Vas Népe, 1978. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
NATO-csúcs 15 éves fegyverkezési terv A NATO washingtoni csúcsértekezletének szerdai, második, egyben befejező napján a nyugati szövetség 15 évre szóló, példátlan méretű fegyverkezési terveiről tárgyaltak az államfők és kormányfők. Carter amerikai elnök az ülésen tett nyilatkozatában ismét azzal érvelt, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai „jogos védelmi szükségleteiken túlmenő mértékben” fejlesztették haderőiket, ezért „kényszerül” a NATO hadikiadásainak jelentős növelésére. Az ülésen a kelet-nyugati kapcsolatok jövőjéről kialakult NATO-álláspont ellentmondásos. A szerdán nyilvánosságra került szöveg szerint hosszú távon nem várható lényeges változás a Szovjetunió politikájában, „beleértve azt is, hogy a Szovjetunió az enyhülésre törekszik”. Hanoi válasz a pekingi rágalmakra Hanoiban kedden este közleményt tettek közzé a pekingi rádió állításával kapcsolatban, amely szerint a vietnami hatóságok azt az utasítást adták csapataiknak, hogy tüzeljenek a távozó kínai származású állampolgárokra. A hanoi közlemény ennek kapcsán rámutat, hogy a valóságnak ellentmondó újabb vádról van szó. Hanoiban ezzel összefüggésben a következő tényekre hívják fel a figyelmet: Ouang Ninh tartomány Mong Cai kerületének rendőri egységei május 27-én négy útnak induló hajót vettek észre. Több ízben megállásra szólították fel a hajókat, de az utóbbiak ezt figyelmen kívül hagyták, s folytatták útjukat. A vietnami területi vizek biztonságának fenntartása érdekében a rendőri egységek tüzet nyitottak. Ezután a hajók egyikét megállították, a többi három elmenekült. A vizsgálat során a rendőri egységek megállapították, hogy a hajó Ouang Ninh tartománybeli Dong Rui falu lakóinak tulajdona, akik rossz szándékú elemek megtévesztésére illegálisan akartak Kínába szökni. A hajón két személy megsérült, őket a rendőrök kórházba vitték. A hanoi közlemény rámutat:i a pekingi rádió május 30-i adásának állítása, miszerint „a vietnami hatóságok arra ösztönzik katonáikat, hogy provokáljanak súlyos incidenseket kínai származású állampolgárokra való nyílt tüzeléssel” — provokatív állítás és koholmány. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán, az általános vita keretében, szerdán este hangzott el Pója Frigyeskülügyminiszternek, a magyar küldöttség vezetőjének felszólalása. A magyar külügyminiszter beszédében többek között a következőket mondotta: — a Magyar Népköztársaság kormánya fő külpolitikai feladatának tartja, hogy közreműködjék a béke és a biztonság megszilárdításában. Állhatatosan tevékenykedik azért, hogy a politikai enyhülés elmélyüljön, a népek és a nemzetek együttműködése erősödjék. Kormányom úgy véli, hogy az enyhülés ügye talán soha nem volt olyan szorosan összekapcsolódva a leszerelés problémakörével, mint éppen most, és hogy a politikai enyhülés eddigi eredményei, további sikerei csak akkor biztosíthatók, ha azok hatékony intézkedésekkel egészülnek ki a leszerelés terén. Ez a legsürgősebb teendő napjainkban. Éppen ezért a Magyar Népköztársaság kormánya egyetért minden olyan intézkedéssel, amely elősegíti a fegyverkezési hajsza megfékezését és támogat minden olyan kezdeményezést,, javaslatot, amely előbbre visz a leszerelés útján. A Világ közvéle ménye előtt jól ismert, hogy a szocialista országok kezdettől fogva a leszerelés őszinte és következetes hívei. Az is köztudomású,, hogy a szocialista országok a nagyszabású kezdeményezések egész sorával igyekeztek elősegíteni a leszerelés célkitűzéseinek valóra váltását. Nem rajtuk múlott, hogy javaslataiknak csak kis részét fogadták el. — Ma, amikor a legégetőbb Madat az emberiség megmentése a nukleáris pusztulástól, különösen, nagy jelentőségű a világ két legerősebb hatalmának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak az együttműködése a leszerelés terén. A magyar kormány helyesli és üdvözli a szovjet—amerikai kapcsolatok javítására irányuló erőfeszítéseket, a hadászati fegyverzet korlátozását célzó tárgyalások folytatását, a megbeszélések kiterjesztését más kérdéseikre és őszintén kívánja ezek mielőbbi sikeres befejezését. Újabb egyezmények, de különösen a SALT—2. megállapodás tető alá hozása igen pozitív hatást gyakorolna a leszerelési folyamat egészére és általában a nemzetközi légkörre. — Európában, ahol jelentős eredményeket értek el a politikai enyhülés terén, továbbra is nagy figyelmet kell fordítani a katonai szembenállás csökkentésére. Szilárd meggyőződésünk, hogy ennek reális lehetősége adva van, mégpedig úgy, hogy a katonai erőegyensúly ne billenjen fel, ne származzék előny az egyik és hátrány a másik fél számára. A szocialista országok ezen elv alapján járnak el a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről Bécsben folyó megbeszéléseken. Reméljük, hogy a tárgyalásokon részt vevő NATO-országok felhagynak azokkal a próbálkozásokkal, amelyeknek célja: egyoldalú előnyök szerzése, és így lehetőség lesz a tárgyalások folytatására és eredményes befejezésére. A katonai szembenállás csökkentését szolgálja a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testület® 1976. novemberi bukaresti ülésének két javaslata is. Teljesen világos, hogy ha a helsinki záróokmányt aláíró államok, köztük a négy nukleáris hatalom kötelező erejű szerződésben lemondanának a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról egymás ellen, ez nagy lépés lenne a nukleáris világháború elhárítása terem általában is. Hasonlóképpen megvan annak is a lehetősége, hogy az ériintett államok megállapodjanak egymással; addig is, amíg lehetővé válik a katonai szövetségi rendszerek egyidejű megszüntetése, nem bővítik új tagokkal a Varsói Szerződést ésa NATO-t. Gondolom, nem kell indokolni, hogy ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása kedvező hatással lenne a nemzetközi együttműködésre Európa határain túl is, és jól szolgálná az egész világ népeinek érdekeit. A leszerelési tárgyalások problémáit vizsgálva kormányom abból indult,hogy a fegyverkezési verseny megfékezése, a leszerelés minden ország népének létérdeke. Éppen ezért minden ország kormányának kötelessége, hogy a leszereléshez aktívan, jóakarattal és őszinte erőfeszítésekkel hozzájáruljon. Ettől az ülésszaktól mi azt várjuk, hogy megfelelő alkotó légkör kialakításával tegye lehetővé a résztvevő országok küldöttei számára a leszerelés terén eddig elért eredmények tárgyilagos összegezését, a leszerelési tárgyalások során követendő alapelvek körültekintő meghatározását, a sürgető és megoldásra, leginkább érett feladatok kijelölését. Ha ilyen szellemben dolgozik a rendkívüli ülésszak, képes lesz arra, hogy ösztönözze az államokat a leszerelési tárgyalások ütemének és hatékonyságának növelésére, hogy a világ békeszerető erőinek újabb bíztatást nyújtva elősegítse az enyhülést, előmozdítsa a leszerelés napirenden lévő problémáinak megoldását, a leszerelés ellenfeleinek elszigetelését és visszaszorítását. Az általános vita menetét küldöttségünk nagy figyelemmel kíséri. Már az eddigi felszólalásokban is számos, tanulmányozásra érdemes gondolat fogalmazódott meg. Különösen nagyra értékeljük a Szovjetunió küldöttsége által,május 26- án előterjesztett okmányt „a fegyverkezési verseny megszüntetésének gyakorlati módszereiről”. A magyar kormány az ebben a dokumentumban foglalt javaslatokkal teljes mértékben egyetért, és a megvalósításukra irányuló erőfeszítéseket minden eszközzel támogatja. A magyar kormány egyetért mindazokkal, akik aggodalmukat fejezték ki a fegyverkezési verseny károskövetkezményei miatt. Éppen ezért törekedett küldöttségünk az előkészítő szakaszban arra, hogy a dokumentum egyértelműen, mutasson rá a fegyverkezési verseny igazi okaira és világosan jelölje meg azokat az erőket, amelyek ellenzik és akadályozzák az enyhülést, a leszerelést. A nemzetközi feszültség csökkenésével, a béke és a biztonság megszilárdításával arányosan országunk szívesen csökkentené katonai kiadásait. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy más országok, mindenekelőtt a katonailag jelentős államok és közülük is elsősorban a nukleáris hatalmak — összhangban a szovjet kormány erre vonatkozó javaslatával — kezdjék el katonai költségvetésük csökkentését. — Változatlanul azon a véleményen, vagyunk, hogy a leszerelés folyamatában különös fontosságot és sürgősséget kell biztosítani a nukleáris leszerelés kérdéseinek. Ennek az ülésszaknak is fel kellhívnia a nukleáris fegyverrel rendelkező államokat, szüntessék be a nukleáris fegyverek előállítását és kezdjenek hozzá a meglévő készletek fokozatos csökkentéséhez, amelynek végső soron, el kell vezetnie a nukleáris fegyverkészletek teljes és végleges megsemmisítéséhez. Feltétlenül szükségesnek tartjuk azonban, hogy ezen, intézkedésekkel párhuzamosan tárgyalások kezdődjenek az államok biztonságának nemzetközi politikai és jogi eszközökkel való megszilárdításáról A szükséges intézkedések közül elsőrendű fontossága lenne olyan nemzetközi szerződés megkötésének, amely a nemzetközi kapcsolatokból véglegesen kiiktatná az erőszak alkalmazásának és az erőszakkal való fenyegetésének minden, formáját. A nukleáris leszerelés egyik fontos közvetlen feladatának tekintjük a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes eltiltására irányuló tárgyalások meggyorsítását és mielőbbi sikeres befejezését. Bízunk abban, hogy a folyamatban lévő háromhatalmi tárgyalásokon, amelyeken már jelentőshaladást értek el, megoldást találnak a még nyitott kérdésekre. A magyar kormány nagy jelentőségű lépésnek tekintené, ha az Egyesült Államok kormánya véglegesen lemondana a neutronbombának, ennek az új típusú nukleáris fegyvernek a gyártásáról. A neutronfegyver gyártása és rendszerbe állítása a fegyverkezési verseny új hullámát indítaná el, és ez komolyan ártana a béke és a biztonság ügyének. Jóllehet a magyar kormány a legsürgősebb feladatnak a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek korlátozását és eltiltását tartja, fontosnak és időszerűnek tekinti azt is, hogy a katonailag jelentős államok kezdjenek hozzá a hagyományos fegyverzet — mindenekelőtt a legkorszerűbb és legnagyobb pusztító erejű fegyverzet — csökkentéséhez. Szeretném ezen a helyen ismételten kifejezni kormányom reményét, hogy a X. rendkívüli ülésszak előreviszi a leszerelés ügyét azzal is, hogy ráirányítja az egész világ figyelmét a fegyverkezési verseny igazi okaira, káros hatására, a gyorsabb és nagyobb arányú leszerelési intézkedések szükségességére. Bízunk abban, hogy a rendkívüli ülésszak ajánlásai alapján, a meglévő leszerelési fórumokon is elmélyül és felgyorsul a munka —, fejezte be beszédét Puja Frigyes. Puja Frigyes beszéde______ az ENSZ rendkívüli ülésszakán Gáspár Sándor Helsinkibe utazott A Finn Kommunista Párt meghívásával szerdán Helsinkibe utazott Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, aki az MSZMP képviseletében részt vesz a finn kommunisták június 1 —3. között sorra kerülő XVIII. kongresszusán. Elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. sg^s. ..£ I*... -HL — — ünnepi ®p^gui*€iSB Prágában Leonyid Brezsnyev Pozsonyba látogatott Kedden délelőtt a prágai Várban ünnepi gyűlést rendeztek a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A Hradzsin spanyol termében, amely sokszor színhelye a legfontosabb tanácskozásoknak, legrangosabb rendezvényeknek, a csehszlovák dolgozók több száz képviselője és a közélet ismert személyiségei gyűltek össze, hogy köszöntsék az SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét és a többi szovjet vendéget, méltassák az egyre erősödő csehszlovák —szovjet barátságot. Az eseményt a csehszlovák televízió és rádió egyenes adásban közvetítette. A résztvevők lelkes tapssal fogadták a díszelnökségben helyet foglaló Leonyid Brezsnyevet és az általa vezetett küldöttség tagjait, valamint a legmagasabb csehszlovák párt- és állami szervek vezetőit, élükön Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával, az ország köztársasági elnökével. Az ünnepi gyűlést Lubomir Strougal, a CSKP KB elnökségének tagja, miniszterelnök nyitotta meg, majd a csehszlovák társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviselői — munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek, a fiatalok — sorra üdvözölték a körükben megjelent kedves szovjet vendégeket, meleg szavakkal fejtették ki, hogy mit jelent a csehszlovák nép mindennapi életében, békés alkotó munkájában a Szovjetunió hathatós és önzetlen támogatása, testvéri barátsága. A felszólalók között volt a Csehszlovákia és a Szovjetunió Hőse címmel kitüntetett csehszlovák űrhajós, Vladimir Remek is. Ezután Gustáv Husák és Leonyid Brezsnyev mondott beszédet. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke szerdán a prágai Várban magas szovjet kitüntetést nyújtott át Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének és Vasil Bilaknak, a CSKP KB elnöksége tagjának, a Központi Bizottság titkárának. A két csehszlovák vezetőt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a közelmúltban tüntette ki, a két nép barátsága és együttműködés elmélyítésében szerzett érdemeikért, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, a Csehszlovák Kommunista Pártban végzett tevékenységükért, s a béke és a szocializmus megszilárdításához nyújtott hozzájárulásukért. Gustáv Husákot 65. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrenddel, Vasil Bilakot 60. születésnapja alkalmából Leninrenddel tüntették ki. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöke és a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai szerdán délután rövid városnéző sétát tettek Prágában. Elkísérte őket Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és a CSKP több más vezetője. A szovjet küldöttség, Leonyid Brezsnyev vezetésével a késő délutáni órákban repülőgéppel Prágából Pozsonyba, Szlovákia fővárosába utazott rövid látogatásra. Útjukra elkísérte őket Gustáv Husák is. Prágában nagygyűlést tartottak a szovjet párt és kormányküldöttség tiszteletére. Képünkön: Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák. (Vas Népe képtávíró) Rászolgált különféle módszerrel és céllal végzett üzemszociológiai vizsgálatok egyaránt azt bizonyították, hogy a termelői közösségek összetartó magva legtöbb helyen azoknak az idősebb, nagy tapasztalatú munkásoknak a csoportja, akik hosszú ideje dolgoznak ugyanazon a munkahelyen, sokszálú emberi kapcsolatokat teremtettek, szűkebb és tágabb munkakörnyezetükkel. Munkájuk magatartásuk egyes vonásai ugyan, eltérőek, — s ez a jó —, ám azok egésze követendő utat rajzol a fiatalabb, kevesebb tapasztalat a nemzedék számára. Kérdés, s korántsem szónoki, hanem ellentmondásos mindennapjainkból leszűrt, vajon azok, akik rászolgáltak, megkapják-ea kellő tiszteletet, elismerést, megbecsülést? Mindezt egy akár tipikusnak is nevezhető eset fogalmaztatta meg velünk, mégpedig a nagyvállalat két dolgozójának búcsúztatása nyugdíjba vonulásukkor. A munkásból lett mér nököt s mérnökként főosztályvezetőt, ahogy azt mondani szokták, a szűk vezérkar köszöntötte, szép szóval, baráti kedvességgel. Akit búcsúztattak,harminchárom esztendőt töltött a cégnél, ugyanannyit, mint az a társa, akit két nap múlva ünnepeltek a műhelyben. Ugyanazt az ajándékot kapta, mint a főosztályvezető, ugyanolyan szép szavak, meleg baráti gesztusok közepette, de korántsem ugyanazoktól. Hanem a műhelyfőnöktől, lévén ő a legnagyobb sarzsi a búcsúztatók között. 1978. június 1. Csütörtök