Vas Népe, 1977. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

Gépek az atomenergia termeléshez Az utóbbi években a világ sok országában az energia­termelés növelésének felada­tai kerültek a gazdaság­fej­lesztés és a tudományos-mű­szaki kutatási programok kö­zéppontjába. Ennek okát azonban kár lenne csupán az olaj világpiaci árának emel­kedésében­­keresni. Az ár­emelkedések legfeljebb sok­felé egyértelművé tették, hogy a modern gazdaságok milyen hallatlan mértékben energia-érzékenyek, s hogy a további fejlődés a tüzelő­anyag-készletek és a villamos­­energia-termelés kapacitásá­nak növelése nélkül elkép­zelhetetlen. A század első évtizedeitől számítva nap­jainkig a világ energiaszük­séglete általában 10—15 évenként megduplázódott. Legújabban már 10 év alatt. E növekedési tempóval való lépéstartás egyik, nem olcsó, de biztos eredményt ígérő módja az atomerőművek építése. JÓL ÉLHETNEK MAJD A VÁLLALATOK A KGST tagországok fő­ként a Szovjetunió ösztönzé­sére lényegében már a 60-as évek elején hozzáláttak egy közös program kidolgozásá­hoz, azért, hogy 1­2 évtized alatt az európai szocialista országok villamosenergia­rendszerében az atomerőmű­vek vegyék át a főszerepet. . Az azóta elkészült távlati fűtőanyag és energia ellátási komplex program egyik cél­ja például, hogy a 90-es évek elejére a KGST tagországok villamosenergia fogyasztásá­nak megközelítően a felét már atomerőművekben állít­sák elő. E programnál (miként az egész világon is) egy teljesen új gyártási ág bontakozik ki Magyarországon és a többi baráti országokban egyaránt: az atomerőművi berendezé­sek gyártása. E termékek rö­videsen igen keresettek lesz­nek és 5—6 év múlva ezek gyártásából a vállalatok egész sora élhet majd jól. Ú­T MŰSZAKI KULTÚRA ALAPJAI Aligha túlzás tehát nagy horderejűnek ítélni, hogy az utóbbi években a Szovjet­unióval megkötött kutatási, fejlesztési és gyárt­áss­zakosí­­tási egyezmények révén több magyar gyárban és kutató­­intézetben máris megkezdőd­hetett néhány atomerőművi berendezés, eszköz és műszer gyártása, fejlesztése. Mind­ezzel egy új műszaki kultú­ra alapjainak lerakása is el­indult a hazai iparban. In­dokolt új műszaki kultúráról beszélni, hiszen ezek a be­rendezések, műszerek egy ra­dioaktív folyamat technikai eszközei, márpedig ehhez a technológiához kifogástalan és a biztonságot messzeme­nően garantáló, kiváló minő­ségű gyártmányok szüksége­sek. A CSEPELI MANIPULÁTOROK Partner, segítőtárs nélkül tehát alig gondolhattak vol­na a magyar vállalatok arra, hogy hozzálássanak e rend­kívül magas, számunkra még szokatlan biztonsági és mi­nőségi követelményeket tá­masztó termékcsoport hazai gyártásának a megszervezé­séhez. A Szovjet atomenerge­tikai berendezéseket gyártó ipar tapasztalatai nélkül pél­dául a Csepeli Egyedi Gép­gyárban sem gondolhattak volna arra, hogy hozzáfogja­nak az atomerőművi gőzge­nerátorokat karbantartó ma­nipulátorok gyártásához. Ma viszont már indulhat a gyár­tás, elkészült az első mani­pulátor, amely a radioaktív térben, menet közben ellen­­őrzi a generátor csőrendsze­rét s javítja, ha szükséges. Az ember távolból irányítja a robot munkáját. A mani­pulátorok gyártáshoz a cse­peliek, a teljes szovjet do­kumentációt megkapták, a továbbfejlesztése lesz most már — főrészben — az Egye­di Gépgyár feladata. A KÉSZÜLÉK LELKE Az Április 4. Művek kis­kunfélegyházi gyáregysége is a speciális vegyszeres víz­­előkészítő berendezések gyártásához, nagyobb részt ugyancsak a Szovjetunióban megszerkesztett és kipróbált leírások alaján foghatott hozzá. Itt a különféle szű­rőket, hőkicserélőket készí­tik s a részegységekből a Szovjetunióban szerelnek össze teljes berendezést. Eh­hez a berendezéshez a ma­gyar vegyipar készíti a ké­szülék lelkét, egy speciális műgyantát, amely viszont magyar kutatási eredmény. Rövidesen, úgy lehet a kis­­kunfélegyháziak szerelik majd össze az egész komp­lett vízelőkészítőt. Erről a tárgyalások, és a tervezés is még nem zárultak le. MŰSZEREK A GAMMÁBÓL Hazai kutatások eredmé­nye (Szovjet konzultációs anyag felhasználásával) a Gamma Művek bórkoncent­­rációt mérő műszere, amely­nek kipróbálása egy szovjet s egy bolgár atomerőműben már megkezdődött. A tervek­­szerint a Gamma nukleáris műszereiből, a 80-as évek­ben többfélét is az atomerő­művekben alkalmaznak majd, újabb gyártássza­kosí­­tási egyezmények keretében. A Szovjetunióval megkö­tött szakosítási szerződések nélkül e gyártási ág kiépítése minden reális anyagi alapot nélkülözne a magyar népgaz­daságban, így viszont a ha­zai gépiparnak módja lesz mintegy „megkeresni” a ma­gyar atomerőművek beruhá­zási, fenntartási költségeit is. (S) Magyar—szovjet kooperációval fantomok készülnek a a budapesti Sugárbiológiai Intézetében. A veszélyes su­gárzások hatását kockázatos lenne élő emberi szerveze­ten tanulmányozni, ezért alkalmazzák a fantomokat. Képünkön: Beteget helyettesítő fantomtörzs röntgen át­világítás közben. Az elmúlt tél 1,4 milliárd forint kárt okozott hazánk útjain. A rendkívül csapa­dékos időjárás megrepesztet­­te azokat az utakat, amelye­ket nem fed jó minőségű aszfaltburkolat. A KPM út­­osztályának vezetője szerint április közepéig a főútvona­lakat kell rendbehozni, a többit pedig június­­közepé­ig szükséges megjavítani. A Közúti Igazgatóság Vas megyei vezetője, Szabó Zol­tán ki­jelentette: megyénk­ben március 31-ig elkészül­nek valamennyi út kátyú­zásával, javításával. Meg is invitálta az újságírót: néz­zük meg együtt, mit kell még tenni, hogyan állnak a munkákkal, tartható-e a ha­­­táridő. Robog a gépkocsi, s ha va­lami nincs rendben az úton, Kövér József osztályvezető főmérnök felírja egy füzet­be. Őriszentpéterig tíz-tizen­­két bejegyzés sorakozik a la­pon. Benn a községben gyep­tégláznak, csinosítják a buszváróterem környékét, a benzinkútnál a KPM egyik kocsija áll. A művezető je­lenti: minden rendben, anyag is van elég. Nagyrákos után találko­zunk a kátyúzók egyik bri­gádjával. Jól haladnak, lát­szik, hogy „hajtanak". — Azt hiszem, egy ezres­sel több lesz a borítékban, mint februárban volt — for­dul az igazgatóhoz Nagy Ár­pád brigádvezető. Gyors számolás, ez az eredmény jön ki a logarlé­cen is. Egy aprótermetű em­ber lép oda, fizetésemelést kér, mondván: harmadik gyerekének építi már a csa­ládi házat, több pénz kelle­ne. Rövid vita bontakozik ki, milyen a bérfejlesztés le­hetősége, hogyan viszonyul az útépítők keresete más szakmák embereihez. Szabó Zoltán elmondja, mire lehet idén számítani, mik az idei feladatok, végül megköszöni a brigád helytállását a kom­munista szombaton. — Magunknak csináltuk — válaszolják az emberek. A környéken laknak vala­mennyien, nekik is szüksé­gük van a jó utakra. Bajánsenyén a határátke­lőhelynél elvégzendő munkát nézzük meg. Az új épületet most rendezik be, a KPM még szalagkorlátról, felfes­tésről gondoskodik, de bur­kolat is kerül még egy da­­rabon az útra. Veleméren éppen elkészült a műemléktemplomhoz ve­zető út, készül a parkoló­hely. A Nyugat-dunántúli Intézőbizottság megrendelé­sére dolgoznak itt az embe­rek. Az új út széles, sima, biztos vezetésű. — Hiába javítunk, ha ál­landóan tönkreteszik a mun­kánkat — mutat ki az igaz­gató a kocsiból. Gyakran látni tönkretett padkát: trak­torosok, fogatosok fogása a lassításhoz, hogy egyik ke­rék az úton, a másik meg a padkán. Arra nem gondol­nak, hogy a percek alatt okozott kárt milyen összeg­ért, mennyi időt igénylő ja­vítással lehet helyrehozni. Iváncon vastag sárréteg árulkodik traktorosok „nagy­vonalúságáról”, Velemér előtt szalma fedi vastagon, hosszan az utat. A hanyag fuvarosok mázsányit hullaj­tottak el, kárt okozva tée­­szüknek, nehézségeket a köz­lekedőknek. Gersekarát a következő ál­lomás. Töltik a kátyúkat, de nem simítják el. — Miért nem dolgozik a henger? — Egy órával ezelőtt rom­lott el. A gépkocsiban beépített URH-készülék. Beszólnak Vasvárra, küldjenek egy má­sik gépet. A télen kétezer tonna sót szórtak le a megyében, ez is rongált. Március hónap­ban nyolcezer tonna bitu­menes keverék került az utakra, nagy munkát végez­tek tehát a javítók. Márciusban befejeződik a tél okozta károk helyreállí­tása, új építések kezdődhet­nek. Vas megye úthálózata jó, a cél még több, jó minő­ségű út kialakítása. Ezért jo­gos a KPM kérése: mi, köz­lekedők is óvjuk a megye útjait. De legalább kárt ne tegyünk bennük... kr­ át­­ őrjárat a vas népe 38 alapszervezetben — ipa­ri termelő üzemben, keres­kedelmi és vendéglátóipari vállalatnál, pénzintézetben és szövetkezetben — dolgoz­nak a KPVDSZ Vas megyei bizottságához tartozó szak­­szervezeti tagok. A közel ki­lencezer dolgozó munkájá­ról, sorsuk alakulásáról, a megye kereskedelmi ellátott­ságáról, a szocialista brigá­dokról, újításokról, az üdü­­lési lehetőségekről tanács­koztak szakszervezeti nagy­aktíva ülésen kedden Szom­bathelyen a Fegyveres Szer­vek Klubjában. A tanácskozáson megjelent dr. Krekács György, a KPVDSZ főtitkára, Magyar Gyula, a megyei párt vb­­tagja, az SZMT vezető tit­kára, valamint a párt-, ta­nácsi és tömegszervezetek számos vezető képviselője. Az írásos beszámolókból és Sebestyén Józsefnek, a KPVDSZ megyei bizottsága titkárának szóbeli kiegészí­tőjéről kibontakozott a szak­mához tartozó dolgozók ak­tív munkája. Jellemző adat például, hogy 1976-ban az említett vállalatoknál és intézmé­nyeknél 529 személy kapott „Kiváló Dolgozó” kitünte­tést. A szocialista brigád cím elnyeréséért 35 alap­szervezetben 376 brigád ver­senyzett 4042 taggal, 264 kollektíva 2840 tagja pedig már elérte a szocialista bri­gád címet. Az újítómozgalom is szé­lesedik. Tavaly 243 dolgozó 245 újítási javaslatot nyúj­tott be. Ezekből 96-ot elfo­gadtak és 93 újítást már be is vezettek. Három személy elnyerte a kiváló újító cí­met. Tavaly 66 (1975-ben 59) fi­atal nyerte el a „Szakma If­jú Mestere” címet. A mun­kavédelmi oktatást orvosok bevonásával és filmvetítés­sel egybekötve szervezték meg. A munkahelyi balese­tek és a kiesett mukanapok száma csökkent: 1975-ben 99 balesetet és 2466 kiesett munkanapot, 1976-ban 91 balesetet és 1507 kiesett munkanapot tartottak nyil­ván. Az SZMT munkavédel­mi felügyelője két gazdasá­gi vezetőt részesített figyel­meztetésben munkavédelmi hiányosságok miatt. A szakszervezeti bizottsá­gok nagy gondot fordítanak a segélyezési és szociális ügyekre, az üdülési lehető­ségek kihasználására. Ta­valy 783 üdülőjegyet osztot­tak szét, köztük több szana­tóriumi és külfödi cseréje- kilencezer KPVDSZ-tag nevében tanácskoztak gyet. Ezenkívül vállalati üdültetésben 1016 felnőtt és 416 gyermek vett részt. Az üzemi étkeztetést 30 alap­szervezetben oldották meg. A többi, kisebb helyeken más vállalatokkal együtt­működve segítették elő a dolgozók szervezett étkezte­tését. A KPVDSZ megyei bizott­sága mellett működő kultúr­­bizottság a szakszervezeti oktatást, a szakkörök műkö­dését, műsoros estek rende­zését szorgalmazta. Munká­juk azonban nem minden tekintetben volt jobb az előző évinél. Így például 1975-ben 73 ismeretterjesztő előadáson 1611, 1976-ban csak 46 előadáson 1447 hall­gató vett részt. A beszámolókhoz számos felszólalás hangzott el. Bát­ran felvetettték az egyes he­lyeken jelentkező bérarány­talanságokból és munkahe­lyi zsúfoltságból adódó fe­szültségeket. Például a Vas megyei Vendéglátó Vállalat bérszínvonalban az ország hasonló vállalatai között a tizenharmadik helyen van és az utolsók között talál­ható a megyén belül is. Dr. Krekács György, a KPVDSZ főtitkára felszóla­lásában elmondta, hogy a párt­ és az állam vezetői or­szágosan ismerik ezt a prob­lémát és kilátásba helyezték a bérrendezést. Ennek mér­téke és az időpont azonban az ország teherbíró képessé­gétől függ. A továbbiakban a főtitkár a gazdasági sza­bályozó rendszer finomítá­sának szükségességéről, a szakszervezeti bizalmiak megnövekedett jogköréről beszélt. Sz­cz György, a megyei pártbizottság munkatársa a megye kereskedelmi ellátá­sáról szólva elmondta, hogy tavaly a megyében 6,2 szá­zalékkal nőtt a kiskereske­delmi forgalom, de ez elma­radt az országos átlagtól. Hibák mutatkoznak a keres­kedelmi vállalatok és az ipari üzemek közötti szerző­déses fegyelem megtartásá­ban. Egyes termelő üzemek a tárgyidőszakra (negyedév­re) eső szállítási tervüket csak 60—70 százalékra telje­sítik. A szezon után érkezett árukra pedig a vásárlókö­zönség már nem tart igényt. A tanácskozáson e problé­mákkal összefüggésben fel­merült, hogy a kereskedelem erélyesebben lépjen fel az iparral szemben, a szállítási határidők megtartásáért, a lakosság jobb ellátásáért. Németh Ferenc, a megyei tanács vb kereskedelmi osz­tályának a vezetője a nagy­kereskedelmi és a kiskeres­kedelmi vállalatok közötti jobb együttműködés szüksé­gességét hangoztatta és fo­kozott takarékosságra intet­te a dolgozókat. Az összefoglalóban rámu­tattak, hogy a szakszervezeti tisztségviselők nagy felelős­séggel vettek részt a tanács­kozáson. A tapasztalatok hasznosítása pedig a megye kereskedelmi és vendéglátó­ipari ellátásának, az ott dol­gozók munka- és életkörül­ményeinek javulását vonja maga után. Az aktívaértekezlet végén a KPVDSZ főtitkára hosszú éveken át kifejtett társadal­mi tevékenységéért a „Szak­­szervezeti Munkáért’ kitün­tető jelvény arany fokozatát Sághegyi Gellértnek, a KPVDSZ megyei bizottsága mellett működő szociális bi­zottság vezetőjének és La­­matsch Antalnak, a bérbi­zottság vezetőjének, ezüst fokozatát Varga Dezsőnének, a Répcelak és Vidéke ÁFÉSZ szb elnökének, Ostyola De­­zsőnének, a szombathelyi ÁFÉSZ szakszervezeti bizott­­sága gazdasági felelősének és Balogh Gézának, a kör­mendi ÁFÉSZ szb-titkárának adta át. Ezenkívül 14 tiszt­ségviselő oklevelet és pénz­jutalmat kapott. F. L. Tükrök A Műszaki Üvegipari KTSZ 1977-ben 120 millió forint értékű tükröt állít elő. A legkisebbek a fog­orvosi tükrök, a legnagyob­bak pedig a 3 méter át­­mérőjűek. Az idén 15 or­szágba exportálnak, az USA-tól, Kuwaitig. Ké­pünkön: Ellenőrzik a kész visszapillantó tükröket. (MTI fotó : Soós Lajos — KS) 1977. április 1. Péntek

Next