Vas Népe, 1978. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Angol acélháború Az óév utolsó napján Anglia totálisacélháborút indított a Szovjetunió ellen. Edmund Dell kereskedelmi miniszter azonnali hatálylyal leállította a szovjet vas- és acéláruk behozatalát. A durva diszkriminációs lépés nyilvánvalóan politikai döntés következménye, hiszen nem a szovjet acélbehozatal fenyegeti legjobban az angol acélipart. Kormánykörökben számítanak rá, hogy a Szovjetunió természetesen ellenlépéseket tesz az angol árukkal szemben. A mostani intézkedés következménye tehát csak az utóbbi időkben fejlődésnek indult szovjet— angol gazdasági kapcsolatok visszaesése lehet. Anglia, amely a '60-as évek elején még a Szovjetunió elsőszámú tőkés kereskedelmi partnere volt, azóta az 5. helyre csúszott. Az angol behozatali tilalom kiterjed a hengerelt árukra, huzalokra, csövekre, bizonyos vasötvözetekre és a magas széntartalmú acélra. A kormány nem jelezte, milyen lejáratra tervezi a behozatali tilalmat. Külpolitikával foglalkozó újságíró számára az utazás nemcsak öröm, hanem kötelesség is. Tartozik nyitott szemmel körüljárni a világban. Az év 3 kérdését útiélményeim kapcsán próbálom megfogalmazni. 1. Hogyan alakul a fegyverkezési verseny? 1977. október elején járt le a szovjet—amerikai megállapodás, amelyet öt évvel ezelőtt Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon a hadászati fegyverek korlátozásáról kötött. Az év elején hivatalba lépett új amerikai elnök, Jimmy Carter, egyhamar értésre adta,hogy új vonalat próbál érvényesíteni ... jóllehet elődje, Gerald Ford, 1974 végén Leonyid Brezsnyevvel elvi megállapodásra jutott az újabb SALT- egyezmény elvi alapjairól. Carter márciusban olyan javaslatokkal küldte Moszkvába külügyminiszterét Cyrus Vance-et, amely nagyon is eltért a vlagyivosztoki megállapodástól. Ezzel egyidőben az a Carter, aki választási kampányában a fegyverkezési hajsza korlátozását helyezte kilátásba, új fegyverek gyártását kezdte emlegetni: a cirkáló rakétáét és a neutronbombáét. A világközvélemény többsége felháborodással utasította el a „tiszta bomba” gondolatát: a neutronfegyverről ugyanis azt állították amerikai tábornokok és politikusok, no meg a gyártásában érdekelt üzletemberek, hogy „emberségesebb”, „kevésbé kártékony” hiszen „csak” öl, a pusztító hatása nem terjed ki anyagi értékekre... A szeptember végi Gromiko—Vance és Gromiko—Carter találkozók Az év ■. től I*SS*OIYI kérdése után javult a helyzet: azUSA vezetői lejjebb adták. A SALT—2 megkötésének lehetősége megnövekedett. A neutronbomba gyártására vonatkozó amerikai döntés még nem történt meg. A cirkáló rakéták hatósugarát korlátozó intézkedések belekerülnek a SALT—2. tárgyalási anyagába. 1978-ban reális esélye van a hadászati fegyverek korlátozását célzó szovjet—amerikai megállapodás megkötésének! 2. 1977 nem hozta meg a nyugatnak a gazdasági válságból való kievickélést? Nem, határozottan nem. Pedig, hogy fogadkoztak májusban, a Carter elnök részvételével Londonban megrendezett nyugati csúcskonferencián! Ki-ki megígérte — Japántól az NSZK-ig, Olaszországtól Kanadáig —, hogy ilyen-olyan intézkedéseket tesz az inflá- ció visszaszorítására, a termelés, a beruházások fokozására, a munkanélküliség csökkentésére. És tessék: az év utolsó napjaiban az OECD, a nyugati világ 24 országát tömörítő gazdasági szervezet szakértői olyan jelentést adtak ki, amely a válság 1978-ra való áthúzódását, a termelés valóságos stagnálását, a munkanélküliség növekedését jósolta. 17 millió munkanélküli lesz jövőre a 24 országban, különösen Nyugat- Európában válik súlyosabbá a helyzet, mivel itt 6 százalék fölé ugrik a munkanélküliek aránya. 3. Döntő év lett-e 1977 a Közel-Keleten? Kairóban versenyfutás kezdődött az idővel. Szadat elnöknek valami eredményt kell sürgősen elérnie és felmutatni tudnia. Ha nem képes erre, elsöpri a népharag. Egyrészt arab nacionalista indulatból, másrészt az ország súlyos gazdasági helyzetéből fakadó elégedetlenség és türelmetlenség következtében. Az a tagadhatatlanul óriási lélektani hatás, amelyet Szadat jeruzsálemi látogatása keltett, lassan-lassan elfogy. Minden csoda három napig tart — így szól a közmondás. S ha megszokottá válik az egyiptomi—izraeli közvetlen tárgyalások ténye, akkor az önmagában nem biztosítja az eredményt, legyen bár kétoldalú külön megállapodás Kairó és Jeruzsálem között. Már most észre lehet venni, hogy az izraeli kormányaz első engedményeken túl továbbiakra aligha lesz hajlandó, egyre csak Egyiptomnak kell új meg új területen viszszakoznia. Szadattól azt is elvárják, hogy segítsen elodázni a genfi közelkeleti békekonferenciát, legalább is annak teljes és hatékony formáját: a szovjet—amerikai társelnökök irányította, alaposan előkészített, a palesztin nép hivatott képviseletével együtt, valamenynyi érdekelt közel-keleti ország részvételével megrendezett békeértekezletet. Márpedig — s ezt nyugodtan meg lehet jósolni — 1978 is csak akkor lehet döntő év a Közel-Keleten, ha így ül össze és így hoz érvényes határozatokat a genfi konferencia. Pálfy József 2 Kambodzsa és Vietnam határviszálya______ A Phnom Penhh-i rádió szombaton reggel bejelentette, hogy Kambodzsa ideiglenes jelleggel megszakította diplomáciai kapcsolatait Vietnámmal. Phnom Penh a döntést a kambodzsai—vietnami határon történt harci cselekményekkel indokolta. .. A vietnami külügyminisztérium szombaton délelőtt az alábbi tájékoztatást adta az MTI tudósítójának- 3 kambodzsai kérdésről: — A Vietnami Szocialista Köztársaság »külügyminisztériumának tudomása van a kambodzsai döntésről. A vietnami fél az ügy kapcsán nyilatkozatot ad ki. Mindenesetre Hanoi álláspontja az, hogy a két ország kapcsolatát illetően továbbra is türelmet, megértést és nyugalmat tanúsít. Ugyanakkor —hangoztatja a vietnami külügyminisztérium — minden ország természetes joga szuverenitásának megvédése. Kifejtették a VSZK álláspontját, miszerint a két ország közötti határok kérdése bonyolult, a történelmi időkre visszanyúló probléma, amelyet a feleknek" tanulmányozniuk kell, s mindenképpen tárgyalniuk kell róla. • A Vietnami Szocialista Köztársaság a kambodzsai néphez fűződő barátság, harci szolidaritás, s a közösen kiharcolt győzelem hagyományainak szellemében a vitás kérdéseket úgy akarta rendezni, hogy azok ne kerüljenek nyilvánosság elé. Most, — az egyoldalú kambodzsai lépés nyomán — Vietnam rákényszerül arra, hogy a maga részéről ugyancsak a közvélemény elé tárja a kérdést. Az MTI tudósítójának jelentése szerint a vietnami vezetés nagyfokú higgadtságot, türelmet, és a két ország közötti vitás kérdésektárgyalások útján történő rendezése iránti feltétlen készséget tanúsít. " Megbukott a török kormány A török képviselőház szombaton megvonta a bizalmat Süleyman Demirel vezette jobboldali koalíciós kormánytól. A 450 tagú testület 228:218 arányban szavazta meg az ellenzék bizalmatlansági indítványát. Ezt követően Demirelnek be kell nyújtania kabinetje lemondását a köztársasági elnöknek. írta: HORVÁTH MIKLÓS a megyei pártbizottság első titkára Megyénk szorgalmas dolgozóinak munkája révén ismét eredményes évet zártunk, amely tovább gazdagította anyagiakban, szellemiekben, erkölcsiekben lakosságunk életét, elősegítette hazánk szocialista fejlődésének meggyorsítását. Egyéni és nagy közös elképzeléseink, terveink ismeretében most újabb szép és alkotó cselekvésre késztető esztendő küszöbén állunk. Az új esztendőre elképzelt sok-sok egyéni és a társadalom egészére vonatkozó terv szoros kölcsönhatásban van, egyik a másik nélkül — vagy éppen ellenére — nem valósulhat meg, s mindkettő teljesülésének alapja, feltétele a tiszteségesen végzett munka. Ami a múlt évet illeti: öszszességében jó eredményekkel zártuk a gazdasági, a szociális, a kulturális, általában a népjólét fejlesztésének minden területén. A megye ipara mintegy 12 százalékkal növelte termelését, és ez hozzávetőleg öt százalékkal meghaladja az országos növekedést. Különösen örömünkre szolgál, hogy a növekedés üteme és mértéke azokban az ágazatokban volt a legkiemelkedőbb, amelyek a következő évek és a megye iparának jövője szempontjából mindinkább döntő jelentőségűvé válnak. Csak utalni szeretnék a nehézipar 15 százalékos, az élelmiszeripar és a könnyűipar 10 százalékos növekedésére. Az említett ágazatok termékszerkezete jelentősen korszerűsödött, a termelés hatékonysága növekedett, és javultak a lehetőségei annak, hogy a termékek értékesítése a hazai, valamint a külfödi piacokon gazdaságosabbá váljék. Építőiparunk is becsülettel teljesítette kötelezettségét és mintegy 9 százalékkal növelte termelési értékét. A fenti eredmények következtében vált lehetővé 2300 lakás megépítése, 5500 lakásba a földgáz bevezetése és sok más, fontos, az 1977. évi tervünkben szereplő, a lakosság életkörülményeit fejlesztő célkitűzés megvalósítása. Annak ellenére, hogy megyénk mezőgazdaságát tavaly — mint a legutóbbi megyei pártbizottsági ülésen az egyik termelőszövetkezeti elnök mondta — az árvizen kívül szinte minden elemi csapás sújtotta, azaz fagykár, aszály és jégverés, ennek a megye és az ország szempontjából rendkívül fontos ágazatnak a termelési értéke is mintegy 11—12 százalékkal, legvérmesebb elképzeléseinket is felülmúlva növekedett. Az általános növekedésen belül is figyelemre méltó a hús- és a tejtermelés, valamint a zöldségtermesztés fejlődése. A gazdaságban wnben elért eredmények következtében bár szerény mértékben, de növekedett — a tervezettet meghaladó mértékben — lakosságunk általános jóléte, amely nemcsak a köznapi értelemben vett létbiztonságot jelenti minden becsületes dolgozó ember számára. Azt is, hogy mind nagyobb mértékben válik lehetővé állampolgáraink többsége számára olyan szükségletek kielégítése is, amelyek korábban csak keveseknek jutottak és amelyek nemcsak anyagi, hanem szellemi, erkölcsi értékeik gyarapodását is közvetve, vagy közvetlenül elősegítik. Ha a gazdaságban és az általános népjólét növekedésében elért eredményeinket hozzávetjük a tőkés országokban végbemenő, és a dolgozók helyzetére hátrányosan ható válságjelenségekkel, akkor még inkább becsülen-dők mindazok a — nálunk már természetesnek tűnő — vívmányok, amelyek munkánk gyümölcseként immár tartósan jellemzik társadalmunkat. Múlt évi eredményeink és lakosságunk jó társadalmi közérzete egyazon forrásból táplálkozik. Ez pedig az a politika, amely követésre talált a lakosság minden rétegében és amely politika jól hasznosítja népünk alkotó energiáit. Csak tisztelet hangján szólhatunk megyénk munkásosztálya, szövetkezeti parasztsága, értelmisége döntő többségének múlt évi teljesítményeiről. Az ő együttes munkájuk hozta létre mindazokat a javakat, amelyek gazdagabbá tették életünket. Természetesen tisztában kell lennünk valamennyiünknek népgazdaságunk egyensúlyi helyzetével, az ezzel kapcsolatos gondjainkkal. Azzal, hogy eredményeink senkit sem jogosítanak fel semminemű önhittségre, de arra sem, hogy „semmittevő” aggodalmaskodásba essünk. Megőrizni és szerény lehetőségeink arányában növelni az életszínvonalat egyúttal javítani az ország gazdasági egyensúlyát, majd fokozatosan megteremteni azt, csakis a társadalom minden polgárának együttes, céltudatos, fegyelmezett és hatékony munkájával lehet. Ezért, amikor az új év tennivalóira összpontosítjuk figyelmünket, nem árt az 1977. esztendő néhány tapasztalatát, tanulságát felidézni. Ha még oly sikeres volt is az elmúlt év, akkor serm mondhatjuk, hogy mindenütt és mindenki megtette, amit tennie kellett volna. Valahogy úgy voltunk itt Vas megyében is, mint egy jó tanulmányi átlagot felmutat iskolai osztály. Kitűnő isklai osztályzat birtokosa le sok ipari üzemünk, mezőgazdasági szövetkezetünk, több más intézményünk, szociális brigádjaink százai. Sok ezren vannak itt a megye olyan munkások, szövetkez parasztok, mérnökök, pedaggusok, orvosok, az államigazgatás területén dolgozó emberek beosztottak és vezetők, akik messze átlag feletti „osztályzatot” érdemelnek, sok ezren vannak, akik „csak” az átlagot érték el, de tisztességgel nap mint nap, többre, jobbra törekedtek. Valamenynyien örülhetnek az eredményeknek és megérdemlik a tiszteletet. De — sajnos — vannak nem is kevesen, olyan kollektívák, vezetők, munkások és szövetkezeti tagok, különböző értelmiségi munkakörökben dolgozó emberek is akik képességeik és lehetőségeik alatt teljesítettek, akik a kis és nagy közösségtől csak kapni szeretnek, de adni nem. Vagyis osztályt kellene velük ismételtetni. Mert mivel is volnának magyarázhatók az iparban, a mezőgazdaságban, a kultúra és az élet sok más területén azok a mennyiségi és minőségi szintkülönbségek, amelyek megyénkben is fellelhetők, jórészt azonos feltételek mellett?! Elgondolkoztató és semmiképpen nem tartható, hogy ma a megye szocialista iparában az egy főre jutó évi termelési érték 200 ezer és egymillió forint között mozog. Ekkora különbség megengedhetetlen, mert sem a felhasznált anyag, sem a ráfordított, szükséges munka, sem pedig az árai nem tételeznek fel ekkora különbséget. Mint ahogy at lehet talaj-, időjárási viszonyokkal és más — természetesen valós — okokkal megmagyarázni azt sem, hogy a megye nagyüzemi mezőgazdaságában ekkorák legyenek a termelési szintkülönbségek. Például tejből 12 termelőszövetkezetben 7—800 literrel kevesebbet termelnek, mint a megyei átlag; búzából a különbig egyes helyeken eléri a 20—25 mázsát. Hány és hány száz és ezer azoknak a munkaóráknak a száma, amely kárba veszik a hiányos üzem- és munkaszervezés, a rossz anyagellátás, vagyis vezetői mulasztások és a munkafel Nemrég adta ki Vas megye Tanácsa idős Gerencsér Ferenc kötetét, amely több szempontból is értékes, becses számunkra. A „Sárváriak Belgiumban” című kötet szerzője vasi, közelebbről sárvári, egy ideig megyei lapunk főszerkesztőjeként is működött, majd a Magyar Rádió egyik vezető munkatársa lett. A szerző egyik nagy életélményét adja közre. Ismeretes, hogymiután szétszakadt az osztrák—magyar monarchia, néhány év múlva világszerte gazdasági válság tört ki, amely különösképpen sújtotta azokat a határterületeket, amelyeknek a gazdasági, kereskedelmi élete korábban eléggé összekapcsolódott, a szétszakadás után pedig szükségképpen, a gazdasági világválsággal, annak előzményeivel megterhelve darabokra hullott. A sárvári műselyemgyárban, amely belga—francia érdekeltségű volt, már 1926- ban csődöt mondott a termelés. A megye és Sárvár vezetői tárgyalásokat kezdtek a gyár vezetőivel a termelés újraindításáról. Ez azonban nem járt sikerrel. A gyár vezetői nem mondtak le a sárvári munkásokról, hanem közülük 2000 embert kiszállítottak franciaországi és belgiumi gyárukba. A kiszállítások 1929 márciusában kezdődtek és júliusban fejeződtek be. ills Séivériak. A kötet szerzője is elindult az egy, ** 150 fős csoporttal Belgiumba, Tubizebe s élte a vendégmunkások keserves kenyerét. Nemcsak a szemtanú, hanem a cselekvő résztvevő hitelességével írja le a szerző, miképpen bántak Belgiumban az úgyszólván teljesen kiszolgáltatott, magyar munkásokkal. A legnehezebb, legpiszkosabb munkákat bízták rájuk, szállásuk, ellátásuk elképesztően rossz volt. Ilyen ember lehet az, aki ezeket a barakkokat tervezte? Mit szólna hozzá, ha neki is ott kellene laknia? összezsúfolva, mint a fegyenctelepeken a rabok. Feszület az lóg a falon, de egy valamire való szekrény, ahova a munkás bezárhatja a holmiját, az nincs. Elkívánják, hogy a kihozott magyarok megtermeljék az extrahasznot, de hogyan? Az istállóban a karom alá odarakják a tiszta almot, helyébe viszik az ablakot, hogy másnap pihenten húzzavonja az igát. Nem rosszabb-e a sorsa a 1978. január 1. Vasárnap