Vas Népe, 1978. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

Egyiptomi—izraeli tárgyalások Kedden új lendülettel folytatódtak az egyiptomi­­izraeli különbéke-tárgyalá­­sok. Az egyiptomi vezetés nagyobb hajlandóságot mu­tat a megegyezésre, mint va­laha — közvetlenül azután, hogy Izrael újólag leszögez­te: ragaszkodik a megszállt Ciszjordániában létesített te­lepüléseihez csakúgy, mint Kelet-J­eruzsálemhez. Az amerikai kormány any­­nyira szeretné mielőbb tető alá hozni a különbékét, hogy a megegyezés érdekében egyelőre „félretették” a Cisz­­jordánia körüli vitát. Begin izraeli kormányfő Carter el­nöknek vasárnap küldött, eddig titokban tartott üze­netében újra leszögezte: or­szága jogot formál a ciszjor­­dániai települések hálóza­tának kibővítésére. Az állás­pontot Washington hivatalo­san „elítélte”, de — a jelek szerint — a vita egy­általán nem akadályozza a különbéke-tárgyalások len­dületes folytatását. A küldöttségvezetők kije­lentése alapján az amerikai sajtó kedden arra számít, hogy a tárgyalások felgyor­sulnak és viszonylag rövid időn belül sikeresen befe­jeződhetnek. Diplomáciai nagyüzem A Közel-Keleten és a térséggel kapcsolatban más színhelyeken is tovább tart a diplomáciai nagy­üzem. Ha az ember egy pillantást vet a tarka képre, mindössze egyetlen dolog tűnik biztosnak: mi­közben Washington igyekszik mielőbb tető alá hozni az egyiptomi—izraeli különbékét, az arab országok döntő többsége és a palesztin mozgalom lépéseket tesz a szadati különutas irányzattal szemben. Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szerve­zet vezetője Moszkvában tárgyal, fogadja őt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter is. Ezzel párhuza­mosan az iraki fővárosban arab külügyminiszteri kon­ferencia folyik — ugyancsak a PFSZ részvételével —, amelynek deklarált célja a Bagdadban hamarosan összeülő csúcsértekezlet előkészítése. Természetesen, éppen a múltbeli tapasztalatok fé­nyében, nem lehet azt várni, hogy Bagdadban a résztvevők között nem lesznek nézeteltérések. Van azonban legalább két tényező, ami legalábbis elkép­zelhetővé teszi, hogy a csúcsértekezlet a korábbinál egységesebb álláspontot foglal el. Ez a két tényező a következő: 1. Most a korábbiaknál sokkal nagyobb a tét. Ez­úttal nem — bármilyen fontos — részletkérdésekről van szó, hanem arról, hogy Egyiptom, az eddig leg­fontosabb frontország, teljesen elhagyja az arab tá­bort és hosszabb távú modus vivendire készül Izra­ellel, valamint az Egyesült Államokkal. 2. Az arab frontot hagyományosan gyengítő mo­tívum, az iraki—szíriai ellentét, Asszad minapi bag­dadi látogatásával legalábbis nagymértékben enyhült. Maga a szíriai államfő ilyen értelemben nevezte „tör­ténelmi jelentőségűnek” Bakr iraki elnökkel való tárgyalásait. Washingtonban folytatódik az a jelenség, hogy ha valami újabb nézeteltérés merül fel az izraeli és az egyiptomi fél között, Washington teljes súlyával lök egyet a tanácskozások talán taktikából, talán komo­lyan akadozó szekerén. Az az amerikai magatartás, amelynek jegyében — nem utolsósorban belpolitikai okokból, hiszen az Egyesült Államokban részleges vá­lasztások közelednek — a hármas tanácskozások „si­kerre vannak ítélve”, követelőzőbbé teszi a Begin-ka­­binetet. Az izraeli kormányfő ismét kijelentette­ pél­­­dául, hogy a sokat vitatott félkatonai településeket a Golan-fennsíkon nemcsak megtartja, de bővíti is. Miközben Washingtontól Moszkván át Bagdadig nagyon is különböző előjelű megbeszélések folynak, Li­banonban változatlanul a fegyvereké a szó. A jelek szerint a sokat szenvedett ország politikai éjszakájá­ban semmi nem utal bármilyen pirkadatra. Harmat Endre 2 Folytatódik az arab______ külügyminiszteri értekezlet A bagdadi arab külügymi­niszteri értekezlet kedden saját kebeléből hattagú bi­zottságot delegált az államfői csúcstalálkozó munkaokmá­nyának megszerkesztésére. A bizottságban Irak, Szí­ria, Jordánia, Tunézia és Ku­­vait külügyminisztere, vala­mint a PFSZ politikai osztá­lyának vezetője kapott he­lyet. A csúcs az eredeti tervek szerint csütörtökön kezdő­dik. Közben a bagdadi lapok a külügyminiszteri értekezleten elhangzott felszólalások kö­zül számosat ismertettek. Ezekből kitűnik, milyen vá­lasztóvonalak húzódnak az arab világon belül. A kon­zervatív, amerikabarát tábor képviselői nem óhajtanak ra­dikális döntéseket. A kuvaiti külügyminiszter szerint a csúcs határozatainak nem szabad Egyiptom ellen irá­nyulnia. A szudáni külügy­miniszter kijelentette, hogy „nem ítélkezni jöttünk” va­laki felett. Az Egyesült Arab Emírségek diplomáciájának vezetője azt hangoztatta, hogy az arabok ellensége — Izrael — ellensége Egyip­tomnak is. Szemben a Szadatot mentő igyekezettel, a demokratikus Jemen képviselője sürgette a Camp David-i alku elítélését. A líbiai külügyminiszter hangoztatta, hogy Szadatot úgy kell kezelni, mint Izra­el szövetségesét. Khaddam szíriai külügyminiszter, líbiai kollégájához kapcsolódva, nagyon erélyes hangú be­szédben mutatott rá, hogy az Arab Liga 1950. óta hozott határozatait mindmáig érvé­nyesnek kell tekinteni, így azt is, amely előirányozza az Izraellel együttműködőknek az Arab Ligából való auto­matikus kizárását. A Palesztinai Felszabadítá­­si Szervezet a maga részéről szükségesnek mondotta, hogy a Közel-Keleten helyreálljon a stratégiai egyensúly. Más­szóval értésre adta: ahhoz kell a feltételeket megterem­teni, hogy a különutasság és az Egyesült Államok befo­lyásának növekedése kellő ellensúlyt találjon. A konzervatívokat, mozga­tó Szaúd-Arábia — saját ha­gyományai szellemében — óvatos nyilatkozatot tett, amelyben szó esett a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet egyedüli képviseleti jogának elismeréséről, és arról, hogy Rijad „nem tekinti Camp Dávidot olyan megállapodás­nak, amely alapján békét le­het teremteni”. A szaúdi kül­ügyminiszter „reális, objektív és komoly” döntéseket sür­getett. Andreotti beszéde a parlamenti képviselőkhöz :­hig . c . . ...­­. . i... nek kedden beszédet intézett a parlamenti képviselőkhöz és lényegében felvetette a bizalmi kérdést. A kormány azért fordult közvetlenül a képviselőházhoz, mert zá­tonyra futottak a szakszer­vezetekkel folytatott tárgya­lásai a kórházi alkalmazottak fizetésemeléséről, és fokozó­dó feszültség jelei tapasztal­hatók a munkanélküliek kö­rében is. Andreotti védelmébe vette a hároméves gazdaságfejlesz­tési tervet, az úgynevezett „Fandolfi-tervet”, amely a bérek átmeneti befagyasztá­sát is előírja a tőkefelhalmo­zás fokozása érdekében. Andreotti félretette a kórhá­zi dolgozók és más állami alkalmazotti rétegek fizetés­­emelési követelését. Fizetés­­emelés helyett a termelőbe­ruházások fellendítését ne­m .n.„ lo com.ik, de nem tért ki arra, hogy mikor szá­míthatna munkára Olaszor­szág csaknem kétmillió mun­kanélkülije. Andreotti parlamenti be­széde után összeültek a kor­mányzó kereszténydemokrata párt vezetői, köztük Andre­otti is, hogy dokumentumot készítsenek elő indítványuk megszavaztatásához. Paretta, az OKP titkársági és vezető­ségi tagja, mértéktartóan bí­rálta a kormányfő beszédét. A többségi kisebb pártok ve­zetői is bíráló megjegyzése­ket tettek, de értésre adták, hogy ez idő szerint egyikük sem vállalná egy újabb kor­mányválság kirobbantásának felelősségét. Nem ismeretes még a szocialisták álláspont­ja. Rómában kedden 20 ezer calabriai (dél-olasz) dolgozó tüntetett, munkát követelve. A KGST tizedik tagja Moszkvában, a KGST szék­­házában megkezdte működé­sét a Vietnami Szocialista Köztársaság állandó KGST­­-képviselete. Ebből az alka­lomból Nguyen Xuan Trang, a képviselet vezetőjének he­lyettese az APN tudósítójá­nak adott nyilatkozatában a többi között elmondotta, hogy országa milyen hathatós se­gítséget és támogatást kap a szocialista gazdasági közös­ségtől és a maga részéről hogyan járul hozzá a szocia­lista gazdasági integráció­hoz. Mint elmondotta, a KGST végrehajtó bizottságának leg­utóbbi ulánbátori ülésszakán döntés született arról, hogy KGST közreműködéssel foly­tatják azokat az építkezése­ket, amelyek a kínai gazda­sági és műszaki segítség meg­szüntetése következtében le­álltak. Ezzel egyidejűleg egyeztették, hogy a testvéri országok miként vesznek részt Vietnam népgazdaságá­nak helyreállításában és a szocialista építéshez szüksé­ges anyagi- műszaki bázis megteremtésében. A vietnami gazdasági sza­k­ember elmondta, hogy az el­ső ilyen beruházás eredmé­nyeként hamarosan megépül a transzvietnami észak-dél vasútvonal, amely Hanoit­­köti össze Ho Si Minh (Sai­gon) várossal. Ezen kívül szovjet közreműködéssel épül Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb vízierőműve, továbbá a Hanoi és a haip­­hongi házgyár. A rézbányá­szatban bolgár szakemberek segítik a vietnami munkáso­kat, a lengyelek pedig egy hajógyár építésében működ­nek közre. Magyarország a távközlési berendezések gyártásának megszervezésé­ben, az ásványi kincsek fel­tárásában, valamint egy ke­nyérgyár és egy bútorgyár építésében nyújt segítséget Vietnamnak. A maga részéről a vietna­mi nép is kész hozzájárulni a szocialista közösség gazda­sági potenciáljának megszi­lárdításához, például a nem­zetközi munkamegosztás ke­retébe sorolható termelési feladatok megoldásában. El­sősorban olyan­­területekről van szó, mint a mezőgazda­ság, az élelmiszer- és a könnyűipar, valamint a gép­gyártás. A Vietnami Szocialista Köztársaság kezdetben há­rom KGST állandó bizott­ságban , a tervbizottságban, a­­tudományos-műszaki bi­zottságban, valamint az anyagi-műszaki ellátással foglalkozó bizottságban vesz részt. Warnke a SALT-ról A Szovjetunió és az Egye­sült Államok olyan közel jutott a SALT—II. megálla­podáshoz, hogy elképzelhetet­len, miért ne köthetnék meg — jelentette ki hétfői sajtó­értekezletén Paul Warnke az Egyesült Államok fegyver­zetellenőrzési és leszerelési hivatalának kedden leköszö­nő igazgatója. „A SALT—II-nek olyan előnyei lennének” — tette hozzá Warnke, aki eddig SALT-tárgyalásokon részt­vevő amerikai küldöttség ve­zetői tisztét is betöltötte —, „hogy nem látom be, miért szeretné bárki is, ha megkö­tése elmaradna”. Arra a kérdésre, szükséges­­e a kérdés magasabb szinten történő újratárgyalása, az amerikai politikus tagadólag válaszolt: „a múlt heti moszkvai Gromiko—Vance megbeszéléseken teljes egé­szében áttekintették a témát. A genfi tárgyalások megfele­lő fórumot biztosítanak a kérdésnek” — mondotta Warnke —, „de ha bármely fél szükségét érzi, hogy a ta­nácskozásokat magasabb szintre emeljék, meg fogja tenni javaslatát”. Ugandai támadás a tanzániai határon? Ugandai katonai alakulatok betörtek Tanzánia területére és az ország északnyugati ré­szén, a Viktória-tótól nyu­gatra heves harcok folynak tanzániai és ugandai csapatok között­­­ közölték kedden tanzániai kormányforrásokra hivatkozva a nyugati hírügy­nökségek. Az AP hírügynökség dip­lomáciai forrásokat idézve azt jelentette, hogy a harci övezetből elmenekültek be­számolói szerint a határmen­ti harcok már a múlt hét vé­gén megkezdődtek, és hogy ugandai harci gépek a múlt héten bombázták Bukóba tanzániai várost. Idi Amin ugandai elnök múlt pénteken azzal vádol­ta a tanzániai fegyveres erő­ket, hogy egységeik betörtek ugandai területre. A Daily Nation című nairobi lap vi­szont hétfőn — ugandai for­rásokra hivatkozva — azt írta, hogy Amin vádjaival azokat a híreket próbálta leplezni, amelyek szerint ugandai katonai egységek föllázadtak ellene. Az AFP nairobi tudósítója ezzel kap­csolatban „általában jólérte­sült forrásokra” hivatkozva tudni véli, hogy a tanzániai határ közelében fekvő Mutu­­kula városában hétfő óta „heves harcok folynak a zen­­dülők és Amin hívei között. Ilh­oi­esiai fi*»ft«sloSc ftiStsiScorescs A rhodesiai fajüldöző rezsim a helyi afrikai fiatalok erőszakos besorozásával igyekszik válságos helyzetén javítani az országban. A képen Salisbury-i egyete­misták jegyzéket írnak alá, amelyben a kormány dön­tése ellen tiltakoznak. JKH történelem A forradalom Miközben a pusp­ .. .i un­tot járta, itthon is történt valami. Október 10-én tar­tották az egyházmegyei ta­nítógyűlést. Számunkra ez m­ost csak azért érdekes, mert mindaz, ami ott tör-­ tént, szemléletesen mutatja a forradalmi hangulat ér­­lelődését szűkebb pátriánk­ban is. Dr. Boda János apát­kanonok helyettesítette a püspök urat, de nézzük csak, milyen hűségesen, mintha csak a kegyelmes urat hal­lanánk: „Dereng a béke haj­nala. Szinte megbízhatatlan feladatok várnak a tanítóság­ra. Veszélyesebb eszmék ütik fel a fejüket, mint az ellen­séges hadak ...” Tudjuk, mit kell érteni a veszélyesebb eszméken. Megmagyarázta ezt az apátkanonok is, s re­ményét fejezte ki aziránt, hogy a tanítóság ebben az offenzívában eredménye­sen megállja a helyét. „A vezetés — tette hozzá — ebben minket illet!” Elsősorban őket, tehát a vagyonos osztályokat, a fő­­méltóságokat, akik marják, harapják egymást, de ha a szükség úgy kívánja, feled­nek minden, ellentétet. Jó példa erre a Szombathelyi Újság október 12-i számának magyarázata: „Mindnyájan tudjuk, minő élesek azok a politikai ellentétek, amelyek például Tisza és Andrássy, vagy Apponyi és az ő hívei között maradoznak; a ránk zúdult válság azonban egyet­len pillanat alatt áthidalt közöttük minden különbsé­get, s most vállvetve dol­goznak azon, hogy a ránk tornyosult bajok minél ke­vesebb kártevéssel múljanak el fölöttünk .. S vajon, kik a kártevők? Kik azok, akik egyre több gondot okoznak a politikai ellentéteket kiküszöbölő Ti­száknak és Andrássyaknak. A keresztény lap világos ok­fejtéssel fejti ki, hogy a legfőbb ellensége a magyar­nak a szabadkőművesség. „Eddig csak suttyomban. 1878. november 1. Szerda

Next