Vas Népe, 1977. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

Expressz is A francia szocialis­ta párt székházában ked­den délután megkezdte munkáját az a tizenöt ta­gú bizottság, amelyet az FKP, a szocialista párt és a baloldali radikálisok május 17-i találkozóján hoztak létre a baloldal 1972-ben kidolgozott kö­zös kormányprogramjá­nak időszerűsítésére. A bizottságban mindhárom résztvevőt öt-öt tagú küldöttség képviseli. if A japán kormány keddi ülésén elhatározta, hogy július 10-re írja ki a félidős felsőházi vá­lasztásokat. Ez alkalom­mal a 252 tagú szenátus 126 képviselői helye kerül megújításra. if A Spanyol Kommu­nista Párt­­jelöltjének fellépésével kedd délután a spanyol televízió is be­kapcsolódott a választási hadjáratba. Mint ismere­tes, egy korábbi megálla­podás alapján a televízió egyenként tízperces idő­tartamra áll a június 15-én tartandó parla­menti választásokon in­duló valamennyi párt és politikai csoportosulás rendelkezésére- Elfogadták Lütgendorf lemondását Kedden délelőtt ülést tar­tott az osztrák kormány és elfogadta Karl Lütgendorf hadügyminiszter lemondását. Ezt követően Kreisky kan­cellár és Lütgendorf meg­jelent a szövetségi elnöki palotában s a kormány dön­téséhez dr. Rudolf Kirch­schläger szövetségi elnök hozzájárulását kérte. R. Kirchschläger beleegyezését adta a hadügyminiszter le­mondásához. Mint ismeretes a minisz­ternek azért kellett lemon­dania, mert fegyverkereske­dési botrányba keveredett s hónapok óta az ellenzék és a sajtó támadásainak közép­pontjában állt. Az ügy ki­vizsgálására alakított par­lamenti vizsgálóbizottság is megállapította: Lütgendorf nem a tényeknek megfelelő­en tájékoztatta Kreisky kancellárt a Szíriának kül­dött fegyver- és lőszerszál­lítmányról. Lütgendorf utóda a had­ügyi tárca élén Otto Rösch lesz, aki jelenleg a szocialis­ta kormány belügyminiszte­re. A belügyi tárca utódlá­sára vonatkozóan érdemi döntés csak a jövő héten várható. KOMMENTÁR Luandai rádióbeszédek A­gostinho Neto angolai államfő újabb rádióbe­­­­szédben fordult az ország népéhez — jelentet­ték a hírügynökségek. Ami Angolában történik, már hosszabb ideje éber figyelemmel kíséri a világ. A leg­utóbbi híreket nyilvánvaló kárörömmel fogadják Jo­hannesburgtól Pekingen át Washingtonig számos olyan fővárosban, amelyben tettek és tesznek egy és mást az angolai népi állam ellen. Az igazság az, hogy Angola jelképpé és ennek megfelelően vízválasztóvá vált a fekete kontinens le­­geslegújabb­kori történetében. Ami ott történik, hatal­mas láncreakció része. Bár a nemzeti felszabadulás folyamata a második világháború után Afrikában is sorra szűkítette balzaci szamárbőrként a kolonializmus pozícióit, a minap még komoly „fehér bástyák” előtt torpantak meg az újabb és újabb hullámok. A radikális változás Lisz­­szabonban­­kezdődött 1974. április 25-én, amikor meg­dőlt a fasiszta portugál rezsim. E­zzel a portugál gyarmattartók uralma megpe­­csételődött Afrikában. A nagy kérdés „csak” az maradt, kik veszik át tőlük Angola kormányrúdját: a Washington és Peking által támogatott a szomszédos Zahredből közvetlenül segített FLNA, amely a neokolonialista befolyás ka­puit szélesre tárta volna, vagy a következetesen hala­dó MPLA. A harc kimenetelét valamennyien tudjuk — és azt is, hogy ebbe számos bel- és külföldi erő egy­szerűen nem hajlandó belenyugodni. A portugálok úgy hagyták ott ötszáz év után ezt a nagy és potenciális gazdag országot, hogy a nehézsé­geken kívül egyszerűen semmiből sincs elég. Szinte a semmiből kell új, igazságos elveken alapuló országot teremteni. Tudjuk magunkról, hogy az ilyen felada­tok még Európa szívében is gigászi erőfeszítéseket igényelnek. Hogyan lenne másképp Afrikában, ahol a törzsi széthúzástól a külső beavatkozásig minden visz­­szahúzó erőnek nagyobb lehetősége van? S­gy tűnik, voltak, akik meginogtak a hatalmon­­ levő mozgalom, az MPLA sorain belül. De a párt és a nép többsége kiállta az újabb nagy erőpró­bát. Nem kell jósnak lennünk ahhoz, hogy biztosak legyünk benne, nem is az utolsót. Dehát a társadalmi haladás útja sehol sem kényelmes séta. Miért lenne az éppen egy olyan országban, amely csak tegnap rázta le a fél évezredes szolgaság bék­lyóit? Harmat Endre 2 Agostinho Neto beszéde az angolai helyzetről Agostinho Neto angolai ál­lamfő hétfő este újabb rá­dióbeszédet mondott, s be­jelentette, hogy a múlt hé­ten meghiúsított puccskísér­letben való részvétel miatt letartóztatták Joao Caeta­­not, az MPLA Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak tagját, a népi felszaba­dító erők (FAPLA) vezérka­ri főnökének helyettesét. Közölte, hogy eddig csupán a fővárosban száz személyt vettek őrizetbe az állam­csínykísérlet résztvevői kö­zül. Vidéken is voltak letar­tóztatások. Az összeesküvés­be belekeveredett a FAPLA néhány tartományi vezetője, valamint a szakszervezetek és az Országos Ifjúsági Szerve­zet több tisztségviselője. Az elnök felszólította az ország lakosságát, hogy nyújtson aktív támogatást a felforgató elemek üldözéséhez. Végül megerősítette, hogy Angola minden eszközzel meg fogja védeni a szocialista országok­hoz fűződő szoros barátságát. Az AFP francia hírügy­nökség jelentése szerint az angolai hatóságok felszólítot­ták az országban tartózkodó külföldi újságírókat, hogy a továbbiakban csak a rádió­ban, a televízióban s a köz­ponti lapokban elhangzó hi­vatalos információkat közöl­jenek az országban zajló ese­ményekről, s tartózkodjanak a találgatásokon alapuló, a tényeknek meg nem felelő kommentátoroktól. Beszédében Agostinho Ne­to határozottan elutasította a nyugati propagandának azt a hazug állítását, hogy az An­golában tartózkodó kubaiak részt vesznek a puccsisták elleni megtorlásokban. Le­szögezte, hogy az államcsíny­kísérlet végrehajtói ellen hozott intézkedésekben a kubaiak nem vettek és ma sem vesznek részt. Hazugságnak minősítette néhány külföldi rádióadónak azt az állítását is, hogy az angolai vezetés egyre inkább alárendeli magát a Szovjet­uniónak. Megállapította: „ szovjet elvtársak semmifé­le módon sem vesznek részt a nálunk zajló események­ben. A szocialista országok­kal folytatott politikai és gazdasági együttműködésünk ragyogóan fejlődik. Kapcso­lataink kérdésének bármifé­le provokatív jellegű felve­tése csupán azt a célt szol­gálja, hogy elválassza egy­mástól Angolát és a szocia­lista országokat. Ez ellen mi minden erőnkkel harcolni fogunk”. „Nem kétséges — folytat­ta Neto — hogy az Angolá­ban zajló eseményekbe kül­földiek is belekeveredtek. Felforgató tevékenységükkel bizonytalanságot kívántak kelteni népünkben, s külö­nösen a főváros lakosai kö­rében. Céljukat azonban nem érték el. A külföldiek szere­péről azonban egy későbbi időpontban majd még rész­letesebben is szólok. Jelen­leg az a legfontosabb fel­adat, hogy megtaláljuk az államcsíny-kísérlet irányí­tóit”. vas népe Diplomáciai kapcsolat Kuba és az USA között? Az Egyesült Államok és Kuba várhatóan hamarosan bejelenti: kölcsönösen dip­lomáciai személyzetet kül­denek a másik országba. A két ország kapcsolatairól leg­utóbb New York­ban folyta­tott tárgyalások véget értek — közölte kedden az ameri­kai külügyminisztérium szó­vivője. Mint ismeretes, Carter amerikai elnök a hét végén beszélt arról: Washington diplomatákat küldene Ha­vannába, Svájc nagykövet­ségére, amely (a diplomáciai kapcsolatok 1961-es felfüg­gesztése óta) az Egyesült Ál­lamok érdekeit képviseli Kubában. Ugyanakkor kubai diplomaták érkeznének Wa­shingtonba, a Kuba érdek­képviseletét ellátó csehszlo­vák nagykövetségre. Az amerikai elnök a na­pokban ismételten azzal vá­dolta Kubát, hogy (részben katonai) tanácsadók küldé­sével „beavatkozik” Afrika ügyeibe. A washingtoni külügyi szóvivő szerint a diplomaták javasolt cseréje nem jelenti azt, hogy módosult volna a Kuba afrikai szerepére vo­natkozó amerikai álláspont. A cél az, hogy új lehetősé­geket teremtsenek a feleket érdeklő kérdések megtárgya­lására. Rosalynn Carter asszony a héten — az elnök képvisele­tében — „jószolgálati” pro­­paganda-körutat tesz több latin-amerikai országban. Jól­lehet amerikai kormánykö­rökben cáfolják, nem tekint­hető véletlennek, hogy a Ku­ba vonatkozásában pozitív újabb fejleményeket Wa­shington éppen ebben az időben hozza nyilvánosságra. A Carter asszony által meg­látogatott államok többsége ugyanis már régen szorgal­mazza az Egyesült Államok Kuba iránti politikájának módosítását. Pham Van Dong Pham Van Dong, a Viet­nami Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tag­ja, a VSZK miniszterelnöke — aki hivatalos látogatáson tartózkodott Finnországban — kedden Helsinkiben saj­tókonferenciát tartott. A mi­niszterelnök az ország gaz­dasági helyzetével, valamint Vietnam külkapcsolatainak kérdésével foglalkozott. A vietnami gazdasági ne­hézségek az ország déli és északi részének eltérő fejlő­déséből adódnak. Az északi rész gazdasága szocialista alapon fejlődött, míg délen a kolonializmus uralkodott. A vietnami nép azonban egységes, tehát a probléma a közeljövőben megoldódik — mondotta a vietnami mi­niszterelnök. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatot érintve Pham Van Dong hangsúlyoz­ta, hogy Washingtonnak meg kell térítenie a háború okoz­ta veszteségeket és gazdasági segítséget kell nyújtania a VSZK-nak. Pham Van Dong, a Viet­nami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke kedden hi­vatalos látogatásra Dániába érkezett. Hollandia Javaslat a terroristákról Nem sietnek a válasszal a holland hatóságok a terro­ristáknak arra a javaslatára, hogy jelöljenek ki közvetítőt a tárgyalások folytatására. Bár Hágában a koraesti órákban is folytatta tanács­kozásait a kormánynak a dél-malukui terrorakcióval foglalkozó öt tagja, az asseni sajtóközpontban az igazság­ügyi minisztérium képviselője az esti órákban azt mondot­ta, hogy egyelőre nincs vá­lasz a javaslatra. A terro­ristákkal — mind Bovens­mildeben, mind a Groningen közelében veszteglő vasúti szerelvényben — rendszeres a telefonkapcsolat, a hatósá­gok azonban nem állították helyre a két csoport egymás közötti kapcsolatát. A minisztérium képviselő­je egyébként nem támasz­totta alá, de nem is cáfolta azt a jelentést, hogy a ter­roristák esetleg az afrikai Benin Népi Köztársaságba, a volt Dahomey-be szeretné­nek menni. Képek , események Bülent Ecevit, az ellenzéki köztársasági néppárt vezetője aki ellen a minap kíséreltek meg merényletet választási beszédet mondott a törökországi Izmir városban. Kacir izraeli államfő (középen) fogadta a jobboldali Likud-párt vezetőit, Ezer Weizmannt (bal oldalon) és Samcha Ehrlichet. A párt legfőbb irányítója, Begin, a kormányfői poszt várományosa, aki már elhagyta a kór­házat, nem jelent meg a megbeszélésen. Június 2-án a párizsi Le Bourget repülőtéren kerül sor a hagyományos légibemutatóra. A látványosság egyik sztárja lesz a híres „St. Louis szelleme” nevű repülő­gép, amellyel Lindbergh fél évszázada először repülte át az óceánt. A kép a gépet egy Concorde mellett áb­rázolja. .. (Vas Népe telefoto) A korszerűbb, nemzetiségi Interjú Gosztonyi János A nemzetiségi szövet­ségek főtitkárainak rész­vételével tanácskozott a közelmúltban a Nemze­tiségi Oktatási Bizottság. Milyen főbb kérdéseket vitatott meg a testület? Erről kérdezte Gosztonyi János oktatási államtit­kárt, a bizottság elnökét az MTI munkatársa: " Fontos és egymással szo­rosan összefügg az a két té­ma, amelyet a bizottság na­pirendre tűzött: megvitatta és elfogadta a nemzetiségi anyanyelvi nevelés-képzés tartalmi korszerűsítéséhez, az évtized végén bevezetendő dokumentumok készítéséhez kiadandó irányelveket, át­tekintette a nemzetiségi pe­dagógusképzés legfontosabb eredményeit, feladatait.­­ A nemzetiségek fenn­maradásának, továbbélésé­nek egyik legfőbb záloga a szervezetében és tartalmában is korszerű oktatás. Az irányelvek egyik legfonto­sabb megállapítása éppen ez­ért az, hogy az elkövetkező évek, évtizedek hatékonyabb világnézeti, erkölcsi, politi­kai nevelésének komplex fo­lyamatában — annak szerves részeként — az eddiginél is fokozottabb figyelmet kell fordítani az anyanyelv, az anyanyelvi kultúra és a ha­gyományok megszerettetésé­re, megbecsülésére, a nem­zetiségi önismeretre és egész­séges öntudatra való neve­lésre. Milyen új dokumentu­mokat vezetnek be az évtized végén a nemzeti­ségi iskolákban, s ezek elkészítéséhez melyek a legfontosabb irányelvek? — Iskolarendszerünk szer­ves részét képezik a nemre­ 1977. június 1. Szerda

Next