Vas Népe, 1978. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
OKTÓBER ÚTJÁN szabadságukért harcoló népeknek. Külön szólt arról, hogy a Lenin vezette proletárforradalmat méltóan ünnepelni csak egyféleképpen lehet: emlékezni, nem az eseményért önmagáért, hanem a hasznosítható tanulságokért, az örökség birtokában, a jövőért felelve. Dicső forradalmár elődeink nem kész alkotást hagytak ránk, ahol kényelmesen berendezkedhetünk és nyugodtan éldegélhetünk. Örökül kaptuk a forradalmi elméletet, a nagy osztályküzdelmek gyakorlati tapasztalatait, és a dolgozó ember egyre gazdagabban kiteljesedő hatalmát. Olyan társadalmat, amelyben emberi életet lehet élni, amely nem születéssel szerzett előjogok, hanem egyre inkább valóságos teljesítményünk alapján mér és értékel mindnyájunkat, és amely nagy feladatokat is ad, szigorú követelményeket is támaszt. Lenin arra tanít, hogy „az eleven, az alkotó szocializmus maguknak a néptömegeknek az alkotása”. Kollektív munka ez, mindenki mindenkiért dolgozik, és mindenki mindenkinek felelős. Amikor ma — pártunk XI. kongresszusának határozatai nyomán — a fejlett szocialista társadalom felépítéséért dolgozunk, ezt az egész társadalmunkat átfogó kölcsönös kötelezettséget, jogot és felelősséget kell különösen hangsúlyoznunk. Ebből fakadnak szocialista demokratizmusunk állandó erősítését, gazdagítását szolgáló törekvéseink. Ennek a demokráciának az a lényege, hogy mindenkinek szava lehessen ott, ahol a közösség nevében döntenek, hogy mindenütt annak legyen igaza, aki jól szolgálja ügyünket. Ismérve ennek a demokráciának az is, hogy mindenki fegyelmezetten végrehajtja a többség érdekeit kifejező döntéseket, s amikor igényli a célok kialakításában való jogát, egyúttal elkötelezi magát a cselekvés mellett is. Sokan vannak ma már közöttünk, akik nemcsak mindnyájunk életét, de önnön emberségüket is gazdagítva tesznek a kötelezőn túl naponta a közösségért. De köztünk vannak azok is, akik még önmagukért is csak másoktól várnak tetteket. Akadnak, akik a dolgos többség verejtékének, önzetlen munkájának eredményeit sem becsülik kellőképpen. Pedig a történelem senkit nem ment fel kötelezettségei alól. Mi többet kaptunk elődeinktől, mint bármely korábbi nemzedék. Ez nem csupán adomány, de norma is. A mi dolgunk: az emberiség eddig ismert legigazságosabb társadalmi építményét minél több emberi tartalommal és értékkel megtölteni. Tanuljunk hát a nagy elődöktől múltat becsülni, jövőért lelkesedni, de mindenekelőtt cselekedni! A megyei pártbizottság titkárának ünnepi köszöntője után a díszünnepség résztvevői számára a Vasas Központi Művészegyüttes és a Magyar Állami Operaház művészei adtak az alkalomhoz illő, színvonalas műsort. ★ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján, november 7-én délelőtt fél 10 órai kezdettel koszorúzási ünnepségre kerül sor Szombathelyen a Pelikán parki és az újperinti szovjet hősi emlékműveknél, délelőtt 10 órai kezdettel pedig a Március 15. téren, a Lenin szobornál. L. K. Horváth László, a pankaszi pártvezetőség titkára átveszi a Munka Érdemrend arany fokozatát. nagy tanúi gét alkot. Leningrádban jöttem rá, hogy ez ebben az országban nem is lehet másként. Tízemeletes modern szállónk ablakából — az Aurórára látni. Előttünk csillog ezüst teste. A jelt adó ágyúcső körül most sirályok repülnek. Béke van. 1978 ősze. Nagy idők néma tanúját nézem a fodrozódó Néván. " Elutazásunk napjának délelőttjén találkoztunk egy másik élő nagy tanúval. 84 évét feledtető frisseséggel köszöntött bennünket Vaszilij Petrovics Vinogradov elvtárs, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság leningrádi elnökhelyettese. Az első percekben nem tudtuk, hogy Lenin egyik katonája jött közénk. Csak amikor mesélni kezdett. .. Először a forradalom előtti időről, amikor is 11 hónapot töltött cári börtönben. Aztán első találkozásáról Leninnel, 1917 április 16-án — pontosan mondja a napot — Péterváron. „Akkor már a cipőgyár párttitkára voltam, a híres viborgi városrész pártvezetőségi tagja”. 63 évvel ezelőtt lett a párt katonája, s ez nemsokára szó szerint is így volt. Fegyverrel védte azt, amihez egészen fiatalon elkötelezte magát, s amihez hűséges maradt hosszú élete során mintdmár könyvet is gazdag életévetek első és második összoroszországi kongresszusának. És évtizedek múltán a kommunista párt XXII. és XXV. kongresszusának írt már könyvet is gazdag életéről, s írtak róla sokszor és sokat mások. Egyiket emlékbe adta nekünk. — Találkozott-e magyar vörös katonákkal? Őriz-e emléket róluk? Igen 1917-ben és 18-ban sok magyar harcolt az ő oldalukon. Sokáig nevekre is emlékezett, kereste is őket, hiszen többször járt hazánkban. A budai veterán klubban még elvétve összejött egykori internacionalistákkal. Mondja: lovasok voltak a magyarok, jó lovasok, jó katonák. Emlékszik díszes szép egyenruhájukra, meg, hogy bajusza volt mindegyiknek. Én az övét nézem, csillogó nagy fehér bajuszát, amíg hallgatom szavait. Közben arra gondolok, találkozom-e még az életben majd valakivel, aki hozzá mérhetően szól majd hozzám. Mint élő történelem. Lakatos Ferenc Tárlatvezető az Ermitázsban. 1978. november 6. Hétfő Kormánykitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából kormánykitüntetéseket adományozott. Többen Budapesten, a Parlamentben vették át a kitüntetést. Szombathelyen, bensőséges ünnepség keretében Horváth Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Bors Zoltán, a megyei tanács elnöke adta át az Elnöki Tanács által adományozott kormánykitüntetést. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Berzsanovich Antal, a horvátzsidányi községi közös tanács elnöke; Derdák István, az HVDSZ megyei bizottságának titkára; Horváth László, a pankaszi ÁFÉSZ elnöke, a községi pártvezetőség titkára; Nagy Imre, az MSZMP kőszegi városi bizottságának titkára; Novák Kálmán, a megyei tanács vb tagja, a gencsapáti Hunyadi Tsz elnöke; dr. Szabó István, a megyei tanács vb titkára; Tiborcz János, a szombathelyi Felszabadulás Tsz elnöke; Turáni József, a KSH Vas megyei Igazgatóságának helyettes vezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Baranyai László, az MSZMP sárvári városi bizottságának titkára; Bognár József, a gencsapáti tsz kertészeti vezetője, a tsz párttitkára; Bokor Gyula, a káldi községi tanács elnöke, az általános iskola igazgatója; Farkas Kálmán, a jánosházi Bolgár— Magyar Barátság Tsz párttitkára; Giczi Sándor, a Sárvár és Vidéke ÁFÉSZ boltvezetője; dr. Horváth Ferenc, a megyei tanács vb osztályvezető helyettese; Horváth Tibor, a büki Lenin Tsz elnöke; Hömöstrei János, a megyei tanács vb osztályvezető helyettese; dr. Kiss Imre, a megyei főügyészség ügyésze; Kocsis Elemér, a megyei Földhivatal osztályvezetője; Molnár István, az MSZMP celldömölki nagyközségi bizottsá gának titkára; Nagy Ernő, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa; Péntek Kálmán, a szombathelyi 1. számú postahivatal vezetője; Szántó Kálmán, a Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója; Tóth Ferenc, a KISZ megyei bizottságának titkára; Tóth Gyula, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola docense; Várnagy Gyula, a Sabaria Cipőgyár szakszervezeti bizottságának munkatársa. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Balogh István, a celldömölki Építő és Műszaki Ipari Szövetkezet részlegvezetője; Boros Zoltán, a szombathelyi MÁV Járműjavító Vállalat szakszervezeti tanácsának elnöke; Czira József, a MÁV Szombathelyi Igazgatóság csoportvezetője; dr. Czvitkovics Ignác, a körmendi ÁFÉSZ főkönyvelője, a körmendi nagyközségi népfrontbizottság elnöke; Farkas Lajosné, a körmendi járási hivatal csoportvezetője; Farkai Lajos, az ÉRTI sárvári állomásának szb-titkára; Kaposvári György, az MSZMP szombathelyi városi bizottságának titkára; Magyar Zoltánná, a celldömölki járási hivatal ügyviteli alkalmazottja; Márczi Géza, a szombathelyi Kertészeti és Parképítő Vállalat szakmunkása; Mező Mátyásné, a REMIX szombathelyi gyáregysége csoportvezetője; Németh Imréné, a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat laboránsa; Papp Sándor gépszerelő, Kenyéri; Piry C. István, a szentpéterfai községi pártalapszervezet titkára; Pogácsás Jenőné, az MSZMP szombathelyi járási bizottságának adminisztrátora; Pungor János, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa; Sütő Máté, a szombathelyi Városgazdálkodási Vállalat munkása, szocialistabrigád-vezető; Szekér Ernő, a LATEX posztógyárának főenergetikusa; Szigeti János, a megyei tanács vb csoportvezetője; Török Lászlóné, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának titkára. ★ Kitüntetésekre, jutalmazásokra került sor a tanácsi apparátusban is. A tegnapi ünnepségen a megyei tanács nagytermében kilencen kapták meg a Kiváló Munkáért kitüntetést. Járási tanácsosi címet négyen kaptak, tizenhatan pedig a Tanács Kiváló Dolgozója címet. A szakszervezeti aktivisták egy része a SZOT székházban, egy része Szombathelyen, az SZMT székházában vette át az elismerést a jó munkáért. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany és ezüst fokozatát ketten-ketten kapták, s 12 aktivistának nyújtották át a Szakszervezeti munkáért oklevelet. Építette és vásárolta Az utóbbi néhány évben csökkent megyénkben a főként magánerőből épülő családi és a kis társasházak száma. Ami nem jó dolog, hiszen ez a körülmény kedvezőtlenül befolyásolhatja a lakásépítési tervek megvalósulását. Ezerkilencszázhetvenhatban a tervezett 2453 lakásból a megyében 2287 épült meg. Ezekből ezerötvenkettő családi és kis társasház volt. Az 1877-es esztendőben öszszesen 2326 lakás készült el, közülük 799 volt a családi és kis társasház. Az idén is e körül lesz a számuk. A három év alatt számottevő tehát a csökkenés. Itt mutatkozik meg valójában, hogy nem tettünk meg még mindent azért, hogy a lehetőség szerint a magánerőből épülő családi kis társasházak mindenhol megépüljenek. Az építkezők és a szakemberek sok okot tudnak felhozni a csökkenésre. Többekközött hiányolják a nem kellő társadalmi elismerését ennek az építkezési formának. Gyakori előítélet az, amikor a vásárolt lakás tulajdonosa, vagy a lakáshoz juttatott, lebecsüli azt, aki a családja erejének „mozgósításával”, nagy erőfeszítéssel épít magának lakást. Nemegyszer kispolgárisággal vádolja. Egy készen kapott ház vagy lakás és az önerőből épített ház vagy lakás között pedig időben, energiában, anyagiakban kiszámíthatóan nagy a különbség. Nem egy olyan család van, amely nyolc évig építette a házat és két évig tartott, míg a rokonságnak visszaadta, a házépítéshez nyújtott segítséget. Szinte egyenlő időbefektetés ez azzal, amit például egy értelmiségi szakma elsajátítása kíván. Az építette és vásárolta különbsége tehát azt is jelzi, hogy az előbbit se helyénvaló lebecsülni. (Kék) A nyelvet viszont műveljük! Nyelvművelők buzgó hada áll készenlétben országunkban. Miért is aggódnak tehát a nyelvromlás miatt a hivatásosak? Szívet melengető érzés részt venni némely tanácskozáson. A vállalatok, a népfront, a szakszervezet, a tanácsok a legkülönbözőbb bizottságokat hozták létre. Döntést előkészítő, javaslattevő feladatot róttak a bizottság tagjaira. Elmegy a meghívó és az írásbeli beszámoló, öszszeül a bizottság. No, kinek van kérdése, észrevétele? — Kérem szépen, az ötödik oldalon, alulról a negyedik sor utolsó előtti szavát nem tartom helyesnek. A kooperáció helyett írjuk inkább: együttműködés. Bólogatás, kedvet kapnak mások is. — Ne ismételgessük annyit, hogy biztosítja, biztosítja. Ezzel is egyetértünk. — Változtassuk meg a szórendet a második fejezet b. pontjának harmadik sorában. Rendben. Mikor térünk a tárgyra? Türelem. Csak, ha a nyelvhelyességi ismeretek kimerültek. Előnyére is váltak a szövegnek a stilisztikai módosítások. Halljuk tehát a véleményeket az anyagról, a témáról. Következzenek a javaslatok. A jeles nyelvművelők kimerülten dőlnek hátra, ők megtették már a magukét. Következzenek az újak. Az ülés nem eredménytelen. Az írásos anyagot jónak, sőt kiválónak minősítik. Javaslatait felsőbb szervekhez továbbítják. Persze azokkal a kicsi, de nem elhanyagolható nyelvhelyességi módosításokkal, amelyekkel a bizottság megtette a magáét. Az újítómozgalom fellendítésére ugyan nem születtek korszakalkotó ötletek; a könyvtár látogatottsága ezentúl is vagy növekszik vagy nem; a műkedvelő csoportok vagy kapnak nyilvánosságot vagy nem... Viszont ápoltuk a nyelvet! b.r. Vasi utakon.. Hazard0 (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3