Vas Népe, 1978. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

OKTÓBER ÚTJÁN szabadságukért harcoló né­peknek. Külön szólt arról, hogy a Lenin vezette proletárfor­radalmat méltóan ünnepelni csak egyféleképpen lehet: emlékezni, nem az esemé­nyért önmagáért, hanem a hasznosítható tanulságokért, az örökség birtokában, a jö­vőért felelve. Dicső forra­dalmár elődeink nem kész alkotást hagytak ránk, ahol kényelmesen berendezked­hetünk és nyugodtan élde­gélhetünk. Örökül kaptuk a forradalmi elméletet, a nagy osztályküzdelmek gyakorla­ti tapasztalatait, és a dolgo­zó ember egyre gazdagab­ban kiteljesedő hatalmát. Olyan társadalmat, amely­ben emberi életet lehet élni, amely nem születéssel szer­zett előjogok, hanem egyre inkább valóságos teljesítmé­nyünk alapján mér és érté­kel mindnyájunkat, és amely nagy feladatokat is ad, szi­gorú követelményeket is támaszt. Lenin arra tanít, hogy „az eleven, az alkotó szocializmus maguknak a néptömegeknek az alkotása”. Kollektív munka ez, minden­ki mindenkiért dolgozik, és mindenki mindenkinek fele­lős. Amikor ma — pártunk XI. kongresszusának hatá­rozatai nyomán — a fejlett szocialista társadalom fel­építéséért dolgozunk, ezt az egész társadalmunkat átfo­gó kölcsönös kötelezettsé­get, jogot és felelősséget kell különösen hangsúlyoznunk. Ebből fakadnak szocialista demokratizmusunk állandó erősítését, gazdagítását szol­gáló törekvéseink. Ennek a demokráciának az a lényege, hogy mindenki­nek szava lehessen ott, ahol a közösség nevében dönte­nek, hogy mindenütt annak legyen igaza, aki jól szolgál­ja ügyünket. Ismérve ennek a demokráciának az is, hogy mindenki fegyelmezetten végrehajtja a többség érde­keit kifejező döntéseket, s amikor igényli a célok kiala­kításában való jogát, egy­úttal elkötelezi magát a cse­lekvés mellett is. Sokan vannak ma már közöttünk, akik nemcsak mindnyájunk életét, de ön­nön emberségüket is gaz­dagítva tesznek a kötelezőn túl naponta a közösségért. De köztünk vannak azok is, akik még önmagukért is csak másoktól várnak tet­teket. Akadnak, akik a dol­gos többség verejtékének, önzetlen munkájának ered­ményeit sem becsülik kellő­képpen. Pedig a történelem senkit nem ment fel kötelezettsé­gei alól. Mi többet kaptunk elődeinktől, mint bármely korábbi nemzedék. Ez nem csupán adomány, de norma is. A mi dolgunk: az embe­riség eddig ismert legigaz­ságosabb társadalmi épít­ményét minél több emberi tartalommal és értékkel meg­tölteni. Tanuljunk hát a nagy elő­döktől múltat becsülni, jövő­ért lelkesedni, de mindenek­előtt cselekedni! A megyei pártbizottság titkárának ünnepi köszöntő­je után a díszünnepség részt­vevői számára a Vasas Köz­ponti Művészegyüttes és a Magyar Állami Operaház művészei adtak az alkalom­hoz illő, színvonalas mű­sort. ★ A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordu­lóján, november 7-én dél­előtt fél 10 órai kezdettel koszorúzási ünnepségre ke­rül sor Szombathelyen a Pe­likán parki és az újperinti szovjet hősi emlékműveknél, délelőtt 10 órai kezdettel pe­dig a Március 15. téren, a Lenin szobornál. L. K. Horváth László, a pankaszi pártvezetőség titkára át­veszi a Munka Érdemrend arany fokozatát. nagy tanúi­ gét alkot. Leningrádban jöt­tem rá, hogy ez ebben az or­szág­ban nem is lehet más­ként. Tízemeletes modern szál­lónk ablakából — az Auró­rára látni. Előttünk csillog ezüst teste. A jelt adó ágyú­cső körül most sirályok re­pülnek. Béke van. 1978 ősze. Nagy idők néma tanúját né­zem a fodrozódó Néván. " Elutazásunk napjának dél­előttjén találkoztunk egy má­sik élő nagy tanúval. 84 évét feledtető frisseséggel köszön­tött bennünket Vaszilij Pet­­rovics Vinogradov elvtárs, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság leningrádi elnökhe­lyettese. Az első percekben nem tudtuk, hogy Lenin egyik katonája jött közénk. Csak amikor mesélni kez­dett. .. Először a forradalom előtti időről, amikor is 11 hónapot töltött cári börtönben. Aztán első találkozásáról Leninnel, 1917 április 16-án — ponto­san mondja a napot — Péter­­váron. „Akkor már a cipő­gyár párttitkára voltam, a híres viborgi városrész párt­­vezetőségi tagja”. 63 évvel ezelőtt lett a párt katonája, s ez nemsokára szó szerint is így volt. Fegy­verrel védte azt, amihez egé­szen fiatalon elkötelezte ma­gát, s amihez hűséges ma­radt hosszú élete során mintd­­már könyvet is gazdag életé­vetek első és második össz­­oroszországi kongresszusá­nak. És évtizedek múltán a kommunista párt XXII. és XXV. kongresszusának­ írt már könyvet is gazdag életé­ről, s írtak róla sokszor és sokat mások. Egyiket emlék­be adta nekünk. — Találkozott-e magyar vörös katonákkal? Őriz-e em­léket róluk? Igen 1917-ben és 18-ban sok magyar harcolt az ő oldalukon. Sokáig ne­vekre is emlékezett, kereste is őket, hiszen többször járt hazánkban. A budai veterán klubban még elvétve össze­jött egykori internacionalis­tákkal. Mondja: lovasok vol­tak a magyarok, jó lovasok, jó katonák. Emlékszik díszes szép egyenruhájukra, meg, hogy bajusza volt mindegyik­nek. Én­ az övét nézem, csillogó nagy fehér bajuszát, amíg hallgatom szavait. Közben arra gondolok, találkozom-e még az életben majd valaki­vel, aki hozzá mérhetően szól majd hozzám. Mint élő tör­ténelem. Lakatos Ferenc Tárlatvezető az Ermitázsban. 1978. november 6. Hétfő Kormánykitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 61. évfordulója alkalmá­ból kormánykitüntetéseket adományozott. Többen Bu­dapesten, a Parlamentben vették át a kitüntetést. Szombathelyen, bensőséges ünnepség keretében Horváth Miklós, a megyei pártbizott­ság első titkára és dr. Bors Zoltán, a megyei tanács el­nöke adta át az Elnöki Ta­nács által adományozott kor­mánykitüntetést. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Berzsano­vich Antal, a horvátzsidányi községi közös tanács elnöke; Derdák István, az HVDSZ megyei bizottságának titká­ra; Horváth László, a pan­­kaszi ÁFÉSZ elnöke, a köz­ségi pártvezetőség titkára; Nagy Imre, az MSZMP kő­szegi városi bizottságának titkára; Novák Kálmán, a megyei tanács vb tagja, a gencsapáti Hunyadi Tsz el­nöke; dr. Szabó István, a megyei tanács vb titkára; Tiborcz János, a szombathe­lyi Felszabadulás Tsz elnö­ke; Turáni József, a KSH Vas megyei Igazgatóságának helyettes vezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Baranyai László, az MSZMP sárvári városi bizottságának titká­ra; Bognár József, a gencs­apáti tsz kertészeti vezetője, a tsz párttitkára; Bokor Gyula, a káldi községi ta­nács elnöke, az általános is­kola igazgatója; Farkas Kál­mán, a jánosházi Bolgár— Magyar Barátság Tsz párt­titkára; Giczi Sándor, a Sárvár­ és Vidéke ÁFÉSZ boltvezetője; dr. Horváth Fe­renc, a megyei tanács vb osztályvezető helyettese; Hor­váth Tibor, a büki Lenin Tsz elnöke; Hömöstrei Já­nos, a megyei tanács vb osz­tályvezető helyettese; dr. Kiss Imre, a megyei fő­ügyészség ügyésze; Kocsis Elemér, a megyei Földhiva­tal osztályvezetője; Molnár István, az MSZMP celldö­­mölki nagyközségi bizottsá­ gának titkára; Nagy Ernő, az MSZMP megyei bizott­ságának munkatársa; Péntek Kálmán, a szombathelyi 1. számú postahivatal vezető­je; Szántó Kálmán, a Taná­csi Építőipari Vállalat igaz­gatója; Tóth Ferenc, a KISZ megyei bizottságának titká­ra; Tóth Gyula, a Szombat­­helyi Tanárképző Főiskola docense; Várnagy Gyula, a Sabaria Cipőgyár szakszer­vezeti bizottságának mun­katársa. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Balogh Ist­ván, a celldömölki Építő és Műszaki Ipari­­ Szövetkezet részlegvezetője; Boros Zol­tán, a szombathelyi MÁV Járműjavító Vállalat szak­­szervezeti tanácsának elnö­ke; Czira József, a MÁV Szombathelyi Igazgatóság csoportvezetője; dr. Czvitko­­vics Ignác, a körmendi ÁFÉSZ főkönyvelője, a kör­mendi nagyközségi népfront­bizottság elnöke; Farkas La­­josné, a körmendi járási hi­vatal csoportvezetője; Farkai Lajos, az ÉRTI sárvári állo­másának szb-titkára; Kapos­vári György, az MSZMP szombathelyi városi bizott­ságának titkára; Magyar Zoltánná, a celldömölki já­rási hivatal ügyviteli alkal­mazottja; Márczi Géza, a szombathelyi Kertészeti és Parképítő Vállalat szak­munkása; Mező Mátyásné, a REMIX szombathelyi gyár­egysége csoportvezetője; Né­meth Imréné, a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat la­boránsa; Papp Sándor gép­szerelő, Kenyéri; Piry C. István, a szentpéterfai köz­ségi pártalapszervezet titká­ra; Pogácsás J­enőné, az MSZMP szombathelyi járási bizottságának adminisztrá­tora; Pungor János, az MSZMP megyei bizottságá­nak munkatársa; Sütő Máté, a szombathelyi Városgazdál­kodási Vállalat munkása, szocialistabrigád-vezető; Sze­kér Ernő, a LATEX posz­tógyárának főenergetikusa; Szigeti János, a megyei ta­nács vb csoportvezetője; Tö­rök Lászlóné, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bi­zottságának titkára. ★ Kitüntetésekre, jutalma­zásokra került sor a tanácsi apparátusban is. A tegnapi ünnepségen a megyei tanács nagytermében kilencen kap­ták meg a Kiváló Munká­ért kitüntetést. Járási taná­csosi címet négyen kaptak, tizenhatan pedig a Tanács Kiváló Dolgozója címet. A szakszervezeti aktivis­ták egy része a SZOT szék­házban, egy része Szombat­helyen, az SZMT székházá­ban vette át az elismerést a jó munkáért. A Szakszerve­zeti Munkáért kitüntetés arany és ezüst fokozatát ket­­ten-ketten kapták, s 12 ak­tivistának nyújtották át a Szakszervezeti munkáért oklevelet. Építette és vásárolta Az utóbbi néhány év­ben csökkent megyénk­ben a főként magánerő­ből épülő családi és a kis társasházak száma. Ami nem jó dolog, hiszen ez a körülmény kedvezőtlenül befolyásolhatja a lakás­­építési tervek megvaló­sulását. Ezerkilencszáz­­hetvenhatban a tervezett 2453 lakásból a megyében 2287 épült meg. Ezekből ezerötvenkettő családi és kis társasház volt. Az 1877-es esztendőben ösz­­szesen 2326 lakás készült el, közülük 799 volt a csa­ládi és kis társasház. Az idén is e körül lesz a szá­muk. A három év alatt szá­mottevő tehát a csökke­nés. Itt mutatkozik meg valójában, hogy nem tet­tünk meg még mindent azért, hogy a lehetőség szerint a magánerőből épülő családi kis társas­házak mindenhol meg­épüljenek. Az építkezők és a szakemberek sok okot tudnak felhozni a csökkenésre. Többek­­kö­zött hiányolják a nem kellő társadalmi elisme­rését ennek az építkezési formának. Gyakori előítélet az, amikor a vásárolt lakás tulajdonosa, vagy a la­káshoz juttatott, lebecsü­li azt, aki a családja erejének „mozgósításá­val”, nagy erőfeszítéssel épít magának lakást. Nemegyszer kispolgári­­sággal vádolja. Egy ké­szen kapott ház vagy la­kás és az önerőből épí­tett ház vagy lakás kö­zött pedig időben, ener­giában, anyagiakban ki­számíthatóan nagy a kü­lönbség. Nem egy olyan család van, amely nyolc évig építette a házat és két évig tartott, míg a rokonságnak visszaadta, a házépítéshez nyújtott se­gítséget. Szinte egyenlő időbefektetés ez azzal, amit például egy értel­miségi szakma elsajátítása kíván. Az építette és vá­sárolta különbsége tehát azt is jelzi, hogy az előb­bit se helyénvaló lebe­csülni. (Kék) A nyelvet viszont műveljük! Nyelvművelők buzgó hada áll készenlétben or­szágunkban. Miért is ag­gódnak tehát a nyelvrom­lás miatt a hivatásosak? Szívet melengető érzés részt venni némely ta­nácskozáson. A vállala­tok, a népfront, a szak­­szervezet, a tanácsok a legkülönbözőbb bizottsá­gokat hozták létre. Dön­tést előkészítő, javaslat­­tevő feladatot róttak a bizottság tagjaira. Elmegy a meghívó és az írásbeli beszámoló, ösz­­szeül a bizottság. No, ki­nek van kérdése, észre­vétele? — Kérem szépen, az ötödik oldalon, alulról a negyedik sor utolsó előtti szavát nem tartom helyesnek. A kooperáció helyett írjuk inkább: együttműködés. Bóloga­­tás, kedvet kapnak mások is. — Ne ismételgessük annyit, hogy biztosítja, biztosítja. Ezzel is egyet­értünk. — Változtassuk meg a szórendet a máso­dik fejezet b. pontjának harmadik sorában. Rend­ben. Mikor térünk a tárgy­ra? Türelem. Csak, ha a nyelvhelyességi ismere­tek kimerültek. Előnyé­re is váltak a szövegnek a stilisztikai módosítá­sok. Halljuk tehát a véle­ményeket az anyagról, a témáról. Következzenek a javaslatok. A jeles nyelvművelők kimerül­ten dőlnek hátra, ők meg­tették már a magukét. Következzenek az újak. Az ülés nem eredmény­telen. Az írásos anyagot jónak, sőt kiválónak mi­nősítik. Javaslatait fel­sőbb szervekhez továbbít­ják. Persze azokkal a ki­csi, de nem elhanyagol­ható nyelvhelyességi mó­dosításokkal, amelyekkel a bizottság megtette a magáét. Az újítómozgalom fel­lendítésére ugyan nem születtek korszakalkotó ötletek; a könyvtár láto­gatottsága ezentúl is vagy növekszik vagy nem; a műkedvelő csoportok vagy kapnak nyilvános­ságot vagy nem... Vi­szont ápoltuk a nyelvet! b.­r. Vasi utakon.. Hazard0 (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3

Next