Vas Népe, 1980. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-02 / 205. szám

Szállítás, gépkocsik a fogyasztási szövetkezetekkel A megye tíz fogyasztási szövetkezete közel száz gép­kocsit üzemeltet. Feladatuk sokrétű. A zöldség és gyü­mölcs felvásárlásánál segí­tenek a szállításban. A la­kosságnak bútort, televíziót, hűtőgépet szállítanak ház­hoz. Közben segítenek az élelmiszerboltok, vendéglők áruellátásában. Gyakran elő­fordul, hogy a nagykereske­delmi vállalatok és gyártó üzemek helyett a szövetke­zetek saját gépkocsijaikon viszik az árut a boltokba. Az üzemanyagárak emel­kedése és ezzel egyidőben a gazdaságosságra való törek­vés arra késztette a MESZÖV elnökségét, hogy vizsgálat­a tárgyává tegye, elemezze az áfészek szállítási tevékeny­ségét, a gépkocsik javításá­nak a helyzetét,­­a szállítási előadók és a gépjárműveze­tők bérének az alakulását. A helyzet nagyon tarka — vagyis változó, eltérő — és ennek megfelelően további elemzést, intézkedést, oda­figyelést igényel. Ezek alá­támasztására vegyünk né­hány példát. öreg autók gondjai Az áfészek részére a vas­úti szállításokkal összefüg­gő kocsiálláspénz 1978-ban a megyében 110 ezer forint volt. Ez az összeg 1979-ben 175 ezer forintra emelke­dett. Nyilván tervszerűbb és gyorsabb kirakodásokkal a korábbi összeget csökkente­ni vagy legalábbis tartani le­hetett volna.­­ Az üzemelési és fenntartá­si költségeknél nagy eltéré­sek vannak. Ismeretes, hogy az öt éven felüli tehergép­kocsikat évente kell műsza­ki vizsgára vinni, ami jelen­tős felkészítéssel és költsé­gekkel jár. A gépkocsipark elöregedését jelzi, hogy 1980-ban az áfészeknek 42 gépkocsit, 1981-ben 28 gép­kocsit kell műszaki vizsgára vinni. Vannak tízéves, na­gyon elöregedett és elhasz­nált gépkocsik is. Javítani, vagy újat venni? A javítási költségek pedig állandóan emelkednek. 1979- ben egymillió 159 ezer fo­rinttal többet használtak fel a gépkocsik javítására, mint 1978-ban. Az idén ennél is nagyobb összegre lesz szük­ség. Azt is érdemes fontoló­ra venni, hogy érdemes-e ja­víttatni vagy inkább új gép­kocsit kellene vásárolni. Ugyanis egy-egy gépkocsi javítása szinte többe kerül, mint az új gépkocsi beszer­zési ára. Például a Csepregi ÁFÉSZ Zsuk gépkocsiját 82 ezer forintért, a Sárvári ÁFÉSZ Zsuk gépkocsiját 86 ezer forintért javították, az új Zsuk gépkocsi ára pedig 85 ezer forint. Itt kell meg­említeni azt is, hogy töreked­ni kellene a tipizálásra, vagyis egytípusú gépkocsik alkalmazására az alkatrész­­beszerzés miatt. A kilométer és tehertelje­­sítmény is nagyon eltérő. A tehergépkocsik fordulókat tesznek meg teljesen üresen. Például a répcelaki telep­helyről kimegy a tehergép­kocsi munkát végezni a hegyfalui tüzelőanyagtelep­re és este visszatér. Mindkét utat üresen teszi meg. A szövetkezetek az 1979. évi szállítási feladatukat 23 millió forint szállítási költ­séggel oldották meg 0,76 szá­zalékos költségszin­t mellett, amely az országos átlagnál jobb, de az 1978. évi költ­ségekhez viszonyítva rom­lott. Ezen belül nagy a szó­ródás a szövetkezetek között. Legmagasabb költségszinttel a szentgotthárdi (1,5 száza­lék), a pankaszi (1,12 száza­lék) és a répcelaki (1,03 százalék) dolgozott. Fele annyi bérért ugyanazt A teljesítményeket szub­jektív tényezők — anyagi és erkölcsi elismerés — is be­folyásolják. Például a szállí­tási vezetők, illetve gépkocsi­­előadók bére 1900 forinttól 4800 forintig terjed. Egyes szövetkezeteknél a szemé­lyük is gyakran változik. A gépkocsivezetők bére is nagy szóródást mutat: 1800 forint­tól 3100 forintig keresnek a gépjárművezetők. A MÉ­SZÖV azt javasolta, hogy ahol lehet, vezessék be a tel­jesítménybérezést, vagyis figyelembe veszik a kilomé­tert, a szállított súlyt és más körülményeket. Bizonyos szolgáltatásoknál persze ezt sem lehet sablonosan alkal­mazni. Más szóval: szövetkezeten­ként finomítani kell a telje­sítménybérezésen. Sőt, ahol nem lehet a szó szerinti tel­jesítménybérezést bevezetni, ott jutalmazással, kitünte­téssel kell a jól dolgozó gép­­járművezetőket, szállítási dolgozókat és irányítókat anyagilag és erkölcsileg elis­merni. Szóba került az is, hogy esetenként olcsóbb, ha nem a saját, hanem a VOLÁN tehergépkocsijait veszik igénybe a szövetkezetek. Ez különösen a vagontételekben érkező áruk kirakásánál és szállításánál és hasonló ese­tekben célszerű. A javítási költségeket pedig úgy lehet­ne csökkenteni, ha a szövet­kezetek egyikét saját szere­lőt alkalmaznak és a meg­előző karbantartásra, javítás­ra törekednek. Van mit tenni összegezve: van mit tenni a fogyasztási szövetkezetek­ben a szállítási tevékenység gazdaságosabbá tételénél, a javítási költségek csök­kentésénél, az árufuvarozá­sok jobb megszervezésénél. A sokrétű munkára való te­kintettel olyan körülménye­ket is figyelembe kell ven­ni, nehogy a műtrágya után hidegkonyhai termékeket szállítsanak ugyanazon a te­hergépkocsin.­ Az viszont jó, ha vegyes használatú (sze­mélyszállításra és teherszál­lításra egyaránt alkalmas) gépkocsikat üzemeltetnek. Azt is csak tanácsolni le­het, hogy a szövetkezetek működjenek együtt a szállí­tásban is, mert ezzel is csök­kenthetik a költségeket , és eredményesebb munkát fejt­hetnek ki. F. L. Csütörtök: II családi bevásárlások napja Ugyan ki megy majd este hétkor, fél nyolckor televí­ziót vagy ruhát venni?! Sem­mi értelme az egésznek, úgy­sem lesz forgalom! — Így vélekedett sok kereskedelmi dolgozó egy évvel ezelőtt, amikor bevezették a vásárló csütörtököt. Kételkedésük nem volt egészen alaptalan, bár a szemléletet személyes érdek is diktálta. Annak idején ugyanis a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei úgy döntöttek, hogy a nagyobb településeket a hét egy meg­határozott napján — csütör­tökön — legalább este 7-ig, de lehetőleg 8 óráig kell nyitva tartani a jelentősebb iparacikk boltokat és az áru­házakat. A közönség valóban meg­szokta a sok évtizedes gya­korlatot, hogy ezek a boltok már délután 5—6 óra tájban bezárnak. Valóban kérdéses­nek tűnt, hogy a nyitvatar­­tás módosításával megváltoz­nak-e a vásárló szokások, fel­keresik-e a vevők csütörtök esténként az áruházakat? Ám a kereskedelmi alkal­mazottakat nemcsak ez a jogos kétely vezette, hanem személyes érdek is: nem kí­vántak az esti órákban dol­gozni. Érthető az ellenállás: az új munkarend ellenkezik a kereskedelmi dolgozók csa­ládjának életritmusával is. A pultok mögött túlnyomó többségben asszonyok dol­goznak, akiket este vár a háztartás, akik délután si­etnek — sietnének — a böl­csődébe — óvodába a gyere­kért. A csütörtök este munkára kényszerülők máig sem örül­nek — ez nem is kívánható tőlük — a nyitvatartási idő módosításának, ám tény ami tény: az ország 79 városá­ban és 7 nagyközségében — összesen 2267 boltban, áru­házban — tartanak nyitva immár egy esztendeje csü­törtökönként este, s a vásár­lóközönség bizony él is a le­hetőséggel. A hétvégi csúcs­­forgalom ezeken a helyeken enyhült, és a csütörtöki nap vált a legforgalmasabbá. Már ez is igazolja az intéz­kedés helyességét — utólag. Előre látható volt a siker, hi­szen azelőtt csak azokban az órákban lehetett iparcikkeket vásárolni, amikor a lakosság túlnyomó többsége a munka­helyén volt. Az esti órákban, a szabad­idő óráiban csak a kirakatokat­ nézegethettük. A vásárlási lehetőség és az ál­talános munkaidő egybeesése, a munkafegyelem megsérté­sére is késztetett. Bár a vásárló­ csütörtök a számok tanúsága szerint nép­szerű, mégsem olyan sikeres, mint lehetne. Ahhoz, hogy a nyitva tartó boltok a késő délutáni, a kora esti órákban még látogatottabbak legye­nek, elengedhetetlen a pro­paganda. A boltokban dolgozók ál­lítják: esténként az emberek többsége csak nézelődik, nem vásárol. Noha a számok mást mutatnak ez sem lenne baj. A tapasztalatok szerint ugyanis a csütörtök egyre in­kább a családi bevásárlások napja lesz. Az esti órák al­kalmasak arra, hogy a csa­lád együtt menjen az áru­házba, a boltba, közösen vá­logasson a háztartási gépek, ruhaneműk, bútorok között. Akik ilyenkor nézelődnek, mustrálgatnak, azok később visszamennek és vásárol­nak. Televíziót, szekrénysort, télikabátot, szőnyeget nem lehet percek alatt kiválaszta­ni. Az évekre szóló, bizony nem olcsó cikkek kiválasztá­sát senki sem szereti kutya­futtában elvégezni. Fontos ez a bevásárló csü­törtök, még egy okból. Ke­vés az üzlet, az áruház. Ki­számították, hogy a meghosz­­szabbított nyitvatartás évi 140 ezer órával növelte a nyitvatartási időt, amíg a boltok fogadják a vevőket, ez pedig 136 üzlet kapacitása. Tehát a nyitvatartási idő meghosszabbítása építkezés nélkül 136 bolttal növelte az ország üzlethálózatát, s ilyen értelemben egyúttal beru­házást is pótolt. Manapság, amikor beruházásokra alig van módjuk a vállalatoknak, ez sem elhanyagolható szem­pont. (g. zs.) 4 VAS NÉPE A 35 ezrós Illetnem Három, időben és oko­­zatilag is egybekapcsolódó ünnepről emlékezik meg idén a baráti Vietnam né­pe : forradalma legendás vezetője, Ho Si Minh szü­letésének 90. évfordulójá­ról, a kommunista párt létrejöttének 50. és a nép­­hatalom fennállásának 35. jubileumáról. 1945. szeptember 2-án a kommunisták vezette el­lenállási front gyors, ha­tározott előrenyomulásá­nak megkoronázásaként Ho Si Minh Hanoi Ba Dinh-terén ünneplő száz­ezrek előtt jelentette be: „Vietnamnak joga van a szabadsághoz és a függet­lenséghez é­s valóban szabad és független lett! A vietnami nép telve van elszántsággal, hogy tel­jes lelki és anyagi erejé­vel, életének és vagyoná­nak feláldozása árán is megvédi jogát a szabad­ságra, a függetlenségre.” Ezekkel a szavakkal szü­letett meg a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság, Ázsia első valóban demokratikus, független, népi állama. Vietnam történelmének elmúlt 35 éve e kitartó, áldozatoktól vissza nem riadó nép akarata, béke­vágya ellenére, szenvedé­sekkel egyszersmind győ­zelmes harccal telt el. Felnőtt egy nemzedék, amely tapasztalta: Viet­nam a maga állhatatos függetlenségi harcával ,szüntelenül a világpolitika fókuszpontjában áll. A vietnamiak küzdelme a ja­pán megszállás, a francia gyarmatosítás, az ameri­kai agresszió ellen a fel­­szabadulásukért küzdő gyarmati népek példaké­pévé vált. A sok évtize­des áldozatvállalás meg­hozta gyümölcsét. Viet­nam déli országrésze fel­szabadult, a nemzet újra­egyesült, egységes kere­tekben építi önálló, szo­cialista államát. Ám a győzelem óta el­telt fél évtized sem hoz­ta el Vietnam népének a nyugodt, zavartalan fej­lődést. Előbb a polpotista kambodzsai vezetés ha­tárháborúba torkolló ag­resszivitása, majd az őket gyámolító kínai vezetés inváziója borította fel Vietnam, s az egész indo­kínai térség nyugalmát. Ilyen roppant nehéz történelmi-politikai kö­rülmények közepette kel­lett (és kell még ma is) a vietnami népnek építe­nie egységes, szocialista hazáját. Küldetésében azonban nem maradt ma­gára. Vietnam hősi, füg­getlenségi küzdelme a Szovjetunió, hazánk, s a többi szocialista ország saját ügyévé vált. Orszá­gaink, miként az amerikai agresszó időszakában, úgy a jelenlegi, gazdaságilag és külpolitikailag egy­aránt bonyolult szakasz­ban is Vietnam testvéri népe mellett állnak, tevő­leges anyagi és erkölcsi támogatásukkal. Vietnamot gyakorta ne­vezik a szocializmus elő­retolt, délkelet-ázsiai bás­tyájának. Nemes, ugyan­akkor áldozatokkal járó küldetés ez. Nagy ünne­pén, népi állama létrejöt­tének 35. évfordulóján bé­két, nyugalmat, zavarta­lan építőm­unkát kívá­nunk a vietnami népnek, hogy történelmi álma, szo­cialista hazája felvirá­goztatása teljesüljön. Az a vágy, amelyet Ho Si Minh elnök végrendeleté­ben így fogalmazott meg: „Az agresszorokat kiver­jük, hazánkat egyesítjük, s tízszer szebbé varázsol­juk, mint valaha is volt”. Saját gyártmány­ án működő darut helyeztek üzembe a vietnami Da Nang tartományban. A daru teljesít­ménye óránként 40 tonna, teherbírása öt tonna, s az üzem dolgozói maguk tervez­ték és gyártották. ­ Évente három aratás: Örök harc a vízért és a víz ellen A szívós vietnami nép napjai ismét pró­batétel jegyében telnek. Épphogy kilábalt a kínaiak elleni határháborúból, s máris bonyolult gazdasági feladatokat kénytelen megoldani. Rohamléptekkel kell helyreál­lítania az ipart, korszerűsítenie a mező­­gazdaságot, biztosítania a közellátást. Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt főtitkára egy nemrég mondott beszédében a legfontosabb feladatok között említette, az új, hasznosítható földek befogását a termesztésbe, s megkezdődött az új ter­mőföldek „csatasorba állítása”. A párt központi lapja, a Nhan Dán írja, 1976-tól mostanáig 700 ezer hektár földet fogtak termőre. Az új gazdasági körzetben 600 ezer ember kezdett dolgozni, köztük mint­egy 150 ezer a déli országrészből. E föl­deken 150 állami gazdaság és 230 termelő­­szövetkezet alakult. A vietnami paraszt sorsa: örök harc a vízért és a víz ellen. Az egyik évben a Vörös folyó, vagy a Mekong méterekkel nő túl a partján, a másikban szomjas, re­pedezett föld szürkéink, amerre a szem ellát. A paraszt nem adja meg magát. Folytatja az évszázados harcot, csak ép­pen most harcmodort váltott. Tavaly és az idén már szerte az országban ezrével épültek mesterséges gátak, csakúgy, mint a hatalmas szivattyúállomások, az utób­biból rövid időn belül háromszáz. Vietnam legfőbb belső célja most az, hogy legalább a fő rizstermő vidéken háromszor arathassanak. Tavaly a legtöbb tartományban — igaz csak a földeknek mintegy felén — háromszor érett be a rizs. Idén már nemcsak a jó időben bíz­nak: mind több földet öntöznek. Sokezer tonna műtrágyát szórtak el, s az aratás­ra gondosan felkészültek. Úgy hírlik a tavalyi 110 ezer tonnás termést idén túl­szárnyalhatják. (I.) Meteorológiai térkép az IKR-nek „Meteorológiai térképet” készített a bábolnai iparsze­rű kukoricatermelő közös vállalat a teljes kukoricater­mő területére — együttesen 217 000 hektárra. Az alkal­mazásától a betakarítás gaz­daságosságának javulását várják, s egyúttal azt is do­kumentálják vele, hogy az időjárás alakulása ma már korántsem olyan uralkodó tényező a mezőgazdaságban, főként a rendszerekben, mint korábban, akárcsak egy évti­zeddel ezelőtt is volt. A kor­szerű, tudományosan meg­alapozott termelési techno­lógiákkal, a modern termelé­si eszközökkel ugyanis kö­zömbösíteni lehet hatásainak egy részét. A közös vállalat egy már korábban kialakított térképe 27 hőkörzetre tagolja az or­szágot. Most ennek alapján — körzetenként — összesítet­ték, mennyi hőt kapott a kukorica az egyes tájakon. Ez — sajnos — mindenütt jelentősen elmarad attól, amennyit igényelne, és amennyi 50 éves átlagban meg is volt. Ezzel párhuza­mosan számba vették a má­sik fontos meteorológiai elem, a csapadék alakulását is. Ez a 27 hőkörzet közül 19-ben több volt ,a sok évi­nél. Volt ahol 200 millimé­terrel több eső esett. A csa­padéktöbblet bizonyos ha­tárig kedvez a kukorica fej­lődésének. Az idén azonban, mivel kevés meleggel páro­sult, kockázatossá teszi a biztonságos beérést. Az IKR meteorológiai tér­képe éppen arra ad választ, mire lehet a sok viszontag­ság ellenére számítani. Az egyes hibridek hőigényének ismeretében és a sok évi adatok szerint októberig be­zárólag még várható hőmeny­­nyiség alapján megvizsgál­ták minden egyes fajta be­­érésének valószínűségét. Er­ről pontosan tájékoztatták mind a 220 taggazdaságot. 1980. szeptember 2. Kedd

Next