Vas Népe, 1980. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
Szállítás, gépkocsik a fogyasztási szövetkezetekkel A megye tíz fogyasztási szövetkezete közel száz gépkocsit üzemeltet. Feladatuk sokrétű. A zöldség és gyümölcs felvásárlásánál segítenek a szállításban. A lakosságnak bútort, televíziót, hűtőgépet szállítanak házhoz. Közben segítenek az élelmiszerboltok, vendéglők áruellátásában. Gyakran előfordul, hogy a nagykereskedelmi vállalatok és gyártó üzemek helyett a szövetkezetek saját gépkocsijaikon viszik az árut a boltokba. Az üzemanyagárak emelkedése és ezzel egyidőben a gazdaságosságra való törekvés arra késztette a MESZÖV elnökségét, hogy vizsgálata tárgyává tegye, elemezze az áfészek szállítási tevékenységét, a gépkocsik javításának a helyzetét,a szállítási előadók és a gépjárművezetők bérének az alakulását. A helyzet nagyon tarka — vagyis változó, eltérő — és ennek megfelelően további elemzést, intézkedést, odafigyelést igényel. Ezek alátámasztására vegyünk néhány példát. öreg autók gondjai Az áfészek részére a vasúti szállításokkal összefüggő kocsiálláspénz 1978-ban a megyében 110 ezer forint volt. Ez az összeg 1979-ben 175 ezer forintra emelkedett. Nyilván tervszerűbb és gyorsabb kirakodásokkal a korábbi összeget csökkenteni vagy legalábbis tartani lehetett volna. Az üzemelési és fenntartási költségeknél nagy eltérések vannak. Ismeretes, hogy az öt éven felüli tehergépkocsikat évente kell műszaki vizsgára vinni, ami jelentős felkészítéssel és költségekkel jár. A gépkocsipark elöregedését jelzi, hogy 1980-ban az áfészeknek 42 gépkocsit, 1981-ben 28 gépkocsit kell műszaki vizsgára vinni. Vannak tízéves, nagyon elöregedett és elhasznált gépkocsik is. Javítani, vagy újat venni? A javítási költségek pedig állandóan emelkednek. 1979- ben egymillió 159 ezer forinttal többet használtak fel a gépkocsik javítására, mint 1978-ban. Az idén ennél is nagyobb összegre lesz szükség. Azt is érdemes fontolóra venni, hogy érdemes-e javíttatni vagy inkább új gépkocsit kellene vásárolni. Ugyanis egy-egy gépkocsi javítása szinte többe kerül, mint az új gépkocsi beszerzési ára. Például a Csepregi ÁFÉSZ Zsuk gépkocsiját 82 ezer forintért, a Sárvári ÁFÉSZ Zsuk gépkocsiját 86 ezer forintért javították, az új Zsuk gépkocsi ára pedig 85 ezer forint. Itt kell megemlíteni azt is, hogy törekedni kellene a tipizálásra, vagyis egytípusú gépkocsik alkalmazására az alkatrészbeszerzés miatt. A kilométer és teherteljesítmény is nagyon eltérő. A tehergépkocsik fordulókat tesznek meg teljesen üresen. Például a répcelaki telephelyről kimegy a tehergépkocsi munkát végezni a hegyfalui tüzelőanyagtelepre és este visszatér. Mindkét utat üresen teszi meg. A szövetkezetek az 1979. évi szállítási feladatukat 23 millió forint szállítási költséggel oldották meg 0,76 százalékos költségszint mellett, amely az országos átlagnál jobb, de az 1978. évi költségekhez viszonyítva romlott. Ezen belül nagy a szóródás a szövetkezetek között. Legmagasabb költségszinttel a szentgotthárdi (1,5 százalék), a pankaszi (1,12 százalék) és a répcelaki (1,03 százalék) dolgozott. Fele annyi bérért ugyanazt A teljesítményeket szubjektív tényezők — anyagi és erkölcsi elismerés — is befolyásolják. Például a szállítási vezetők, illetve gépkocsielőadók bére 1900 forinttól 4800 forintig terjed. Egyes szövetkezeteknél a személyük is gyakran változik. A gépkocsivezetők bére is nagy szóródást mutat: 1800 forinttól 3100 forintig keresnek a gépjárművezetők. A MÉSZÖV azt javasolta, hogy ahol lehet, vezessék be a teljesítménybérezést, vagyis figyelembe veszik a kilométert, a szállított súlyt és más körülményeket. Bizonyos szolgáltatásoknál persze ezt sem lehet sablonosan alkalmazni. Más szóval: szövetkezetenként finomítani kell a teljesítménybérezésen. Sőt, ahol nem lehet a szó szerinti teljesítménybérezést bevezetni, ott jutalmazással, kitüntetéssel kell a jól dolgozó gépjárművezetőket, szállítási dolgozókat és irányítókat anyagilag és erkölcsileg elismerni. Szóba került az is, hogy esetenként olcsóbb, ha nem a saját, hanem a VOLÁN tehergépkocsijait veszik igénybe a szövetkezetek. Ez különösen a vagontételekben érkező áruk kirakásánál és szállításánál és hasonló esetekben célszerű. A javítási költségeket pedig úgy lehetne csökkenteni, ha a szövetkezetek egyikét saját szerelőt alkalmaznak és a megelőző karbantartásra, javításra törekednek. Van mit tenni összegezve: van mit tenni a fogyasztási szövetkezetekben a szállítási tevékenység gazdaságosabbá tételénél, a javítási költségek csökkentésénél, az árufuvarozások jobb megszervezésénél. A sokrétű munkára való tekintettel olyan körülményeket is figyelembe kell venni, nehogy a műtrágya után hidegkonyhai termékeket szállítsanak ugyanazon a tehergépkocsin. Az viszont jó, ha vegyes használatú (személyszállításra és teherszállításra egyaránt alkalmas) gépkocsikat üzemeltetnek. Azt is csak tanácsolni lehet, hogy a szövetkezetek működjenek együtt a szállításban is, mert ezzel is csökkenthetik a költségeket , és eredményesebb munkát fejthetnek ki. F. L. Csütörtök: II családi bevásárlások napja Ugyan ki megy majd este hétkor, fél nyolckor televíziót vagy ruhát venni?! Semmi értelme az egésznek, úgysem lesz forgalom! — Így vélekedett sok kereskedelmi dolgozó egy évvel ezelőtt, amikor bevezették a vásárló csütörtököt. Kételkedésük nem volt egészen alaptalan, bár a szemléletet személyes érdek is diktálta. Annak idején ugyanis a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei úgy döntöttek, hogy a nagyobb településeket a hét egy meghatározott napján — csütörtökön — legalább este 7-ig, de lehetőleg 8 óráig kell nyitva tartani a jelentősebb iparacikk boltokat és az áruházakat. A közönség valóban megszokta a sok évtizedes gyakorlatot, hogy ezek a boltok már délután 5—6 óra tájban bezárnak. Valóban kérdésesnek tűnt, hogy a nyitvatartás módosításával megváltoznak-e a vásárló szokások, felkeresik-e a vevők csütörtök esténként az áruházakat? Ám a kereskedelmi alkalmazottakat nemcsak ez a jogos kétely vezette, hanem személyes érdek is: nem kívántak az esti órákban dolgozni. Érthető az ellenállás: az új munkarend ellenkezik a kereskedelmi dolgozók családjának életritmusával is. A pultok mögött túlnyomó többségben asszonyok dolgoznak, akiket este vár a háztartás, akik délután sietnek — sietnének — a bölcsődébe — óvodába a gyerekért. A csütörtök este munkára kényszerülők máig sem örülnek — ez nem is kívánható tőlük — a nyitvatartási idő módosításának, ám tény ami tény: az ország 79 városában és 7 nagyközségében — összesen 2267 boltban, áruházban — tartanak nyitva immár egy esztendeje csütörtökönként este, s a vásárlóközönség bizony él is a lehetőséggel. A hétvégi csúcsforgalom ezeken a helyeken enyhült, és a csütörtöki nap vált a legforgalmasabbá. Már ez is igazolja az intézkedés helyességét — utólag. Előre látható volt a siker, hiszen azelőtt csak azokban az órákban lehetett iparcikkeket vásárolni, amikor a lakosság túlnyomó többsége a munkahelyén volt. Az esti órákban, a szabadidő óráiban csak a kirakatokat nézegethettük. A vásárlási lehetőség és az általános munkaidő egybeesése, a munkafegyelem megsértésére is késztetett. Bár a vásárló csütörtök a számok tanúsága szerint népszerű, mégsem olyan sikeres, mint lehetne. Ahhoz, hogy a nyitva tartó boltok a késő délutáni, a kora esti órákban még látogatottabbak legyenek, elengedhetetlen a propaganda. A boltokban dolgozók állítják: esténként az emberek többsége csak nézelődik, nem vásárol. Noha a számok mást mutatnak ez sem lenne baj. A tapasztalatok szerint ugyanis a csütörtök egyre inkább a családi bevásárlások napja lesz. Az esti órák alkalmasak arra, hogy a család együtt menjen az áruházba, a boltba, közösen válogasson a háztartási gépek, ruhaneműk, bútorok között. Akik ilyenkor nézelődnek, mustrálgatnak, azok később visszamennek és vásárolnak. Televíziót, szekrénysort, télikabátot, szőnyeget nem lehet percek alatt kiválasztani. Az évekre szóló, bizony nem olcsó cikkek kiválasztását senki sem szereti kutyafuttában elvégezni. Fontos ez a bevásárló csütörtök, még egy okból. Kevés az üzlet, az áruház. Kiszámították, hogy a meghoszszabbított nyitvatartás évi 140 ezer órával növelte a nyitvatartási időt, amíg a boltok fogadják a vevőket, ez pedig 136 üzlet kapacitása. Tehát a nyitvatartási idő meghosszabbítása építkezés nélkül 136 bolttal növelte az ország üzlethálózatát, s ilyen értelemben egyúttal beruházást is pótolt. Manapság, amikor beruházásokra alig van módjuk a vállalatoknak, ez sem elhanyagolható szempont. (g. zs.) 4 VAS NÉPE A 35 ezrós Illetnem Három, időben és okozatilag is egybekapcsolódó ünnepről emlékezik meg idén a baráti Vietnam népe : forradalma legendás vezetője, Ho Si Minh születésének 90. évfordulójáról, a kommunista párt létrejöttének 50. és a néphatalom fennállásának 35. jubileumáról. 1945. szeptember 2-án a kommunisták vezette ellenállási front gyors, határozott előrenyomulásának megkoronázásaként Ho Si Minh Hanoi Ba Dinh-terén ünneplő százezrek előtt jelentette be: „Vietnamnak joga van a szabadsághoz és a függetlenséghez és valóban szabad és független lett! A vietnami nép telve van elszántsággal, hogy teljes lelki és anyagi erejével, életének és vagyonának feláldozása árán is megvédi jogát a szabadságra, a függetlenségre.” Ezekkel a szavakkal született meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Ázsia első valóban demokratikus, független, népi állama. Vietnam történelmének elmúlt 35 éve e kitartó, áldozatoktól vissza nem riadó nép akarata, békevágya ellenére, szenvedésekkel egyszersmind győzelmes harccal telt el. Felnőtt egy nemzedék, amely tapasztalta: Vietnam a maga állhatatos függetlenségi harcával ,szüntelenül a világpolitika fókuszpontjában áll. A vietnamiak küzdelme a japán megszállás, a francia gyarmatosítás, az amerikai agresszió ellen a felszabadulásukért küzdő gyarmati népek példaképévé vált. A sok évtizedes áldozatvállalás meghozta gyümölcsét. Vietnam déli országrésze felszabadult, a nemzet újraegyesült, egységes keretekben építi önálló, szocialista államát. Ám a győzelem óta eltelt fél évtized sem hozta el Vietnam népének a nyugodt, zavartalan fejlődést. Előbb a polpotista kambodzsai vezetés határháborúba torkolló agresszivitása, majd az őket gyámolító kínai vezetés inváziója borította fel Vietnam, s az egész indokínai térség nyugalmát. Ilyen roppant nehéz történelmi-politikai körülmények közepette kellett (és kell még ma is) a vietnami népnek építenie egységes, szocialista hazáját. Küldetésében azonban nem maradt magára. Vietnam hősi, függetlenségi küzdelme a Szovjetunió, hazánk, s a többi szocialista ország saját ügyévé vált. Országaink, miként az amerikai agresszó időszakában, úgy a jelenlegi, gazdaságilag és külpolitikailag egyaránt bonyolult szakaszban is Vietnam testvéri népe mellett állnak, tevőleges anyagi és erkölcsi támogatásukkal. Vietnamot gyakorta nevezik a szocializmus előretolt, délkelet-ázsiai bástyájának. Nemes, ugyanakkor áldozatokkal járó küldetés ez. Nagy ünnepén, népi állama létrejöttének 35. évfordulóján békét, nyugalmat, zavartalan építőmunkát kívánunk a vietnami népnek, hogy történelmi álma, szocialista hazája felvirágoztatása teljesüljön. Az a vágy, amelyet Ho Si Minh elnök végrendeletében így fogalmazott meg: „Az agresszorokat kiverjük, hazánkat egyesítjük, s tízszer szebbé varázsoljuk, mint valaha is volt”. Saját gyártmány án működő darut helyeztek üzembe a vietnami Da Nang tartományban. A daru teljesítménye óránként 40 tonna, teherbírása öt tonna, s az üzem dolgozói maguk tervezték és gyártották. Évente három aratás: Örök harc a vízért és a víz ellen A szívós vietnami nép napjai ismét próbatétel jegyében telnek. Épphogy kilábalt a kínaiak elleni határháborúból, s máris bonyolult gazdasági feladatokat kénytelen megoldani. Rohamléptekkel kell helyreállítania az ipart, korszerűsítenie a mezőgazdaságot, biztosítania a közellátást. Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt főtitkára egy nemrég mondott beszédében a legfontosabb feladatok között említette, az új, hasznosítható földek befogását a termesztésbe, s megkezdődött az új termőföldek „csatasorba állítása”. A párt központi lapja, a Nhan Dán írja, 1976-tól mostanáig 700 ezer hektár földet fogtak termőre. Az új gazdasági körzetben 600 ezer ember kezdett dolgozni, köztük mintegy 150 ezer a déli országrészből. E földeken 150 állami gazdaság és 230 termelőszövetkezet alakult. A vietnami paraszt sorsa: örök harc a vízért és a víz ellen. Az egyik évben a Vörös folyó, vagy a Mekong méterekkel nő túl a partján, a másikban szomjas, repedezett föld szürkéink, amerre a szem ellát. A paraszt nem adja meg magát. Folytatja az évszázados harcot, csak éppen most harcmodort váltott. Tavaly és az idén már szerte az országban ezrével épültek mesterséges gátak, csakúgy, mint a hatalmas szivattyúállomások, az utóbbiból rövid időn belül háromszáz. Vietnam legfőbb belső célja most az, hogy legalább a fő rizstermő vidéken háromszor arathassanak. Tavaly a legtöbb tartományban — igaz csak a földeknek mintegy felén — háromszor érett be a rizs. Idén már nemcsak a jó időben bíznak: mind több földet öntöznek. Sokezer tonna műtrágyát szórtak el, s az aratásra gondosan felkészültek. Úgy hírlik a tavalyi 110 ezer tonnás termést idén túlszárnyalhatják. (I.) Meteorológiai térkép az IKR-nek „Meteorológiai térképet” készített a bábolnai iparszerű kukoricatermelő közös vállalat a teljes kukoricatermő területére — együttesen 217 000 hektárra. Az alkalmazásától a betakarítás gazdaságosságának javulását várják, s egyúttal azt is dokumentálják vele, hogy az időjárás alakulása ma már korántsem olyan uralkodó tényező a mezőgazdaságban, főként a rendszerekben, mint korábban, akárcsak egy évtizeddel ezelőtt is volt. A korszerű, tudományosan megalapozott termelési technológiákkal, a modern termelési eszközökkel ugyanis közömbösíteni lehet hatásainak egy részét. A közös vállalat egy már korábban kialakított térképe 27 hőkörzetre tagolja az országot. Most ennek alapján — körzetenként — összesítették, mennyi hőt kapott a kukorica az egyes tájakon. Ez — sajnos — mindenütt jelentősen elmarad attól, amennyit igényelne, és amennyi 50 éves átlagban meg is volt. Ezzel párhuzamosan számba vették a másik fontos meteorológiai elem, a csapadék alakulását is. Ez a 27 hőkörzet közül 19-ben több volt ,a sok évinél. Volt ahol 200 milliméterrel több eső esett. A csapadéktöbblet bizonyos határig kedvez a kukorica fejlődésének. Az idén azonban, mivel kevés meleggel párosult, kockázatossá teszi a biztonságos beérést. Az IKR meteorológiai térképe éppen arra ad választ, mire lehet a sok viszontagság ellenére számítani. Az egyes hibridek hőigényének ismeretében és a sok évi adatok szerint októberig bezárólag még várható hőmenynyiség alapján megvizsgálták minden egyes fajta beérésének valószínűségét. Erről pontosan tájékoztatták mind a 220 taggazdaságot. 1980. szeptember 2. Kedd