Vas Népe, 1979. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
Ünnepség a Soproni Postaigazgatóságon Mindennapi életünk része, alapvető szolgáltatásokat nyújt szinte mindenkinek a posta. Természetes az is, hogy ezek a sokoldalú hírközlési igényeik évről évre növekednek. Az elmúlt évben például a Soproni Postaigazgatósághoz tartozó három megyében — GyőrSopronban, Vasban és Veszprémben — nyolcmillióval több hírlapot. Százharmincezer darabbal több ajánlott és hetvenezerrel több expressz levelet továbbítottak, mint az előző esztendőben. Jelentősen nőtt a pénzforgalom és a táviratok, telefonbeszélgetések száma is. A fejlesztések eredményeként több mint kétezerrel gyarapodott a telefonközpontok befogadóképessége és kétezer új állomást kapcsoltak be. Ezekből a beruházásokból jutott Vas megyének is. Szombathelyen a Joskai- Ola és a Ságvári lakónegyedekben 800 állomásos mellékközpontot helyeztek üzembe. Ikerváron új postaépület épült. A legjelentősebb eredményként mégis azt értékelhetik, hogy a feladatok növekedése és szinte változatlan létszám mellett, javult a szolgáltatások minősége. Nem emelkedett a panaszok száma, csökkent a szünetelési napok száma akézbesítésnél, gyorsabban jelentkeztek az előfizetők hívására a telefonközpontokban. Az állomások hibáit is a korábbinál gyorsabban hárították el. Az eredményes munka jutalmát — a Kiváló Igazgatóságkitüntetést — vasárnap a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ hangversenytermében adta át Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter. A Posta Kiváló Brigádja címet érdemelte ki a szombathelyi 1. számú spoatahivatal Szabadság szocialista brigádja. Az öt kiváló postahivatalközül kettő megyénket képviseli: Szombatihely 2. és Körmend. Négy község postásai — Börgöte, Bük, Őriszentpiétrek és Vönöck — pedig a Kiváló Kishivatal kitüntetést érdemelték ki. Kirkovitts István igazgató a 251 szocialista brigádközül hétnek arany, t tizenkilencnek ezüst, huszonnégynek pedig bronz fokozatú kitüntetést adott át. A hivatalok, műszaki üzemek vezetői összesen kétmillió forint jutalmat vettek át, hogy az ötezerötszáz postás dolgozó közül a legkiválóbbak munkáját ezzel is elismerjék. Kitüntetésben 349 dolgozó részesült. ★ Vasárnap délután ünnepséget rendeztek a kitüntetett körmendi postahivatalban is. Major Gábor osztályvezető képviselte a Postaigazgatóságot. A hivatal dolgozói húsz év óta először érdemelték ki ezt a kitüntetésit, panaszmentes szolgáltatással és a takarékbetétállomány jelentős növelésével. Az ünnepségek mindegyikén szólok az idei feladatokról is. Az 56 millió levél, a 143 szívülőhírlap, a több mintegymillió távirat továbbítása és kézbesítése, valamint a 42 mió helyiés 27 millió távolsági beszélgetés lebonyolítása nem lesz könnyű feladat Dr. Molnár Sándor Jó fiírt hozott a posta NiuAIG a Szombathely 2-es Hivatal Avató ünnepélyre gyülekeztek vasárnap Szombathely pályaudvari postahivatalának dolgozói. Az 1978-as év eredményes munkája alapján elnyerték a Soproni Postaigazgatóság, az igazgatóság szakszervezeti tanácsa által adományozott Kiváló Hivatal címet. A kilenc Élüzem kitüntetés mellett már ott sorakozik a második Kiváló Hivatal oklevél is a falon. Következetes és fegyelmezett munka, céltudatos szervezés, egymást segítő, a postai érdeket tekintő eljárások — talán így lehetne legtömörebben rámutatni a sorozatosan elért eredmények hátterére. — Miként lehetne a többi postaszerv és más vállalatok elé állítani a jó példát, miben látja a munka hatékonyságát a hivatal vezetője? Abert László nyolc éve tölti be jelenlegi tisztét, szervezi és irányítja a hivatal munkáját. Úgy gondolom, legfontosabb feladata minden dolgozónak, hogy a saját területén, a saját munkakörében kifogástalanul dolgozzék, hibátlanul lássa el mindennapi szolgálatát. Amit ezen túlmenően tesz, fáradozik, az már olyantöbblet, amely előbbrelépést eredményez, a hivatal •öiszsz munkáját tekintve. — Hogyan sikerült megfelelni a nagyobb követelményeknek? — Mindenekelőtt lényegesnek tartom, hogy változatlan létszámmal oldottuk meg a több feladatot. A múlt éviben 250 ezer ajánlott levelet, 53 ezer csomagot vettünk fel és több mint 111 ezret kézbesítettünk. 340 ezer azon zárlatoknak a száma, ami hozzánk érkezik. — Milyen al kapcsolat az érintett postaszervekkel? — összesen 110 postahivatallal van közvetlen kapcsolatunk, járati összeköttetésünk. Az ő munkájukat nagybanbefolyásolja a mi tevékenységünk és viszont. Előbbre léptünk olyan tekintetben, hogy az általuk késedelmesen indított anyagot késedelem nélkül vagy kevesebb késéssel továbbítottuk. A munkaszervezés lényege nálunk abban áll, mennyire tudjuk a reggeli és a délutáni feldolgozást gyorsítani. Az előzőekhez képest itt is javulásról beszélhetünk. Elmondanám még azt, hogy dolgozóink a múlt évben 321 napot töltöttek kiküldetésben, a Megyei Postahivatal és a balatonihivatalok munkájának könnyítése céljából. — Mit jelent a postánál a gépesítés? — Ma már nagyon sok munkafolyamatnál segítségünkre állnak a gépek, a bélyegzéstől a levélkötegek kötözéséig szerepe van a gépesítésnek. A városban elhelyezett levélszekrények is gépi rendszerűek. — Megnövekedett balesetveszély, fokozottabb figyelem. — Igen, mindezzel számolnunk kell, mégis örömmel mondhatom el, hogy tíz év óta nem történt üzemi baleset hivatalunknál, örvendetes tény, annál is inkább, ha hivatalunk pályaudvari jellegére gondolunk. — Miként adtak számot tevékenységükről a szocialista brigádok? — Hivatalunk valamennyi dolgozója brigádtag. Egy szocialista brigád arany, kettő bronz éremmel jutalmazott. Azt hiszem, ez önmagáért beszél. Mindegt brigádtag nyolc—tíz óra társadalmi munkát végzett, egy brigádra átlagosan négy önkéntes véradás jutt. Hivatalunk hetven fős létszámához viszonyítva, úgy érzem, nem kevés — 20 fő —■ azok száma, akik társadalmi szerveink munkájában tevékenyen részt vesznek. Rajtuk kívül önkéntes rendőr és határőr, községi párttitkár és sportköri elnökként tevékenykedik ,több dolgozónk: Burkon L. ! Munkájukkal alapoztak meg Kitüntetett gyáregység Magyarországon az egy főre jutó műanyag-felhasználás évente harminc kilogramm. Csehszlovákiában ennek duplája, Ausztriában három-, Franciaországban pedig ötszöröse. Van még hová előrelépni.. . Vas megyében is van egy üzem, ahol műanyagtermékeket állítanak elő, mégpedig egyre többet. A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat szombathelyi gyáregységének termelése tíz év alatt tizenhétszeresére nőtt: 15-ről 257 milllió forintra. Különösen szép eredményeket értek el tavaly: csökkenő létszámmal is a szakemberek is hitetlenkedve csóválták a fejüket — hatvan százalékkal növelték a termeléseiket, nyereségük pedig 27-ről 72 millió forintra nőtt. Egyetlen év alatt! Mindezt pénteken délután tudtuk meg, azon az ünnepségen, amelyen Fehér Erzsébet, a vállalat igazgatója átadta a „Kiváló Gyáregység” kitüntető oklevelet Fider Sándornak, a gyáregység vezetőjének. A feltűnően gyors növekedés atermékszerkezet átalakításának köszönhető: tavaly a dolgozók éppen felének kellett egészen új munkafolyamatot tanulni. Voltak,akik a nyolcórás éjszakai műszak után ültek be reggel az iskolapadokba. Az átállás nagy áldozatokat követett, de nem maradt eredmény nélkül. A kitüntetés csak jelzi a sikert: sokkal többet mond az a tény, hogy egy dolgozó egyetlen év alatt kereken egymillió forintos értéket állít elő. Nekik is megéri: a gyáregységben dolgozók havi átlagbére meghaladja a háromezer forintot. A péntek délutáni ünnepségen az arra érdemes dolgozóknak, brigádoknak kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. Érdekes volt megfigyelni, hogy akitüntetettek legtöbbje egészen fiatal, ez már önmagában is garancia arra, hogy a gyáregység a megkezdett úton fog továbbhaladni. Erről szólt záróbeszédében dr. Ágoston Ottó, a Vas megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője is. Elmondta, hogy a gyáregység még csak a kezdeti lépéseket tette meg, amelyeket a jövőben folytatni kell. Megítélésük nem a felsőbb szerveken múlik, hanem mindig maguk alapozzák meg, a munkájukkal. Szállításra várnak Szállításra várnak az ÉLGÉP 4-es számú gyára csarnokában a kocsiemelő húsipari és startpanafimező gépek. Ez utóbbiból ötöt a Szovjetunióba szállítatnak. A kocsiemelő gépeikből kubai exportra is jut. fotó: Horváth László Jövedelmet ne exportáljunk! Kesereg a főkönyvelő, aztán támadásba megy át: „Nem értem, miért kell a vállalatokat tönkre terni, kiszorítani belőlük a nehezen összegyűjtögetett anyagi erőt. Ez így nem lesz jó! Az állam csak roisszabbul járhat az elszegényedett gazdálkodókkal — neki kell őket talpra segíteni. Előbb vagy utóbb, s az többe keül majd.” A közepes könnyűipari vállalat, nem is olyan régen derűsen nyilatkozó gazdaságizakembere most kötelességtudóan boruátó. Hogyne lenne az, hiszen hosszú évek után először nem számolt ki nyereségrézesedést — s először tért haza üres kéziés felettes szervétől. Nem kapott támogatást a vállalat, sem bérkedvezményt krülhet annak a sovány 3 százalékos béremelési lehetőségnek, amit kifizethetnek. De ha az idén sem szedik össze magukat, m mi lesz? Minden reményük az exportban az — állítja. Némi dotációt szereznek majd hozzá, s ez kihúzza a céget a bajról. Mondom a főkönyvelőnek: nem jó az lány. Nem érti , hogy hogy nem jó? Az állam, ha exportra volt szüksége, eddig is mindig megfizette az árát. Elvégre jobb minőség, a szabványtól eltérő szortiment nincs ingyen. S különben is, most aztán igazán, szükség van a kivitel gyaapítására! Valóban. De nem minden iron! Nézzük például az említett vállalat eseét, ahol termelőnek mintegy 30—35 százalékát külföldre szállítják. Nagyobbrészt szocialista országokba, kisebb részt tőkés piacokra. E cég lényegében két évized óta (amikoris teljesen átépítették, kapacitását megnövelték) ugyanazt a terméket készíti. Időnként a mintázatot, a zíneket variálják ugyan, ám ez nem váloztat hagyományos kínálatán. Amint az évek múltak, megöregedtek a gépek, a érvek, s mintha a vállalat külvilágról kötött képe is elavult volna. Sajnos ezt a veszélyes folyamatot éppen a vállalatnál nem látták viálgosan. Még 11 tavaly, tavalyelőtti külföldi események riasztó jelzései sem jutottak el illetékesei adatáig — noha ezek a jelzések nem volak félreismerhetők. A külkereskedelmi partner határozottan visszautasított több szállítmányt, mert azt nem lehetett elidni külföldön, itthon tele volt a nagy- kereskedelem raktára s a termékek egy része csak nehezen kelt el az év végi kiárusításokon. Diahát úgy tartotta a vállalat a problémákról:határozott utasítást sem kaptak felülről a termelés korlátozására, ezért gyártanak. Vártak még ,aztán is, hogy a hivatalos közlönyök, a tervsürizések szigorú figyelmeztetéseket tartalmaztak. Sőt, nem hagytak kétséget afelől, hogy az idei esztendőben a költségvetés nem fogja a külpiaci hatásokat a vállalatok testére, illetve kedvére átszabni — azoknak ugyanazt kell jelenteniük a vállalatnak, mint amit a népgazdaság érzékel a nemzetközi munkamegosztásban. Főkönyvelőm nem mondja, de gondolja: nem eszik olyan forrón a kását. Ám rossz a hasonlata, meggyőződésem. Az idei terv nem ad szabad utat a minden áron való exportnak csakúgy, mint a túlságosan ráfizetéses termelésnek. A népgazdaság exportnövelési igénye a gazdaságosan termelhető cikkekre vonatkozik. A nemzeti teljesítményt rontaná, ha rossz gazdaságosságú termékeket, a valójában nem hatékony munkát, látszólag jövedelmezővé varázsolnánk az állami támogatásokkal, így a termékkel együtt exportálnánk a nemzeti jövedelmet is, ami a végelszámolásnál népgazdasági veszteségeket okozna, hiába mutatna a vállalati mérleg nyereséget. Csak egyetlen út járható — a népgazdaságnak és a vállalatnak: a nemzetközi összehasonlítást műszakilag és gazdaságilag egyaránt kibíró termelés. Az útjelző táblák — az 1979-es szabályozók — már erre kalauzolják a vállalatokat, minisztériumokat, hatóságokat — minden résztvevőt. És még valami, amiről nem feledkezhetünk meg a kérdés tárgyalásánál. Az év eltelt hónapjai, a munka hétköznapjai azt bizonyítják, hogy a korábbi esztendők - höz képest lényeges a változás. Ha úgy tetszik — forrón is enni kell a kását. Hiszen a tervhez, a népgazdasági érdekhez való igazodást mind szigorúbb törvényként tisztelik — és követelik meg ezt a tiszteletet. Kivétel nélkül. A terv megvalósításában egységesebb az értelmezés a szabályozók betartását, a támogatások csökkentését tekintve — és egyértelműbb a gazdálkodók felelőssége a teendők iránt mint korábban. Erre mutat egyebek mellett az is, hogy ahol nem képződött, ott nem fizettek nyereségrészesedést; megszűnt a jótékonykodás, a megalapozatlan jövedelem kifizetés. Hogy mi lesz a gyengélkedő vállalattal? Mit szólnak munkásai a megszokott jövedelem-emelkedés elmaradásához? Nos, bizonyára elgondolkodnak. Mert azt világosan tudják-érzékelik, hogy a fonónő, a szövő, a gépkezelő, az adminisztrátor, a segédművezető, a lakatos stb., sokat tehet ugyan a tartalékok feltárásáért — de abban, hogy mit készítsenek a gépeken, kinek szállítson a gyár, milyen üzleteket fogadjon el, miként szervezze a kooperációt és saját munkáját, milyen legyen a gyártmányfejlesztés — abban a döntő szót nem nekik, hanem a vállalat felelős vezetőinek kell kimondaniok. Velük együtt, a tervekbe beavatva és ahhoz egyetértést szervezve, természetesen.. Matkó István 1979. május 3. Csütörtök