Vas Népe, 1980. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

Növekvő szövetkezeti export öt évre szóló együttműkö­dési szerződést kötött a Hungarocoop az egyesült államokbeli Jaguár céggel melynek keretében a szö­vetkezetek külkereskedelmi vállalata 20­0­illió dollár ér­tékű felső-konfekció ruhát exportál. Az amerikai part­ner knowy­howt, gépeket és technikusi segítséget nyújt a magyar termelőknek. Az együttműködés várható eredményeként a ruházati termékek forgalma a tenge­rentúli piacon évente 25 százalékkal emelkedik. Ez a megállapodás a har­mincadik az olyan kooperá­ciók sorában, melyek az ipari szövetkezetek gazdasá­gos exportjának növelését szolgálják. A kőszegi és a kapuvári ruházati szövetke­zet például a Trium­ph-cég­­gel áll már jól bevált koope­rációs kapcsolatban, mely­nek köszönhetően a Hunga­­rocoop-on keresztül az idén mintegy 7 millió nyugatné­met márka értékű női fe­hérneműt készítenek export­ra. A szombathelyi Savaria Ruhaipari Szövetkezet és a szolnoki Vörös Csillag Ru­házati Szövetkezet az NSZK- beli Britsh-1 cég férfinadrág­gyártó kooperációs partnere, a soproni Ciklámen Ruha­ipari Szövetkezet és a gyulai szabók ipari szövetkezete pedig az S-Modelle cégnek készít női ruhákat, kooperá­ciós megállapodás alapján. A Hungarocoop az utóbbi esztendőkben exportfejlesz­tés céljára hatvan szövetke­zetnek nyújtott, összesen több mint 100 millió forin­tos támogatást, melynek eredményeként ezek a szö­vetkezetek megötszörözték exporttermelésüket. Év végére a Hungarocoop nem rubelelszámolású kül­kereskedelmi forgalma a tervek szerint várhatóan el­éri a 100 millió dollárt. lfői§|yC5b€5B­l A hol összeszűkülő, hol széttáruló völgyben egymás mellett a kisvasút és a für­gén csobogó, csillogó patak, míg harmadik társuk, az országút ide-oda váltva ke­rülgeti a síneket, majd a patakot is, amellyel szemközt haladva a kitáruló Szoko­­lyai-medencébe jutunk. Ott van Szokolya, ez az Árpád­kori eredetű falu. Solymászfalu Neve a szláv szokol, azaz sólyom szót őrizve arra mu­tat, hogy­ királyi solymászok települése lehetett hajdan, talán még akkor is, amikor Mátyás király pompás udva­ra a visegrádi fényes palo­tából sűrűn átkelt a Dunán a Börzsöny erdeibe vadászni. A falu múltjának nem sok tárgyi emléke maradt. A pá­los kolostor, amelyet a mo­hácsi vészt követő évtized­ben emeltetett Szapolyai Já­nos, elpusztult. A református templom tornyának bizonyos részletei — támpillérek, al­sóbb ablakok — őriznek va­lamit a török idők előtti templomból. A három évszázados pap­lak falán emléktábla adja tudtul, hogy itt született 1673-ban Mányoki Ádám. II. Rákóczi Ferenc festője, a szokolyai és egyúttal perő­­csényi református papnak a fia volt. Mert egy papja volt akkor a Börzsöny két pro­testáns falujának! S bizony sokat szekerezhetett Mányoki tiszteletes uram a rejtett, csendes völgyekben kanyar­gó, úgynevezett Váci úton, amely Szokolyától a Morgó­patak partján indult észak­nyugat felé. Erre megyünk mi is az or­szágúton, s a Szokolyai-me­­dencét elhagyva megint ösz­­szeszűkül a völgy. Az út közben el is ágazik: balra letérve egy másik medencé­be, Kóspallagra, illetőleg a kisinóci turistaházhoz jutha­tunk el. De egyenesen elju­tunk a hajdani Hutára, azaz Királyrétre, a hegység köz­ponti részébe legmélyebben beágyazódó, legmagasabb és legkisebb medencéjébe. Az utolsó vasbánya Innen már gyalog folytat­juk az utat a Nagy-Vasfa­­zék-pataknak szemben. Nem messze a patakon átszö­kdé­­cselve bal kéz felől a Lu­kács Szállása nevű helyhez érünk; ott a Daraboshegy oldalán még nem is olyan régen műben,ott az utolsó vasércbánya, a börzsönyi vasércbányászatnak, illetőleg -kutatásnak az emlékeként. Ma már csak egy nagyobb horpadás emlékeztet rá! A bányaművelés egyéb­ként a Börzsönyben nem a vasérccel, hanem nemesfé­meknek a kitermelésével kezdődött. A középkorban így lett bányászvároska Nagybörzsöny. A vasércbá­nyászatról a legrégebbi írá­sok a XVIII. század első fe­léből maradtak, s egy budai polgár, Kollbacher Lambert Mátyás nevét említik. Huta is állt e helyt, s a fújtatók és a pörölyök működtetésére foghatták vissza a patakvi­zet a Szénpatak völgyszoro­sának kapujában. A főként barnavasérc és vörösvasérc mintegy 10 négyzetkilométe­res területén ágyazódik be a vulkáni anyagba szórványo­san Királyrét körül, a Dara­bos-hegytől északkeletre a szénpatak, s a Madaras-fa­­oldal, onnan délre a Vasbá­­nya-hegy és az öl-hegy felé. Az árnyas bükkösök, a völgyek nem kevésbé szé­pek, mint a közeli kisebb, s a távolabbi magasabb csú­csok. Aki nem sajnálja az időt és a fáradságot, Király­réttől a szinte nyílegyenesen északnyugatra kapaszkodó hajdani „grófi úton" följut­hat néhány óra alatt a Ma­­gas-Taxra (737 m), onnan a turistaház mellett a Nagy- Hideghegyre, s ezen át észak­nyugatra, az Oltárkő vagy a Szabó-kövek sziklái felé el­érheti a „Börzsöny tetejét", a Csóványost. N. F. A királyréti erdészet fakitermelői. 1980. augusztus 1. Péntek Az emberi oldal A nagysimonyi termelőszö­vetkezet nem tartozik sem a nagy tsz-ek,­­sem a jó adott­ságok közepette gazdálkodó szövetkezetek közé. A gaz­daság területe mindössze 1947 hektár, ennek 62 száza­léka gyenge talajadottságú cseh­ föld. A tagok száma 317, ebből azonban rendsze­resen csak 178-an dolgoznak, a többi idős és beteg ember. Nem könnyű ilyen körül­mények közepette gazdál­kodni. Ennek ellenére — e tsz-­ről tárgyalva — a calldö­­mölki városi párt-végrehaj­tó bizottság nemrégiben még­is azt állapíthatta meg: a nagysimonyi gazdaság fejlő­dése évek óta egyenletes, a termelési kieséseket itt minden esetben igyekeznek pótolni, a tagok jövedelme szerény mértékben ugyan, de évente növekszik, s jó a munkahelyi­­légkör is a ter­­m­elősz­öv­etk­ezetbe­n. S e megállapításokat té­nyek támasztják alá. A ter­melőszövetkezet árbevétele 1976-ban 44 millió forint, 1979-ben pedig 58 millió fo­rint, nyeresége 1976-ban 2 millió forint, 1979-ben pedig csaknem 4 mill­­ió forint volt. A gazdálkodás eredményes­sége a jövedelmekben is tükröződik: az egy tagra ju­tó átlagos munkabér 1978- ban 32 772 forint 1977-ben 33 864 forint, 1978-ban 37 880 forint, 1979-ben pedig 39 199 forint volt a termelőszövet­kezetben. A munkahelyi légkörre jellemző, hogy sem a vezető szakemberek, sem a tagok nem igyekeznek el­hagyni e szövetkezetet. Sőt, a tavalyi éviben 24-en lép­tek be ebbe a tsz-be. Annak, hogy ez a viszony­lag kis területen és kedve­zőtlen adottságok közepette ■gazdálkodó termelőszövetke­zet így egzisztál, több oka is lehet. Egyet azonban feltét­lenül érdemes okként emle­getni. Nevezetesen, hogy eb­ben a gazdaságban becsülete van a káder- és a személyzeti munkának, gondot fordíta­nak arra, amit a termelés emberi oldalaként is szokás emlegetni. És itt érdemes újra a té­nyeket idézni. 1968 óta füg­getlenített személyzeti veze­tő dolgozik az első számú vezető keze alá, ő segíti in­tézni az emberi oldallal kap­csolatos ügyeket. S nem csu­pán tessék-lássék, az admi­nisztráció kedvéért, hanem úgy, ahogy a gazdaság ér­dekei azt megkívánják. A káder- és a személyzeti munkában itt első számú feladatnak tekintették, hogy minden posztot az adott poszt betöltésére alkalmas és megfelelően képzett em­berrel töltsenek be. A meg­határozott munkakörök be­töltéséhez előírt képesítéssel itt minden vezető rendelke­zik. Sokat ment az is, hogy a vezetők közül heten vé­gezték el a Marxizmus-Leni­­nizm­us Esti Egyetem há­roméves tagozatát, hárman a marxista-leninista esti kö­zépiskolát, s jelenleg is ket­ten tanulnak az esti egyete­men. A minősítéseket itt nem nyűgnek tekintik, hanem olyasminek, ami az emberek reális értékelését szolgálja. E minősítések az illető em­berekről a jót és a rosszat egyaránt tartalmazzák, s követelményeket is fogal­maznak meg számukra. Min­denki tudja, mi a vélemény róla, s alighanem ennek is köszönhető, hogy három év óta egyetlen vezető beosztá­sú dolgozó sem távozott el ebből a tsz-ből. A személyzeti munkának igen fontos eleme itt a dol­gozók szakképzettségének növelése. Pontos tervek alapján végzik ezt, s eddig összesen 42 fizikai dolgozó szerzett szakimunkásbizonyít­­ványt a baromfi-, illetve szarvasmarhatenyésztő és a növénytermesztő gépész szakmákban. Elkészítették közművelődési tervüket is, amelyben olyanok szerepel­nek, mint a nyolc általános elvégeztetése azokkal, akik­től ez elvárható, továbbá is­meretterjesztő előadások szervezése és az önművelés serkentése. A celldömölki városi párt­­v­ég­re­hajt­ó bi­zott­ság érin­­­tett ülésén mindez szóba került, s a vb elismerően állapította meg: a nagysimonyi terme­lőszövetkezetben nagy go­n­­dot fordítanak a termelés emberi oldalaira. A további­akban ■ a káder- és a sze­mélyzeti munkában eddig elért eredményekre alapozva ■most már arra kell majd törekedni: a tsz felső vezetői és a sze­mélyzetis mellett az alsó ve­zetők is még jobban kapcso­lódjanak be ebbe a munká­ba, legyenek a rájuk bízott emberek politikai vezetői is. Másként fogalmazva: fej­lődjék tovább a termelő­­szövetkezetben mindaz, amit az emberi oldallal való fog­lalkozásnak neveznek, s ami a tartós gazdasági sikerek­nek is legbiztosabb alapja. Lőrincz Károly A táblák ereje Valaha régen egy-egy építkezés mellett hatalmas tábla hirdette: min dol­goznak az emberek, me­lyik cég az építő — és mi a befejezés határideje. Aztán valamiféle okból a határidő lekerült a táb­láról ... Gabonaföldek mellett láttunk az utóbbi időben arról tájékoztató feliratot, hogy melyik táblán ki végezte a vetést. Az arra­­járó rögtön összehasonlí­tást tehetett. X vagy Y volt az alaposabb, gondo­sabb. A táblákban látható üres foltok, a terület ké­pe azonnal árulkodott or­­szágnak-világnak. Gon­dolhatjuk, a feliratok is komoly ösztönzői voltak a minél jobb munkának. A tábláknak tehát van erejük. Nem lehet vélet­len a határidő elhagyása, de nem volt öncélú a me­zőgazdasági nagyüzemek­ben sem a feliratok elhe­lyezése. Erkölcsi ösztönző, ha nap nap után látjuk a figyelmeztetést, ipar­kodjunk, vagy tudjuk, hó­napokig mindenki ítélhet a munkánkról — személy szerint. (Növényi Norbert újdonsült olimpiai bajno­kunk mesélte: ha már na­gyon fáradt volt, előhúz­ta bérletét, melynek há­tuljára felírta a célt, a bajnokság­­ megnyerését. Biztosan segített a mon­dat olvasása a fáradtság, a fásultság leküzdésében.) Vissza kellene hozni talán a tájékoztatókra a határidőt is minden épí­tésnél, s szélesebb kör­ben lehetne alkalmazni a a személyre utaló táblá­kat is. Valamilyen társa­dalmi ellenőrzést, ítéletet jelentenek ezek egyik oldalról, míg a másikról a jobbra sarkallnak. Tisztelettel javasolja ezt e glossza írója elköve­tője Kremser Péter Szocialista brigádot kerestem A megyében alig akad olyan vállalat, szövetkezet vagy intézmény, melyben ne dolgoznának szocialis­ta brigádok, így szocialis­ta brigádot — sőt több­szörösen kitüntetettet is — nem nehéz találni. Számuk — csupán a me­gyében — több ezerre, tagjaik száma több tíz­ezerre tehető. Olyan szocialista bri­gádot azonban, amilyent kerestem, mégsem talál­tam. Ugyanis elhagytuk a naptári év felét. A vál­lalatoknál és a szövetke­zetekben — sőt a költség­­vetési intézményeknél is — elkészültek a­ félévi mérlegek. Vezetők és dol­gozók számba vették, hogyan telt el az első fél­év, teljesítették-e a ter­melési tervet, mennyi a nyereség, mit kell javíta­ni a második félévben Milyen szocialista bri­gádot nem találtam hát­.’ Olyant, amely szintén el­készítette volna saját munkájának a félévi mér­legét. Lehet, hogy eddig, ez nem volt szokás. Az is igaz, hogy a szocialista brigádok­­ munkáját éves viszonylatban értékelik és úgy ítélik oda az újabb címeket. A mostani gazdasági helyzetben azonban úgy érzem, hogy a vállalati féléves termelési eredmé­nyek értékelésével pár­huzamosan érdemes vol­na a szocialista brigádok­nak is mérleget vonni. A hármas jelszó sok köve­telményt támaszt. Ha a vállalások felét eddig nem teljesítették, nehéz lesz behozni már a máso­dik félévben. A féléves értékelés és számvetés éppen arra ten­ne jó, hogy a további fel­adatot meghatározzák, hogy egymás között a munkát felosszák. A nap­lóvezetésben is elmaradt sok brigád, annak pótlá­sa is aktuális lehet ilyen­kor. A nemrég lezajlott szakszervezeti küldöttér­tekezleteken a beszámolók foglalkoztak azzal, hogy számos szocialista címért küzdő brigádnak nem ítélhették oda a címet vagy a magasabb fokoza­tot, mert nem teljesítet­ték saját vállalásaikat sem, mert nem feleltek meg a követelményeknek. Igaz, hogy a félévet már túlléptük, de egy-két hét eltolódás az értékelés­nél még nem nagy baj. Pótolni lehetne tehát ezt a mulasztást főleg azok­nál a brigádoknál, ame­lyek valóban javítani akarnak munkájukon. F. L. Vállalati olimpia (Lakatos Ferenc karikatúrája) VAS NÉPE 3

Next