Vas Népe, 1980. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

k­ Az osztrák kereskedel­mi miniszter dr. Josef Staribacher osztrák ke­reskedelmi és iparügyi miniszter Sághy Vilmos belkereskedelmi minisz­ter meghívására szomba­ton hazánkba érkezett. Az osztrák miniszter va­sárnap délelőtt részt vesz a BAH csomópontnál épülő új szálloda alapkő­­letételénél. ir Közel egy hetes zavar­gások után Assam indiai szövetségi államban pén­teken ismét nyugalom van. Hivatalos közlemé­nyek szerint a katonaság, a félkatonai erők és a rendőrség helyszínen levő egységei már képesek az esetleges újabb rendbon­tások megfékezésére. ir Bolívia­i államcsíny fenyeget. Teljes készült­ségben van a bolíviai hadsereg, és vezetői ki­nyilvánították, hogy „ké­szek beavatkozni az or­szág politikai életébe". Hírügynökségi jelentések szerint az országban újabb katonai puccs veszélye fenyeget. Amerikai beismerés Az ADN szombaton — az AP hírügynökségire hivat­kozva — beszámolt arról, hogy az amerikai kormány egyik magas rangú tisztvise­lője, aki kérte nevének el­hallgatását, egy washingtoni sajtóértekezleten ,beismerte: az Egyesült Államok közvet­lenül támogatja az afganisz­­tán törvényes kormánya el­len fegyveres harcot folyta­tó afgán elenfornak­almáro­­kat. — Minden lehetséges úton­­módon igyekszünk segíteni őket — mondotta, de hozzá­fűzte, hogy nem részletezheti ezeket a módozatokat. Iraki—iráni határkonfliktus Khomeini ajatallah pénte­ken fogadta­ Baniszadr elnö­köt, s két katonai tanács­adójait: Moszttafa Csamnan hadügyminisztert és Száj­ed Ali Khamenedt, a legfelsőbb nemzet­véd­el­m­i tanács tagjait — közö­lte a Pars iráni hír­ügynökség. Az egyórás talál­kozó részletei­ nem ismerete­sek. Hírügynölkségek utalnak arra, hogy a megbeszélés előtt nem sokkal újabb ira­ki—iráni határkonfliktusról számolt be a teheráni rádió és a Pars hírügynökség. Az iráni közlemény — mint ar­ról pénteken már beszámol­tunk — azt állítja, hogy­­iraki erők, pénteken, a ha­tár több pontján, helikopte­rekkel, vadászgépekkel és harckocsikkal támadást indí­tottak iráni területek ellen”. A kommüniké szerint az iráni erők „három harckocsit és két iraki határőr-posztot megsemmisítve visszaverték az iraki alak­ulatokat”. A rádió a több hónapja tartó iraki—iráni határvillongások, legsúlyosabb összecsapásának nevezte a pénteki harcokat, amelyek során „az iraki erők egy öntözőgát, egy távközlé­si adótorony megsemmisíté­sére és stratégiai magasla­tok elfoglalására törekedtek.” Bagdadban a harcról nem hoztak nyilvánosságra köz­leményt, s a támadás hírét a szemben álló feleiktől füg­getlen források sem erősítet­ték meg. Szombaton is folytatódtak az iraki—iráni határon a fegyveres összetűzések. Te­­heráni közlés szerint iraki ■résziről hat ponton indítottak erős tüzérségi előkészítéssel támadásokat, helikoptereket és vadászgépeket is bevetve. Az iráni fegyveres erők visz­­szaverték a támadásokat és megsemmisítettek egy iraki harckocsit — közölte a Pars iráni hírügynökség, de nem részletezte bővebben az ösz­­szecsa­pások méreteit és a két fél veszteségeit. Iraki részről semmit sem közöl­­tek. Gotbzadeh fő­ülügymiiniszter szombaton többórás megbe­szélést folytatott Ruhollaih Khomedna atjatollah-val, és be­számolt neki az iraki hatá­ron kialakult helyzetről, va­lamint annak a nemzetközi konferenciának az előkészü­leteiről, amely hétfőn ül ösz­­sze Teheránban az Egyesült Államok iráni beavatkozásai­nak megvitatására. Irán cél­ja az értekezlettel az, hogy nemzetközi fórumon fed­jék el Washington „Irán ellen el­követett bűneit”.­­Kurdiisztánban is folyta­tódtak szombaton az össze­csapások, az iráni hadsereg és a kurd fegyveres felkelők között: teheráni lapjelenté­­sek szerint­ a hadsereg visz­­sza­foglalta a szanandadzsd televízió-adót és megsemmi­­sített húsz kurd fegyverest. Más sajtójelentések arról számolnak be, hogy a fővá­rosban szabadon bocsátották azokat a kurd vezetőket, akik tárgyalások céljából mentek Teheránba és május 24-én letartóztatták őket. A Kihomeinát támogató Iszlám Köztársasági Párt közölte, hogy a miniszterel­­nö­ki posztra jelölte Musza Katantari, 32 éves közúti és szálllításügyi minisztert. Ne­vét Mohammed Behesti aja­­tollaih, a forradalmi tanács tagja, az Iszlám Köztársasá­gi Párt vezetője közölte egy interjúban. Behesti „igaz hí­vőnek és forradalmárnak­” nevezte Kalanitarit és hozzá­tette, hogy a forradalmi ta­nács hamarosan megvitatja a miniszterelnök kinevezését. Kalantari korábban a khu­­zisztáni tartományi kormány egyik vezető tisztviselője volt. Teheráni lapok a múlt héten Hasszán Habibi okta­tásügyi minisztert és kor­mányszóvivőt vélték a mi­niszterelnöki poszt váromá­nyosának, de ezeket az érte­süléseket maga Habibi és Baniszadr köztársasági elnök is megcáfolta. 1. Mi a nemzetközi visszhangja a szovjet —magyar űrkísérlet­nek? Valóságos űrszakembe­rek lettünk a héten, any­­nyi mindent láttunk, hallottunk, olvastunk a kozmikus technikáról, a tudományos kísérletekről, s nem utolsó sorban az emberi helytállásról. Ez így természetes, hiszen ha az űrkorszakban minden fontos mozzanat közér­deklődésre tarthat számot, hozzánk most különöskép­pen áll az első magyar űrhajós tevékenysége. A tudós kollektíváknak alighanem még jó időre lesz szükségük a kozmosz­ban végzett munka rész­letes értékelésére, de a nemzetközi visszhangot is figyelembe véve, néhány „földi” következtetést ■máris levonhatunk. Az el­ső ezek közül az Interkoz­­mosz programban meg­testesülő együttműködés, amely lehetővé­­tette, hogy a szovjet kozmonauták ol­dalán immár az ötödik szocialista ország küld­­hessen fel űrutast. Nem titok, hogy további jelöl­tek is gyakorolnak, ké­szülődnek. A közösen ki­munkált feladatok vég­rehajtása, a szükséges műszerek és fejlesztések biztosítása a kölcsönösen előnyös összmunka kiváló példája. Az űrben, amelynek atomfegyver-mentesítésé­ről egy fontos ENSZ-ha­­tározat döntött, messze­menő lehetőségek adód­nak a békés egymás mel­lett élés megvalósítására is. (Természetesen békés egymás mellett repülésről, sőt a súlytalanság állapo­tában békés egymás mel­lett lebegésről van szó...) Aligha véletlen, a enyhülés felszálló ágában közös, szovjet—amerikai űrkísérlet zajlott, s később felvetődik annak gondola­ta, hogy valamelyik jö­vőbeni Szojuz­on indiai, netán francia űrhajós is helyet foglaljon. Az is el­sősorban földi viszonyla­tokkal magyarázható, miért e két ország polgá­rai jönnek számításba, ép­pen ebben az időszakban. S az űrhajózásnak min­dig van egy vissza-vis­sza­­térő, jelképes eleme. Fény­képezik a Földet, fentiről a magasból s nyilván a leg­szívesebben azt monda­nák, amit a mindenkori fotográfus: barátságos ar­cot kérek! Az űrből lete­­kintők különösen szépnek látják földünket, a szín­­árnyalatok miatt kék bolygónak is nevezték, s joggal állapították meg: kozmikus madártávlatok­ból bizony kicsinek tűnik. Óhatatlanul arra kell gon­dolnunk, milyen jó is len­ne, ha ez a csodaszép, nagy bolygónk barát­ságos arcát mutatná. Végéhez közeledik­­ az első magyar űr­utas koz­mikus tevékenysége. Mi­közben társával együtt, szerencsés visszatérést, földetérésit kívánunk a kozmikus expedíció után — nem ünneprontás földi következtetéseket levon­ni, földi gondjainkról is szót ejteni. Erőt és bizta­tást merítve az űr végte­lenjéből is. 2. Mi a jelentősége a megélénkült kelet— nyugati párbeszédnek? A washingtoni feszült-­­ség-szítással együttjáró, valóságos „diplomáciai tetszhalál” után, május második fele ismét élén­külést hozott a kelet— nyugati kapcsolatokban. A most záródó héten szov­jet—svéd külügyminisz­teri­­találkozó zajlott Moszkvában, Tyihonov, a szovjet kormány elnök­­helyettese Bonnban járt, miniszteri szintű párbe­szédre került sor Berlin­ben a két német állam képviselői között. Tár­gyaltak, megbeszéléseket folytattak másutt is: a BMV alkalmából Buda­pesten járt például az NSZK gazdaságügyi és az Egyesült Államok keres­kedelemügyi minisztere. A szocialista országok, amint azt varsói csúcsér­tekezletükön is kinyilvá­nították, változatlanul a békés egymás mellett élést tartják a nemzetközi kap­csolatok egyetlen ésszerű útjának. Nem raj­tuk mú­lott a feszültség kiéleződé­se, s továbbra is mindent megtesznek az enyhülés vívmányainak védelmé­re. Ezt fogalmazta meg a szovjet—svéd dokumen­tum, s felhívta a figyelmet arra, hogy a nehezebb kö­rülmények közö­tt is közös erőfeszítéseket kell tenni a madridi Európa-találkozó eredményességéért. Bonn­ban hosszútávú téma, a huszonötéves szovjet— nyugatnémet gazdasági együttműködés került te­rítékre, önmagában is bi­zonyítva: a békés kapcso­latokat nem átmeneti, konjunkturális tényező­nek tekintik. Folynak az előkészületek a következő programokra is: Schmidt kancellár június végén u­tazik Moszkvába (a ki­­lencek, majd a hét veze­tő fejlett tőkés ország ve­lencei találkozóit követő­en), s terve­zettek egy Schmidt—Honecker talál­kozót is. A kelet—nyugati találkozók sűrűsége, fő­ként pedig légköre ugyan nem érte még el az előző időszakét, de valamelyest engedni látszik az év kez­detén elhatalmasodott fagy. Jó lehetőségek van­nak arra is, hogy az élén­külő beszélgetések során azok szigetelődjenek el, akik következetesen ki akarják vonni magukat a tárgyalásokból. Washington fő érve az afgán­­problémára való hi­vatkozás. Több-kevesebb sikerrel, hasonló fellé­pést javasol szövetségesei­nek is. Ebből a szempont­ból jogos érdeklődést kel­tett a legújabb afgán kor­mánynyilatkozat, amelyet Leonyid Brezsnyev is tá­mogatott, a Moszkvában időző dél-jemeni államfő­vel folytatott tárgyalása­in, az elhangzott fontos pohárköszöntőben. Az af­gán javaslat lényegében három pontban összegezi a rendezés útját és pon­tos menetrendet szab. Ezek szerint induljanak széles körű tárgyalások az ösz­­szes érdekeltek bevoná­sával és zárják ki a be­­avatkozást Afganisztán ügyeibe; egy ilyen meg­egyezést nemzetközileg is szavatoljanak, beleértve a Szovjetunió és az Egye­sült Államok garanciá­ját; s a politikai rendezés nyomán napirendre kerül­het az országban tartózko­dó szovjet csapatkontin­gens kivonása, amely ép­pen az ismer­t körülmé­nyek kényszere miatt állo­másozik ott. R. E. A hét két kérdése Stél'Norea „Nemzetbiztonsági intézkedések" Szöulban szombaton beje­lentették, hogy a fegyveres erők tábornokainak és a kor­mány minisztereinek bevo­násával a nemzetbiztonsági intézkedések különleges bi­zottsága néven 25 tagú testü­letet hoztak létre. A nemzet­­biztonsági bizottság a szük­ségigazgatási hatóságok és az államtanács munkájának koordinálására hivatott. A bizottság élére Csoi Kju Ha elnök került. A KCIA dél-ko­reai titkosszolgálatot annak igazgatója, Cson Tu Hvan al­tábornagy képviseli a testü­letben. Hírügynökségi jelentések szerint ő, nem pedig Csoj Kju Ha elnök lesz a politika igazi irányítója. Megfigye­lők ennek a junta-szerű szer­vezetnek a létrehozását to­vábbi lépésnek tartják a ka­tonai hatalom megszilárdítá­sa felé: egyrészt azért, mert csökkenti a polgári politiku­sok befolyását, másrészt azért, mert késleltetni fogja a korábbi, szalonképesebb parlamentáris formához tör­ténő visszatérést. Emiatt elég súlyos nézeteltérés is támadt a jelenlegi dél-koreai veze­tés és fő szövetségese, az Egyesült Államok között, amelynek kényelmetlen egy, a saját polgárai előtt nép­szerűtlen vezetésnek a tá­mogatása. ★ Szöulban szombaton nyil­vánosságra hozták a véres kvangzsui események hivata­los mérlegét. Eszerint az összecsapásoknak összesen 170 halálos áldozatuk volt, ebből 144 polgári személy, 22 katona, és négy rendőr. A sebesültek száma 380. A fel­kelők több, mint 5 ezer kézi­fegyvert zsákmányoltak, en­nek nagy részét azonban a kormányerők visszaszerez­ték. A hét híreseményei — jeepekben A Szojuz—36 űrhajó kéttagú legénysége: Valerij Kubászov, (balra) és Farkas Bertalan kutató-űrhajós. Indulás előtt búcsút int Valerij Kubászov és Farkas Bertalan. Start: magasba emelkedik a Szojuz—36 űrhajó. Mutatvány az ajtóban Akar ön ráfizetni? A jelenetet igen kevés el­téréssel mesélték el valahá­nyan S mivel jómagam is eljátszottam már két év alatt ötször-hatszor, túlontúl ismerős. Valahogy így zajlik. Csöngetnek. Bármikor, ren­des hétköznapokon, de elő­szeretettel vásár-, és ünnep­napon, valamint nagyobb ün­­nepek előtt (karácsony, hús­vét, gyereknap stb., stb) Az ajtót kinyitva szép, vonzó külsejű, mértéktartóan de elegánsan öltözött hölggyel (vagy úrral) találkozik az ember. (Persze vannak ko­­pottabb változatok, ők az energikus, sportos ifjú be­nyomására „utaznak”) Még­ annyi időt sem engednek, hogy azt mondjam: tessék, már mondják a magukét. A varázslók is megirigyelhet­nék a mutatványt, amit elő­adnak. Hogy ilyen kép, olyan kép, színes levelezőlap, ked­vező ár, házhoz jövünk, al­bum. Egy gyerek, két gye­rek. Hogy? A másik még útban van? Nem baj, majd visszajövünk. És mint egy bűvész tárja szét a két ke­zét, ahol is kibomlanak a gyerekfényképek, családi ké­­r­ek, színes képek, nagyított képek. Az­­ajtófélfának szoktam támaszkodni, jól akarom látni, hogy csinálja, de csak ámulok-bámulok. Nem tudom hol dugdossa a sok képet, és hogyan tudja villámgyorsan előkapni. Egyszercsak lejár a szöveg, akkor aztán megmondom: köszönöm, nem igénylem­­ a fényképezést. Igen ám, de azt hiszi mórikálom magam, és meg akarja mutatni, hogy ő érti ám, amit én nem értek. Megint jön a szöveg. — Kö­szönöm másképp szoktam megoldani a fényképezést. Megint szöveg, szöveg, szö­veg, és képek, képek, képek. Sajnos minden hiába, mert ha már nagyon erőszakos, akkor megkérdezem honnan jött, és hogy megéri-e a nagy távolság a fáradságot. Ez hat, ilyenkor hamar odébbállnak. Tavaly emlék­szem valahányan a gyer­mekévre is hivatkoztak... Aztán azt is megígérték, majd babavakut fognak­­ használni, aminek az a lé­nyege, hogy nem bántja a gyerek szemét... Nem lehet sejteni, hogy honnan, de biztosan tudják, számontartják mikor költöz- 1980. június 1. Vasárnap

Next