseire, távlataira és korúnk legidőszerűbb problémáira. Minden oktatási intézmény számára alapelv, hogy az életre tanít, nevel. A marxista propagandamunkáról szólva talán felesleges is ezt hangsúlyozni. Célunk az elmélet és a gyakorlat minél teljesebb egysége, eszméink valóra váltása. Az elméleti tudás, a marxista felkészültség mércéjének tekintjük, hogy milyen mértékben párosul az aktív társadalmi cselekvéssel, jó munkával, a szocializmus iránti elkötelezettséggel, példamutató magatartással. Csupán azt a tudást értékeljük, ami a társadalmi haladás szolgálatára, helytállásra, kiállásra, a jó munkára ösztönöz, amely elmélyíti az ügyünkbe vetett hitet, a meggyőződést és magas szintre emeli a szocialista tudatosságot. A politikai műveltség növelése tehát nemcsak az ismereteket gyarapítja, hanem egyben a személyiséget is gazdagítja, szemléletét, jellemét formálja, az emberi kiteljesedést szolgálja. A ma alkotó-dolgozó generációk közül az ifjabb csak elbeszélésekből, olvasmányokból ismeri a korábbi évtizedek hősi időszakát. A fejlett szocialista társadalom korszakos feladatainak megoldásához is lelkesedésre van szükség. Alapos ismeretekre, következetességre, kitartásra, magas fokú tudatosságra. Szükség van szívre, meggyőződésre, érzelmi kötődésre is. Céljaink, igaz ügyünk szolgálata ma is lelkesítő. Feladataink azonban sok szópontból nehezebbek, mint a korábbi évtizedekben. Hogy megvalósuljon az elmélet és a gyakorlat egysége, hogy teljesebb életet éljen az ember, az értelmen át jobban, hatásosabban kell az érzelmekig eljutnunk. Különösen a fiatal generáció soraiban. És főként olyan nagy hatóerejű kérdésekben, mint a szocialista módon való élés, dolgozás, tanulás, a hazafiság és az internacionalizmus. Az új esztendő dolgos hétköznapjain társadalmunk szocialista jegyeinek erősítésével, a nem szocialista jelenségek visszaszorításával, kiküszöbölésével segíthetjük az emberek, a közösségek, az ország további boldogulását. A hatásos propagandával is szolgálhatjuk a határozottabb, a magabiztosabb haladást, az 1977. évi népgazdasági feladatok és a XI. kongresszuson hozott határozatok végrehajtását. idegen ló. Mihály fölült rá, végigvágtatott vele a falun és bekiabált mostohaanyjának a kapun, hogy „Jaj, visz az állatron lót” A mostoha pedig hálát adott az istennek, hogy Mihálytól most megszabadul. Mihály azonban egy hét múlva hazatért, addig a szomszéd faluban lakó rokonoknál volt. Később Mihály is kútfúró lett, mint apja, később Mihály fia is. (Kútfúró dinasztia volt.) Nagy munkákat végeztek. Főképpen bakonyi kutakat építettek. Részben, vagy teljesen ők készítették a Győr—Dombóvár vasútvonal úgynevezett darukútjait is. (Amelyekből a mozdonyok vizet vesznek.) A dinasztia szokása volt, ** hogy egy nagy, mély kút elkészülésekor áldomást ittak. És aki az irányító, a „fej” volt, az az utolsó áldomás-üveget levitte az új kútba és befalazta, miután egy papírra beleírta, mikor készült a kút és milyen volt az áldomás, fizetett-e a megrendelő is. (Nemrég Balatonszabadiban került elő egy ilyen üveg egy összedőlt, régi, uradalmi kútból.) A dinasztia „fejei” általában rövid életűek voltak. És ez örökös téma volt a családunkban. A legbabonásabb családtagok nem tágítottak attól, hogy az a ló, amelyiken a Mihály ült, az állattan ló volt, vagy legalábbis lehetett. Egy dolog miatt hálás vagyok ezeknek a Szilveszterestéknek! Ua. nem lettek volna, ** feltehetően nem is gyanítanám, hogy ki is volt az én dédöregapám, hogy volt nekem egy mostoha üköreganyám is. Nem vártam volna sokszor oly nyugodtan a Győr—Veszprém közötti vicinális megállóinál, amikor a mozdony vizet vesz. Nem éreztem volna a csörgő víz láttán némi büszkeséget, hanem csak a várakozás miatti idegességet. Nem ám! Ezek nélkül a Szilveszter-estek nélkül meg kellett volna elégednem azzal a csekély ismerettel, hogy dédszülőkig bezárólag tiszta keresztény származású vagyok. Mert ezt hivatalosan igazolnom kellett a háború idején, különben nem dolgozhattam volna a győri vagongyár repülőgép osztályán. Egészségedre drága dédöregapám!érem azért, mert keresztény voltál. Hanem azért, mert darukutakat is tudtál csinálni! — pozsgai — 1977. január 1. Szombat Autóstop Végtelen hó fedi a szibériai tájat. Az országúton autóbusz közeledik, ünneplő embereket visz egy faluból a városba. A gépkocsi vezetőjének egyszercsak kerekre nyílik a csodálkozástól a szeme, az úton medve áll. Illetve nem is áll, hanem furcsán viselkedik, ágaskodik, mindenféle nyugtalan jelet látszik adni. Ahogy a világsajtó hírül adta: „lestoppolta” a buszt. Nem cirkuszi medve volt, az erdőből előbújt vadállat. Ezen a tájon még ma is látható ilyen jól megtermett talpas, de az autóstoppos medve meglehetősen ritka jelenség. Hamarosan fény derült a furcsa eset körülményeire. A közelben farkascsorda tűnt fel, ez üldözte a medvét. S miután sok lúd disznót győz, méginkább igaz, hogy a sok farkas felfalja a legerősebb mackót is. A gépkocsi vezetője is, az utasok is, fegyvertelenek lévén, nem mertek kiszállni. A medve számára pillanatokon múlott, élet vagy halál. Ekkor a sofőrnek mentő ötlete támadt: megnyomta a dudát és az éles hang elriasztotta a farkascsordát. A medve megmenekült. A busz elindult, az autóstoppos egy darabig még a védelmet élvezve a kocsi mellett ügetett, majd — nyilván megnyugodva — eltűnt az erdőben. Feltehető, hogy a mackó nem először látott autóbuszt. Az is lehet, hogy időnként közelebb merészkedett, az utasok pedig élelmet dobáltak neki az ablakon át. Valahogy így alakulhatott ki a bizalom az egyébként idegen, félelmetes, puffogó valami iránt. Ösztöne azt súgta, hogy az ember, aki az autóbuszban utazik, a medvének nem farkasa. Ember és állat között az ilyen viszony a XX. század második felének jellemzője: nem a vadállatok fenyegetik az embert, hanem fordítva áll a dolog. Sokhelyütt rezervátumokban kell őrizni a „vérengző vadállatokat” a látcsöves ismétlő puska által képviselt civilizációtól. Szerencsére a szibériai gépkocsivezető megőrizte lélekjelenlétét és eszébe jutott a mentőötlet. Különben a medvének csalódnia kellett volna az emberben, akitől szorult helyzetében segítséget kért és kapott. De hány helye van még a világnak, ahol az üldözött nem tudja melyik roszszabb: az ember vagy a farkas? (tatár) Horgászfegyelmi. Ilyen is van? — kérdezheti a laikus. Nos igen, ilyen is van. Ha a horgász csalihalfogó hálója meghaladja az egy métert, ha nemes halakat fog ki méreten alul, ha nem tartja be a darabszám-korlátozást, ugyancsak a nemes halakra vonatkozóan, ha nem tartja be az ivási időre vonatkozó fogási tilalmat, bizony horgászetikába ütköző cselekedetet követ el, s a horgászegyesület fegyelmi bizottsága elé kell, hogy álljon. És az említetteken kívül is vannak még előírások, a környezetvédelemre éppúgy, mint arra, hogy hány bottal lehet horgászni. Sajnos, a megyebeli horgászok is követnek el fegyelmi vétségeket. Csupán a Vas megyei Munkás Horgász Egyesületben a múlt hónap végéig 21 személyt kellett jegyzőkönyvileg kihallgatni. A fegyelmi bizottság 15 horgásszal szemben hozott elmarasztaló határozatot. Közülük több horgászt évekre eltiltott a horgászástól. Vajon megérte nekik, hogy évekig nem hódolhatnak kedvenc elfoglaltságuknak? Bizonyára nem! Az országban több mint százezer, megyénkben is több ezer tagja van a horgászegyesületeknek. Örvendetes, hogy növekszik a számuk, mert a horgászás kellemes, egészséges és hasznos időtöltés. Az azonban már nem örvendetes, hogy azoknak a száma is nő, akik a horgászok általában jó hírét koptatják, fegyelmezetlen magatartásukkal vétenek a horgászrend ellen. Kívánatos ezért, hogy az egyesületekben a téli oktatás, továbbképzés keretében mind több szó essék a horgászetikáról, és mind több tagot ismertessenek meg a szabályzatokkal, hogy a jövőben egyre kevesebb legyen a szabálysértés, a fegyelmezetlenség. F. L. Bort, búzát békességet Boldog új évet kívánunk! (Lakatos Ferenc rajza) 3