Vas Népe, 1979. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

1 EXPRESSZ + 350 tagja (ugyanannyi mint az előzőnek) lesz a március 1-én megválasz­tandó új spanyol képvise­­lőháznak a parlament fel­oszlatásáról hétfőn ki­adott és kedden életbe lé­pett királyi rendelet ér­telmében.­­ A kambodzsai forra­dalmi hadsereg a lakos­ság segítségével felsza­badította a Phnom Penh­­től ISO kilométerre fekvő Kratie tartományi szék­helyet — jelentette a kambodzsai nemzeti egy­ségfront hírügynöksége. A hadműveletekben a kormányerők többszáz katonája vesztette életét. A KNEF erői három bombázó repülőgépet­­és jelentős mennyiségű ha­dianyagot zsákmányoltak. A kambodzsai hadsereg katonái közül sokan át­álltak a felkelőkhöz.­­ Ankarában kedden délben hivatalosan közöl­ték, hogy Orhan Eyübog­­lu miniszterelnök-helyet­test nevezték ki ügyve­zető belügyminiszterré. A parlamentben megkezdő­dött a vita az igazságpárt által benyújtott indít­ványról, mely súlyos vádakkal illeti a kor­mányt, amiért túl későn rendelte el a szükségálla­potot. ­ Az ENSZ pelowetliszi­­ gyermekéve Hétfőn megkezdődött az ENSZ nemzetközi gyermek­éve. Az ENSZ közgyűlés 1976-ban hozott határozatá­val nyilvánította 1979-et a gyermekek nemzetközi évé­nek. Az ünnepségsorozat kez­dete alkalmából a világ min­den táján nyilatkozatot ad­­­tak ki a politikai vezetők. Leonyid Brezsnyev hét­­főn, a szovjet televízióban elhangzott nyilatkozatában méltatta a nemzetközi gyer­mekévet. „A mi feladatunk gondos­kodni arról, hogy a világon egyetlen gyermek se ismerje a háborúit, hogy nyugodt és boldog gyermekkora legyen. Még a vil­ág sok helyén dö­rögnek a fegyverek, pusztul­nak nemcsak felnőttek, ha­nem gyermekek is — hang­­súlyozta a szovjet államfő. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kijelentette: „a jö­vő nemzedékei csak úgy bontakoztathatják ki az em­beriség alkotóképességét és szolgálhatják a haladás ügyét, ha elismerjük gyer­mekeink jogait és kielégít­jük szükségleteiket”. »•'----------- —.... — - Vatikán — abortusz, valós Beavatkozás az olasz bel­ügyekbe ? Olasz politikai körökben nagy visszhangot váltott ki a pápának az abortusszal és a válással szembeni állás­­foglalása. II. János Pál újévi első beszédében ugyanis ki­jelentette: „nem fogadható el, hogy a válás és az abor­tusz elve az ember javát szolgálná’­. A pápa beszédét követően Benelli bíboros, firenzei ér­sek élesen támadta azt az olasz törvényt, amelyik — bizonyos megkötéssel — megengedi, hogy az olasz kórházakban művi vetélést hajtsanak végre. Loris Fortuna, a válást és az abortuszt megengedő törvény egyik szülőatyja az olasz állam bel­ügyeibe való „nyílt beavatkozásnak” mi­­nősítette az olasz püspöki kar, Benelli és II. János Pál áll­ásf­oglalását. Oscar Mammi, az olasz képviselőház belügyi bizott­­ságának köztársasági párti elnöke meglepetésének adott hangot amiatt, hogy a pápa latba vetette tekintélyét egy olyan megalapozatlan állí­tásnak az alátámasztására, amely szerint zaklatják és fenyegetik azokat az orvo­­sokat, akik megtagadják az abortuszműté­teket, mert lel­kiismeretükkel összeegyez­tethetetlennek tartják. A l’Unitá, az OKP lapja szerint az elmúlt tíz napon napvilágot látott tények, ál­lásfoglalások „új és előre még nem látható helyzetet teremthetnek” abban az olasz társadalomban, amelyet amúgyis mély gazdasági, po­litikai és szociális válság mard­ol. A madridi döntés A legfrissebb jelentések szerint Pamplonában és í­ Baszkföld más városaiban folytatódnak a tün­tetők és a rendőrök közötti összetűzések, amelyek álta­lában tömeges letartóztatásokkal párosulnak. Az ok nyilvánvaló: már most bizonyosra vehető, hogy né­hány tartományi önkormányzat realizálása, gyakorlati bevezetése a miniszterelnök döntése, a parlament fel­oszlatása miatt halasztást szenved. A baszk főtanács ugyan ratifikálta az alkotmány által megígért autonómia-tervezetet, de az életbelép­tetéshez a parlament jóváhagyása szükséges. Márpe­dig minden jel arra mutat, hogy — sok más fontos javaslat mellett — ezt a tervezetet is majd csak az újonnan összeülő nemzetgyűlés fogadhatja el. Adolfo Suarez miniszterelnök ugyanis rendeletben feloszlat­ta­­a jelenlegi parlamentet és kitűzte az új választások időpontját. Eszerint az új parlamenti választásokra március 3-án, a községtanácsi választásokra pedig pontosan egy hónappal később, április 3-án kerül sor. Megfigyelők szerint annak, hogy az általános vá­lasztások megelőzik a községtanácsiakat, fontos poli­tikai-lélektani oka van. Suarez ugyanis nyilvánvalóan attól tart, hogy ha — amint ez várható — a helyi választásokon előretör a baloldal, „pszichológiai ha­tást” gyakorolhatna a nemzetgyűlési választásokra, így viszont a hatás adott esetben fordított lehet... Suarez döntése nem meglepő. A kormányfő pártja eredménytelenül keresett koalíciós partnert, s a kérést a szocialista munkáspárt is megtagadta. A miniszter­­elnök így attól tartott, hogy a számtalan összetorló­dott probléma megoldására képtelen lenne az inga­tag hátterű kabinet, az elhúzódó döntésképtelenség pedig károsan befolyásolhatná a jobboldal és a cent­rum esélyeit. A kormányfő tehát azt tette, ami várható volt: „előre menekült”, abban a reményben, hogy az új választások kikristályosítják a jelenleg megle­hetősen kusza frontokat. Harmat Endre Izrael Washingtontól várja a kezdeményezést Az izraeli kormány jelen­leg Washingtonra vár, hogy kezdeményezze az Egyiptom­mal megszakadt béketárgya­lások folytatását, miután va­sárnapi ülésén valamit eny­hített álláspontja eddigi me­revségén. Nevezetesen közöl­te, hogy hajlandó tárgyalni kettőről a december 15-én visszautasított négy egyipto­mi javaslat közül. Más szó­val, feladja azt a merev ál­láspontot, hogy csakis és ki­zárólag a novemberben már papírra vetett szerződéster­vezetet hajlandó aláírni. Begin kormányfő szerint a tárgyalások két héten belül folytatódhatnak, esetleg Wa­shingtonban. Az izraeli mi­niszterelnök közölte, hogy a vasárnapi kormányülés előtt üzenetet kapott Carter el­nöktől. „Egyiptom hajlandó foly­tatni a tárgyalásokat a bé­keszerződésről Izraellel, de ennek feltétele, hogy az ál­talános rendezést tűzzön ki célul, juttassa jogokhoz a Palesztinai arab népet és ne érintse Egyiptomnak az arab országokkal szembeni és egyéb nemzetközi elkötele­zettségeit” — jelentette ki hétfőn Kairóban az egyipto­mi külügyminisztérium egy illetékes tisztviselője. Az il­lető hozzátette azonban, hogy Egyiptom eddig nem kapott hivatalos választ Iz­raeltől javaslataira. Butrosz Ghali ügyvezető külügyminiszter egy hétfői interjúban szintén azt han­goztatta, hogy Egyiptom sem­­mi körülmények között nem írja alá a békeszerződést, amíg Izrael „egy kiegészítő megállapodásban” nem ad végleges időpontot a ciszjor­­dániai és gázai palasztin ön­­kormányzat bevezetésére. NSZK külpolitikai mérleg Az enyhülési politika szempontjából jó esztendő­nek minősítette 1978-at a nyugatnémet kormány újévi külpolitikai mérlegében. A Bonnban kedden nyilvános­ságra hozott jelentés meg­­állapítja: az elmúlt évben tovább fejlődtek az NSZK és a kelet-európai országok kapcsolatai, új jelei mutat­koztak az együttműködési készségnek. A tavallyi diplomáciai ese­ménynaptárból kiemelkedik Leonyid Brezsnyev májusi NSZK-beli látogatása. Nyu­gatnémet megítélés szerint e látogatás legfontosabb ered­ménye a két ország 25 évre szóló gazd­as­ági -i­pari egy­üt­t­­­működési megállapodásának aláírása volt. Örvendetesen alakultak a szocialista országokhoz fű­­ződő kereskedelmi kapcsola­tok is. Az NSZK változatla­nul a legfontosabb nyugati partnernek számít, a keres­kedelmi volumen az elmúlt év első tíz hónapjában 7,1 százalékkal nőtt (miközben a nyugatnémet külkereske­delem összességében csak négy százalékkal fokozódott). A Kelet-Európából származ­ó­ import közel 14 százalékkal növekedett. Ennek nyomán jelentősen javult a fizetési mérlegarány is. Az európai biztonság és együttműködés útján bonni megítélés szerint döntőnek bizonyult a Helsinki óta tör­ténteket felmérő belgrádi értekezlet, amelynek záróok­mánya „megerősítette a hel­sinki záróokmányok útmuta­tó jelentőségét”. Sikeresnek mondhatók azok a szakértői megbeszélések is, amelyek (köztük egy tudományos fó­rum előkészítésével foglalko­zó bonni tanácskozás) a kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű országok együtt­működését hivatottak széle­sebb és biztosabb alapra he­lyezni. A Szövetségi Köztársaság és nyugati szövetségesei köz­ti viszony elemzésében fel­tűnő, hogy a kormánydoku­mentumban egyetlen szó sem esik az Egyesült Álla­­mok vezető szerepéről. Az amerikai—nyugatnémet kap­csolatok ugyan a lista elején állnak, részletezésüknél azonban elsősorban a kon­zultatív elem domborodik ki. A nyugatnémet külpoli­tika nagyfokú önállósod­ási­­n­ak bizonyítéka a nyugat­európai egyszágtörekvések te­rén játszott szerep hangsú­lyozása. Az NSZK erőteljes diplomáciai offenzív­ár­a hasz­nálta fel az­t a tényt, hogy az év második felében be­töltötte az EU-tanács soros elnöki tisztjét. Egyesült Államok—Kína—Tajvan Carter és Hua Kuo-feng üzenetváltása James Carter, az Egyesült Államok elnöke és Hua Kuo-feng, a KKP KB és a Kínai Népköztársaság ál­lamtanácsának elnöke vasár­­nap üzenetet váltott Wa­shington és Peking teljes jogú diplomáciai kapcsolatai­nak felvétele alkalmából. Carter üzenetében „a meg­békélés történelmi jelentősé­gű aktusának” nevezte a kapcsolatfelvételt, s azt ál­lította, hogy az a világbéke ügyét fogja szolgálni. Hua Kuo-feng az amerikai elnökhöz intézett üzenetében szinté­n úgy vélekedett, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatfelvétele „történel­mi esemény”, amely össz­hangban áll a két ország alapvető érdekeivel, és — szerinte — kedvezően fogja befolyásolni a nemzetközi helyzetet is. Az alkalomból üzenetet váltott az Egyesült Államok és Kína külügyminisztere is. A Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése (par­lament) az év végén üzene­tet intézett a tajvani kínai­akhoz. Leszögezte, hogy­ a Kínai Népköztársaság Taj­vannal való kapcsolataiban „tiszteletben fogja tartani a status quót, ésszerű politikát fog folytatni, amely a népi Kínával való újraegyesülés esetében nem lesz­ a sziget lakosságának kárára”. A par­lament üzenet­ében h­angoz­­tatta, „nagy reményt fűz a 17 millió tajvanihoz és ve­zetőihez”. Az üzenetből is kitűnik, hogy a Kínai N­épközitársa­­ság normalizálni kívánja kapcsolatait Tajvannal, s ezért első lépésként beszün­tette a jelenleg Tajvanhoz tartozó partmenti szigetek lövéseit. Peking ezen túlme­nően szorgalmazza a normá­lis postai forgalmat, a lako­sok kölcsönös látogatásait, a gazdasági kapcsolatokat a Kínai Népköztársaság és Tajvan között. Az országos népi gyűlés üzenetében in­dítványozta a tajvani „ható­ságoknak” üljenek tárgyaló­asztalhoz, teremtsenek olyan légkört, amelyben a két fél kapcsolatba léphet egymás­sal. Tajpej sietve visszautasí­totta a pekingi­­ udvarlást. Csau­g Csing-kuo tajvani el­nök hétfőn megerősítette: „a kommunizmus elleni harc csak akkor fog megszűnni, ha kínai területen megszű­nik a kommunizmus és a kínai kommunista rezsimet szétzúzzák”. Tovább mélyült 02 iráni válság (Folytatás az 1. oldalról) Hétfői bejelentés szerint megszüntették a munkát a PARS hivatalos iráni hír-Változatlanul teljes a kato­nai készültség Teheránban. A katonák csőre töltött fegy­verrel járnak az utcákon, ügynökség alkalmazottai. Sztrájkjukkal a rendszerel­lenes mozgalmat kívánják támogatni. Az olajipari dolgozók hosszú ideje tartó sztrájkja súlyos gondok elé állítja a világ egyik legnagyobb olaj­kitermelő országának gaz­­daságát. Jelenleg a napi ter­melés 2­30 ezer barrel körül mozog, ez csupán egyharma­­da a belső szükséglet kie­légítéséhez szükséges meny­nyiségnek. Az iráni belpolitikai vál­ság mélyülése láttán a ka­nadai kormány érintkezésbe lépett az Iránban dolgozó kanadai állampolgárok el­szállításáról. A kanadai had­ügyminisztérium bejelentet­te: két repülőgépet irányí­tották Ankarába, hogy szük­ség esetén azonnal meg tud­ják kezdeni az Iránban élő mintegy 600 kanadai állam­polgár elszállítását. Sapur Baktiar kijelölt mi­niszterelnök kedden is foly­tatta erőfeszítéseit polgári kormány létrehozására, mi­közben Irán több városában úja­b­b s­a­h­el­len­es tün­tetése­k voltak a katonák ,s a tün­­tetők között megint véres összetűzések zajlottak le. Szemtanúk szerint Tehe­ránban a tüntetők és a csato­­nák utcai harcot vívtak, s az összecsapásokban legkeve­sebb három ember életét vesztette. Az UIPI hírügynökség hely­színi tudósítása szerint a tün­tetők — elsősorban fiatalok — újabb jelszót tűztek zász­ lajukra, nevezetesen halált követeltek a sah által kor­mányfőnek kiszemelt Sapur Baiktiarra, akit „az amerikai imperializmus csatlósának” bélyegeztek meg. Rhodesiai „alkotmánytervezet” A rhodesiai „belső rende­zéssel” létrejött átmeneti kormány kedden Salisbury­­ban nyilvánosságra hozta „alkotmán­ytervezetét”. Mint a bevezető részből kitűnik, az ország neve „Zimbabwe- Rhodesia” lenne, vagyis az alkotmánytervezet még az ország elnevezésének kérdé­sében sem tett eleget a feke­te többség követeléseinek — mint ismeretes, az afrikaiak Zimbabwénak nevezik hazá­jukat —, s egészében véve a megalkuvó feketebőrű po­litikusok által tavaly már­ciusban aláírt belső rendezé­si megállapodás­­ törvénybe­­iktatását célozza. „Az alkotmánytervezet” rendelkezik a parlament összetételéről és a törvény­hozási eljárásról. Leszögezi, hogy a jövőben is a fehér kisebbség irányítása alatt maradnak a biztonsági erők és a közhivatalok, arra hi­vatkozva, hogy nincs elegen­dő, megfelelő képesítéssel rendelkező afrikai a vezető pozícióik betöltésére. A kétkamarás parl­ament a tervezet értelmében har­minctagú szenátusból és százta­gú alsóházból állna. Tíz szenátori és 28 képvise­lői mandátumot a fehértele­pesek képviselőinek tartanak fenn. Az államfőt a szenátus és a képviselőház tagjaiból alakítandó elektori testület választja majd meg. Az alkotmánytervezetről a fehér kisebbség részvételé­vel január 30-án tartatnak „népszavazást”. Az „alkotmánytervezet” közzététele után még az át­meneti kormányban résztve­vő megalkuvó fekete politi­kusok szervezetei is bírálták a tervezetet. Nem elosztani Ha technikailag nem üt­köznék nehézségekbe, az or­szág valamennyi boltjában nagy falragaszra, vagy pla­kátra ki kellene írni azokat a szavakat, melyeket az egyik alföldi város népi el­lenőrzési bizottságának tagja írt le egy vizsgálat befejezé­se után. Idézzük: „A keres­­kedelemnek nemcsak az a kötelessége, hogy eladja az árut. A belkereskedelem az áruforgalom minden fázisá­­ban köteles figyelembe ven­ni a fogyasztók érdekeit!” A törvény célja A fentiekből következik, hogy az említett vizsgálat tárgya a fogyasztók érdeké­­nek védelme volt. Nagyjából azonos időben végeztek ilyen vizsgálatokat az ország különböző vidékein a népi ellenőrzési bizottságok, kü­lön felkérés nélkül, egysze­rűen azért, mert a július elején életbe lépett belkeres­kedelmi törvény végrehajtá­sát így látták legcélszerűbb­nek ellenőrizni. Tapasztala­taik azt mutatták, hogy az elképzelés jó volt. Valóban: a törvény akkor éri el célját, ha érvényesül a gyakorlat­ban. Márpedig a belkereske­ Érdekközösség Elosztani azt kell, amiből szűkös a készlet, meg kell delmi törvénynek egyik leg­főbb célja a fogyasztói érde­kek védelme. Újra meg újra találkoztak az ellenőrök azzal a szemlé­lettel, amely a vásárlások során a fogyasztókat bosz­­szantja: a belkereskedelmi vállalatok vezetői és a bolti dolgozók jelentős része még mindig nem tudott szakítani az évek, sőt évtizedek óta túlhaladott állásponttal. Kö­zelebbről: sok helyen nem kereskedőnek, hanem elosz­tónak tartják magukat az ott dolgozók. A kettő között pe­dig mérhetetlenül nagy a különbség, jól gondolni, hogy igazságo­san kaphasson belőle az. 1979. január 3. Szerda

Next