Vas Népe, 1978. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-01 / 153. szám

Szombathely köszönti a munkásdalt! Negyven esztendővel ezelőtt, 1938-ban, a második világháború küszöbén is köszöntötte, fogadta városunk az ország legkülönfélébb tájairól ér­kezett munkásdalosokat. Csak akkor a város nem volt, eleve nem lehetett annyira egy szív, egy lélek, mint most és ezért a szeretetteljes köszöntésbe sok, nem őszinte udvariaskodás, képmutatás is elvegyült. Azóta viszont Szombathely egyik legfőbb jellem­zője hogy munkásváros, a másik az, hogy progresszív lokálpatriotizmusa egyáltalán nem ösztönzi valamifé­le bezárkózottságra, hanem a nyíltszívűségre. örül mindennek, amit alkot és annak is, amit mások al­kotnak benne és neki. Megmaradt az a tradíciója, amit régi címere is kifejezett: a váron zárt kapu, mindenki számára, aki azért jön, hogy munkálkodjon benne és érte, akármi módon is, s 1938 munkásdalos­ találkozó­­jából megtanulta, hogy a munkásdal nemcsak szépség,, ennél sokkal több is: útmutatás! Amikor az összkórus föltornyosult az emelvényre és elénekelte a „Ne ölj!” című dalt, felharsant a taps. Akkor még nem tudta a város, csak legjobbjai sejtet­ték, érezték, hogy valami borzalom készül. Amelynek a vége az lehet, az lesz, hogy Szombathely, az egykori patrióták szóhasználata szerint „Nyugat királynője” ezer sebből vérzik, Magyarország egyik legromosabb városává lesz. Stein am Anger, mint a római Pannó­nia provincia pusztulása után, azaz kő a pusztaságban. Akkor nagyon sok munkásdal erre a veszélyre figyel­meztetett, s a lakosság nagy részének a lelkében vissz­hangoztak is a figyelmeztetések. Az más kérdés, hogy erőnk, egységünk akkor nem volt elegendő ahhoz, hogy a tragédiát elhárítsuk v­oltak, elhangzottak kellemes, de forradalmi és­­ a békéért való hangoktól mentes dalok, dalocs­kák is. De ezekre is jó szívvel emlékezünk. Egy­részt kellemük miatt, másrészt azért, mert ezek bizo­nyos dalközeget is alkottak ahhoz, hogy végül a „Ne ölj” című dal felharsanhasson. A résztvevő dalosok, kórusok leghaladóbb előadói nagyon jól tudták, hogy mire megy itt a dal. Egyik este némelyik kisvendég­lőben, kerthelyiségben felcsendült az Internacionálé is. Jelezve, hogy bármi történjék is, a végkifejlet en­nek szellemében várható és lehetséges csupán. És tö­kéletesen igazuk volt. Azok közül, akik énekelték, töb­ben megkapták az akkor ezért hivatalosan járó hono­ráriumot: a rendőri pofonokat. Közülük jónéhányan — sajnos — nem érhették meg, hogy most emelt fővel énekelhessék városunkban a munka, a szocializmus, a haladás, a béke, az inter­nacionalista gondolatok, a szépségek dalát. Most mély tisztelettel adózunk az ő emléküknek is. Az akkori vezető lap azt írta a találkozóról, hogy a munkáskórusok egy része felemelt ököllel jött Szom­bathelyre, hogy elhozza a Moszkva—Madrid tengely szellemét, hangját. Tulajdonképpen igazat írt „R. R.” vezércikkíró. A találkozó forradalmi és népfront szel­lemű volt alapvetően. Viszont a tényt úgy tüntette föl, hogy a fölemelt ököl Szombathelyre akart lesúj­tani, ami pedig a legtávolabb állt tőle. Nem Szombat­hely ellen, hanem a városért, a népért emelkedett ma­gasra a dalosok hangja és keze. A fasizmus, a háború ellen. Ezért égtek este a felvonuló dalosok sűrű lam­pionjai, az eleven lelkiismeret megannyi fényei. Tiszteljük városunk múltját, haladó hagyományait egyértelműen közéjük soroljuk az akkori munkásdalos­­találkozót és az újabbakat, a mostanit is. Akkor jóval kisebb és szegényebb város fogadta a dalosokat. Egy — osztályszempontból — megosztott város, amelynek eleve nem volt, nem lehetett egységes, jó zenehallása. Ma viszont, egy nyolcvanezres lakosú város egy szív­vel, egy lélekkel fogadja Önöket. Sok minden épült és épül mostanában itt, sok új, felújított gyár, középület és lakóház visszhangozza most itt már a munkásdalt és azt, hogy Szombathely hálás mindazoknak, akik a vá­ros előmeneteléért, munkáskultúrájáért akármi célra­vezetőt is tettek, tesznek, vagy tenni kívánnak! Külön szeretettel köszöntjük testvérterületünk, a Mari Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság munkáskórusát, a Jugoszláviából, Muraszombat­ról érkezett munkáskórust. Részvételük kifejezi, hogy a munkásdatnak nem vetnek gátat az országhatárok, hogy a szocializmus, a haladás, a béke dallamai egy­formán kedvesek nálunk és náluk, s mindenütt, ahol ezekért küzdenek. Szóljon hát a dal! Az önök dala a mi dalunk is. V­égérvény­esen. Pozsgai Zoltán Új csomópont Szombathelyen Tegnap kezdték meg Szombathelyen a Hunyadi út és a Népfront utca keresztező­désénél négymillió forintért épülő csomó­pont műszaki átadását. A Győri Közúti Építő Vállalat szombathelyi főépítésveze­tőségének brigádjai márciusban kezdték el a terület felbontását. Földkiemeléssel fél méterrel süllyesztették meg a korábbi út szintjét. 6500 négyzetméteres területet be­tonoztak, aszfaltoztak. A húsz centiméte­res betonrétegre három aszfaltréteget húz­tak, városi utaknál ez a legerősebb szer­kezet. Az átadás után a 86-os út a Nép­front utcán és a Hunyadi úton át közelíti meg a városközpontot. A Hunyadi út kor­szerűsítésének idei üteme járda és kerék­párút építésével fejeződik be, jövőre a Szőllős utca irányában folytatják a munkát. 1918. JÚLIUS 1. SZOMBAT Százezer liter víz Tűzivíztárolót épít a Gyöngyösi Képe­smenti Vízrendezési Társulat Szombathelyen a Jroskar- Ola városrészen. A kibe­tonozott falú, száz köb­méter űrtartalmú tar­tályra biztonsági okok miatt van szükség. Eset­leges nagyobb tűz ese­tén, ha már máshonnan nem juthatnak vízhez a tűzoltók, itt mindig lesz százezer liter tartalék. Képünkön a társulat Petőfi Sándor szocialis­ta brigádja a tároló elő­regyártott födémeinek behelyezését készíti elő. A friss beton egy hónap­ig szárad, így augusztus­ban feltölthetik a táro­lót. Fotó: T. I. ARA 80 FILLÉR XXIII. ÉVFOLYAM 153. SZÁM Kádár János fogadta Le Thanh Nghi-t MaGYAR-IMETilAllin TÁRGYMIÓSOK Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta Le Thanh Nghi-t, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagját, miniszterelnök-helyettest, a magyar—vi­etnami gazdasági, műszaki-tudományos együttműködési kor­mánybizottság VII. ülésszakán résztvevő vietnami küldött­ség vezetőjét. A szívélyes, baráti hangulatú találkozón jelen volt Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. Ott volt Nguyen Phu Loai, a Vietnami Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövete is. Pénteken plenáris üléssel megkezdődött Budapesten a magyar-vietnami gazdasági, műszaki tudományos együtt­működési kormánybizottság VII. ülésszaka. A tanácsko­záson a két delegációt a bi­zottság magyar és vietnami tagozatának elnöke Bor­­bándi János, és Le Thanh Nghi miniszterelnök-helyet­tes vezeti. Borbándi János megnyitó beszédében hazánk és a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ság kapcsolatairól szólva hangsúlyozta, hogy az élet minden területén gyümölcsö­zően fejlődik együttműködé­sünk, ami erősíti népeink barátságát és az egész szo­cialista közösséget. A leg­utóbbi ülésszak óta nőtt áru­csereforgalmunk, s fokozó­dott a két ország műszaki­­tudományos együttműködé­se is. A minisztertanács el­nökhelyettese hangoztatta: a mostani kormánybizottsági ülésszak várhatóan tovább erősíti gazdasági együttmű­ködésünket. Magyarország minden támogatást és segít­séget megad Vietnam szo­cialista céljainak megvalósí­tásához. Le Thanh Nghi szólt a vi­etnami dolgozók újjáépítő munkájáról. A legutóbbi pártkongresszus célkitűzései­nek megvalósulásáról. Mint elmondta, a legtöbb erőt a mezőgazdaság, az élelmiszer­­ipar és az erdőgazdaság fej­lesztésére koncentrálják, de eredményeket értek el a közszükségleti cikkek kor­szerű gyártásának kialakítá­sában is. Az együttműködési kor­mánybizottság VII. üléssza­kán megvitatják egyebek között a Vietnamban ma­gyar közreműködéssel épülő több ipari nagylétesítmény — fonoda, fényforrásgyár — előkészületeit, tervezési munkáit. Megbeszéléseket folytatnak az árucsereforga­lom bővítéséről, a vietnami alapanyagok, élelmiszerkon­­zervek, háziipari termékek és a magyar ipari berendezések, műszerek, fogyasztási cikkek szállításának fokozásáról. Tárgyalnak a műszaki-tudo­mányos együttműködés új lehetőségeiről. Végül szó lesz a tárgyalásokon a termelési együttműködés fokozásáról is, miszerint magyar alap­anyagokból újabb készter­mékeket állítanak majd elő Vietnamban. tudományos kísérletek Újabb tudományos kísérletekkel foglal­­kozi­k pénteken a Szaljuk—Szojuz űrállomás négytagú nemzetiközi személyzete. Vlagyi­mir Kovaljonok, Alekszandr Ivancsenkov, illetve Pjotr Kr­emi­k és az első­­lengyel űr­hajós-kutató, Miroslaw Hermaszewski be­fejezi az első kísérletet a Szplav mini-ol­vasztókemencével, amelyben új félvezetők előállítását próbálják­­ki. A kísérleti kap­szulát a Szojuz—30 űrhajósai visszahozzák a Földre, ahol a kristályokat szovjet és len­gyel kutatóintézetekben vizsgálják majd meg. A tudományos program egyik érdekes ré­sze az ízlésvizsgák­at. A világűr eddigi uta­sai közül többen úgy t t­apasztanák, hogy a tartós űrutazás során megváltozik lési ingerküszöb, másként érzékelnek bizo­nyos ízeket. A lengyel tudósok megfelelő műszert szerkesztettek az ingerküszöb vál­tozásainak mérésére. A műszer elektromos impulzusok formájában jelzi a savas, illet­ve a lúgos ízekre bekövetkező reakcióit, az űrhajósoknál, s mérhetővé teszi az inger­küszöb esetleges megváltozását. Ez a vizs­gálat hozzájárul annak tisztázásához, ho­gyan hat a­­tartós súlytalanság az emberi szervezetre. Egy másik orvosi vizsgálat során az űr­hajón megismétlik az oximeter-kísérletet, amit csehszlovák tudósok dolgoztak ki, s annak idején Vladimír Remek űrrepülése során próbáltak ki először. A jelenlegi űrutazás során pszichológiai tesztekre is sor kerül. Az űrhajósok pél­dául — a szakértők által meghatározott formában, előre megadott tesztkérdésekre válaszolva naplót vezetnek közérzetükről képességeik esetleges módosulásáról az ál­taluk fontosnak tartott fiziológiai és lélek­tani hatásokról. A naplók alapján a szak­tudósok összehasonlító vizsgálatokat tudnak végezni a s tartós és a rövid űru­tani hatásairól és az űrben töltött idő egyéb kihatásairól. A Az Elnöki Tanács rése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Ta­nács meghallgatta és jóvá­hagyólag tudomásul vette Losonczi Pál tájékoztató je­lentését Samora Moises Machel, a Mozambiki Fel­­szabadítási Front és a Mo­zambiki Népi Köztársaság elnöke vezette mozambiki párt- és­ állami küldöttség magyarországi hivatalos, ba­ráti látogatásáról. Az Elnö­ki Tanács megelégedéssel állapította meg, hogy a ma­gyar—mozambiki kapcsola­tok jól fejlődnek, a két párt és állam alapvető céljai és törekvései azonosak, azokat­­ az imperializmus és a neo­­kolonializmus elleni harc és a marxizmus-feminizmus esz­méi vezérlik. A látogatás és a lefolytatott tárgyalások tovább erősítik a két párt és állam sokoldalú, eredmé­nyes együttműködését. Ezután Muammar Al-Kad­­hafi, a Líbiai Arab Szocia­lista Népi Dzsamahirija Ál­talános Népi Kongresszus Főtitkárságának főtitkára magyarországi hivatalos, ba­ráti látogatásáról tájékoztat­ta az Elnöki Tanácsot Lo­sonczi Pál. Az Elnöki Ta­nács megállapította, hogy a líbiai államfő látogatása és a magas szintű, őszinte, bará­ti légkörű eszmecserék új távlatokat adtak a két állam sokoldalú együttműködésé­nek továbbfejlesztéséhez, a politikai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok széle­sítéséhez, megerősítették né­peink antiimperialista szoli­daritását. Az Elnöki Tanács a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A­z Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéni kegyelmi ügy­ben döntött. Pártkü­ldöttségü­nk hazaérkezett Portugáliából Június 26—30. között a Portugál Kommunista Párt meghívására Németh Károly­­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagj­ainak, a Köz­ponti Bizottság titkárának vezetésével, látogatást tett Portugáliában a Magyar Szo­cialista Munkáspárt küldött­sége. A küldöttség megbeszélé­seket folytatott a Portugál Kommunista Párt Alvaro Cunhal főtitkár vezette tár­gyalócsoportjával, megis­merkedett a PKP tevékeny­ségének különböző területei­vel, ellátogatott az államosí­tott Covina üveggyárba és felkereste Porto városát, ahol június 28-én barátsági nagy­gyűlésen vett részt.

Next