Vas Népe, 1978. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

Belgrád : Tanácskoznak a záródokumentumról A belgrádi európai biz­tonsági és együttműködési találkozó kedd délelőtt ple­náris ülést tartott, majd pe­dig szerkesztő bizottságai és albizottságai tanácskoztak. A plenáris ülésen többek­­között felszólalt a portugál, svéd, jugoszláv, román, szov­jet, máltai és amerikai de­legáció vezetője. Az eszme­csere konstruktív légkörben, polémiák nélkül folyt le. A szerkesztő bizottságok és albizottságok napirendjén változatlanul a találkozó zá­ródokumentumának megfo­galmazása szerepel, a plená­ris üléseken a küldöttség­­vezetők politikai kérdésekről is véleményt cserélnek. A Szovjetunió és a szoci­alista országok küldöttségei a legutóbbi üléseken újból felhívták a figyelmet arra, hogy a záródokumentum megfogalmazása a kívántnál lassúbb ütemben halad. En­nek oka, az, hogy néhány nyugati delegáció részben halogató taktikát alkalmaz, részben folytatja propagan­­da-jellegű támadásait egyes szocialista országok ellen. Az időhúzással szemben a semleges és el nem kötele­zett országok részéről is fo­kozott türelmetlenség nyil­vánul meg, s nem hivatalos pontjában a semleges orszá­­ gok csoportja azt keresi, hogy milyen új megfogalma­zásokkal lehetne az egyön­tetűség elve alapján elfo­gadható záródokumentumot kidolgozni. A semlegesek el­gondolásairól a közeli na­pokban várhatóan a bizott­ságokban hivatalos formá­ban is megbeszélések lesz­nek. KOMMENTÁR „Tavaszi hangok“ B­ár meteorológiai értelemben a világ számos ré­szén még nagyon is zord szelek fújnak, politi­kai értelemben — és éppen az emberiség jövőjének egyik kulcskérdését illetően — sokasodnak a „tavaszi hangok”. Mind több jel mutat arra, hogy világszerte a legkülönbözőbb rétegekben terjed a felismerés: fo­kozni kell a nemzetközi erőfeszítéseket a fegyverke­zési hajsza megállítására, a leszerelés megvalósításá­ért. Ha csak a legutóbbi órák ezzel kapcsolatos ese­ményeit kötjük csokorba, az eredmény máris figyelem­reméltó. A legfontosabb hír az, hogy a konferenciák hagyományos városában, a svájci Genfben megkezdő­dött a leszerelési bizottság ülésszaka. A napirend rö­viden így foglalható össze: intézkedési javaslatok ki­dolgozása a nukleáris fegyverek gyártásának és ter­jedésének megszüntetésére, a vegyi fegyverek betiltá­sára, a tömegpusztító fegyverek új fajtáinak és rend­szereinek, nem utolsósorban a­ sugárfegyverek kiikta­tására. ■■­z új ülésszak nincs híján nehézségeknek, de reménységeknek sem. Mint a TASZSZ szovjet hírszolgálati iroda a nyitányról szóló kommentárjában rámutat: a nyugati országok álláspontja, eddig akadá­lyozta komoly eredmények elérését. A kommentár em­lékeztet arra, hogy az Egyesült Államok a történelem legnagyobb katonai költségvetését terjesztette be a következő pénzügyi évre , az összeg nagyságrendje 126 milliárd dollár! A gigászi szám önmagában is jól érzékelteti a le­szerelés útjában álló legnagyobb akadályt: a mam­­mutmonopóliumok anyagi, profitérdekeltségét a fegy­verkezési hajsza folytatásában. Nem utolsósorban ennek a szándéknak a­ politikai vez­ülete észlelhető a NATO számos, a leszerelési fo­lyamatot nehezítő gesztusában. Ezek közül a legve­szélyesebbnek jelenleg a neutronbomba gyártásának és elterjesztésének szorgalmazása tűnik. E­­rre hívta fel a figyelmet a Béke Világtanács washingtoni ülése, az ENSZ leszerelési doku­mentuma, sőt a holland kereszténydemokrata párt ka­tonai szakértőinek munkaokmánya. Ez a párt részt vesz a holland kormány­koalícióban és állásfoglalása könnyen azt jelentheti: Hága a NATO májusi csúcs­­értekezletén nemlegesen foglal állást a neutronbomba terveivel szemben. A holland példa is mutatja a biztató folyamatot, amely a „tavaszi hangok” mögött van: azt a felisme­rést, hogy nem a f­egy­veri ajtók ijesztő felduzzasztása, hanem a pusztító eszközök­­ arzenáljainak fokozatos leépítése a világ nyugalmához vezető út. Harmat Endre 2 Magyar— vietnami gazdasági tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) seken a felek áttekintették a jelenlegi öt­éves tervidő­szakra szolgáló gazdasági magállapodások eddigi telje­sítését és kijelölték a to­vábbi aktuális tennivalókat. A tárgyaló felek egybehang­zóan úgy ítélték meg, hogy Magyarország és Vietnam gazdasági kapcsolatai ered­ményesen fejlődtek az el­múlt években. Ezt jól jel­lemzi, hogy a kölcsönös áruszállítások volumene meghaladta a tervezettet és az együttműködés új eleme­ként termelési kooperáció alakult ki a népgazdaság egyes ágazataiban. ★ A tárgyalásokról Hanoi­ban közleményt adtak ki. A közlemény szerint Hanoiban 1978. január 22—31. között tárgyalások folytak Huszár István, az MSZMP KB PB tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Le Thanh Nghi, a VKP KB PB tagja, a kormány elnökhe­lyettese, az állami tervbi­zottság elnöke között. A tárgyalásokon kölcsönö­sen tájékoztatták egymást országaik jelenlegi ötéves népgazdasági tervei teljesí­tésének tapasztalatairól, át­tekintették a tervidőszakról folytatott tervegyeztetésben kijelölt együttműködési fel­adatok teljesítésének hely­zetét, kijelölték a két or­szág közötti gazdasági együttműködés következő öt­éves időszakára vonatkozó fejlesztések főbb irányait és jóváhagyták a KGST ország központi tervező szervei kö­zötti együttműködési mun­kaprogramot. A tárgyalásokon a felek kifejezték érdekeltségüket a gazdasági kapcsolatok hosz­­szútávú, tervszerű, szilárd alapokon történő fejlesztésé­ben. A két ország gazdasági kapcsolatait jelentősen be­folyásoló együttműködésekre hosszútávú egyezményeket kötnek. A Huszár István vezette magyar küldöttség vietnami tartózkodása során megláto­gatott több, a kétoldalú együttműködésben résztvevő üzemet. Huszár Istvánt vietnami tartózkodásának ideje alatt fogadta Pham Van Dong, a VKP KB PB tagja, a VSZK kormányának elnöke. Algíri értekezlet Buteflika beszéde Abdelaziz Buteflika algé­riai külügyminiszter a „szilárdság frontjának” csúcstalálkozóját előkészítő külügyminiszteri értekezlet keddi megnyitó ülésén ke­ményen bírálta Szadat egyiptomi elnököt, aki — mint­­mondotta — „romba döntötte az arab nemzet vív­mányait, szétzúzta az arab országok szolidaritását és gyengítette az arab ügyet”. A külügyminiszteri szintű előkészítő tanácskozás első plenáris ülésén áttekintette a közel-keleti helyzet külön­böző vonatkozásait és fog­lalkozott­ a csúcsértekezlet napirendjével. ★ A hivatalos algériai hír­­ügynökség közölte: az­ elő­készítő tanácskozáson részt­vevő négy arab ország és a PFSZ képviselői hivatalosan megállapodtak a következő elnevezésben: „az elutasítási front országai és a Paleszti­nai ellenállás”. Egyiptomi—izraeli tárgyalások Az egyiptomi— izraeli ka­tonai bizottság kedden, kö­zép-európai idő szerint 18.00 órakor zárt ajtók mö­gött felújította munkáját­­,­­kö­zölte az izraeli rádió kairói tudósítója. Az első jelentések szerint az amerikai közvetítési kí­sérlet nem hozott áttörést az egyiptomi és az izraeli ál­láspont közelítésében. Mo­hamed Ibrahim Kamel egyiptomi külügyminiszter kedden, Alfred Atherton amerikai külügyi államtit­kárral tartott kétórás esz­mecseréje után hangoztatta, hogy Egyiptom továbbra is számos kérdésben más né­zeteket vall, mint Izrael. A találkozón Atherton is­mertette a tárgyalások foly­tatására vonatkozó izraeli elképzeléseket, amelyeket a Jeruzsálemben csaknem két hete félbeszakadt külügymi­niszteri megbeszélések óta amerikai közreműködéssel dolgoztak ki. Atherton szük­ségesnek tartott hangoztatni, hogy a Jeruzsálemből ma­gával hozott dokumentum nem tartalmaz hivatalos ja­vaslatokat, mindössze „tájé­koztató és puhatoló jellegű”. Olasz kormányválság Andreotti megbízott olasz miniszterelnök felfüggesztet­te kormányalakítási tárgya­lásait, mert további utasítá­sokat vár pártjától. Andre­otti kedden három órán át tárgyalt Morával és Zaccag­­ninivel, a kereszténydemok­rata párt (DC) elnökével és főtitkárával, valamint a ke­reszténydemokrata parla­menti csoportok vezetőivel és megállapodtak abban, hogy az elkövetkező napok­ban — feltételezhetően pén­teken — összehívják a DC vezetőséget. Római politikai megfigye­lők véleménye szerint a ke­reszténydemokrata vezetők bizonytalankodása mögött az húzódik meg, hogy a kor­mányzó­ párt megosztott a kommunistákkal való együtt­működés tartalmát és mér­tékét illetően. Úgy tudják, hogy Andreotti hajlana egy újabb kompromisszumos megoldásra, de a párt jobb­szárnya — Washington és a NATO támogatásának birto­kában — határozottan eluta­sítja az OKP-hoz fűződő kapcsolatok szorosabbra té­telét. vasúti kocsi fülkéjé­­ben ketten­ ülnek. Az apát régtől ismerem. Abból az időből, amikor ke­vés volt a gondolkodási idő,­­és Kraut Imrét egy négyrét hajtott pecsétes igazolvány­­nyal falura küldték: — Ahol a front elvonult, ki kell osz­tani a földet. Az a fontos, hogy a földet mielőbb ki­osszátok, és induljon meg a munka ... Most a tájat né­zegeti a vonatablakból. Azt­­a tájat, amelyik ez idő tájt minden évben ugyanazt mu­tatja magából: a sárga tar­lókat, a permettől kéklő sző­lőt, a dűlőutak fel-felhabz­ó porát. A vonat a pálya te­herbíró képessége miatt az egész vonalon csökkentett sebességgel halad, a súlyos motorkocsi üres a szerelvény elején. Elfogni egyetlen pillana­tot, amelyben benne van mindaz, ami azóta történt? Régi jegyzeteimet nézege­tem, ami még nem kallódott el__ Csetény? 1950? Vagy 1958? Nem tudom eldönteni, sebtében írtam. A templom előtt odajött hozzám egy fiatalasszony. Izzott a gyűlö­lettől: — Legjobban az fájt­­nekünk, amikor az a másik újságíró a gyerekeinkről írt,­­hogy mákhét levessel altat­juk őket. Mit gondol?... Másik jegyzet: dunántúli fa­lu. A hídnál a festőművész egy öregasszony fejét rajzol­ja. Autóbusz kanyarodik el, az öregasszony utána fordul:­­— Azt mondtuk, minek ide a busz, hiszen azelőtt csak le a cipőt, aztán befutottunk a városba, ma pedig négy járatunk­­van... A téesz­­brigádvezető délután kivitt a présházba. Ivás közben ar­ról faggattam, hogy milyen­­volt az élete negyvenöt előtt. Azt felelte: — Úgy emlék­szem, hogy nagyon sokat fáztam. Mindig hideg volt... Néhány évvel később ugyan­azon a tájon, a püspök azt kérte a megye vezetőitől, hogy szeretné meglátogatni­­az egyik termelőszövetkeze­­­tet, amelynek a földje vala­mikor az ő körzetéhez tar­tozott. Lehetővé tették. A fekete , autó begördült a té­­esz udvarára. A tagság meg­szokta a fekete autókat, a püspököt leültették az iro­dában, kezeltek vele, és el­mondták, hogy azóta mi tör­tént velük. A beszélgetést egy pohár borral zárták le. A püspök hazafelé egész úton értetlenül gondolt visz­­sza a látogatásra: — Ezek az emberek húsz éve még a kastély gyepjére se mertek lépni... Háromszáz kilomé­terrel távolabb, egy kucs­­más, vastagon öltözött em­ber lép elő a jegyzeteimből. Vadonatúj háza előtt ácso­­rog, az építkezés befejező­dött. Dicsérem a házát, va­lóban szép és tágas. A kucs­­más ember a szomszéd ház­ra pillant. Annak már an­tennája is van. fix menetrend szerint még van idő az ér­kezésig. A fiú tizenhat éves lehet, esetleg tizenhét. Feje fölött a csomagtartóban tömött há­tizsák. Nyílt, csaknem éles pillantással tekint ki az ab­lakon, majd karjait össze­fűzve szemét lehunyva, fe­jét az ülés támlájának dön­ti, mint akinek semmi se köti le a figyelmét. Olvasni Nyolcszáz szó KÉPEK, ELEM­ÉNT­EK Pjotr Jaroszewicz, ,a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, lengyel miniszterelnököt Moszkvában fogadta­­Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP KB főtitkára, a­­Legfelsőbb Tanács elnöke. Jobbra tőlük Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, ,a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Karamantísz görög miniszterelnök (balról) Bonnban tárgyal Helmut Schmidt NSZK kancellárral. Fordulat a Lockheed-perben Váratlanul szenzációs for­dulatot vett a tokiói főváro­si bíróságon egy év óta von­tatottan folyó Lockheed-per. A tanú, aki szintén a per vádlottja, Okubo Tosiharu, a Marubeni társaságnak, ja­pán negyedik legnagyobb üzletházának volt vezérigaz­gatója. Keresztkérdések ha­tására beismerte, hogy az amerikai L­ockheed-üzem to­kiói képviselői az ő, illetve a vállalat más munkatársai­­nak közvetítésével juttatták el a kenőpénzeket magas ál­lású kormánytisztviselők lakására. Ezek sorában nagy meglepetésre most megem­lítette Nikaido Szuszumu volt kabinetfőnököt, Szaka­szaki Hidejo egy­kori közle­­lekedési minisztert és he­lyettesét, Kató Mucukit, va­lamint Fukanaga Kazuomit, aki annak idején az uralmon lévő liberális demokrata párt polgári légiközlekedési bizottságának elnökeként tevékenykedett. Az illető személyek a hírek szerint körülbelül 30 millió jent zsebeltek be a tengerentúli cégnek tett „szolgálataik” fejében. Ugyancsak renge­teg, de ismeretlen összegű pénz ütötte a markát a bot­rányba belebukott Tanaka miniszterelnöknek is. Őt már bíróság elé állították, s jelenleg szabadlábon vé­dekezik. A Marubeni üzletház volt igazgatójának vallomása minden bizonnyal némi len­dületet ad az immáron hosz­­szú hónapok óta kevés ered­ménnyel kecsegtető pernek. 1978. február 1. Szerda

Next