Vas Népe, 1978. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-01 / 51. szám
KÖZEL-KELET Alfred Atherton ingázása Kedden délután Tel Avivból Kairóba érkezett Alfred Atherton amerikai külügyi államtitkár és nyomban tárgyalóasztalhoz ült Mohammed Ibrahim Kamel egyiptomi külügyminiszterrel. A két politikus az egyiptomi-izraeli tárgyalások felújításával kapcsolatos lehetőségeket vizsgálja meg annak a válasznak ismeretében, amelyet a párbeszéd folytatására tett egyiptomi javaslatokra Izrael adott. A jordániai fővárosban úgy tudják, hogy Atherton szombaton Ammanba látogat és találkozik Husszein jordániai királlyal. Mint ismeretes, az Egyesült Államok szeretné elérni, hogy Jordánia bekapcsolódjék az amerikai elképzelések szerint megvalósítandó közel-keleti rendezésbe, s csatlakozzék Egyiptom és Izrael közvetlen tárgyalásaihoz. A kairói sajtó tájékoztatása szerint már a napokban várható, hogy Mamduh Száleraminiszterelnök hétfői parlamenti bejelentésének megfelelően eltörlik az Egyiptomban élő mintegy 109 090 palesztínai eddig élvezett előjogait. A lapok szerint így megvonják a palesztinoktól az egyiptomi hatóságok által kiállított útiokmányokat, amelyek birtokában korábban munkát vállalhattak az országban, ingyenes oktatásban részesülhettek, kereskedelmi tevékenységet folytathattak, vagy földbirtokot vásárolhattak, illetve más országokba utazhattak. Az egyiptomi miniszterelnök erről szóló bejelentését — amely a palesztinok, s mindenekelőtt hivatalosan ezímért szervezetük, a PFSZ számlájára igyekezett írni a véres ciprusi eseményeket — az egyiptomi parlament több képviselője is élesen bírálta. KÜLPOLITIKAI JEGYZET Bonni „Bourbonok” - Tudjuk, a címért azonnali magyarázattal tarto■ zárnik. Mi közük a Bourbonoknak a mai Bonnihoz? Nos, erről a francia uralkodóházról terjedt el az a zseniálisan tömör jellemzés, amely szerint „semmit sem felejtettek és semmit sem tanultak”. Ilyen értelemben bizony kísértetiesen emlékeztetnek rájuk egy Bonnban most elkészült okmány szerzői. Maga a hír így hangzik: a nyugatnémet ellenzéki pártszövetség, a CDU—CSU kidolgozta a saját „keleti politikai koncepcióját”. A két ikerpárt vezetője, Helmuth Kohl és Franz-Josef Strauss figyelemreméltó jelzőhármassal harangozta be a dokumentumot, amelynek alapján a jelenlegi ellenzék — persze hatalomra kerülése esetén, „realista, egyértelmű és kiegyensúlyozott” keleti politikát folytatna. Érdemes e tetszetős reklámszöveg fényében szems ügyre venni az „áru” tartalmát. Tartsuk be az eredeti sorrendet, kezdjük a realizmussal, amely közismerten valóban kívánatos politikai alapmódszer, hiszen légváraikra semmit se lehet építeni — koncepciót sem... Ezek után nézzünk néhány „realista” kitételt. Kedvünkre válogathatunkköztük, egyik „realistább”, mint a másik. Visszatérő motívum az okmányban az „Európát fenyegető szovjet veszély”, „Németország újraegyesítése egy szabad Európa keretein belül”, valamint „Nyugat-Berlin és a Német Szövetségi Köztársaság különleges kapcsolatainakmegfelelő alapokra helyezése”. Ez a három kitétel — sajnos, nem is túlzás — önmagában elég lenne egy harmadik világháborúhoz. Mindhármat rengetegszer hallottuk, hosszú esztendőkön keresztül. Csakhogy akkor tombolt a hidegháború, senki nem beszélt enyhülésről, kontinensünk számos problémáját még nem szabályozták történelmi horderejű megállapodások és — nem utolsósorban — még nem született meg a helsinki megállapodás, amelynek lényege a második világháború nyomán létrejött új valóság (például a Német Demokratikus Köztársaság léte) egészének figyelembevétele. Kohlék és Strausssék semmit sem felejtettek régi jelszavaikból és semmit sem tanultak az azóta történtekből. Ezzel „érdemelték ki” a Bourbonokkal való összehasonlítást. Harmat Endre 2 Kiprianu beiktatása Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök beiktatása alkalmából kedden a képviselőháziban mondott beszédében ígéretet tett arra, hogy külpolitikájában hűséges követője lesz elődjének, a néhai Makariosz elnöknek, s hitet tett Ciprus el nem kötelezettsége mellett. A ciprus a problémáról szólva, támogatásáról biztosította azt a szovjet javaslatot, hogy tartsanak nemzetközi konferenciát a kérdés rendezésére. A továbbiakban sürgette az Egyesült Államokat és a nyugat-európai NATO szövetségeseket: gyakoroljanak nyomást Törökországra annak érdekében, hogy gyökeresen felülvizsgálja a ciprusi kérdésben vallott álláspontját. Végezetül a larnacai események kapcsán kijelentette, hogy Ciprus a jövőben is szilárdan védelmezni fogja állami szuverenitását. Megemlékezés Moszkvában az MSZBT évfordulójáról A Szovjet—Magyar Baráti Társaság megalakulásának 20. évfordulójáról emlékeztek meg az SZMBT vezetőségének ünnepi ülésén kedden Moszkvában a Barátság Házában. Pjotr Fedoszejev akadémikus ünnepi beszédében meleg szavakkal méltatta a Szovjet—Magyar Baráti Társaság két évtizedes tevékenységének egymás jobb megismerésére, a két testvérkép őszinte rokonszemvének elmélyítéséregyakorolt jelentőséget. A Szovjetunióban az SZMBT-nek 62 köztársasági, területi, városi, kerületi tagozata működik 1500 kollektív taggal. Szilárd öszszekötő kapcsot jelentenek, a két ország népe közötti földrajzi távolságot hidalják át a testvérvárosi kapcsolatok, az üzemi, vállalati, munkahelyi kollektívák közötti együttműködés különböző formái. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökségének forró üdvözletét és szívből jövő jókívánságait tolmácsolta az ünnepi ülés részvevőinek, az SZMBT valamennyi kollektív és egyéni tagjának. Nagy Máriabeszédében aláhúzta a két ország vezetői, mindenekelőtt Kádár János és Leonyid Brezsnnyev rendszeres találkozóinak a népeinket összekötő testvéri barátság szálainak megszilárdítására gyakorolt jelentőségét. Beszéde végén az MSZBT főtitkára Kucsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész kisplasztikáját adta át emlékül, Pjotr Fedoszejevnek. Az ünnepi ülésen felszólalt a többi között Nyikolaj Ribakov író, a Mari ASZSZK-ban működő SZMBT-tagozat elnöke. Felolvasták Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az MSZBT elnökének és Marjai Józsefinek, az MSZMP KB tagjának, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetének az ünnepi ülés részvevőihez intézett levelét. Az ünnepség tartalmas kulturális programmal zárult. Széleskörű mozgósítás Kambodzsában Kambodzsában széleskörű katonai mozgósítás folyik, s egyre több embert soroznak be a hadseregbe, közölte az APP francia hírügynökség Vietnam déli részén fogságba esett kambodzsai katonák beszámolójára hivatkozva. A foglyok elmondták, hogy a kambodzsai hadsereg számára folyamatosan érkezik a hadianyag- és lőszerutánpótlás. A múlt év decemberében a különböző egységek új típusú, kínai gyártmányú, páncéltörő rakéták indítására alkalmas harci eszközöket kaptak. Beszámolójuk szerint a vietnami területek ellen támadó kambodzsai alakulatok katonáinak parancsba adták, hogy válogatás nélkül öljenek meg mindenkit, s pusztítsanak el, gyújtsanak fel mindent, aki és ami az útjukba kerül. Az egyik fogoly szemtanúja volt annak, hogy gyilkoltak meg a kambodzsai katonák mintegy harminc vietnami békés polgári lakost. „Az áldozatok kezét megkötözték, s agyonverték őket”. A nyugatnémet rendőrség, erőszakkal távolította el azokat az iráni diákokat, akik országuk bonni nagykövetsége előtt ülősztrájkkal tiltakoztak a sah kormányának elnyomó intézkedései ellen. A dél-afrikai kormány igyekszik bizonyos mértékig korlátozni az ún. „kis apartheidet”. Ezt jelzi az az intézkedés, amely lehetővé tette, hogy február 28-tól feketék és fehérek ugyanazon autóbuszon utazhassanak Fokvárosban. Bíró József sajtótájékoztatója A szocialista országokkal továbbra is kiegyenlített árucserét akarunk folytatni, tőkés külkereskedelmünkben azonban az idén az exportnak erőteljesen túl kell haladnia az importot — mondotta kedden a Parlamentben tartott sajtótájékoztatóján Biró József külkereskedelmi miniszter. Az export fokozása szükséges külkereskedelmünk egyensúlyának javításához. Ez azonban nagy feladat, mert a tőkés országokban jelentősen csokiként a gazdasági növekedésüteme, kisebbek tehát a piaci lehetőségek is, és ez a tendencia tovább tart. Szaporodnak az importkorlátozások, s csak valóban korszerű, a keresletnek megfelelő árut tudunk eladni. Az utóbbi hónapok növekvő exportjában már tükröződik, hogy vállallataink érzékelik a változást, a kivitel növekedésének üteme azonban még mindig nem kielégítő. A külkereskedelemnek az export fokozását is meghatározó termelési szerkezet fejlesztésére az eddiginél nagyobb befolyást kell gyakorolnia. A jelenlegi ingatag világpiaci helyzetben a szocialista országok biztonságot, stabil beszerzési és elhelyezési lehetőségeket jelentenek számunkra. Különösen vonatkozik ez a Szovjetunióra, amellyel árucsereforgalmunk az idén várhatóan túlhaladja a négymilliárd rubelt. Egyebek között kőolajból több mint hétmillió tonnát, kőszénből és kokszból egymillió tonnát szállít a Szovjetunió, s kohászatunk szinte 100 százalékban szovjet vasércet dolgoz fel. Nagy jelentőségű a 4,4 milliárd kilowattóra villamosenergia importja, gépiparunk számára pedig 650 ezer tonna szovjet hengereltáru, 15 ezer tonna réz, 11 ezer tonna ólom és egyéb színesfémek behozatala. Hazánk több mint hatezer Ikarus buszt, csaknem 100 portál- és úszódarut, 100 millió rubel értékű híradástechnikai cikket és sok egyéb terméket szállít cserébe. A többi európai KGST országgal 12,4 százalékkal növeljük áruforgalmunkat. Tavaly a kivitelt, az idén abehozatalt gyorsítjuk nagyobb mértékben, ily módon exportunk 11, importunk pedig 14 százalékkal nő a megállapodások szerint. Árucserénket nagy mértékben segíti, hogy különösen az utóbbi időben lényegesen bővült a termelési együttműködés. A KGST országokba irányuló exportunknak kereken 30 százalékát immár szakosított termékek alkotják, ezen belül a gépipari exporttermékek mintegy kétharmada készül szakosítás alapján. A fejlett tőkés országokkal is bővíteni kívánjuk a termelési együttműködést. Az elmúlt tíz évben 550 kooperációs szerződés jött létre magyar és tőkés országokbeli vállalatok között, ebből 345 jelenleg is működik. E kooperációk nyomán a szerződések időtartamára összesen 34 milliárd forint importot és 74 milliárd forint exportot irányoztak elő. A kooperációk devizamérlege tehát számunkra kedvező. Az elmúlt éviben aláírt 76 új kooperációs szerződésből is hasonló eredmény várható: az ezekben foglalt exportszállítások 25 százalékkal haladják meg a kapcsolódó importot. Egyben a tőkés vállalatokkal kiépített kooperáció KGST országok iránt vállalt kötelezettségeink színvonalasabb teljesítését is lehetővé teszi. Helytelen, hogy a kooperációban rejlő lehetőségeket még azoknak a vállalatoknak a jelentős része sem használja ki, amelyek ilyen megállapodást kötöttek. Az országban összesen 120 vállalat hozott létre termelési együttműködést, a kooperációból származó forgalom 82 százaléka azonban mindössze 23 nagyvállalat szerződése alapján realizálódik. Szükséges tehát, hogy a kis- és középvállalatok is aktívabbak legyenek e tekintetben. A miniszter ezután arról szólt, hogy a protekcionista, tehát a bevitelt korlátozó kereskedelempolitika azokban az országokban is előretört, attól eddig betartották a szabadkereskedelmi szabályokat. A legnagyobb aktívummal rendelkező olajexportáló országok pedig — részint saját struktúráik elemaradottsága miatt, demás okokból is — dollármilliárdjaikat nem importjuk megéllénkítésére használják. A miniszter végül arról beszélt, hogy külkereskedelmi mérlegünk egyensúlyát csak a termékszerkezet korszerűsítésével, a versenyképesség fokozásával javíthatjuk. i 1# J* ■ VSM&JLtvf t egnap reggel bemondta a Kossuth Rádió, hogy itt a tavasz. A bemondó azonban megjegyezte, hogy még visszatérhet a félidő. Valamikor régen a tavaszvárás sokkal nagyobb volt az emberekben, mint mostanában. Sokan ezt csupán azzal magyarázzák, hogy a ■mai, modern technika, életforma korában az ember sokat veszít a hagyományokból, a természethez fűződő, meghitt viszonyából, romantikájából. Ez azonban csak féligazság, vagy még annyi sem. A valóság inkább az: régen az emberek nagy része télen nagyonnehezen kereste meg a kenyerét, főképpen gyér élelmiszertartalékaiból élt. Sok volt a ruhátlan, didergő ember, főképpen olyan helyeken, ahol kevés volt a fa. Borzalmas volt télidőben az utazás. És így tovább ... A hidegebb, zordabb éghajlatokon élő emberek alkalmazkodtak ugyan a viszonyokhoz, de csak némiképpen. Pannóniáról példánál a III. század első felében élt C. Diószó írta: ......népe vad, éghajlata zord, az emberek igen rosszul táplálkoznak ... leginkább árpát és kölest termesztenek, főleg ezzel táplálkoznak. Árpából sört is készítenek...” a tél az embert és az " állatot egyaránt megsanyargatta. Nem véletlenül járta ez a mondás Vas megye számoshelységében, a Rábaközben és a Tóközben is: „Amikor megindul a télvíz a Rábán, amikor a vadmiéhektől megbolydulnak a nádereszeik, a soros öregnek indulnia kell a jóisten elébe.” Igen, az öregek telenként különösképpen megsanyarogtak, C-vitamin „készletük” is elfogyott akkorra és leginkább ekkor hullottak el. Ma már ez nincs feltétlenül így. Érthető tehát a régi nagy tavaszvárás. Ez aztán valahol összepárosult a húsvétvárással is, a megváltással és a feltámadással. Habár ez a délibb népieknél is nagy ünnep volt. A zsidók húsvéti báránya előképe volt Jézusnak, isten bárányéinak, ki elveszi a világ bűneit. Csak nálunk nem annyira a téltől való szabadulás, megváltás jelképe volt, inkább az Egyiptomból való kiköltözésüké, szabadulásuké. A húsvét ünneplése feltehetően több napon át tartott, mint 1978. március 1. Szerda