Vas Népe, 1979. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-01 / 281. szám
Fusunk'« a télen ? Mi Stur«»** ellátás várható mi köietkező hónapokra ? A városi tanács vb üléséről Szó szerint értve is a legidőszerűsbb témákat tűzte legutóbbi üléseinek napirendjére Szombathely város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A többi között megtárgyalta a Vas megyei Távhőszolgáltató Vállalatnak a mélyszékhelyen betöltött szereit, s értékelte a kereskedlmi szerveknek a téli felkészülésével kapcsolatos munkiáját. A négy évvel ezelőtt létrehozott megyei távhőszolgáltató vállalatnak Szombathelyen igen fontos feladatokat kell megoldania. Míg 1976-ban a megyeszékhelynek 3090 lakásába juttatott meleget, ma már több mint 6800 lakást kell távfűtésben részesítenie. Ennek megfelelően a négy évvel ezelőttinek több mint a háromszorosába juttat meleg vizet, s a korábbinak több mint a kétszerese a — szakmai kifejezéssel mondva — fűtött térfogata. Ezenkívül távhőellátásban részesít a Városban 87 közületiet, intézményt. S mivel a hőszolgáltatásban mintegy 25 ezer szombathelyi érdekelt, így közvéleményformáló is a munkája. Érthető, hogy a végrehajtó bizottság is ezt tekintette tárgyalási, értékelési alapnak. Helyesnek, hasznosnak mondotta ki például a feladatok megoldására tett szervezeti és műszaki intézkedéseit. Ez utóbbihoz kapcsolódóan például azt, hogy rendszeressé tette a hőfokmérést — a lakásokban is — fűtésszabályozó automatikákat szerelt fel, a hibák gyors elhárításáért szervizkocsikat működtet és még sorolhatnánk. Mindezek, s az általánosan javuló munka együttes eredményeként a lakosság túlnyomó többsége is elégedett a vállalat szolgáltatásaival — ahogy ezt a végrehajtó bizottság is nyugtázta. Igaz, a kisebbség véleményét, megjegyzéseit, rakta mlásáóit sem szabtad figyelmen kívül hagyni, akik az előforduló túlfűtöttséget vagy éppen a lakások gyenge fűtését reklamálják. (Van, akinek a 24 Celsius fok is kevés, mások az ellenkező végletbe esnek.) Lehetőleg rugalmasabban kell alkalmazkodni a változó külső hőmérséklethez, ami önmagában is meghatározza a hőadagolást. Több figyelmet érdemel az úgynevezett átmeneti időszak, a fűtési szezon kezdetének időszaka. Itt nem mindig lehet mereven a naptárhoz igazodni. Vagyis nem akkor kell kezdeni a fűtést, amikor már a „siél város” megfázott, s emiatt több lesz a táppénzes beteg. Az e szakaszra vonatkozó rugalmasság hiányát eléggé kifogásolták az iskolák, az óvodák és más intézmények is, amire a jövőben jobban kell ügyelni. E kisebb, nagyobb hibák megszüntetésére is felhívta a figyelmet a végrehajtó bizottság azt is hangsúlyozva, hogy a város területén levő kazánokat, fűtőműveket — kapacitásaik nincs eléggé kihasználva — újabb lakások fűtésének szolgálatába kell állítani. A végrehajtó bizottság elfogadta és jónak értékelte azt a jelentést, amit a népesség nyilvántartási és anyakönyvi feladatok ellátásában végeztek az igazgatási osztály dolgozói. Ezután tájékoztatót hallgatott meg a kereskedelmi szervek téli felkészüléséről. Burgonyából, zöldségből, gyümölcsből a betárolt termékek minősége jó, s a város és környéke ellátására közel egyötödével többet „raktároztak” a tavalyinál. Erről a vb vezetői személyesen is meggyőződtek. Más alapvető élelmiszerekből is kiegyensúlyozott lesz a kínálat. Marha- és sertéshúsból — a belsőségek kivételével — ugyancsak jó ellátás várható. Jók a kilátások a hentesáruk választékára is, de gondot okoz, hogy a város környékére most is csak heti egy alkalommal számít a Húsipari Vállalat. Tej- és tejtermékekből, valamint sütőipari készítményekből és vágott baromfiból minden igényt kielégít a kereskedelem. A fűszerfélék és édesipari termékek készlete általában a tavalyival azonos. Kielégítő ellátást kínál a vendéglátó vállalat, s általában az iparcikkek készleteire sem lehet panasz, bár néhány olajféle hiánya mintha tartósnaklátszana. Nincs például elég gyermekkonfekció, s vegyesiparcikkekből is hiányos néhány olajkályhatípus választéka. Állandó hiánycikk a füstcső is. Megnyugtatónak látszik a lakosság tüzelőelátása. Szilárd tüzelőanyagokból 8 százalékkal többet vásárolt a lakosság mint egy évvel ezelőtt, s még nagyobb arányban használta kii a kedvezményes tüzelőaukciót. Tapasztalat, hogy nagyobb a lengyel szén iránti igény, s a tűzifa iránti kereslet is megnövekedett. Ennek a beszerzése egyre nehezebb lesz. (Ez elég nagy hiba, amin sürgősen változtatni kell! A szerk. megjegyzése.) A meglevő gondok ellenére a végrehajtó bizottság jónak értékelte a TÜZÉP Vállalat téli felkészülését. A lakosság háztartási tüzelőolaj igényét a szombathelyi és a vépi AFOI telepek elégítik ki. A továbbiakban a végrehajtó bizottság folyó ügyekben döntött. Udvardy Gyula képző intézmények sorát a műszaki felsőoktatás követi, igaz jóval kisebb arányban (19%). Az agrár- és élelmiszeripari felsőoktatásba mindössze 9%-uk került. Változatlanul kicsi (7 fő) a közgazdasági egyetemek iránti érdeklődés. Ugyancsak alacsony a gazdasági főiskolákra jutott tanulók száma: 5 fő. A katonai főiskolákon hatan kezdték meg a vizsgálat szerint a tanulmányaikat. Az érettségi utáni közvetlen munkába állás skálája szítesebb, mint a felsőoktatásban való részvétel. A 262 lány és fiú közül a legtöbb az oktatás, közművelődés területén kezdte meg tevékenységét képesítés nélküli pedagógusként, óvónőként, könyvtárosként — többek között. Számok: 50. Az egészségügy (például gyógyszertári asszisztens, betegápoló, mentős, műtőssegéd) 47 fiatalnak nyújt munkalehetőséget. Ügyintézőként különböző munkahelyeken és munkakörökben negyvenen dolgoznak. Adminisztrátorként huszonnégyet foglalkoztatnak. A kereskedelem és vendéglátóipar 16 fiatalnak jelent első munkahelyet, a posta pedig tizenötnek. Segédmunkásként 18-an dolgoznak az érettségi után. A szakmatanulás lehetőségével nem éltek úgy idén sem a gimnazisták, mint amire az alkalom adott volt. Negyvenhármam jelezték, hogy szakmát tanulnak, egy részük igaz nem Vas megyében. A szakmáik közül a legtöbben a műszerész jel Az adatok szerint tehát a két nem aránya a részvételüknek leginkább a felsőoktatásban felel meg. A szakmatanulásban a fiúk aránya számukhoz képest kétszerese a lányokénak. A munkába álltak közül viszont a lányok aránya magas. Ez érthető, hiszen az oktatási, az egészségügyi, de a közgazdasági jellegű munkaköröket, illetve az admilegű szakmákat részesítették előnyben a fiúk közül. A lányok „fehérköpenyes” szolgáltatásokban kerestek szakmatanulási lehetőséget. LANTOK — FIÚK A gimnáziumokban évek óta kétszer annyi lány tanul, mint fiú. Ez az arányeltolódás semmiképpen sem nevezhető szerencsésnek hiszen már napjainkban is érzékelhető, az elkövetkező években pedig igencsak megnő a felsőfokú végzettségű nők száma. Ennek társadalmi hatásaival nem kívánunk itt foglalkozni. A lányok , fiúk aránya az első „útelágazásnál” a következőképpen alakult: nisztrátori teendőket is elsődlegesen a nők látjá el. ELKÉPZELÉSEIK A MEGVALÓSULÁS TÜKRÉBEN Esztendők óta jóval többen szeretnének főiskolások egyetemisták lenni, mint amennyiüknek erre a reális esélye megvan, így volt ez az elmúlt évben érettségizetteknél is. Ez a megállapítás főleg a lányokra vonatkozik. Nyilván ez okozza azt a tényt, hogy a lányok pályaválasztási elképzelése kevésbé valósult meg, mint a fiúké. A lányok alig felének (48,4%) sikerült az első lépésben elképzelését megvalósítani. A fiúk esetében ez az arány sokkal kedvezőbben (68,6%) alakult. A gimnáziumokat sorra véve a leginkább sikeres tervekről a lányoknál a Nagy Lajos, a cserregi és a Kölcsey gimnáziumokban beszélhetünk. A fiúk esetében a Nagy Lajos, a Vörösmarty és a Kanizsai Dorottya gimnáziumokban regisztrálhatóak a legjobban megvalósult pályaelképzelések. ★ A gimnazisták most bemutatott indulása természetesen nem végleges, főleg nem a továbbtanulást illetően. Esztendők tapasztalata alapján tudjuk, hogy néhány év múlva — igaz, jóval nehezebb körülmények között — a munkahelyek támogatásával egy részüknek még sikerül felsőfokú végzettséget szerezni. Persze hosszú távon nem a végzettség szintje számít, hanem az, hogy a munkahelyek megítélésével mennyire sikerül napi tevékenységüket „életszükségletté” alakítani. (sál) Lányok Fiúk %-os megoszlás Felsőoktatásban ■továbbtanul 60,5 39,5 Szakmáit tanul 20,9 79,1 Munkába állt 82,1 17,9 1879. december 1. Szombat Energetikai kutatási len Hazánkban energetikai célokra az ipari beruházásoknak mintegy harmadát, az ország összes beruházásainak 10—12 százalékát fordítják. Az energiaimport ellentételezéséhez szükséges beruházásokkal együtt az ipari beruházásoknaik csaknem 40 százaléka jánt energetikai célokra. Külkereskedelmi mérlegünkban is tetemes mennyiséget képvisel az energiabehozatal. Ezért nagyjelentőségű a készülő országos középtávú kutatási tervnek az energetikával foglalkozó főiránya, a készülő tudományos tervről Lévai András akadémikus nyilatkozott Kárpáti Miklósnak, az MTI munkatársának. A többi között elmondotta: Az energiaszerkezet ésszerű átalakítása azért is szükséges, mert energiaimportunk ma már meghaladja az összes energiafogyasztásunk felét, és 1990-ig mintegy 60 százalékra növekszik. Energiabehozatalunk 85—83 százaléka a Szovjetunióból származik, így döntő jelentőségűen járul hozzá energiahelyzetünk stabilizálásához. Világszerte valószínűsíthető, hogy a növekvő energiaigények fedezetének hiányzó részét az atomenergia adja majd. A szakemberek és a politikusok előtt ma már az is egyértelmű, hogy a szénhidrogéneket — elsősorban a kőolajat — szénnel és nukleáris energiával kell kiváltani. A jelenlegi elképzelések szerint szénbányászatunk 1990-ig 75—80 százalékkal növeli a termelési koncentrációt és a termelékenységet. Aránylag kiterjedt lignittelepeink új szénerőművek építésére nyújtanak lehetőséget. A hazai kőolaj-, földgáz- és uránérc-bányászat korszerű technológiát alkalmaz, s így például az uránbányászatban 1970 óta megháromszorozódtak a teljesítmények. Az ország kedvező lehetőségei között tartjuk számon a geotermikus energiát, mint gazdaságosan felhasználható helyi energiaforrást. Mindig, minden helyzetben Mostanában, a pártalapszervezetők beszámoló taggyűlésein különösen sok szó esik a pártmegbízatások teljesítéséről. Akkor sem túlzunik, ha úgy fogalmazunk: a kommunisták ezeken a fórumokon elszámoltatják egymást, ki miként teljesítette azokat a megbízatásokat, amelyeket pártszervezetétől, pártvezetőségétől, pártcsoportjától kapott. Egyértelműen jó dolog, hogy az alapszervezetek összlétszámához viszonyítva általában kevés az olyan kommunista, akit el kell marasztalni pártmegbízatása nem teljesítéséért. Már eddig is több beszámoló taggyűlésen is elhangzott viszont, hogy a kommunista magatartás nem szűkíthető le a konkrét pártmegbízatások teljesítésére. Adódhatnak ugyanis olyan helyzetek, amelyek külön pártmegbízatás nélkül is konkrét tetteket követelnek a kommunistáktól. Nem nézhetik tétlenül például a környezetükben tapasztalható lazaságokat, fegyelmezetlenségeket, nem helyezkedhetnek várakozó álláspontra, ha egy adott gazdasági vezető, mondjuk, fittyet hány a népgazdasági érdekekre, embertelen magatartást tanúsít beosztottaival szemben, s általában nem maradhatnak „semlegesek”, ha törvényeink megsértését tapasztalják, ha szocialista elveinkkel össze nem egyeztethető jelenségbe botlanak. Az ilyen típusú magatartással és jelenségekkel szemben a kommunistáknak akkor is fel kell venniök a harcot, ha nem kaptak erre konkrét pártmegbízatást. Ugyancsak külön pártmegbízatás nélkül is a párt normái szerint kell élnieik, tevékenykedniük, azaz mindig, minden helyzetben kommunistaként kell viselkedniük. Ez a többi között azt is jelenti: nem elég általában elfogadni és helyeselni a párt politikáját, hanem folyton-folyvást, szüntelenül tettekkel és magatartásunkkal kell bizonyítanunk, hogy tényleg egyetértünk vele. Mindig, minden helyzetben. Akkor is, ha félrehúzódni, várakozó áláspontra helyezkedni, „semlegesnek maradni” esetleg kényelmesebbnek tűnne. (L) Egyenlő eséllyel! Úgy halom, hogy a korábbi évek „gimnáziuméhsége” után egyre inkább kiegyenlítődik az arány, nő az érdeklődés a szakközépiskolák iránt. Tudatosodik a diákokban, megértik a szülők is, hogy ez az iskolatípus a korszerű általános műveltség mellett pluszként szakmai képzést is nyújt. Érettségi után azonnal a választott hivatás kenyerét adja a végzős kezébe. És persze aki diplomát akar, ugyanúgy mehet tovább egyetemre, főiskolára. Ugyanúgy, mondom, de mint utóbb hallom, mégsem egészen egyenlő eséllyel. Hadd egészítsem ki mindjárt ezt az észrevételt azzal, hogy csupán egyetlen, de jelentősége folytán nagyon is számon tartott szakközépiskola tanáraitól, diákjaitól hallottam ezt a panaszt. A mezőgazdasági szakközépiskoláról van szó. Aki innét egyetemre, főiskolára pályázik biológiából és kémiából köteles felvételi vizsgát tenni. Az előbbi tárgy felvételi rendszere megoldott. Az utóbbié viszont nem. Amíg ugyanis a tantárgyi reform kémiából a gimnáziumokban már befejeződött, a mezőgazdasági szakközépiskolában csak második événél tart. Tehát a jelenlegi (és a jövő évi) negyedikesek még a régi rendszerű kémiát tanulták. A felvételi vizsgán viszont az új szerkezeti szemléletre alapozott kémiát kérik számon. Amit — ismételten hangsúlyozva — a jelöltek nem sajátíthattak el az első két év alatt. Harmadik-negyedik osztályban pedig nem szerepel már ez a tantárgy. Két évfolyam leendő továbbtanulóinak az egyetemre, főiskolára való feljutási esélye tehát — ha valami módosítás nem jön segítségükre — gyakorlatilag a nullával egyenlő.Valami áthidaló megoldás azonban bizonyosan van. Kár lenne, ha a mezőgazdasági szakközépiskolában végzettek — akár csak átmenetileg is — továbbtanulás szempontjából hátrányba kerülnének gimnáziumi társaikkal szemben. (lakatos) Búcsú koncert (Lakatos Ferenc karikatúrája)