Vas Népe, 1980. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
Klub-nevadó Bensőséges ünnepre került sor Szombathelyen a Határőrség egyik KISZ-alapszervezetének rendezésében. Az ünnepségen az Entzbruder Dezső Egészségügyi Szakközépiskola KISZ-alapszervezetének részvételével, mély tisztelettel emlékeztek meg Egervári László határőr alhadnagy hősi halottról, aki egyben a KISZ-szervezet ifjúsági klubjának a névadója is. A névadóra meghívták Egervári László öccsét, akivel az Emlékfal megkoszorúzása után riportot készítettek a fiatalok. Az ifjúsági klub avatását megelőzte a KISZ-klub elkészítése és felújítása. E munkához sok segítséget kaptak a fiatalok, így az ifjúsági klubot saját ízlésüknek megfelelően maguk készítették el. Sok munkaórát, ügyességet, gazdag képzelőerőt fejez ki a fiatalok munkája. Fáradságot nem ismerve, a katonai feladatok mellett mindenki igyekezett szaktudásának és tehetségének legjavát nyújtani, hogy klubjának a lehető legszebb és legjobb legyen. Elismerően nyilatkoztak minderről az elöljárók, a társ KISZ-szervezet képviselői és nem utolsó sorban Egervári György, a névadó öccse is. Köszönetet mondott, hogy részt vehetett azon a megható ünnepségen, amelyen egy ifjúsági klubot neveztek el bátyjáról, aki életét áldozta szocialista hazánk védelmében. Külön megköszönte azt a megtiszteltetést, hogy irodalmi műsorban emlékeztek meg testvére életének főbb állomásairól, azt hogy a határőrök nem feledkeznek meg határőr hőseikről, őket példaképüknek tekintik. Reméljük, a KISZ-szervezet és a polgári társ KISZ- szervezetek közötti jó kapcsolat ezután még erősebb lesz, több közös megemlékezés, kulturális program jellemzi majd együttműködésüket. Németh Ferenc századosFotó: Takács Géza határőr Az ünnepi műsorból. például: a munkafeladat szabad választása, tervezés, befejezettség stb. Erről tanúskodik a dolgozók egyik leggyakoribb kommentárja a hobbijukról: ez valami olyasmi, amit „szeretek”, amiben „szabadnak, érzem magamat” — szabadinak mindenekelőtt annak megválasztásában, hogy mit fogok csinálni, hol és mikor. Ez a magyarázata annak, hogy mindenekelőtt az Egyesült Államokban, vagyis a világ legiparosodottabb országában találjuk a legkiterjedtebb hobbi tevékenységet, de párhuzamos jelenségeket találunk más, technikailag fejlett társadalmakban, például Angliában, Franciaországban vagy a szocialista országok többségében. A „csináld magad” mozgalom méreteiről sokat mond az Egyesült Államokból származó kimutatás, amely szerint a legkülönbözőbb társadalmi réteghez tartozó számtalan barkácsoló, évenként több mint 6 milliárd dollárért vásárol festéket, cementet, furnérlemezt, fűrészt, gyalut, fúrót és más, ügyes „nélkülözhehetetlenekként” eladott eszközöket. A kutatások nemzetközi tapasztalatai megegyeznek abban, hogy a hobbi valószínűleg jobban kifejezi a személyiség egészét, mint maga a munka, mert az emberek túlnyomó többsége szükségből dolgozik, míg a hobbi mögött választás van. Az ismétlődő feladatok elkerülhetetlenek, de a hobbi, amelyben az ember megtalálja kielégülését, képes némiképpen kompenzálni egy túlságosan mechanizált élet hatásait. Az emberek munkán kívüli magatartásukban, tevékenységük megválasztásában eltérnek egymástól az életkor, képzettségi szint, társadalmi foglalkozás, családi környezet, kulturáltság és értékminták szerint. Meg kell jegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a megnövekedett szabad idő távolról sem ösztönöz mindenkit arra, hogy teljesebb tevékenységet keressen. Szép számmal akadnak olyanok, akiknél bomlasztóan that munkán kívüli életükre, agresszív megnyilatkozásokra ösztönöz, amelyekben a személyiség brutális módon igyekszik kifejezni önmagát. Nemzetközi méretekben terjed az alkoholfogyasztás, az izgatószerek használata, a bűnözés stb. Amikor tehát arra keressük a választ, hogy mit jelent a hobbi a ma embere számára, nem szabad a fenti összefüggésről sem megfeledkezni. Ebből érthető meg igazán a szociológusok és pszichológusok többségének az a felfogása, hogy a gyakran és indokolatlanul szidott hobbi korunk egyik egyértelműen hasznosnak mondható terméke, mivel az önmegvalósítást szolgálja. Mint dr. Buda Béla pszichológus főorvos mondja: a hobbi tréningben tartja az embert és — mint a munka általában — nemesít, többre tesz képessé. Emellett a legtöbb hobbi — ha látszólag magányos is — valójában társas tevékenység, hiszen csak akkor van értelme, ha társak is akadnak hozzá, ha a szenvedély másokkal megosztható valamilyen kommunikáció útján. Éppen ezért a hobbi az emberi kapcsolatok kristályosodási pontja is; akinek hobbija van és abban el tud merülni, az igazán sohasem magányos, mint a nélküle élő ember. A hazai viszonyok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy az iparosodás, az urbanizáció növekedése nyomán egyre több ember foglalkozik szabad idejében valamilyen hobbi-tevékenységgel. Talán legszembetűnőbb a kertészkedők számának növekedése, elsősorban az üzemi munkások és az értelmiségiek körében. Ez a tendencia várhatóan tovább erősödik, ami teljesen érthető, hiszen a városi lét minden kényelmével és komfortjával együtt oly sokat vesz el a természetből, hogy az emberekben él és növekszik a vágy a szabad természet után. Nálunk ez még hevesebben nyilvánul meg, mint a fokozatosabban urbanizálódott országokban, hiszen a mi városainkban elsődlegesen az űrben számoló tárgyi feltételei vannak jelen. Amikor valaki a hobbikertjét műveli és abban él, olyan környezetbe kerül vissza, amely megőrzi és fenntartja a természet elemi sajátosságait, de egyúttal kifejeződik benne az ember személyes igénye is a természet formálására, befolyásolására. A kutatók megfigyelték, hogy az ember életének második felében fordul nagyobb érdeklődéssel a természet felé. Ebben a korosztályban megnövekszik a kertészkedők aránya, ekkorra az emberek többsége belefárad a városi „nyüzsgésbe”, hajszába. Lassan olyan értékeket kezd preferálni, amelyre addig nem sokat figyelt, például egészségének védelme, így nő meg a saját környezetének értéke, így válik a természet, a hobbi-kert kissé a menekülés, az önvédelem fontos színterévé. Végiggondolva a hobbi-tevékenységek szociológiai, pszichológiai, közgazdasági összefüggéseit, meggyőződhetünk arról, hogy bennünk nem valami egoista elfajulást, közösséggel szembeni magatartást kell feltételezni, hanem nagyon is egészséges emberi törekvéseket. Ebből az is következik, hogy a hobbi-tevékenységekhez szükséges eszközöket nem luxuscikkeknek kellene tekinteni, hanem nélkülözhetetlen fogyasztási cikkeknek, és ennek kifejezésre kellene jutnia a választékban és a mérsékeltebb árakban is. M. L. 1980. február 1. Péntek Energia a mezőgazdaságban A következő években lehetőség lesz arra, hogy a mezőgazdaság energiafogyasztásának növekedési ütemét jelentősen, akár felérecsökkentsék — ezt állapította meg a MÉM átfogó elemzése, amely az energiagazdálkodási tennivalókkal foglalkozik. Bár a mezőgazdaság nem tartozik az energiát egyoldalúan csakis felhasználó ágazatok közé, hiszen a napenergia és a fotoszintézis jóvoltából végül is megnégyszereződik a terményekben felhalmozódott energiatartalom, mégis, az energiahordozókkal való körültekintő gazdálkodás hozzásegítheti az üzemeket jövedelmük fokozásához. Annál is inkább, mivel a termelési költségekben az olaj, a földgáz, a villamosenergia, mind nagyobb részt követel, a takarmányszárításban például 50, az üvegházi termelésben pedig 70 százalékot. A mezőgazdaság energiafogyasztása tíz év alatt — összefüggésben a korszerű gépek, technológiák alkalmazásával, valamint a növekvő hozamokkal — megkétszereződött. Az összes energiahordozót olajra átszámítva — azaz az olajegyenértéket alapul véve — 1,7—1,8 millió tonna volt a tavalyi felhasználás, amelynek növekedési üteme azonban — a korábbi intézkedések nyomán — máris fékeződött. Az 1970— 74 közötti tíz százalékos évi fogyasztási bővülés az elmúlt időszakban 6 százalékra mérséklődött, s azzal számolnak, hogy ez a tendencia tartós marad. Biztatóak a kilátások az olaj földgázzal való helyettesítésére. Az ország gázvezetékhálózata már kialakult, s a számítások szerint amennyiben egy-egy mezőgazdasági üzem 4—5 kilométernél nem hosszabb vezetékkel csatlakozik ehhez, úgy olcsóbb energiaforráshoz jut. A geotermikus energia felhasználásában a magyar mezőgazdaság a nemzetközi élvonalban van. Jelenleg mintegy 100 hektáron fóliasátrakat üzemeltetnek, további 60 hektáron pedig üvegházakat fűtenek termálvízzel. A lehetőségeknek határt szab, hogy a víz hőtartalma viszonylag alacsony, ennélfogva szállítása nem kifizetődő, csakis helyhez kötve hasznosítható. Noha a víz végső soron ingyen van, egy-egy kút fúrási költsége 8—10 millió forint, így a termálvizes gazdálkodás szintén alapos műszaki előkészítést igényel. A következő években józan számítások alapján megkétszerezik a geotermikus energia felhasználását. A mezőgazdaság energiafelhasználásának mintegy 40 százalékát kitevő hajtóanyagok mennyisége mérsékelhető azzal, hogy motordiagnosztikai állomásokat és jól felszerelt szervizhálózatot alakítanak ki, és gondoskodnak a traktorok, erőgépek gazdaságos kihasználásáról. További lehetőség a géppark motorteljesítményének növelése, ezzel ugyanis arányosan csökkenthető a tüzelőanyag-fogyasztás. Belíjezített az első félév Csütörtökön befejeződött az első félév az általános és a középfokú iskolákban, s a következő napokban viszi haza az 1 millió 127 ezer kisiskolás és a 200 ezer középiskolás diák félévi értesítőjét. A nevelők nem minden diákot osztályoztak. Az iskola immár harmadik éve fejlesztési szakasznak tekinti az első és a második osztályt, s az erről szóló rendelkezések értelmében nem osztályozzák érdemjeggyel a kisdiákok teljesítményét. Az elsősök szüleit az elkövetkező napokban szóbeli, illetve írásbeli szöveges értékelésben tájékoztatják gyermekük eredményeiről, a második osztályosok félévi értékelése pedig „jól megfelel”, „megfelelt” és esetleg „mulasztás miatt nem minősíthető” bejegyzésből áll. A sokéves gyakorlat szerint nem kaptak osztályzatot az általános iskola V. osztályosai, és nem osztályoztak a pedagógusok azokból a tárgyakból sem, amelyekkel az idei tanévben ismerkedtek először a diákok. Csak a tanulók hiányoznak... Egy tanévben kétszer indítják a tanfolyamokat a dolgozók általános iskolájában. Akik befejeztek egy osztályt, folytathatják a soron következőt, a nyolcadikosok pedig sikeres vizsga után abbahagyják a tanulást. Januárban Szombathelyen is már újra lehetett volna jelentkezni a 160 órás tanfolyamokra. Jelentkezni lehetett volna, de egyetlen felnőtt sem találta szükségesnek, hogy bekopogjon a Petőfi utcai iskolába, s beiratkozzon a tanfolyamra. Új tanulók nélkül, csak a felsőbb osztályba lépett régebbieket oktathatják a második kurzus alatt. Pedig hely, idő, tanár minden együtt volna, de mit ér, ha nincs kiért, ha nincs miért. Miközben tudni lehet azt is, hogy csak a megyeszékhely vállalatainál körülbelül ötezer ember még mindig nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. S az ötezer ember között nem kevés a huszonéves, aki előbb röstellt tanulni, a harmincas, aki nem ért rá iskolával, tanulással bajlódni, mert csak dolgozni akart és semmi mást. Amíg az egyéni érdek nem ösztökéli iskolába járásra a dolgozókat, addig nem mennek el. Mert ha autót vesznek, rögtön megkeresik és meg is találják az iskolát, jogosítványt ugyanis csak nyolc általános iskolai végzettséggel lehet szerezni. Talán az is jelez valamit, hogy a vállalatok képzési tervében a nyolc általánost el nem végzettek valahol a lista legalján bújnak meg. Ezekkel a számokkal már csínján kell bánni, s legbiztosabb, ha kevesen szerepelnek azok között, akiket be akarnak iskolázni... Aztán a kevésből még kevesebb lesz, s akik valójában el is jutnak, be is tudják fejezni a nyolc általánost, azok még kevesebben maradnak. 1980 januárjában egyetlen felnőtt sem jelentkezett Szombathelyen a dolgozók általános iskolájába. — tria — ■■hbu. Veszélyes rakományok Baj van a teherautók rakományának rögzítésével, még jobban: az áru elrendezésével. Ezt állapította meg egy széleskörű ellenőrzés országjainkon. Tucatjával találtak olyan járművet, amelyek platóján az egymásra szórt ládákat, fűrészárut, bútorokat, göngyöleget lazán fogta össze a kötél. Vagy még az sem. Még veszélyesebb, mikor a rakodók „elfelejtik” felrakni a magasítókat, például rönkszállításnál. Arról nem is beszélve, hogy a kinyúló rakomány végéről számos esetben elmarad a szabvány előírta színes ruhadarab... Ezek után nem meglepő, hogy a fuvarozó kocsikról esett már le konyhabútor, deszkaköteg, folyamatosan hullott az úttestre sóder, homok, műtrágya. De — mint egyik napilapunk írta — a kellő biztosítás hiányában zuhant már le a platóról vágómarha is. Sajnos, a vasi utakon is nyomát találjuk a hanyagul kezelt rakománynak. Lécdarabok, téglák, dobozok nehezítik a közlekedést, nem ritkán veszélyhelyzetet idézve elő. S ami az igazán veszélyes: ha a meglóduló rakomány a teherautó mögötti járműre zuhan... Sajnos, erre is akadt példa. Jómagam pár hete csak szerencsével úsztam meg egy balesetet. A Körmend felé vezető főúton, valamivel fák előtt, szemből egy ZIL teherautó közeledett, nagy sebességgel. Púposra rakták furnér lemezekkel, fűrészáruval. Körülbelül húsz méterrel találkozásunk előtt a hanyagul rögzített szállítmány egy része megbomlott, majd leesett. Szerencsére nem az útra — az árokba. Még nagyobb szerencse, hogy az „áldást” osztogató jármű mögött senki sem haladt. .. Különösen az nem fért a fejembe: a vezetőnek látnia kellett a lehulló árut, de nem állt meg, változatlan sebességgel továbbhaladt. Nem tudom, hogyan érte el célját. Csak sejtem... Ezek után érthető, hogy a személygépkocsik vezetői ötszörösen is betartják a követési távolságot az IFÁK, ZIL-ek, Skodák, Rábák mögött. Félelemből. Kozma STHG MAI.AS (Lakatos Ferenc karikatúrája)